Hajdú-Bihari Napló, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-21 / 118. szám
KIÁLLÍTÁSI NAPLÓ Science fiction Csodálkozni semmin sem lehet manapság. Még a jó vagy rossz csodán sem. Úgy is értendő ez, hogy tágul és emelkedik a természetesség szintje. Természetesnek fogadjuk el a mesterségest is, sőt igen gyakran a mesterséges tölti be a természetes szerepét. Hol a határ? Minden órában messzibb tolódik. De nem is a határ fontos, hanem a mérték. Ez pedig mesterséges környezet és ember viszonyában keresendő. Hogy a mesterséges környezet, az eszközök világa mennyiben szolgálja, illetve mennyiben gátolja az ember magasrendű tulajdonságainak kibontakozását. Egyedül ez a mérték fontos. Vajon érvényesül-e ez a mérték a science fiction művészetében? Miképp érvényesül, érvényesülhet? Szorosan véve a Science fiction a tudomány eredményeinek művészi általánosítása. Vállalt feladata szerint ragaszkodnia kell a tudományos hitelességhez, és élhet a művészet szabadságával. Határ ez is, mérték ez is. Betartandó és ellenőrizendő. Mit sem ér azonban ez a betartás és ellenőrzés, ha nem igazodik a másik mértékhez, a fontosabbhoz, az ember magasrendű tulajdonságainak szolgálatához. Vagyis a tudományos és a művészi hitelesség is csak eszköz. Erre utalt, ezt feszegette az előbbi kérdés. Nos, a science fiction végül követhet emberpárti vagy emberellenes célt, és lehet belterjes, öncélú is. Emberellenes, azaz embert alacsonyító áramlata nálunk még nem vert gyökeret, öncélú alkotásaival azonban lépten-nyomon találkozhatunk. Itt és most a Valóságos határ az emberi, művészi teljességet célzó és az öncélú alkotások közt húzódik. Kivált a képzőművészetben. A science fiction képzőművészete két úton halad. Egyik az önálló kifejezésé, másik az irodalomból táplálkozó illusztrációé. Különbségüknél sokkal mélyebb a hasonlóságuk. Igazában az alakítás sajátosságát keresik. Hol és hogy őrizheti a science fiction a tárgyi, egyedi sajátosságot, mikor a művészet rég túllépett a puszta külső jellemzésen? Chagall, Braque, Mondrian, Dali, Moore után van-e értelme a tárgyi, egyedi kötöttségeknek a festészetben, grafikában, szobrászatban? Márpedig a science fiction képzőművészete nem bújhat ki a bőréből, nem mondhat le a tárgyi, egyedi sajátosságról. Ha erről lemond, elveszi tudományos hitelességét. Ha ezt elveszti, vállalkozásának alapját teszi semmissé. Vagy művészi és emberi teljesség, vagy belterjesség és öncélúság? Szorító helyzet. Lehet, hogy nem megoldhatatlan, de még megoldatlan. Ebben a helyzetben láthattuk Ámon Lászlót és Gadó Jánost is. Többnyire Science fiction elbeszéléseket elevenítettek meg festményeiken. Olyan alakokat, jeleneteket, tárgyakat, környezeti elemeket ábrázoltak, ahol a sajátosságot külső kötöttség szabta, meg. Legjobb esetben ezért a jelenetek hibátlan szerkezeti fölépítéséhez folyamodhattak. Kiemelkedő darabjaikban az alakok, tárgyak, környezeti elemek pontos értelmezését gazdag hangulattal fokozták. Ez volt a legtöbb, amit elértek, elérhettek. Vonalaik és színeik meggyőzően frissek, érzékenyek, tudatosak. Főleg részletezésre alkalmasak, nem összefoglalásra. Jellegzetesség ez persze, nem fogyatékosság. Ha Ámon László és Gadó János olykor mégis megelégedett a pepecseléssel, az másból eredt. Megálltak az űrruhák, űrhajók, űrszerkezetek, űrbéli tájak érdekességénél. Belterjes, öncélú érdekességénél. De ez az érdekesség önmagában zsákutca. Folytathatatlan. Szeretnénk hinni, hogy a két fiatal festő kitörhet művészi teljesség, tárgyi kötöttség, belterjes érdekesség halmozott ellentétéből. Meglehet persze, hogy nem is akarnak kitörni. Ez is, az is a science fiction művészetének jövőjével függ össze. (Debreceni Vasutas Művelődési Ház) Ünnepelt a Forgórózsa A Forgórózsa táncegyüttes a legfiatalabb a debreceni néptánccsoportok közül, a napokban múlt megalakulásának ötödik esztendeje. A műsoros ünnepi estre május 19-én, 19 órától került sor a Kölcsey Művelődési Központ színháztermében, ahol dr. Gyarmati Kálmán, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a mintegy másfél száz tagot számláló együttest és a zenekart. Értékelte a rövid, ám eredményes múltat, a hozzáértő művészi tevékenységet. A Forgórózsa — az amatőr formáció a népművészetben jól ismert fiatalság- s életerő-szimbólumról kapta a nevét — a Biogal Gyógyszergyár és a Kossuth Lajos Tudományegyetem fenntartásában működik, s nemcsak anyagiak kötik az együttest az említett vállalathoz és oktatási intézményekhez, a táncosok között akadnak Biogal-dolgozók, s egyetemi hallgatók is. A felnőttcsoportnak harminc, a két úttörőcsoportnak negyven-negyven, az ifjúsági csoportnak szintén negyven tagja van. A koreográfiák megtanulásán kívül elméleti oktatásban is részesülnek a táncosok, s követelmény velük szemben, hogy a munkahelyükön, iskolájukban is állják meg a helyüket. Az együttes a hazai megméretéseken az arany hármas minősítést érte el. Évente mintegy húsz alkalommal lépnek fel különböző művelődési házakban, vállalatok kultúrtermeiben, iskolákban. Az öt év alatt a Szovjetunióban, Svájcban és Olaszországban is képviselhették a magyar néptánckultúrát. Hétfői, ünnepi estjükön vendégül látták a pápai Vadvirág néptánccsoportot s a debreceni Csűrdöngölő együttest. A nagy sikerű műsorban (a néptáncestek mindig telt ház előtt zajlanak!) Kiss József, Takács László, Foltin Jolán, Molnár István koreográfiáit láthatták a nézők. A művészeti vezető a Szatmári improvizációban feleségével (Kissné Ádám Zsuzsa asszisztenssel) szintén színpadra lépett. A Kiss-koreográfiákra nem a látványosságra törekvés, az energia magamutogatása jellemző, hanem az árnyaltság, a differenciáltság, s a hitelesség őrzése. (Oláh Tibor felvétele.) E. S. Nosztalgikus kerámiák Kivirágzott a magyar kerámia. Több értelemben. Sosem készült annyi és annyiféle belőle, mint a hetvenes évektől folyamatosan. Izlésirányai közül pedig a dús, sőt túlzottan dús díszítés vitte, viszi el a pálmát (a díszpálmát). Ha sok díszes kerámia készül, akkor sorban élesztik föla hagyományokat. Meríteni kell valahonnan. De más is kell. Válogatni is kell, és a mához igazodni is kell. Bonyolultabb a dolog, ha valaki az alakos kerámiához nyúl. A használati tárgy célszerűsége így vagy úgy, de meghatározza és megzabolázza a díszítést. Már az alakos díszítő kerámia formázásában ez a célszerűség nem működik. Célszerűsége igazában a díszítés maga. Sok is, kevés is. Ha úgy tetszik, aranyozott porcelánalma ezüstözött fölirattal, ha úgy tetszik, művészien jellemzett, testetlen samott Éva-alak almával. Emez szobornak is számítható, amaz levélnehezéknek sem elviselhető. Mindez azt bizonyítja, hogy az alakos díszítő kerámiában az ízlés főszerepet játszik. Hát még ott, ahol ízlések átvételéről és átigazításáról van szó. Mint Kovács Évánál. Szakmai hozzáértéséhez és igényességéhez nem fér kétség. Műveltsége széles körűnek látszik. Szemléletében, indítékaiban rendre fölfedezhető gyöngédség, humor, életszeretet, játékosság, fanyar irónia. Mindezek birtokában megteheti, meg is teszi, hogy végül mindent mint díszítőelemet kezel. Egyalakos és többalakos művei ezért válnak a legnemesebb díszítő kerámiává. És ezért válik tartalommá bennük az ízlés. Kovács Éva nem egyetlen ízlés híve, de a szertelen ízléskeverésé sem. Vonzalma mintha a rokokóhoz és romantikához hajlítaná, a polgári és népi változathoz egyaránt. Régiesen fodros, bodros, szalagos ruhákat és kalapokat, csigába sodródó hajkoszorúkat és lósörényeket teremt, a nők és a gyermekek szemét, arcát virágformára mintázza. De a kecsesség, finomság, bájosság természetes vaskossággal, bumfordisággal egészül ki. A természetességet erősítik a felület halvány, tompa fehérei, barnái is. Együtt van és hat tehát a tegnapot idéző nosztalgia, és a mához tapintatosan átvezető természetesség. Persze, az ízlés értelmező szótárában ez végül nem a mát magyarázza, hanem a tegnapot szépíti. Baj volna ez? Nem ez a baj. Inkább az, hogy mind többen óhajtanak kizárólag ebből a kellemesen, lágyan, zsongítóan nosztalgikus nyelvezetű szótárból tanulni. De ez merőben más ügy. (Debreceni Medgyessy-terem) Székelyhídi Ágoston ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ Vidéki színházak Budapesten Tizenegy vidéki színtársulat részvételével május 18-tól május 30-ig tart az immár hagyományosnak nevezhető országos színházi találkozó Budapesten. A vidéki társulatok budapesti vendégszereplését a Szegedi Nemzeti Színház társulata kezdte május 18-án a nagy sikert aratott Hair című rockoperával. Május 19-én a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékában láthatták a nézők Déry Tibor A tanú című „gunyoros szomorújátékát”, május 20-án a győri Kisfaludy Színház előadásában Euripidész—Sartre—Illyés Trójai nők című tragédiáját. Május 21-én, ma mutatkozik be a veszprémi Petőfi Színház Goncsarov Hétköznapi történet című drámájával. Május 22-én David Rogers Tom Jones című színművét a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatja be este 7 órai kezdettel a Vígszínházban. A debreceni Csokonai Színház fellépésére május 23-án, pénteken este 7 órakor kerül sor a Thália Színházban. A társulat Shakespeare Hamletját viszi a pesti közönség elé Gáli László rendezésében. A Szkéné Színpadon május 24-én este 8 órakor a dunaújvárosi Bemutató Színpad előadása látható — Lars Norén Az éjszaka a nappal anyja című drámáját állították színpadra. Legközelebbi színházszomszédunk, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata május 26-án este 7 órakor mutatkozik be a Thália Színházban, Grillparzel Bancbanus című Bánk bán-történetével lépnek a közönség elé. Csehov Cseresnyéskert című művével utazott az országos színházi találkozóra a Miskolci Nemzeti Színház, fellépésük május 27-én este 7 órakor lesz a Vígszínházban. A Pécsi Nemzeti Színház május 29-én ugyancsak este 7 órakor lép a Pesti Színház Színpadára Hernádi Gyula Hagyaték című drámájával. A találkozót május 30-án békéscsabai Jókai Színház vendégjátéka zárja, Richard Nasch Az esőcsináló című színművét mutatják be este 7 órai kezdettel a Nemzeti Színházban. KÉPERNYŐ 1. MEGINT LINDA ATSYSpffiSsn s nl Miként a :n könyveknek, a siker-tévésorozatoknak is megvan a maguk végzete. Az történetesen, hogy indigót tesznek alá. Másolják. A népszerűség jogot ad rá, a siker menti (magyarázza?) az értéktelenséget. Ha például csak néző mivoltomban mondom a magamét, csupa jó jut eszembe az újra indultLinda első epizódjáról. Hatásos, ötletes, fordulatba, látványos, s változatlanul a „fordított” alapállás a vonzereje. Az történetesen, ahogyan a törékeny rendőrnő egyre-másra elagyabugyálja a böhömnagy fickókat. Ez tetszik az embernek, erre csettint a nyelvével. Úgy kell nekik. S pláne repes a boldogságtól, amikor a fejlett hímeknek azon testrészét célozza meg — el is találja —, amelyik a legérzékenyebb. Szóval Linda megint a nézettségre apellál. Nincs is más mércéje, nincs is más érdeme. Jobb híján ezt a gondolkodási okoskodást nevezzük „lindaságnak”, amely sajnos nemcsak a szerzőket minősíti. A közízlést is. És úgy, hogy még eközben is mutat valamit ideáljaink ferdeségéből. Az „antierőszak”-ból. Manapság nem véletlenül hódít a karate. Magyarul ezt önvédelmi sportnak nevezik, s minden bizonnyal szükségszerűen. Ti. a világ „kikényszeríti” belőlünk a résenlétet. Állandó harckészültségben kell lennünk, sohasem tudhatjuk, honnan s mikor esnek nekünk a zabolátlan indulatok. Ennyit a filozófiai háttérről. A sorozat szerzői is — Bernáth G. László, Coper András, Gát György, Polgár András, Rozgonyi Ádám (mennyien vannak) — tudják ezt, s meg is lovagolják. Igaz, csupa közhelyekkel szerszámozzák fel a közízlés paripáját, de hát ettől mutatós, ez hozza lázba az ügető környékét. Fogadni persze nem tanácsos, hiszen a mérkőzés mindig egyesélyes. A porondon csak Linda marad, hogy a történet végeztével Caesarként utóiratozza magát: veni, vidi, vici. Már ti. a pici. (Mert, ha valaki nem tudná, magyarul ez annyit tesz: jöttem, láttam, győztem.) A sorozatnak, ha jól emlékszem, annak idején volt rendőrségi szakértője. Most is van. Bár ez sem befolyásolja a szerzőket, hogy éljenek „alkotói szabadságukkal". A testület rovására. Ugyanis, ha azt a melléknevet, amelyet a gyerekek egymás nevének a tulajdonságaként szoktak a falra pingálni, s rendszerint ly helyett j-vel, akkor a felsőfokot figyelembe véve, azt kell mondanom: soha ennyi rendőrt egy csomóban. És ez engem sért, ha nem is az én feladatom a szervezet presztízsét védeni. Ez így nem karikatúra, sőt nem is szatíra. Hitelrontás, hogy finoman fejezzem ki magamat, s még akkor is — vagy éppen azért —, ha vígjátéki a miliő, ami az ötletet keretezi. A gyilkosságot nem lehet ilyen kedélyesen felfogni, a nemi erőszakot olyan félvállról venni. S már csak azért se, mert nincs minden őrsön egy Linda, aki majd úgy mellesleg pontot tesz az ügy végére. Eredeti viszont Görbe Nóra játéka, s igazán vészjóslóak a küzdelem előtti vijjogásai. (A hideg szaladgál a hátamon.) Aranyosak a többiek is — Bodrogi, Pécsi Ildikó, Szerednyei Béla, Harsányi Gábor, Balázs Péter, de hát annyi sületlen általánosságot kell cipelniük, hogy már-már ripacsok. (Pardon, az egy másik magyar film, 21.35-kor kezdték vetíteni, amikor már túlvoltunk az édességen, a Tutti-fruttin is.) Az epizód címe — A tizennyolc karátos aranyhal — ne tévesszen meg senkit. A film koránt sincs annyi. Nem is arany. Sőt még sárgaréz se. Pedig abból már pipakupak is készül... 2. VÁLÁS Furcsa dolog nálunk a népszerűség. Valaki, mondjuk, ír két riportkönyvet, s ha az a szexről meg annak a környezetéről szól, az isten sem menti meg, hogy ki ne kiáltsák a téma legavatottabb ismerőjének. Így történt ez Miskolczi Miklóssal is, mert mióta megjelent a Színlelni boldog szeretőt, meg a Hazudni hűséges hitvest, hát nincs termékenységi vita, amelyben ne főszereplőnek szerződtetnék. Az volt a legutóbbi Objektív adásban is, ahol egy szexológus társaságában a válásról vitatkoztak. (De ott voltak a könyvei is, finoman beúsztatva a címlapokat, hogy hadd legyen nyomatéka a műfajnak, no meg annak a képtelen ötletnek, miszerint Magyarországon hovatovább esszéből is lehet színdarabot csinálni. Csak pikáns legyen.) A témakörben semmi új nem hangzott el, legfeljebb képileg is láthattuk, amit egyébként tudtunk: a válási Vészhelyzet a szocialista országokat sem kíméli. A bábruhát az NDK-sok, a kubaiak, a lengyelek, a szovjetek éppúgy elszakítják, mint a magyarok. Az okok, a motivációk? Hasonlóak. A jelenség fölötti zavar? Ugyanaz. A megoldás, a recept? Egyként bizonytalan. Akkor? Lehet töprengeni, megmutatni, összehasonlítani, de hát attól a harmadik — a gyerek — ugyanúgy szenved. Azt mondják, az embert a szerelem humanizálta leginkább. Érzelmeiben. Ösztöneiben viszont megtartotta, megőrizte a lábraállás előtti periódust. Ha egyszerűsíteni akarnám a gondot, azt mondanám: a válás a kettős küzdelem eredményhirdetése. Bírói segédlettel. A vitában hangzott el a szellemes paradoxon: a biológia a nőt, a bíróság a férfit bünteti. Egyik a másikért volna kárpótlás? Aligha. Maga a tény hordozza a negatív minőséget. Próbáljunk csak a fogalomhoz pozitív jelzőt keresni: nem találunk. Az meg egyszerűen csődöt mond, ha a válás előzményeit feltételező érzelem — szerelem — tartozékait simítjuk hozzá. Mint például gyönyörű, szép, gyöngéd, megértő, szenvedélyes, hogy csak a sablonokat említsük. Érthető hát, ha a végére Szavaink is belefásulnak a kiábrándító ténybe. Két ember távolodik el egymástól, illő hát, hogy a lényeg szikáran magányos legyen. Vagy lehetne másképp is? 3. HALEK A nagy nevettető novelláiból Molnár György és Szilágyi András — az utóbbi a rendező is — írt filmet Rafinált bűnösök címmel. Hatásosan. A kissé lazára engedett történet jó érzékkel és érzékenységgel fedezte fel a svejki világot, halszemoptikával nyújtva és torz zítva a velünk és bennünk élő végleteket. Igaz, olykor szabadszájú ez a valóság, de sohasem trágár, s főleg nem alantas. Keserű és illúziótlan viszont, a korszaknak tökéletes gúnyiratát hagyatékolva az utókorra. A néző ma is érti és értékeli Hasek művészetét. Főleg akkor, ha olyanok tolmácsolják, mint Törőcsik Mari, Vajda László, Agárdi Gábor, Benedek Miklós, Bodnár Erika, Dégi István, Kern András, Szacsvay László, Szirtes Ági, Pásztor Erzsi, Szilágyi Tibor, Tábori Nóra, Szombathy Gyula, s Koltai Róbert mindenekelőtt, akik egy groteszk világ megannyi furcsaságát és mégis megrendítő tragikumát sűrítik fájdalmas fintorokba. Mert nevetve — és nevettetve — legnehezebb, de leghálásabb is megmondani az igazat. Boda István ilAJDO-BlHARI NAPLÓ - IMS. MÁJUS «. ^-jj