Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Felelősséggel, szélesedő hatáskörrel Húszévesek a munkaügyi jogi fórumok Húsz évvel ezelőtt, 1950-ben az ipari üzemekben, vállalatoknál egyeztető bizottságok alakultak, és Hajdú-Bihar megyére kiterjedőleg is alakult területi egyeztető bizottság. Lelkes emberek vállalták azt, hogy megtanulva, átérezve a munkajog bonyolult kérdéseit, paragrafusait, a dolgozók ügyes-bajos munkaügyi problémáit, a munkáltatók és munkavállalók között igazságot tévően lépnek fel, és ezzel is enyhítik a gondokat, próbálják lefaragni a hibákat. Mindezt szocialista szellemben végezték, többnyire szem előtt tartva céljainkat, egyéni és közösségi érdekeinket. Munkaidőn túl tanultak, társadalmi megbízatással vettek részt abban a nagy feladatban, hogy új utakon vezessék a kialakuló munkajogot, emberségesen intézzék el, oldják meg a bonyolult, vitás eseteket. Az évek során ezek az új munkajogi fórumok is tovább fejlődtek. 1953-ban már nemcsak az ipari üzemekben, hanem más vállalatoknál, intézményeknél is alakultak egyeztető bizottságok. 1965. január 1-től pedig kiterjedt a bizottságok hatásköre, és megváltozott a nevük is: mint munkaügyi döntőbizottságok most már minden olyan üggyel foglalkoztak, melyek összefüggtek a munkaviszonnyal. Így az üzemi balesetek, az újítások, a felmondások problémája is hatáskörükbe került. A munkaügyi viták milyensége és mennyisége híven követte fejlődésünket: az egyes gazdasági korszakokban nőttek vagy csökkentek a munkajogi problémák, érdekes például, hogy míg 1965 és 1968 között évente átlagban 1300 ügyet tárgyaltak Hajdú-Bihar megye munkaügyi döntőbizottságai, addig ez a szám 1968-ban, a gazdaságirányítási reform bevezetésének évében már csak 900 volt, és ezen a szinten mozog azóta is. Az életbe lépett új munkatörvény ugyanis egyszerűsített sokféle, addig vitára okot adó paragrafust, így például a munkaviszony megszüntetésének kérdését. Ugyanakkor azonban más vonalon bonyolultabb ügyek adódtak; különösen a bér-, a permium- és a részesedéselosztás körül támadtak viták. Érdemes megemlíteni azt, hogy a kollektív szerződések pontatlansága, a néhol bizonytalan megfogalmazás is adott okot vitára. Az egyik nagyvállalatnál például csaknem hatvan dolgozó fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, mivel nem volt pontosan, minden esetre kiterjedően felsorolva: kiket illet arányos nyereségrészesedés akkor, ha nem dolgoznak teljes évet. A munkaügyi problémák változása természetesen megkövetelte, hogy a döntőbizottságok tagjai együtt haladjanak a fejlődéssel, megismerjék az új jogszabályokat, tovább tanuljanak annak érdekében, hogy döntéseiket minél nagyobb szakértelemmel, nyugodt lelkiismerettel hozhassák meg. Hajdú-Bihar megyében igen sikeresen szervezték meg a döntőbizottsági tagok képzését, s a Munkaügyi Minisztérium, a Magyar Jogászszövetség irányításával, a SZOT támogatásával szervezett tanfolyamokon országosan is jó átlaggal vettek részt, így például 1969- ben 768-an ismerkedtek meg a legfrissebb munkajogi problémákkal. Ezeken a tanfolyamokon részt vettek nemcsak a döntőbizottsági tagok, hanem a vállalati munkaügyi osztályok, csoportok dolgozói, felelősei is azért, hogy a jogszabályok pontos ismeretében már vállalati szinten igazságosan tudjanak dönteni, és ne kerüljön sor vitára, döntőbizottsági tárgyalásra. A cél ugyanis az, hogy csökkenjen a vitás esetek száma. Természetesen a magasabb munkaügyi fórumokra még ezután is szükség lesz. A tanfolyamokon részt vevők nagy száma is mutatja: Hajdú-Bihar megyében érdeklődnek a munkaügyi szakemberek az újabb problémák, ismeretek iránt és ez biztató a jövőre nézve. Ez a megállapítása dr. Borsavölgyi Tibornak, a Hajdú-Bihar megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnökének is, aki a tanfolyamok egyik előadója és szervezője. Ami a jövőt illeti, elmondotta: biztosan várható a döntőbizottságok hatáskörének további bővülése, és ezzel újabb feladatok várnak a munkajog hajdú-bihari munkásaira is, akik közül ötöt tüntettek ki a huszadik évforduló alkalmából. Lazarovics László, a csapágyművek döntőbizottságának elnöke „A Munkaügyi Minisztérium Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta meg, Kukta László, a Debreceni Faipari Vállalat és Balogh Tibor, a mezőgazdaságigép-gyár döntőbizottsági elnökei pedig a SZOT Társadalmi Munkáért aranyérmének tulajdonosai lettek. Ugyanezt a kitüntetést adományozták két" TMDB-tagnak: Szigetvári Gábor MÁV-tanácsosnak és Bilicz Mihálynak, a Debreceni Dohánygyár munkaügyi vezetőjének. Ami a feladatokat, a további teendőket illeti: még felelősségteljesebben, még bátrabban kell dönteni a vitás ügyekben. Sajnos, előfordul, hogy a döntéseket néha befolyásolják vállalati vezetők, felhasználva azt, hogy a döntőbizottság tagjai is a vállalat dolgozói, s így kell, úgymond, szembeszállniuk időnként a téves vállalati, vezetői döntésekkel, az igazság érdekében. Nem könnyű, de szép feladat az, amit a munkaügyi jogi fórumok végrehajtanak, vállalva az esetleges kellemetlenségeket is. Legszebb jutalmuk az, ha tudják, érzik: szocialista szellemben, emberségesen, igazságosan döntöttek egy-egy vitás esetben. Vattai Miklós Új profillal bővült a GELKA szolgáltatása Debrecenben közismert a GELKA szolgáltató tevékenysége. Az utóbbi időben ez a tevékenység újakkal bővült, figyelembe véve a lakosság igényeit. A GELKA háztartásigép-javító részlege 1970-ben eddig már 80 százalékkal több készüléket javított meg, mint 1969 hasonló időszakában. A háztartási gépek mellett lényeges tevékenysége a tv-antennák szerelése is, amely már meghaladja összegben az 1,5 millió forintot. Jelenleg 3000 vételi helynek megfelelő antenna karbantartását végzik főleg központi antennákon. A gyorsabb munkavégzés tette szükségessé 4 darab új tehergépkocsi beállítását. Ezekkel a gépkocsikkal a GELKA szakemberei lényegesen rövidebb idő alatt jutnak el a munkahelyekre. Új tevékenység a GELKA munkájában a jugoszláv cégek és a Hajdúsági Iparművek által kooperációban gyártott 706 szuper automata mosógépek garanciális ja- Tv-antenna szerelése (Sárkány László felvétele) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 22. Beszélgetés tízezrekkel A hét végén fejeződtek be Debrecenben a tanácstagi beszámolók. Több mint 130 kisgyűlésen adtak számot a városi és a kerületi tanácstagok, hogyan teljesítették a megbízóiktól kapott feladatokat. A mostani beszámoló egyben az utolsó is a jövő tavasszal sorra kerülő választások előtt. Érthető hát, hogy ezek a beszélgetések — témájukat illetően — túlnőttek az idei esztendő keretein. A forduló évében vagyunk. Egy eredményekben gazdag ötéves tervet zárunk le néhány hét múlva, s hozzálátunk munkánk nyomán újabb sikereket ígérő tervidőszak elképzeléseinek valóra váltásához. Látszólag nincs semmi különös vonása a mostani tanácstagi beszámolóknak. Hiszen minden tanács-, tagnak évenként be kell számolnia a tanácsok működéséről, saját munkájáról, a választóktól kapott közérdekű megbízatások teljesítéséről. De ha azt nézzük, hogy a mostani vitafórumokat olyan időben tartották, amikor egy ország politizált a kongresszusi irányelvekről, ezrek mondtak véleményt a különböző pártértekezleteken, vagyis a közügyek megvitatása felélénkítette társadalmunkat , nagyon is elszürkül a „semmi különös” megállapítás. Beszélhetnénk a külsőségekről, arról, hogy több helyen meghívták a lakóterületeken működő üzemek, intézmények képviselőit, hogy a városi tanács, a kerületi tanácsok szinte mindenütt képviseltették magukat, hogy tisztelettel köszöntötték a fiatalok a húsz éve dolgozó tanácstagokat. Ezek külső jelek ugyan, de nagyon is megváltozó tartalmat, minőségi előrelépést jelentenek. A hangsúly ezen van, azon, ami tulajdonképpen a legizgalmasabb, mit és miről beszéltek a tanácstagok, mit és miről mondtak véleményt a megbízók. Az élet diktálta igény, hogy a tanácsok dolgozói keresik, kutatják saját területükön a munka újabb, célszerűbb, hatékonyabb eszközeit. S ehhez a legjobb „kincsesbánya” a tízezrekkel történő beszélgetés. Mert hát mégiscsak maga a lakosság a legilletékesebb arra, hogy megítélje: mit tettek a tanácsok, a tanácstagok az elmúlt esztendőben. Ha a kérdésre summázó választ próbálunk adni, nem lehet reálisabb megítélés, mint az: sikeres esztendőket zárunk néhány hét múlva. Mindezt a körülöttünk végbement ezernyi változás bizonyítja. Többek között az, hogy a III. ötéves tervben 3200 állami és szövetkezeti lakás épült Debrecenben, 29 iskolai tantermet, 300 óvodai férőhelyet vettek birtokukba a legfiatalabbak. Új gyárak, üzemek, orvosi rendelők, utak épültek. Mindezekről sok szó esett a beszámolókon. Természetesen, az élet valóságának megfelelően, az árnyékokkal, a gondokkal, a meg nem valósult elképzelésekkel együtt. Mi, emberek úgy vagyunk vele, hogy nemigen szeretünk visszanézni a tegnapba. Pedig kell és szükséges. Hiszen holnapunk alapját a tegnap végzett munka ezernyi sikerei adják. Mégis nincs abban semmi különös, hogy a tanácstagi beszámolókon részt vevő ezrek leginkább arra voltak kíváncsiak, minek nézünk elébe, hogyan alakul a város jövője. Mi az, amiben kéri, igényli a tanács Debrecen lakosainak segítségét, aktív támogatását. A mostani beszámolókat — jobb szó híján — szerencsés időpontban tartották. A tanácstagok ugyanis nem csupán arról számolhattak be, hogy mit végeztek, mit tettek, hanem arról is: hogyan alakul Debrecen holnapja. A IV. ötéves terv már ismertté vált célkitűzései bőségesen adnak témát a várospolitikai gondok, célok megvitatásához. Ha csupán néhányat ragadunk ki azokból a számokból, amelyek olyan sokat elhangzottak az elmúlt napokban, kirajzolódik a változó Debrecen jövője. Egyebek között nyolcezer állami és szövetkezeti lakás (annyi mint tizenöt év alatt) épül a városban. Új városrészek nőnek ki a földből, a Kandia utcán, a Csapó kanyar helyén, a Vénkertben. Ezer óvodai férőhely biztosításával kívánja enyhíteni a gondokat a tanács. De ha ehhez hozzáveszik a „Munkahelyek az óvodákért” mozgalom kedvező visszhangját, bátran kijelenthetjük, legalább még 500 óvodai férőhely épül meg társadalmi összefogásból. Még frissek a tanácstagi beszámolók tapasztalatait összegző vélemények. Ha általánosításra még nincs is lehetőségünk, egyet már most egyértelműen meg lehet állapítani: megvalósult a lakosság jogos igénye. Történetesen az idejében értesült a város holnapját meghatározó tervekről, a problémákról. Így érvényesíthette és érvényesíti a beleszólás jogát a különböző tervek megvalósításában. Számtalan vélemény, javaslat hangzott el, rendelkezésre álló milliárdokat hogyan kellene hasznosítani, hogyan és mit tegyen a tanács a legégetőbb gondok csökkentésére. A javaslatok — valószínűleg — december közepén a városi tanács ülése elé kerülnek. Akkor tárgyalja ugyanis Debrecen parlamentje a IV. ötéves tervet, összegyűjtve odakerül tehát a plénum asztalára: ez a lakosság véleménye. Az már aztán a városi honatyák dolga lesz, hogy a tízezerek véleményéből kiszűrve a legjobbakat, hogyan határozzák meg a város holnapja érdekében szükséges tennivalókat, azt, hogy mikor és hova kerüljenek a forintok. A tanácstagi beszámolókon mind többen kértek szót közérdekű ügyekben, olyan ügyekben, amelyek elintézése a véleményformálónak nem jár semmilyen személyes előnnyel. Ez kedvező jelenség. Hiszen a lakosság fokozott figyelmét és felelősségérzetét bizonyítja a közügyek iránt. Ez egyben a bizalom fokmérője is. Természetesen mindezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az egyéni gondok, sérelmek nem kerültek szóba. De igen. Mégis azt kell mondanunk, hogy az ilyen jellegű felszólalások valamilyen formában kapcsolódtak az utca, a kerület sorsához. Mert amikor a háziasszony az áruellátásra panaszkodott, a munkás a közlekedés túlzsúfoltságát kifogásolta, bár személyes tapasztalatát mondta el, de mégis közügyekben emelt szót. Tízezrek beszélgetése nem zárult le. Hiszen a debreceniek észrevételei, javaslatai felett majd tovább vitatkoznak más fórumokon. A megye különböző részein pedig a következő hetekben indul meg a „nagy vitatkozás”. Több mint 3300 — megyei, járási, városi, községi — tanácstag ad majd számot munkájáról választóinak. A múlt és a jövő alkotja a beszámolók gerincét. De az örömök és gondok — éppen a helyi sajátosságoknak megfelelően — más tartalmúak is lesznek, mint Debrecenben. Más abban az értelemben, hogy egy rövid időszakkal mögöttünk arra is választ kell adniuk, hogy a tanácsi átszervezések milyen tapasztalatokkal szolgálnak. Hogyan éltek jogaikkal a nagyközségek. Mi lesz a sorsuk, a helyzetük a várható újabb szervezési változások után. A járási tanácsok megszűnésével, pontosabb munkájuk jellegének megváltozásával, hogyan bővül tovább a nagyközségek, az összevont községek, a községek tanácsainak joga, lehetősége. S ez lényeges, nagyon is lényeges kérdés. Hiszen döntően befolyásolja a község hangulatát. Ennek figyelése pedig elsődleges politikai kérdés. Az eddigi beszámolók — s bizonyára ez érzékelhető lesz majd a következőkben is — arra is választ adtak: mi a lakosság véleménye a tanácstagokról. Az elismerő szavak, a biztató mondatok, a kifogást emelő vélemények mindenképpen minősítették a tanácsok közkatonáit. S ezeket a minősítéseket ha általánosítani akarjuk, jó érzéssel állapíthatjuk meg: többségük megfelelt a bizalomnak, van tekintélyük, tisztelet övezi munkájukat. Ez pedig egyik alapja annak, hogy a lakosság és a tanácsok kapcsolata erősödjön, a mostani nagy beszélgetések hangjai az élet hétköznapjaiban tovább rezdüljenek. Király Ferenc ül m’.■> A nő leszáll a villamosról. Egy idős férfi segít leemelni a szemre is nehéz bőröndöt. A bőrönd elegáns és gat szép. A hölgy még IS: elegánsabb és mégis szebb. A nő elindul a Hómán Kató utcán. Tízlépésenként megáll, hogy a nehéz táskát a másik kezébe vegye. Két fiú ballag utána. Nézik. Nem vétemletlenül és nem is jg! azért, mert arra van a [jj dolguk. Beszélgetnek: Si 8! — Jó! •H. — Az. •SS — Szólsz ? ■|| — Szólj te ... !*, A nő előre megy és hátra figyel. Nagyon is nehéz a táska. Lassít, [fi A két fiú is lassít és beszélget: — Na? — Én? Mit? — Te. Mindegy ... — Ha továbbmegy a saroknál... A két fiú magában imádkozik, hogy a kislány menjen tovább a saroknál, mert szép a kislány. A nehéz bőrönd félrehúzza a vállát. A jól szabott kabát ettől még jött- fő táskájá ban rásimul alakjára. Már a lépéseket is számolja a sarokig, mert azt már írtam: nagyon nehéz a táska. A két fiú már legalább tíz lépés óta szerelmes. Aki nem vállalta, hogy megszólítja, az most bánja, hogy nem vállalta. Aki vállalta, már a mondatot készítgeti a szájában. És azt teszi a kislány is. Hangtalan „ó”-ra csücsöríti a száját: „Ó köszönöm, nem olyan nehéz, de...” Ekkor éri utol őket a villamosos öregúr. Fiatalos lendülettel a hölgy mellé lép, és: — Adja csak ide, kislány, azt a táskát, nehéz az magának ... — Ó, köszönöm, nem olyan nehéz, de ... — mondja csalódottan a kislány, és odaadja a táskát. Mennek. A két fiú szomorú csalódottan áll. Ráadásul a nő túlmegy a sarkon. A jól szabott kabát így is ígéretes alakot sejtet. A szél még egy könnyű nevetést is visszahoz hozzájuk. — Persze a táskát kellett volna — mondja az egyik fiú . .. — Persze a táskát. Zsebre dugott kézzel elindulnak a Tanácsköztársaság útján, és mind a ketten a szemtelenül előző öregúrra gondolnak. De nincs mit tenni. Huszonegy évesen honnan is jutott volna eszükbe ilyen ősrégi módszer? (—ha—) SiI il! £ is,ifi A! ■ ris wmmI£ 51 m Készülődés az év végi csúcsforgalomra az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál A Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat - a várható nagyobb igények miatt - ez évben még erőteljesebben készül az év végi csúcsforgalomra. Még novemberben boltvezetői értekezletet tartanak a vállalatnál, és a múlt évi tapasztalatok alapján vitatják meg a tennivalókat, az árubeszerzés problémáit. Az ünnepeken, illetve az ünnepek előtt bővítik a szolgáltatásokat is a boltokban, több kisgép segíti majd a munkát, illetve a vásárlók különböző igényeinek kielégítését. Gondolnak a sertésvágási idényre is: már beszerezték a szükséges kellékek nagy részét. ■sHB A boltvezetői értekezleten szó lesz a IV. ötéves terv időszakában bekövetkező változásokról, fejlődésről is. Elsősorban a törzsgárdatagság további szilárdítását szereretné elérni a vállalat az erkölcsi és anyagi elismerés fokozásával, a munkahelyek, a munkakörülmények tervszerű, állandó javításával. A IV. ötéves terv időszakában közel 60 millió forintot fordítanak erre a célra, illetve a hálózatfejlesztésre, a meglevő boltok korszerűsítésére - jelentős összegű hitel igénybevétele mellett. Élelmiszeripari gépek beszerzésével is segítik a bolti dolgozók munkáját, a kiszolgálás gyorsítását. ii1 I !*■ n w ■I 'MiPfil !»-«» Ili