Hajdú-Bihari Napló, 1982. október (39. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

Verseny izgalom Az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-na­pok megyénkben sok ezer fiatalt vonnak be számtalan érdekes rendezvénybe, szakmai és kulturális megmozdulásba. A programok kedvelt formája a verseny — lehet rájuk előre készülni, latolgatni az esélyeket, izgalmas pillanatokat élnek át a résztvevők és a szurkolók egyaránt, s végül utólag elemezhető minden akkor kimondott szó, akkor elvégzett vagy kihagyott mozdu­lat és a lemaradást jelző pont. Képriportunk ilyen feszült perceket rög­zít, koncentráló arcokat, mozduló kezeket. A Magyar Gördülőcsapágy Művekben ren­dezték az esztergályosok „Ki­minek meste­re” vetélkedőjét, ahol alapos felkészülésről adtak számot az ifjúmunkások. A MEZŐGÉP-nél szervezett sakkverseny sportszerű küzdelmei bizonyították, hogy a mai fiatal munkások közül is sokan szere­tik a szabad idő eltöltésének ezt a formá­ját. Szakmai verseny volt a gyors- és gépíróké: az egyik legnehezebb fizikai munkát végző lányok-asszonyok a szokottnál kötöttebb formában, időre és még pontosabban végzett munkával mérték össze tudásukat Hagyományos szórakozás az ulti. Az if­júságpolitikai klubban rendezett verseny tanúsága szerint ebben is van színvonalas utánpótlás. No, nézzük, hogy alakul! Talán... ez lesz a jó ütés ... A pontos lejegyzésen múlik itt minden (Fotó: Nagy Gábor) A töredékpercekre is figyelni kell... A „segítség” itt van, de belepislantani sincs idő Népköztársasági ösztöndíjasok A Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Bölcsészettu­dományi Karán az 1982/83-as tanévben tíz hallgató része­sülhet népköztársasági ösz­töndíjban. Annak, aki a má­sodik félév befejezése után be akarta nyújtani pályáza­tát, az elmúlt két félév jeles eredményéhez még közösségi munkát vagy tudományos diákköri tevékenységet kel­lett végeznie. A tanévnyitón kihirdetett névsor meglepetéssel szol­gált: a negyedéves történe­lemi orosz szakosok közül hárman is rászolgáltak a ha­vi kétezer forintos ösztön­díjra. A három lánnyal — Molnár Kornéliával, Máko­nyi Erikával és Nagy Erzsé­bettel — az őszi mezőgazda­­sági munka idején egy ebéd­szünetben ültünk le beszél­getni. Nelli jelenleg a történész szakcsoport titkára, három éve férjes asszony, levelező szakon tanuló férjével al­bérletben laknak. Erika szintén asszony, most nyáron volt az esküvője. Egy fokkal kedvezőbb helyzetben van társainál, mivel egyelőre vi­déken dolgozó szülei lakásá­ban és egyetemet végzett fér­jével. A szakcsoport szerve­ző titkára, Nagy Erzsébet (Babi) a Tóthfalusi kollé­gium lakója. KISZ-funkció­­ja nem volt, viszont orosz nyelvből végzett tudományos diákköri munkát. — Milyen eredménnyel értétek el a népköztársasági ösztöndí­jat? M. K.: Az első félévben 4,92 volt az átlagom, a má­sodikban csak ötösök kerül­tek az indexembe. Ezenkí­vül éveken át a szakcsoport érdekvédelmi felelőse vol­tam, ezt követően választot­tak meg titkárrá. M. E.: Teljesítményem nem volt olyan jó, mint a Nellié vagy Babié. Az első félévet 4,75-tel, a másodikat 4,57-tel zártam. Szervező tit­kárrá választásom előtt két évig én láttam el a szakcso­porttitkári teendőket. ’ N. E.: Az első félévi átla­gom 4,61, a második félévi 4,87 volt. Azaz egyetlenegy négyesem volt, de erre rá is szolgáltam. — A kétezer forintos, tíz hó­napon át járó ösztöndíjat a harmadéves munkátokért kap­tátok. Hogy sikerült az első négy félév? M. K.: Azt hiszem, hár­munk közül én indultam legmélyebbről, ugyanis a legelső félévben csak 3,92-re jött ki megszerzett jegyeim átlaga. A második félév már nagy négyesre sikerült, majd a következő két félévben jeles tanuló lettem. Végez­tem KISZ-munkát is, s csak rajtam múlt, hogy már ak­kor nem kaptam meg a „népköztársaságit”. Az oka pedig egyszerűen az, hogy nem adtam be kérelmet. M. E.: Én most jutottam el először a lehetőségig, bár a korábbi eredményeim is a jeles és a jó között ingadoz­tak. N. E.: Mind a hat félévet jeles eredménnyel fejeztem be. Semmiféle KISZ-funk­­cióm nem volt... Ennek el­lenére, úgy érzem, lehetett a programok szervezésében, végrehajtásában számítani rám. — Mennyi időt fordítottatok tanulásra? M. K.: Alapelvem, hogy este kilenctől reggel hétig ne tanuljak, mégis olyan napi három-négy órát fel­tétlenül tanulással­ töltök. M. K.: Nem is annyira so­kat, mint inkább rendszere­sen tanulok. Évközben sem lustálkodom, s ennek a hasznát a félév végén érzem meg. A napi három-négy óra nekem is rámegy a ta­nulásra. . N. E.: Ha kell, akkor a fel­adott anyagot kétszer is, háromszor is átismétlem, így aztán gyakran napi öt-hat óra is kell a felkészülésre. — Mi ösztönöz arra, hogy ilyen lelkiismeretesen készülje­tek a szemináriumokra? M. K.: Elsősorban a meg­szerezhető tudás. Két év múlva katedrára fogok áll­ni, gyerekekkel kell foglal­koznom. Arra törekszem, minél bővebb ismeretanya­gom legyen, hogy minél ér­dekesebben, színesebben tudjam majd oktatni tanít­ványaimat. M. E.: Lelkiismereti kér­dés az egész. Akkor érzem jól magam, ha tudom, hogy minden tőlem telhetőt meg­tettem. N. E.: Úgy vélem, a jó eredmény a csoport hozzá­állásának is köszönhető. Mind a tizenheten nagyon komolyan tanulunk, szinte egymást hajtjuk. Talán mon­dani se kell, hogy volt is ér­telme, mert mindenkinek lett „jó átlaga’*, azaz min­denki kap ösztöndíjat. Az ilyen társaságban az ember jól érzi magát, nyugodtan tanulhat, hisz tudja, a töb­biek nem fogják „cikizni”. — Hogy tekintenek rátok isme­rőseitek, szüleitek? M. E.: Semmi sem válto­zott, a kar mintegy nyolc­száz hallgatója közül talán ötven-hatvan ha tudja, hogy népköztársasági ösztöndíjat kapok. M. E.: Nekem más a véle­ményem : sok ismerőstől hallottam, „de jó Évának, havonta kap kétezer forin­tot”. Egy teljes éven át meg­dolgoztam érte. Erről elfe­ledkeznek. Jogtalanul irigy­kednek, hisz mindenkinek adott a lehetőség. Szüleim, rokonaim ugyanakkor na­gyon büszkék rám. — Hova kerül a kétezer fo­rint? M. K.: Férjes diák vagyok. Van hova tenni a pénzünket. Albérletet fizetünk, tanköny­vekre, szakmai jellegű köny­vekre megy el a pénz egy része. Amennyit lehet, félre­teszünk, gyűjtjük a pénzün­ket a szükséges háztartási gépekre s a pályakezdés­hez. M. E.: Mióta kétezer fo­rint a tanulmányi ösztön­díjam, több könyvre, lemez­re futja. Persze mi se szór­juk a pénzt, az összeg jelen­tős része a takarékba ke­rül. N. E.: Nagyon nagy segít­séget jelent nekem ez a pénz. Édesanyám egyedül nevel, ráadásul még két testvérem is tanul, így a családon könnyítek azzal, hogy keve­sebb pénzt hozok otthonról. Ami megmarad, abból ruhá­kat, könyveket veszek. — Mikor marad időtök kikap­csolódásra, szórakozásra? M. K.: Háziasszony is va­gyok. Esténként vacsorát főzök, mosok. Időnként elju­tunk egy-egy moziba, szín­házba, a hétvégeket pedig többnyire szüleinknél tölt­jük, Kábán. M. E.: Sajnos kevés időm marad a férjemre. Amikor otthon vagyok, „házitündér­­kedem”, mosok, főzök, taka­rítok, akárcsak a többi házi­asszony. Néha moziba, tár­saságba megyünk, de na­gyobb örömet szerez, ha ott­hon kettesben lemezt hall­gatunk, beszélgetünk. N. E.: Az, hogy kollégium­ban lakom, sok mindent meghatároz. Főleg a hétvé­geket használom ki a pihe­nésre, szórakozásra. — Végül hadd kérdezzem meg, mik a további terveitek? M. K.: A Hajdú-Bihar me­gyei Tanács társadalmi ösz­töndíjasa vagyok. A megye valamelyik középiskolájában szeretnék elhelyezkedni. Ha azonban nem lesz hely, ak­kor szívesen fogok tanítani általános iskolában is. M. E.: Én sem akarom el­hagyni a pályát, tanítani szeretnék. De nem minden­áron! Úgy érzem, ezzel a diplomával sokkal több le­hetőség van az elhelyezke­désre. N. E.: Akárcsak Eráék, én is gyerekekkel akarok fog­lalkozni, ha egy mód van rá, akkor gimnáziumban. Mészáros István Molnár Kornélia Nagy Erzsébet Makónyi Erika Pályázati felhívás A KISZ megyei bizottsága, a Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola pályázatot hirdet Hajdú-Bihar megye középiskolás tanulóinak írásbeli pá­lyamunka készítésére Kodály Zoltán születése 100. év­fordulójának tiszteletére. Kodály Zoltán életművében a zeneszerző, a zenetudós és a pedagógus szerves egységben jelenik meg. Száza­dunk egyik legnagyobb hatású magyar szelleme nem elégedett meg világra szóló zeneművek alkotásával, ha­nem a zenével teljesebb emberré formálható ifjúság ne­velésének is szentelte életét. A témák kijelölésénél fi­gyelembe vettük egyrészt, hogy Kodály Zoltán gazdag életműve minél több oldalról legyen megvilágítható, , másrészt, hogy a középiskolás ifjúságtól elvárható tájé­kozottság fokát ne lépjék túl a pályázati feltételek. A javasolt szakirodalom jegyzékének melléklése segítséget­­ kíván nyújtani a felkészüléshez. A pályázóknak termé­­­­szetesen ajánlatos a választott témához kapcsolódó zene-­­ művek meghallgatása is. A Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának és a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolának taná­raiból álló bíráló bizottság a következő díjak kiadásáról dönt: I. díj 1200, II. díj 1000, III. díj 800 forint. Ezenkí­vül könyv- és hanglemezjutalmat kaphatnak a kisebb, de elismerésre méltó eredményt elérő pályázók. A díja­zásra felhasználjuk a zeneművészeti szakközépiskola Kodály-hagyatékát. A Kodály Szakközépiskola tanulói a pályázaton nem vesznek részt, hanem a névadás 25. évfordulója alkal­mából iskolai műveltségi versenyen bizonyítják a név­adó életművének ismeretét. A pályázat terjedelme 5—15 gépelt oldalnak megfele­lő legyen. Jól olvasható kézírást is elfogadunk. A pályázat jeligés. Beadási határidő: 1983. február 1.­­ (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, 4024 Debrecen, Vár utca 1.) A díjkiosztás a forradalmi ifjú-­í­sági napok későbbi rendezvényén történik meg. A felkészüléshez a zeneművészeti szakközépiskola tag­­­nárai és könyvtárosa szívesen nyújtanak segítséget. Pályázati témakörök­ ­ • 1 1. „Akarok inkább pusztában laknom / Vadon erdőben s széjjelbujdosnom / Hogynem mint azok között lakoznom­­ / Kik igazságot nem hagynak szólanom.” — A magyar népzene a hangversenydobogón — 2. „Áldd meg Isten császár felségét, / Ne sanyargassa magyar népét!” — A­­ magyar népzene a színpadon — 3. „Hass, alkoss, gya­­rapíts / S a haza fényre derül!” — A magyar költészet Kodály műveiben. — 4. „Nincs megalkuvás magyarság­ban és művészetben” — Kodály Zoltán, egy nép zenei nevelője — 5. „Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép” — Kodály Zoltán, a népzene tudósa — 6. „Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt igyekeznie kell, hogy méltó legyen hozzájuk” — Kodály Zoltán, az ifjúság zeneszerzője — 7. „Gyöngyszemek (ezek a nép­dalok), csak a foglalatuk enyém. Igyekeztem, hogy méltó legyen hozzájuk.” — A Háry János vagy a Székelyfonó elemző ismertetése — 8. „Ez a Debrecen úgy különbözik az 50 év előtti Debrecentől, mint egy a száztól” — Ko­dály Zoltán és Debrecen. Javasolt irodalom: Kodály: Visszatekintés I—II. 1974. (írásainak gyűjte­ménye). Kodály: Legyen a zene mindenkié, 1954. Ko­dály: Utam a zenéhez, 1969. Bónis Ferenc: Így láttuk Kodályt, 1979. (kortársak emlékezései). Eősze László: Kodály Zoltán (Gondolat, 1967.). Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben. Eősze László: Forr a világ, 1970. (Móra). Breuer János: Bartók és Kodály (tanulmányok, * különösen a 219. lapon levő, az Alföld 1975/8. számában is megjelent debreceni vonatkozású). Debrecen zenei élete, 1975 (Debrecen városi Tanács). Straky Tibor: Ko­dály Zoltán és Debrecen. A Debreceni Független­ Újság Kodály-vitája 1942—43. (Előkészületben az Alföld Ko­­dály-száma 1982. december elején.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1982. OKTÓBER 3.

Next