Halászat, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
A halkereskedelem lépést fog tartani — a termelés megháromszorozódásával!... Hegedűs András földművelésügyi miniszter az MDP Központi Vezetőségének 1953. december 19-iki ülésén tartott előadói beszédében a következőket állapította meg: „Az ország lakosságának hússal való ellátásában a haltenyésztésnek jelenleg százalékosan kicsiny a szerepe. Fejlesztésére azonban nagy lehetőségekkel rendelkezünk, ezért nem hanyagolhatjuk el az állattenyésztésnek ezt az ágát sem. Az MDP Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozata többek között elrendeli, hogy a természetes vizek hozamával az ország haltermését a jelenlegi 70 000 mázsáról három év alatt háromszorosára kell növelni! Ennek a határozatnak a megvalósítása nemcsak a haltenyésztés és a halászat, de a halkereskedelem számára is nehéz, de egyben szép feladat. A haltermelés emelkedésével párhuzamosan a nagy és kiskereskedelemnek is idejében és arányosan ki kell fejlesztenie szakmai felkészültségét, lényegesen több különleges szállítóeszközre, élő haltároló bárkára, medencére, akváriumra és hűtőtérre lesz szüksége. És be kell kapcsolnia a halfogyasztásba olyan rétegeket és vidékeket is, melyek eddig különböző okokból halat alig vagy egyáltalában nem fogyasztottak. Bővíteni kell tehát különösen vidéki viszonylatban a szakboltok hálózatát és idejében kell gondoskodni a szükséges létszámú szakképzett dolgozóról is. Komoly feladatok várnak tehát a Halértékesítő Vállalatra, mely a halkereskedelem egyedüli, tehát országos jellegű nagykerekedelmi vállalata. Ez a vállalat hozza forgalomba országos viszonylatban az úgynevezett központi árualapot, mely magában foglalja a haltenyésztéssel és halászattal foglalkozó valamennyi állami vállalat, gazdaság és intézmény értékesítésre kerülő haltermését és a halászati termelőszövetkezetek halfogásainak azt a részét, mely beszolgáltatási kötelezettség tárgya. Ha bármelyik haltenyérzsel vagy halászapai fog ddlkozó szövetkezet saját hal temést vagy annak részét nem kívánja, vagy nem tudja maga értékesíteni, a Halértékesítő Vállalat ezeket a haltételeket is megvásárolja és gondoskodik az értékesítésükről. A vállalatnak Budapesten csak nagykereskedelmi telepei vannak, vidéki fióküzletei azonban a nagybani áruelosztáson kívül közvetlenül a fogyasztók számára is árusítanak halat. Korszerű, különleges élőhalszállító vagonparkja Budapesten tárol és ugyancsak itt helyezett üzembe a közelmúltban egy többvagonos, gyors fagyasztásra is alkalmas hűtőkamrát. A Halértékesítő Vállalat feladata, hogy a tervszerű értékesítés, a helyes áruelosztás érdekében kiadott tervutasításoknak megfelelően gondoskodjék a központi árualap beütemezett átvételéről, elszállításáról, tárolásáról és szétosztásáról. Az idényszerűen változó mennyiségű halkészletnek megfelelően elégíti ki az állami bolti forgalom, a közétkeztetés, a közületek áruszükségletét, adja át az árut a konzerviparnak és szállítja külföldre az előirányzott halmennyiséget. Igen fontos feladata a vállalatnak továbbá az is, hogy különleges vagonjaival, a termelők kívánságára a nagyobb tételekben elszállításra váró halivadékot és egyéb továbbtenyésztésre szolgáló halat rendeltetési helyére juttassa! A fogyasztók részére való közvetlen eladást teljes egészében szocialista (állami és szövetkezeti) szektor végzi. Budapesten túlnyomórészt a Közért végzi ezt a munkát, vidéken a Halértékenítő Vállalat fióküzletein és a kiskereskedelmi vállalatok boltjain kívül a (halász-) szövetkezeti szektor aránylag jelentékeny mennyiségű élő és jeges halat ad el a fogyasztóknak. A Halértékesítő Vállalatnak Baján, Debrecenben, Gyöngyösön, Győrött, Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Salgótarjánban, Szegeden, Székesfehérvárott, Tatabányán és Veszprémben vannak fióküzletei, ezenkívül a balatonszemesi, fonyódi, keszthelyi, siófoki és tihanyi halásztelepeken is árusít közvetlenül a fogyasztóknak halat. A vidéki kiskereskedelmi vállalatok, néhány kivételtől eltekintve ma még nem rendelkeznek halszaküzletekkel, az országban működő 22 halászati termelőszövetkezetnek már számos helyen így például: Baján, Debrecenben, Egerben, Csongrádon, Esztergomban, Győrött, Mohácson, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen, Sopronban, Szegeden, Szolnokon és Tokajban van halárusító boltja. Megállapíthatjuk tehát, hogy a halkereskedelem szakmai felkészültsége a jelenlegi haltermés népgazdasági és a halfogyasztás közellátási jelentőségéhez viszonyítva többé-kevésbbé kielégítő. Látjuk tehát: komoly feladatok várnak a magyar halkereskedelemre. Ugyanakkor tudjuk jól azt is, hogy a halkereskedelem meg fog felelni hivatásának és lépést fog tartani a haltermelésnek azzal a fejlődésével, melyet a párt és kormányhatározat írt elő! dr. Raskó Pál TÉL Az idén tél volt. Rendes, szigorú tél. Az elmúlt években csak valami nyálkás télutánzat vánszorgott novembertől februárig influenzát gyártva, aztán észrevétlenül távozott. Ezek az enyhe telek persze könnyelművé tették egyes halászainkat és sokan nem gondoskodtak úgy a vízutánpótlásról, lékelésről, szerszámról, munkaerőről, ahogy kellett volna és nagy károkat szenvedtek, mert odafagyott a hal, elpusztult az ivadék, oda a „vetőmag“ amit most aztán meg kell venni. — De hát, ki számított ilyen télre — mentegetődzik a halász, ami persze nem mentség, mert az időjárástól függő embernek mindenre kell számítania. Kivéve a sültgalambot és a házikót, ahol kolbászból van a kerítés . . . Ugyanez a halász azután majd — feledve a telet és az odafagyott ivadékot— leszedi a csillagokat „jogos“ felháborodásában, mert kevesebb lesz a kereset, szegényebb a szövetkezet, durcásabb az asszony, kisebb a hízó és nem találja meg — mert nem akarja megtalálni az összefüggést a fenti hiányok és a háromfél deci rum között, amit akkor fogyasztott a földművesszövetkezet jólfűtött összes helyiségeiben, amikor — lékelni kellett volna.