Halászat, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1954-05-01 / 2. szám
I. évf. 2. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Vécsey utca 4. II. em. — Telefon: 122-790 — Felelős szerkesztő: Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas. A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Maucha Rezső Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia osztályelnöke. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Erős Pál, a tudományok kandidátusa, Langmár József, Oeconomo György, dr. Raskó Pál, Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas, Szalay Mihály, dr. Woynárovich Elek, a tudományok doktora. Szerkeszti: Farkasházy Tibor és Palojtay Béla. 1954. május Rendezzünk halászati kongresszust a szomszéd államok részvételével! Az elmúlt napokban a következő szövegű távirat futott be a Haltenyésztési Kutatóintézetbe: — A csehszlovák halkutatók, a haltenyésztő iskolák hallgatói és oktatói a mai napon nagy érdeklődéssel hallgatták meg mng. Fiser elvtárs és Nekola igazgató beszámolóját a magyar haltenyésztésről. Örülünk sikereiknek és annak, hogy a felvett kapcsolatokat az elkövetkezendő években is fenntarthatjuk, mindkét ország sikereinek érdekében. Őszinte üdvözletünket küldjük a haltenyésztés valamennyi dolgozójának és az egész magyar haltenyésztésnek. A távirat érdekes és értékes dokumentuma annak a baráti kapcsolatnak, melyet a két szomszédállam halkutatói és haltenyésztői vettek fel. Kérdést intéztünk dr. Erős Pálhoz, a Haltenyésztési Kutatóintézet igazgatójához, aki a következőket mondotta: — Az elmúlt esztendő nyarán egy hónapon át Magyarországon tartózkodott ing. Jaroslav Fiser erdőmérnök, a csehszlovák állami gazdaságok minisztériumában az állami halászat vezetője, valamint Josef Nekola, a telcsi állami halászati vállalat igazgatója. Tanulmányútjuk célja a magyar halászat megismerése volt, vendégeinket a Haltenyésztési Kutatóintézet kutatói és a Halgazdasági Tröszt szakemberei kalauzolták. — Vendégeink a Mezőgazdasági Múzeum megtekintése után három napot a kutatóintézetben töltöttek, ahol tájékozódtak a hazai kutatások eredményeiről és képet nyertek országunk halászati viszonyairól. Az általános tájékozódás után vendégeink megtekintették a biharugrai, a hortobágyi, a szegedi nagy tógazdasági egységeket, a szegedi tógazdaságban alkalmuk volt tanulmányozni az újonnan bevezetett Woynárovichféle trágyázási módszert és a trágyaszóró gépet. A szarvasi kísérleti tógazdaságban a rizs komplex hasznosításának témakörébe tartozó kutatásokat tanulmányozhatták. Bemutattuk halászati tsz-eink munkáját is a Viharsarok és a paksi Vörös Csillag tsz-ben, valamint a természetes vizeinken működő halkeltető állomások életét. A Dunántúlon nevezetesebb létesítményeink közül a tatai, varászlói, buzsáki és leilei tógazdaságokat szemlélték meg csehszlovák barátaink, megismerhették a velencei-tó halászatát és részt vettek a Balaton motoros halászatában is. A tanulmányút során nemcsak azt ismertük fel, hogy a két ország halászati kérdései milyen sok ponton találkoznak egymással, de bepillantást nyerhettünk a baráti Csehszlovák Népköztársaság halászati profiljába is. Csehszlovákiában lényegesen nagyobb területen folyik haltenyésztés, általában sok víztárolóban, de a mieinkhez hasonló halastó aránylag kevesebb van. — Barátaink felhívták figyelmünket egy náluk eredményesen tenyésztett halra, a marénára, melynek hazai meghonosítása ajánlatos volna, különösen a Balatonban. Érdeklődéssel szemlélték meg vendégeink a MOHOSZ kezelésében levő garadnai pisztrángos tógazdaságunkat, ahol hasznos eszmecserét folytattak annak vezetőjével, Vásárhelyi Istvánnal. — Úgy éreztük, hogy a tanulmányút mindkét nemzet szempontjából felette hasznos volt és megteremtette a mindkettőnk számára oly fontos halászati szakmai kapcsolatok alapját. Ez a kapcsolat azóta is virul, Jaroslav Fiser kartársunk rendszeresen juttatja el hozzánk a bennünket érdeklő különlenyomatokat és az újonnan megjelent könyveket, melyek tájékoztatnak bennünket a csehszlovák kutatás mai állásáról, Fiser kortárs halgazdasági könyvét teljes egészében le is fordítottuk. Barátaink cserébe megkapják kutatóintézetünk eredményeit, nyomtatásban megjelent cikkeinket és rövidesen ott lesz Fiser igazgató íróasztalán a „Halászat“ is, melynek megjelenését gyakran szorgalmazta és érdeklődéssel várta, mely hivatva lesz a felvett szakmai kapcsolatok további kiszélesítésére és ápolására. A Ceskoslovenské Rybárstvi című halászati lapból örömmel értesültünk arról, hogy a tanulmányairól írt beszámolón kívül Woynárovich Elek és Jászfalusi Lajos kutatónknak egy-egy cikkéről is közöl be ismertetést. Természetesen lapunkban mi is ismertetni fogjuk a csehszlovák eredményeket. — Reméljük, hogy kutatóinknak is alkalmuk lesz hasonló tanulmányútakat végezni a környező államokban és az onnan hozott gazdag tapasztalatokkal fognak hozzájárulhatni haltenyésztésünk fellendítéséhez. — Fiser igazgató a Földművelési Minisztériumban tett látogatása során kifejtette azt a kívánságát, hogy mi magyarok rendezzük meg Budapesten az első halászati kongresszust a környező államok részvételével! Ezt követőleg pedig kétévenként mindig más és más állam rendezné meg a találkozót, mely hathatós eszköze volna a szakmai együttműködés, az eredmények és tapasztalatok kicserélésének. A kongresszusi előadásokon kívül a vendéglátó országok a halászatilag jelentős objektumokat mutatnak be kirándulások kapcsán. — Reméljük, hogy ez a kezdeményezés nálunk is visszhangra talál és megkapjuk kormányzatunk hozzájárulását ahhoz, hogy megrendezhessük az első Halászati Kongresszust. Többeknek. Lapunk célját csak úgy tudjuk elérni, ha élő kapcsolatot tart fenn olvasótáborával, mely ezen a kapcsolaton át gyakorolhat irányító hatást a „Halászat“ tartalmi részére. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy a szerkesztés munkáját bírálatukkal, ötleteikkel, javaslataikkal, tapasztalataik átadásával segítsék! Jelöljék meg az őket különösen érdeklő tématerületeket, a hézagokat, melyek elméleti és gyakorlati tudásukban mutatkoznak. Lapunk feladata: gyarapítani az elméleti és gyakorlati tudást a termelés mennyiségi és minőségi fokozása, a halászati kultúra emelése érdekében. Ha olvasóink ennek a célnak elérésében támogatnak, munkánkat könnyítik meg és annak jó eredményét biztosítják. A P. F. C. folyóirat 1952. I. 30. előzetes jelentést közöl Sharp R. W., Bennett L. H. és Saeugling E. C. tollából a csukaikra penészedésének malachitzölddel történő leküzdéséről. A végzett kísérletek során 1:200.000 arányban hígított malaclitzöld oldatot folyattak át az ikrákon szifon módszerrel másfél órán keresztül. A kezelés után az ikrák zöldekké lettek, de 5—6 óra alatt elhalványultak. A kelési százalék 86 volt. A laboratóriumi kísérleteknél rosszabb volt a kelési százalék. I 3