Hajdú-Bihari Napló, 2003. december (60. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-31 / 303. szám

2003. december 31., szerda RÖVIDEN­­-rpplBWWW 0 Jubileumi előadás. A Csutka István rendezte Peter Pan című musical jubileu­mi, 70. előadását január 3-án - szomba­ton - láthatják a színházkedvelők a deb­receni Csokonai Színházban.­­ Petőfi Sándor: A szilveszterkor, illetve újévkor (január 1-jén 181 éve) született köl­tő emléktábláját koszorúzzák meg ma 11 órakor Debrecenben, a Batthyány utcán. Múzeumban a természet Nyíregyháza (MTI)­­ A növény- és ál­latvilág, a természeti kincsek bemutatását tervezik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egy természettudományi múzeum kialakítá­sával. Az ötletet a megyei közgyűlésen fo­galmazták meg. A cél az olyan, nemzetkö­zileg is figyelemre méltó emlékek megismer­tetése, mint a bátorligeti ősláp, az Ecsedi­­láp, a folyamszabályozás jelene és jövője. Ritka érték az Ecsedi-láp (Fotó: Napló-illusztráció) KÉPERNYŐ Ünnepi kínálat Boda István Jobb híján az MTV visszatalált a klasszikusokhoz. S ez adott neki némi méltóságot. Egy kis sugárzó dicsfényt, éreztetve velünk, hogy mégiscsak ünnep van. Iyenkor a kereskedelmi kanálisok lesben állnak. Öntik a szemetet. Attól ká­bul el a néző s röhög a Heti hetesen, mi­kor a nagyszájú irodalmár szexuális komplexusait a képernyőn éli ki s szelle­­meskedik a Mátyás-templommal és az örömlányokkal afféle „Tilos rádió"-stílus­­ban. A többi is besegít az áhítatba. Nagy­­szájúan, harsányan, már-már trágár dia­lektusban. Csodálkozom is rajtuk. Vannak köztük jó és közkedvelt színészek. Akik tudják, ismerik a szavak értékét. Nem tu­dom, megnézték-e megint a konkurens adón Shakespeare időtlen remekét? Az angol költőóriás se tesz lakatot a szájára. Tud vaskosan is fogalmazni. De abban is a költészet törvénye szerint. Nem csak önmagáért beszél szókimondóan. Hőseit jellemzi vele. Azokat, akik észjárásuk szerint ilyen hangsúlyokban gondolkod­nak. Mások másként adják elő közlendő­jüket. Rómeó és Júlia a szerelem gazdag és választékos szókincsén értekeznek. Mikor bizonyossá lesznek egymás felől, a sza­vak fénye körbelobogja őket. Franco Zef­firelli egészen közel férkőzött ehhez a történethez. Nyugodtan nevezhetjük őt a film Shakespeare-jének. Nála is minden poézis lett. A szerelem, a gyűlölet, a re­mény, a kétségbeesés, a halál, a boldog­ság, szóval mindaz, ami a tragédia írói alaprajzában ott sűrűsödik. S mint rende­ző Zeffirelli merészen szakított a kötelező hagyománnyal. Érett és kivételes képessé­gű színészek helyett ismeretlen és úgy­szólván amatőr fiatalokra bízta a két sze­relmes megformálását. Az volt az elve: a kamasz szenvedély kamasz indulatot kí­ván. S igaza lett. Egy film utóéletét hatása bizonyítja legjobban. A Rómeó és Júlia Zefirelli ér­telmezésében ma is olyan élmény, mint keletkezése idején. Ennyi fájdalom és szomorúság, akár az öröm ígéretét is hor­dozza. Haláluk fénytörésében épp a gyű­lölet rettent meg s tette le megkésett hó­dolatát az örökké egymáshoz tartozó sze­relmesek ravatala előtt. (Rómeó és Júlia, MTV, csütörtök, 19:55) NAPLÓ KULTÚRA / 5 A közönségből közösség lett ezen az esten A debreceni Halász Gábor gitárosként segítette a Republicot a karácsonyi koncerten Pál Csaba E-MAIL: pal.csaba@naplo.haon.hu Debrecen (HBN) - Számol­­gatók szerint összesen 37 dal hangzott el a Republic vasár­napi, bő kétórás koncertjén a Főnix Csarnokban. A mennyiségre tehát nem lehe­tett panasz, s a fergeteges bulihangulat okán a minő­ségre sem. A zenekar karácsonyi aján­déknak szánta rajongói számá­ra ezt a fellépést, az utóbbiak pe­dig azzal ajándékozhatták meg az együttest, hogy elmennek az előadásra. No, sem egyikkel, sem másikkal nem volt hiba! Közönségkórus A publikum létszáma szemmel láthatóan a nemrég szintén itt járt Deep Purple közönségéét is felülmúlta - még úgy is, ha a koncert végére összeálló óriáskó­rus közel 400 tagját leszámítjuk. S a nézőteret korántsem csak a „helyi érdekűek” töltötték meg: a koncert közben a színpadra feladott, s Cipő által rituálisan bemutatott zászlók tanúsága sze­rint jöttek rajongók többek közt Hernádnémetiből, Szarvasról, Barabásból, s fölbukkantak a tö­megben például egriek, de még budapestiek is. Monet és barátai Budapest (MTI) - Több mint harmincegyezer érdeklődő tekin­tette meg a csaknem egy hónap­ja megnyílt Monet és barátai cí­mű kiállítást Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban - tá­jékoztatott Benedek Istvánné, az intézmény gazdasági igazgatója. A magyarországi francia kul­turális évad, a FranciArt rendez­vénysorozata záró programját képező kiállításra 33 európai és amerikai gyűjteményből érkez­tek a felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti művek. A kiállí­tás 2004. március 15-ig látható a városligeti múzeumban. A publikum már a Beethoven együttes „bemelegítő” Beatles­­retrospektívjét is hálásan fogad­ta. Ez jó előjáték volt a hajdani legendás négyesfogathoz hason­lóan szintén könnyen megje­gyezhető dallamokkal operáló Republic zenéjéhez, amely - bár nemrég jelent meg új, Aki hall­ja, adja át!!! című stúdióalbuma­­ csupán két új szerzeményt ját­szott az egész koncerten. A „ré­gi” nagy sikerek sorjázása azon­ban csöppet sem volt indokolat­lan, hiszen a közönség általában ezekre „indul be”. S ha ezek szólnak, a hangulatra sem lehet panasz. A szinte zsúfolásig telt küzdőtéren mindenki egy em­berként csápolt, s úgy zúgtak a dalok, hogy a koncert vége felé szerephez jutó kórus is csak az erősítésnek köszönhetően kapott nagyobb hangot, mint az egyéb­ként is lelkesen éneklő közön­ség. Karikázó a nézőtéren A vendégként fellépő Bródy János sem távozhatott a színpad­ról a Micimackó nélkül, s a Ha én rózsa volnék a debreceni aré­nában is himnuszként zengett több ezer torokból. Jó volt látni, ahogy a népze­nei ihletésű dalok hallatán jó né­­hányan csárdásba vagy kariká­­zóba kezdtek, s hallani, hogy ak­kor sem esik zavarba a közön­ség, ha nem egy Republic­­slágert, hanem az Érik a szőlő... kezdetű népdalt adhatja elő a ze­nekar kíséretével. S jó volt lát­ni azt is, hogy az ötéves gyer­kőc éppúgy élvezte a koncertet, mint a nagyanyó, jóval túl az öt­­venen. Igazi közösségformáló erejű élmény volt. Monet egyik közismert képe, a Japán híd (Reprodukció: Napló) A koncert „ceremóniamesterei” Bódi László (Cipő) és Boros Csaba voltak (Fotó: Czeglédi Zsolt) DRÓTSZAMARItK A fák, bokrok alján szagga­tottan mozgó, jól gyorsuló és hir­telen befékező, irányjelzés nélkül kanyarodó madarak közül mosta­nában többen is a divatos anar­chista fekete cuccokat viselik. Kis stílustörést csak a sárgarézből esztergált, kúpos csőrük jelent. Azonban, ha az olajos tócsák szutykával vagy a városi korom és kipufogógáz ólomtartalmával már összemaszatolták, akkor a gyakorlatlan szem könnyen összetéveszti őket barátainkkal, a varjakkal. A figyelmesebbek gyors mozgásuk alapján rögvest elkülöníthetik őket a tesze-tosza pápista fekete csuhásoktól. Mert ők friss szellemű, gyors láb- és észjárású, a 21. század és az uniós csatlakozás elé is várako­zással tekintő világpolgárok. Nemzetgazdasági szerepük vitathatatlan: magukra vonják a sétálók figyelmét. A park üres lenne nélkülük, az ághegyek pe­dig árván meredeznének a szennyezett és ózonlukaktól fol­tos, szakadt ég felé. És a városi rigók még mindig nem haltak ki. Sőt, a civilizációs ártalmakról hí­res metropoliszokat sem hagyták el. Látni őket Pesten a nyócker­­ben éppúgy, mint Manhattanben vagy Detroitban. Ózdon éppúgy részt vettek a szocializmus építé­sében, ahogy az észak-amerikai Nagy-tavak acélövezetében a sa­lak- és meddőhányók közül is 'VW lWU\Vv ‘J'y.­tjpfcs'f * W'j'j'pj J ti ti»», szorgalmasan bábáskodnak. Mert barátaink, a rigók háziasodtak, pontosabban városiasodtak. Ku­tatók szerint a szervezetükben felhalmozódott nehézfém a do­hányzáshoz hasonlítható függő­séget alakított ki. ✓ Életterük a parkok környéke, a lehajló bokrok alja és a lendü­letesen felcsapódó ághegyek. Po­litikai kötődésük feltáratlan, ezért mindkét nagy párt célcsoportját képezik. Mivel nem tartoznak a biztos pártszavazók közé, így ér­dekképviseletük és véleményük megjelenítése megoldatlan. Mondhatni, politikai lefedettsé­gük hiányos. Azonban a közis­mert előítéletek szerint a rigók leggyakrabban a répa és a retek közelében bukkannak elő. Kislá­nyom más véleményen van, sze­rinte az ott lévő madárkák a rigók, és környezetükben Jépa bácsi és Jetek néni lakik. Cujibi! Borbély Szilárd korábbi írásai­­*** Barátaink: a rigók Borbély Szilárd e-mail: szilard.borbely@naplo.haon.hu KÖNYVJELZŐ A Hortobágy a magyar irodalomban Debrecen, Hortobágy (HBN* - E. S.) - Impozáns és fontos könyv jelent meg a közel­múltban; e táj lakójának kü­lönösen kedves, hisz világ­számba menő pusztánk, a „nagy semmi” lírája és pró­zája jelenik meg benne. Illetőleg az, amire ihlette e táj a hozzá közel került szép- és köz­írókat. Hatvannégy költő és író, szociográfus és újságíró mondja el élményét, véleményét a külö­nös pusztáról, annak lakóiról Ady Endrétől Taar Ferencig, Jó­kai Mórtól Zám Tiborig, Kiss Ta­másig, Gvadányi Józseftől Tóth Endréig. Nem írtak róla Csokonai Vitéz Mihály, Tóth Árpád vagy Szabó Magda ezek szerint nem írt a Hortobágyról? Nagyon érdekes. (Azt viszont va­lószínűtlennek tartom, hogy Szűcs Sándor író, néprajzkutató ne írt volna róla.) Bakó Endre szorgalmas, szép munkát végzett, hisz sok érdekes, eszméltető ol­vasmányt kínál a - külsőségeiben visszafogottan szép - kötet. Érté­kelendő a tanulmány, amelyben az irodalomtörténész fölvázolja a természetlíra-tájköltészet történe­tét, változásait­­ Li Taj-pótól, Theoktitosztól máig, hogy helyi lírikusokat említsünk: Gulyás Pá­lig, Kiss Tamásig. Írjunk még ide néhány nagy nevet a könyvből: Fazekas Mihály, Illyés Gyula, Krúdy Gyula, Lengyel Menyhért, Móricz Zsigmond, Petőfi Sándor, Reviczky Gyula, Szabó Dezső, Szép Ernő, Veres Péter. Akik jól ismerik A válogatás legjellemzőbb mo­tívuma a pusztához viszonyulás hőfoka, tartalma. Szabó Dezső és Zsolt Béla például nagy csalódott­sággal írják meg benyomásaikat, míg mások (Jókai, Petőfi, Szép Ernő, stb.) lelkesek. Végül: talán mégis azok az írások érnek leg­többet, amelyek szerzője legmé­lyebben ismerte-ismeri a pusztát, a legnagyobb azonosulással szól róla: ebbe a körbe tartozik Mó­ricz Zsigmond, Veres Péter, Bé­res András, Taar Ferenc, Bényei József, Szalai Csaba. Ü*Éf£*| SÍÍ A könyv a Vi0,et Bt- gondozásában jelent Weet­ meg, a felelős kiadó a Hortobágy Kht. volt. Szerkesztette Bakó Endre, a lektor Bényei József volt, illusztrálta Lente István. Venczel Vera vehette át a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt az év során nyújtott kima­gasló művészi teljesítmé­nyéért kedden a Vígszín­házban, házi ünnepségen. A társulati tagok titkos szava­zása alapján ítélték oda az elismerést. (Fotó: mtd

Next