Hajdú-Bihari Napló, 2000. július (57. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-11 / 160. szám
8. oldal Hirsoni emlék. László Ákos debreceni grafikusművész, a franciaországi Hirson város Pro Urbe-díjasa is vendége júliusban a saint-micheli művésztelepnek Kórságok Bényei József Ezen a héten ízületi gyulladásom volt. Egész héten. Pontosabban kedden kezdődött, miután meghallgattam a Kossuth-adó kiváló műsorát. Addig is voltak nyavalyáim, túl azon, amit az élet írt sejtjeimbe, minden baj megtámadott, amiről az elmúlt hetekben a rádió jobbnál jobb adásaiban hallottam. Panaszra igazán nem lehet okom. Kiválónál kiválóbb szakorvosok ismertették a szebbnél szebb betegségek tüneteit, jellemzőit. Úgy vagyunk vele, mint az egyszeri Kohnné, aki minden héten olyan nevű betegségben szenvedett, ahol éppen tartott az orvosi lexikon olvasgatása során. Emlékezetem szerint Leacock, a kiváló brit humorista író is panaszkodik valami ilyesmire egyik szatírájában. Félre a tréfát. A Kossuth az egészségügyi megelőzés frontján nagyon komolyan veszi közszolgálatiságát. Mondhatnám: remekel a betegségek megelőzését és kikerülését célzó műsoraiban. Csakhogy pechje van velünk, magyarokkal. Mi ugyanis bizonyosan majdnem mindannyian többé-kevésbé hipochonderek vagyunk. Keressük - és meg is találjuk - magunkban az új és új betegségeket. Ha a rádió ehhez rendszeresen tippeket ad jobbnál jobb tünetleírásával, annál jobb. Más kérdés, valóban örült annak az egészségügy. Afféle ma divatos mini közvélemény-kutatásom szerint az egyik orvos kifejezetten szereti eme műsorokat - kár hallgatni, szinte senki se hallgatja, műsoridőben ugyanis általában dolgoznak. Az orvosok másik része a fejét csóválja, és a várószobákban ülő, rádiós tünetekkel megbetegedett páciensekre mutat. A nyugdíjasok azonban szívesen hallgatják, sőt meg is szívlelik eme betegségeket, mert azokról olyan jól el lehet beszélgetni. Néha egyenesen az az érzésem, hogy a rádió már-már konzerválni akarja a magyar egészségügy válságát. Zsúfoltság van a szakrendelőkben? Hallgassunk rádiót. Órákat kell várni? Hallgassuk Buga doktort. (Bocsánat, ez régen volt, hajdani ifjúkoromban, bár a felvilágosítási technika kevesebbet változott, mint a betegségek.) Nincs pénz gyógyszerre? Életmód. Nincs pénz korszerű táplálkozásra? Kocogjunk. Vagy legalább sétáljunk. Nincs műtétre költség? Gyűjtsünk gyógynövényeket. Mozgásterápiát is biztosít, meg reményt is ad ahhoz, hogy szépen halunk meg. Ha már a szép, gondmentes élet egyre kevesebbeknek adatik meg. Hála hát és forró köszönet a rádiónak. Az ízületi gyulladásom is javul. (Hangos recept, Kossuth, kedd, 15.05) 1 • Néprajzi gyűjtőpályázat. A népi vallásosság, a falusi és városi közösségek mindennapjai, az egyéni életút dokumentumai, az egykori fényképészműhelyek bemutatása, a településkép változásai - ezeket a témaköröket ajánlja a Déri Múzeum a pályázóknak. A beküldési határidő: október 30. (Déri tér 1., 4026). • Ruhák a színpadon. Történelmi ruhák a magyar színpadokon címmel jelmez- és jelmezterv-kiállítás nyílt a múlt héten Gyulán, a várszínház millenniumi évadának programjaként. A tárlatot - mely augusztus 12-ig látható - Libor Katalin, a Csokonai Színház rendezője tervezte. NÄPI0 KULTÚRA 2000. július 11., kedd A kórusmuzsika a szív hangszere A Bartók-fesztivál zsűritagjai a kortájakról, a népzenéről és a közös énekről Kosztonyák Katalin Debrecen (HBN) - A kórusok csak egyszer léptek színpadra, a felváltva dolgozó zsürorok azonban folyamatosan ítélkeztek. Ugyanannak az eseménynek több arca is lehet. Olyan bírálókat kérdeztünk, akik színpadon is álltak már. Bartókról, nemzetük kortárs zenéjéről, annak a népzenéhez való viszonyáról, a döntés nehézségeiről, a kórusverseny színvonaláról faggattuk őket. Egyházi gyökerek Peter Broadbent, a zsűri artgol tagja talán azon kevesek egyike, akik nem nézték jó szemmel Debrecenben a hétvégén gyülekező felhőket. Amikor ugyanis elutazott otthonról, Londonban 17 fok volt, és esett az eső. Sajnálja, hogy a brit kórusok ritkán vesznek részt versenyeken. Bartókot és Kodályt a legnagyobb magyar zeneszerzőknek ismeri. Négy évvel ezelőtt már volt zsűritag, két éve saját kórusával szerepelt itt, tavaly pedig a Debreceni Filharmonikus Zenekart vezényelte. Elmondja, hogy náluk a folklór nem olyan jelentős, mint Magyarországon. Bevallja, az angol népzene nem túl érdekes, kevés hagyományuk van, ami fogható lenne a magyar, tánchoz is kötődő népzenééhez. A wales-ieknek viszont igen, és az írek is nagyon szeretnek táncolni. A brit kortárs zene inkább az egyházi hagyományokhoz kötődik. Még az egyébként nem vallásos zeneszerzők is gyakran kifejezetten templomi kórusoknak írják műveiket. A világi kórusmuzsikában azonban fokozódó és aggasztó amerikai befolyást tapasztal Broadbent, és sajnálatosnak tartja, hogy hazájában a kóruszene, főleg az a capella nem túl meghatározó része a zenei életnek. Solti Györgyre, hivatkozik, amikor azt mondja, a zenésznek nemzetközinek kell lennie, és szerinte Bartók is az volt. Nemzeti örökség Borisz Tevlin, az orosz zsűritag is szívesen megosztotta tapasztalatait a Naplóval. Ő is igen rangosnak, Európa egyik legnehezebb kórusversenyének tartja a debrecenit, mivel csak kortárs művek adhatók elő. Azzal pedig, hogy immár tizenkilencedik alkalommal rendezik meg, világviszonylatban is előkelő helyet sikerült kivívnia magának. Kodályt és Bartókot, persze, Tevlin is a világ nagyjai közé sorolja, azért is, mert művészetüket nemzeti gyökereikre alapozták. Az orosz muzsikus sem először vesz részt a zsűri munkájában, Gulyás Györgyöt, az alapítót említi, akivel húsz évvel ezelőtt keveredett alkotói és baráti kapcsolatba. 1981-ben is járt nálunk, moszkvai kórusával a Bartókcentenárium jegyében rendezett kórusversenyen a Cantata Profana-t adták elő. A döntések során sokat számít, ha a zsűritagok nem elméleti, hanem gyakorlati szakemberek, karnagyok - tudtuk meg. Ez esetben többségében egyezni szokott a vélemény, s a gyermekkórusok mezőnyét említi, ahol teljesen egybehangzó volt (e kategória győztese, a Magnificat vitte el a pálmát, a nagydíjat is). A kóruséneklés nagy művészet, mert az emberi hang a szív hangszere - hallottuk elbocsátó gondolatait. Peter Broadbent Borisz Tevlin Fotók: Horváth Katalin Későn kaptak kottát, hiányolták a tolmácsot Sulyok Bernadett Debrecen (HBN) - A városban és az Aranybika halljában lépten-nyomon énekesekbe botlott az ember a múlt héten. Közülük az egynemű karok kategóriájában induló, a magyar mentalitástól és a közép-európai kultúrától eltérő stílust képviselő énekesekkel ültünk le. A Yuh nevű japán női együttes karnagya Yoshiko Okazaki. A kötelező dalok (Bartók-, Kodály-művek) előadása okozott-e nehézséget, tetszett-e valamelyik, és mi alapján állította össze a választható énekeket? - kíváncsiskodtunk. - A japán népdalok is pentaton hangsorúak, akárcsak a magyarok, a hangzásviláguk hasonló, így ugyanolyan érzés elénekelni őket, mint saját dalainkat. A választottak szövegei egyszerűek, ezek nem jelentettek problémát, viszont a dallamuk nagyon magas színvonalú. - Milyen szerepet játszik az amatőr, kedvtelésből űzött éneklés az önök életében? - A tagok többsége feleség és háziasszony, az 1991-es megalapítás óta az összéletkor folyamatosan nő, a kórus velünk öregszik, végigkíséri egész életünket. A megértést lehetővé tevő tolmácson kívül Chieko Sakay énekkari tag is társalgásunkba kapcsolódik: - A zene az életünk. Nincsenek határai, ha számtalan nyelven beszélünk is. Marina Popova karnagy, a novgorodi (Oroszország) akadémiai női kar vezetője frissen szerzett benyomásairól beszélt: - Sokszínű a mezőny, bár nem hallottam túl sokat a műsorból a próbáink miatt, de amit igen, az mind tetszett. Az esti fogadások hiányosságának tartom, hogy nem volt angol tolmács. A szervezés egészével elégedett vagyok, és a Bartók Terem akusztikája is megfelelő. - Mi a véleménye a kötelező darabokról, és milyen koncepció szerint válogatta össze a szabadon választható darabokat? - Elsősorban a magyar nyelv okozott nehézséget. A kottákat viszonylag későn, egy hónapja kaptuk meg. Kodály és Bartók zenéje elég modern, s az orosz mentalitástól távol áll, ezért nehéz előadni. A választható műveknél az elsődleges szempont az volt, hogy XX. századi szovjet-orosz szerzők dalaiból adjunk elő. Emellett néhány vallási témájút énekeltünk, ami repertoárunk nagy részét teszi ki, mivel 1993-ban egyházi zenére specializálódott kórusként jöttünk létre. Japánok a szingapúriakkal ismerkedtek Fotó: Horváth Katalin A különdíjak is méltó gazdákra találtak Debrecen (HBN) - A kórusverseny nagydíján kívül - melyet a budapesti Magnificat gyermekkórus kapott - több intézmény, szervezet díjakat, különdíjakat ajánlott fel. A Magnificat például elnyerte a Concert Masters International Budapest különdíját is. Az ifjúsági kórusok között a Magyar Muzsikus Fórum jutalmát a szolnoki Tisza-parti Gimnázium leánykara kapta (karnagyuk: Bartháné Gohér Edit). E kategóriában a Concert Masters International különdíját a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium vegyes kara is kiérdemelte (karnagyuk: Kertész Attila). A magyarországi kórusversenyek és fesztiválok szövetségének elismerését a kecskeméti Kodály-iskola Aurin leánykara nyerte (karnagy: Durányik László). Az egynemű kórusok sorában a Magyar Zenei Tanács lemezeket és kottákat ajándékozott a novgorodi akadémiai kórusnak (karnagy: Marina Popova). A Kóta különdíja az észt kórusnak járt, amely a kategória győztese is lett, ám a nagydíjért folyó versenytől visszalépett. A kamarakórusok sorában az Artisjus Zenei Alapítvány különdíjával a debreceni Canticum Novum kórust jutalmazták (karnagy: Török Ágnes). A vegyes karok mezőnyében a Bartók Rádió különdíja a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vegyes karához került (karnagy: Berkesi Sándor). A Filharmónia Kelet-Magyarország Kht különdíja a szingapúri filharmonikus kórusnak járt (karnagy: Lim Yau). Karnagyi munkáért különdíjakat adományozott a zsűri: Berkesi Sándornak (Partiumi Keresztény Egyetem kórusa, Nagyvárad, Románia), Soren Birchnek (Coro Misto kamarakórus, Aalborg, Dánia), Anne Altnak és Merike Torónak (észt akadémiai kórus, Tallin, Észtország), Lim Yaunak (szingapúri filharmonikus kórus). A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola különdíjait Tamási László, a debreceni Kölcsey Kórus és Dobiné Hajik Katalin, a Voces Puerorum karnagyai, a Lantos Rezső emlékalapítvány különdíját Ferencziné Ács Ildikó, a nyíregyházi Gaudemus kórus karnagya, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete különdíját Kabdebó Sándor, az Andor Ilona budapesti gyermekkar karnagya kapták. A verseny győztese, a Magnificat gyermekkar tagjai Fotó: Horváth Katalin