Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-12-16 / 51. szám

A POLGÁRI ÖRÖKSÉG LECK­EI?.A.ROK A fsaneszlári nagy perben Scharf Móric, a fővádlottnak tizenöt eszten­dős fia volt a koronatanú Folyama­tosan, mint betanult leckéi mondotta el vallomását. Eötvös Károly, a védő-Ügyvédek vezére az elnökhöz fordult: — Moltóztassál­ megkérdezni a ta­nút, nem tudna-e ugyanezt versben elmondani? Óriási zaj támadt — a közönség szinte kivétel nélkül a vérvádtól meg­fertőzött lelkű emberekből állott — de a lárma kétségte­lnül azért tört ki egy elemi erővel mer a hallgatók sa­­ját gondoalaik ellen tiltakoztak. Eötvös kérdése nemcsak a tanút, ha­nem a rádió hallgatóságnak azt a tit­kolt benyomását is lepta­ le, hogy ez a tanú be van tanítva, t­alán a per sorsára is döntő volt a válasz nélkül maradt két US­S. Az­ a védőügyvéd, aki évtizedekkel később külsőre is ismert szereplője a századeleji Budapestnek, testes, hízás­nak indul) alattáva, sesik húsos fe­jének telejen kopaszságát védő kis fekete sapkával, amint minden áldott este ott ül az Abazzia-kávéház nagy, kerek asztalánál, a tükörüveg-ablakon át az utcáról is jól láthatóan­­ poli­tizál és anekdotázik áhítatosan figyelő hallgatóság körében; e­­a később oly nagyhirű ügyvéd, képviselő és író akkor, Tiszaeszlár idején, 1883-ban, negyvenegy éves volt, de már akkor is neves és ismert. Néhány évvel előbb, 1878-ban már másodszor (elő­­ször 1872-ben­ képviselővé választotta meg Veszprém, de ezáltal ellenzéki, függetlenségi programmal a Deák-párt egykori tagját. Nem kétséges, hog­y deákpárti korában sem annyira a pártnak, mint inkább Deák Ferencnek volt személyes híve. Már mint gyer­mek s később fiatal éveiben ismerte jól az öregedő Deá­k Ferencet, család­ja­, környezetét, házatáját. Deák zalamegyei volt Eötvös a szomszéd Veszprém vár­jegyébül Azonos szoká­sok, egyazon durántán magyar mű­­veltség, éghajlat, táj, közös ismerősök és barátok sokasága. Később megírta Deák ifjúságát tanuló éveitől kezdve, politikai pályáját. írt és elmondott róla tömérdek anekdotát. Különös nagyrabecsüléssel, mordhatni hódolat­tal tekintett reá, de azért embernek látta , úgy akarta hogy embernek lássák olvasói is. Az utolsó anekdota amit róla elbeszél, rétidre fosva tet­szól. A nagybeteg Deák hű és ügyes ápolónője éppen a legnehezebb napok­­ban, 1876 január közepén fiúgyermek­nek adott életet «E­gészsége­s és erős menyecske azonban már egy-két nap múlva újra a beteg mellett vol­t Jó jó, ez — mondották Deák barátai — az új év szerencsés lesz gyógyulást ««»». Deák inkább holt volt már, mint élő. Szeme alig fényestek mordulni már neki tudott és beszélni is alig. De azért reszkető kezét megmozdítva suttogó hangon így szólt a tréfálkozó barátokhoz: — De nem én rám gyanakodtok. Ugy­e? Ez volt — Eötvös feljegyzésében — Deák utolsó adomája; pár nap múlva meghalt . Utolsó politikai ténykedésében nem követte Eötvös Deákot. A Deák-párt és a Tisza Kálmán-féle balközép fú­ziójában nem vett részt és az új kor­­mánypárt neve — szabadelvű párt — nem tévesztette meg. Ő maga való­ban szabadelvű, minden vallási, faji vagy társada­mi előítélettől tökéletesen ment, a legjobb értelemben liberális. Ismerte az embereket, nem kellett neki Tisza Kálmánnak a jogialitás­i mázával ellátott oligarchikus és kor-­­­rupt kormányzási módja; nem kellet­­tek a sekélyes és mohó emberek, akik körülvettek Mikszáth szerint azért gyűlölte meg Tisza Kálmánt, mert azonos volt a matéria, amiben dolgoz­tak: az emberi gyarlóság. Ezt Tisza cirógatta, Eötvös márta Deák egykori híve most a turini remete felé fordult s a Kossuth elveit valló Függetlenségi Párthoz csatlakozott Deák halála után kevéssel Budapestre költözött, ügyvédi irodát nyitott. Ab­ban, hogy a — leg­­alább is nevében — forradalmi hagyo­mányokat ápoló párthoz csatlakozott, az egészen ifjú Kötvös rebellis hajlan­dósága nyilatkozott meg, amelyet éve­­ken át elnyomott a Deák-barátság Alig volt huszonkét esztendős, ami­kor legionistának k­atkázott a forra­­dalom után egymást isüscelően meg­­kísérelt s már eleve tikertelenségre ítélt „összeesküvések" egyikében, az Almásy-féle 1864-i mozga­lmban. Al­másy Pál IMI­­-ben­ a debreceni or­­szággyűlés elnöke volt, ő hirdette ki annak idején a Habsburg-házat trón­jától megfosztó határozatot. A­ párt­ütőket hamar szétrebbent­ték, elfog­­ták a vezetőket s Eötvös Károly is ült egy kis ideig a komáromi várban. Azután hazament, gazdá kudott, volt pápai joga­kadámiai tanár, veszprém­megyei főügyész. — Veszprémi fiúkus koromban — így kezdte adomái véglettű sorának legtöbbjét. A pesti képviselő és ügyvéd első népszerűségét józan, világos ízes ve­zércikkeivel szerezte. Bővészű publi­cista volt, nagy tömegekhez szólott, maga mellett talá­la e tömegek nyílt vagy lappangó ellenzékiségét a jelentős része volt abban, hogy a múlt szá­zad végén a magyar közvéleményben még eleven valóság gyanánt élek a reform­kor és a forradalmi idők ne­­mes hagyományai Húsz.kerület hívta meg képviselőjelöltnek 1881-ben s két helyen, Nagykőrösön és Dunavecsén választották meg. Nos, ezt a népszerűséget maga tette tönkre, „maga tépte le a babért hom­lokáról"; s hogy letépte, az Ősök di­­csősége, gondolkodása tisztaságának igazolása, nevének biztosabb meg­örökítése mint akár — páratlanul él­vezetes — irodalmi munkáinak soka­­sága. Eötvös Károlytól azért fordult el a magyar közönség kegye, mert ,,jó magyar ember élére" vállalta a világ­hirhedtségre vergődött tiszaeszlári vér,­vád-per védői szerepét. Volt bátorsága ahhoz, hogy ellenséges érzületű kör­nyezetben kezdetben bizonytalanul neutrális bírósággal (a végén meg­­emberelte magát), harapós és eszes ügyésszel és az egész félrevezetett magyar közvéleménnyel szemben a vé­delemnek lelke, vezére, jogászi és büntető-pszichológiai mestere legyen. A per lényege talán még a fiatalabb nemzedék előtt is ismeretes. Tisza­eszlárról egy kis szabolcsmegyei falu­­ból 1882-ben eltűnt egy szegény kis fiatal paraszt lány, Solymosi Eszter. Hulláját később kifogták a Tiszából, de a felizgatott szabolcsiak szerint csak a ruha volt Solymosi Eszteré, a holttestet a zsidók öltöztették fel, hogy eltereljék magukról a gyanút, holott a szerencsétlen lányt ők ölték meg, ,,vérét vették" a zsinagógában s a gyilkosságot a kulcslyuk­n át figyelte az " egyik á­ltólagos „tettes" fia, Scharf Móric. Ő vol a vád korona­tanuja, az egész eljárás alatt a nyír­­egyházi megyei „várnagy" vendég­szeretetét élvezve. Az egykori tudósítások állásfoglalá­suk szerint s­ínezve adják elő a per lefolyását, de abban egyetértenek, hogy e forró júliusi napokban a nyíregyházi tárgyalási terem levegője a" robbanásig túlfűtött volt s az ország érdeklődése addig nem ismert módon nyílva null meg Minden magyar újság és számos világ a­ is elküldte tudósí­tóját. Egész gyorsirodát rendeztek be, külön távirdavonalat béreltek ki napi négyszáz forintért (körülbelül 3—4000 mai forint). A tárgyalás délelőtti ré­szét már délután olvashat­ók Buda­pesten, na­gy teljesítmény volt ez a te­lefon előtti korban. Eötvös első szereplése abban állott,­­ hogy: „Hatalmas szentori hangon,­­ mintha parancsolna, kéri az elnököt, világosítaná fel a tanukat, hogy nem igaz az az elterjedt balhiedelem, mely szerint zsidók keresztények ellen, vi-­­­szont keresztények zsidók ellen bünt­­ tétlenül is hamis tanúságot tehetnek." Csípőre tett jobb kézzel szakállasan, már kopaszodó széles nagy homloká­­val ábrázolja a nyíregyházi kép Eöt­vöst. Mikszáth Kálmán ezt az arcké­pet rajzolja róla: „Ha jól fúj a szál a védelemre, ak­­kor komor méltóság ül az arcán, s szúrós kékes szemeit megelégedetten hányja le. Olyan mint a kitanu­l já­­tékos, hogy el ne árulja a játékát, vidám arcokat vág a rossz kártyához, l epéset, nyugtalant * jó szerencséhez. Ritkán ideges. Mint minden született szónok, tud uralkodni arcizmai felett. Nagy, kopasz homlokára egy pillanat alatt ül harag, szemeiben tűz csillan meg, hangja viharrá növekszik , mi­helyt úgy kívánja a taktika. Minden apró körülményt úgy tud kizsákmá­­nyolni, úgy tud elhelyezni a pörben, mint az ügyes masamód egy-egy más­lit, hogy tiol mikep csinálhat nagyobb effektust. A tárgyalásokon uralkodó hangnak és modornak Eötvös a meg­teremtője. A borsot és paprikát ő kezdte el a kellőnél nagyobb mérték­ben vegyíteni. De a közönség — bár szeret ellene panaszkodni, ha hallat­szanak is szemrehányó hangok, hogy jobb lett volna bele nem ártania ma­­gát ebbe az ügybe, használná erejét inkább a parlamentben —, mégis őt hallgatja a legfigyelmesebben Ha fel­kel s kezeit Szokás szerint mellén ösz­szeteszi, egyszerre mindenki elhall­gat a teremben, ha pedig hátracsapja az egyik kezét s mellét kissé kidül­leszti vagyi annak a jele hogy pálh­osz­szal akar beszélni), akkor halálos csend támad. Csent", amelyet több­nyire a visszatetszés moraja szakít meg. S me­ it a közönség­ gyakorta lepisszegi túlzásait, ő is ellenséges szemmel nézi a közönséget. Ritka nap, hogy az elnököt fel ne kérné a hallgatóság megfékezésére. Erre a folytonos súrlódására a közvélemény­nyel azt jegyezt­e meg valaki nemrég, hogy nem teszi jó­, aki annak a fának az ágait nyesegeti, amelynek az árnyé­kában pihen." Kik voltak a közönség ellenséges érzelmű orkeszterének karmesterei? Szabolcs megye főispánja és alispánja — mintha semmi egyéb dolgaik nem lett volna — végighallgattak minden tárgyalást Bizonyára követte példá­jukat az egész vármegye, lassan dö­cögő gépezete több mint egy hónapon át egészen állt Mindez nem használt. Eötvös hatal­mas védői munkája nyomán nemcsak maga a vád omlott össze, de fény de­rült a vádat kitermelő sötét szellemi háttérre, s az egész hamis tanúzási aparátusra is. Augusztus 6-án hirdet­ték ki az ítéletet a vádlottakat fel­mentették a képtelen vád alól. A következő évben Eötvös meg­bukott a választáson. A nemzet­­i ü­­gyünk igazságosak: csak egy kis része és egyelőre rövid átmeneti időre) Istóczyt, Verhovayt és Onodyt, a klé­rus előtérbe tolt antiszemita ügynö­keit emelte vállaira. Mellettük tüntet­tek, amikor az íélet­hirdetés után Scharf Móricot Budapestre hozták, őket éltették — és Scharf Móricot. Azután betörték a „Fehér Hattyú" szálloda vendéglőjének ablakait, aj­taját, a helyiséget és a szomszédos üzleteket kirabolták; a rendőrség csak félóra múlva jelentkezett. A népszerűség megnyesett fája tehát nem adott árnyék­ot Eötvösnek, az 1884. évi válaszáson megbukott. Három év múlva, 1887-ben Nagykörös mégis visszatért hozzá, újra kép­viselővé választotta S a jobb kopo­­nyákban talán helyet talált az a tu­dat, milyen hálára kötelezte Eötvös önfeláldozó bátor magatartásával nemzetét, megmentette attól a szégyen­től, amelyet örök időikig viselnie kel­lett volna ha helyt ad ilyen képtelen babonából származó vádnak. Virtuso­sabb szereplése ügyvédnek a tizen­kilencedik században alig volt. Nevét méltán teszik Laboriasa, Zola és Dreyfuss védőjének neve mellé. A kilencvenes évek elején, az egy­házpolitikai harcok idejében Eöt­vös hű maradt önmagához. A függet­lenségi pártot nem tudta rávenni, hogy az akkor oly radikálisnak tetsző reformok mellé ál­jon, huszadmagá­val kilépett a pártból; a kilépők magatartását az aggastyán Kossuth is helyeselte. Körülbelül ebben az időben — amikor ötvenéves már elmúlt — kezdődött igazi szépirodalmi kar­rierje. Megjelent az Utazás a Balaton körül, azután gróf Károlyi Gábor föl­jegyzései, Deák Ferenc és családja. A nagy per, mely ezer éve folyik és még sincs vége,­­a tiszaeszlári per regényes és mégis hiteles története érdekes s h­­a már történelmi doku­mentummá vált korrajzi keretében.) Másfél évtized alatt több°t írt, mint akárhány jeles és termékeny író egész életében Elbeszélő matériája mint nagy folyam könnyen, bőven és szélesen folyt. Volt benne valami Jó­kai és Mikszáth elbeszélő hangjának és módjának üdeségéből. A nagy palóctól talán az különböztette meg, hogy még látszólag sem hízelgett a társadalom­ nagyjainak. Mint írót, lel­kesen és szeretettel fogadták, szinte egy pillanat alatt újra népszerű lett. Képviselőházi beszédei irodalmi mun­káival egy forrásból fa­kadta­k. Széle­sen ömlő, el-elkanyargó, adomákkal bőségesen tarkított elbeszélések voltak, ezek is. Igazi magyar tehetség volt: szerte­len, szikrázó, könnyen lángragyúló s éppoly könnyen közönyössé váló, könnyelmű és zseniális. A magyar határokat taán, a magyar nyelv szel­lemi területét bizonyosan — soha nem lépte át Innen erednek erényei és fogyatékosságai. A plgárzenét többre becsülte az operánál; oly nagy­szerű jogászi judiciuma a világot mozgató jelenségekkel szemben­­fel­mondta a szolgálatot, mégis egy tör­ténelmi időpontban a mayarság élő lelkiismerete volt Mielőtt 1916 április 16-án mégha® volna, négy esztendőn át ki sem moz­dullhatott Pauler­ utcai lakásából. U . Eötvös Károly 1883-ban MEGJELENT A­ TOLSZTOJ hatalmas regénytriológiája, a rg (3 kötet, 1170 oldal) PROPAGANDAKIADÁSBAN Ara főzve 100 forint helyett 42.— forint kötve 140 forint helyett 62.— forint kapható minden könyvkereskedésben. ÚJ MAfiJAH KÖNYVKIABJÓ 1ALIG ATN11 Vasárnap, december 19-én Budapest 11. hullámhosszán •Vidám rádiószínház" c. műsorunk keretében " FÉNYES BORSTÖRŐ LOVAGJA" a Globe-színházban, 1609. Verses, zenés rádiójáték. Beaumont és darabjából írta és fordította Csörmöczi László dr. Kísérőzenéjét szerzette Polgár Tibor. Rendező: Rácz György. // Előadás Fletcher HALADÁS ria-Ut­ SZÉP CSILLÁROK, VOGEL CSU­XÍRÜZEMNÉL Felflvegezés Jivitás, Máris Terézia-tér 1. ÉKSZER­ MODELLEK SEREGI IV. Haris-közi (csak félemeleten) ékszerészmester A SZABADSÁG ÁRNYÉKÁBAN — Aczél Tamás regénye — Aczél Tamást a felszabadulás ková­csolta íróvá. Regénye a fasizmus rom­jai között lapuló zavart lelk­i emberek­­ pince-életéből, a budapesti csata nap-­­­aiból indul ki és egy esztendőn át­­ követi a felszabadulást. Az új világ­­ seregszemléjét látjuk ebben a regény-­ ben, felvonulnak a hősök és az áru­l­­ók. Életet teremtenek, vagy orosz­­ katonákat ölnek, kilábolnak a mult­­ hínárjából, vagy még mélyebbre süly-l lyednek abba. Két világot állít szembe egymással az író s az erőviszonyokat a történelem fejlődésében ábrázolja. [ Ez a küzdelem az író megfogalma­­­zásában szerencsére nem vált regé­nyessé, ami pedig a ,,két világ"-epi­­­kában meglehetősen ritka. Aczél Tam­­más művében a szerkesztés gondossá­gában, a történés arányosításában, az írásmód igényében található meg a regény klaszikus alapja. Ugyanekkor hiányzik művétől a központi hős személye, ami elárulja, hogy az író új utat keres. Úgy érzem, hogy ennek a regénynek nem is lehet kimagasló­­ hőse, mert az szembe találná magát a történelemmel és mint hős sok va­lótlan jellemvonással az elromantizált­ság vesz­élyébe kerülni! Jó az író megoldása, hogy regényének hősévé a társadalmat teszi. Aczél Tamás meglepően érett, a valóság keresésének higgadt mód­szerével dolgozik, riportírása ehren­burgi, realizmusa szocialista igényű és kompozíciója fegyelmezett. A fasiz­mus rémségének tematikája, a sza­badság kibontakozó évszaka egyaránt azt a veszélyt rejti magában a regény­író számára, hogy a nagyromantiká­nál köt ki. Ez a regény következetes marad az író látható céljához: olyan tükröt tart a kor elé, amelyben annak nemcsak egyes szenvedélyes eseménye, hanem teljes sodra is látszik. Hibája a könyvnek, hogy az író túlságosan sok határt szab magának, talán attól va­ló agigodalnában, hogyha mién­­yebbre szállna, fárasztaná az olvasót. Ettől nem kell tartania, világos stílusdi­val az olvasót sokkal távolabbra is el tudná vezetni, mint ahogy első regényében tette. Meg kell monda­nom azt is, hogy hosszú idő után ez volt az első magyar könyv, amely nemcsak azért érdekel, mert iroda­lommal foglalkozom, hanem mert olvasó is vagyok. És nem lebecsü­lendő, ha az olvasó és az író egy­aránt tudja élvezni kortársa művé­szetét. Végezetül azt is meg kell val­lanom, hogy a fin­ta­ írók művei kö­zül a felszabadulás óta Aczél Tamás röplénye volt az első, amelyben nem­csak a realizmus kényét láttam, de annak kibontakozását is, még­hozzá olyan természetességgel, amely az író tehetségéből következik, nem pedig a kritika követelményéből. GYÁRFÁS MIKLÓS RÁDIÓ December 16-án 12.15-kor, 12.45-i­g London könnyű zenei műsort vesz át Budapestről. December 20. Budapest I: 12.15 Népek zenéje. Görög műsor. December 22. Budapest I.: 16.00 Szá­zadunk hangja. Szovjet jiddis költé­szet. Budapest II.: 19.30 „Az ördög­hegedűs" Paganini zenés életrajza. Irta Romhányi József. December 23. Budapest I.: 16.00 Jószomszédság muzsikája. Szomszéd népek dalai a magyar szabadságharcról. Növendékhangverseny. December 12-én szerdán délután 146 órakor kezdődik a Zeneművészeti Főiskola nagytermében Geszti Gottein György növendék-zene és énektabárának­ hang­versenye a Fodor zeneiskola és T. Hubert Ilona növendékeinek közre­működésével. Mikulás-est. Sikerült Mikuláis-estett rendezett az elmúlt héten a MEFESZ Természettudományos Köre. A vegyész élet keserűségeit és örömeit figurázták ki­­operájuk­­ban. A jelenetek meg­írásáért és összekötő szövegeiért di­cséretet érdemel a szerző: Bihari István. 3 remipar Népfarmáák, gyermekbundák, sapkák, muffok, stb. // •• a dbk­ IV., Deák Ferenc-utca 11—13. Telefon: 180-093 és 182-288 és VII., Király­ utca 31. 50 , ^. . . fticsa 2-15 (Rt Gyártja: 7!TAN­ÜGYIPARt Mpmt n.)

Next