Hajdú-Bihari Napló, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
DEBRECENI ISKOLAI KÖRKÉP Már az új tanévre készülnek Csökkent a zsúfoltság az óvodákban Lassanként már közhelynek számít, mégis igaz, hogy a magyar közoktatási rendszer számára rendkívüli gondot jelent a demográfiai mozgás. Egy évtizeddel ezelőtt a gyerekek óvodai elhelyezése ütközött nehézségekbe a megfelelő számú óvodai helyek hiánya miatt. Az utóbbi esztendőkben és jelenleg az általános iskolákban nagyon magas a tanulói létszám, az elkövetkező időszakban pedig a középiskolai kapacitás lesz szűkös, így van ez országszerte, megyénkben is. A gondok, problémák hatványozottan jelentkeznek a nagyvárosokban és elsősorban a modern lakótelepeken. A demográfiai mozgást jól szemléltetik az alábbi Debrecenre vonatkozó adatok. Az 1982—83-as tanévben 10 535, 1983—84-ben 10 265, 1984—85-ben 10 199 volt, az 1985—86-os iskolai évben előreláthatólag 9474 lesz az óvodába járó gyermekek száma. A csökkenés tehát megkezdődött, az évenkénti arány mínusz 270, mínusz 66, mínusz 725. Az általános iskolai létszám alakulása: 1981—82: 22 091, 1982—83: 23 913, 1983—84: 24 780, 1984—85: 25 631. 1985—86-ban pedig várhatóan 26 246-ra emelkedik a tanulók száma. Az évenkénti növekedés tehát 1822, 867, 851, 615. Hogy a demográfiai hullám már javában elérte a középfokú oktatási intézményeket, azt az alábbi számok igazolják. Az 1982—83-as tanévben Debrecen középfokú oktatási intézményeibe beiratkozott tanulók száma 15 713 volt, 1983—84-ben 16 161 (plusz 448), 1984-85-ben 16 681 (plusz 520). Az új tanévben a várható létszám már meghaladja a 17 ezret (17 201), ami tehát további jelentős növekedést jelent. A fenti adatokból nyilvánvaló, hogy az új tanévben az óvodákban csökken a gyereklétszám, az általános iskolákban és a középiskolákban viszont tovább emelkedik, van, és 180 tanuló és 86 napközis csoportot kellene foglalkoztatni. A fentiekből nyilvánvaló, hogy még teljes váltással sem helyezhetők el az osztályok. A művelődési osztály ezért az elmúlt évhez hasonlóan módosította a körzethatárokat. Az Általános Művelődési Központ területéről a Vénkerti Általános Iskolához tartoznak az új tanévben a következők: Lehel út, Jerikó u. 2—8., Hámán Kató út páratlan oldala (a Tanácsköztársaság útjától a Böszörményi útig), Böszörményi út (a Hámán Kató úttól a öles számig bezárólag) és a Menyhárt József tér. Előreláthatólag három új első osztályt tesznek ki a Vénkerti Általános Iskolába kerülő gyerekek. Hogy a szülők dolgát megkönnyítsék, módot teremtettek arra is, hogy a kis elsősök nagyobb testvérét is átvegye az intézmény. A belváros irányába útba eső iskolák a szülők kérésére — természetesen egy adott létszámon belül — is felveszik az elsősöket. Tehát az Új Élet parki, az Arany János és a Füvészkerti Általános Iskolákba kérhetik gyermekük felvételét az érdekeltek. Fontos tudnivaló azonban, hogy most az összeírás periódusában a körzetileg illetékes iskolába kell bejelenteni az új elsősöket még akkor is, ha később más iskolába akarják vinni. A másik szükségmegoldás a gyerekek utaztatása. Az Újkert két iskolájából — Kun Béla, Békessy Béla utcai — hathat tanulócsoportot visznek naponta autóbusszal reggel és délután nevelői kíséret mellett más általános iskolákba .A harmadik osztályosokat szállítják autóbuszszal. Azért őket, mert a kisebbeket kímélni akarják, a negyedikeseket pedig már a szakos tanítás magas aránya miatt nem lehet mozdítani. A gyerekeket a Nagy- Sándor-telepi és a Tócóskerti Általános Iskolákba viszik és ott tanulnak és kapnak napközis ellátást.) \ Szükségszerű körzetmódosítások Mint azt dr. Tar Károlytól, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjétől megtudtuk, az elmúlt évhez hasonlóan megfelelő időben készült el a koncepció, amelynek az az eredménye, hogy minden iskolás korú gyermek megfelelő körülmények között tanulhat. Ez nagyon lényeges, hiszen az óvodákban március 11. és 15. között, az általános iskolákban pedig március 11-én és 12 én írják össze az új elsősöket, illetve óvodás korúakat. Ugyancsak márciusban kell jelentkezniök az érdeklődőknek a tagozatos általános iskolákba. (Ének-zene: Bányai Júlia, Tanítóképző Gyakorló, a Vénkúti, a Margit téri 2. számú és az Általános Művelődési Központ.) Az utóbbi három intézménybe csak a körzetből jelentkezhetnek a gyerekek. Hasonlóan csak a körzetből vesznek fel gyerekeket a testnevelés tagozatos osztályokba a Margit téri 1-es számú, az Általános Művelődési Központ és a Vénkerti Általános Iskola osztályaiba. A Bocskai István Általános Iskolába viszont bárhonnan jelentkezhetnek testnevelés tagozatra a tanulók. Debrecenben minden óvodás korú gyermeket fel tudnak venni. Kétségtelen, az intézmények még zsúfoltak, de már korántsem olyan mértékben, mint korábban. Gondot az jelent, hogy a lakótelepeken még mindig több a gyermek, mint az óvodai hely, és ezért nem minden esetben a lakáshoz legközelebb levő gyermekintézménybe tudják elhelyezni a jelentkezőket. A debreceni általános iskolai oktatás változatlanul objektív nehézségekkel néz szembe. Az újkerti lakótelep három általános iskolájában összesen 129 tanterem Omega, Omega! Március 8-án, pénteken 19 órától a debreceni sportcsarnokban ad hangversenyt a népszerű Omega rockegyüttes. A koncert előtt telefonon érdeklődtünk Benkő László együttesvezetőnél arról, hogy milyen műsorral jelentkezik az Omega. — A televízió tavaly karácsonykor közvetítette szeptemberi városligeti koncertünk felvételét. Ez adta az ötletet, hogy mielőtt teljesen új koncertprogrammal jelentkeznénk, régi nagy sikereinket készülő nagylemezünk anyagából válogatott új számainkkal kiegészítve néhány nagyobb vidéki városban is előadjuk. A hangsúly természetesen az új szerzeményeken lesz, de úgy gondoljuk, a fiatalabb nemzedékek örömmel fogadják, ha a régebbi dalainkat is felelevenítjük. — Tehát ismét lemezt állít össze az Omega. Változik-e valamit az együttes stílusa ? — Nekünk mindig alapelvünk volt az, hogy elébe menjünk a technikai újításoknak. Egy olyan zenekar, amelyik külföldön és idehaza egyaránt sűrűn szerepel, köteles is lépést tartani a fejlődéssel. Új lemezünkön — szinkronban a nemzetközi rockzenei törekvésekkel — az elektronika lesz a meghatározó. — Az Omega koncertjei mindig szolgálnak valami különleges látványossággal. Mit terveznek a debreceni hangversenyen ? — Egy show-zenekar nem engedheti meg magának, hogy csak eljátssza a zenét. Mi következetesen valljuk a látvány és a mozgás szerepének fontosságát. Nem akarom azonban lelőni a poént, ezért nem árulom el, hogy milyen meglepetést tartogatunk erre a koncertre. Csak annyit mondhatok, hogy néhány ötletet felhasználunk majd a televíziós műsorból időhiány miatt kimaradt technikai trükkök közül. (T. G.) Újabb gimnázium, kezdődik a technikusképzés Az 1984—85-ös tanév kezdetén nyitotta meg kapuit Debrecenben a Liszt Ferenc téri Gimnázium, amelynek jelenleg négy első és négy második osztálya van. Az új tanévben öt első osztály indítását tervezik. Második idegennyelvként tanítják az angolt, a németet, a franciát és a spanyolt. (Így most már van Debrecenben olyan középiskola, ahol spanyol nyelvet is lehettanulni!) Ének és zenei osztály mellett felvételi alapján dramaturgiai fakultatív foglalkozásokon is részesülhetnek speciális képzésben a diákok. Az 1985—86-os tanévben még egy új gimnázium nyílik Debrecenben, mégpedig a Tócóskertben. Három első osztályt indítanak, amelyeket átmenetileg a Liszt Ferenc téri Gimnáziumban helyeznek el. A jelentkezési lapokat is oda kell tehát küldeniük az általános iskolai tanulmányaikat ebben az évben befejező diákoknak. (Így volt korábban két évvel ezelőtt a Liszt Ferenc téri Gimnázium indulásánál is, akkor a belvárosi gimnáziumok adtak átmenetileg otthont az elsősöknek.) A tócóskerti gimnáziumnak egyébként lesz egy rendkívül érdekes vonása: az intézmény egy épületben működik majd egy általános iskolával. A tervek szerint ennek az iskolának a felső tagozatos osztályait egyetemi diplomával rendelkező pedagógusok tanítják majd. Tehát előfordulhat, hogy egy-egy tanár nyolc éven keresztül végigviszi tantárgyát. Érdekes, figyelemre méltó kísérletről van szó. Emlékeztet bizonyos vonatkozásban az egykori gimnáziumi oktatásra... A szakközépiskolákban az új tanévben a nappali tagozaton is megkezdődik az ötéves technikusképzés. Négy iskolában — Landler, Mechwart, Erdei-Grúz, Péchy Mihály Szakközépiskolákban működik majd az új modell. A vegyipari szakközépiskolákban a korábbi évek gyakorlatának megfelelően változatlanul lesz nyomdaipari osztály. Filep Tibor „Feleseltél a másvilággal” Sziki Károly József Attila-estjéről József Attila egyik legnépszerűbb „kortárs költőnk”. Azon túl, hogy költészete a magyar líra csúcsteljesítményei közé tartozik, oka e népszerűségnek a rég lezárult életút és életmű mind teljesebb, aprólékosabb ismerete, az irodalomtudomány eredményeinek rendszeres publikálása. Indokolja e rendkívüli népszerűséget az is, hogy József Attila — miközben ő maga elkötelezett marxista gondolkodásmód, s a nagy műveltséggel rendelkező értelmiségi ma is érvényes és időszerű modelljét alkotta meg —, verseiben olyan lélekhelyzetek ábrázolására vállalkozott, amelyek a ma emberét is erőteljesen foglalkoztatják. A folytonosan változó, módosuló műbefogadó viszony miatt nem beszélhetünk egyedül üdvözítő előadásmódról. A közönség minden megoldást elfogad, amit az előadó személyisége, szándéka hitelesíteni képes. Az Árkádia Kör újabb bemutatóján ismét Sziki Károly lépett közönség elé, ezúttal Önvallomás című, intim hangvételű műsorával. Szerkesztése sikerrel kerülte el a buktatókat. Biztos dramaturgiai rostálással fűzött közös szálra lazán kapcsolódó verscsokrokat. Tehette, hiszen estje a lélek valamennyi feltárható területét bejárni igyekvő ember keresés közben tett felismeréseit kívánta bemutatni. Ennek jegyében esett szó az előadóest összefüggésében a maradék emberi méltóság az alapvető emberi jogok védelméről (Levegőt!, Számvetés); a törekvésről, melynek segítségével az egyén reális helyzetfelmérést végezhet a világban (A Dunánál, Fagy, Le vagyok győzve). Lehetőséget teremtett az előadóest azon naivitásban oldott, elvetélt kapcsolódási törekvések érzékeltetésére, amelyeket a végképp „kiszorult” emberek kísérelnek meg (Kopogtatás nélkül, Tűz van), s természetesen helyet kaptak többek között a szerelmi érzés természetét reprezentáló darabok is (Flórának, Óda, Nagyon fáj). Sziki Károlyt a költői szándék hű, mégis egyénített tolmácsolása jellemzi. Az előadói fegyvertár gazdagságából viszonylag szerény mértékben merít. A visszafogottság tudatos: kerüli, hogy a költő mondanivalója elé tolakodjék, de a vers gondolatait olyan intenzitással szűri át saját egyéniségén, amellyel tovább gazdagítja a költemény értelmezési lehetőségeit. Sodró tempójú versmondása számos költemény egyszerű, csak az értelmi vázra koncentráló, szokatlan hangvételű elmondását eredményezte. Különösen a Fagy, a Karóval jöttél, a Kopogtatás nélkül, a Tűz van, a Tudod, hogy nincs bocsánat, az Elégia és az Eszmélet elmondása volt emlékezetes. Két muzsikus segítette Sziki Károlyt, nem annyira közreműködőként, sokkal inkább partnerként. Szabó Viola régóta ismert, kiváló énekes és hangszeres. Tudásából ezúttal is a tőle megszokott színvonalon adott ízelítőt. Megzenésített József Attila-versei nemegyszer dramaturgiai funkciót kaptak. Az ütőhangszeres Tóth Benedek teljesítménye az est egyik meglepetésének bizonyult. Kiss Péter KÉPERNYŐ 1. ANNA Két remek színész még a közhelyek kockáiból is épkézláb várat tud építeni. Mert az Anna és Anton tulajdonképpen csupa közhely. Sokszor megírt és sokszor megélt igazság, s ebben a változatban sincs se több, se kevesebb, mint az előzőekben. Vagyis hogy tárgyszerű legyek, s a történelmet idézzem, miért kilátástalan két idősödő ember szerelme, az idillt miért vérzi ki a valóság érdes felülete? Ilyen az élet , mondhatnánk a legkézenfekvőbb közhelyet, s ebben az a drámai, hogy valóban ilyen. Nem tűri a kivételt, nem ad semmi esélyt a szabálytalan érzelmi forradalomnak. Általános érvényű igazság ez, legfeljebb az benne a váratlan, hogy még az új társadalmi viszonyok közepette is milyen makacsul beásta magát a gondolkodás rekeszeibe. De hát azért hiteles, s így lesz mentes a sablon érvényétől. Nem véletlenül, hiszen a tévéfilm erősen magán viseli az irodalmi inspirációt. Van valami belső ragyogása, ami azonnal mutatja a mű nőneműségét, szelíd fénnyel vonva be még az egyébként érdes és repeszdarabokkal átütött felületeket is. A filmnek valójában a hangulati háttere az érdekes. A konfliktus ott van elrejtve. Abban a láthatatlan veszélyzónában, amely a nemzedékek között húzódik. S itt nem előny vagy érdem a családi kötelék. Sőt. Az indulatot az élesíti leginkább. Ott azonnal robban, pedig hát az ember úgy hinné, hogy szülő és gyermek között a gyöngédség mégiscsak felfog valamit a düh hangrobbanásából. Nem. Kegyetlenek vagyunk. Erkölcsi előítéleteink az önzés táplálékán híznak. S jó kövérre, hogy ne adjunk esélyt az előttünk járó nemzedéknek. Anna és Anton végül is lehetnének boldogok, ha egy kicsit a talpukra állnak. De meddig és milyen áron? Ha megtennék, illúziójuk felett mindig a kétség árnyéka lebegne. Az ii., hogy jogos-e a naplemente öröme, nem raboltuk-e meg gyermekeink érzékenységét saját örömünk kiteljesítésével. Pedig hát mindannyian tudjuk: az embernek csak egy élete van, s nincs abban semmi rossz, ha függetlenül az életkortól, vállaljuk érzelmeinket. Igen, de az előítélet. S a másik korosztályé. És itt a nagy ellentmondás: mert az miközben minden szabadságot — érzelmi értelemben — ki akar harcolni magának, abban a pillanatban vétót kiált, ha netán apja-anyja próbálja megőrizni a bágyadt napsugarat. Az ütközet legnagyobb vesztese Anna. ő marad egyedül, őt várja a magány társbérlete. Anton előbb-utóbb csak kilábadozik a váratlan szívzavarból — s megint egy közhely —, hisz az élet olyan, hogy hozzádarálja fájdalmunkat az adott valóság feltételeihez. Egy darabig még fáj majd Anna hiánya, de aztán lassan eltömődnek a hiány rései. S minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Valerija Pernanszkaja otthonosan mozog a problémakörben. Nemcsak finom megérzéssel szövi a mese fonalát, írói látással is árnyalja, ellentételezi a gond sokszori kanyarját. Pontos, bár lírai a környezetrajz, de ezáltal erősödnek fel az emberi, a jellembeli diszharmóniák. Mindezt megrendítően tolmácsolja Törőcsik Mari. Érdekes és furcsa karakter ő. Nincs rajta semmi szabályos, de épp ezek összefüggésében él az egyéniség harmóniája. Mosolya fanyar és tündéri, alkati szikárságát belengi valami angyali is. Méltó partnere Jevgenyij Matvejev, akinek Avar István kölcsönözte a hangját, a szövegfordulatokba is beledolgozva az egyéniséget. 2. CIMBORÁIM Minek tagadjam: kedvenc műsorom a Cimbora. Holott ez „Művészeti magazin gyerekeknek”. Ezért tetszik osztatlanul. Valami olyasmit tud, vállal fel, amit csak nagyon érzékeny hozzáértéssel lehet. Irodalmat, művészi értéket ad a tizenéveseknek. Igaz, É. Szabó Márta figyelmes szerkesztő. Tartalmilag is válogat, és esztétikailag is megtervezi a hangsúlyokat. A korosztály igényének, ízlésének megfelelően. S ez sohase lefokozást, visszalépést jelent. Ellenkezőleg. Ez az a tündéri kor, amikor szív és fül legnyitottabb a jelenségekre. Persze most ne úgy gondoljuk el, hogy ez a műsor pedánsan pedagógiai. Sokkal oldottabb. Finoman adagolja a változatokat: komolyt a vidámmal, a verset a prózával. S ami legfontosabb: nem zárkózik el a humortól. Ha csak lehet, él vele. Mint legutóbb is — február 27. —, amikor egy tipikus író-olvasó találkozóra kalauzolta el a nézőit. Remek volt, tökéletes volt a paródia. S nemcsak formai modorában karikírozta a jelenséget. Tartalmilag is tudta, feltárta a legfontosabbat. Az üres szövegjáratot, a gügyögő szócséplést. S amiben legpompásabbul szolgált, közvetítette a viszony — író-olvasó — már-már röhejes koreográfiáját. Ugyanakkor a műsorban megtörtént a másik is: a fikció ellentételezése. Szécsi Margit találkozott a cimborákkal. A képernyőn. Sebő Ferencék társaságában. Szelíden szépen beszélt arról, hogy miért szereti ő a megzenésített verseket, s a szó és a zene milyen érzéseket vált ki belőle. A műsornak külön élménye a műsorvezetés. Káldi Nóra és Juhász Jácint hallatlan könnyedséggel-közvetlenséggel teremtenek kapcsolatot a nézőkkel, s miközben játszanak és mesélnek, tudják, hogy itt kell a legteljesebb művészi eszközöket érvényre juttatni. A gyerek ugyanis csak az őszinteségnek ad hitelt. És ez már több, mint egyszerű ismeretterjesztés. Felelősség. S ezt csak így szabad és így kell csinálni. 3. ÉLŐBEN A televíziónak kínos perceket is át kell élnie egy-egy élő adás esetén. A „sajnos” úgy látszik már hozzászegődött az ilyenféle közvetítésekhez, s a nagy nyilvánosság előtt okoz kínos pillanatokat. A játékvezetőnek főleg, aki ha résen van, oldhat valamit a szituáció kínosságán. . A keresztkérdés pénteki előjátékában ismét beütött a mennykő. Mint tudjuk, ebben a játékban ketten mérkőznek. Előtte Egri János bemutatja a versenyzőket, s megkérdezi azt is, hogy mit csinálnak, mi a foglalkozásuk. „Gépkocsijavító vagyok — így az egyik —, a karambolos részlegen dolgozom.” „Akkor — szól közbe a műsorvezető — az elmúlt hetekben igencsak sok munkájuk lehetett.” „Sajnos — megint a versenyző — korántsem annyi, mint amennyire számítottunk.” „He-he” — kapkod levegő után a játékmester, s olyan az arca, mintha vadalmába harapott volna. Mit tehetünk: ilyen az élet, hogy visszautaljak kedvenc közhelyemre. A karambolos gépkocsikat javítók abból élnek, hogy a járművek egymásba rohannak, balesetet szenvednek-okoznak. A „gyászhuszár” a sírnál végzi a maga tennivalóit, a gyepmester pedig a kóbor kutyák után szaladgál a hurokkal. Persze azért sohase árt az óvatosság. Például a Keresztkérdés versenyzőinél talán érdemes némi foglalkozási kutatást is végezni. Előre. Mert mondjuk milyen kicsire zsugorodunk — a képernyő előtt —, ha az egyik mérkőző netán foglalkozásra nézve hóhér, és azt mondja a tervteljesítésre vonatkozóan: „Ebben a negyedévben még nagy a lemaradás. Sajnos ...” Boda István HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 1883. MÁRCIUS L.