Haladás, 1945 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1945-10-01 / 1. szám
Nem Lermantov romantikus korinak hőséről lesz szó, hanem a mi jelenkorunknak egynémely sajátságos hőséről. Ezek a hősök úgyszólván semmiben sem különböznek az igazi hősöktől. Bátran kiállanak a felismert igazság mellett, fennen hirdetik meggyőződésüket, az ellenféllel szemben meg-nem alkuvók és kérlelhetetlenek. Egyszóval a hősiesség minden külső és belső ismérve fellelhető bennük. Csak éppen, hogy hősiességük megnyilatkozásának időpontjában némi csekély fázis-eltolódás tapasztalható. Majd mindjárt megmagyarázzuk, hogy mit értünk eme fázis-eltolódás Már évekkel ezelőtt... Hősünk már évekkel ezelőtt is baloldali érzelmű volt. Ehhez kétség nem férhet. Baloldaliak társaságában érezte jól magát, nem rajongott Hitlerért s megvetette a nácizmus hazai csatlósait, nem hitt a német győzelemben, elítélte kormányzatunk tengelybarát politikáját, pálcát tört az igazságtalan, embertelen zsidó-üldözések felett és mosta lelki kezeit mindezekért. Politikai elveit, világnézeti meggyőződését — szűk baráti körben — nem is tagadta. Esténként Londont és Moszkvát hallgatta — zárt ajtók mögött. Szóval hősünk határozottan baloldali volt — odahaza, szűk családi s a nem sokkal bővebb baráti körben. Még a hivatalában is megkockáztatott egy-egy baloldali megjegyzést. Persze valamivel óvatosabb a migfogalmazásban. Nem azt mondta például, hogy: „már pedig a németek ezt a háborút el fogják veszíteni", hanem ilyenformán: ,,nézd öregem, lehet, hogy igazad van, de azért én a magam részéről nem tartom olyan egészen bizonyosnak a totális német győzelmet . A zsidóüldözések elfajulása idején nem jelentette ki határozottan, hogy ember és ember között nem szabad különbséget tenni, hanem valahogyan így köntörfalazott: Jr ezért mégse lenne szabad túlzásba menni, elvégre a zsidók között is akad tisztességes ember." Hát persze, persze, a hivatalfőnök közismert volt németbarátságáról és antiszemitizmusáról — elvégre ezért juthatott vezető pozícióba —, s ugyebár az ember egy-két meggondolatlan kijelentés miatt mégsem kockáztathatja állását és karrierjét. Még esetleg lerontaná a minősítést s Korunk Hőse kimaradna az előléptetésből Meg aztán a kollegák között sok a .Alínt* spica, s ezek annyit hangoztat-tak, hogy szálasi átveszi a halaimat, hogy — ebben a tekintetben mégis CSUK. igazuk van a németeknek. — „waszkumawisza " Mikor egyik nyilasérzelmü kollégája fenyegető hangsúlyozással figyelmeztette, hogy az újságja „zsinópérenc" lap, s egyszer majd számonkérik, hogy ki milyen sajtóorgánumot járatott, sietve lemondta endigi kedvenc baloldali hírlapját és a külszín kedvéért előfizetett az Ij Magyarságra. Lelkiismeretét könnyen megnyugtatta avval, hogy elvégre Milotay , mégiscsak tehetséges publicista, másrészt pedig művelt ember nem lehet teljesen elfogult, meg kell ismernie az ellenfél állásfoglalását is. A nyilvánosság előtt , ha véletlenül Korunk Hőse olyan helyzetben volt, hogy a nagy nyilvánosság előtt is megnyilatkozhatott cikkeiben, előadásaiban kínosan kerülte a napi politika témáit. Korunk vajúdó problémáit csak történetfilozófiai általánosságban érintette Ortegán, Ruizingan és Röpkén keresztül. S ha mégis leereszkedett napjaink kérdéseihez, megelégedett effajta problémák feszegetésével, hogy a háborúban valóban hallgatnak-e a múzsák, s ha igen, hát mert hallgatnak. A feleletben persze nem említette azt a legfőbb okot, hogy azért hallgatnak, mert a mindenható Cenzúra betapasztja a szájukat. — Hozzá mert szólni ilyen izgató problémákhoz is, hogy a huszadik században meghalt e a szerelem, avagy hogy illik-e a nőknek utcán cigarettázni. Nagyon hálás terület volt a sport is, vagy a közgazdaság, ha értett hozzá. Vagy a képzőművészet, különös tekintettel korunk népi törekvéseire. Ám ami a zsidókérdés, meg a külföldi és hazai nácizmus maffiáját illeti, Korunk Hőse e tekintetben — bármily németellenes is vert szíve mélyén mégis csak a teuton „nicht anführen" álláspontjára helyezkedett. Elvégre egy úriember a maga fölényes tudásával ésműveltségével csak nem ereszkedhetik polémiába a műveletlen, bárdolatlan jobboldai tollforgatókkal Március tizenkilencedike Jött aztán a végzetes fordulat, március tizenkilencedike. Korunk Hőse úgy belesápadt, hogy Hirohito istencsászár sárgasága hozzá képest piros rozsfinak tekinhető. És elkezdett reszketni. Meggyőződve, hogy neve elsőnek szerepel a (teslapo balállistáján, hiszen a náciérzelésű Pereznák kollegája HALADÁS Kimszery Gyula cikke: KORUNK HŐSE előtt egy alkalommal megfontolatlan könnyelműséggel visszavonulásnak merte nevezni Rommel tábornok elszakadó m mozdulatát , és betiltották azt a lapot, amelyben ezelőtt hét hónappal eléggé nem hibáztatható elővigyázatlanságból cikket követett el a vastraverzek teherbíró képességéről. Az első éjszakát kínos álmatlanságban töltötte. Ha zörrent egy levél, poroszlót — még pedig porosz poroszlót — jönni vélt, miként annak idején Kanizsa, Rozgonyi. Még az éj folyamán begyújtott a kályhába s reszkető kezekkel tűzbe dobta egész levelezését, hátha akadna bennük valami kompromittáló adat. Könyvtárából — fájó szívvel bár — máglyahalálra ítélte Pethő Sándor Görgey életrajzát: ugyanezt akarta tenni a Hóman—Szekfűvel is — Szekfű alatt, de aztán Hóman kedvéért mégiscsak megkegyelmezett. Ellenben nem kerülhette el sorsát Thomas Mann Zaubergbergje, nem is szólva a Békepárt litografált röpiratáról. Ifjúkori emlékkacatjai közül izgatott kapkodással kikereste hatodikos dolgozatát Goethe hermann és Dorotheájának női alakjairól, annak netán való igazolásául, hogy ő már gyermekkorában is híve volt a magyarnémet kultúrkapcsolatok kimélyítésének. Pár nap múlva kissé megnyugodott és — csillagos ismerőseit óvatosan kerülve — tengette napjait október tizenötödikéig. Ekkor ismét kitört rajta az üldözési mánia. Megy, fut, rohan a száműzött hálóinggel és fogkefével, míg el nem hangzott Budinszky igazságügyi főszéktartó megnyugtató kijelentése, hogy a kis baloldaliaknak — ha csak nincsen bennük szemita vérbeütés — nincsen okuk a félelemre, mindenki tiszta lappal kezdhet új hungarista életet a tejjel-mézzel, rögvalósággal és talajgyökérrel folyó Kárpát-Duna-Nagyházában. Korunk Hőse már éppen új életet akart kezdeni. Elismerjük, nem rajongott most sem a kamerádokért, sem nyilas csatlósakért, nem bízott túlságosan a német csodafegyverekben WESSELÉNYI MIKLÓS CIKKE: Magyarország és a kaidomi értekezlet A londoni külügyminiszteri értekezlet foglalkozott az úgynevezett csatlós államokkal, tehát a Magyarországgal kötendő békeszerződéssel is. Bár a demokratikus Magyarországnak semmi esetre sem szabad elkövetnie az elmúlt korszak magyar külpolitikájának azt az alapvető hibáját, hogy Magyarország világpolitikai helyzetét minden tekintetben félreismerte és túlértékelte, a demokrácia alapelveinek megfelelően mégis remélhetjük, hogy a békeértekezleten egy későbbi időpontban Magyarország álláspontját is meg kívánják hallgatni. Éppen ezért nem látszik szükségtelennek, ha lelkiismeretünk és a tények alapos megvizsgálása után megkíséreljük összefoglalni azokat a célokat, amelyeket Magyarország a londoni konferencia és a végleges békeértekezlet következményeként elérni remél és óhajt. Nera lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a békekötés kérdésével kapcsolatban a magyar közvéleménynek mindig szem előtt kell tartania, hogy Magyarország a most lezajlott háborúban hibás és vétkes politikája következtében a vesztes oldalon állott s ennek következményeit viselnie kell A békeszerződések méltányossága tehát kizárólag a szövetséges és győztes hatalmak jóindulatától is józan belátásától függ- Szerencsére ezek a győztes hatalmak már többizben tanújelét adták annak, hogy a legyőzött államok s így Magyarország ügyét is jóindulattal kezelik. Higgadtan mérlegelik a tényeket s nem fogják megismételni a huszonhat évvel ezelőtt elkövetett párizskörnyéki békék hibáit. Természetes azonban, hogy ez a jóindulat és józanság egészen mást jelent, mint amit az összeomlást megelőző magyar kormányok a magyar állami törekvések legfőbb céljaiként (legfeljebb árnyalati különbségekkel) megjelöltek. A magyar demokrácia csak úgy lehet őszinte és életképes, ha le tud mondani a múlt ilyenféle illúzióiról. Külpolitikánknak végre szembe kell néznie a tényekkel s azok következményeivel és végre csakugyan reálpolitikát kell csinálnunk. Enélkül demokratikus külpolitika, de általános demokratikus fejlődés is elképzelhetetlen. Mindehhez szükség van a közvélemény reális és érzelmi átnevelésére. Huszonöt évi egyoldalú nevelés után ez nem könnyű, de mégis meg kell történnie. Hiába tudják az ország felelős tér. -zői és a vezető állásban lévők, hogy teljesen függetlenül a hálától, amellyel a nyilas rémuralom alól felszabadító Szovjetúniónak tartozunk, a győztes szomszédos orosz nagyhatalom bizalmát és barátságát kiérdemelni Magyarország elsőrendű érdeke. Nem elég, ha csak a vezetők látják ezt világosan, mert a magyar közvélemény széles rétegeit kell átitatnia annak a tudatnak, hogy a Szovjetunióval való szoros baráti viszony megteremtése a jövő magyar külpolitikájának elsőrendű feladata. Hasonlóképpen nem szabad megismétlődnie annak, hogy valamely népbutító propaganda hatása alatt a közvélemény túlnyomó többsége téves képet alkosson magának a nyugati demokráciák mibenlétéről és erejéről. Nem szabad előfordulnia annak sem, hogy Magyarországon komolyan elhigyjék, hogy az angolok «de generáltak», az amerikaiak pedig «zsidók», tehát alsóbbrendűek. Végső fokon a való helyzetnek ez a tökéletes félreismerése okozta Magyarország mostani tragédiáját. S még valami, a revíziós politika. A revizionizmus, amely huszonöt éven keresztül vörös fonalként húzódott végig a magyar külpolitikán, a második döntő tényezője az ország összeomlásának. E politika következménye volt az, hogy az ország jelentős többsége oly őszintén lelkesedett a németekért. A maga szempontjából ennek a felfogásnak kétségtelenül igaza volt, mert a fegyveres erővel végrehajtott revízió, a szentistváni birodalom visszaállítása úgy, ahogy a múlt rezsimek óhajtották, másként mint Németország oldalán nem is volt elképzelhető. A múltban Magyarországon bármilyen népgyűlésen mindenki biztos szónoki sikerre számíthatott: 1. ha a zsidókat szidta, 2 ha megfelelő revíziós frázisokat puffogtatott. Ez az, aminek véglegesen meg kell szűnnie, aminek megszűnése nélkül újjáépítés el sem képzelhető. Tökéletesen le kell tudnunk mondani a revizionista politikáról. Bizonyos, hogy ez nem könnyű, helyenként talán fájdalmas is, de mégis elkerülhetetlen. Mert egrészt ki kell küszöbölni mindazokat az okokat, amelyek szomszédainkkal az együttműködést megnehezítik, s melyek a mai napig megakadályozták a dunavölgyi népek összefogását Másrészt meg kell szülnie azért is, mert a korszellem követelmény,ennek megfelelően történelmi indokokkal (bármennyire is jogosaik legyenek azok egyébként a maguk szempontjából) többé érvelni mm lehet. Az egyedüli érvelés az etnikai, a nemzetiségi elv lehet s ez az a pont, ahol a magyar békecélok párhuzamosan haladhatnak egy részleges is igazságos revízió gondolatával. Mert a revízióról való lemondás természetesen nem jelentheti azt, hogy igazságosnak ismerjünk el olyan határmegvonást északi és délkeleti szomszédunk irányában, amely esetleg túlnyomóan magyar többségű területeket csatolna el tőlünk. Természetes azonban, hogy a demokratikus elveknek megfelelően semmi kifogásunk sem lehet azellen, ha ezeken a területeken is népszavazás dönti el a hovatartozás kérdését . Súlyosabb a probléma azokon a területeken, ahol a lakosság kimondottan vegyes, vagy ahol a földrajzi adottságok folytán igazságos határmegvonás nehezen képzelhető el Itt területi autonómiákkal sokat lehetne segíteni a bajokon, sőt a magyar felfogás esetleg a lakosságcsere gondolatától sem idegenkedhetik, ha az önkéntesen történik és szigorúan a magántulajdon és a humanizmus elveinek tiszteletbentartásával. A területi kérdéseken kívül szomszédainkkal kapcsolatban természetesen még számtalan megoldásra váró probléma van. Például a gazdasági kapcsolatok normalizálása és a kulturális érintkezés intenzívebbé tétele. Csak így tudjuk egymást kölcsönösen megismerni és csak így teremtődhetik meg végre az az atnoszféra, amely lehetővé teszi a Dunamedencében élő különböző nyelveket beszélő népek békés együttműködését Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a szándék egymagában még nem elég, mert hiszen pl. Jugoszláviával szemben az elmúlt magyar rendszer súlyos vétkeket követett el. Minket baloldaliakat, akik mindenkor élesen szemközt álltunk a múltbeli magyar kormányok politikájával, ezekért a bűnökért nem terhel felelősség. Ennek ellenére tudjuk, hogy ezeket a hibákat előbb anyagilag és erkölcsileg jóvá kell tennünk ahhoz, hogy az őszinte együttműködés légköre kialakulhasson. De ennek a szándéknak kölcsönösnek kell lennie. Hiába fáradozunk pl. a Csehszlovákiával való jószomszédi viszony megteremtésén, ha Csehszlovákia a legelemibb emberi jogok semmibevevésével bánik a csehszlovákiai magyar kisebbségekkel. Mindezeken kívül Magyarország a londoni értekezlettől és az ezt követő békekonferenciától azt reméli, hogy véglegesen és végérvényesen visszatérhet a demokratikus némzetek közösségébe is helyzetének megfelelően ismét tényezője lehet a nemzetközi életnek. Természetes, hogy semmiféle illúzióban nem ringathatjuk magunkat és mi sem állhat messzebb tőlünk, mint a Csáky-féle nagyzási mánia, amely Magyarország "középhatalmi" szerepében tetszeltget. De vitathatatlan, hogy minden nemzet nem csak tárgya, hanem alanya is a nemzetközi politikának és bizonyos keretek között a világpolitika nagy sakktábláján minden nemzet olyan szerepet játszik, amilyen fajsúlyt magatartása révén a nemzetközi létben biztosítani tudott. A demokratikus Magyarország szeretné a maga számára a helyzetének megfelelő lehető legmagasabb fajsúlyt biztosítani. A genfi Népszövetséggel kapcsolatban Magyarország nem szerzett túlságosan jó tapasztalatokat, de tárgyilagosan ,el kell ismernünk, hogy a Népszövetség gyakran segítségünkre volt, s hogy a múltbeli magyar kormányok, amelyek nem akarták őszintén a nemzetközi együttműködést és amelyek a Népszövetségben a revíziós politikájuk kerékkötőjét látták, mindent el is követtek a Népszövetség diszkreditálására és arra, hogy a népszövetségi eszmét Magyarországon népszerűtlenné tegyék. Ennek is gyökeresen meg kell változnia. A Népszövetség helyébe lépő Egyesült Nemzetek alapokmánya amúgy is kiküszöbölni látszik a genfi intézmény hibáit és mindent el kell követnünk, hogy az új népszövetség és a nemzetközi együttműködés gondolatát tudatosítsuk a magyar közvéleményben. Csak akkor, ha a nemzetközi együttműködés gondolata legalább olyan mélyen gyökerezik majd a magyar közvéleményben, mint a letűnt korszak német imádata, csak akkor mondhatjuk el igazán, hogy a magyar nemzet megértette a demokráciát és Magyarország csak ekkor lehet Igazán őszinte és hasznos tagja az Egyesült Nemzeteknek. A londoni értekezlet a békeelőkészítés munkájával foglalkozik s az új Maroszország azt reméli, hogy ha az előkészítő munkálatokban nem is vehet részt, de a béke meeszilírstánához minél előbb teljes erejével hozzájárulhat. 5 sem, de elvégre élni csak kell valahogy. Meg aztán a hadihelyzet alakulása sem történt éppen az elképzelése szerint , titokban azt remélte, hogy angolszász ejtőernyősök fognak leereszkedni a Vérmezőn vagy pedig török Duna-alattjárók hatolnak fel a Margitszigetig. Már éppen azon a ponton volt, hogy „itt élned kell" ide, „halnod kell" oda, mégis csak Nyugatra vonul, de ekkor váratlanul bezáródott az ostromgyűrű a város körül, és Korunk Hőse itt rekedt. Az ostrom idejét végigkuksolta az óvóhelyen. Egy alkalommal a fal mellett lapulva elmerészkedett a harmadik szomszédba, meglátogatta barátját, Korunk mrásik Hősét. Látogatásának eredeti célja az volt, hogy kölcsönkérjen két kiló krumplit De ha már ott volt, természetesen megvitatták a hadihelyzetet is. Négyszemközt átkozták a németek és nyilasok őrültségét és gonoszságát Ez a baráti beszélgetés aztán — hogy hogy nem — úgy rögződött meg emlékeidőben, mint valami veszedelmes konspiráció, mint valami hősi földalatti ellenállási mozgalom. A felszabadítás után A felszabadítás után négy-öt nappal kimerészkedett a bunkerből, örömmel tapasztalta, hogy a megszálló sereg nem áll kutyafejű tatárokból, az ember húsevés nem tartozik vegetatív funkciójuk közé, még csak attól sem kell tartani, hogy az ember lenyírt koponyájára letörölhetetlen vegyszerrel piros számot pingálnak s a szerencsétlen áldozatot végeláthatatlan katonákban Szibériába cipelik. Mikor Korunk Hőse minderről meggyőződött, akkor egyszeriben valóban hőssé vált És most már egyszeriben nem tartotta méltóságán alulinak a napi politikát. Úgy érezte, hogy Debrecenbe kéne menni, mellékesen persze pulykakakast is kéne venni, de nem ez lenne a legfontosabb, hanem miniszteri tárcát kéne szerezni. De aztán mégis letett erről a tervéről, mert viszszarettent az utazás viszontagságaitól. E helyett sietve belépett egy pártba. Eredetileg egy másik — általa posszibilisebbnek tartott pártba — akart belépni, de annak a másik pártnak a központja két kilométerrel messzebb volt Úgy döntött, hogy majd akkor lép át, ha megindul a villamos közlekedés. Korunk Hőse azóta nyüzsög és hemzseg. Ir. szónokol és szervez. Bátraa kiáll a felismert Igazság mellett, fennen hirdeti meggyőződését, meg nemalkuvó és kérlelhetetlen az ellenféllé szemben. Miután ellenfelét a Szövetséges Hatalmak hadseregei alaposait elintézték. Ez a jelentéktelennek tűnt „miután" az a bizonyos fázis-különbség, amelyre előadásunk elesési céloztunk. Korunk Hőse most dörgedelmes vezércikkekben, hangzatos szónoklatokban szidalmazza a hitlerizmust, a nyilasokat, s a leghevesebben ostorozza a régi rendszer bűneit Nincs az a népbírósági ítélet, ami kielégítené vérszomját, nincs az a hóhér kötél amit elég vastagnak tartana az SS-pribékek és nyilas csirkefogók felkötésére. És ez rendjén is volna, csakhogy. Csakhogy van egy Kiss József nevű magyar költő, s ennek van egy közismert verse, amely így kezdődik: ó, mert ily későn!" De Korunk Hősének ténykedése korántsem merül ki a múlt mulasztásainak, bűneinek meddő számonkérésében, ő utat mutat a jövőre is. Újjáépítésre buzdít. Másokat. Saját jómaga még ujjal se mozdított meg egyetlenegy téglát sem. De ha az ujját neva is, annál inkább használja mellső végtagjának egy másik részét, nevezetesen a könyökét. Mert Korunk Hőse könyökél Nem is állást, hanem állásokat könyököl ki a maga számára állítólagos érdemeire való hivatkozással. Nincs az a magas pozíció, amelyre mélatlannak, érdemtelennek tartaná magát. Korunk Hőse általában úgy viselkedik, mintha ő találta volna fel — nem is a puskaport —, hanem legalább az atombombát. " A múltkoriban találkoztam Korunk Hősével és nagyon tapintatosan szemére lobbantottam viselkedésének, jellemének egynémely visszásságát. Korunk Hőse tetőtől talpig végigmért és megvető hangon kijelentette, hogy reakciós vagyok. A múlt század korának hősét Lermontov rajzolta meg. Jelenkorunk hőseinek jellemét az amerikai Lewis Sinclair fogalmazta meg a legtalálóbban és legtömörebben: „óvatos dulia'jok.'" Avaz hazai síkra vetítve: Korunk' Hősei óvatosak voltak a felszabadításig és duhajok a felszabadítás után. TESTIKÁRUK vétele — eladása DL, VJaMikArtt tf. uá» Magyar Radikális Párt központja BiHtepest. Vi.f PodiaaiiiCZky b. 31 SERTAMIN húshelyettesitő tápszer Dreher élesztő nemesítve a Dreher An'al —Richter Gedeon eljárAtnal