Halászat, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Vízszennyezések az 1954. év második felében (A Haltenyésztési Kutató Intézet jelentéséből) Az országos vízgazdálkodási keretterv előkészítésével kapcsolatban először 1953-ban készült a Haltenyésztési Kutató Intézetben összefoglaló kép halasvizeink elszennyeződéséről. Az Intézet azóta fokozott figyelemmel kíséri természetes vizeink állapotát és félévenként jelentést is ad közre. Az 1954. év II. félévi jelentéséből kiragadunk néhány részletet. A Soroksári Dunaág állapota csak annyiban mutatott kedvezőbb helyzetet, amennyiben a Vörös Csillag Traktorgyár fenoltartalmú szennyvize nem kerül már Duna-ágba. A Népjóléti (Jutagyári)- a csatorna szennyvize azonban a fenoltól eltekintve állandóan annyira rossz, hogy a fenoltalanítás még nem oldja meg a Soroksári Dunaág megmentését. A Dunaág a Népjóléti csatorna szennyvize befolyása alatt mindig Spitza-pozitív próbát ad, az ammonium reakció mindig erős, vagy igen erős, az oxigénfogyasztás végzett vizsgálatok alkalmával 40— a 150 mg/l közötti volt, a víz bűzös, rothadó, vegyszerszagú, felrázáskor erősen habzik. A pesterzsébeti szennyvíztelep megépítése vagy szennyvizeknek a Nagy-Dunába emelése oldja meg egyedül a Soroksári Dunaág problémáját. Állandó halpusztulásokat jelentenek s az idei téltől sem remélhetünk több jót mint az elmúlt évitől. A Duna mentén súlyos a helyzet a táti és esztergomi Kis-Dunaágban, mert Dorog felől a Kenyérmezői patakon át a táti Dunaágba érkező szennyvizek Dorog és Esztergom ipari és ivóvíz-ellátását is veszélyeztetik. A Ferenc-csatorna, Kadia Dunaág állapota ugyancsak változatlanul súlyos; a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat püspökpusztai üzemének nagybaracskai kenderáztatója teljesen lehetetlenné teszi a halászatot; évek óta nem történik semmi intézkedés a kihágás megszüntetésére, a kihágási bíróság felmentette a vádlottat. A tolnai Felső-Dunaág mellett működő halkeltető állomás üzemét állandóan veszélyezteti a Tolnai Selyemfonógyár szennyvize. A gyár megkapta a szükséges beruházási keretet a szennyvíztisztításra, de azt irodaépület építkezésre költötte el. A Tisza Nagyrévnél a Szolnoki Papírgyár és Cukorgyár, továbbá a Tószegi Kénsavgyár szennyvizének hatására vegyi összetételében igen megváltozik. Vizsgálatunkkor a pH 1,5 az oxigénfogyasztás magas, a víz élettelen. A Pécsi-víz és Fekete-víz állapota egyre súlyosbodik. A felső szakaszon (a városi szennyvíztelep szennyvizének befolyása felett) olyan rossz már a helyzet, hogy soksszor kedvezőtlenebb a felső szakasz állapota, mint az egész városi szennyvízzel terhelt alsó Az oxigénfogyasztás a felső szakaszé. szakaszon vizsgálataink időpontjában (1954. szept. és nov.) 40—200 mg/1 között, bűzös, kátrány- és vegyszerszagú, igen erős ammónium-reakciót ad, Spitza pozitív. A városi szennyvíztelep alatti szakaszon le egészen a Fekete vízig az öntisztulás nem megy végbe, több helyen, Pécstől távolabb még erősödik a szennyeződés, összesen több, mint 60 km szakaszon le egészen a Dráváig a vízfolyás erősen szennyezett. A pellérdi halastavak vízellátása a legnagyobb nehézségekkel küzd emiatt. A Kapos 100 főm hosszú szakaszát vizsgáltuk egész éven át több mellékvízfolyással együtt. A Kapos Kaposvár felett tiszta, kifogástalan, Kaposvár alatt egészen Batéig, de gyakran még lejjebb is erősen szennyezett. A Kaposba ömlő Malom-árok és Surján patak szállítja a legtöbb szennyvizet a Kaposba; mintegy 30 km hosszú szakasz egész éven át szennyezett. A Sió a Kapos torkolata alatt Simontornyánál a bőrgyár kezeletlen szennyvizének hatására általában kifogásolható. Az úrkúti és ajkai ipartelepek szennyvizének hatását vizsgáltuk a Csinger és Torna patakokban. Az Úrkútról érkező Csinger patakban igen sok az üledék, ugyanez a helyzet az Erőmű csatornájában is. A bauxitszennyvíz befolyása után a lebegő anyag tartalom növekszik. Távolabbi szakaszon is igen magas a lebegő anyag mennyisége. Az üledék mangántartalma 2—3%. A pH értéke a bauxit-szennyvíz beömlése után 10 fölé emelkedik. Kolontárnál is még 10,6. Ez az érték olyan magas, hogy számos víziszervezet nem tud ilyen lúgos vízben élni. A vizsgált szakasz élettelen volt. A Péti vízfolyás és Séd állapota hosszú szakaszon rossz. Az Inotai Erőmű üledéke feltöltötte a mederszelvényt és a víz kiönt a tőzegterületekre. A péti Nitrogénművek súlyos gondatlansága miatt a kátrány és ammónia bejutott a Sédbe és a fejér megyei tógazdaságok vízellátását veszélyeztette. Gyomán a Falualjai holtágban a szeszgyár vízszennyezése, a vésztői Holt-Kőrösben kenderáztatás szennyvize, a Lónyai csatornán a Nyírbogdányi Petróleumgyár szennyvizei okoztak halpusztulást. A Salgó és Tarján patakokat a salgótarjáni Vasöntő és Tűzhelygyár, s az Üveggyár szennyvizei teszik élettelenné. Szomorú képet ad Eger és Bélapátfalva között a gyönyörű völgyben erdős hegyek között kanyargó Eger patak, melyet a Bélapátfalvai Mészmű gázgenerátor vize, az Egercsem kőszénbánya, az egri Szeszfőzde szennyeznek. A Gyöngyös patakot a gyöngyösi szeszfőzde, a Rákos patakot a Gödöllői gépjárműjavító, a bajai Kamarás-Dunaágat a Patyolat és Planta gyógyárugyár, a Perint patakot Szombathelynél a Bőrgyár, a Gyöngyös patakot Kőszegnél az Ágyterítőgyár szennyezi. Panaszok érkeztek a Sarkadi Cukorgyár és Kendergyár ellen, melyek a Gyepes csatornát és Kettős Köröst, továbbá a komódi kendergyár ellen, mely a Sebesköröst szennyezi. A Sajó elszennyeződéséről a Sajóvidéki Horgász Egyesület összefoglaló képet ad jelentésében. „A mindennapi szennyeződéstől eltérően évente 8—10 esetben oly nagy mértékben mérgezik a beletorkoló szennyvizek, hogy a szennyvízbefolyástól 15—20 km-re a mérgezett halaktól fehérük a víz teteje és ilyen alkalom esetén az időközben felvándorló és a mellékágakból bekerülő halak teljesen kipusztulnak. A szennyezést okozó üzemek: Miskolci Acéldrót, Drótkötél és Drótárugyár, Petőfi laktanya, DIMAVAG-gépgyár, Lenin Kohászati Művek.“ A Tárnát a recski ércbánya annyira szennyezi, hogy minden élőlényt kipusztít. A Zagyvát a selypi cukorgyár állandóan veszélyezteti. A derítőkben felhalmozódott mésziszap és hordalékföldet nem termelik ki, a derítők feltöltődtek mielőtt a szennyvíz kirothadt volna, a Zagyvába engedték. A Mátravidéki Erőmű ipari vízkivételét ez a szennyezés veszélyezteti és nemcsak a horgászatnak okoz kárt, hanem az erőmű működését is veszélyezteti. A kiragadott részletekből is látható, hogy halasvizeinket egyre több veszély fenyegeti! Ebben az évben a sajtó, a rádió, a híradófilm minden támogatását, propagandáját meg kell ragadnunk, hogy a közvéleményt a vízszennyezésekről tájékoztassuk és a hanyag szennyvízkezelés ellen eredményesen vegyük fel a küzdelmet- dr. Donászy Ernő