Halászat, 1980 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Gulás Zsuzsa tervei halakról, halászokról Gulás Zsuzsa Zalaegerszegen szü­letett, 1952-ben diplomázott az Ipar­­művészeti Főiskolán textiltervező iparművészként. Fejlődése felfelé ívelt, melyet művekkel bizonyított 1962-ben a Fényes Adolf teremben, 1967-ben a Fészek Klubban, 1968- ban az Iparművészeti Múzeumban, 1979-ben Nagymaroson. Hazai ön­álló kiállításai mellett egy külön kollekcióval mutatkozott be Rómá­ban, a Magyar Intézetben, és sike­rére jellemző, hogy 1965-ben kitün­tették a Munkácsy-díjjal és 1974. ben megkapta az I. Erfurti Ipar­­művészeti Quadriennálé II. díját. Mindezt csak azért jelzem, hogy ma­gas fokú szakmai képességét igazol­jam, mely hal és halász kompozíció­inak is sajátja. Az élmény nagymarosi eredetű. Gulás Zsuzsa az 1960-as évek leg­elején többször tartózkodott a Duna­kanyarban, s a nagymarosi halá­szok kifeszített hálóit, csónakjait, bárkáit figyelte és a kifogott zsák­mányt is, az embereket, a halászo­kat. Élménye, halászattal kapcsola­tos ismeretei erre a látványra korlá­tozódnak, — ezt dolgozta fel textíli­áin. Vannak munkái, ahol halak szerepelnek szép vízszintes tagolás­sal, s a forma kellemes leírását stilizációkkal bővíti, dúsítja. 1965- ben festett textilképén a halak függő­leges síkban lendülnek a maguk mozdulatlanságában. Ez a dialek­tikájuk, — a mozdulatlanság moz­gása. Ezt a nyugodt és méltóságtel­jes dinamikát a tárgyak rendezett csoportosítása is elősegíti: kancsó, gyümölcsök, nádszöszök. A tetőpont az 1966-ban készült „Halászok” textília. Itt a térdelő halász egy nagy halat tart egyik kezével, s egy asszony érkezik halas kosárral a fején. A bőség offenzív áradása telíti a felületet a formák harmonikus elosztásával. Csönd, béke, szépség közös otthonává alakul a világ Gulás Zsuzsa művészetében, aki a halászokat egyik motívumának hív­ta meg fejlődésének egyik korszaká­ban. LOSONCI MIKLÓS Halászok (Galás Zsuzsa textilje) Nagymarosi part Halas csendélet Halak (textilkép)

Next