Hajdú-Bihari Napló, 1990. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
XLVII. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM ÁRA: 4,30 FT 1990. X. 1., HÉTFŐ PS©Li¥KÄJ MÄPNLÄIP ■ 14.00 Önkormányzati választások ’90 Komádiban nyugodtabb életet remélnek az emberek Még harmatos volt a fű a 47-es út mellett tegnap kora reggel, amikor a megye bihari részébe igyekeztem. Komádiban a zsúfolt piac már jelezte, ébredezik a község. Hét óráig ritkán érkeztek a választópolgárok a kilenc szavazókörbe. A falu 7100 lakosa közül 5300- an jogosultak szavazásra. A polgármesteri székbe itt négyen pályáztak, míg a helyi önkormányzatba a 39 jelölt közül tizenhármat választanak — remélhetőleg egy fordulóban — a község lakói. Kelemen Sándor nyugdíjas tisztességesebb megélhetés reményében jött el szavazni. A beszédes Csongrádiné Makra Ildikó butikos, két gyermek édesanyja, a szavazófülkéből kilépve a következőket mondta: — Tizenöt éve élek a községben, szemem előtt ment tönkre itt minden, miközben több millió forintért hatalmas pártházat építettek. Tornateremből bezzeg nincs elég, az utcák piszkosak, rendezetlenek. A közlekedés, az ellátás is kívánnivalót hagy maga után, miközben a kocsmák gombamód szaporodtak. Beszélik azt is, hogy a kendergyár is sorra elküldi az embereket. Remélem, az új polgármester és az önkormányzat felvállalja mindazt, amiben a falu lakói reménykednek, mert hasznos dolgok mellé odaállunk, és segítünk. A község választási bizottságának elnöke, Böszörményi György jónak értékeli az első két órában a részvételt. Bár még nagyon az elején vagyunk, de tapasztalva az érdeklődést, úgy tűnik, meglesz a 40 százalék, s talán nem kell új fordulót kiírni. A mostani szavazáskor, úgy vélem, nem arról van szó, hogy most váltjuk meg a világot, hanem, hogy bízunk-e a jövőnkben — mondta Györfi Kálmán —, aki szintén nyugodtabb és kiszámíthatóbb életet szeretne Komádiban is. Zsákán, a közel 80 éves Molnár Bélát és feleségét, Eszter nénit faggattam arról, miért tartották fontosnak, hogy szavazzanak. — Hazafias kötelessége ez minden magyarnak — mondta az ünneplőbe öltözött Béla bácsi, majd Eszter néni vette át a szót. — Olyan világot szeretnénk, hogy többet ne kelljen a szemétből az ennivalót kiszedni, mert én már éltem olyanban is — csuklott el a hangja és fátyolosodott el a tekintete. Nagyon sokat dolgoztunk és bizony fáj, hogy a papa kubikos éveit nem számolták be a nyugdíjba. Nekünk mindegy, melyik párt szónokol, csak az öregek pártján is álljon. Huszonegy évig volt tanácstag Berettyóújfaluban Bondár János, aki az 5. számú szavazókörben adta le voksát: — Úgy gondolom, az önkormányzatok szabadabban tehetik a dolgukat és a diktatórikus elemek nem érvényesülnek majd munkájukban. Én a független jelölteket támogattam, igaz egy SZDSZ-es jelöltre is szavaztam. Régről ismerem, becsületes ember, bízom benne. Nyugodtabb légkörű megélhetést kívánnék, mert ma sokszor nem látni, merről jön fel a nap. Hétezer forint nyugdíjból élek, de a lányomék élete sem könnyű. Munkásruhában jöttem szavazni — mint látja —, mert innen hozzájuk megyek, építkeznek, kell a kétkezi segítség. Özv. Hálás Józsefné 5600 forint nyugdíjból él havonta. — A tanácsi bérlakás rezsije és az egyre emelkedő fűtésdíj után bizony kevés marad élelemre. És akkor még néha kellene egy pár harisnya vagy cipő mondja —, de jobb csak akkor lesz, ha olyan emberek lesznek az önkormányzatokban, akiknek fontos az itt élők sorsa. Ezért jöttem el ma szavazni. Dr. Boros Imre és felesége ugyancsak nyugdíjasok. — Négy gyereket neveltünk fel, erkölcsi kötelességünknek tartjuk a szavazást, remélve, hogy jobb lesz. A független jelölteket támogattuk — mondta a feleség. — A rendszerváltás ezzel a szavazással fejeződik be. Ez olyan lehetőség, amellyel a mi generációnk most élhetett — mondta Csiszár György, aki az SZDSZ és a Fidesz jelöltjeit támogatta és az önkormányzattól hozzáértő munkát, szakértelmet vár. Kelemen Sándor is szavazott Komádiban Támogassa a színházat az új önkormányzat! Debrecenben, a füvészkerti iskolában nyilak mutatják az utat a szavazóhelyiség felé, de nem nagyon van erre szükség, a választók immár otthonosan mozognak az épületben. Úgy tűnik, sokan a napsütéses délelőttöt választották, hogy leadják a voksukat, fél tíz tájban meglehetősen nagy a forgalom, így valamicskét várakoznia kell Tréfás György operaénekesnek, a Csokonai Színház tagjának is, akit kifelé jövet állítottam meg néhány szóra. — Azt mondják, rosszkedvű ez az ország. Ön milyen hangulatban jött el szavazni? — Ilyen remek időben én mindig jól érzem magam. Épp arra gondoltam útközben, hogy nem hivatkozhatnak az időjárásra a pártok, ha ma kevesen szavaznak. — Ismerte a jelölteket? — Többnyire igen, a választásomban viszont nem egy adott személy vagy párt iránti szimpátia döntött. Véletlen és szerencsés egybeesés, hogy a helyhatósági képviselőjelöltet, akire a voksomat adtam, ugyanaz a párt támogatja, amelynek a jelöltjére nyugodt szívvel szavaztam a pártlistán is. Mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy ez a párt — nem árulom el, melyik, mert nem akarom befolyásolni a dolgok menetét —, s a jelöltjei támogatni fogják a kultúra ügyét Debrecenben. (Folytatás a 3 oldalon) Tréfás György operaénekes a feleségével érkezett szavazni „Magyarnak lenni sorsvállalás kérdése” Befejeződött Göncz Árpád ukrajnai látogatása Ungvár, 1990. szeptember 29. (MTI) — Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalos ukrajnai látogatásának záró napján, szombaton Beregszászra látogatott Ungvárról. Az államfő kíséretéhez Kárpátalján csatlakozott Komlós Attila, a Magyarok Világszövetségének megbízott főtitkára, Gönc Lászlónak, a Túra-vidéki Magyar Nemzetiségi Közösség titkárának, valamint Nagy Bélának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar megyei elnökének társaságában. Bár a magyar államfőnek a feszített program miatt Munkácson áthaladva nem jutott ideje arra, hogy megtekintse a várat. Göncz Árpád arra azért talált módot, hogy kezet rázzon a köszöntésére nemzetiszín lobogókkal összesereglett magyarokkal. A Beregszász felé vezető úton fellobogózott ünneplő magyarok gyakran állították meg az államfői konvojt. Beregszászra érkezve a város és a helyi magyarság képviselői fogadták Göncz Árpádot. A köztársasági elnök kalauzolásukkal sétát tett a történelmi emlékhelyekben gazdag kisváros utcáin. Megmutatták a magas rangú vendégnek Petőfi Sándor emléktábláját és Illyés Gyula mellszobrát is. A magyar államfőt kísérő több ezres gyülekezet búcsúzásképpen Göncz Árpáddal együtt elénekelte a Himnuszt. Az út következő állomása a magyar határ tőszomszédságában fekvő Tiszaújlak volt, ahol Göncz Árpád a megemlékezés virágait helyezte el a Rákóczi Ferencz kuruc csapatainak emléket állító turulmadaras emlékműnél. (Az 1712-ben állított emlékművet 1946-ban lerombolták, majd több mint négy évtized után tavaly állították helyre.) Itt már Péterfalvára vezetett az út, ahol a határőr kolhoz táncosai szatmári verbunkkal fogadták a magas rangú látogatót. A településen tett rövid körsétával ért véget Göncz Árpád beregszászi kirándulása. A program délután Ungváron folytatódott. A város délután négy órakor régen várt esemény színhelye volt: a Magyar Köztársaság ajándékaként nagyszabású ünnepség keretében leplezték le Petőfi Sándor bronzszobrát. A magyar forradalmár költőnek emléket állító alkotás Ferenczy Béni gyulai Petőfi-szobrának másolata. Az esemény tiszteletére tízezres ünneplő tömeg gyűlt össze magyar nemzeti lobogók alatt a téren, amely mostantól Petőfi nevét veszi fel. Az ünnepségre eljött Göncz Árpád vendéglátója, Leonyid Kravcsuk, az Ukrán Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke; jelen volt Ivan Aboimov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar kormány képviseletében részt vett az eseményen Beke Kata művelődési államtitkár. A magyar, a szovjet és az ukrán Himnusz elhangzása után Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk együtt vonta le a leplet Petőfi bronzszobráról, majd avató beszédek hangzottak el. Göncz Árpád az anyai ágon szlovák, apai ágon szerb származású Petőfi Sándor alakját idézve arra figyelmeztetett, hogy személye azt az üzenetet hordozza a kárpátaljai magyarság számára, hogy magyarnak lenni sorsvállalás, nem származás kérdése. Különösen fontos ez az üzenet itt a Kárpátok tövében, ahol most a magyarságukat híven megőrzött emberek gyűltek össze a nagy magyar költő előtt tisztelegve. Göncz Árpád mély tisztelettel szólt a kárpátaljai magyarságról, amely hűséggel, elkötelezettséggel tartotta fenn magyarságát a nehéz időkben is. Ez a hűség Magyarország számára is példamutató — hangoztatta. Magyarország számára ugyancsak fontos, hogy az itt élő emberek immár tevékeny részesei lehetnek az Ukrajnában zajló forradalmi átalakulásnak, végre saját sorsuk kovácsolóivá válhatnak az itteni magyarok. Magyarország támogatni kívánja a sorsuk formálását, de mindenekelőtt azzal nyújthat segítséget, ha demokratikus, virágzó Magyarországot épít fel, amely szoros kapcsolatokat ápol minden szomszédos országgal, amelyben magyar nemzeti kisebbségek élnek. Leonyid Kravcsuk avató beszédében ismételten történelmi jelentőségű látogatásként értékelte Göncz Árpád vizitjét. Ezzel — hangoztatta — új korszak kezdődik a két szomszédos állam kapcsolataiban. A megbeszéléseken teljes egyetértés alakult ki a nemzeti kisebbségek ügyében; ennek lényege: Ukrajna garantálja, hogy a Kárpátalján élő magyarok a jövőben is otthon fogják érezni magukat szülőföldjükön. Petőfi szobrának felállítása is ezen kötelezettségvállalás bizonyítéka, egyben Ukrajna Magyarország iránti tiszteletének is jele. Az ukrán és magyar politikai és szellemi élet más vezetőinek beszédei után a jelenlevők a megemlékezés virágait helyezték el Petőfi szobrának talapzatán. Göncz Árpád hivatalos ukrajnai látogatásának végeztével szombaton este hazautazott. A megyei informatikai központban egész éjjel folyt az adatok feldolgozása. (Fotó: Nagy Gábor)