Hajdú-Bihari Napló, 1993. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-22 / 18. szám
20 HÉTVÉGE Hírek Spanyolországból Kőszeghy Eszter Miro-kiállítás Nagy retrospektív kiállítás nyílik Barcelonában a spanyol festő, Joan Miro műveiből, amelyet a Miro-alapítvány rendez a nagy mester 100. születésnapja alkalmából. Ez lesz legnagyobb és legszélesebb bemutatója műveinek. A katalán művész 180 képét és 300 rajzát kapták meg a családtól, nyilvános és magángyűjteményektől (kölcsönöztek a párizsi Pompidou-központtól, a londoni Tate Gallerytől és számos amerikai múzeumtól is). A kiállítás bemutatja Miro valamennyi alkotófázisát a szimbolizmustól a szürrealizmusig. A tortakirály A 8000 lelket számláló spanyol-galíciai tartomány Mondonedo városkájában él a „spanyol tortakirály''. Őseitől vette át a stafétabotot, mint cukrász; ősrégi receptek szerint készíti kalácsait és az egyéb finomságokat, de ugyanakkor már saját találmányai és receptjei is vannak. Házában nemcsak patikatisztaságú cukrászdát tart fenn, hanem kis „tortamúzeumot" is, ahol többek között bemutatja az évtizedek alatt bel- és külföldön nyert számtalan érmet és kitüntetést. Különleges és egyedülálló ajánlata pedig úgy hangzik, hogy telefonmegrendelésre 24 órán belül bármilyen finomságot elküld a megadott spanyolországi címre, bárhova. Vendégeire nagyon büszke Carlos úr, a tortakirály. Legnagyobb élménye az volt életében, amikor az igazi király, Juan Carlos látogatta meg, és azzal tüntette ki, hogy „kollégájá"-nak nevezte, és a jelenlévők legnagyobb örömére, vígan rákacsintva nagy derültség közepette kijelentette: „Csodálom a te birodalmadat, ez sokkal édesebb, mint az enyém". ALULNÉZET Fotó: Oláh Tibor Sartre, Petőfi, Ladányi Sipos Ferenc A kritikusnak - ha szívében békével kíván távozni a földről - vagy fiatalon kell meghalnia, vagy minden megbíráltját túlélve. (Hámos György: A Gyáváról, bátorságunkat összeszedve. Élet és Irodalom, 1971. október 30-i szám.) ...mindenki csak olyan ellenfelekkel kelhet viadalra, akik vele egy időben léteznek. (Uo.) A forradalom puritán „egyenlősdije", ahogy gúnyosan nevezik, megbukott. Legalábbis ezt hangoztatják úton-útfélen. Mit csodálkozunk hát, ha a különbözősdi némelykor már vad harácsolásba csap át? [Lengyel József: Anyu, avagy kérelmező (majdnem zsaroló) levelek Arisztophanészhez. Új írás, 1971.12. szám, 38. oldal.] Könyvek között „Isten a tudója, hogy a temetők nyugodalmas helyek-e, de nincs derűsebb zug egy könyvtárnál. Halottak lakják, nem tettek egyebet, mint hogy írtak, már rég lemosta róluk az enyészet bűnüket, hogy éltek, s életüket csak könyvekből ismerjük, melyeket más halottak írtak róluk" - írja egyik tanulmányában Sartre. (Koroknai Zsuzsa: Az ellentmondások óriása. Élet és Irodalom, 1971. november 13-i szám.) Szocialista realizmus „Aranyköpéseit" a bennfenteskedők széltében-hoszszában citálják, sokan esküsznek rá, hogy tőle származik a szocialista realizmus legmeghökkentőbb definíciója, miszerint akkor valósul majd meg, amikor megszűnik embernek ember által való ábrázolása... (Baranyi Ferenc: Ladányi és legendái. Magyar Ifjúság, 1972. január 21-i szám.) Petőfi és kora ...Mondok egy példát, jó? Az írószövetség legutóbbi közgyűlésén be akartak választani az elnökségbe. Erre azt mondtam, hogy öreg vagyok én már ehhez. És javasoltam, hogy válasszanak helyettem egy olyan írót, aki nem idősebb, mint Petőfi volt akkor, amikor meghalt. Kérem, az írószövetségnek nem volt 26-27 éves tagja. (Zöldi László: Haszon a rizikó. Beszélgetés Lengyel Józseffel. Magyar Ifjúság, 1973. március 23-i szám.) MOZAIK 1993. JANUÁR 23., SZOMBAT A japán Nara tartomány régi székhelyén hagyományos újévi szokásként tőzeget égetnek a dombtetőn. Az előtérben egy templompagoda Fotó: AP Villa valahol a debreceni Nagyerdő közepén. Fehér falakból, négerbarna fából, hatalmas üvegtáblákból és csillogó rezekből megálmodott palota. A nagy udvarban sziklakert, szoborcsoport, ökrös szekér a rúd elé támasztott járommal, lókapa. A szolgafa mellett most egy puli vigyáz. Elgondolkodva baktattam. A magas kerítés mögötti hivalkodást talán észre sem vettem volna, ha a kovácsoltvas kapuk mögül a puli nem figyelmeztet a jelenlétére. Ő azonban rám vakkantott két szótagot, kimérten, mintha ezt mondaná: tovább, odébb, gyerünk! Az is lehet, hogy nem jól értettem, mert amikor megálltam, nem szólt rám, csak szemmel tartott. És nem rosszallóan, hanem egykedvűen nézett. Legalábbis a látható szeme így mutatta. Néztem őt, ő pedig engem.Kérem, a pulira vonatkozó „ő"-zés nem tévedés. A puli ugyanis nem egyszerű kutya. Több ennél. Külön kategória: ő a puli, így tudom a gazdáiktól, akik pedig rangos személyiségek, hiszen van pulijuk. Manapság ugyanis, aki egy kicsit ad magára, annak pulija is van. - Mi baj, kisöreg? - kérdeztem részvéttel. - Semmi - rázta a fejét. - Hiányzik - erőltettem tovább a beszélgetést - a végtelen puszta, a nyáj? - Elég volt! - Nem akarok fájó sebeket felszaggatni, de azt hiszem, hogy ezt a városi életformát csak kénytelenségből lehet elviselni. - Az igazat megvallva hunyorított cinkosan, s mintha jelezte volna, immár a bizalmába fogadott - eleinte valóban kényszernek éreztük, de megszoktuk, s bizony mondom, jobb így. - És nem támad fel az ősi vágy? Sohasem hiányzik a terelés, a nyáj? - Nem a nyájat, hanem a házat őrzöm. - Ó, hogyne. De ez a munka csak egy-két vakkantásból áll. - Minek hallatnám jobban a hangomat? Hiszen mindkét kapu zárva. És riasztóberendezésünk is van. - Ez - vetettem ellen - tipikus nyárskutyai magatartás. - De legalább nem álnépies szentimentalizmus. Végtelen puszta, legelésző nyáj! S mi az igazság? Sivár talaj, perzselő nap, didergő zimankó, éjjelnappal támadó bolhák, puligyötrő kosz és hány rúgás a nyájtól... De mindez semmi, századokon keresztül ugyanis a legelkeserítőbb a perspektívátlanság volt. Itt viszont van törzskönyvezés, kiállítások és külföld. Az egyik testvérem például Floriádban, a másik pedig Ausztráliában él. - Minderről megvan a véleményem. - Fütyülök a véleményekre - öltötte rám a nyelvét, és faképnél hagyott. Ekkor vettem észre, hogy a járdához autó simult. Csinos fiatal hölgy szállt ki a kocsiból, a kapuhoz libegett. A puli ugrálva köszöntötte, majd amikor belépett, a farkát csóválva dörgölődött a lábához. Hízelkedett. Bizony, bizony! Nagy dolog a státus! Buday György: Interjú a pulival AFORIZMÁK „A sors... a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni..." (Plutarkhosz) „Ha valaki nincs a sajátjával tökéletesen megelégedve, legyen az bár az egész világ ura, mégis nyomorult." (Epikurosz) „Jónak lenni nem anynyit jelent, mint bűnt el nem követni, hanem még csak nem is akarni azt." (Démokritosz) Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket." (Marcus Aurelius) Szuperhősök Magyarországon A képregény kialakulása, figurái, szereplői és főbb jellegzetességei Kertész Sándor Az ötvenes évektől kezdődően a pedagógusok, irodalmárok együttesen kezdték el kárhoztatni a magyar képregénynek azt a sajátos változatát, amely elsősorban irodalmi műveket adaptált. Valójában senki nem vette a fáradságot arra, hogy megvizsgálja bírálata tárgyát. Az első kutatásokat Rubovszky Kálmánnal 1992- ben kezdtük, egy év képregénytermését vizsgáltuk meg. Az ebből levonható következtetéseket - a Művelődéskutató Intézet közreműködésével - Rubovszky Kálmán Apropó comics című könyvében tette közzé 1988-ban. Ez volt az első olyan kiadvány, amely érdemben foglalkozott a Magyarországon megjelent képregényekkel. 1983-ban, ugyancsak Rubovszky Kálmánnal, Nyíregyházán olyan képregény-konferenciát szerveztünk, amelyre az akkor képregénykiadással foglalkozó szerkesztőket, írókat, rajzolókat hívtuk meg. Ez volt az első összecsapás írók, rajzolók és szerkesztők között, ahol mindenki kifejtette a maga álláspontját, azzal a céllal, hogy ezt követően jobb képregények szülessenek, a szerkesztőségek, kiadók igényesebbek legyenek a képregénykiadással szemben. Két évvel később Püspökladányban rendeztük meg a második képregény-konferenciát, amelyen már jóval szélesebb körben sikerült megvitatni a képregény fejlődésének lehetséges útjait. A konferenciát követően a magyar sajtóban számtalan publikáció jelent meg a képregénnyel kapcsolatban, ezek már lényegesen megalapozottabbak voltak, s nem a képregényről általában szóltak, hanem felhasználási, alkalmazási lehetőségeit kutatták. Rubovszky Kálmán a Pro és kontra sorozatban - a Gondolat Kiadó gondozásában - megjelent Képregény című munkájában összevetette a képregény legszenvedélyesebb híveinek, s ellenzőinek véleményét. A könyvből egyértelműen kiderül a szerző azon véleménye: ha a képregénynek lenyesik vadhajtásait, akkor értékké, a jövő sajátos művészetévé nemesedhet. A 80-as évek végén a képregények iránt megmutatkozott rendkívül nagy igény bizonyítja, van közönsége ennek a kifejezési formának. Az említett kutatásokból pedig kiderül, az olvasók jelentős része gyűjti ezeket a kiadványokat. Ha a meglévő igényeket színvonalasan akarjuk kielégíteni,akkor a képregényhez, mint autonóm műfajhoz minden előítélet nélkül kell viszonyulnunk. Felmerül a kérdés, hogy a szórakoztatáson kívül fel tudjuk-e használni ezt a sajátos műfajt más célokra is. Az olvasás tanításában például a képeket már régóta alkalmazzák, gondoljuk Comenius Orbis pictusára, vagy a XVII., XVIII. századi képes természettudományos és nyelvi olvasókönyvekre. Kutatásaink azt bizonyítják, hogy az irodalmi művek képregény-átdolgozásai alkalmasak az irodalmi művek iránti igény felkeltésére, ha a képregényváltozattal nem helyettesíteni kívánjuk a regényt vagy elbeszélést. Az a képregény alkalmas erre a feladatra, amely a történetnek csak egy rövid vázát közli grafikai formában, és utalásokat tartalmaz arra, hogy az eredeti történet sokkal összetettebb és érdekfeszítőbb a képes vázlatnál. A pedagógusok például kihasználhatják azt a játéklehetőséget, amelyet az eredeti irodalmi mű és képregényváltozatának összehasonlítása kínál. Ezáltal a diákok felfedezhetik az irodalom értékeit, s ráébredhetnek a képtörténet elbeszélő formájának hiányosságaira. De megismerhetik a képi elbeszélő forma képolvasási rendszerét. Ugyancsak érdekes feladatot ígér, ha képtörténetek alapján készíttettünk elbeszéléseket, vagy fordítva egy-egy elbeszélés képtörténetét kérjük felvázolni. Ezek a feladatok persze tudatos pedagógiai munkát igényelnek, amely sokat segíthet a gyerekek értékrendjének kialakításában.