Hajdú-Bihari Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
HA MEGÚJULÁSRA KÉPES ____________________Mi is az a város? Újfalui tájékozódás a hetedik születésnap után Vajon miért akarnak nagyközségeink várossá előlépni? Vajon van-e valami kézzel fogható előnye annak, ha a települést egyszeriben városnak hívják falu helyett, ha lakói „városi ember”-nek mondhatják magukat? Hol várható e kérdésekre nemcsak elméleti válasz? A néhány napja városi rangra emelkedett Püspökladányban még nincsenek tapasztalatok, az egyelőre sikertelenül pályázó Balmazújvároson még kevésbé. Ezért jártunk Ladány „testvérbátyjánál”, a hétesztendős bihari városban, Berettyóújfaluban. Azután érdeklődtünk, érzékelnek-e valamilyen különbséget a városi és a falusi lét között? A tanácsi szakemberek — dr. Kovács Lajos tanácselnök és dr. Kökényesi Antal vb-titkár mellett egy újfalui „patriótát", Beleznai Tibort választottuk beszélgetőpartnerünknek. Amiben mindhárman egyetértettek: egy település városi címért való pályázása során presztízs okok is közrejátszanak. Nem is csekély mértékben. — Hiszen a „városlakó” a közvélemény szemében minőségi kategória — mondja dr. Kökényesi Antal. A tanácselnök így folytatja: — Őseinktől szívtuk mi magunkba a „város” és „falu” szavak jelentéstartalmát. Örököltük e közigazgatási kategóriákat. A „város” szóhoz kedvezőbb, kulturáltabb feltételek tapadnak. Egy városnak arca, karaktere kell hogy legyen. És valamiféle szellemiséget kell árasztania. Egy várossal szemben elvárásai vannak a környezetnek, a polgároknak, de egy városnak több is a kötelezettsége. Akkor város egy város, ha magasabb színvonalon nyújtja mindazt, amije van. — Mennyiben érzékelhető hierarchia a települések között? — Minden állampolgár tudja: a legkedvezményezettebb, a legmagasabb kategória Budapest. Aztán jönnek a megyei jogú városok, és természetesen a városok előbb állnak a sorban, mint a nagyközségek vagy a városi jogú nagyközségek. — Miben nyilvánul meg a kedvezményezettség? — Mindenekelőtt az ország népének elismerését is jelenti. Ugyanakkor ezek a „rangok” a lakosság tudatát is formálják. Régebben a kategóriák a pénzek elosztásánál is döntően meghatározók voltak. — Ma már azonban, az a tendencia — veszi át a szót dr. Kökényesi Antal —, hogy a kisebb településektől ne vonják el a pénzeket. Fokozottabb fejlődésüket szolgálja a „fejkvóta rendszer”. A település így lakosonként jut egy bizonyos pénzösszeghez. — Az egy főre jutó öszszeg most már azonos? — A korábbi szisztémához viszonyítva már lényegesen jobban járnak a kisebb települések. De megyénkben Debrecen egy főre jutó kvótája a legnagyobb, aztán következnek a városok és végül a falvak. A magyarázat egyszerű: Debrecen, illetve a városok rendelkeznek olyan intézményekkel, melyeket az egész körzet, az egész térség használ. Dr. Kovács Lajos folytatja: — Ez az az intézményrendszer, aminek egy városban lennie kell ahhoz, hogy valódi város legyen. A közel harmincpontos feltételrendszerben a közműrendszer, illetve az infrastruktúra döntő tényező még. — Mindezek alapvetően meghatározzák az itt lakók életformáját — szól Beleznai Tibor. — A kultúrált körülmények, az, hogy nem kell mindig gumicsizmában járni... Az emeletes házban központi fűtés, vízvezeték van ... A fürdőszobát nemcsak beterveztetik, de használják is a lakásban ... — ezek az emberek tudatára is hatnak. Fontos szempont a városiasodást tekintve, hogy egy településen hányan dolgoznak az iparban, hiszen az ő munkakultúrájuk magasabb, mint a mezőgazdaságban dolgozóké. Lényeges, milyen az orvosi ellátás, milyenek az iskolázási lehetőségek. Debrecenben, ha zenét akar tanulni a gyerek, olyan iskolába adják. Ha a sporthoz vagy a nyelvekhez van tehetsége, akkor más általános iskolába íratják . . . — Nyilván arra is találnánk érveket, milyen előnyei vannak a falusi életnek. De most inkább térjünk vissza a kiindulási ponthoz. Milyen jelentősége van még a „város” elnevezésnek? — Már volt róla szó — válaszol dr. Kökényesi Antal —, hogy a közvélemény szemében nagy különbség: városról vagy faluról beszélünk. Éppen ezért a várossá válás óriási hajtóerő lehet egy közösség előtt. A feltételrendszernek megfelelni — mindenki által elfogadott cél lehet. Ha teljesül, akkor pedig az a húzóerő, hogy még ezt kell tökéletesebbé tenni, még az hiányzik. És gyakran találkozunk a polgárok ilyen megjegyzéseivel: „Milyen város az, ahol még ez sincs, az sincs?”. — Ha mindent összevetünk, az igazi város fogalmától még itt Újfaluban is messze vagyunk — így Beleznai Tibor. — Hosszú folyamat a várossá válás — szól dr. Kovács Lajos. — Kell hozzá, hogy a lakosság egy emberként vegyen részt a feladatok meghatározásában, végrehajtásában. A tudatra kell építenünk, a szunnyadó energiákat alkotóvá kell tennünk. Nem azzal válunk várossá, hogy minket azzá nyilvánítanak, hanem csak ha magunk is teszünk érte. Azért, hogy igazi városi arculata legyen a településnek. Ismét dr. Kökényesi Antal folytatja: — Nem véletlenül mondta a megyei tanács elnöke: jó dolog, hogy egyre több városa van a megyének, de még lényegesebb, hogy a városias arculatú nagyközségek száma növekedjen — és ne a falusias kinézetű városoké. — Berettyóújfalunak is van miben előrelépni. Melyek a mostani legfontosabb feladatok? Dr. Kökényesi Antal sorolja : — További szilárd burkolatú utak, járdák kellenek. Bővíteni szükséges a szennyvízelvezetést, a belvízelvezetést. Javítani fogjuk a közvilágítást. Új közművelődési intézményt kellene építeni, a vendéglátás színvonala sem megfelelő, a piac helyzetéről ne is beszéljünk. A településfejlesztési hozzájárulást mi most egy fedett fürdő építésére használjuk fel. Dr. Kovács Lajos hozzáteszi: — Tennünk kell mindig a magunk dolgát. Egy város akkor éli életét, ha megújulásra képes. Szellemiekben és anyagiakban is ... Dombrovszky Ádám Sokakat meglepett a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának legutóbbi elnökségi ülésén elhangzott megállapítás: csökken a dolgozói létszám. Méghozzá erőteljesen. 1977 óta kismértékű növekedés volt észlelhető, de 1983-tól újra fogyatkozik az állomány. Ennek mértéke kezdetben nem volt számottevő, ám tavaly már 26 ezerrel voltak kevesebben a szövetkezetiek. Az idei esztendő azonban mindennél meghökkentőbb mérséklődést hozott: 41 ezerrel lett kisebb a dolgozói létszám. A csökkenés alapvetően a fizikai munkaköröket érintette: részben a növénytermesztési, részben az ipari területen észlelhető mérséklődés miatt. Jelentősen fogyott a kiegészítő tevékenységben foglalkoztatottak száma Pest, Borsod, Zala és Veszprém megyében igénylő fiataloknak körülményes új munkahelyet fölkutatniuk. Jelenleg a termelőszövetkezetekben 90 ezer szakmunkás tevékenykedik, a gazdaságok maguk is sokat tesznek a fiatalok képzéséért. Ennek ellenére sem teljesen megnyugtató a helyzet. Egyes szakmák még mindig nem eléggé vonzóak a fiatalok számára. tek. A szövetkezetiek fizetésének elmaradása még az állami gazdaságban foglalkoztatottakéhoz képest is jelentős. A nem fizikai dolgozók kereseténél erőteljes növekedés volt tapasztalható: 1984- ben 38 százalékkal vihettek haza többet a fizikaiaknál. Ez — elsősorban — a részesedési alapból való nagyobb érdekeltségükkel függ össze. Áz átlagkeresetük ezzel együtt is mintegy 15 százalékkal elmaradt a népgazdaság egyéb termelő ágazataiban alkalmazottakétól. FOGYATKOZÓ TSZ-LÉTSZÁM Hová megy a munkaerő? Nem kell vattaember A meglepő létszámmozgás — állapították meg a vizsgálatot végző szakemberek —, nem a korábbi időszakban észlelt okokra vezethető vissza. 1977-ig elsősorban a műszaki, technikai színvonal dinamikus fejlődése játszotta a főszerepet, most viszont a mezőgazdasági nagyüzemek közgazdasági pozíciójának romlása idézte elő a munkaerő megfogyatkozását. A keresetszabályozás eddigi rendszerének változása is erősítette ezt a tendenciát. A korábbi szabályozás nem ösztönözte a mezőgazdasági nagyüzemeket a létszámmal való takarékoskodásra, sőt országszerte elterjedt a „hígítás”, a bérjavító munkahelyek létesítése. Ez év januárjától viszont megváltozott a helyzet: az új szabályozás már feszesebb gazdálkodásra kényszeríti a téeszeket, emiatt nem kedvelik már a „vattaembereket”. Mindez — sok helyütt — komoly nehézségeket okoz. Különösen bajos a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. Az új körülmények miatt komoly feszültségek tapasztalhatók Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint szűkült a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetősége is. Elsősorban az érettségivel rendelkező, és irodai munkát Csökkenjen a túlszabályozás, a jogi bürokrácia „Szabadítsuk meg törvényeinket az ellentmondásoktól” Az igazságügy-minisztert hallgatva a sajtótájékoztatón, amit január 9-én tartottak az Országházban, kialakulhatott az a kép, hogy a jogszabályalkotás, a jogalkotás általában és az igazságszolgáltatás, bizonyos problémákkal ugyan, de fejlődik Markója Imre részben az elmúlt ötéves tervidőszakra készített jogszabály-előkészítési tervről, illetőleg az új terv főbb jellemzőiről beszélt a sajtó képviselőinek. Ez alkalommal inkább az általános tendenciákat, mintsem konkrét problémákat elemezve. Vannak ma izgalmas, nem annyira a közfigyelem előtt álló, de alapvetően demokráciánkat érintő kérdések. A jogalkotási tervet például az Igazságügyminisztérium készíti elő, az összes érdekelt szerv bevonásával, Minisztertanács elé terjeszti azt, a kormány állásfoglalása után pedig a Minisztertanács középtávú programja lesz belőle. Ezt a tervet nem lenne-e helyesebb országgyűlés elé vinni? Markója Imre válasza: „Úgy vélem kormányzati feladat a jogszabályok előkészítése. Ideértem még a parlament elé kerülő magas szintű jogszabályokat is, mert ezek előterjesztése is a kormány feladata. De a tervelőkészítés során messzemenően figyelembe vesszük a képviselők javaslatait, melyek az országgyűlések során, vagy a képviselőcsoportüléseken elhangzanak”. Az, hogy az igazságügy-miniszter a képviselők munkájának ilyen fontosságot tulajdonított, már a sajtótájékoztató legelején felvetve ezt a problémakört, különösebb elemzés nélkül is mutatja, hogy a demokrácia kiterjesztésére, mélyebb, tartalmibb és feltétlenül hatékonyabb használatára minden szinten komolyabb szándék nyilvánul meg. „Az elmúlt időszakban a konkrét feladatok zömét végrehajtottuk, sőt, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése érdekében még be nem tervezett feladatokat is” — jellemezte a miniszter a XII. pártkongresszus alapján három fő kérdéscsoport köré felépített, előző kodifikációs tervet. Az állami élet, a közigazgatás, a szocialista demokrácia fejlesztése mellett a gazdasági fejlődés jogi elősegítése, és (harmadikként) a lakosság életével kapcsolatos jogi szabályozás központi célja az volt, hogy „Fokozatosan szabadítsuk meg törvényeinket az ellentmondásoktól, és fokozottan figyeljünk a jogi túlszabályozás, a jogi bürokrácia csökkentésére. Ezekben a kérdésekben történt bizonyos előrelépés” Az ellenőrzés fontosságára az is utalt, hogy a minisztérium (létszámstopos időben) újabb munkatársakat állíthatott be e tevékenység végzésére. Az alkotmányjogi tanács tevékenységéről a nagyközönség keveset tud, de a miniszter szerint nem kell feltétlenül minden ügyet a közönség elé vinni, amit tárgyalnak, mert sok apró részletkérdés is van köztük. Viszont megalakulása már önmagában preventív, megelőző hatást váltott ki, mert ettől kezdve a jogalkotásra jobban odafigyelnek a szervek. A jogszabályok száma tavaly is nőtt 1-2 százalékkal az előző évhez képest, bár lényegesen alacsonyabb mint régebben. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jognak lényegesen nagyobb szerepe van a jelenlegi gazdaságirányítási és társadalmi felállásban, mint az ötvenes években. A jog szabályozó szerepe persze nehezebben érvényesülhet akkor, ha (a miniszter szerint a gazdasági vezetők egy része a könnyebb ellenállás felé halad,— a jogot kerülve — a gazdasági hatékonyság megteremtése érdekében. Az elkövetkező időszak kodifikációs tervéről szólva Markója Imre felvázolta a főbb, elvi célcsoportot: a jogalkotás segítse elő az állami élet, a szocialista demokrácia fejlesztését, és növelje az országgyűlésnek az ország életében betöltött szerepét, a tanácsok önállóságát, akormányzati munkát korszerűsítse, az államigazgatási tevékenység színvonalát emelje. A gazdasági munkában a gazdasági hatékonyság, a központi állami irányítás eredményessége, a gazdasági egységek önállósága, a kollektív vezetési rendszer és a kezdeményezőképesség-készség növelése a cél. Az állampolgári jogok érvényesülésének kiterjesztése, a munka minőségére ösztönzés, a társadalmi juttatások rendszerében a társadalmi igazságosság érvényesülése a harmadik célegyüttes, míg a negyedik: az állampolgári fegyelem és a kötelezettségek teljesítésének számonkérése. Ezek ismertetése után Markója Imre példaképpen mondott néhányat a konkrét célfeladatok közül. Törvény készül a jogforrásokról, a jogpolitikai elveket országgyűlési határozat állapítaná meg. Készül a törvény a sajtóról (talán 1986-ban meg is jelenik), azután a társadalmi szervekről és egyesületekről, a polgári peres eljárások egyszerűsítésére, és a választással kapcsolatos tapasztalatok elemzése után abban is kisebb módosításokra számítani lehet. Új törvény születik az állami vállalatokról. A szövetkezetek kongresszusai után korszerűsíteni kezdik a szövetkezeti jogszabályt. A szanálást, a fizetőképesség helyreállítását is törvényben szabályozzák, a kétlépcsős bankrendszerről is terveznek jogszabályokat, valamint a személyi jövedelmeket felülvizsgálva a lakossági adókról. Megalkotják ebben a tervidőszakban az új munkavédelmi törvényt, s az ennek megfelelő magasrendű jogszabályt. Az egészségügyi törvényt módosítják, és készül új társadalombiztosítási törvény is, a családjogi törvény módosul. A gyermek- és ifjúságvédelemről magas szintű jogszabály jelenik meg. Tervezik az alkoholizmus elleni jogi szabályozást is. 1988-ra várható a hatályos jogszabályok gyűjteményének megjelenése. 1986 végén az ágazati minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek át kell tekinteniük minden, 1960 előtt készült, területükre vonatkozó jogszabályt, s javaslatot tenniük azok módosítására vagy hatályon kívül helyezésére. A sajtótájékoztatón az igazságszolgáltatásról szólva a miniszter elmondta, hogy annak hatásköre rendkívüli mértékben kiszélesedett, kellő létszám nélkül. Az életviszonyoknak megfelelően bonyolódtak a jogviszonyok is, és sok a fiatal, az élettapasztalat hiányával birkózó ember, valamint (a többnyire gyesre menő) nők száma is szaporodott az igazságszolgáltatásban. Az anyagi megbecsülés nem volt megfelelő. A bíróságok működtetésének feltételei viszont ma már olyanok, hogy szerényebb igényeknek megfelelően sem tudnak fejleszteni. .. Egy kérdésre válaszolva mondta el a miniszter talán az egyik legfontosabb gondolatot: „A politikai döntések előtt kell vitára bocsátani az elképzeléseket, nem a politikai döntés után a paragrafusokat!” Szilágyi Gábor Hátrányos bérverseny A nem fizikai foglalkozások aránya — más népgazdasági ághoz hasonlóan — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is nőtt, iskolai képzettségük kedvezően változott. 1984-ben már 22 ezren rendelkeztek diplomával, s a középfokú képesítésűek száma is elérte a 32 ezret. Sajnos, a magasan kvalifikált szakemberekből nem jut mindenhová elegendő: a kedvezőtlen adottságú, kis jövedelmű gazdaságok zöme szakemberhiánnyal küzd. Jelentős változás következett be a zöldség-gyümölcs termesztésben. A növénytermesztés egészének munkaidőfelhasználása az 1980. évi 302 millió óráról 1984-re 228 millió órára csökkent, ami a kézimunkaigényes szőlő-, gyümölcs-, zöldségkultúrák területének csökkenésével magyarázható. De hasonló jelenség játszódott le az állattenyésztésben is, amiben az ágazat jövedelmezőségi és piaci pozíciójának változása játszott közre. A foglalkoztatás helyzetét, a munkaidő felhasználását nem érintették jelentősen a kisvállalkozások. Ipari és szolgáltató szakcsoportok létesültek a legnagyobb számban: májusig 901 szakcsoport jött létre, tagjaik száma meghaladja a 33 ezret. A gazdasági munkaközösségek aránya a mezőgazdasági szövetkezetekben nem számottevő. A gmk-ban dolgozók száma alig haladja meg a háromezret. A mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók keresete a VI. ötéves terv elején közeledett az iparban dolgozókéhoz, majd 1983-ban és 1984-ben ez a folyamat megállt, sőt a különbségek ismét nőni kezd Átcsoportosítások Nem szűnt meg a régi gond sem: a megyék közötti különbségek az elmúlt két esztendőben tovább nőttek. Az országos átlaghoz képest a legjobb keresetet Pest, Komárom és Fejér megyében érték el, kifejezetten alacsony volt a bérek színvonala Szabolcs-Szatmár és Zala megye termelőszövetkezeteiben. Kimutatták azt is, hogy a téeszekben dolgozók átlagos keresete az iparitól 16, az építőiparitól 21, az állami gazdaságokban dolgozókétól 8 százalékkal maradt el 1984- ben. A szövetkezetekben a fizikai foglalkozásúak között a növénytermeléssel, az állattenyésztéssel foglalkozók bére elmarad a mezőgazdaságban dolgozók átlagától. Viszont lényegesen nagyobb a gépekkel dolgozók, valamint az ipari-szolgáltató tevékenységet végzők jövedelme. Hazánkban — a KSH adatai szerint — 1,4 millió család foglalkozik kistermeléssel. Országos átlagban a jövedelmek egytized része származik ebből a tevékenységből, a paraszti népességnél a részesedés 24 százalékos. A következő években — szögezték le az elemzés készítői — különösen a helyhez kötött szakképzetlen, főleg női tagok és alkalmazottak foglalkoztatása okozhat nehézségeket, ezért — helyenként — belső átcsoportosítást kell majd végrehajtani. Ilyen esetekben átképzési támogatás igényelhető. A TOT — érdekképviseleti, munkájában — mindent megtesz azért, hogy a szövetkezeti dolgozó fizetése ismét közeledjen a munkások által elért jövedelmekhez. Mindennek legfontosabb feltétele a jelenleginél jövedelmezőbb gazdálkodás. Cseh János iiajqü-buíar: napló — im«. jaxuAi? h,m