Siketek és Nagyothallók, 1970 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK Az elnökségi ülésről elnök a siketek nemzetközi napjának megrendezéséről, illetve az előkészületekről beszélt, kiemelve, hogy ez alkalommal emlékeznek meg a szövetség fennállásának 20. évfordulójáról is. Ezért helyesnek tartaná rendező bizottság felállítását. Az elnökség úgy határozott, hogy a titkárság vegye kézbe az előkészületek irányítását. Ismét napirenden a sport Ábrahám Félix sportkérdésekről szólt, s sajnálattal állapította meg, hogy a problémák megoldásában alig tapasztalható előbbrehaladás, holott különösen a vidéki sportélet megjavítása sürgető feladat. A vidéki fiatalság nagy része nem talált sportolási lehetőséget. Véleménye szerint az elnökség nem úgy foglalkozik ezzel az üggyel, mint ahogy az megérdemelné, s kérte a sport változatlan napirenden tartását. A felvetett problémához Nagy Ernő hozzáfűzte: meg kell vizsgálnunk, hogy az Egészségügyi Minisztériumtól az MTI-nek átadott pénzt hogyan használják fel a siketek sportkörei között. Kellemes üdülés - víz nélkül is Az ülés végén Rudas Nándor főtitkár tájékoztatta az elnökséget a csehimindszenti SZOT- üdülőben június 4—17 között lezajlott gyermek- és felnőttüdültetésről. Mindenekelőtt elismeréssel szólt az üdültetés megszervezéséről, aminek köszönhető, hogy a hetven gyermek és a tizennyolc felnőtt igen jól érezte magát a kellemes környezetben és a megfelelő ellátás mellett. A jó felügyelő gárda kiválasztása tette lehetővé: a gyermekek szinte elfelejtették, hogy nem víz mellett üdülnek, amit egyébként úgy szeretnek és mindig hiányolnak. A máskor problematikus gyermekfelügyelői rendszer megszervezése az idén éveknél sokkal jobban a korábbi sikerült, két felügyelőt az Ady Endre gyermekfelügyelői szakközépiskolából, kettőt pedig a Csecsemő- és gyermekgondozónő-képzőből kaptunk. Mind a négyen szakszerűen, lelkiismeretesen látták el feladatukat, igaz, ebben hathatós segítséget kaptak a laborvezetőktől és a siket felügyelőktől is. Különösen örvendetes,hogy a viszonylag nagy számban üdülő gyermekek között még gyengélkedés sem fordult elő. Végül, de nem utolsó sorban a gondtalan nyaralást elősegítette a kitűnő konyhaszemélyzet és a gondos üdülővezetés is. Világkongresszusi közlemények A Siketek Világszövetsége 1971. évben tartja meg Párizsban a siketek VI. világkongresszusát. A világkongresszuson több bizottság fog munkálkodni a világ hallássérültjei érdekében. Az egyik bizottság, a művészeti és kulturális bizottság máris hozzáfogott az előkészületekhez. A munkakört illetően a következő tárgyi szempontokat tűzte ki: 1. A siketek művészi elhivatottsága, 2. A siketek tehetségének felkutatása és művészi nevelése tanítás keretében. A bizottság kérésének teszünk eleget, amikor magyar viszonylatban felhívjuk az érdekeltek (művészeink, iskoláink, tanáraink) figyelmét a témakörre és az abban való részvételre: részt lehet venni a kiállítási anyagok és a vonatkozó tanulmányok, értekezések beküldésével. Lesz világkiállítás hallássérült művészeti alkotásából, gyermekek rajzaiból, fotósok művészi képeiből. A művészek kiállításán csakis a hallássérült művészek vehetnek részt a legjobb alkotásaikkal. A téma szabadon választott. A bizottság tájékoztatással fog szolgálni a kiállításon való részvétel feltételét illetően. A bizottság a művészi kiállításra irodalmi munkát is elfogad. (Sajtótermék.) A gyermekkiállításon 12 éven aluli hallássérültek vehetnek részt rajzzal, festménnyel, dekorációval, mindenfajta kivitelű iparművészeti munkákkal (pl. szőnyegek, festett fajanszok, kovácsolt díszek, batikolt szövetek, divat- és reklámrajzok), melyek iskolai tantermekben, illetve munkahelyeken készülnek. A fényképkiállításon a hallássérült fotósok művészi képei szerepelnek. A téma itt is szabadon választott. Egy kiállító csak egy díjazásban részesülhet. A fényképek 24x30 cm méretűek lehetnek. A kiállításra szánt fényképeknek legkésőbb 1971. május 1. előtt kell a bizottságnál lenni. Részvételi díj 10 Frank A fotók a negatívval együtt küldendők be. Mint említettük, a kiállítási tárgyakon kívül az azzal szorosan összefüggő értekezéseket lehet beküldeni a kitűzött szempontoknak megfelelően, az alábbiak figyelembevételével: a) az értekezés rövid, világos, illetve érthető legyen; b) francia vagy angol nyelvre lefordítandó; c) a szövetség címére (Budapest, VI., Benczúr u. 21.) küldendő, amely továbbítja; d) az értekezés a bizottság elé kerül, mely azt kiértékeli, javaslás esetén a kongresszuson előadásra kerül. Erről a beküldő értesítést kap az időpontról; e) a kéziratokat nem adják vissza; f) az értekezésnek olyannak kell lenni, hogy az védelmezze, könnyítse támogassa, világviszonylatban a hallássérültek művészi törekvéseit és megnyilvánulásait. A kiállításnak és a vele párhuzamos értekezésnek nagy jelentőséget tulajdoníthatunk. kell hívni a világ figyelmét Fel a hallássérültek meglevő művészi tehetségére vagy a bennük lappangó tehetség kibontakoztatására. Kurzusokat, kiállításokat kell rendszeresíteni a sajtó igénybevételével, biztatni, bátorítani az újakat, s a beérkezettek megélhetését biztosítani. A gyermekekkel való kozásnak külön jelentőséget foglal, tulajdoníthatunk. A kiállításnak és az értekezésnek ki kell mutatnia, hogy mily jó megfigyelő a hallássérült gyermek. Gyakran olyan részleteket is meglát, amit halló társa nem figyel meg, s ügyesebb, mint a másik gyermek átlaga Fontos, hogy ezen értékeket az iskolákban ápolják. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyermek művésszé formálódjék, de lehetővé teszi a gyermeknek kifejezni, kihozni, átvinni, nemesebb formákban azt, amit lát, érez és amiről álmodik... Ez a nevelés a gyermek jellemét kialakítja, érzését humanizálja, természet iránti szeretetét erősíti, élvezetes módon előkészíti egyeseknél múzeumok és tárlatok iskolai látogatásával is a művészi elhivatottság talaját. Ennek a bizottságnak vezetését Bielenko elvtársra, a testvérszövetség elnökére lengyel bízták, aki a nemrég Magyarországon járt lengyel delegációnak volt a vezetője. Itt jártukkor megkértek bennünket, hogy a magunk részéről is támogassuk a művészeti és kulturális bizottság munkáját a siketek VI. világkongresszusa keretében. Nagy Ernő 19*0. .11 I.ILS Újabb hírek a hallásjavító szemüvegről 1970. május havi számunkban műszaki cikk jelent meg a hazai gyártású hallásjavító szemüvegről. Reméljük, a cikk érdeklődést váltott ki ksérmlékeink iránt. Az elmúlt két hónap alatt további lépéseket tettünk, melyek igen komoly mértékben segítik a halláscsökkentőket abban, hogy minél nagyobb számban hozzájuthassanak készülékeinkhez. Az egészségügyi cikkek értékesítése során először fordul elő, hogy OTP-törlesztéssel vásárolhatók. Vállalatunk és az OMKER ezen a területen úttörőmunkát végzett. Sikerült megállapodást kötni az azt jelenti, ha valaki OTP-vel, Ezcepttel rendelkezik, az SZTK-г [UNK]- OMKER a 3400 forintos vételárból SZTK- hozzájárulás címén 1400 forintot leszámít. A fennmaradó 2000 forintra 6— 12 havi kölcsönt folyósít az OTP. A készülék recept nélkül is megvásárolható, ebben az esetben úgy kell eljárni, mint más áruvásárlási kölcsön esetében, vagyis előlegként 20 százalékot, jelen esetben 680 forintot kell befizetni, a fennmaradó részt pedig havonta Ha az említett kedvezményeket igénybe veszik, a készülék átvételekor 16—33 forintot kell csak fizetni. A készülék mintadarabjait az audiológiai állomásokra eljuttattuk. Az audiológiai állomások a készüléket bemérik, műene.es vizsgálatokon állapítják meg annak használhatóságát az igénylő részére. Az ott kapott audiagrammal kell aztán az OMKER budapesti vagy vidéki szaküzleteiben a készüléket megvásárolni. A már hallásjavító szemüveggel rendelkezők részére el kell még azt mondanunk, hogy a vásárláskor kapott használati utasítást pontosan tartsák be — a készülék füldugóját rendszeresen tisztítsák —, mert ezzel a meghibásodás lehetőségét lényegesen csökkentik. A hallásjavító szemüveg használatával kapcsolatos észrevételeiket, panaszaikat, ha megírják — és azok közérdekűek —, a lap hasábjain keresztül válaszolunk. Ezúttal közöljük egyébként, hogy legutóbbi cikkünkben elírás történt. Készülékünk frekvenciatartománya ugyanis nem 3500— 4000, hanem 350—400 Hz között Látszerészeti Eszközök Gyára (volt MOM Szemüvegkeretgyár) Tiszántúlon jártunk... Öreg rókák vagyunk már az autóbuszkirándulások dolgában, de azt hiszem, még egyszer sem volt annyi gond az előkészületekkel, mint a most lezajlott debrecen—hortobágyi utunkkal. Hol a szállással, hol a kocsival, hol résztvevőkkel volt baj (hárman a megbetegedtek!). Így csak akkor voltam biztos az útban, amikor a meleg júniusi szombaton végre a kocsiban ültünk harmincketten a Liszt Ferenc téren, hogy szépnek ígérkező útunkra induljunk. Júniusi kánikula volt, de amikor az előkészületeket megkezdtük, még hóhegyek borították Budapest utcáit. Jó félórás késéssel indultunk, mert Németh bukára hiába vártunk. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a kis „dundi” Pataki Mária, akinek beesésen adtunk randevút, majd elolvadt a tűző napon. Szolnokon rövid szusszanót tartottunk, de már mentünk is tovább Hajdúszoboszló felé. Falvak, városok egymásután maradtak el. Megállni nem volt időnk, nem akartuk időnket elaprózni. Szoboszlón jómagam jártam már, mégis alig ismertem ki magamat, annyira években megváltozott az utóbbi az építkezések során. Alig vártuk már, hogy a híres gyógyvizében legyünk, de sehogy sem találtuk meg a fürdőpénztárt. Egy oldalbejáraton már rég bejutottunk a fürdőbe, míg végre a pénztárt is elkaptuk. Azt hittük, mi jámbor leletek, most már semmi gond, mehetünk vetkőzni. Igen ám, de hol? Ide-oda keringtünk üres kabinért, míg végre egy árva kabint találtunk. Csak húsz egynéhányan voltunk hozzá, így röpke félóra alatt le is vetkőztünk. Most már irány a selymes, meleg gyógyvíz. Megérte! Korgó gyomrunk már ebédelni sürgetett, s a Napfény vendéglőben mindnyájan jó étvággyal fogyasztottuk el a finom, előre megrendelt ebédet. Fő úticélunk Debrecen lévén, rövidesen újból útrakeltünk, Szoboszlón csak egy kis fagylaltszünetet engedélyeztünk. A földgáztartályok sokasága mellett elhaladva négy órára értünk be Debrecenbe. Útitársaink figyelmét már jó előre felhívtuk az itteni látnivalókra, így mindenki felajzottan várta a sétánkat. Dél után és másnap délelőtt jártunk Nagytemplomnál, a Déri Múzeumban, benne Munkácsi Ecce komájánál, a Csokonai Színháznál, az új vasútállomásnál. Gyönyörködtünk az egyetemi park kivilágított szökőkútjában, művészi szobraiban. Ellátogattunk a debreceni sorstársakhoz s elbeszélgettünk Pányoki sorstárssal és az ott levő tagokkal. Irigykedve szemléltük a tükörfényes parkettet, a kényelmes foteleket, a helyiség szép berendezését s jó munkát kívántunk szövetségi életükhöz. Vacsoránkat a híres Arany Bika Szálló termében költöttük el: jól mulattunk, mert ugyanazt kaptuk, mint ebédre. Rengeteg csoport étkezett itt, amiben az volt a jó, hogy ötünknek tévedésből kétszer hozták a vacsorát. Persze nem tiltakoztak ellene . .. Szállásunk főúri volt, háromágyas, kényelmes mosdófülkés szobákat kaptunk, Ascherné (Sári) egyedül aludt s ugrattuk is reggel, hogy elfért-e? A vasárnap délelőttünk a gyönyörű Nagyerdőben, a klinikán, az egyetemnél telt el, ahol nagy fényképezés folyt. A szabad időt páran a csónakázó tó melletti cukrászdában való fagylaltozással töltöttük. Annyira ízlett a fagyi, hogy máskor is szívesen felkeresnénk. Egy kis kerülővel kimentünk még a temető felé, hogy az ország egyetlen halottégetőjét (krematórium) megtekintsük, majd a régi Debrecent idéző Csapó utcán keresztül visszatértünk a szállóhoz, hogy ebédünket elkültsük. Töltött káposztával alaposan jóllaktunk, azután már búcsúztunk is, hogy menjünk tovább Hortobágy felé. Nem egész egy napot töltöttünk Debrecenben, de amit lehetett, azt megnéztük a rövid idő alatt is. Jó kihasználtuk az alkalmat, nem sajnáltuk a sétát a nagy melegben sem. Szép kirándulás volt! Péteri Károly A nagyothallók berkeiből... MOZIELŐADÁS sorozatunkban júniusban a Vágy villamosa című művészi filmet adtuk. Bérleteseink nagy érdeklődéssel nézték a megrendítő filmet. A nyári szünet utáni legközelebbi előadásunk szeptemberben lesz. OLVASÓKÖRÜNK júniusban kétszer jött össze, korábban tanultakat. Ismételtük a beszélgettünk a szövetségi munkáról, könyvekről, versekről. Második alkalommal a „DELTA” folyóiratnak a modern postáról szóló cikkét, valamint a Magyar Ifjúságnak az ököljogról szóló cikkét ismertettük. Beszélgettünk a világbajnokság eredményéről és tanulságairól is. TANFOLYAMAINKAT június 29-én leolvasási bekötött vizsgával versennyel egyzártuk le. A részvevők közül többen már régebben látogatják tanfolyamainkat, s hárman a félév alatt olyan szép eredményeket értek el, hogy jutalmat érdemeltek. Ezúttal nem választottuk szét a tanfolyamok hallgatóit s egyetlen, bár hosszabb versenytételt adtak fel tanáraink, Vhry Imre és Téglás Katalin. A többség adunk, a költség kb. 50 forint. AJÁNDÉKBA kaptunk egy szép lemezjátszót és rádiót Somogyi Antalné tagtársnőtől. Mások meg cserepes virágokkal szépítették helyiségeinket. Köszönet érte, hosszú tételt úgyszólván hibátlan szerezni. Jelentkezést még elfoganni le tudta olvasni s így az értékelésnél nem is tartottunk sorrendet, hanem a hat legjobb és legszorgalmasabb tanfolyamhallgatót jutalmaztuk egy-egy szép könyvvel. (Dr. Matskásy Istvánná, Lumnitzer Elemérné, Nemecskai Dezsőné, Csizmazia Magdolna, Kuslits Elvira és Nagy Sándor.) A jutalmazások köszöntük a hallgatók után megszorgalmát, köszöntötték tanáraikat, s egyúttal elbúcsúztunk a vidékre távozó Téglás Katalintól. Szeptemberig szünetelnek a tanfolyamaink, de ezért ne maradjunk el az összejövetelekről, keressük fel minden szerdán székházunkat, ahol 6 órakor váltakozó előadókkal, érdekes témával kiselőadással várjuk a tagtársakat. NYÁRI SÉTÁKAT tervezünk szombatonként, többek között az Ördögoromcsárdához, Zugligetbe, Balatonszabadiba, fagylaltozásra stb. A kirándulást 23-án, csütörtökön tartjuk meg. Vasárnapra sehogyan sem tudtunk autóbuszt Összeállította: P. K. Megjelent a hazai gyártású hallásjavító szemüvegkeret GYÁRTJA: LÁTSZERÉSZETI ESZKÖZÖK GYÁRA ESZTERGOM MEGVÁSÁROLHATÓ: OMKER BUDAPESTI ÉS VIDÉKI SZAKÜZLETEIBEN