Hajdú-Bihari Napló, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-19 / 91. szám
Nyugat-dunántúli műemlékek A nagycenki Széchenyi-emlékmúzeum (Tudósítónktól) Másfél évvel ezelőtt, 1973. szeptember 21-én nyitotta meg kapuit a nagycenki múzeum, a Széchenyi család helyreállított kastélyában. Az első év közönségsikere, a majdnem 150 ezer látogató tanúsítja, hogy érdemes volt a kastélyt helyreállítani, és abban múzeumot berendezni. A múzeum kiállításai hatalmas alapterületen mutatják be a Széchenyi család történetét. Eredeti tárgyak, rajzok adnak hű képet a XIX. századi Magyarországról, amelynek átalakulását, a kapitalizmus megteremtését Széchenyi politikai és közgazdasági tevékenysége alapvetően határozta meg. A kastély földszinti termeiben főúri bútorok szép barokk és empire berendezések között, a Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferencnek tudományos és fiának, Széchenyi Istvánnak politikai pályafutása került bemutatásra, eredeti dokumentumokkal. Korabeli ábrázolások mellett itt látható a Nemzeti Múzeum első berendezésének egy része, köztük Széchenyi István íróasztala és egyéb tárgyak. A legnagyobb magyar számos könyvet írt, amelynek első kiadásai is megtalálhatók Nagycenken. A kiállítás másik része az emeleti termekben Széchenyi István közgazdasági tevékenységének egyegy kiemelkedő fejezetét mutatja be sokoldalúan illusztrálva, eredeti iratokkal, térképekkel és hű modellekkel. A közismert témák (lótenyésztés, mezőgazdasági árutermelés, selyemtermelés, malomipar, közlekedés, Lánchíd stb.) közül is ki kell emelni a múlt századi folyamszabályozási munkákat. A nagycenki kastély két nagy teremben mutatja be a hatalmas munkát, amelynek kiemelkedő eredményei: a nagy folyók hajózhatóvá tétele, a mocsaras Alföld kiszárítása. A magyar mezőgazdaság területének megkétszerezése, elismert nagy munkálkodás. Az egész Kárpát-medence, de elsősorban az Alföld természet- és gazdaságföldrajza gyökeres átalakításának fő mozgatója Széchenyi István volt. A Széchenyi-kastélyt, illetve -múzeumot hatalmas park közepén találjuk (A 85-ös győr—soproni országút mellett), Soprontól 12 kilométerre. A múzeum közelében sorakoznak Nagycenk egyéni látványosságai is. A világhíres 220 éves, 3 kilométer hosszú cenki hársfasor, a kastély kapujánál kezdődik. A Széchenyi István múzeumvasút egyik végállomása is itt van. A kisvasút tavasztól őszig üzemel. A magyarországi keskeny nyomtávú vasutak felújított, muzeális értékű mozdonyai és személykocsijai láthatók és használhatók. A vasúti szolgálatot a Sopron környéki úttörővasutasok látják el. Nagycenk község közepén áll a Széchenyi család 1810-ben épített klasszicista kápolnája, amelynek kriptájában a család tagjai, köztük Széchenyi István alussza örök álmát. A múzeum környékén rövidesen elkészül a barokk park rekonstrukciója, amely a hazai kertművészet kiváló teljesítménye lesz. R. S. Az első gőzmozdony modellje Amatőr művészeti együttesek megyei fórumai A Megyei Művelődési Központ minden év tavaszán a művelődésügyi szervekkel közösen megrendezi az amatőr csoportok megyei szakmai bemutatóit. A közelmúltban került sor a bábosok és az énekkarok megyei fórumára. A kórusok megyei fórumán először a részt vevő énnekkarok együttes produkcójára került sor: a kórusok számára kötelező bemutatásra előírt népdalcsokrot énekelték el közösen a résztvevők. Ezután rendezték meg a parasztkórusok minősítő versenyét népdal kategóriában. A zsűri döntése alapján arany diplomát kapott a hajdúszováti szövetkezetek Kodály Kórusa. A bárándi ÁFÉSZ énekkara és a földesi vegyeskar ezüst diplomát szerzett. A csapókerti Csokonai Dalkör bronz fokozatot ért el. A minősítő verseny után a Járműjavító Vállalat és az MGM munkáskórusa, az aradványpusztai pávakör és a debreceni Maróthi Kórus műsora következett. Befejezésül a rendező szervek értékelték a kórusok 1974—1975. évi munkáját. A Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődésügyi osztálya 3000 forintos jutalomban részesítette a Maróthi Kórust folyamatos, színvonalas tevékenységéért, az 1974. évi Bartók Béla kórusfesztiválon elért eredményéért. A hajdúszováti, a földesi, a bárándi énekkarok a minősítő versenyen nyújtott teljesítményükért 1000—1000 forint jutalmat kaptak. A Debrecen városi Tanács művelődésügyi osztályának 1500 forintos pénzjutalmát az MGM Vasas munkáskórusa kapta az 1974. évi minősítő versenyen elért eredményéért, a Vándor Sándor fesztiválon nyújtott teljesítményéért. Az SZMT által felajánlott díjat a MÁV Járműjavító Vállalat Egyetértés kórusa kapta az 1974. évi minősítő versenyen és a Vándor Sándor fesztiválon elért eredményéért. Az ÁFÉSZ a hajdúszováti szövetkezetek Kodály Kórusát 1500, a püspökladányi ÁFÉSZ-énekkart 1000 forint jutalomban részesítette. A bábcsoportok megyei fórumát Derecskén rendezték meg, tizenkét együttes részvételével. Szakmai bemutatókra és tanácskozásokra is sor került. Az Ebesi Általános Iskola, a Bárándi Általános Iskola és a derecskei művelődési központ csoportjának a produkciója volt a legjobb. De színvonalas műsort mutatott be a hajdúnánási, a hajdúhadházi és a sámsonkerti csoport is. A zsűri az ebesi, a bárándi és a derecskei bábosokat alkalmasnak találta országos tv-bemutatón való szereplésre. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1975. ÁPRILIS 19. Változások a tanyavilágban Madártávlatból olyanok, mint apró kis pettyek egy hatalmas abroszon. Nádtetős, szalmatetős tanyák, hatalmas udvarukon a gémeskúttal, meg a szélben bólogató fákkal. És körülöttük mindenfelé a föld. A göröngyös, rögös, hepehupás, vagy homokos végtelen föld. A távolság mindentől elválasztotta a tanyákat, az emberi településnek e fajtáit, amelyek a XVIII. század végétől folyamatosan alakultak ki és az alföldi tájakra a legjellemzőbbek. Szétszórtan, egymástól sok kilométer távolságra alakultak ki a tanyák, s éltek bennük a családok, bajban magukra hagyva, segítség nélkül. A felnőttek művelték a földet, a ház körüli végtelen földet, amely a kenyeret adta. A tanyák között egyedüli összekötő kapocs az iskola volt, mely a szélrózsa minden irányából gyűjtötte a gyermekeket. A tanyán élőknek az iskola, a pedagógus jelentette a kultúra egyetlen forrását. A gyerekek kortyolgatták a tudást, ha volt tanítójuk, aki átadni kívánta azt, na meg ha akadt a lábukra csizma, vagy cipő, amiben megtették a kilométereket a tanyától az iskoláig. Sok évtized telt el, míg bomlani kezdett a tanyavilág, de meg nem szűnt még ma sem. Sok tanyán élnek, dolgoznak még parasztemberek, sok tanya indítja reggel iskolába sártól dagadó bekötőutakon a gyerekeket. Hányszor görnyednek mécsvilág fölé apróságok, birkózva a betűkkel, vagy birkózva a széllel, hóval, ha iskolába igyekeznek. Mégis óriási a fejlődés, amely a tanyai emberek életében bekövetkezett. A tanyai iskolahálózat kiépítésében már az 1920-as években fejlődés volt tapasztalható. Kezdetben azonban az első tanyai iskolák alig különböztek a tanyai lakóházaktól. Mestergerendás, földes, szűk kis termek voltak, zsúfolásig telve gyerekekkel. A tanyai iskolák többsége az 1920-as évek körül épült, amikor Klebelsberg Kunó lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Klebelsberg nem volt sem haladó szellemű, sem néppárti miniszter, de kénytelen volt a népoktatás reformjával is foglalkozni. Felmérte a népiskolák helyzetét és megállapította, körülbelül nyolcezer tanteremre lenne szükség ahhoz, hogy a hatosztályos népoktatás maradéktalanul megvalósulhasson. Hihetetlenül rossz helyzetben volt az alsófokú oktatás. Magyarországon a húszas évek táján több mint egymillió volt az analfabéták száma. Az elemi iskolák 71 százaléka felekezeti, 50 százaléka osztatlan, a beiskolázás 80 százalékos, az Alföldön csak 60—70 százalékos volt. A négy osztályt a tanulók 64, a hat osztályt mindössze 18 százaléka végezte el. Ilyen körülmények között kezdték el az iskolaépítési programot, amely igen népszerű volt. A Klebelsberg-féle tanügyi kormányzat nagy propagandával kísérte az akciót. Majdnem hatezer objektum építését tervezték (tanterem, tanítói lakás). Hajdú-Bihar megyében is változást hozott ez az akció. Ennek keretében bővítették ki az egytantermes vályogépületet, két nagyobb helyiségből álló iskolává a Debrecenhez közeli tanyán, Halápon. Az eltelt esztendők sok változást hoztak a tanyák életében, az oktatás, az iskolák helyzetében. E változásokat kutatva indulok Halápra. Kemény szél fodrozza a dűlőút homokját. Olyan szél, amely pirosra csípi az arcot, durvára szárítja a kezet, könnyet csal az ember szemébe. Haláp a tanyavilág egy kis része, ahová változást keresve indulok. Mesébe illő kép. Végtelen pusztaság és egy dombtetőn a fák között az iskola. Nem szalmatetős, mestergerendás, düledező épület, mint valamikor, hanem nagyablakos, tágas kőépület, udvarán hatalmas sportpályával. Aki végigkövette a változást, a fejlődést, amely a környező tanyasi házakban és az iskolai életben bekövetkezett. Fehér István igazgató. Bár az iskola építéséről és a működés kezdeti éveiről ő is csak hallomásból tud. — 1903-ban vetődött fel az a gondolat, hogy a környező tanyán élő gyerekeknek iskolát kellene építeni. Felhúztak egy egytantermes vályog épületet, szomszédságában egy szűk kis tanítói lakással ezen a dombon, amit az idevalósiak csak Bokor-hegynek neveznek. Szemes Mihály volt az első tanító Halápon. Az 1920-as évben téglából még egy tantermet építettek az iskolához. Nagy szükség is volt erre, mert a környéken 5—6 kilométeres körzetben nem volt iskola. Jártak ide vakáncsos gyerekek és a sok-sok kilométer távolságra levő tanyák apróságai. — Kik voltak a vakáncsos gyerekek? — Különösen az Alföldön, a mi vidékünkön voltak gyakoriak a vákáncsosok. Az államilag hasznosított területeken, például a közeli tölgyfákkal betelepített helyeken engedélyt kaptak a nincstelen emberek, hogy köztes veteményeket ültessenek és ezek termesztéséből éljenek. Lakás helyett a vákáncsosok földbe vájt kunyhót készítettek maguknak. Ezeket nevezték vakáncsnak. Kis ablakot hagytak rajta, tetejét földdel, fával, szalmával fedték le. A vákáncsosok családostól, gyerekestől éltek földbe vájt kunyhóikban. Innen engedték iskolába a gyerekeket, ők pedig művelték a köztes veteményt. Jómagam láttam vákáncsot, az utolsót Bíró Sándornál a közeli Tóbitanyával szemben levő területen. Ma már szinte elképzelhetetlen, milyen volt a negyvenes évek táján az elmaradottság. A gyerekek is igen rossz körülmények között éltek, tanultak. Amíg jobb volt az idő, jöttek a kis rongyosok, mezítlábasok iskolába, amikor már lábbeli kellett el-elmaradoztak. Volt olyan csizma, amelyik naponta kétszer járt iskolába. Az egyik gyerek reggel fölhúzta, amikor délben hazament, a másik csak akkor indult a délutáni tanításra. — Melyik évben kezdett tanítani a tanyán? — A háborús években tanultam, 1949-ben kezdtem a pályát a halápi iskolában. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki szintén velem egyidőben jött ide tanítani. — A változás érdekelne, amely az életkörülményekben, a tanyasi emberek gondolkodásában, életszemléletében, a gyerekek körülményeiben bekövetkezett. Fehér elvtárs szellemi mindenese volt a környező tanyáknak, hogyan látja a fejlődést folyamatában? — Először a körülmények változásáról beszélnék. Mióta elkezdődött a céltelepülések létrehozása, sokan válnak meg távoli tanyasi házuktól és költöznek a céltelepülésnek kijelölt területre. Az idősebbeket köti inkább a tanyai ház, a fiatalok szívesen jönnek a központba. Itt előnyös áron kapnak telket, modern házakat építenek, bevezethetik a villanyt. Közelebb élnek egymáshoz az emberek, a bajban nincsenek magukra hagyva, céltelepülések létrehozása jelentő intézkedés volt, kivonja a távol területekről az embereket egy csoportba. Halápon is létrejött ma egy központi település. Évente 10— 15 tanyát hagynak el a családok A tanyák teljes felszámolódása azonban egy igen hosszú folyamat Sokat segít e folyamatban Debrecen elszívó hatása. Azok a fiatalok akik bejárnak dolgozni a városba már könnyen megválnak a tanyától. Jelenleg Haláp környékén körülbelül 1600 ember él még kint , tanyákon. Az ő életükben bekövetkezett változás is jelentős. Nőttek az igényeik, javultak a körülményeik. Már távoli tanyákon is megtalálható például a televízió amelyet telepről működtetnek. A gyerekek helyzete össze sem hasonlítható a néhány évtizeddel előbb gyermekekével. Többet kapnak otthon is, az iskolában is. Végigsétálunk az iskola épületében. Cserépkályhás, tágas, világos osztályok. A berendezés is rendes barátságos. Sok a szemléltető eszköz, megtalálható az osztályokban az írásvetítő, a rádió, a filmvetítő A tanítás is megváltozott. Már csak az alsó tagozatban van összevont tanítás az 1—3 és 2—4 osztályokban. A felső tagozatban a szakos ellátottság igen jó. Még a rajzot is szaktanár tanítja. Hét pedagógus dolgozik Halápon. Fehér István és felesége a tanítói lakásban laknak, a többiek Debrecenből járnak ki tanítani. Buzdogány Sándorné például, ak a másodikosokat és a negyedikeseket tanítja, vonattal, vagy autóval jár ki Debrecenből. Nem vágyik be a városi iskolákba, szereti a tanyasi gyerekeket és az itteni tantestületet is. A fizetés is több mint a benti iskolákban, minden hónapban 370 forint tanyai pótlékot kap. 120 gyerek jár a halápi iskolába A pedagógusok munkája és a szülők megváltozott szemlélete, támogatása folytán jelentős százalékuk tovább tanul az általános iskola befejezése után. 1975-ben 18 nyolcadikos végez, hárman gimnáziumban, tizenhárman szakmunkásképzőben tanulnak tovább. Mindössze két gyerek marad otthon dolgozni a tanyán. — Jellemző a tanyasi emberek szemléletére, hogy nem zárkóznak el a gyerek taníttatásától, de gimnáziumba nem szívesen adják őket mielőbb szakmát szeretnének tudni a kezükbe, hogy biztosítottnak érezzék jövőjüket — mondja Fehér István. Beszélgetésünket a csengőszó szakítja félbe. Kimegyünk az udvarra. A szél még mindig fúj, de a napsütés enyhíti a hideget. A gyerekek jókedvűen játszanak. Egy gumicsizmás, barna hajú legénykét szólítok meg. Arcáról csak úgy kerekedik a mosoly. A másodikos Szabó Sanyi elmondja, hogy 1970- ben építettek nagy kőházat a céltelepülésen. Anyja takarítónő édesapja a Debreceni Víz- és Csatornaművek dolgozója. Hárman vannak testvérek, kishúga még nere jár iskolába. — Melyik tantárgyat szeretet legjobban? — kérdezem. — A testnevelést és a gyakorlati foglalkozást. — Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? — Autószerelő, mert szeretem a gépeket és a járműveket. — Mennyit gyalogolsz naponta az iskolába? — Mi a céltelepülésen lakunk így körülbelül csak egy órát gyalogolok oda-vissza. Télen nehezebb ilyenkor ha jobb az idő szívesen jövök. Sokan vannak még a kisebbek között is akik messzebbről járnak iskolába. A kerítés mellett katonás rendben vagy húsz kerékpár sorakozik. Vannak akiknek nem kel már órákat gyalogolni. — Melyik gyerek jár legtávolabbról iskolába? — kérdezem az igazgatót. — Sajnos még mindig vanna gyerekeink akik 5—6 kilométerre járnak. Többek között az egyik első osztályos kislányunk is. Ezen sajnos nem tudunk segíteni. A fejlődés ellenére a tanyasi gyerekek egyike másika még mindig órába telt azzal, hogy eljöjjön az iskolába. A tanyasi kollégiumok létrehozása ezt a gondot próbálta enyhíteni. Nagycserén már megszűnt a általános iskola, a következő évben kerül sor Pipóhegyen az iskola megszüntetésére. Bár nem szívesen válnak meg a szülők a gyerekektől, mégis többségük belátja hogy a kollégiumban lényegesen jobb és könnyebb lesz a tanulás lehetőség. Szünetben