Harc, 1943 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1943-01-02 / 1. szám

Darlan halála Darlant karácsony napján megölték palotája lépcsőjén. Gyilkosság tör­tént. Gyilkosság, mint ahogy ezt Roosevelt elnök megállapította. Túl azonban a tényeken és a merényle­ten, mellyel szemben az elnök jogos felháborodását mindannyiunk nevében kifejezte és túl a merénylőn, aki bün­tetését már elnyerte, vizsgáljuk meg azokat a szálakat, melyek a merény­lethez vezettek és merítsünk belőlük tanulságot. A politikai gyilkosság, mondjuk, megvetendő eszköz. De vájjon nem volt-e Darlan is megvetendő? Jog és érdemtelenül nevezte ki önmagát Északafrika kormányzójává és alig­hanem Franciaországgal is hasonló tervei voltak. Néhány nap előtt ki­jelentette az újságíróknak: szeretne visszavonulni a magánéletbe ... A tö­z­ínelem néha az emberek szagait és nem kétes terveit követi: íme, Darlan visszavonult a magánéletbe. A legszerényebb magánéletbe, ahol nem lehet Hitlerrel tárgyalni, németekben csalódott nagyiparosokkal üzleteket kötni és az angolok ellen fenekedni, mint ahogy ezt Darlan húsz eszten­deje tette. Kínos, hogy végzete éppen a szeretet ünnepén, karácsonykor tel­jesedett be. De vájjon nem haltak-e meg karácsonykor is emberek ama börtönökben és koncentrációs tábo­rokban, melyeket demokraták, liberá­lisok, hazafiak számára Petain és Darlan Franciaországban felállítot­tak? Nem haltak-e meg emberek ott karácsonykor is, különösen, ha én­ez­­tették őket és a szívrohamot kapók­hoz, vajúdó asszonyokhoz nem hívtak orvost, mint Petain és Darlan kon­centrációs táboraiban, immár harma­dik karácsonya? Alger nem gyarmat, hanem közjo­­gilag is: Franciaország. Alger sza­badságot várt és Darlant kapták. Va­lami baj volt a történelem körül. Mint egy másik fiatal gyilkos, Hamlet, a merénylő is talán azt gondolta: ki­zökkent az idő, a kárhozat! — hogy én születtem, helyretolni azt. A dik­tátorok ugyanis nem tűrnek parla­mentet: sajnálatos, hogy megbukta­tásukra nincs más mód. A szabad sajtó, a szabad szó, a gyülekezési sza­badság, a meggyőzés tisztes eszközei nem állnak rendelkezésre. A gyáva gyilkosságba, mint módszerbe, valaki belekényszerítette a merénylőt. És ezt az embert Darlannak hívták. íme: a Francia Köztársaság intéz­ményei úgy omlottak össze, mint a A budapesti “Magyarság” 1942 no­vember 8-iki számában megjelent ve­zércikkben írja Virtsologhi Rupprecht Olivér főszerkesztő: “A legnagyobb szenzáció az angol­szászok és zsidók kezdeti sikere az egyptomi fronton. Vannak egyes bo­londok, akik már a második frontot látják közeledni. De az egyptomi si­kereket teljesen megsemmisíti az orosz fronton való német előnyomu­lás és az orosz háborús iparkodás nem pótolja Sztálinnak az olajmezők elvesztését. A tengely sikerei minden várakozást felülm­­úlnak. Az ellenség már 24 millió tonnát vesztett és tu­lajdon bevallása szerint is csak 21 millió tonnája maradt, ennek nagy­része is építés alatt van. Teljes lehe­tetlenség tehát, hogy az Egyesült Ál­lamok ebben az esztendőben akármi­lyen tengerentúli kalandba bocsát­kozzanak (írja 24 órával Eisenhower afrikai partraszállása előtt) és a nagy kártyavárak. A francia világbiroda­lom darabokra hullt, megfeledkeztek az évszázados francia szellemről, négy forradalom szelleméről. De a francia szabadság szelleme — Robespierre, Demouriez, Lamartine és majdan De Gaulle, Blumn, Herriot és mások ne­vével — már meghódította néhányszor a világot. A szellem erejéből és ezen kívül semmivel. Vegyük tudomásul: a szellemmel nem bír semmilyen erő. A szabadság szellemét nem lehet le­győzni szuronyokkal. Íme: a sötétség európai hatalmai lázasan szervezkedtek az utolsó hóna­pok folyamán ideát. Félretoltak, ki­­játszottak, agyonrágalmaztak minden igaz európai demokratát. Azt hirdet­ték: Európa népei őket akarják. Si­­korszky lengyel kancellárt azon erők merészelték gyalálni, akik háromszor adták el Lengyelországot Hitlernek. De Gaullet félrelökték Darlan ked­véért. A Dollfuss-fasizmus zászló­vivői feltámadtak és velük keltek ki sírjukból a középkor kétfejű denevé­rei. Egy magyar napilap már azon iparkodott New­ Yorkban: nem ma­radt magyar kvisling a washingtoni porondon: Budapestről kell hozni egyet. A Szent Szövetség lázasan szer­vezkedő szalonjaiban talán intő szó­zatként hat most e pisztolydurranás. lármával készített Kayser-hajók, alig hogy kiúsznak a kikötőből, darabokra hullanak szét. Minden bluff Ameriká­ban és ezt a tengerészek is tudják, akik fellázadtak New Yorkban, ami­kor egy ilyen hajóra akarták kény­szeríteni őket. Vegyük ehhez Roose­velt politikai vereségeit. Dewey győ­zelme a kor szellemének győzelme. Dewey ugyanazt a politikai irányt képviseli, mint mi. Lindbergh, Cough­lin és Dewey szelleme győz. Hogy Roosevelték mit fognak csinálni! Bi­zonyára ellenzékbe vonulnak, mert ezek a zsidó háborús gengszterek nem férnek "a bőrükbe. Am­oly cse­­kélység ez, hogy beszélni sem érde­mes róla. Ki törődik ma Roosevelt­­tel?” Mindennél többet mond, hogy így írnak rólunk Budapesten ezek az el­vetemedett őrültek, akiknek oly ke­serű lesz az ébredés . . . Mint ahogy Bacsányi mondaná: Ti, akiknek vérét a természet kéri — hiv jobbágyitoknak felszentelt hóhért — jertek! s hogy sorsotok előre nézzé­tek — vigyázó szemetek Darlanra vessétek! Az Atlantic Charter ma már erő­sebb azoknál, akik megirták. Az Esz­me sorsa ez és boldogoknak kell len­nünk, hogy így történt. Európa népei szabadságot és demokráciát akarnak. Nem lesz erő, mely az ígéret beváltá­sát megakadályozza. Hogy ennek első és brutalitásában elítélendő példáját éppen karácsonykor kellett megél­nünk, szomorú. Ám van a nemrég el­hunyt nagy katolikus költőnek, Ches­­tertonnak egy verse, mely Mac­Donald ellen szól, aki karácsony napján bol­dogan jelentette be az alsóházban: sikerült egy sztrájkot béremelés nél­kül elcsitítania. Chesterton, a kato­likus ekkor “templomtornácon hápo­gó kútárnak” nevezte a szocialista miniszterelnököt, akit “Krisztus kor­báccsal vár” és igy fejezte be kará­csonyi versét: Ám szám, mely annyi szent malasztot ízlett azt mondja most: ne gyújts gyertyát a fán, mert közelebb lesz szivedhez a Kisded, ha ott harcolsz a barrikád falán s a szent Szabadság vérverés havára hullasz holtan Karácsony hajnalán. (F. Gy.) Virtsologhi Rupprecht Olivér: “A Kayser-hajók darabokra hullnak Lázadó tengerészek New Yorkban Roosevelt ellenzékbe vonul” és egyéb őrültségek *977 ME­Z 4 A’DEMOKRATIKUS'MAGYAROK-AMERIKAI'SZÖV£rSÉ6ÉN£f<­H£TllAPJA NEW YORK, JANUARY 2, 1943 Vol. III. évf. kt. cKcUK­.­ JighL A I­. M. A. Sz. HETILAPJA 325 East 80th Street, N. Y. C. Előfizetési ár: az Egyesült Álla­mokban és Canadában éri ..$2.50 Egyes szám ára ............................50 A lap szerkesztéséért a D.M.A.Sz. szerkesztő bizottsága felelős Közlemények szabadon átvehetők Anti-Nazi Newspaper ♦ A Győzelmes Új Esztendőt kíván val­anennyi olvasónknak mind az öt világrészen a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége, az Uj, Demokratikus Magyarországért Mozgalom Amerikai Bizottsága, a Harc és a Magyar Forum szerkesztősége. ❖ No. 1. szám Ottó hívei nem a Szövetségesekért harcolnak LONDON, (a “Harc” tudósítójától). Legnagyobb csodálkozással olvasom a lapokban, hogy Habsburg­ Ottó légiót alakít és a Szövetségesek oldalán megy harcba. Mellékelve küldöm a “Harc!”-nak az Ottó-legitimistáknak Itt Londonban szeptemberben megjelent propaganda füzetét, “Viribus Enttls” cím­ű­t. Mint láthatják, a füzet kiállítása igen dí­szes, úgy látszik, a szigorú anyag­korlátozások Ottó híveire kevésbé vonatkoznak, mint más, közönséges emberekre. De nyilván egyéb meg­gondolások sem zavarják őket. Mert a füzetben olvasható ez a mondat: “Az osztrákok nem harcolnak a Szövet­ségesekért, hanem csakis Angolország győzelméért.” Mikor ezt leírták, két­ségtelenül arra gondoltak, hogy a Szö­vetséges népek sorában ott található a csehszlovák, lengyel, jugoszláv nép is, akiket ők be akarnak kebelezni Ottó birodalmába, hát hogy is harcol­nának ezek szabadságáért. Azonkívül, a Szövetségesek sorában ott v­an Oroszország, azért persze nem bolon­dok harcolni — ők, az Ottó-osztrákok — és ott van az Egyesült Államok, Lincoln és a New Deal köztársasága, aki egyszer már segített kiverni Mik­sát, Ferenc József fivérét Amerika földjéről. Ilyen Szövetségesekért, per­sze hogy nem hajlandó harcolni Ottó gárdáin. Most azonban, ime, Ottó élé­re áll gárdájának, hogy a Szövetséges Egyesült Államok, meg a többi Szö­vetséges ügyéért kihúzza a véres kar­dot. Kérem, szíveskedjenek sürgősen megírni nekem, mi változott azóta, mióta a “Viribus Unitis” megjelent. (T.)

Next