Hajdú-Bihari Napló, 1993. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

20 HÉTVÉGE Hírek Spanyolországból Kőszeghy Eszter Miro-kiállítás Nagy retrospektív kiállítás nyílik Barcelonában a spa­nyol festő, Joan Miro művei­ből, amelyet a Miro-alapít­­vány rendez a nagy mester 100. születésnapja alkalmá­ból. Ez lesz legnagyobb és legszélesebb bemutatója mű­veinek. A katalán művész 180 képét és 300 rajzát kap­ták meg a családtól, nyilvá­nos és magángyűjtemények­től (kölcsönöztek a párizsi Pompidou-központtól, a lon­doni Tate Gallery­től és szá­mos amerikai múzeumtól is). A kiállítás bemutatja Miro valamennyi alkotófázisát a szimbolizmustól a szürrea­lizmusig. A tortakirály A 8000 lelket számláló spanyol-galíciai tartomány Mondonedo városkájában él a „spanyol tortakirály''. Ősei­től vette át a stafétabotot, mint cukrász; ősrégi receptek szerint készíti kalácsait és az egyéb finomságokat, de ugyanakkor már saját talál­mányai és receptjei is van­nak. Házában nemcsak pati­katisztaságú cukrászdát tart fenn, hanem kis „tortamú­zeumot" is, ahol többek kö­zött bemutatja az évtizedek alatt bel- és külföldön nyert számtalan érmet és kitün­tetést. Különleges és egye­dülálló ajánlata pedig úgy hangzik, hogy telefonmeg­rendelésre 24 órán belül bár­milyen finomságot elküld a megadott spanyolországi címre, bárhova. Vendégeire nagyon büszke Carlos úr, a tortakirály. Leg­nagyobb élménye az volt éle­tében, amikor az igazi király, Juan Carlos látogatta meg, és azzal tüntette ki, hogy „kol­­légájá"-nak nevezte, és a je­lenlévők legnagyobb örömé­re, vígan rákacsintva nagy derültség közepette kijelen­tette: „Csodálom a te birodal­madat, ez sokkal édesebb, mint az enyém". ALULNÉZET Fotó: Oláh Tibor Sartre, Petőfi, Ladányi Sipos Ferenc A kritikusnak - ha szívé­ben békével kíván távozni a földről - vagy fiatalon kell meghalnia, vagy minden megbíráltját túlélve. (Hámos György: A Gyáváról, bátorságunkat összeszedve. Élet és Irodalom, 1971. október 30-i szám.) ...mindenki csak olyan el­lenfelekkel kelhet viadalra, akik vele egy időben létez­nek. (Uo.) A forradalom puritán „egyenlősdije", ahogy gú­nyosan nevezik, megbukott. Legalábbis ezt hangoztatják úton-útfélen. Mit csodálko­zunk hát, ha a különbözősdi némelykor már vad harácso­­lásba csap át? [Lengyel József: Anyu, avagy kérelmező (majdnem zsaroló) levelek Arisztophanészhez. Új írás, 1971.12. szám, 38. oldal.] Könyvek között „Isten a tudója, hogy a temetők nyugodalmas he­lyek-e, de nincs derűsebb zug egy könyvtárnál. Halottak lakják, nem tettek egyebet, mint hogy írtak, már rég le­mosta róluk az enyészet bű­nüket, hogy éltek, s életüket csak könyvekből ismerjük, melyeket más halottak írtak róluk" - írja egyik tanulmá­nyában Sartre. (Koroknai Zsuzsa: Az ellent­mondások óriása. Élet és Iro­dalom, 1971. november 13-i szám.) Szocialista realizmus „Aranyköpéseit" a benn­­fenteskedők széltében-hosz­­szában citálják, sokan esküsz­nek rá, hogy tőle származik a szocialista realizmus leg­­meghökkentőbb definíciója, miszerint akkor valósul majd meg, amikor megszűnik em­bernek ember által való ábrá­zolása... (Baranyi Ferenc: Ladányi és legendái. Magyar Ifjúság, 1972. január 21-i szám.) Petőfi és kora ...Mondok egy példát, jó? Az írószövetség legutóbbi közgyűlésén be akartak vá­lasztani az elnökségbe. Erre azt mondtam, hogy öreg va­gyok én már ehhez. És java­soltam, hogy válasszanak he­lyettem egy olyan írót, aki nem idősebb, mint Petőfi volt akkor, amikor meghalt. Ké­rem, az írószövetségnek nem volt 26-27 éves tagja. (Zöldi László: Haszon a rizi­kó. Beszélgetés Lengyel Józseffel. Magyar Ifjúság, 1973. március 23-i szám.) MOZAIK 1993. JANUÁR 23., SZOMBAT A japán Nara tartomány régi székhelyén hagyományos újévi szokásként tőzeget égetnek a dombtetőn. Az előtérben egy templompagoda Fotó: AP Villa valahol a debreceni Nagyerdő közepén. Fehér fa­lakból, négerbarna fából, hatal­mas üvegtáblákból és csillogó rezekből megálmodott palota. A nagy udvarban sziklakert, szoborcsoport, ökrös szekér a rúd elé támasztott járommal, lókapa. A szolgafa mellett most egy puli vigyáz. Elgondolkodva baktattam. A magas kerítés mögötti hival­kodást talán észre sem vettem volna, ha a kovácsoltvas kapuk mögül a puli nem figyelmeztet a jelenlétére. Ő azonban rám vakkantott két szótagot, kimér­ten, mintha ezt mondaná: to­vább, odébb, gyerünk! Az is lehet, hogy nem jól értettem, mert amikor megáll­tam, nem szólt rám, csak szem­mel tartott. És nem rosszallóan, hanem egykedvűen nézett. Legalábbis a látható szeme így mutatta. Néztem őt, ő pedig engem.­­Kérem, a pulira vonatkozó „ő"-zés nem tévedés. A puli ugyanis nem egyszerű kutya. Több ennél. Külön kategória: ő a puli, így tudom a gazdáiktól, akik pedig rangos személyi­ségek, hiszen van pulijuk. Ma­napság ugyanis, aki egy kicsit ad magára, annak pulija is van.­ - Mi baj, kisöreg? - kérdez­tem részvéttel. - Semmi - rázta a fejét. - Hiányzik - erőltettem to­vább a beszélgetést - a végte­len puszta, a nyáj? - Elég volt! - Nem akarok fájó sebeket felszaggatni, de azt hiszem, hogy ezt a városi életformát csak kénytelenségből lehet el­viselni. - Az igazat megvallva­­ hu­nyorított cinkosan, s mintha jelezte volna, immár a bizalmá­ba fogadott - eleinte valóban kényszernek éreztük, de meg­szoktuk, s bizony mondom, jobb így. - És nem támad fel az ősi vágy? Sohasem hiányzik a te­relés, a nyáj? - Nem a nyájat, hanem a házat őrzöm. - Ó, hogyne. De ez a munka csak egy-két vakkantásból áll. - Minek hallatnám jobban a hangomat? Hiszen mindkét ka­pu zárva. És riasztóberende­zésünk is van. - Ez - vetettem ellen - tipi­kus nyárskutyai magatartás. - De legalább nem álnépies szentimentalizmus. Végtelen puszta, legelésző nyáj! S mi az igazság? Sivár talaj, perzselő nap, didergő zimankó, éjjel­nappal támadó bolhák, puli­­gyötrő kosz és hány rúgás a nyájtól... De mindez semmi, századokon keresztül ugyanis a legelkeserítőbb a perspek­­tívátlanság volt. Itt viszont van törzskönyvezés, kiállítások és külföld. Az egyik testvérem például Floriádban, a másik pedig Ausztráliában él. - Minderről megvan a véle­ményem. - Fütyülök a véleményekre - öltötte rám a nyelvét, és fakép­nél hagyott. Ekkor vettem észre, hogy a járdához autó simult. Csinos fiatal hölgy szállt ki a kocsiból, a kapuhoz libegett. A puli ug­rálva köszöntötte, majd amikor belépett, a farkát csóválva dör­­gölődött a lábához. Hízelkedett. Bizony, bizony! Nagy dolog a státus! Buday György: Interjú a pulival AFORIZMÁK „A sors... a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta el­dönteni..." (Plutarkhosz) „Ha valaki nincs a saját­jával tökéletesen megelé­gedve, legyen az bár az egész világ ura, mégis nyo­morult." (Epikurosz) „Jónak lenni nem any­­nyit jelent, mint bűnt el nem követni, hanem még csak nem is akarni azt." (Démokritosz)­­ Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket." (Marcus Aurelius) Szuperhősök Magyarországon A képregény kialakulása, figurái, szereplői és főbb jellegzetességei Kertész Sándor Az ötvenes évektől kezdő­dően a pedagógusok, irodal­márok együttesen kezdték el kárhoztatni a magyar képre­génynek azt a sajátos változa­tát, amely elsősorban irodalmi műveket adaptált. Valójában senki nem vette a fáradságot ar­ra, hogy megvizsgálja bírálata tárgyát. Az első kutatásokat Rubovszky Kálmánnal 1992- ben kezdtük, egy év képre­génytermését vizsgáltuk meg. Az ebből levonható következ­tetéseket - a Művelődéskutató Intézet közreműködésével - Rubovszky Kálmán Apropó comics című könyvében tette közzé 1988-ban. Ez volt az el­ső olyan kiadvány, amely ér­demben foglalkozott a Ma­gyarországon megjelent kép­regényekkel. 1983-ban, ugyan­csak Rubovszky Kálmánnal, Nyíregyházán olyan képre­gény-konferenciát szerveztünk, amelyre az akkor képregényki­adással foglalkozó szerkesz­tőket, írókat, rajzolókat hívtuk meg. Ez volt az első összecsa­pás írók, rajzolók és szer­kesztők között, ahol mindenki kifejtette a maga álláspontját, azzal a céllal, hogy ezt köve­tően jobb képregények szü­lessenek, a szerkesztőségek, ki­adók igényesebbek legyenek a képregénykiadással szemben. Két évvel később Püspök­ladányban rendeztük meg a második képregény-konferen­ciát, amelyen már jóval széle­sebb körben sikerült megvitat­ni­ a képregény fejlődésének lehetséges útjait. A konferenciát követően a magyar sajtóban számtalan publikáció jelent meg a képregénnyel kapcsolat­ban, ezek már lényegesen meg­­alapo­zottabbak voltak, s nem a képregényről általában szól­tak, hanem felhasználási, alkal­mazási lehetőségeit kutatták. Rubovszky Kálmán a Pro és kontra sorozatban - a Gondo­lat Kiadó gondozásában - meg­jelent Képregény című munká­jában összevetette a képregény legszenvedélyesebb híveinek, s ellenzőinek véleményét. A könyvből egyértelműen kiderül a szerző azon véleménye: ha a képregénynek lenyesik vadhaj­tásait, akkor értékké, a jövő sa­játos művészetévé nemesedhet. A 80-as évek végén a kép­regények iránt megmutatkozott rendkívül nagy igény bizonyít­ja, van közönsége ennek a kife­jezési formának. Az említett ku­tatásokból pedig kiderül, az olvasók jelentős része gyűjti ezeket a kiadványokat. Ha a meglévő igényeket színvona­lasan akarjuk kielégíteni,akkor a képregényhez, mint autonóm műfajhoz minden előítélet nél­kül kell viszonyulnunk. Fel­merül a kérdés, hogy a szó­rakoztatáson kívül fel tudjuk-e használni ezt a sajátos műfajt más célokra is. Az olvasás tanításában pél­dául a képeket már régóta al­kalmazzák, gondoljuk Come­­nius Orbis pictusára, vagy a XVII., XVIII. századi képes ter­mészettudományos és nyelvi olvasókönyvekre. Kutatásaink azt bizonyítják, hogy az irodal­mi művek képregény-átdolgo­zásai alkalmasak az irodalmi művek iránti igény felkeltésére, ha a képregényváltozattal nem helyettesíteni kívánjuk a re­gényt vagy elbeszélést. Az a képregény alkalmas erre a fel­adatra, amely a történetnek csak egy rövid vázát közli grafikai formában, és utalá­sokat tartalmaz arra, hogy az eredeti történet sokkal összetet­tebb és érdekfeszítőbb a képes vázlatnál. A pedagógusok pél­dául kihasználhatják azt a játéklehetőséget, amelyet az eredeti irodalmi mű és kép­regényváltozatának összeha­sonlítása kínál. Ezáltal a diákok felfedezhetik az irodalom ér­tékeit, s ráébredhetnek a kép­történet elbeszélő formájának hiányosságaira. De megismer­hetik a képi elbeszélő forma képolvasási rendszerét. Ugyan­csak érdekes feladatot ígér, ha képtörténetek alapján készíttet­tünk elbeszéléseket, vagy for­dítva egy-egy elbeszélés kép­történetét kérjük felvázolni. Ezek a feladatok persze tudatos pedagógiai munkát igényelnek, amely sokat segíthet a gyerekek értékrendjének kialakításában.

Next