Hajdú-Bihari Napló, 1982. október (39. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
Verseny izgalom Az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok megyénkben sok ezer fiatalt vonnak be számtalan érdekes rendezvénybe, szakmai és kulturális megmozdulásba. A programok kedvelt formája a verseny — lehet rájuk előre készülni, latolgatni az esélyeket, izgalmas pillanatokat élnek át a résztvevők és a szurkolók egyaránt, s végül utólag elemezhető minden akkor kimondott szó, akkor elvégzett vagy kihagyott mozdulat és a lemaradást jelző pont. Képriportunk ilyen feszült perceket rögzít, koncentráló arcokat, mozduló kezeket. A Magyar Gördülőcsapágy Művekben rendezték az esztergályosok „Kiminek mestere” vetélkedőjét, ahol alapos felkészülésről adtak számot az ifjúmunkások. A MEZŐGÉP-nél szervezett sakkverseny sportszerű küzdelmei bizonyították, hogy a mai fiatal munkások közül is sokan szeretik a szabad idő eltöltésének ezt a formáját. Szakmai verseny volt a gyors- és gépíróké: az egyik legnehezebb fizikai munkát végző lányok-asszonyok a szokottnál kötöttebb formában, időre és még pontosabban végzett munkával mérték össze tudásukat Hagyományos szórakozás az ulti. Az ifjúságpolitikai klubban rendezett verseny tanúsága szerint ebben is van színvonalas utánpótlás. No, nézzük, hogy alakul! Talán... ez lesz a jó ütés ... A pontos lejegyzésen múlik itt minden (Fotó: Nagy Gábor) A töredékpercekre is figyelni kell... A „segítség” itt van, de belepislantani sincs idő Népköztársasági ösztöndíjasok A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az 1982/83-as tanévben tíz hallgató részesülhet népköztársasági ösztöndíjban. Annak, aki a második félév befejezése után be akarta nyújtani pályázatát, az elmúlt két félév jeles eredményéhez még közösségi munkát vagy tudományos diákköri tevékenységet kellett végeznie. A tanévnyitón kihirdetett névsor meglepetéssel szolgált: a negyedéves történelemi orosz szakosok közül hárman is rászolgáltak a havi kétezer forintos ösztöndíjra. A három lánnyal — Molnár Kornéliával, Mákonyi Erikával és Nagy Erzsébettel — az őszi mezőgazdasági munka idején egy ebédszünetben ültünk le beszélgetni. Nelli jelenleg a történész szakcsoport titkára, három éve férjes asszony, levelező szakon tanuló férjével albérletben laknak. Erika szintén asszony, most nyáron volt az esküvője. Egy fokkal kedvezőbb helyzetben van társainál, mivel egyelőre vidéken dolgozó szülei lakásában és egyetemet végzett férjével. A szakcsoport szervező titkára, Nagy Erzsébet (Babi) a Tóthfalusi kollégium lakója. KISZ-funkciója nem volt, viszont orosz nyelvből végzett tudományos diákköri munkát. — Milyen eredménnyel értétek el a népköztársasági ösztöndíjat? M. K.: Az első félévben 4,92 volt az átlagom, a másodikban csak ötösök kerültek az indexembe. Ezenkívül éveken át a szakcsoport érdekvédelmi felelőse voltam, ezt követően választottak meg titkárrá. M. E.: Teljesítményem nem volt olyan jó, mint a Nellié vagy Babié. Az első félévet 4,75-tel, a másodikat 4,57-tel zártam. Szervező titkárrá választásom előtt két évig én láttam el a szakcsoporttitkári teendőket. ’ N. E.: Az első félévi átlagom 4,61, a második félévi 4,87 volt. Azaz egyetlenegy négyesem volt, de erre rá is szolgáltam. — A kétezer forintos, tíz hónapon át járó ösztöndíjat a harmadéves munkátokért kaptátok. Hogy sikerült az első négy félév? M. K.: Azt hiszem, hármunk közül én indultam legmélyebbről, ugyanis a legelső félévben csak 3,92-re jött ki megszerzett jegyeim átlaga. A második félév már nagy négyesre sikerült, majd a következő két félévben jeles tanuló lettem. Végeztem KISZ-munkát is, s csak rajtam múlt, hogy már akkor nem kaptam meg a „népköztársaságit”. Az oka pedig egyszerűen az, hogy nem adtam be kérelmet. M. E.: Én most jutottam el először a lehetőségig, bár a korábbi eredményeim is a jeles és a jó között ingadoztak. N. E.: Mind a hat félévet jeles eredménnyel fejeztem be. Semmiféle KISZ-funkcióm nem volt... Ennek ellenére, úgy érzem, lehetett a programok szervezésében, végrehajtásában számítani rám. — Mennyi időt fordítottatok tanulásra? M. K.: Alapelvem, hogy este kilenctől reggel hétig ne tanuljak, mégis olyan napi három-négy órát feltétlenül tanulással töltök. M. K.: Nem is annyira sokat, mint inkább rendszeresen tanulok. Évközben sem lustálkodom, s ennek a hasznát a félév végén érzem meg. A napi három-négy óra nekem is rámegy a tanulásra. . N. E.: Ha kell, akkor a feladott anyagot kétszer is, háromszor is átismétlem, így aztán gyakran napi öt-hat óra is kell a felkészülésre. — Mi ösztönöz arra, hogy ilyen lelkiismeretesen készüljetek a szemináriumokra? M. K.: Elsősorban a megszerezhető tudás. Két év múlva katedrára fogok állni, gyerekekkel kell foglalkoznom. Arra törekszem, minél bővebb ismeretanyagom legyen, hogy minél érdekesebben, színesebben tudjam majd oktatni tanítványaimat. M. E.: Lelkiismereti kérdés az egész. Akkor érzem jól magam, ha tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. N. E.: Úgy vélem, a jó eredmény a csoport hozzáállásának is köszönhető. Mind a tizenheten nagyon komolyan tanulunk, szinte egymást hajtjuk. Talán mondani se kell, hogy volt is értelme, mert mindenkinek lett „jó átlaga’*, azaz mindenki kap ösztöndíjat. Az ilyen társaságban az ember jól érzi magát, nyugodtan tanulhat, hisz tudja, a többiek nem fogják „cikizni”. — Hogy tekintenek rátok ismerőseitek, szüleitek? M. E.: Semmi sem változott, a kar mintegy nyolcszáz hallgatója közül talán ötven-hatvan ha tudja, hogy népköztársasági ösztöndíjat kapok. M. E.: Nekem más a véleményem : sok ismerőstől hallottam, „de jó Évának, havonta kap kétezer forintot”. Egy teljes éven át megdolgoztam érte. Erről elfeledkeznek. Jogtalanul irigykednek, hisz mindenkinek adott a lehetőség. Szüleim, rokonaim ugyanakkor nagyon büszkék rám. — Hova kerül a kétezer forint? M. K.: Férjes diák vagyok. Van hova tenni a pénzünket. Albérletet fizetünk, tankönyvekre, szakmai jellegű könyvekre megy el a pénz egy része. Amennyit lehet, félreteszünk, gyűjtjük a pénzünket a szükséges háztartási gépekre s a pályakezdéshez. M. E.: Mióta kétezer forint a tanulmányi ösztöndíjam, több könyvre, lemezre futja. Persze mi se szórjuk a pénzt, az összeg jelentős része a takarékba kerül. N. E.: Nagyon nagy segítséget jelent nekem ez a pénz. Édesanyám egyedül nevel, ráadásul még két testvérem is tanul, így a családon könnyítek azzal, hogy kevesebb pénzt hozok otthonról. Ami megmarad, abból ruhákat, könyveket veszek. — Mikor marad időtök kikapcsolódásra, szórakozásra? M. K.: Háziasszony is vagyok. Esténként vacsorát főzök, mosok. Időnként eljutunk egy-egy moziba, színházba, a hétvégeket pedig többnyire szüleinknél töltjük, Kábán. M. E.: Sajnos kevés időm marad a férjemre. Amikor otthon vagyok, „házitündérkedem”, mosok, főzök, takarítok, akárcsak a többi háziasszony. Néha moziba, társaságba megyünk, de nagyobb örömet szerez, ha otthon kettesben lemezt hallgatunk, beszélgetünk. N. E.: Az, hogy kollégiumban lakom, sok mindent meghatároz. Főleg a hétvégeket használom ki a pihenésre, szórakozásra. — Végül hadd kérdezzem meg, mik a további terveitek? M. K.: A Hajdú-Bihar megyei Tanács társadalmi ösztöndíjasa vagyok. A megye valamelyik középiskolájában szeretnék elhelyezkedni. Ha azonban nem lesz hely, akkor szívesen fogok tanítani általános iskolában is. M. E.: Én sem akarom elhagyni a pályát, tanítani szeretnék. De nem mindenáron! Úgy érzem, ezzel a diplomával sokkal több lehetőség van az elhelyezkedésre. N. E.: Akárcsak Eráék, én is gyerekekkel akarok foglalkozni, ha egy mód van rá, akkor gimnáziumban. Mészáros István Molnár Kornélia Nagy Erzsébet Makónyi Erika Pályázati felhívás A KISZ megyei bizottsága, a Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola pályázatot hirdet Hajdú-Bihar megye középiskolás tanulóinak írásbeli pályamunka készítésére Kodály Zoltán születése 100. évfordulójának tiszteletére. Kodály Zoltán életművében a zeneszerző, a zenetudós és a pedagógus szerves egységben jelenik meg. Századunk egyik legnagyobb hatású magyar szelleme nem elégedett meg világra szóló zeneművek alkotásával, hanem a zenével teljesebb emberré formálható ifjúság nevelésének is szentelte életét. A témák kijelölésénél figyelembe vettük egyrészt, hogy Kodály Zoltán gazdag életműve minél több oldalról legyen megvilágítható, , másrészt, hogy a középiskolás ifjúságtól elvárható tájékozottság fokát ne lépjék túl a pályázati feltételek. A javasolt szakirodalom jegyzékének melléklése segítséget kíván nyújtani a felkészüléshez. A pályázóknak természetesen ajánlatos a választott témához kapcsolódó zene- művek meghallgatása is. A Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának és a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolának tanáraiból álló bíráló bizottság a következő díjak kiadásáról dönt: I. díj 1200, II. díj 1000, III. díj 800 forint. Ezenkívül könyv- és hanglemezjutalmat kaphatnak a kisebb, de elismerésre méltó eredményt elérő pályázók. A díjazásra felhasználjuk a zeneművészeti szakközépiskola Kodály-hagyatékát. A Kodály Szakközépiskola tanulói a pályázaton nem vesznek részt, hanem a névadás 25. évfordulója alkalmából iskolai műveltségi versenyen bizonyítják a névadó életművének ismeretét. A pályázat terjedelme 5—15 gépelt oldalnak megfelelő legyen. Jól olvasható kézírást is elfogadunk. A pályázat jeligés. Beadási határidő: 1983. február 1. (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, 4024 Debrecen, Vár utca 1.) A díjkiosztás a forradalmi ifjú-ísági napok későbbi rendezvényén történik meg. A felkészüléshez a zeneművészeti szakközépiskola tagnárai és könyvtárosa szívesen nyújtanak segítséget. Pályázati témakörök • 1 1. „Akarok inkább pusztában laknom / Vadon erdőben s széjjelbujdosnom / Hogynem mint azok között lakoznom / Kik igazságot nem hagynak szólanom.” — A magyar népzene a hangversenydobogón — 2. „Áldd meg Isten császár felségét, / Ne sanyargassa magyar népét!” — A magyar népzene a színpadon — 3. „Hass, alkoss, gyarapíts / S a haza fényre derül!” — A magyar költészet Kodály műveiben. — 4. „Nincs megalkuvás magyarságban és művészetben” — Kodály Zoltán, egy nép zenei nevelője — 5. „Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép” — Kodály Zoltán, a népzene tudósa — 6. „Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt igyekeznie kell, hogy méltó legyen hozzájuk” — Kodály Zoltán, az ifjúság zeneszerzője — 7. „Gyöngyszemek (ezek a népdalok), csak a foglalatuk enyém. Igyekeztem, hogy méltó legyen hozzájuk.” — A Háry János vagy a Székelyfonó elemző ismertetése — 8. „Ez a Debrecen úgy különbözik az 50 év előtti Debrecentől, mint egy a száztól” — Kodály Zoltán és Debrecen. Javasolt irodalom: Kodály: Visszatekintés I—II. 1974. (írásainak gyűjteménye). Kodály: Legyen a zene mindenkié, 1954. Kodály: Utam a zenéhez, 1969. Bónis Ferenc: Így láttuk Kodályt, 1979. (kortársak emlékezései). Eősze László: Kodály Zoltán (Gondolat, 1967.). Eősze László: Kodály Zoltán élete képekben. Eősze László: Forr a világ, 1970. (Móra). Breuer János: Bartók és Kodály (tanulmányok, * különösen a 219. lapon levő, az Alföld 1975/8. számában is megjelent debreceni vonatkozású). Debrecen zenei élete, 1975 (Debrecen városi Tanács). Straky Tibor: Kodály Zoltán és Debrecen. A Debreceni Független Újság Kodály-vitája 1942—43. (Előkészületben az Alföld Kodály-száma 1982. december elején.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1982. OKTÓBER 3.