Haladás, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-11-20 / 47. szám

584 A százéves GEORGES SOREL Száz év előtt született, huszonöt év előtt halt meg, abban a hónapban, amikor Mussolini, aki távoli tanítvá­nya volt, bevonult Rómába. Míg élt, legföljebb ezer ember olvasta írásait. Élete főművét, a „Reflexióm sur la Violence"-t, a könyvtárak finom pora borítja, de kevés ember volt ez év­században, aki olyan tartós és szívós hatást tett volna korára s a következő évtizedek, talán századok történetére. Hídépítő mérnök volt, francia polgár­elhanyagolt külsejű, de a becsület­rend rozettáját viselte gomblyukában. Autodidakta bölcselő, Benedetto Croce barátja, az első, aki Lenin történeti nagyságát felismerte s az első világ­háborút követő antikommunista ára­datban bátran ki is mondotta. Egyéb­ként a legélesebb nyelvű emberek egyike, ak­i kortársairól, Jaurést sem kitéve, megsemmisítő karikatúrákat tudott felvázolni s aki Búré szerint, ha lenyelte volna saját nyelvét, mér­gezésben halt volna meg. Lenin „za­varos kopon­ának" nevezte, talán az is volt, de írásaiból a lompos genie szikrái pattognak ki. Az ideák embere volt aki törvénynek állította fel hogy „soha ideát elvetni nem szabad". De­ mi is az idea a maga vegytiszta mivoltá­ban? ..Haben Sie eine Idee über eine Idee?" kérdezte előtte Hernt. Sorel gondolatvilágában az erőszak volt az idea, a megalkuvás könyörtelen elve­tése. Az eszmét és a gondolatot ke­gyetlen szigorral végiggondolta és végigvezette s végső következtetéseit habozás nélkül szavakba öltöztette. Ugyanezzel a szigorral tört pálcát az európai szociáldemokrácia fölött, ugyanezzel a szigorral vetette el a parlamentarizmust, a demokrácia nyu­gati formáját, a humanizmust s a pacifizmust Helyébe az elite, a vezető minoritás elméletét állította, mint utána sokan, s napjainkban az angol Toynbee, a „creative" és a „dominant minority" formájában. Romantikus volt és misztikus, de az erő és az erő­szak romantikusa és misztikusa, ami kartéziánus logikával párosult nála. Ebből a logikus szigorral végiggondolt elméletből fakadtak, ma, utólag ol­vasva megdöbbentő jóslatai, köztük az európai katasztrófa hátborzongató megjövendölése.­­„A béke abnormális állapot Európában" — írta az első világháború előtt, ebben az Európá­ban, amelyet rákokkal megrakott ko­sárhoz hasonlított. Utálta és megvé­tette ennek ellenére a háborút, lévén az ellentmondások virtuóza, ezt az ,,undok szörnyeteget, amely nem old meg semmit és nem változtat meg semmit",­­ amelyet „az emberiség kollektív öngyilkossági kényszerkép­zetének" nevezett. Megjósolta Anglia bukását, mert az angol társadalmi rend megrendülése maga után vonja Anglia gazdasági és katonai hatalmá­nak összeomlását is. A háború utáni bonyodalmakat előre látta, s megírta, hogy a szövetségesek féltékenysége és viszálya a győzelem után szinte „ter­mészeti törvény". A haladás mítoszát mélyen megvetette. Lévolution, c'est ane blaques Ugyanígy megvetette az ús optimizmust a politikában, amely az európai emberiség minden bajának a kútforrása, mert olyan feltevésekre épít reményeket, amelyek sohasem valósíthatók meg. Kevés európai író vagy bölcselő volt, aki olyan ösztönö­sen és pontosan ítélt volna a régi Oroszország fölött, mint Sorel. „Csak lángeszű ember adhatja vissza a ször­nyű Romanovok után az oroszoknak a társadalmi és nemzeti méltóságot" — írta ez orosz forradalom kitörése­kor? Lenin első beszédei és cikkei után megállapította, hogy egyedül ,,Lenin ismerte fel a maga egész mély­ségében a proletariátus jelentőségét Lenin módszere az egyedüli helyes. AZ ő módszere az erőszak, fegyvere a rendíthetetlen akarat, hogy maradék­talanul, jusque­ au but, valósítsa meg a marxismus céljait. Megvan benne az igazi államférfi legfőbb ereje — s ez az, hogy a tömegek minden szavát kövessék!" Legfőbb teljesítménye, hogy olyan szellemi atmoszférát te­remtett, amelyben az emberek célja nem az, hogy meggazdagodjanak!" és , ,Lenin" — írta 1922-ben — „a leg­gjobb orosz Nagy Péter óta". .Miért nevezte Lenin mégis zavaros agyvelőnek? Mert a szocializmus és nacionalizmus szintézisét hirdette és megjósolta. Ez a szintézis volt élete legnagyobb tévedése. Ebben a szinté­zisben nem a szocializmus vált ural­kodó elemmé s « modern diktatúrák, amiket 1922-ben kísérteties pontosság­gal ugyancsak megjósolt, nem oldot­tak meg semmit és nem döntöttek el semmit. Förtelmes örökséget hagytak hátra, amelyből Európa és az emberi­ség talán csak nemzedékek után tud kibontakozni. K. D. A .Volponev próbáján találkoztam tegnap Bárdos Artúrral, aki elmesélte, hogy Lengyel Menyhérttől kapott le­velet New Yorkból. Mivel Lengyel mindig az író kutató szemével nézi az amerikai életet, kíváncsi voltam, mit ír. Elkértem a levelet Bárdos Ar­túrtól. íme néhány érdekes részlete: — Az egész világot megmérgezték, még ebben a szép, nagy, szabad or­szágban is bosszankodunk ostobaság­a miatt És főként önmagunkat sajnál­juk, amiért nem vagyunk elég fiatalok ahhoz, hogy megkezdjük Amerika szín-­ házi életének nagy reformját, hogy végre felfedezzük számukra a színhá­zat. Mert ez egészen szűz terület még és a fáradságot gyorsan jutalmazná. El tudod­ képzelni, hogy milliós vá­rosok élnek színház nélkül és csak az odavetődő másodrendű truppok rövid szerepléséből ismerik a darabokat? Holott az egyetemek milliószámra ont­ják az intelligens embereket — ideális színházi közönség! — amely már tor­kig van a mozival. S maga a new­yorki szính­áz is inkább gambling place, mint művészi vállalkozás, ötven­hetvenezer dollárba kerül egyetlen vál­lalkozás, amely is megbukik, erre­ két előadást ér meg. No de erről köteteket lehetne írni. — Hogy az idén részt veszek-e ebben a játékban, az igazán nem rajtam, ha­nem a körüményeken múlik. Két da­rabom van, a „Nyári vendég" című komédia és a „Tana a sötétben" című dráma — mind a kettőnek nagyon jók a esélyei. Azonkívül dramatizáltam a „Lady Chatterley's lover"-ját is, ez roppant érdekes és bizonyos társadal­mi jelentőségű is. Kétségtelenül ismered a híres regényt, amelyből készült Ma­gyar előadás szempontjából az a baj, hogy a darabok angol nyelvűek és nincs is belőlük magyar példányom. Lusta vagyok ahhoz, hogy magyar példányt csináljak. Viszont egy kicsit komikusnak érzem azt, hogy angolul küldjem el és ott valaki lefordítsa magyarra. — Gondolunk arra, hogy ha Isten segít, jövő tavasszal átnézünk látoga­tóba. Az biztos, hogy háború nem lesz. Szeretnék veled a Central Parkban sé­tálni Artúr és megbeszélni a dolgokat. Most már két fiad van itt, jó volt, ha egyszer meglátogatnál minket. Zi­lahy Lajcsi is itt van, látom olykor... 10| Buday Györggyel beszélgettem, aki 10 év óta nem volt Budapesten. London­ból érkezett haza, ott töltötte el az elmúlt éveket. A kiváló grafikusmű­vésznek a nevét és munkásságát Ang­liában is jól ismerik. Nézem kint készült gyönyörű munkáit és feltűnik, hogy a neve mellett mindenütt három betűt látok: A. R. E. Mit jelent ez? Buday György elmondja, hogy 1939-ben a Festők és művészek kir. Tár­saság tagjának választották. A három betű az Association Royal Engraver­nek a rövidítése. Angliában úgy bigy­gyesztik a név elé, mint nálunk a dr-t. Ennek a társaságnak mindössze 105 tagja van és ebből csak 8 külföldi. A legérdekesebb az, hogy Buday György egy sorozat székely népballadával pá­lyázott a tagságra. Legújabb munkájáról már hazaér­kezése előtt hallottam. Az angol Christmas Card-oknak, a karácsonyi üdvözlőkártyáknak a történetét írta meg. Buday megmutatja a többszáz­oldalas, hatalmas kéziratot. Azt mond­ja: hétfőn este fejezte be, kedden adta ül a kiadónak és szerdán reggel röpült haza Budapestre. 1945-ben kezdett hozzá a munkához és most fejezte be. 1943-óta minden évben csinált a régi, szép Szegedi Kalendáriumhoz hasonló kis könyvecskéket, amelyeket kará­csonyi üdvözletül küldött el jóbferátai­nak. 1945-ben a kis könyv karácsonyi népszokásokról, köztük a Christmas Card-ról szólt. Akkor tudta meg, hogy a Christmas Cardok történetéről eddig senki sem írt könyvet, így fogott h­ozzá a munkához. 1946 karácsonyán a Times vezércikket írt arról, hogy miért nem foglalkozik senki sem a Christmas Cardok történetével. Buday válaszolt a vezércikkre, közölte, hogy éppen ezen dolgozik. Arra kérte a „Times” olvasóit, hogy ha valakinek Christman Card-gyüteménye van, bo­csássa forrásmunkául rendelkezésére. Özönével érkeztek a válaszok. Mant, az angol an­iakirályné volt az fg'k levélíró, aki felajánlotta Budaynak, hogy Windsorban lévő hatalmas gyűj­teményét Londonba viteti és szívesen megmutatja. Budai csakugyan felke­reste a királynőt, aki lindoni protá­já­ban fogadta és 18 óriási albumot mu­tatott meg, valamennyi Christma s Car­dokat tartalmazott. Marv királynő részv. esztendős kora óta, vagyis 1872 óta gyűjti a Christmas Cardokat. Kisgyer­mekkorában az első Christmas Cardo­kat Viktória királynőtől kapta, aki rendkívül kedvesen maga dedikálta a karácsonyi üdvözleteket. A Christmas Card tudvalévőn főként a viktoriánus korban volt divatos. Mary királynő al­bumaiban a gyermeket festette és raj­zolta Christmas Cardokat látott. VI. György, a mai angol király már négy­éves korától kezdve minden évben raj­zolt karácsonyi üdvözletet a királyné­nak. Erzsébet főhercegnő is kislány­kora óta készített Christmas Cardokat. Tavaly például egy szép kis linoleum­meszetet csinált. Fredor Garkin gárdafirnagynak a fe­leségétől mgkaptam a vridght,a borscs levesnek, s a orosz..k egyik nemzeti eledelének a ricepjét. Évek­kel ezelőtt Párizsban találkozom a borscs-levessel. A „Reine Pedauque" vendéglő a külföldi gom­metknak ked­veskedett ezzel a különlegességgel. Azóta is kíváncsi voltam arra, hogyan készül. A kedves és kitűnő Gurkinné most elárulta. (A Gurkin nevet eg­éb­ként sokan ismerik ná­luk. Gurkin őrnagy rendkívül ku­ty­ált ember, több nyelven beszél, elvisdeni e-gye emi tanár. A magyar íróknak, művésze's­nek és tudósoknak jó­ barátji és őszinte Segítőj­.) De ho­gy visszatérj­k a borsos-levesre, elmondom a receptjét: Korubilai 60—70 deka marhahúst vagy ürühús! velőscsonttal, egy-két c'b­e'lész paradicsommal, egy zöldpapri­kával, 2—3 babé levél­el, néh­ány SE - egész borssal, egy két fej vörös egymá­val felteszünk: annyi vizet öntünk rá, amennyi az egészet elt­él. (Két da­rb egész céklát is beleteszünk, hogy megszínesítse, de ezt tálalás előtt ki­vesszük belőle) Amikor a víz firr, akkor egy vékonyra szeletelt céklát is beleteszünk (ez benne is marad), azon­kívül szeletekre vágott leveszöldséget, nem túlságosan vékonyra vágott kis fej káposztát és három négy darab burgonyát A teféa elején beletett pa­radicsomokat kivesszük, megpasszíroz­zuk és amikor a burgonya félig meg­lőtt, újra visszatesszük. Amikor a hús is megpuhult már, akkor vékonyra vá­gott zöldpetrezselymet teszünk bele és újra felforraljuk. A húst külön tálal­juk, A levésre pedig egy kio tejfölt öntünk. pro frigóta tudom már, hogy életlinket jórészt az dönti el: jól alszunk-e vagy rosszul. Azok az emberek csinálnak nagy karriert, főként politikai karriert, akik kevés alvással is beérik. Ezeket a röviden, de intenzíven alvókat azért irigyeltem mindig, mert hosszú a nap­pa­luk. Ha rosszul alszom, pesszimista és rosszkedvű vagyok és feleannyit dolgozom. Mivel a probléma sokat fog­lalkoztatott, nagy érdeklődéssel olva­som, hogy Prof. N. Kleitman, a chi­cagói egyetem „Sleep Laboratory"-nak, vagyis az alvás kérdéseivel foglakozó kutató intézetnek a vezetője, 25 esz­tendő óta tanulmányozza az alvás tit­kát. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az alvással kapcsolatos babonákká fa­jult régi elképzelések helytelen­k. Nem igaz, hogy nyolc óra hosszat kell aludnunk, mert van ember, aki öt órá­val is megelégszik, van, akinek kilenc is kevés. Nem igaz, hogy a forgolódás gátol az alvásban, mert ,­ha mozdulat­lanul alszol, akkor reggelre megmere­vedsz" — mondja. Nem igaz, hogy ár­talmas a baloldalon való alvás, mert az éjszaka folyamán úgyis mindkét ol­dalunkra sor kerül. Nem igaz, hogy rosszul alszunk, ha lefekvés előtt eszünk vagy iszunk. Klei­man profesz­szor kísérletekkel bloo­.yttotta be, hogy a legtöbb ember akkor is jól al­szik, ha feketekávét iszik lefekvés előtt. Van ember, akit a kávé csak azért zavar az alvásban, mert tud róla, hogy a koffein élénkít. Kleitman tanár azt is bebizonyította, hogy a jó házasságot is nem egyszer az alvás dönti el. Példának em­eli meg, hogy jóbarátjának a házassága azért bomlott fel, mert a házastársak alvási igénye különféle volt. Amikor a férj karán kelt fel, a f­eség még álmos volt. A férj eszt fáradtan ment haza, a feleség pedig frissen és mulatnivágy­an fogadta. A baj az volt, hogy nem egit­időben voltak frissek "agg­almasak. A legérdekesebb az, hogy Kleitman a rossz alvónak azt tarácsolja, feküd­jön le este egy órával hamarabb Meg­állapította, hogy a korán lefekvő em­ber tovább és mélyebben alszik, mint a későn fekvő. Ezek után csak arra vagyunk kíváncsi, najion Kleitman professzor hány alta­tóval és esténkintt ÜXo Aa angol, a francia és az amer-nl sajtó headlH'Okon harsogja » E­zsé­bet trónörökösnél esküvőjéről szóló híreket és izgalmakat. Olykor meh­pc.éssel lá­tom, hogy a legsúlyosabb politikai és gazdasági problemáka­ tii.gyuló cikkek szomsz­édságában vá­ratlanul felbukkan a gótikus szentség­házakra emlékeztető esküvői lob­a­kompoz­ále fény,képe, vagy a Laszerús­lányok tündér­­indájának a rajza. Mint afféle könnyed és üdítő figyelmez­tetést óvakodjunk attól, hogy végkép-b­en elmerüljünk a lét és nemlét kér­éseinek görcsös vita ásában. Ez a világraszóló óriási publicity azonban nemcsak nekem tűnt­­el, hanem a párizsi New York Herald Tr­­un-nak is, amely fölháborodottan tiltakozik az ellen, hogy Commander Richa­d Colville, a királyi udvar sajtófőnöke ekkora lárma­ csapjon az es­kvő kö­rül, amely roé-, a h'l'ywoodi f­émsztá­rak hírvevőit is megszégyeníti. A News Review-ben olvasom, hoggy a nngviné. r^tfl propaganda filmé­t Di­na Littel­tonnak, az angol újságírónőne­k a műve. A szép, fiatal, vöröshajú Ultra egyébként a királyi sajtóiroda első női alkalmazottja. Ugyancsak a New Review-ban olva­som, hogy az esküvővel kapcsolatban a közvéleményt l­rt inkább az a ké­dét izgítja, mely­et Miss Mar Ion Reeves, hervadt hájú snfTransette-hölgy vetett fel valamelyik gyűlésen. Azt mondta: — Tiltakozunk BT. ellen, hogy a brit trón örököse az iskitván engedelmes­séget fogadjon egy föld­­harcodn­ak, aki később az alattvalója lesz. Tudom, az emberek erre az felelik: a trón­örökösnő később úgysem engedelmes­kedik majd neki. Ezt remélem is, mert a trónörökösnőnek, illetve ki­ályzőnek az a kötelessége, hogy csak a lelkiis­meretének és az államnak engedemes­kedjen. Ennek a kissé fantasztikus tiltako­zásnak és ut­ának az az előzménye, hogy az 1662-ben kiadott hivatal­ a imakönyv, a Book of Common Prayer szerint a menyasszony az esküvőn engedelmességet fogad a vőlegénynek. 1927-ben a Zsinat jóváhagyta az Ima­könyvnek azt a módosítását, amely csak a szeretet és a ragaszkodás meg­tagadását írja elő. Az angol Parlament azonban elutasíotta az egyház erre­vonatkozó törvényjavaslatát 111 Erich Kästner, akiről azt mondják, elég bátran és tisztességesen viselke­dett a hitlerizmus idején, ma Mün­chenben az amerikai megszálló csa­patok „Neue Zeitung" című német na­pilapjának az irodalmi szerkesztője. A náci időkben hosszú évekig hallgatott, egyetlenegy filmet írt csak, azt is név­telenül. A film Münchausen báró ka­landjairól szól, akik látták, azt mond­ják, szép és művészi. Kastner Mün­chausen bárója többek között arról nevezetes, hogy az egyetlen náci idők alatt készült film, amelynek az elő­adását ma is engedélyezik Németor­szágban. Kastner nagyon szorgalmas, nem­csak szerkeszt, hanem naplót ír a hitlerizmus borzalmairól. Ezenkívül svájci és német újságokban mea cul­pázó cikkeket közölt. Arról ír, hogy jól tudja, hősiebbnek és el­szántabbnak kellett volna lennie neki is, másoknak is. A hitlerizmus alatt sokszor elhangzott Németországban az a sóhaj, hogy „ezt kellene tennünk" vajív ,„azt kellene tennünk". De senki sem tett semmit. Erich Kästner most felveti a kérdést: vajjon mit szólná­nak a győztes hatalmak ahhoz, ha a náciellenes, feddhetetlen múltú német művészek feljánlanák a jóvátétben való segítségüket? Ha fizetségül azt adnák, mi lényegük, vagyis például Paul Wegener vezetésével szinházi együttes külföldi turnéra indulna, ha neves német festők vándor-kiállításo­kat rendeznének? Ha jelentős német írók előadókörútra mennének és jó­ német zenekarik híres karrres­erek ve­zényletével modern német zen°szer ők műveit mutatnák be külföldön? És­így tovább. Kastner úgy képzeli, horgá ezeknek az eladásoknak, illetve kiállí­tásoknak a jövedelmét a német jóvá­tétel alapjára fordítanák. Igen ám, de mit szólna ehhez — kérdezi önöni másától Kastner — a kül­föld? Hozván formadná a német művé­szeket akik ha állítólag tisztességesen viselkedtek is, de még^cs^k nmetek? KSstnernek ezt a kérdését már csak azért is megértem, mert senki sem hiszi el, hogy a náci­ időket Németor­szágban átélt művészek köz'"H ilyen tömérdek tisztességes elentálló volt. Már-már úgy tűnik, mintha Németor­szággban egyetlenegy náci sem akadt (Levél a ,,Haladás"-hoz) Az,,Esti Szabad Szó" október 16-i, csütörtöki számában, Erdei Sándor aláírással, ,Csoda és valóság, címmel hosszabb cikk jelent meg, mely egész tartalmával, főleg tendenciózus beá­lí­tásával alkalmas arra, hogy a nagy­közönséget félrevezesse, a különböző kisebb-nagyobb keresztény va­lásfele­kezetekkel szemben ellenszenvet tá­masszon és a jóhiszemű, bibliát MáS embereknek ezrei­ a jelenlegi politikai rendszerre nézve veszélyes egyéneknek­­ tüntesse fel. Kijelentjük a következőket: aki azt írja a cikkében, hogy Isten országa,és a csodák a rémmesék vitájába tartoz­nak, az szerintünk nemcsak hitetlen, hanem tudatlan ember is. Mi azonban a le­kiismereti szabadság alapján á­ló emberek vagyunk és elismerjük Erdei Sándornak azt a jogát, hogy nem hitt. Neki is a lelk­ismen­ti sz­abadság hívé­nek, tehát demokratának kellene lenni ahhoz, hogy a mi jogunkat is elis­merje abban a tekintetben, hogy­ mi igenis hiszünk igenis, hiszünk Isten országában és a csodákban. Az em­­ber véges elméjéből következik az is, hogy az itteni kijelentések egyik­másik részének magyarázatában eltér­nek a vélemények egymástól. A cikkíró csodának tartja azt is, hogy még mindig vannak «szekták». Pedig inkább azon lehet csodálkozni, hogy a demokratikus átasz­ulás har­madik évében még mindig lehet aszektázni­ a magukat a demokrácia balszárnyához soroló újságokban! Biz­­tosak vagyunk abban, hogy a cikkíró­nak téves fogalmai vannak a szekta szó jelentéséről és értelmezésére. A múlt évtizedben mi Magyarországon az emberi szabadságjogokért, a lelki­ismereti- és vallásszabadságért küz­döttünk és szenvedtün­k. Nem szük­séges, hogy külön válaszoljon, hi­szen ai áll a felelet cikkében: akkor is ellenünk írt és be­szélt, akkor it a „szekták* ellen uszított. Tehát azok között volt, akik ránk uszították a főszolgabírókat, a csendőröket és akik börtönbe juttat­tak ártatlan embereket és rendőrható­sági felügyelet alá helyeztettek bé­két munkás­ családokat, sőt egész évő gyülekezeteket. Illő volna tudni egy újságírónak, hogy az álta­l de­mokráciaellenesnek és háborúra izga­tónak kikiáltott szekták (valóság sze­rint: kisebb vallásfelekezete­k) közül számosat betiltott az akkori kormány békepárti magatartása miatt , a Ma­gyar Köztársaság kormánya ezeket a betiltott vallási kisebbségeket rehabi­litálta és elkobzott vagyonukat vissza­adta. A cikkíró szerint a szekták­­a ré­giekhez hasonló tanokat hirdetnek most is­. Miért van így? Egyszerűen, mert az Új Jézus Krisztus tegnap is ma is mindörökké ugyanaz marad. A Szentírást nem lehet átírni, toldozni­foltozni, vagy mondjuk, korszerűsí­teni, politikusok megrendelésére egyik vagy másik párthoz szabni. Csak di­cséretére válik minden vallásfelekezet­nek, nagynak is kicsinek egyaránt, ha az isteni kinyilatkoztatás szent, könyvéhez, a teljes Bibliához ragasz­kodik. A Bibliának pedig legfeljebb csak a színét látta, bibliai keresztsé­get pedig egyáltalában nem látott az, aki olyat ír egy fővárosi napilap belső vezércikkében, hogy azok a fe­lekezetek, melyek az őskeresztyén ke­resztséget, az alámerítést gyakorolják, azt folyóvízben, meztelenül végzik,­­ mert a valóság, az, hogy ez fehér nu­hlában,a keresztelő medencében vagy folyóban történik, mint az őskeresz­ténység idején. Nem véletlen, hogy éppen csak­is demokratikus jellegű és multa sza­­badegyházak ellen gyakorolja ezt a vallásellenes kritikát a „Szabad Szó", amelynek hasábjain megindulásától kezdve nem gyakorolta a bírálat jo­gát a hazai történelmi egyházak hiva­talos, de nem mindig méltó képvi­selői ellen. Mindezeken felül kijelentjük, hogy amint vannak túlzások és melléfogá­sok a tudományban és a politikában, éppen úgy vannak tévedések és botlá­sok a vallási életben is. Mi sem vál­lalhatunk közösséget mindenféle val­lási nézettel és magyarázattal. Sőt a szövetségünkben képviselt Magyaror­szági Szabadegyházakat is megkülön­böztetik egymástól bizonyos hitbeli, szervezetbeli és dogmatikai kérdések­ben vallott felfogások. Teljesen egyiek vagyunk azonban a krisztusi élet­erkölcsről is a vallásszabadságról val­lott nézetünkben. A gúnyt és megve­tést jelentő «szekta» jelzőt — miként a múltban, úgy most is — visszauta­sítjuk és szeretettel kérünk mindenkit, hogy a lelkiismeret,­­s vallásszabad­ság kérdésében több tárgyilagosságot­ és megértést tanúsítson. Gálaest az Operaházban a Mentők javára. December 7-én díszelőadás lesz az Operaházban, melynek kereté­ben színre kerül Gounod: Faust című műve. Az est tiszta jövedelme a Men­tőké. Ajánlatos a jegyeket biztosítani. Mentők, telefon: 04. Kedvenc illata a Chat Noir Régi minőségben ismét kapható! HALADÁS KÖTÖTT KOSZTÜM ÉS RUHA­­ Gyönyörű szinek, mindig új modellek. Gonda kötőszalon Régiposta­ utca 7-9. A „Szabad A SZABADEGYHÁZAK ELLEN... Magyarországi Szabadegyházat Szövetségének elnöki tanácsa.

Next