Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

. (Folytatás az 1. oldalról) tevékenységünkben továbbra is megbízható útmutatásként szolgál­nak Vlagyimir Iljics Lenin halha­tatlan szavai: „Az osztályharc to­vább folyik, csak formáit változ­tatta meg. Ez a proletariátus osz­tályharca azért, hogy a régi kizsák­mányolok vissza ne térhessenek ... Az osztályharc folyik tovább, és a mi feladatunk mindent alárendelni e harc érdekeinek. S mi a mi kom­munista erkölcsünket ennek a fel­adatnak rendeljük alá. Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsákmányoló rendszer el­pusztítását és valamennyi dolgozó egyesülését a kommunisták új tár­­­­sadalmát megteremtő proletariátus körül.” Mi, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tagjai hálásak vagyunk azokért a meleg szavakért, amelyeket e kongresszus emelvé­nyéről Kádár János elvtárs mon­dott pártunkról. Szeretném biztosí­tani Önöket, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mint eddig, most is azt tartja legfőbb köteles­ségének, hogy továbbra is vala­mennyi testvérpárttal együtt szilár­dítsa a szocialista országok tömö­rülését a marxista-leninista eszmé­nyeinkért vívott közös harcban. A szovjet nép nagy gazdasági és tudományos sikereiről szólt ez­után, majd így fejezte be felszóla­lását: További sikereket kívánok a Ma­gyar Szocialista Munkáspártnak és a testvéri Magyarország valameny­­nyi dolgozójának a szocialista épí­tésben, az ipar és a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás és a népjólét fellendítésében. Szív­ből kívánunk Önöknek teljes győ­zelmet az MSZMP X. kongresszu­sa által kitűzött , nagyszabású fel­adatok megoldásában. A szovjet és a magyar kommunis­tákat és országaink népeit össze­fűző régi, tartós barátságnak, e ba­rátság harcos forradalmi hagyomá­nyainak jeléül engedjék meg ked­ves elvtársak, hogy átnyújtsam a kongresszusnak pártunk Központi Bizottsága ajándékát — Kuznyecov szovjet festőművész „Éljen a forra­dalom!” című festményét. A kép Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, amint beszédet mond a dolgozók katonai oktatása napjának alkal­mából 1919. május 25-én megren­dezett díszszemlén, a moszkvai Vö­rös téren. Lenin mellett ott volt ezen­ a napon a magyar forradalom küldötte, Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa, akit Vlagyimir Iljics Lenin melegen üd­vözölt beszédében. Azokban a vi­haros időkben népeink együtt vol­tak a világkapitalizmus elleni harc­ban. Most együtt építik az új vilá­got. Együtt érkeznek majd el a ra­gyogó jövőbe, a kommunizmusba is. Éljen a Szovjetunió és a népi Magyarország szoros, megbontha­tatlan barátsága, a szovjet és a ma­megtiszteltetés számunkra, hogy a Vietnami Dolgozók Pártjának központi bizottsága nevében részt vehetünk kongresszusukon, és kife­jezhetjük harci szolidaritásunkat Önöknek és Önökön keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt egész tagságának, a testvéri magyar munkásosztálynak, a magyar nép­nek — kezdte beszédét, majd így folytatta: Vietnami földön az amerikai im­perialisták napjainkban is folytat­ják, fokozzák a háborút, és ez év elején kiterjesztették egész Indo­­kínára. Dél-Vietnamban továbbra is ragaszkodnak lakásaikhoz, a rot­hadt Thieu—Ky—Khiem-klikkhez, hogy meghosszabbítsák a háborút, a katonai megszállást, hosszú időre megosszák országunkat. Bár az amerikai imperialisták kénytelenek voltak bejelenteni Észak-Vietnam bombázásának befejezését, a való­ságban több helyen tovább folytat­ják a bombázásokat. Még jobban kiélezte a helyzetet, hogy novem­ber 21-én több légi kötelékkel olyan sűrűn lakott területeket bombáztak, mint Haiphong, Quang Ninh, Ha Tay, Hoa Binh, Ha Tinh, sőt még Hanoi környékét is. Észak-Vietnam népe és hadsere­ge méltó csapást mért rájuk: hat repülőgépet lelőtt, és többet meg­rongált. Az amerikai imperialisták bombatámadása megmutatja az imperializmus agresszív arculatát, kifejezi annak az ötpontos úgyne­vezett békekezdeményezésnek a de­magóg­ voltát, amelyet Nixon nem egészen két hónapja hozott nyilvá­nosságra. Bombázásukkal nemcsak a vietnami népet támadták, hanem az amerikai nép érdekeit is, s szembeszegültek a világ népeinek békevágyával is. A vietnami nép hosszú és nehéz háborút folytatott és folytat az ag­resszió ellen. Már nagyon vágyunk arra, hogy békében építhessük or­szágunkat. De a békének együtt kell járnia az igazi függetlenséggel, szabadsággal. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel a Vietnam elleni agresszióval, addig a vietnami nép — Ho Si Minh elnök végrendeletét követve — a testvéri laoszi és kambodzsai néppel szoros szolidaritásban folytatja az USA elleni honvédő harcot a végső győ­zelemig. A Vietnami Dolgozók Pártja és a vietnami nép nevében őszinte kö­szönetet mondunk a testvérpártok értékes támogatásáért és segítségé­ért. Szilárd meggyőződésünk,­ hogy a testvérpártok továbbra is hatá­rozottan elítélik az amerikai impe­rialistáknak a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen elkövetett bűntetteit, fokozottan támogatják azt a harcot, amelyet a vietnami, laoszi és kambodzsai nép vív füg­getlenségének és szabadságának megvédéséért, s amellyel védelmezi az indokínai félsziget békéjét, és hozzájárul Délkelet-Ázsia és a vi­lág békéjének védelméhez. Vietnam és Magyarország harci barátsága és testvéri együttműködé­se szüntelenül erősödik és fejlődik. A kongresszus nyomán ez a harci barátság és testvéri együttműködés még tovább fog fejlődni és erősödni. Sok sikert kívánunk a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusának — mondotta Hoang Van Hoan, majd felolvasta a Viet­nami Dolgozók Pártja központi bi­zottságának az MSZMP X. kong­resszusához intézett üdvözlő leve­lét. Hoang Van Hoan nagy tapssal fogadott beszéde után ebédszünet következett. Szünet után Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének elnöklé­sével folytatódott az ülés. A kül­döttek nagy tapsa közepette Wla­­dyslaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt központi bizottsá­gának első titkára lépett az emel­vényre. Hoang Van Hoan: Erősödik és fejlődik Vietnam és Magyarország barátsága és együttműködése TANÁCSKOZIK AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA gyar kommunisták testvéri harci szövetsége! Éljen a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a dolgozók élcsapata, a szocialista építés vezetője és szer­vezője! Erősödjék a szocialista országok, a kommunista mozgalom és az ösz­­szes antiimperialista erő tömörü­lése, egysége és együttműködése! Éljen a világkommunizmus és a béke! L. I. Brezsnyev beszédét többször szakította félbe a kongresszus rész­vevőinek lelkes tetszésnyilvánítá­sa. Különösen nagy taps kísérte azt a jelenetet, amikor beszédét befe­jezve a szovjet delegáció vezetője az SZKP megbízásából mappát adott át a magyar párt vezetőinek. Ká­dár János szívélyes, baráti kézszo­­rítással üdvözölte L. I. Brezsnyevet, majd az elnöklő Kállai Gyula me­leg szavakkal mondott köszönetet az SZKP Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratáért és a művészi festmé­nyért, amely — mint mondotta — a testvérpártok közös harcának na­gyon szép szimbóluma. Felszólalt Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja is. Wladyslaw Gomulka felszólalása Kedves Küldött Elvtársak!. Nekem jutott az a megtisztelte­tés, hogy a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága, ha­zánk valamennyi dolgozója nevében forró, szívből jövő üdvözletünket tolmácsoljam az Önök kongresszu­sának. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója Amint keddi, számunkban rövi­den közöltük, az MSZMP X. kong­resszusának hétfői ülésén Brutyó János, a KEB elnöke előterjesz­tette a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolóját. Többek között ezeket mondta: Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni: a Központi Ellenőrző Bizottság tapasztalata is az, hogy pártunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egységes, a pártfegye­lem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében tölti be hivatását. A párttagok megtartják a szervezeti szabályzat előírásait, a kommunista erkölcs normáit. A párt egészét te­kintve ez az általánosan jellemző, ami akkor is igaz, hga a párttagok között akadnak fegyelemsértők és rendbontók. A pártfegyelem megsértésének okait vizsgálva azt látjuk, hogy még sok ember tudatában és életfelfogá­sában jelen vannak, sőt esetleg új­ratermelődnek a polgári erkölcs egyes vonásai: az önzés, a harácso­­lás, a protekcionizmus és más egye­bek. A párt nevelő erejével arra törek­szünk, hogy az ilyen jelenségek megszűnjenek. Nevelőmunkánk fő eszköze a meggyőzés, a közösség­­példamutatása, de amikor szüksé­ges, felelősségrevonást, pártbünte­tést is alkalmazunk. A pártbünte­tést sem tekintjük megtorlásnak, hanem elsősorban a nevelés­ eszkö­zének. Az emberek fejlődőképessé­gében bízva nevelünk még akkor is, ha valakit súlyosan meg kell bün­tetni, ki kell zárni a pártból. Figyelemre méltó, hogy a párttag­ság túlnyomó többsége a szilárd pártfegyelem híve. Ezzel szemben egyesek nézetei szerint ma már nincs szükség olyan kemény párt­fegyelemre, mint a korábbi évek­ben. A hatalmon levő párt tagjainak önkéntes és tudatos fegyelme a pro­letárdiktatúra védelmének, a szo­cialista viszonyok erősödésének egyik fontos feltétele. Ezért a párt semmiféle engedményt sem tehet a fegyelem tekintetében. A két kongresszus között párt­szerveink a tagság 2,9 százalékát vonták felelősségre a pártfegyelem megsértése miatt. Ez az arány a párttagság létszámához képest cse­kély. De az már elgondolkoztató, hogy ez számszerűleg csaknem 20 000 párttagot jelentett, akiket fe­lelősségre kellett vonni. Nem is be­szélve arról, hogy hány fegyelem­­sértés maradhatott büntetlenül, mert nem derült ki, vagy mert sze­met hunytak felette. Különösen ta­nulságos az a tény, hogy több mint ötezer párttagot el kellett­ távolíta­ni sorainkból. Mindez arra int bennünket, hogy fordítsunk nagy gondot a párt fe­gyelmi helyzetére. Szüntelenül küz­deni kell a pártfegyelem további szilárdításáért, éberen őrizve a párt egységét, erkölcsi tisztaságát. A szocialista erkölcsi követelmé­nyek fogalomkörét gyakran helyte­lenül leszűkítik a családi erkölcsre, a magánéletre. A szocialista erkölcs azonban ennél többet jelent, ön­zetlen odaadást követel a párt és a szocializmus ügye iránt; megköve­teli a szocialista haza javára vég­zett becsületes munkát; a szocialista tulajdon védelmét, gyarapítását; a párt határozatainak végrehajtását. Mindemellett a kommunistákat a magánéletben is kötelezi a párthoz való tartozás. A kommunistáknak nem kell aszkétáknak lenniük, de a párthoz való tartozás józan mérték­­tartásra, az emberi ösztönök és szenvedélyek öntudatos fékentartá­­sára, a kispolgári felelőtlenség és gátlástalanság tagadására, elutasítá­sára kötelez. A mi ügyünknek mindenekelőtt azok a párttagok ártanak, akik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét gyengítik, akik frakcióz­nak, pártellenes tevékenységet foly­tatnak. Ezt a legkeményebben el­ítéljük, és szigorú pártbüntetéssel sújtjuk azokat, akik ilyen magatar­tást tanúsítanak. Amint írásos jelentésünkben is beszámoltunk róla, a párt politiká­jával szembeforduló párttagok szá­ma csekély. Ilyen ügyben alig vala­mivel több, mint 200 párttag ellen jártunk el. Maga a probléma azon­ban jelentős, és nagy figyelmet ér­demel, annál is inkább, mert egyes pártszervezetekben az ilyen termé­szetű vétségeket vagy nehezen is­merik fel, vagy nem tulajdonítanak nekik kellő jelentőséget. Előfordul, hogy a pártszervezetekben félreér­tik a pártdemokráciát,­­egyes párt­tagoknak rendszeresen lehetőséget adnak arra, hogy a taggyűlésen vagy a párt valamelyik testületében ki­fejthessék a párt politikájával szem­benálló nézeteiket, és ezzel zavart keltsenek, kárt okozzanak. Alapelvünk szerint minden párt­tag, bármelyik pártfórumon kifejt­heti nézeteit, még akkor is, ha azok többé vagy kevésbé eltérnek a párt politikai vonalától. De az ilyen né­zetekkel azonnal vitába kell szállni, vissza kell utasítani. Az ilyen vi­tának elsődleges célja, hogy a hely­telen nézetet képviselő párttagot a többség meggyőzze, azonban va­laki ismételten a párt politikájával ellentétes álláspontot foglal el, és ragaszkodik hozzá, akkor nem ma­radhat el a­ fegyelmi felelősségre­­vonás. Azt, hogy valakivel meddig lehet vitatkozni, és mikor szükséges fe­lelősségre vonni, elvi szigorral kell megítélni. Ugyancsak elvi szigorral kell differenciálni abban a tekin­tetben is, hogy valaki azért magya­rázza-e félre a párt politikáját, mert nem érti, vagy azért, mert tudato­san bomlasztani akar. A legutóbbi négy esztendőben is voltak olyan politikai események, amelyek próbára tették a kommu­nisták elvi szilárdságát, párthűsé­gét, helytállását. Párttagságunk túl­nyomó többsége ebben a tekintet­ben is bizonyított, mert minden kö­rülmények között kiállt a párt po­litikája mellett, védelmezte a párt egységét. Ugyanakkor­ akadtak olyan párt­tagok, akiknek hűsége megingott, akik nem tartották magukat fegyel­mezetten a párt határozataihoz. Sőt akadtak olyanok is, akik nyíltan vagy burkoltan szembefordultak po­litikánkkal, és támadták a párt irányvonalát. Egyes párttagok tisz­tánlátását megzavarták a nemzet­közi kommunista és munkásmozga­lomban mutatkozó nehézségek és ellenmondások, ebből fakadtak né­zeteik, illetve tevékenységük. A cse­kély számú ilyen esetet alaposan tanulmányozva azt a következte­tést vontuk le, hogy ezek az embe­rek elszigetelődtek; azok, akikre be­folyást akartak gyakorolni, a legha­tározottabban elítélték a párt egy­ségére törő, kártékony tevékenysé­güket. A párt egységének és politikájá­nak védelmében a jövőben is két fronton harcolunk mindazokkal HAJDÚ-BIHARI N’AFLO - 1970. NOVEMBER 25. A X. kongresszuson az Önök pártja büszkén adhat számot, a Ma­gyar Népköztársaság tartós eredmé­nyeket ért el a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fejlő­dés területén. A Magyar Népköztársaság továb­bi fejlődésének legfőbb feladatai, amelyek kongresszusuk témáját ké­pezik. Kijelölik , országuk előtt a helyes utat, amely új eredmények, a szocializmus újabb vívmányainak eléréséhez vezet. A Magyar Szocialista Munkás­párt tevékenységében egybekap­csolja a hazafiság és az internacio­nalizmus elveit, erősíti a népek szocialista közösségének egységét és a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritását, s ezzel megérdemelt tekintélyre tett szert a testvéri marxista-leninista pár­tok körében. Többek között hangsúlyozta: a Lengyel Egyesült Munkáspártot ki­próbált barátság, államaink és né­peink eszmei közössége, törekvé­seink és létfontosságú érdekeink azonossága fűzi az MSZMP-hez. Pártjainkat az a meggyőződés vezérli, hogy mind a gazdasági és műszaki haladás érdekei, mind az alapvető politikai indokok szüksé­gessé teszik a kétoldalú együttmű­ködést s a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa tagországainak szé­les értelemben vett gazdasági in­tegrációját is — mondotta, majd nemzetközi kérdésekről szólt. Töb­bek között méltatta a napokban parafált lengyel—nyugatnémet szerződést. Beszédét így fejezte be: Szívből kívánunk Önöknek, kül­dött elvtársak, gyümölcsöző mun­kát és sikereket azoknak a fontos határozatoknak a végrehajtásában, amelyeket kongresszusuk elfogad. Pártjuknak, a magyar munkásosz­tálynak, a magyar népnek nagy si­kereket kívánunk a Magyar Nép­­­köztársaság továbbfejlesztésében. Wladyslaw Gomulka nag>» tapssal fogadott beszéde után Karakas László, a Hajdú-Bihar megyei Párt­­bizottság első titkára szólalt fel. (Folytatás a 3. oldalon)

Next