Halászat, 1980 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Gulás Zsuzsa tervei halakról, halászokról Gulás Zsuzsa Zalaegerszegen született, 1952-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán textiltervező iparművészként. Fejlődése felfelé ívelt, melyet művekkel bizonyított 1962-ben a Fényes Adolf teremben, 1967-ben a Fészek Klubban, 1968- ban az Iparművészeti Múzeumban, 1979-ben Nagymaroson. Hazai önálló kiállításai mellett egy külön kollekcióval mutatkozott be Rómában, a Magyar Intézetben, és sikerére jellemző, hogy 1965-ben kitüntették a Munkácsy-díjjal és 1974. ben megkapta az I. Erfurti Iparművészeti Quadriennálé II. díját. Mindezt csak azért jelzem, hogy magas fokú szakmai képességét igazoljam, mely hal és halász kompozícióinak is sajátja. Az élmény nagymarosi eredetű. Gulás Zsuzsa az 1960-as évek legelején többször tartózkodott a Dunakanyarban, s a nagymarosi halászok kifeszített hálóit, csónakjait, bárkáit figyelte és a kifogott zsákmányt is, az embereket, a halászokat. Élménye, halászattal kapcsolatos ismeretei erre a látványra korlátozódnak, — ezt dolgozta fel textíliáin. Vannak munkái, ahol halak szerepelnek szép vízszintes tagolással, s a forma kellemes leírását stilizációkkal bővíti, dúsítja. 1965- ben festett textilképén a halak függőleges síkban lendülnek a maguk mozdulatlanságában. Ez a dialektikájuk, — a mozdulatlanság mozgása. Ezt a nyugodt és méltóságteljes dinamikát a tárgyak rendezett csoportosítása is elősegíti: kancsó, gyümölcsök, nádszöszök. A tetőpont az 1966-ban készült „Halászok” textília. Itt a térdelő halász egy nagy halat tart egyik kezével, s egy asszony érkezik halas kosárral a fején. A bőség offenzív áradása telíti a felületet a formák harmonikus elosztásával. Csönd, béke, szépség közös otthonává alakul a világ Gulás Zsuzsa művészetében, aki a halászokat egyik motívumának hívta meg fejlődésének egyik korszakában. LOSONCI MIKLÓS Halászok (Galás Zsuzsa textilje) Nagymarosi part Halas csendélet Halak (textilkép)