Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 24. Kedves Elvtársak! Államunk, a népi demokrácia ál­lama, amely a munkáshatalmat tes­tesíti meg, betölti történelmi szere­pét, nélkülözhetetlen a munkásosz­tály számára, a gazdasági és kulturá­lis élet irányításában, a szocializmus építésének szervezésében. Államunk rendeltetésszerű, szervezett műkö­désének felbecsülhetetlen a szerepe és jelentősége népünk eddigi sike­reiben, történelemformáló munká­jában. A szocialista állam ereje abban van, hogy fő politikai alapja a mun­kásosztály és a parasztság szövetsé­ge, és tevékenységében a lakosság, a dolgozó milliók széles körű támoga­tására építhet. A munkásosztály ál­lamát, a dolgozó nép szocialista vív­mányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és függetlenségét, terü­leti sérthetetlenségét, belső rendjét hűségesen védelmezik fegyveres (Folytatás a 3. oldalon) II. Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése ­ A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA Kádár János előadói beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a IX. kongresszus út­mutatásait híven követve, határoza­tainak megvalósításáért küzdve, po­litikailag és szervezetileg megerő­södve érkezett a X. kongresszus kü­szöbére. Munkásosztályunk, népünk, az elmúlt négy esztendőben a párt vezetésével céltudatosan haladt elő­re, és nagy eredményeket ér­t el a szocializmus építésének minden te­rületén. A Szervezeti Szabályzat előírásai­nak és a párt politikájának megfe­lelően készültünk fel a kongresszus­ra. A Központi Bizottság a kong­resszusi okmányokat kellő időben a pártszervezetek rendelkezésére bo­csátotta, majd véleményezésre meg­küldte a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, az Országos Szövetkezeti Tanácsnak, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségé­nek, a Magyar Nők Országos Taná­csának, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságának, vé­gül a sajtó útján is közzétette, az ország lakosságával is megismertet­te. A kongresszus előkészítésében pártunk minden alapszervezete, a párttagság több mint 90 százaléka Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Most, amikor a kongresszusnak pártunk egész tevékenységét kell mérlegelnie, mindenekelőtt a tár­sadalmunkban végbement objektív folyamatokat kell megvizsgálni. Ak­kor járunk el a leghelyesebben, ha Leninnek a kommunisták számára mindenkor érvényes útmutatásából indulunk, ki. „A marxizmus azt kö­veteli tőlünk — mondotta —, hogy az osztályerőviszonyokat és minden egyes történelmi helyzet­­ konkrét sajátosságait a legpontosabban, ob­jektíve ellenőrizhetően számba ve­gyük.” Az elmúlt négy év szocialista épí­tőmunkájának eredményeként to­vább fejlődött társadalmunk osz­tályszerkezete, fejlődtek termelési és tulajdonviszonyai. A népgazda­ság összes fő ágazataiban — az iparban, a mezőgazdaságban, a köz­lekedésben a kereskedelemben — tovább szilárdultak a szocialista ter­melési viszonyok. A IX. kongresz­­szus határozata alapján és a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek or­szágos kongresszusának egyetérté­sével megalkotott új földtörvény megteremtette a jogi alapját és gyakorlati lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek használatában levő földek megfelelő megváltási ár el­lenében termelőszövetkezeti tulaj­donba kerüljenek. Ezzel falun is megszilárdult a szocialista tulajdon, nagy lépést tettünk előre társadal­munk szocialista jellegének erősíté­sében. Egész népgazdaságunkban ural­kodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdona; szilárdak a szocialista termelési viszonyok. Ez abban is megfelelően tükröződik, hogy a nemzeti jövedelem 98 szá­zalékát a szocialista szektor adja. Részletezve: az egész nemzeti jö­vedelem 69 százaléka az állami, 25 százaléka a szövetkezeti, 4 százalé­ka pedig egyéb szocialista szektor­ból származik; a magánszektor ré­szesedése mindössze 2 százalék. Társadalmunkban a szocialista forradalom győzelmével kialakultak és megszilárdultak,rendszerünk új osztályalapjai. Az ország lakosságá­nak fele, ötmillió fő vesz részt a termelésben, aktív, önálló kereső­aktívan részt vett. A taggyűlése­ken a résztvevők 30 százaléka fel­szólalt. A pártértekezleteken a kép­viseleti aránynak megfelelően meg­választották a X. kongresszus kül­dötteit. A Központi Bizottság nagyra ér­tékeli azt a széles körű és magas színvonalú vitát, amely a kongresz­­szusi okmányok alapján a párt­­szervezetekben, a tömegszervezetek­ben és tömegmozgalmakban, az or­szágban általában kibontakozott. Ebben a vitában a pártélet, a bel­politika, a szocialista építés minden fontos kérdése felmerült. A beér­kezett észrevételek nagy részét a Központi Bizottság már hasznosí­totta, a javaslatok más részét a kong­resszus szerkesztő bizottságának rendelkezésére bocsátja, s ajánlja, vegye figyelembe a határozatok megszövegezésekor. A kongresszus előkészítésének, a vitának további számos értékes tapasztalatát, meg­állapítását pedig a mindennapi pártmunkában kell hasznosítani. A kongresszust előkészítő vitában egyértelműen kitűnt a legfontosabb: párttagságunk egységes, pártunk és népünk között egyetértés, nézetazo­nosság van az alapvető kérdések megítélésében. A párttagság, a köz­vélemény helyesli a párt politiká­ját, az elvégzett munkát eredmé­nyesnek tartja, a kongresszustól a ként. Közülük 72 százalék munkás és alkalmazott, 25 százalék szövet­kezeti tag. A magántermelők, az önálló kisiparosok és kiskereskedők, valamint a szabad foglalkozásúak aránya 3 százalék. Az a nagyarányú fejlődés, amely a felszabadulás óta végbement, és országunkat közepesen fejlett ag­rár­országból fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező ipari országgá ala­kította át, a dolgozó osztályok hely­zetében is átcsoportosulást és mély­reható változásokat idézett elő. A város és a falu­ közötti nagyarányú társadalmi mozgás, a mezőgazda­ságból az iparba történő tömeges átáramlás az utóbbi években lelas­sult. Az ipar fejlődésével, a mező­­gazdasági termelés kultúrájának emelkedésével, a szolgáltató ipar­ágak előtérbe kerülésével természe­tesen a jövőben is lesz bizonyos mozgás, átáramlás társadalmunk­ban és az osztályokon, rétegeken belül is. A munkások és alkalma­zottak részaránya tovább nő, de ez a dolgozó osztályok és rétegek hely­zetét alapvetően már nem befolyá­solja. Társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Felszabadult hazánk negyedszázados története során a munkásosztály tanúsította a legna­gyobb állhatatosságot és áldozat­­készséget. Számbelileg is a legna­gyobb osztállyá vált: az utóbbi öt évben létszáma 8 százalékkal növe­kedett, és a népgazdaságban most már 2 600 000 munkás dolgozik. A nemzeti jövedelem legnagyobb ré­szét a munkásság termeli meg. A munkásosztály meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden rés­­tegét: munkája, magatartása, fe­gyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra; szerepének további növekedése egész népünk érdeke. A párt teljes meggyőződéssel vallja: a szocialista társadalom fel­építésének alapvető feltétele a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése. Teljesen világos, hogy üres forma­ság, és a munkásosztály vezető sze­repéhez a világon semmi köze nincs annak, ha az ország vezetői, szinte egyenruhaként, elkezdenek munkássapkát és -felöltőt hordani, amint azt nálunk a 40-es évek vé­párt fő irányvonalának megerősíté­sét, a párttól a helyes politika kö­vetkezetes végrehajtását, a gyakor­lati munka megjavítását várja. A Központi Bizottság előzetes je­lentést készített tevékenységéről, a párt munkájának, az ország fej­lődésének, a társadalom helyzeté­nek főbb adatairól; e jelentését két héttel ezelőtt írásosan eljuttatta a kongresszus küldötteinek, tegnap pedig a párt központi napilapjában nyilvánosságra hozta. Az előzetes jelentés részletes adatait figyelembe véve a Központi Bizottság, kong­resszusi beszámolója arra törekszik, hogy a legfontosabb és legidősze­rűbb elvi, politikai kérdésekre irá­nyítsa a figyelmet. Az előkészítés véget ért, a párt X. kongresszusa megkezdte munká­ját. Párttagságunk, dolgozó népünk most a küldött elvtársaktól, a kong­resszustól várja a nagy munka eredményes befejezését. A kong­resszusnak el kell bírálnia a végzett munkát, elemeznie kell társadal­munk jelenlegi helyzetét, ki kell jelölnie a párt feladatait, az ország további fejlődésének irányát. Biz­tosítania kell, hogy népünk erőit még jobban tömörítve, az eddig el­ért eredményekre építve és támasz­kodva, magasabb szinten folytat­hassuk a szocialista társadalom tel­jes felépítésére irányuló munkát. gén, az­ 50-es évek elején tették. Vi­szont még vannak, akikben az a té­ves hiedelem él, hogy a munkás­­osztály vezető szerepe csak ott ér­vényesül, ahol a munkások fizikai­lag is jelen vannak, és többségben vannak. A munkásosztály politikai képviseletének és többségének meg kell lennie, és meg is van minde­nütt, ahol ennek döntő a jelentő­sége, például a Központi Bizottság-,­ban, a kormányban, az országgyű­lésben. De már elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan ez, mondjuk, a Tudományos Akadémia elnökségé­ben, az egyetemek vezető testüle­teiben, az írószövetség vezetőségé­ben és más, hasonló helyeken. A munkások jelenléte sok helyen el­engedhetetlen, mégsem a szám­arány a lényeg. A munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkásosztály forradalmi pártja és szakszervezetei útján, továbbá az államhatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma. A munkásosztály vezető szerepét ér­vényesíti az a több százezer mun­kás, aki a hatalom kivívásával egy időben és azóta az ország vezető posztjaira került. Érvényesül rend­szerünk szocialista demokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvetlen beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldöntésébe. Végezetül a munkás­­osztály vezető szerepének érvénye­sülését bizonyítja társadalmunk egész tevékenysége, amely a szocia­lista társadalom építésével a mun­kásosztály forradalmi célját való­sítja meg. A munkásosztály nagy társadalmi jelentősége és vezető szerepe mu­tatkozik meg legöntudatosabb tag­jainak példamutatásában és áldo­zatkészségében a munka frontján, a szocialista munkaversenyek ered­ményeiben. Megmutatkozik a mun­­­­kásosztály nagyszerű kezdeménye­zése nyomán született és fejlődő szocialista brigádmozgalomban,­amelyben a részt vevő brigádok szá­­ma ma már százezer, a brigádtagok száma pedig egymillió fölé emelke­dett. Elmondhatjuk, hazánkban a hata­lom jó kezekben van; a munkásosz­tály nemcsak vállalta, hanem felelő­sen és méltóan be is tölti társadal­munk életében vezető szerepét. A munkásosztály eddig is helytállt, és a jövőben is mindenkor kész lesz a szocializmus vívmányainak védel­mére, gyarapítására, az építőmunka feladatainak megoldására. Társadalmunk másik nagy osz­tálya, a szocializmus útjára lépett parasztság, szintén nagy fejlődést ért el. Parasztságunk a munkásosz­tály messzemenő segítségével, oda­adó, szorgalmas munkával különö­sen­­ az elmúlt években megszi­lárdította, és szocialista nagyüzemi gazdaságokká fejlesztette a terme­lőszövetkezeteket. A magyar mező­­gazdaságban mind szélesebb körben alkalmazzák a tudományok vívmá­nyait; a mezőgazdaságban egyre na­gyobb szerepe van a technikának, az ipari és mezőgazdasági szakmunká­soknak, az agrár­értelmiségieknek. Mindez gyökeresen megváltoztatta a helyzetet a falun. A termelőszövetkezetek megerő­södése, a nagyüzemi termelés, a kö­zös munka színvonalának emelke­dése növelte a parasztság jövedel­mét, javította életkörülményeit. Po­litikánk, rendszerünk nagy eredmé­nye, hogy a IX. kongresszus határo­zatának megfelelően, a munkásosz­tály életszínvonalának egyidejű emelkedése mellett, a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok jö­vedelmi színvonala országosan és átlagban már kiegyenlítődött. Hazánkban a termelőszövetkeze-­ tek megteremtésével, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megvalósí­tásával, parasztságunk szellemi és anyagi felemelkedésével falun is győzött a szocializmus, győzött a le­nini szövetkezeti eszme. Kongresz­­szusunk megállapíthatja, hogy mindezek eredményeként teljeseb­bé vált a munkásosztály és a ter­melőszövetkezeti parasztság érdek­­azonossága a szocializmus építésé­nek alapkérdéseiben, tovább erősö­dött népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Társadalmunkban növekszik az értelmiség szerepe, részaránya, sú­lya és felelőssége. A párt, az állam­­ nagy figyelmet fordít a tudomány,­­ a technika, a kultúra fejlesztésére. Teljes bizalommal támaszkodunk a tudományok, a kultúra, a művészet embereire, mert csak velük együtt haladva érhetjük el fő céljainkat, a szocializmus, a kommunizmus fel­építését. Értelmiségünk is jól tudja, hogy alkotó tevékenysége csak a szocia­lista társadalmi rendszerben bonta­kozhat ki szabadon és igazán, csak ebben a rendszerben lehet biztos ab­ban, hogy munkásságának hasznos és szép eredményei nem a kapita­lista kizsákmányolók önző, szűk ér­dekeit, hanem a nép boldogulását és felemelkedését szolgálják. A Központi Bizottság véleménye sze­rint értelmiségünk a szocializmu­s céljait magáénak vallja, és méltó módon kiteszi részét a szocialista építőmunkából. A párt, az ország számíthat a magyar értelmiségre. Mindenkinek mindent meg kell ten­nie azért, hogy a jövőben ez még inkább így legyen. A kispolgárságnak — a kisiparo­soknak, a kiskereskedőknek, a ma­gánszektor más képviselőinek — száma, részaránya társadalmunkban kicsi. Nagy társadalmi céljaink ja­vára együtt halad velünk a kispol­gárság is. Beilleszkedett az új társa­dalmi rendbe, elfogadja a szocialis­ta társadalom építésének célját, s kö­zülük a tisztességesen dolgozó több­ség munkájával — különösen a szolgáltatás, az ellátás területén — hasznosan szolgálja a közérdeket. Társadalmunk értékeli ezt. Hazánkban a szocialista forrada­lom győzelmével eltűntek a kizsák­mányoló osztályok, s velük a társa­dalmi osztályok közötti kibékíthe­tetlen ellentmondások. A dolgozó osztályok alapvető érdekei egybe­esnek, megkezdődött az osztályok közti különbségek csökkenésének és fokozatos megszűnésének folyama­ta is. Társadalmunk egységes, és harmonikusan fejlődik. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy viszonyaink között is adódnak ellentmondások a fejlesztés távlati és a lakosság napi érdekei, a mun­kások és a parasztok érdekei, a tár­sadalom általános érdekei és a cso­portérdek, valamint az egyének ér­dekei között. Az érdekek különbö­zősége jelentkezik a nemzeti jövede­lem elosztásakor, ár-, bér- és piaci viszonyokban, a város és a falu kö­zötti különbségek gyorsabb vagy lassúbb kiegyenlítésének meghatá­rozásában és más kérdésekben. Az ellentmondások áthidalhatók, feloldhatók a munka menetében. A társadalom általános érdekeinek és szocialista céljainak megfelelő tö­retlen fejlődést a különböző érde­keltségek összehangolásával bizto­sítottuk. Ez a jövőben is biztosítha­tó, ha az alapvető érdekekért első­sorban felelős, a nemzeti jövedelem elosztására befolyással bíró vezető testületek mindenkor kellő figyel­met fordítanak az egyes dolgozó osztályok sajátos érdekeire, a dol­gozók napi érdekeire is. Továbbá akkor biztosítható, ha az egyes munkások, parasztok, értelmiségiek és más dolgozók napi érdekeiből kiindulva sem feledkeznek meg a dolgozó osztályok sorsközösségéről és a társadalom távlati fejlesztésé­nek általános követelményeiről. Az a fontos, hogy a megoldásokkal, a dolgozó osztályok alapvető érdek­­közösségét szem előtt tartva népi ál­lamunk hatalmát erősítsük, és szo­cialista céljaink megközelítését se­gítsük elő. Társadalmunk helyzetét, a fejlő­dés irányát áttekintve megállapít­ható, az elmúlt négy évben hazánk­ban, a IX. kongresszus határozatai­­nak megfelelően, a szocializmus alapjai tovább szilárdultak, társa­dalmunk szocialista vonásai számot­tevően erősödtek. Előbbre jutottunk tehát, de meg nem állhatunk. Az ország további lendületes fejlődése ma mindenekelőtt a szocialista ter­melési viszonyok további megszilár­dítását igényli, a dolgozó osztályok öntudatának és egységének növelé­sét, a társadalom szocialista voná­sainak további erősítését követeli meg. I. Társadalmunk szocialista fejlődése A munkásosztály vezető szerepe, a munkás—paraszt szövetség

Next