Hajdú-Bihari Napló, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-17 / 41. szám
6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1995. FEBRUÁR 17., PÉNTEK FOLYÓIRAT A februári Kincskereső A télből a tavasz felé ballag egy hatalmas barnamedve a februári Kincskereső címlapján, mintha biztatná a Szepesi Attila a nyitóversében (Fekete-fehér) rárlódó varjút: „ha szimatom nem csal, nem tart már soká." Ne is tartson, tél nélkül is, hideg nélkül is van elég bajunk - sugallja egy megkapóan mai Janikovszky-írás (Te ezt még úgysem érted...) és egy Kiss Benedek-vers (Szegényország). Interjú készült a szegedi születésű, népszerű írónővel. Sok szó esik a gyermekkor nem halványuló emlékeiről is. Ilyen például Janikovszky Éva nagyszüleinek egykori könyvesboltja, amelynek meghatározó szerepe volt az íróvá válásban: „ - Hol állt nagyszülei könyvesboltja, az ön gyermekkori kincsesbányája? - Szegeden, a Klauzál tér és a Kárász utca sarkán, a város legelegánsabb részén. Ma egy élelmiszerbolt található a helyén. Ez volt az én kedvenc helyem, bár hozzá kell tennem, hogy nem voltam én egyáltalán könyvmoly. Rengeteget bicikliztünk, teniszezni jártunk, télen imádtam korcsolyázni, nyáron pedig ott volt a Tisza, úsztunk, eveztünk, s mindezek mellett rengeteget beszélgettünk." Izgalmas, a mai élet elevenjébe vágó novellát olvashattunk Kovács Lajostól A kék turistajelzés címmel. S mert elevenbe vág, elgondolkodtató sajgást érezhetünk utána. De annyi elégtételt is, hogy, ha más nem, az igazi irodalom mindig a gyengék, a kisebbek, a szegények, a megalázottak és megalázhatók oldalán áll. Ezt Szologub Magasan trónol a hold fenn című verse is tanúsítja (Baka István tolmácsolásában), továbbá: Szepesi Attila költeményei (A kóbor kutyák; A városi kutyák). No és persze a Bambi újabb folytatása, Gaál Éva megszokottan remek rajzaival. A Tömör humor sorozat ezúttal a zanzát mutatja be. A Testvérművészetek rovat tartalmas összeállítással jelentkezik, s figyelemre méltóan időszerűek a farsanghoz kapcsolódó írások (Farsangi játékmester, Rejtvényfestők klubja). Magyar Mihály illusztrációja Kányádi Sándor verséhez Fotó: Napló-reprodukció Kincset találtak Budapest (HBN) - A két évtizedes fennállását ünneplő Kincskereső irodalmi folyóirat köszönete és nagyrabecsülése jeléül Kisködmön díjat adományozott és küldött legfőbb szövetségeseinek. Megyénkből ebben az elismerésben nyolc pedagógus részesült: Béres Edit (Hajdúdorog, Görög Katolikus Általános Iskola), Zolány Margit (Hajdúböszörmény, Bethlen Gábor Általános Iskola), Milbik Józsefné (Létavértes, Arany János Általános Iskola), Veress Józsefné (Debrecen, Karácsony Sándor Általános Iskola), Zolnai Erika (Hajdúböszörmény, Maróthi György Általános Iskola), Nagyné Varga Mária (Báránd, Általános Iskola), Fakó Sándorné (Hajdúszoboszló, 4. Számú Általános Iskola), Arany Lajosné (Téglás, Általános Iskola). A folyóirat Milyen az ideális iskola? címmel meghirdetett pályázatára sok diák munkáit küldték be pedagógusaik. Az országos I. helyezést megyénk tanulója, Báji Rita (Téglás, Általános Iskola) érte el. II. lett Süveges Csaba kisújszállási tanuló, a III. helyezést Guti Eszter és Tóth Vera kaposvári diákok érték el. Ötletes írásaikért öt tanulót részesítettek dicséretben, közülük hárman hajdú-bihariak: Tóth Csaba Tamás (Debrecen, ELTE Gyakorló Általános Iskola), Grezsa Szilvia (Téglás, Általános Iskola) és Major Ágnes (ugyancsak Téglás, Általános Iskola). Csokonai Lillájától Csehov Leánykéréséig Tarr Annamária huszonkét esztendeje él az amatőr színjátszó mozgalomnak Erdei Sándor Debrecen (HBN) - „Én a kicsi Tarr vagyok" - mondja, amikor sorolom neki a Tar (Tarr, Tarr stb.) nevű személyiségeket, akik valamilyen módon emlékezetessé tették magukat a város, a régió kulturális életében. Ő is becsületet szerzett a névnek, hisz' huszonkét éve már, hogy egyik meghatározó alakja az amatőr színjátszó mozgalomnak. - Huszonkét év nagy idő. Hány évesen kezdte? - Tizenhat voltam, a Csokonaigimnázium másodikosa, iskolarádiózó, magyar szakköröző diák Pappné Ibolya néninél. - Ma is játszik az Alföld színpad produkcióiban. Nem szólták még meg? - Lehet, hogy mondták a hátam mögött, mit akar még itt ez a vén csaj, de a szemembe sohasem. Egyébként pedig azon múlik, hogy milyen szerepet játszik az ember. Ha egy nő elmúlt harminc, ne akarjon bakfist játszani. Én nem akarok. Valamikor akartam és játszottam, most pedig egykori magam édesanyja vagyok a színpadon. Csak hárman vagyunk, akik harminc fölött is játszunk: Hajzer Judit, Sereghy Ági és én. - Nem sértődött meg, hogy ezt megkérdeztem? - Nem, bár jól sejti, kissé sértődés vagyok, túl érzékeny, félrevonuló, rágódó, gyakran hosszan elgondolkodom. Viszont ha nem lennék ilyen érzékeny, sok dolog, impulzus el sem jutna hozzám, s ez nem tenne jót a színjátszásnak. - Közben persze vidámnak, energikusnak is látszik. - Igen, általában vidám vagyok, sokan nem is gondolják, hogy belül mennyit problémázok, vívódom. A gyerekkor faluélménye Teszünk egy kitérőt a gyerekkor tájaira, keresgélünk a régmúltban, a família gyökereit kutatjuk. „Csilla" - sokan így ismerik - elmondja, hogy nagyanyja Erdélyből való, Szamosangyalosról, másfelől pedig Bodaszőlőn és Hajdúhadházon él a rokonsága. Az édesapja pék volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Ő egy nehéz terhesség gyümölcse, 1 kiló kilencven dekával született hét hónapra. Onnan kellett „feltornáznia magát". Sikerült neki, már gimnáziumban kész - és szép hölgynek számított, s ráadásul divatban voltak a szőke nők, mint ma a vörösek - volt benne valami kis Marilyn Monroe-s „beütés". Laktak a Pest megyei Tóalmáson, megismerte a falusi életet, tudja, mi a disznótor, a keresztelő, a bérmálás, a kapu melletti tanyázás, milyen az, amikor az ember fia télen szánkóval megy az ártézi kútra vízért. Kilencéves volt, amikor a családja visszaköltözött Debrecenbe. - Hisz a horoszkópban? Milyen csillagjegyben született? - A Szűzben. Lehet a horoszkópban valami igazság, de nem bújom örökké. - S mit írnak a Szűzről? Hogy érzékeny, művészetkedvelő...? - Remélem. - Nyilvánvalóan szeretett volna színésznő lenni. - Igen, háromszor felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, kétszer színésznek, egyszer dramaturgnak. Nem vettek fel, mint látszik. Talán későn érő típus vagyok. S még ma is nagyon naiv. Huszonhat éves koromban azt gondoltam, talán most kellene megpróbálnom, most lennék érett rá, s merszem is lenne hozzá. Aztán nem tettem, túlságosan elvették tőle a kedvem. Mai fejjel már nem is tartom ezt olyan fontosnak, már nem is bánom az egészet. - S mit tart fontosnak? - A tanítást. Tizenöt éve tanítok a Vénkerti Általános Iskolában. Hűséges típus vagyok, ragaszkodóm emberekhez, intézményekhez, csoportokhoz. - Hűséges típus, viszont a Kodály Kórusban csak két évig dolgozott. - De az együttes egyik legmozgalmasabb időszakában, nagy adománya életemnek, hogy eljuthattam a kórussal Indiába és a Fülöp-szigetekre. - Tanítóképzőt végzett? - Igen, tanító vagyok. Meg tanuló is, mert időközben elvégeztem a gyors- és gépíróiskolát (egy év alatt), elvégeztem a Kossuthegyetemen a pedagógia szakot, tanultam esztétikát és valláskritikát... - Most énekel-e valahol? - Hogyne, tagja vagyok a '93 nyarán alakult Debreceni női karnak (Baricsa Edit a művészeti vezetője), tavaly novemberben Görögországban jártunk, versenyen vettünk részt, ahol az egynemű karok kategóriájában a másodikok lettünk. - Az Alföld színpaddal nem nagyon lehett külföldre kijutni. - Csehszlovákiában, az NDK- ban és Romániában jártunk. De a színpadnak nem is a külföldi vendégszereplés a törekvése, lényege. Embernek is remek volt - Hanem mi? - Hanem az, hogy az itthoni közönségnek játsszunk. Az elmúlt idő alatt biztosan volt száz azoknak a daraboknak a száma, amelyikben játszottam vagy valamilyen formában részem volt a színpadra állításukban, a zenét szerkesztettem vagy a játszóknak éneket tanítottam be. Én szerencsés időszakban csatlakoztam a mozgalomhoz (első szerepem Csokonai Lillájának alakítása volt egy szerkesztett műsorban), akkor, amikor az a csúcsidejét élte, sok kör működött, és a közönség szívesen nézte a darabjainkat. Egyébként végig tartalmasnak gondolom a több mint két évtizedet, nem éreztem hullámvölgyet. - Hogy megy a szövegtanulás? - Egyre nehezebben. - Thuróczy György halála bizonyára nagyon megviselte az Alföld színpad tagjait. - Gyurka bácsi csodálatos ember volt, színes egyéniség, aki szuggesztivitásával, tehetségével lenyűgözött mindenkit. Úgy volt erős, nagy alakja a mozgalomnak, hogy jellemében is remek volt. Nehéz elfogadni, hogy meghalt. Én nem is tudok belenyugodni, néha ma is látom, ahogyan jön velem szemben az utcán... - Mire készül most a színpad? - Párhuzamosan több darabot is tanulunk. A férjem, Porcsin László rendezi Csehov két egyfelvonásos színművét, a Medvét és a Leánykérést, Sóvágó Csaba pedig Hans Sachs vásári komédiáiból visz színre négy játékot. Huszonkét éve a színpadonFotó: F. Szilágyi Imre Ez a kép 1976-ban készült az IPK-ban az Etűdök álmainkra című darab próbáján (elöl balról a második Tarr Annamária) Fotó: Magánarchívum noteszlap Születés „Az önsajnálat elpusztítja az embert" - idézte valaki Marlow-t borozgatás közben fiatal asztaltársának, akit már-már a sírás kerülgetett, amikor azt mondta, hogy lélekben mennyire öregnek érzi magát, ám mindez nem társul semmiféle bölcsességgel azon túl, hogy felismerte: ha önmagában semmi biztatót és kapaszkodót nem talál, nem fog a világban sem ennek nyomára bukkanni. Talán még azt is mondta, hogy nem fog sokáig élni. Egy napja hogy újra láttam. Új ruhát vett fel, szinte ünnepit, egy padon ült, kisimult arccal, fiatal sugárzással, szeméből áradó serdülő hittel. Beszélgetett a galambokkal. (V.F.) Véleményezik a vezetői pályázatokat Debrecen (HBI) A városi önkormányzat oktatási bizottsága szerdai, késő estébe nyúló ülésén döntött a közoktatási intézmények vezetői álláshelyeire hirdetett pályázatok elbírálásának tartalmi és időbeli ütemezéséről. Ennek értelmében a megyeszékhelyen eddig meghirdetett 19 ilyen álláshelyre benyújtott 28 pályamunkát február 20-án, hétfőn adja át a bizottság az érintett intézmények 3 3 tagú grémiumának, amelyik a pályázatok folyamatának szervezésére alakult. Március végéig véleményezik a tantestületek és az oktatási bizottság a pályázatokat. Április 3. és 14. között tartják az intézmények azt a nevelőtestületi értkezletet, amelyen minden jogosult fél (nevelőtestület, szülői közösség, iskolaszék, nem pedagógus alkalmazottak) ismerteti véleményét a benyújtott vezetői pályázatokról, amelyekről a nevelők titkos szavazáson is állást foglalnak. Az oktatási és nevelési bizottság mindezek után, április második felében személyesen is meghallgatja a pályázókat, s a tantestületi vélemények figyelembevételével május 24-én véglegesíti az álláspontját, s azt június 19-én terjeszti a közgyűlés elé. Pikó Sándor: Idő Fotó: Napló-reprodukció