Hajdú-Bihari Napló, 1990. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-14 / 267. szám

1990. NOVEMBER 14., SZERDA Család Otthon HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Gyertyatartót, saját kezűleg... Lágy acéllemezből külön­böző gyertyatartókat lehet házilag készíteni, amelyeket hajlítással, szegecseléssel, esetleg eresztékkel kapcso­lunk össze. A gyertya tüskéjének el­készítése az „a" ábrán lát­ható. A 4 milliméter átmé­rőjű csavart (1) tüske alakú­ra (2) kell reszelni. A csavar alsó részén le nem reszelt menet marad, amelyre rá­csavarható az összekapcsolt elemeket összeszorító anya (3). A gyertya alatti tányért vékony, körülbelül 1 mil­liméter vastag acéllemezből készítjük, ez különböző ala­kú lehet („b" ábra), a szag­gatott vonal a csészeszár­nyak meghajlításának vona­lát jelzi. Az alsó sorban különféle formájú fém gyertyatartókat mutatunk be „c" ábránkon. fi* Egy felmérés tapasztalatai Gombaölő cipőbélés Azt tartják a szakemberek, nehéz a divatot és az egészségügyi szempontokat, a formai szépséget és a kényelmet összeegyeztetni a cipőgyártásban. — Mi erről a véleménye? — kérdezem Várszegi Ár­pádot, a Bőr- és Cipőipari Kutatóintézet igazgatóját. — Nálunk valóban van­nak ilyen gondok. Nyugaton rendkívül sok pénzt fordí­tanak a cipők egészségi és lábkényelmi szempontjainak érvényesítésére. Különösen a gyermekcipőkkel törődnek sokat. Vannak országok, ahol nem is engedélyezik, hogy a gyerekcipőbe mű­anyagot építsenek. De a fel­nőtt cipők felépítését is mérnökök, orvosok vigyáz­zák. Arra már nálunk is figyelnek, hogy a gyerekci­pőkből ne csináljanak divat­cikket. Minden gyártó tud­ja, hogy a gyerekcipőt pél­dául nem szabad leszűkíte­ni, és jó, ha olyan a felépí­tése, hogy fogja a gyerek lábát. Tehát nyitott szandált nem tanácsos számukra gyártani. A szombathelyi Savaria Cipőgyár orvosi segédlettel dolgozta ki a Siesta cipőt — formai, anyagbeli megkötöttségek­kel. A harántemeléses láb­belinek a használók és az orvosok körében is vannak hívei és ellenzői. (A Sala­mander kollekciójában is vannak betétes cipők, de a hazai fogyasztók nem na­gyon keresik.) A Tisza Ci-S­yár számára az intézet ágozott egy betét for­mát, amelyet cipőbe építve és külön is forgalmaznak majd, jóval olcsóbban, mint amennyiért az eddig kapha­tó kész betéteket árulták. — Az önök kutatóintéze­te a közelmúltban gyerek­­lábfelmérést végzett. Mit tapasztaltak? — Azt, hogy sok az egészségtelen gyerekláb. — Miért? — Felnőttek és gyerekek körében egyre jobban elter­jed az a rossz szokás, hogy zokni nélkül bújnak a cipő­jükbe. Beleizzadnak, és gombás lesz a lábuk. És mivel közösségben élnek, az óvodában, az iskolában, egymást is megfertőzik. Ezért most bizonnyos gom­baölő vegyi anyagokkal kezelt bélésanyagot ajánlunk a cipőiparnak. Ez az anyag nem gyógyítja a beteg lába­kat, hanem a megelőzést segíti. A kutatásban, kidol­gozásban a mi intézetünk mellett részt vett a Grabo­plast és a Savaria Cipőgyár is. — Még mit tapasztaltak a felmérés során? — A mostanit megelőző­en húsz éve volt hasonló felmérés Magyarországon. Nos, azóta hosszában és a boltív irányában is megnőt­tek a gyereklábak. Ifjabb korban érik el végleges láb­méretüket a mai fiatalok. Tapasztalatainkat átadjuk a cipőgyártóknak, ajánlásokat készítünk a számukra, és javasoljuk, hogy az új mé­retekhez készítsék kaptafái­kat, modelljeiket. És szab­ványban is érvényesítjük kutatásaink, vizsgálódásaink konklúzióját. K. M. Én így csinálom karfiolból A debreceni piacon mostanában szép nagy fehér hal­mokban kínálgatja magát a belvirág, illetve használtabb nevén karfiol. Két figyelemre méltó tulajdonsága is van: magas C-vitamin- és rendkívül alacsony kalóriatartalma. Elkészítésének is van annyi módja, hogy akár egy hétig minden nap más-más változatban kerülhet asztalra. Előkészítéskor a zöld leveleket leszedem a karfiolról, a vastag torzsáját is le-, illetve kivágom. Akár egészben, akár rózsákra szedve fogom megfőzni, előzőleg legalább húsz percig erősen sós vízben áztatom, hogy az esetleg benne rejtőzködő bogarak, pondrók kibújjanak. Többszöri mosás után levesnek hideg, minden másnak forrásban levő víz­ben érdemes elkezdeni a főzését. Levest két változatban szoktam készíteni karfiolból. Mindkettőnél rózsáb­a szedve sós vízben puhára főzöm, de az egyiket csak sima rántással berántom, majd tálalás­kor tejföllel elkevert nyers tojássárgájára öntöm. A másik változatba tyúkhúsleveskockát főzök — ezt is berántom — és galuskával vagy csipetkével teszem laktatóbbá. A legegyszerűbb, s köretként is adható a lengyelesen készített karfiol. A rózsáb­a szedve puhára főtt karfiolt lecsöpögtetve vajban pirított zsemlemorzsába forgatom. Ha önálló fogás, tejföllel locsolom, esetleg reszelt sajttal megszórom a tetejét. A rakott karfiol „menetrendje" tűzálló edényben: egy réteg főtt rizs, egy réteg darált pörkölt vagy sült hús, egy réteg főtt karfiol, legfelül pedig néhány kanál tejföl. Bár­milyen maradék hússal is készíthető. Forró sütőben rövid ideig pirítom. Az „emeletes" karfiolt egészben főzöm majdnem telje­sen puhára. Szűrőlapáttal óvatosan kiveszem, lecsöpögte­­tem, tűzálló tálra teszem. A felénél vízszintesen kettésze­lem és ujjnyi vastagon megkenem tejföllel, fűszerekkel összekevert darált pörkölttel vagy sült hússal, ráhelyezem a felső részét, tejföllel elkevert nyers tojás sárgájával le­locsolom és sütőben átforrósítom. Tölteléknek használok néha keménytojást mustárral megkenve —­ ilyenkor egy kis vajat morzsolok a forró karfiolra —, reszelt csípős sajtot (parmezánt, de főként márványsajtot), sőt, ha sikerül több szeletbe vágni a karfiolt, két-három féle töltelékkel is íze­sítem. A „tálcás" karfiolt is egészben főzöm, s ha sikerül nagyjából egyforma kis fejeket kapnom, akkor annyit, ahány személyre csinálom. Egy-egy szelet sertés tarját kiverve, sózva, lisztben megforgatva hirtelen kisütök, jénai tálra teszem és óvatosan rácsúsztatom a puhára főtt, jól lecse­pegtetett karfiolfejet. Reszelt sajttal megszórva, azonnal tálalhatom. Szabályos pörköltöt is szoktam főzni karfiolból, rózsáb­­a szedve nyersen teszem a paprikás pirított hagymához, vízzel párolom puhára. Galuskával, sós vízben főtt krumplival igazi jó húspótló. Melegen, hidegen egyaránt finom a rántott karfiol. Rózsáira bontva félig megfőzöm, leszűröm, liszttel, tojás­sal, zsemlemorzsával bundázom és forró zsiradékban ki­sütöm. Melegen karikákra vágva olajban sütött krumpli­val, hidegen vékony szelet pirított kenyérrel szoktuk enni, s mindig csinálok hozzá tartármártást tejfölből és tubusos majonézből. Végül egy nyersen készülő saláta. A jól megmosott karfiolt apróra vágom és joghurtos mártással öntöm le. A joghurtba ahogy kedvem tartja, keverek mustárt, kakukk­füvet, apróra vágott snidlinget, összezúzott fokhagymát, reszelt márványsajtot stb. (néha még curryt is). Tálalás előtt legalább egy óra hosszat érlelem a hűtőben. Nagy Zsuzsa Előzzük meg a gyermekkori asztmát! A csecsemő- és kisgyer­mekkori hörghurutnak egyik sajátos formája az asztmát utánzó, görcsös, nehezített légzéssel járó betegség, lati­nul spasticus obstructiv bronchitis. Ez még nem azonos az asztmával, de gyakori előfordulása esetén, és ha a megfelelő kezelés nem kellő időben történik, átalakulhat azzá. Ha a be­tegség kialakult, az orvos feladata a gyógyítás, de igen fontos a megelőzés. Az alsó légúti betegsé­gekre hajlamosító tényezők lehetnek a felső légúti be­tegségek, a koraszülöttség, a nem megfelelő táplálás, bél­­férgesség, vérszegénység, közösségben való korai el­helyezés, rossz lakáskörül­mények. Ha már valamelyik tényező fennáll, törekedjünk arra, hogy a többi ne ala­kulhasson ki. Ezek közül a helytelen táplálás és a korai közösségi elhelyezés veszélyeire hív­nám fel a figyelmet. A helytelen táplálás többnyire a csecsemőkorra vezethető vissza. Sajnos sok édesanya túl korán befejezi a szopta­tást. Az anyatej a legideál­isabb táplálék, mert minden szükséges tápanyag kellő mennyiségben és minőség­ben megtalálható benne, könnyen emészthető, steril, védőanyagokat tartalmaz, növeli a gyermek ellenálló­képességét, tetőzésekkel szemben védelmet biztosít. Az anyatejes csecsemők között kevesebb a megbete­gedés, kisebb a halálozási arányszám. Az anyáknak több mint 90 százaléka tud­na szoptatni, még akkor is, ha a művelet kezdeti ne­hézségekbe ütközik. A mesterségesen táplált gyermekeknél gyakran for­dul elő obstructív bronchitis, különösen azok között, aki­ket helytelenül táplálnak, háromhónapos kor alatt tehéntejet kapnak, ráadásul vizes higítással. Kevesen tudják — ha mondjuk, el sem hiszik —, hogy tehén­tej-allergia mellett felszívó­dási zavar is kialakulhat. A vizes tej sem minőségileg, sem mennyiségileg nem fe­lel meg. Mivel alacsony a kalóriaértéke, egyre többet adnak a csecsemőnek, aztán a több sem elég, kekszet, grízt raknak bele, ami to­vább súlyosbítja a problé­mát. A gyermek rohamosan hízni kezd, légzése nehézzé válik, megjelenik a koszmó, az ekcéma és egyéb bőrel­változás. Az erős szalmiák­­szagú vizelet kicsípi a gyer­mek fenekét. Rövidesen megkezdődik a hörghurutok sorozata. Az ilyen csecsemők általában már 5-6 hónapos korban színteret esznek, és felnőtt étrenden vannak, ami ismét súlyosbító körülmény. Azok a szülők, akik soroza­tosan követik el a hibákat, többnyire megtetézik azzal, hogy hároméves kor előtt bölcsődébe íratják gyerme­küket. Ezután szinte nincs megállás. Az eredmény többnyire asztma. Az asztmás beteg gyer­meket nem szabad egyedül hagyni roham esetén, ölbe kell venni, nyugtatni, és a kezét megfogni. A külön­böző testhelyzeteket nem szabad erőltetni, úgy he­lyezkedjen el a gyermek, ahogy akar. A már jól bevált, speciális gyógyszereket kell használni. Ha lehet, folya­dékot kell itatni a gyermek­kel. Asztmás gyermek kör­nyezetében tilos a dohány­zás! Jó hatású a magaslati levegő, a napfény. Sportként az úszást javasoljuk. Sajnos legtöbbször anyagi okok miatt sok gyermeket korán bölcsődébe adnak, pedig az anyai gondoskodás hiánya az első három évben súlyos károsodást okoz a gyermeknél mind pszicho­lógiai, mind egészségügyi szempontból. A legtöbb krónikus alsó légúti beteg­ségben szenvedő gyermek­nél a kórelőzményben sze­repel, hogy mióta közösség­be jár, egyfolytában beteg. Ezért megpróbáljuk az anyákat rábeszélni, hogy a gyermek hároméves koráig maradjanak otthon. A be­tegállomány napjainak szá­ma véges, ezért sokszor fel­ső légúti huruttal is beadják bölcsődébe a gyermeket, előfordul, hogy lázcsillapító kúpot is kap indulás előtt. Azzal indokolják, hogy úgyis minden gyereknek folyik az orra. A bölcsődé­ben nincs lehetőség arra, hogy a csoport minden tag­ját ápolgassák, így az időben nem kezelt felső légúti be­tegségekből alsó légúti be­tegség alakulhat ki. Gondot jelent az is, hogy alig válik tünetmentessé a kisded, máris viszik a közösségbe, nem várják meg, míg fel­erősödik. Veszélyt fokozó tényező a nyirkos, túlzsúfolt, szellő­zetlen, elhanyagolt, sötét lakás, főleg ha abban dohá­nyoznak is. A közhiedelem­mel ellentétben a száraz, kis páratartalmú központi fűté­­ses lakások is felelősek a légúti megbetegedések ki­alakulásáért. Mindkét eset­ben lehet segíteni a lakás egészségesebbé tételével. A levegő hőmérséklete, szennyezettsége sem kö­zömbös. Javasoljuk, hogy a gyermekkel 12 és 14 óra között vagy 18 óra után menjenek sétálni, mikor vi­szonylag tisztább a levegő. A szülök hajlamosak gyer­mekeik túlöltöztetésére, pedig a túl sok ruha ugyanolyan káros lehet, mint a kevés. P. M. Három díszítő alak A bemutatott háromala­kos motívumot simakötésű pulóverek, kardigánok dí­szítéséhez használhatjuk fel úgy, hogy menet közben elütő színű fonallal, sima­kötéssel leszámolva bekötjük akár a kívánt holmi elejére, hátára vagy nagy zsebére, de kötést utánzó szemekkel rá is ölthetjük a kész kötött holmira. Kötött párnát is díszíthetünk a mintával. A motívum keresztsze­mes, gobelin, kelimöltéssel rá is hímezhető akár ruha­darabra, akár oldaltáskára, faliképre, párnára és sok egyéb dologra.

Next