Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1926
Keresztyénség és kommunizmus. „A világ és az emberiség történetének egyedüli és legmélyebb tárgya, melynek minden egyéb alá van rendelve, mindenkor a hitetlenség és a hit küzdelme marad.“ Goethe. (West-östlicher Divan). Semmi sem lehet veszedelmesebb az emberiség életére nézve, mint a tiszta ideáloknak hamis elemekkel való keveredése. Ha társadalmi életünk bonyolult problémái között tétován ide-oda imbolygó jelen nemzedék bizonytalanságának okait kutatjuk, úgy elsősorban bizonyára arra a szkepticizmusra kell rámutatnunk, amely sok esetben szinte megdöbbentő intellektuális és morális színvaksággá fokozódva, osztályrésze a szellemi élet egy újabb keresztútjára jutott nemzedékünknek. Az egymásba toluló szellemi áramlatok s az egymással keveredő problémák labirintusában eligazodni képtelen jelen generáció, szinte kábulva hallgatja a legkülönbözőbb irányból feléje szálló, hívogató szózatokat, melynek mindegyike, mint „egyedül igazságra vezérlő“ igyekszik szívünkbe férkőzni. A politika, morál, irodalom, művészetek, tudományok stb. területére vetett egyetlen pillantás elegendő ahhoz, hogy meggyőződjünk arról a bábeli zűrzavarról, amelybe a jelen problémái egymásba folynak. Csoda-e, hogy a káoszban a jó és a rossz, igaz és hamis, szép és rút fogalmai a relativitás útvesztőjén mind bizonytalanabb és bizonytalanabb fényben jelennek meg előttünk. Csoda-e, hogy e hangzavarban a legdiszharmonikusabb akkordok összetalálkozása folytán egymás mellé került a keresztyénség és a kommunizmus ? A kommunizmus és a keresztyénség kapcsolatba hozatala nem egészen új keletű. Bizonyos fokig érhető az, hogy azok a társadalmi reformátorok, akik az igazság és a szeretet eszméjéből, tehát erkölcsi motívumokból kiindulva kívánták a a magántulajdon eltörlését, társadalmi koncepciójuk és a keresztyénség között kapcsolatot igyekeztek teremteni, így Saint-