Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
. (Folytatás az 1. oldalról) tevékenységünkben továbbra is megbízható útmutatásként szolgálnak Vlagyimir Iljics Lenin halhatatlan szavai: „Az osztályharc tovább folyik, csak formáit változtatta meg. Ez a proletariátus osztályharca azért, hogy a régi kizsákmányolok vissza ne térhessenek ... Az osztályharc folyik tovább, és a mi feladatunk mindent alárendelni e harc érdekeinek. S mi a mi kommunista erkölcsünket ennek a feladatnak rendeljük alá. Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsákmányoló rendszer elpusztítását és valamennyi dolgozó egyesülését a kommunisták új társadalmát megteremtő proletariátus körül.” Mi, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tagjai hálásak vagyunk azokért a meleg szavakért, amelyeket e kongresszus emelvényéről Kádár János elvtárs mondott pártunkról. Szeretném biztosítani Önöket, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mint eddig, most is azt tartja legfőbb kötelességének, hogy továbbra is valamennyi testvérpárttal együtt szilárdítsa a szocialista országok tömörülését a marxista-leninista eszményeinkért vívott közös harcban. A szovjet nép nagy gazdasági és tudományos sikereiről szólt ezután, majd így fejezte be felszólalását: További sikereket kívánok a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a testvéri Magyarország valamenynyi dolgozójának a szocialista építésben, az ipar és a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás és a népjólét fellendítésében. Szívből kívánunk Önöknek teljes győzelmet az MSZMP X. kongresszusa által kitűzött , nagyszabású feladatok megoldásában. A szovjet és a magyar kommunistákat és országaink népeit összefűző régi, tartós barátságnak, e barátság harcos forradalmi hagyományainak jeléül engedjék meg kedves elvtársak, hogy átnyújtsam a kongresszusnak pártunk Központi Bizottsága ajándékát — Kuznyecov szovjet festőművész „Éljen a forradalom!” című festményét. A kép Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, amint beszédet mond a dolgozók katonai oktatása napjának alkalmából 1919. május 25-én megrendezett díszszemlén, a moszkvai Vörös téren. Lenin mellett ott volt ezen a napon a magyar forradalom küldötte, Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa, akit Vlagyimir Iljics Lenin melegen üdvözölt beszédében. Azokban a viharos időkben népeink együtt voltak a világkapitalizmus elleni harcban. Most együtt építik az új világot. Együtt érkeznek majd el a ragyogó jövőbe, a kommunizmusba is. Éljen a Szovjetunió és a népi Magyarország szoros, megbonthatatlan barátsága, a szovjet és a mamegtiszteltetés számunkra, hogy a Vietnami Dolgozók Pártjának központi bizottsága nevében részt vehetünk kongresszusukon, és kifejezhetjük harci szolidaritásunkat Önöknek és Önökön keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt egész tagságának, a testvéri magyar munkásosztálynak, a magyar népnek — kezdte beszédét, majd így folytatta: Vietnami földön az amerikai imperialisták napjainkban is folytatják, fokozzák a háborút, és ez év elején kiterjesztették egész Indokínára. Dél-Vietnamban továbbra is ragaszkodnak lakásaikhoz, a rothadt Thieu—Ky—Khiem-klikkhez, hogy meghosszabbítsák a háborút, a katonai megszállást, hosszú időre megosszák országunkat. Bár az amerikai imperialisták kénytelenek voltak bejelenteni Észak-Vietnam bombázásának befejezését, a valóságban több helyen tovább folytatják a bombázásokat. Még jobban kiélezte a helyzetet, hogy november 21-én több légi kötelékkel olyan sűrűn lakott területeket bombáztak, mint Haiphong, Quang Ninh, Ha Tay, Hoa Binh, Ha Tinh, sőt még Hanoi környékét is. Észak-Vietnam népe és hadserege méltó csapást mért rájuk: hat repülőgépet lelőtt, és többet megrongált. Az amerikai imperialisták bombatámadása megmutatja az imperializmus agresszív arculatát, kifejezi annak az ötpontos úgynevezett békekezdeményezésnek a demagóg voltát, amelyet Nixon nem egészen két hónapja hozott nyilvánosságra. Bombázásukkal nemcsak a vietnami népet támadták, hanem az amerikai nép érdekeit is, s szembeszegültek a világ népeinek békevágyával is. A vietnami nép hosszú és nehéz háborút folytatott és folytat az agresszió ellen. Már nagyon vágyunk arra, hogy békében építhessük országunkat. De a békének együtt kell járnia az igazi függetlenséggel, szabadsággal. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel a Vietnam elleni agresszióval, addig a vietnami nép — Ho Si Minh elnök végrendeletét követve — a testvéri laoszi és kambodzsai néppel szoros szolidaritásban folytatja az USA elleni honvédő harcot a végső győzelemig. A Vietnami Dolgozók Pártja és a vietnami nép nevében őszinte köszönetet mondunk a testvérpártok értékes támogatásáért és segítségéért. Szilárd meggyőződésünk, hogy a testvérpártok továbbra is határozottan elítélik az amerikai imperialistáknak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett bűntetteit, fokozottan támogatják azt a harcot, amelyet a vietnami, laoszi és kambodzsai nép vív függetlenségének és szabadságának megvédéséért, s amellyel védelmezi az indokínai félsziget békéjét, és hozzájárul Délkelet-Ázsia és a világ békéjének védelméhez. Vietnam és Magyarország harci barátsága és testvéri együttműködése szüntelenül erősödik és fejlődik. A kongresszus nyomán ez a harci barátság és testvéri együttműködés még tovább fog fejlődni és erősödni. Sok sikert kívánunk a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának — mondotta Hoang Van Hoan, majd felolvasta a Vietnami Dolgozók Pártja központi bizottságának az MSZMP X. kongresszusához intézett üdvözlő levelét. Hoang Van Hoan nagy tapssal fogadott beszéde után ebédszünet következett. Szünet után Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének elnöklésével folytatódott az ülés. A küldöttek nagy tapsa közepette Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának első titkára lépett az emelvényre. Hoang Van Hoan: Erősödik és fejlődik Vietnam és Magyarország barátsága és együttműködése TANÁCSKOZIK AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA gyar kommunisták testvéri harci szövetsége! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a dolgozók élcsapata, a szocialista építés vezetője és szervezője! Erősödjék a szocialista országok, a kommunista mozgalom és az öszszes antiimperialista erő tömörülése, egysége és együttműködése! Éljen a világkommunizmus és a béke! L. I. Brezsnyev beszédét többször szakította félbe a kongresszus részvevőinek lelkes tetszésnyilvánítása. Különösen nagy taps kísérte azt a jelenetet, amikor beszédét befejezve a szovjet delegáció vezetője az SZKP megbízásából mappát adott át a magyar párt vezetőinek. Kádár János szívélyes, baráti kézszorítással üdvözölte L. I. Brezsnyevet, majd az elnöklő Kállai Gyula meleg szavakkal mondott köszönetet az SZKP Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratáért és a művészi festményért, amely — mint mondotta — a testvérpártok közös harcának nagyon szép szimbóluma. Felszólalt Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagja is. Wladyslaw Gomulka felszólalása Kedves Küldött Elvtársak!. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, hazánk valamennyi dolgozója nevében forró, szívből jövő üdvözletünket tolmácsoljam az Önök kongresszusának. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója Amint keddi, számunkban röviden közöltük, az MSZMP X. kongresszusának hétfői ülésén Brutyó János, a KEB elnöke előterjesztette a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját. Többek között ezeket mondta: Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni: a Központi Ellenőrző Bizottság tapasztalata is az, hogy pártunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egységes, a pártfegyelem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében tölti be hivatását. A párttagok megtartják a szervezeti szabályzat előírásait, a kommunista erkölcs normáit. A párt egészét tekintve ez az általánosan jellemző, ami akkor is igaz, hga a párttagok között akadnak fegyelemsértők és rendbontók. A pártfegyelem megsértésének okait vizsgálva azt látjuk, hogy még sok ember tudatában és életfelfogásában jelen vannak, sőt esetleg újratermelődnek a polgári erkölcs egyes vonásai: az önzés, a harácsolás, a protekcionizmus és más egyebek. A párt nevelő erejével arra törekszünk, hogy az ilyen jelenségek megszűnjenek. Nevelőmunkánk fő eszköze a meggyőzés, a közösségpéldamutatása, de amikor szükséges, felelősségrevonást, pártbüntetést is alkalmazunk. A pártbüntetést sem tekintjük megtorlásnak, hanem elsősorban a nevelés eszközének. Az emberek fejlődőképességében bízva nevelünk még akkor is, ha valakit súlyosan meg kell büntetni, ki kell zárni a pártból. Figyelemre méltó, hogy a párttagság túlnyomó többsége a szilárd pártfegyelem híve. Ezzel szemben egyesek nézetei szerint ma már nincs szükség olyan kemény pártfegyelemre, mint a korábbi években. A hatalmon levő párt tagjainak önkéntes és tudatos fegyelme a proletárdiktatúra védelmének, a szocialista viszonyok erősödésének egyik fontos feltétele. Ezért a párt semmiféle engedményt sem tehet a fegyelem tekintetében. A két kongresszus között pártszerveink a tagság 2,9 százalékát vonták felelősségre a pártfegyelem megsértése miatt. Ez az arány a párttagság létszámához képest csekély. De az már elgondolkoztató, hogy ez számszerűleg csaknem 20 000 párttagot jelentett, akiket felelősségre kellett vonni. Nem is beszélve arról, hogy hány fegyelemsértés maradhatott büntetlenül, mert nem derült ki, vagy mert szemet hunytak felette. Különösen tanulságos az a tény, hogy több mint ötezer párttagot el kellett távolítani sorainkból. Mindez arra int bennünket, hogy fordítsunk nagy gondot a párt fegyelmi helyzetére. Szüntelenül küzdeni kell a pártfegyelem további szilárdításáért, éberen őrizve a párt egységét, erkölcsi tisztaságát. A szocialista erkölcsi követelmények fogalomkörét gyakran helytelenül leszűkítik a családi erkölcsre, a magánéletre. A szocialista erkölcs azonban ennél többet jelent, önzetlen odaadást követel a párt és a szocializmus ügye iránt; megköveteli a szocialista haza javára végzett becsületes munkát; a szocialista tulajdon védelmét, gyarapítását; a párt határozatainak végrehajtását. Mindemellett a kommunistákat a magánéletben is kötelezi a párthoz való tartozás. A kommunistáknak nem kell aszkétáknak lenniük, de a párthoz való tartozás józan mértéktartásra, az emberi ösztönök és szenvedélyek öntudatos fékentartására, a kispolgári felelőtlenség és gátlástalanság tagadására, elutasítására kötelez. A mi ügyünknek mindenekelőtt azok a párttagok ártanak, akik a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét gyengítik, akik frakcióznak, pártellenes tevékenységet folytatnak. Ezt a legkeményebben elítéljük, és szigorú pártbüntetéssel sújtjuk azokat, akik ilyen magatartást tanúsítanak. Amint írásos jelentésünkben is beszámoltunk róla, a párt politikájával szembeforduló párttagok száma csekély. Ilyen ügyben alig valamivel több, mint 200 párttag ellen jártunk el. Maga a probléma azonban jelentős, és nagy figyelmet érdemel, annál is inkább, mert egyes pártszervezetekben az ilyen természetű vétségeket vagy nehezen ismerik fel, vagy nem tulajdonítanak nekik kellő jelentőséget. Előfordul, hogy a pártszervezetekben félreértik a pártdemokráciát,egyes párttagoknak rendszeresen lehetőséget adnak arra, hogy a taggyűlésen vagy a párt valamelyik testületében kifejthessék a párt politikájával szembenálló nézeteiket, és ezzel zavart keltsenek, kárt okozzanak. Alapelvünk szerint minden párttag, bármelyik pártfórumon kifejtheti nézeteit, még akkor is, ha azok többé vagy kevésbé eltérnek a párt politikai vonalától. De az ilyen nézetekkel azonnal vitába kell szállni, vissza kell utasítani. Az ilyen vitának elsődleges célja, hogy a helytelen nézetet képviselő párttagot a többség meggyőzze, azonban valaki ismételten a párt politikájával ellentétes álláspontot foglal el, és ragaszkodik hozzá, akkor nem maradhat el a fegyelmi felelősségrevonás. Azt, hogy valakivel meddig lehet vitatkozni, és mikor szükséges felelősségre vonni, elvi szigorral kell megítélni. Ugyancsak elvi szigorral kell differenciálni abban a tekintetben is, hogy valaki azért magyarázza-e félre a párt politikáját, mert nem érti, vagy azért, mert tudatosan bomlasztani akar. A legutóbbi négy esztendőben is voltak olyan politikai események, amelyek próbára tették a kommunisták elvi szilárdságát, párthűségét, helytállását. Párttagságunk túlnyomó többsége ebben a tekintetben is bizonyított, mert minden körülmények között kiállt a párt politikája mellett, védelmezte a párt egységét. Ugyanakkor akadtak olyan párttagok, akiknek hűsége megingott, akik nem tartották magukat fegyelmezetten a párt határozataihoz. Sőt akadtak olyanok is, akik nyíltan vagy burkoltan szembefordultak politikánkkal, és támadták a párt irányvonalát. Egyes párttagok tisztánlátását megzavarták a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban mutatkozó nehézségek és ellenmondások, ebből fakadtak nézeteik, illetve tevékenységük. A csekély számú ilyen esetet alaposan tanulmányozva azt a következtetést vontuk le, hogy ezek az emberek elszigetelődtek; azok, akikre befolyást akartak gyakorolni, a leghatározottabban elítélték a párt egységére törő, kártékony tevékenységüket. A párt egységének és politikájának védelmében a jövőben is két fronton harcolunk mindazokkal HAJDÚ-BIHARI N’AFLO - 1970. NOVEMBER 25. A X. kongresszuson az Önök pártja büszkén adhat számot, a Magyar Népköztársaság tartós eredményeket ért el a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fejlődés területén. A Magyar Népköztársaság további fejlődésének legfőbb feladatai, amelyek kongresszusuk témáját képezik. Kijelölik , országuk előtt a helyes utat, amely új eredmények, a szocializmus újabb vívmányainak eléréséhez vezet. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében egybekapcsolja a hazafiság és az internacionalizmus elveit, erősíti a népek szocialista közösségének egységét és a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritását, s ezzel megérdemelt tekintélyre tett szert a testvéri marxista-leninista pártok körében. Többek között hangsúlyozta: a Lengyel Egyesült Munkáspártot kipróbált barátság, államaink és népeink eszmei közössége, törekvéseink és létfontosságú érdekeink azonossága fűzi az MSZMP-hez. Pártjainkat az a meggyőződés vezérli, hogy mind a gazdasági és műszaki haladás érdekei, mind az alapvető politikai indokok szükségessé teszik a kétoldalú együttműködést s a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak széles értelemben vett gazdasági integrációját is — mondotta, majd nemzetközi kérdésekről szólt. Többek között méltatta a napokban parafált lengyel—nyugatnémet szerződést. Beszédét így fejezte be: Szívből kívánunk Önöknek, küldött elvtársak, gyümölcsöző munkát és sikereket azoknak a fontos határozatoknak a végrehajtásában, amelyeket kongresszusuk elfogad. Pártjuknak, a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek nagy sikereket kívánunk a Magyar Népköztársaság továbbfejlesztésében. Wladyslaw Gomulka nag>» tapssal fogadott beszéde után Karakas László, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára szólalt fel. (Folytatás a 3. oldalon)