Hajdú-Bihari Napló, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-24 / 95. szám
Hangverseny szocialista brigádoknak A Magyar Államvasutak Debreceni Igazgatósága és a Debreceni MÁV Filharmonikusok zenekari főnöksége, a zenekar jubileumi hangversenyét rendezi a vasúti szocialista brigádok részére április 25-én, hétfőn este hét órakor a Csokonai Színházban. Műsoron: Erkel: Hunyadi-nyitány, részletek a Bánk bán, valamint Rossini: Sevillai borbély, Puccini: Tosca, Gianni Schicchi, Bizet: Carmen, Muszorgszkij: Hovanscsina, Hacsaturján: Gajane, Kodály: Háry János című művekből. Befejezésül elhangzik Smetana: Moldva szimfonikus költemény. Közreműködik: Hegyes Gabi, Varga Magda, Horváth Bálint, Krémer József, a Csokonai Színház magánénekesei. Vezényel Szabó László. Jubileumi zenepedagógiai napok A debreceni zeneoktatás állami szervezete egy időben jött létre a Csokonai Színház önálló operarészlegével és a MÁV Filharmonikusok Zenekarának függetlenítésével. 1952 így jelentős dátum a város zenei életében. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy az egy budapesti zeneművészeti főiskola nem képes kielégíteni az ugrásszerűen megnőtt zeneoktatási igényt. Létrehozták a hármas tagozódású szervezetet — zeneiskola, szakiskola, tanárképző —, ami egyben a zenei élet decentralizálásának fontos lépését jelentette. Debrecen ma három megye zeneoktatási központja, az itt végző fiatalok e terület zenei életének utánpótlását jelentik, oktatási és közművelődési szempontból egyaránt. A másik két, jubiláló zenei testület is elsősorban a zeneoktatás eredményeire támaszkodik. A Debrecen megyei városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete és a három zeneoktatási intézmény április 27—29-ig emlékezik meg az évfordulóról. A jubileumi zenepedagógiai napokat és a hozzájuk kapcsolódó emlékkiállítást április 27-én délelőtt 11 órakor nyitják meg a zeneművészeti főiskolán. Ez az épület ad helyet a további rendezvényeknek is. Hangversenyek jelenlegi és volt növendékek közreműködésével, zenetudományi és zenepedagógiai előadások, pedagógiai művek bemutatója várja az érdeklődőket. Kiállítás a Medgyessy Teremben DOBROVITS FERENC FESTMÉNYEIBŐL Április 28-án, csütörtökön nyílik és május 12-ig tekinthető meg a debreceni iparművészeti bolt, a Medgyessy Terem új képkiállítása, a Dobrovits Ferenc festményeiből válogatott tárlat. A délután öt órakor nyíló kiállítás bevezetőjét Kedves Tamás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának igazgatója mondja. Túl a művészi élményszerzés lehetőségén és örömén, kínál mást is a Medgyessy Terem ezzel, s a korábbi képzőművészeti kiállításával alkalmat arra, hogy a különböző üzemek, intézmények szocialista brigádjai csoportosan vegyenek részt a tárlatlátogatáson, s módjukban álljon elbeszélgetni a kiállító művésszel. A most nyíló tárlat ezt a lehetőséget kiegészíti: Dobrovits Ferenc különtalálkozón vesz majd részt, amelyen a kiállítást megtekintett szocialista brigádok tagjai lesznek beszélgető partnerei. A megnyitón részt vevő brigádokat egyébként a művész emléklapjaival ajándékozzák meg. NEM RITKA A FŐNIX Angol nyelvű színielőadás Debrecenben Nagy fába vágták a fejszéjüket a Kossuth Lajos Tudományegyetem angol tanszékének színjátszói. Arra vállalkoztak, hogy bemutatják Christopher Fry: Nem ritka a főnix című verses drámáját, a tanszék lektora, David Flook rendezésében. A bemutató április 29-én este 7 órai kezdettel a Klinika moziban lesz, majd április 30-án a háromtagú együttes ismét bemutatja a darabot. A darab cselekménye egy sírboltban játszódik, Ephesus közelében, ahol Dynamene gyászolja férjét, s szolgálójával együtt elhatározza, hogy az éhhalált választja, hogy egyesüljön férjével a túlvilágon. Azonban egy fiatal katona belép a sírboltba, hogy elfogyassza vacsoráját, és bár kétszer majdnem távozik, mégis elég hosszú ideig marad ahhoz, hogy az eseményeknek döntő fordulatot adjon. Az asszony szerepét Fruttus Enikő, a szolgálólányét Vadnay Marianna, a fiatal katonáét Kiss Tamás játssza. Tánc és téma AZ ÁLLAMI BUDAPEST TÁNCEGYÜTTES DEBRECENBEN Május 9-én este, a debreceni Csokonai Színházban lép fel érdekes, sajátos szerkesztésű műsorával az Állami Budapest Táncegyüttes. A neves néptánccsoport három részből álló programot mutat be. Az első rész a Triptichon címet viseli: a háborúról és a békéről vall a tánc nyelvén, a Kilencen voltak, a Poéma és az Elégiák címet kapott táncszámok segítségével. A táncokat Kricekovics Antal Erkel-díjas koreografálta, s ő állította össze a fejezet zenéjét is, a számok jelmezeit Witz Éva tervezte. Az együttes Petőfi Sándor emlékének szenteli műsora második fejezetét, a „Fölmelegít a láng”-ot. Ennek a résznek a tételei lényegében egy-egy Petőfivers táncváltozatai: A kutyák dala, A fakasok dala, Az apostol, a Kard és tánc, a Hozzám jössz-e? és a Csatadal mozgássá, tánccá lényegített képei. A táncok koreográfiáját Simon Antal, a zenét Vavrinecz Béla készítette, a jelmezeket ugyancsak Witz Éva tervezte. A Mozaikok címet képviseli a műsor harmadik fejezete, s lírai táncképeket vonultat föl. A táncok zeneszerzője Győre Zoltán, koreográfusa Molnár Lajos, jelmeztervezője Kascsák Margit. Az Akadémiai Kiadó jelenteti meg például Rákóczi Ferenc összes műveinek kritikai kiadását, Köpeczi Béla szerkesztésében. Ez az új sorozat, melynek első darabja az Emlékiratok lesz, a fejedelem írói emlékművét teszi közkinccsé. A debreceni József Attila-díjas kritikus, Fülöp László Pilinszky Jánosról írt könyve, amely a Kortársaink sorozatban jelent meg — már kapható is a könyvesboltokban. Ugyancsak az Akadémiai Kiadó tervei között találjuk a régen várt, a szakemberek körében nagyon hiányolt Magyar Néprajzi Lexikont. A négykötetes kiadványnak most az első, A—E-ig terjedő kötete lát napvilágot — Ortutay Gyula szerkesztésében. A könyv, négy kötetében, mintegy 8000 szócikket tartalmaz, körülbelül 5000 illusztrációt, egyszínű és színes fényképeket, rajzokat, táblázatokat, térképet. Felöleli a lexikon a magyar néprajz teljes területét, a népi társadalom és a szaktudomány elméleti kérdéseit, bemutatja a néprajzi csoportokat és vidékeket, áttekinti a magyarországi néprajzi kutatás történetét, s a cikkek összefoglalják a magyar néprajzi vizsgálatok legfontosabb eredményeit. Az Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatában jelenik meg Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjének, pontosabban tévéfilmjének forgatókönyve. S egy másik, nagy érdeklődésre számot tartó kiadvány, a Memoár sorozatban: Angela Davis, amerikai néger filozófusnő Életem című műve. Az önéletírás a mai Amerika súlyos ellentmondásairól, a faji megkülönböztetés ellen küzdő különféle csoportosulásokról, a börtönviszonyokról szól. A Magyar Helikon adja ki, többek között, a nagy angol fizikus, Newton tanulmányaiból összeállított, A világ rendszeréről és egyéb írások című kötetet , amely a természettudományos képzettséggel nem rendelkezők számára is lehetővé teszi, hogy bepillantsanak a híres tudós gondolatvilágába. Ady Endre cikkeiből, írásaiból válogatta Kovalovszky Miklós az Életem nyitott könyve című kötetet, melyet a Gondolat Kiadó jelentet meg. Egy néprajzi kiadványt is találunk a tervek között Az ősi társadalom magyar kutatói címet viselőt, amely a téma jeles magyar kutatóinak írásaiból válogat. A Kossuth Kiadó egyik érdekessége az Univerzum Könyvtár sorozatban kiadott, Walter Kramer tollából származó A világ csodái. A könyv Erathoszthenésztől a nagy felfedezések koráig mutatja be, hogyan ismerte meg az emberiség a Földet. A Magvető Kiadó gondozza Kondrád György A városalapító és Krúdy Gyula Régi és új emberek című könyveit. Az előbbi, a mai magyar prózairodalom egyik jeles képviselőjének új regénye, egy építészről szól, aki lakótelepeket tervez egy elképzelt városunkban, az utóbbi Krúdy még kiadatlan regényeiből és elbeszéléseiből nyújt át az olvasóknak néhányat: A régi és új embereket, A helyettes halottat, a Szarvasgomba embereket, A költő és a leányzót, a Csillag, aki járt és az Álarcos hölgyeket. Ugyancsak a Magvető Kiadónál lát napvilágot Ágh István, Bella István és Csoóri Sándor új verseskötete, Illés Endre Hálókba bonyolódva című színműkötete. Számos szép, érdekes könyvet, leporellót ígér a Móra Ferenc Kiadó a gyerekeknek — kisebbeknek és nagyobbaknak. Kiss János illusztrálta a József Attila-verseket tartalmazó Gyönyörű, Gyönyörű című lapozókönyvet, s megjelenik Szabó Lőrinc Falusi hangversenye, s Zelle Zotán Vers a két kis fókáról című verse — szintén lapozó formában. Új írónőt avat a Szépirodalmi Kiadó Ács Margit személyében: az eddig főképpen kritikái, tanulmányai révén ismert szerző most elbeszéléskötettel jelentkezik. A Csak víz és levegő az írónő öt elbeszélését tartalmazza. Komoly érdeklődéssel várhatjuk az 1976-ban negyvenöt éves korában elhunyt, s a prózairodalom egyik kiváló tehetségeként — bár csak szűk körben — számon tartott Szabó István poszthumusz kötetét, az Iskola a magasban címűt. A kötet, mintegy 320 lapon az író, az utóbbi tíz évben keletkezett írásainak gyűjteménye. Különös antológiát állított öszsze Weöres Sándor Három veréb hat szemmel címmel. Fél évszázada gyűjti a költő a múlt századok rejtett, kallódó költői értékeit, furcsaságait. A könyv a kezdetektől a századvégig kalauzolja el az olvasót a költő magyarázó jegyzeteivel. Új kötettel áll az olvasók elé a fiatal lírikusnemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Utassy József. A költő második kötete a Csillagok árvája címet kapta. A debreceniek, különösen a színházbajárók körében nem ismeretlen Szabó Magda neve: Kiálts város! című drámáját néhány éve mutatta be a Csokonai Színház. Kónya Judit tollából most az Arcok és vallomások sorozatban portrékötet jelenik meg az írónőről. Moldova György is új művel lepi meg olvasóit, kedvelőit. Az Akit a mozdony füstje megcsapott műfaját tekintve irodalmi riport, szociográfia a MÁV-ról. A Vajda János-évforduló tiszteletére jelenik meg a Nagy klasszikusok sorozatban a költő összes verseinek kötete, a fiatal Szentmihályi Szabó Péter Az ész álma című verseskönyve, s Kosztolányi Dezső Egy ég alatt című cikkgyűjteménye, az író kortárs magyar írókról, festőkről, tudósokról, zenészekről készült bírálataiból, tanulmányaiból, arcképeiből, interjúiból. illustralikis Kisemberi bátorság A jelzőért általában prüszkölnek az írástudók. Azt mondják róla — nem minden ok nélkül —, hogy rosszalló mellékíze van, a köznapi tudat szférájában élők lebecsülését jelenti. Most mégis használhatjuk a kisemberi kifejezést, még az idézőjelet sem kell kitenni, végtére is Balogh Edgár hozta szóba az Eszmecsere című műsorban. A Kolozsvárott élő közíró ugyanis egyik könyvében — az ifjúságnak szánt Intelmekben — azt fejtegette, hogy javallja „a magkihordás, a gyümölcsöző munka, az okos alkalmazkodás és szívós megmaradás, egyszóval: a megvalósítás kisemberi bátorságát”. Nyilvánvaló, hogy így, ebben az összefüggésben, a terv és a tett egymáshoz kapcsolása révén kibontható a roszszalló jelentéstartalmak burkából az alkotó kisember kategóriája. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a jelentéstisztításra leginkább a nyilatkozó alkalmas. Már csak azért is, mert Balogh Edgár csaknem ötvenesztendős közéleti tevékenységét egy szó jellemzi: a helytállás. Ez kölcsönöz erkölcsi fedezetet a közhelyként ismert fogalmak újraértelmezéséhez, ezért mondhatta róla a műsorvezető, hogy mindenekelőtt erkölcsi tartásáért kell tisztelnünk. Erkölcsi tartás — alighanem ez Pálfy István harmincperces összeállításának kulcsmondata. Sokféleképpen közelíthette volna meg a sokrétű, mégis homogén életművet, ám az Eszmecsere című sorozatban és a budapesti rádióban éppen a publicista lényegének érzékeltetésére volt szükség. Ezért aztán a riporter — aki fölhasználta az archív felvételeket és az író könyvekben olvasható vallomásait is — egy és csakis egy csomópont köré tömörítette mondandóját: Balogh Edgár kisebbségi helytállására derült fény a pártbeszéd- és monológszeletekből. Bárhogyan is ítéljük meg a jelentős közéleti személyiségek munkásságát, az kétségtelen, hogy nem szabad összekeverni a méltánylást és az értékítéletes elemzést. A közelítésmód egyértelműsége és a műfaj tisztasága szempontjából példamutató műsor volt a vasárnap esti eszmecsere, már csak azért is, mert olyan ember szólalt meg a Kossuth hullámhosszán, akinek fülhallomást volt mondandója a magyarországi érdeklődők számára is. Például a megvalósítás kisemberi bátorságáról — amit mi hétköznapi forradalmiságnak szoktunk mondani —, vagy arról, hogy miként lehet elszigetelt körülmények között — például falun — egyetemes látókörre szert tenni. Bizony, nem ártana, ha egyszer a rádiósok — esetleg az Ifjúsági Rádió munkatársai — arra is vállalkoznának, hogy az imént már említett és Pálfy István műsorában többször is idézett Intelmekből önálló adást készítenének. Nem utolsósorban azért, mert a hazai hallgatók nem nagyon ismerik a tőlünk keletre élő magyarság mindennapjait. Földvári Géza a 168 óra legutóbbi adásában, majd hétfőn este a bukaresti földrengésről szólván bizonyította az „önösszeszedés” kisebbségi és többségi létjogosultságát is. Műsoraiból kiviláglott, hogy a március negyedikén történtek miként oldották a kölcsönös elfogultságokat, hogy a természeti rombolás miként rombolta az emberi előítéleteket. Bizonyára feltűnt, hogy a budapesti riporter sok bukaresti magyart kapott mikrofonvégre. Nemcsak arról van szó, hogy ilyenformán takarékoskodhatott az idővel — nem kellett a román szövegre ráúsztatnia a magyar fordítást —, hanem arról is, ami talán kevésbé ismert: a román fővárosban több magyar él, mint mondjuk Debrecenben... Említhetném még, hogy szombaton este érdekes összeállítás hangzott el a Magyarországon élő románok népszokásairól — Esőt, esőt, tiszta esöcskét... —, de már az eddigiekből is kiderülhetett, hogy valamiféle koncepció van kiformálódóban. A rádiósok rájöttek arra, hogy az éterben nincsenek határok, következésképpen a hangláda alkalmas arra, hogy mindazt összekapcsolja, amit csak a határok választanak el. Zöldi László Béke és harc az idővel Két első kötetről Az elsőkönyvesek: Moldvay Győző és Tóth Éva tulajdonképpen nem tartoznak a szó eredeti értelmében vett fiatal költőnemzedék sorába — a szónak abban az értelmében, amely az életkort jelöli. Ez a tény persze önmagában semmit sem jelent, hacsak azt a jól ismert tünetet nem jelzi: manapság átértékelődtek a fogalmak. S azt, vagy a kiadói késedelem, vagy a váratlanul megnyílt zöld út következménye, hogy legalább annyi huszonéves elsőkönyvesünk van, mint ahány negyvenéves vagy ahhoz közeledő. Ez a tény azért, bár önmagában nem minősíti sem a huszonévest, sem a középkorút, érdekes összevetésre kínál lehetőséget. Arra nevezetesen: igen gyakran hasonló életérzés tükrét látjuk mindkét nemzedék műveiben, azonos vagy majdnem azonos gondok megfogalmazását, egymásétól kevéssé különböző nyelvi megformálásban. Ez a hasonlóság tulajdonképpen egyfajta szelektálást is „elvégez”: a számra, mennyiségre tetemes líratermésből, verseskönyvtömegből szinte automatikusan kidobja, kiemeli bármely korosztály képviselői közül a nem hasonlókat, az egyedi értéke Moldvay Győző Perben című kötete és Tóth Éva Egyetlen értelem címet viselő verseskönyve megérdemli az olvasók figyelmét, türelmét. S ennek a figyelemnek az lesz a jutalma, hogy két rokonszenvesen egyenes, őszinte ember világára láthatunk a versek segítségével. A jutalom nem a forma bravúrja lesz, hanem a versek világának tisztasága — ennek a tisztaságnak felfedezése. Ami egyszerűen fogalmazva is annyit jelent: határozott és rokonszenves életfilozófia mindkét költőé — bár alapjaiban merőben más életfilozófia. A Tóth Éváé a nyugalom kivívását, megteremtését tartja az alaptételnek. Az ember belső, lelki, lelkiismereti nyugalmának megteremtését: „ ... boldogságomat megszülöm (világra hozom bármi árár») megszoptatom, bepólyálom ...” — írja a Tételek című versében. A „bármi ár” azonban, a nyugalom ára, nem kevés: a mozgó, haladó, romboló idő, az élet ellentmondásos jelenségeinek megértése és tudomásulvétele. Nem lázit Tóth Éva, ,mint talán hajdan, „lobogó hajjal”, hanem tisztességes békét akar kötni az idővel és a világgal. Ebből következik, hogy lírája sem a kort, a mát örökíti verssé, nem az általánossá növelhető gondokat, a nagyérvényű igazságokat fogalmazza, hanem a korban egy ember érvényességében kisebb de igazságtartalmában cáfolhatatlan reakcióját — az élet, az idő jelenségeire. Az idő Moldvay Győző számára is fontos, csak másképpen. Neki nézeteltérése van az idővel, amely elvitte már magával — a költő érzése szerint — az életlehetőségek garmadáját. A kötet versei hiányérzetet fogalmaznak, nem elég meggyőző erővel ahhoz, hogy nemzedéki hiányérzetnek nevezhessük, de elég meggyőzően ahhoz, hogy a „negyven év” egy embernyi lecsapódásait nyomon követhessük általuk. Azét a negyven évét, amely megtanította a költővel az élet „kis köreihez” való hűség fontosságát , s amely, paradox módon, épp a makacs hűség miatt fakasztja föl a szívben az elszalasztott lehetőségek, a rosszul kihasznált lehetőségek, a vágyott lehetőségek kínjait. Egyik költő sem mond ki létérvényű igazságokat. De egyik sem szól hamisan, nem ír verset a versért, nem másítja meg versbe öltöztetett önmagát, nem hivalkodik önnön képességeivel és szándékaival. Ez az oka annak, hogy ha nem felkavarva is, de megnyugodva tesszük le könyveiket, s ha meggondoljuk, ez nem kevés. ________________________________________| Cs. N. I. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1977. ÁPRILIS 24. )