Hajdú-Bihari Napló, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-17 / 41. szám

6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1995. FEBRUÁR 17., PÉNTEK FOLYÓIRAT A februári Kincskereső A télből a tavasz felé ballag egy hatalmas barnamedve a februári Kincskereső címlap­ján, mintha biztatná a Szepesi Attila a nyi­tóversében (Fekete-fehér) rárlódó varjút: „ha szimatom nem csal, nem tart már soká." Ne is tartson, tél nélkül is, hideg nélkül is van elég bajunk - sugallja egy megkapóan mai Janikovszky-írás (Te ezt még úgysem ér­ted...) és egy Kiss Benedek-vers (Szegényor­szág). Interjú készült a szegedi születésű, nép­szerű írónővel. Sok szó esik a gyermekkor nem halványuló emlékeiről is. Ilyen pél­dául Janikovszky Éva nagyszüleinek egyko­ri könyvesboltja, amelynek meghatározó szerepe volt az íróvá válásban: „ - Hol állt nagyszülei könyvesboltja, az ön gyermekko­ri kincsesbányája? - Szegeden, a Klauzál tér és a Kárász utca sarkán, a város legelegán­sabb részén. Ma egy élelmiszerbolt találha­tó a helyén. Ez volt az én kedvenc helyem, bár hozzá kell tennem, hogy nem voltam én egyáltalán könyvmoly. Rengeteget bicikliz­tünk, teniszezni jártunk, télen imádtam kor­csolyázni, nyáron pedig ott volt a Tisza, úsz­tunk, eveztünk, s mindezek mellett rengete­get beszélgettünk." Izgalmas, a mai élet elevenjébe vágó no­vellát olvashattunk Kovács Lajostól A kék turistajelzés címmel. S mert elevenbe vág, elgondolkodtató sajgást érezhetünk utána. De annyi elégtételt is, hogy, ha más nem, az igazi irodalom mindig a gyengék, a ki­sebbek, a szegények, a megalázottak és meg­alázhatók oldalán áll. Ezt Szologub Maga­san trónol a hold fenn című verse is tanú­sítja (Baka István tolmácsolásában), továbbá: Szepesi Attila költeményei (A kóbor kutyák; A városi kutyák). No és persze a Bambi újabb folytatása, Gaál Éva megszokottan re­mek rajzaival. A Tömör humor sorozat ezúttal a zanzát mutatja be. A Testvérművészetek rovat tar­talmas összeállítással jelentkezik, s figyelem­re méltóan időszerűek a farsanghoz kapcso­lódó írások (Farsangi játékmester, Rejtvény­­festők klubja). Magyar Mihály illusztrációja Kányádi Sán­dor verséhez Fotó: Napló-reprodukció Kincset találtak Budapest (HBN) - A két évtizedes fennál­lását ünneplő Kincskereső irodalmi folyó­irat köszönete és nagyrabecsülése jeléül Kis­­ködmön díjat adományozott és küldött leg­főbb szövetségeseinek. Megyénkből ebben az elismerésben nyolc pedagógus részesült: Béres Edit (Hajdúdorog, Görög Katolikus Általános Iskola), Zolány Margit (Hajdúbö­szörmény, Bethlen Gábor Általános Iskola), Milbik Józsefné (Létavértes, Arany János Általános Iskola), Veress Józsefné (Debre­cen, Karácsony Sándor Általános Iskola), Zolnai Erika (Hajdúböszörmény, Maróthi György Általános Iskola), Nagyné Varga Mária (Báránd, Általános Iskola), Fakó Sán­­dorné (Hajdúszoboszló, 4. Számú Általános Iskola), Arany Lajosné (Téglás, Általános Is­kola). A folyóirat Milyen az ideális iskola? cím­mel meghirdetett pályázatára sok diák mun­káit küldték be pedagógusaik. Az országos I. helyezést megyénk tanulója, Báji Rita (Téglás, Általános Iskola) érte el. II. lett Sü­veges Csaba kisújszállási tanuló, a III. helye­zést Guti Eszter és Tóth Vera kaposvári di­ákok érték el. Ötletes írásaikért öt tanulót ré­szesítettek dicséretben, közülük hárman haj­dú-bihariak: Tóth Csaba Tamás (Debrecen, ELTE Gyakorló Általános Iskola), Grezsa Szilvia (Téglás, Általános Iskola) és Major Ágnes (ugyancsak Téglás, Általános Isko­la). Csokonai Lillájától Csehov Leánykéréséig Tarr Annamária huszonkét esztendeje él az amatőr színjátszó mozgalomnak Erdei Sándor Debrecen (HBN) - „Én a kicsi Tarr vagyok" - mondja, amikor sorolom neki a Tar (Tarr, Tarr stb.) nevű személyiségeket, akik valamilyen módon emlékezetes­sé tették magukat a város, a ré­gió kulturális életében. Ő is be­csületet szerzett a névnek, hisz' huszonkét éve már, hogy egyik meghatározó alakja az amatőr színjátszó mozgalomnak. - Huszonkét év nagy idő. Hány évesen kezdte? - Tizenhat voltam, a Csokonai­­gimnázium másodikosa, iskolará­diózó, magyar szakköröző diák Pappné Ibolya néninél. - Ma is játszik az Alföld színpad produkcióiban. Nem szólták még meg? - Lehet, hogy mondták a hátam mögött, mit akar még itt ez a vén csaj, de a szemembe sohasem. Egyébként pedig azon múlik, hogy milyen szerepet játszik az ember. Ha egy nő elmúlt harminc, ne akarjon bakfist játszani. Én nem akarok. Valamikor akartam és ját­szottam, most pedig egykori ma­gam édesanyja vagyok­­ a színpa­don. Csak hárman vagyunk, akik harminc fölött is játszunk: Hajzer Judit, Sereghy Ági és én. - Nem sértődött meg, hogy ezt megkérdeztem? - Nem, bár jól sejti, kissé sértő­dés vagyok, túl érzékeny, félrevo­nuló, rágódó, gyakran hosszan el­gondolkodom. Viszont ha nem lennék ilyen érzékeny, sok dolog, impulzus el sem jutna hozzám, s ez nem tenne jót a színjátszás­nak. - Közben persze vidámnak, energi­kusnak is látszik. - Igen, általában vidám vagyok, sokan nem is gondolják, hogy be­lül mennyit problémázok, vívó­dom. A gyerekkor faluélménye Teszünk egy kitérőt a gyerek­kor tájaira, keresgélünk a rég­múltban, a família gyökereit ku­tatjuk. „Csilla" - sokan így isme­rik - elmondja, hogy nagyanyja Erdélyből való, Szamosangyalos­­ról, másfelől pedig Bodaszőlőn és Hajdúhadházon él a rokonsága. Az édesapja pék volt, édesanyja pedig háztartásbeli. Ő egy nehéz terhesség gyümölcse, 1 kiló kilenc­ven dekával született hét hónap­ra. Onnan kellett „feltornáznia magát". Sikerült neki, már gim­náziumban kész - és szép­­ hölgynek számított, s ráadásul­­ divatban voltak a szőke nők, mint ma a vörösek - volt benne vala­mi kis Marilyn Monroe-s „beütés". Laktak a Pest megyei Tóalmáson, megismerte a falusi életet, tudja, mi a disznótor, a ke­resztelő, a bérmálás, a kapu mel­letti tanyázás, milyen az, amikor az ember fia télen szánkóval megy az ártézi kútra vízért. Ki­lencéves volt, amikor a családja visszaköltözött Debrecenbe. - Hisz a horoszkópban? Milyen csillagjegyben született? - A Szűzben. Lehet a horosz­kópban valami igazság, de nem bújom örökké. - S mit írnak a Szűzről? Hogy ér­zékeny, művészetkedvelő...? - Remélem. - Nyilvánvalóan szeretett volna színésznő lenni. - Igen, háromszor felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolára, kétszer színésznek, egy­szer dramaturgnak. Nem vettek fel, mint látszik. Talán későn érő típus vagyok. S még ma is nagyon naiv. Huszonhat éves koromban azt gondoltam, talán most kelle­ne megpróbálnom, most lennék érett rá, s merszem is lenne hoz­zá. Aztán nem tettem, túlságosan elvették tőle a kedvem. Mai fejjel már nem is tartom ezt olyan fon­tosnak, már nem is bánom az egé­szet. - S mit tart fontosnak? - A tanítást. Tizenöt éve tanítok a Vénkerti Általános Iskolában. Hűséges típus vagyok, ragaszko­dóm emberekhez, intézmények­hez, csoportokhoz. - Hűséges típus, viszont a Kodály Kórusban csak két évig dolgo­zott. - De az együttes egyik legmoz­galmasabb időszakában, nagy adománya életemnek, hogy eljut­hattam a kórussal Indiába és a Fü­­löp-szigetekre. - Tanítóképzőt végzett? - Igen, tanító vagyok. Meg ta­nuló is, mert időközben elvégez­tem a gyors- és gépíróiskolát (egy év alatt), elvégeztem a Kossuth­­egyetemen a pedagógia szakot, ta­nultam esztétikát és valláskri­tikát... - Most énekel-e valahol? - Hogyne, tagja vagyok a '93 nyarán alakult Debreceni női kar­nak (Baricsa Edit a művészeti ve­zetője), tavaly novemberben Gö­rögországban jártunk, versenyen vettünk részt, ahol az egynemű karok kategóriájában a másodikok lettünk. - Az Alföld színpaddal nem na­gyon lehett külföldre kijutni. - Csehszlovákiában, az NDK- ban és Romániában jártunk. De a színpadnak nem is a külföldi ven­dégszereplés a törekvése, lényege. Embernek is remek volt - Hanem mi? - Hanem az, hogy az itthoni kö­zönségnek játsszunk. Az elmúlt idő alatt biztosan volt száz azok­nak a daraboknak a száma, ame­lyikben játszottam vagy valami­lyen formában részem volt a szín­padra állításukban, a zenét szer­kesztettem vagy a játszóknak éne­ket tanítottam be. Én szerencsés időszakban csatlakoztam a moz­galomhoz (első szerepem Csoko­nai Lillájának alakítása volt egy szerkesztett műsorban), akkor, amikor az a csúcsidejét élte, sok kör működött, és a közönség szí­vesen nézte a darabjainkat. Egyéb­ként végig tartalmasnak gondo­lom a több mint két évtizedet, nem éreztem hullámvölgyet. - Hogy­ megy a szövegtanulás? - Egyre nehezebben. - Thuróczy György halála bizonyá­ra nagyon megviselte az Alföld szín­pad tagjait. - Gyurka bácsi csodálatos em­ber volt, színes egyéniség, aki szuggesztivitásával, tehetségével lenyűgözött mindenkit. Úgy volt erős, nagy alakja a mozgalomnak, hogy jellemében is remek volt. Ne­héz elfogadni, hogy meghalt. Én nem is tudok belenyugodni, néha ma is látom, ahogyan jön velem szemben az utcán... - Mire készül most a színpad? - Párhuzamosan több darabot is tanulunk. A férjem, Porcsin László rendezi Csehov két egyfel­­vonásos színművét, a Medvét és a Leánykérést, Sóvágó Csaba pedig Hans Sachs vásári komédiáiból visz színre négy játékot. Huszonkét éve a színpadon­Fotó: F. Szilágyi Imre Ez a kép 1976-ban készült az IPK-ban az Etűdök álmainkra című darab próbáján (elöl balról a második Tarr Annamária) Fotó: Magánarchívum noteszlap Születés „Az önsajnálat elpusztítja az em­bert" - idézte valaki Marlow-t bo­rozgatás közben fiatal asztaltársá­nak, akit már-már a sírás kerül­getett, amikor azt mondta, hogy lélekben mennyire öregnek érzi magát, ám mindez nem társul semmiféle bölcsességgel azon túl, hogy felismerte: ha önmagában semmi biztatót és kapaszkodót nem talál, nem fog a világban sem ennek nyomára bukkanni. Talán még azt is mondta, hogy nem fog sokáig élni. Egy napja hogy újra láttam. Új ruhát vett fel, szinte ünnepit, egy padon ült, kisimult arccal, fiatal sugárzással, szeméből áradó ser­dülő hittel. Beszélgetett a galam­bokkal. (V.F.) Véleményezik a vezetői pályázatokat Debrecen (HBI)­­ A városi ön­­kormányzat oktatási bizottsága szerdai, késő estébe nyúló ülésén döntött a közoktatási intézmények vezetői álláshelyeire hirdetett pá­lyázatok elbírálásának tartalmi és időbeli ütemezéséről. Ennek értel­mében a megyeszékhelyen eddig meghirdetett 19 ilyen álláshelyre benyújtott 28 pályamunkát feb­ruár 20-án, hétfőn adja át a bizott­ság az érintett intézmények 3­ 3 ta­gú grémiumának, amelyik a pá­lyázatok folyamatának szervezé­sére alakult. Március végéig véleményezik a tantestületek és az oktatási bizott­ság a pályázatokat. Április 3. és 14. között tartják az intézmények azt a nevelőtestületi értkezletet, ame­lyen minden jogosult fél (nevelő­­testület, szülői közösség, iskola­szék, nem pedagógus alkalmazot­tak) ismerteti véleményét a be­nyújtott vezetői pályázatokról, amelyekről a nevelők titkos szava­záson is állást foglalnak. Az okta­tási és nevelési bizottság mind­ezek után, április második felében személyesen is meghallgatja a pá­lyázókat, s a tantestületi vélemé­nyek figyelembevételével május 24-én véglegesíti az álláspontját, s azt június 19-én terjeszti a köz­gyűlés elé. Pikó Sándor: Idő Fotó: Napló-reprodukció

Next