Harc, 1943 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-02 / 1. szám
Darlan halála Darlant karácsony napján megölték palotája lépcsőjén. Gyilkosság történt. Gyilkosság, mint ahogy ezt Roosevelt elnök megállapította. Túl azonban a tényeken és a merényleten, mellyel szemben az elnök jogos felháborodását mindannyiunk nevében kifejezte és túl a merénylőn, aki büntetését már elnyerte, vizsgáljuk meg azokat a szálakat, melyek a merénylethez vezettek és merítsünk belőlük tanulságot. A politikai gyilkosság, mondjuk, megvetendő eszköz. De vájjon nem volt-e Darlan is megvetendő? Jog és érdemtelenül nevezte ki önmagát Északafrika kormányzójává és alighanem Franciaországgal is hasonló tervei voltak. Néhány nap előtt kijelentette az újságíróknak: szeretne visszavonulni a magánéletbe ... A tözínelem néha az emberek szagait és nem kétes terveit követi: íme, Darlan visszavonult a magánéletbe. A legszerényebb magánéletbe, ahol nem lehet Hitlerrel tárgyalni, németekben csalódott nagyiparosokkal üzleteket kötni és az angolok ellen fenekedni, mint ahogy ezt Darlan húsz esztendeje tette. Kínos, hogy végzete éppen a szeretet ünnepén, karácsonykor teljesedett be. De vájjon nem haltak-e meg karácsonykor is emberek ama börtönökben és koncentrációs táborokban, melyeket demokraták, liberálisok, hazafiak számára Petain és Darlan Franciaországban felállítottak? Nem haltak-e meg emberek ott karácsonykor is, különösen, ha éneztették őket és a szívrohamot kapókhoz, vajúdó asszonyokhoz nem hívtak orvost, mint Petain és Darlan koncentrációs táboraiban, immár harmadik karácsonya? Alger nem gyarmat, hanem közjogilag is: Franciaország. Alger szabadságot várt és Darlant kapták. Valami baj volt a történelem körül. Mint egy másik fiatal gyilkos, Hamlet, a merénylő is talán azt gondolta: kizökkent az idő, a kárhozat! — hogy én születtem, helyretolni azt. A diktátorok ugyanis nem tűrnek parlamentet: sajnálatos, hogy megbuktatásukra nincs más mód. A szabad sajtó, a szabad szó, a gyülekezési szabadság, a meggyőzés tisztes eszközei nem állnak rendelkezésre. A gyáva gyilkosságba, mint módszerbe, valaki belekényszerítette a merénylőt. És ezt az embert Darlannak hívták. íme: a Francia Köztársaság intézményei úgy omlottak össze, mint a A budapesti “Magyarság” 1942 november 8-iki számában megjelent vezércikkben írja Virtsologhi Rupprecht Olivér főszerkesztő: “A legnagyobb szenzáció az angolszászok és zsidók kezdeti sikere az egyptomi fronton. Vannak egyes bolondok, akik már a második frontot látják közeledni. De az egyptomi sikereket teljesen megsemmisíti az orosz fronton való német előnyomulás és az orosz háborús iparkodás nem pótolja Sztálinnak az olajmezők elvesztését. A tengely sikerei minden várakozást felülmúlnak. Az ellenség már 24 millió tonnát vesztett és tulajdon bevallása szerint is csak 21 millió tonnája maradt, ennek nagyrésze is építés alatt van. Teljes lehetetlenség tehát, hogy az Egyesült Államok ebben az esztendőben akármilyen tengerentúli kalandba bocsátkozzanak (írja 24 órával Eisenhower afrikai partraszállása előtt) és a nagy kártyavárak. A francia világbirodalom darabokra hullt, megfeledkeztek az évszázados francia szellemről, négy forradalom szelleméről. De a francia szabadság szelleme — Robespierre, Demouriez, Lamartine és majdan De Gaulle, Blumn, Herriot és mások nevével — már meghódította néhányszor a világot. A szellem erejéből és ezen kívül semmivel. Vegyük tudomásul: a szellemmel nem bír semmilyen erő. A szabadság szellemét nem lehet legyőzni szuronyokkal. Íme: a sötétség európai hatalmai lázasan szervezkedtek az utolsó hónapok folyamán ideát. Félretoltak, kijátszottak, agyonrágalmaztak minden igaz európai demokratát. Azt hirdették: Európa népei őket akarják. Sikorszky lengyel kancellárt azon erők merészelték gyalálni, akik háromszor adták el Lengyelországot Hitlernek. De Gaullet félrelökték Darlan kedvéért. A Dollfuss-fasizmus zászlóvivői feltámadtak és velük keltek ki sírjukból a középkor kétfejű denevérei. Egy magyar napilap már azon iparkodott New Yorkban: nem maradt magyar kvisling a washingtoni porondon: Budapestről kell hozni egyet. A Szent Szövetség lázasan szervezkedő szalonjaiban talán intő szózatként hat most e pisztolydurranás. lármával készített Kayser-hajók, alig hogy kiúsznak a kikötőből, darabokra hullanak szét. Minden bluff Amerikában és ezt a tengerészek is tudják, akik fellázadtak New Yorkban, amikor egy ilyen hajóra akarták kényszeríteni őket. Vegyük ehhez Roosevelt politikai vereségeit. Dewey győzelme a kor szellemének győzelme. Dewey ugyanazt a politikai irányt képviseli, mint mi. Lindbergh, Coughlin és Dewey szelleme győz. Hogy Roosevelték mit fognak csinálni! Bizonyára ellenzékbe vonulnak, mert ezek a zsidó háborús gengszterek nem férnek "a bőrükbe. Amoly csekélység ez, hogy beszélni sem érdemes róla. Ki törődik ma Roosevelttel?” Mindennél többet mond, hogy így írnak rólunk Budapesten ezek az elvetemedett őrültek, akiknek oly keserű lesz az ébredés . . . Mint ahogy Bacsányi mondaná: Ti, akiknek vérét a természet kéri — hiv jobbágyitoknak felszentelt hóhért — jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek — vigyázó szemetek Darlanra vessétek! Az Atlantic Charter ma már erősebb azoknál, akik megirták. Az Eszme sorsa ez és boldogoknak kell lennünk, hogy így történt. Európa népei szabadságot és demokráciát akarnak. Nem lesz erő, mely az ígéret beváltását megakadályozza. Hogy ennek első és brutalitásában elítélendő példáját éppen karácsonykor kellett megélnünk, szomorú. Ám van a nemrég elhunyt nagy katolikus költőnek, Chestertonnak egy verse, mely MacDonald ellen szól, aki karácsony napján boldogan jelentette be az alsóházban: sikerült egy sztrájkot béremelés nélkül elcsitítania. Chesterton, a katolikus ekkor “templomtornácon hápogó kútárnak” nevezte a szocialista miniszterelnököt, akit “Krisztus korbáccsal vár” és igy fejezte be karácsonyi versét: Ám szám, mely annyi szent malasztot ízlett azt mondja most: ne gyújts gyertyát a fán, mert közelebb lesz szivedhez a Kisded, ha ott harcolsz a barrikád falán s a szent Szabadság vérverés havára hullasz holtan Karácsony hajnalán. (F. Gy.) Virtsologhi Rupprecht Olivér: “A Kayser-hajók darabokra hullnak Lázadó tengerészek New Yorkban Roosevelt ellenzékbe vonul” és egyéb őrültségek *977 MEZ 4 A’DEMOKRATIKUS'MAGYAROK-AMERIKAI'SZÖV£rSÉ6ÉN£f<H£TllAPJA NEW YORK, JANUARY 2, 1943 Vol. III. évf. kt. cKcUK. JighL A I. M. A. Sz. HETILAPJA 325 East 80th Street, N. Y. C. Előfizetési ár: az Egyesült Államokban és Canadában éri ..$2.50 Egyes szám ára ............................50 A lap szerkesztéséért a D.M.A.Sz. szerkesztő bizottsága felelős Közlemények szabadon átvehetők Anti-Nazi Newspaper ♦ A Győzelmes Új Esztendőt kíván valanennyi olvasónknak mind az öt világrészen a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége, az Uj, Demokratikus Magyarországért Mozgalom Amerikai Bizottsága, a Harc és a Magyar Forum szerkesztősége. ❖ No. 1. szám Ottó hívei nem a Szövetségesekért harcolnak LONDON, (a “Harc” tudósítójától). Legnagyobb csodálkozással olvasom a lapokban, hogy Habsburg Ottó légiót alakít és a Szövetségesek oldalán megy harcba. Mellékelve küldöm a “Harc!”-nak az Ottó-legitimistáknak Itt Londonban szeptemberben megjelent propaganda füzetét, “Viribus Enttls” címűt. Mint láthatják, a füzet kiállítása igen díszes, úgy látszik, a szigorú anyagkorlátozások Ottó híveire kevésbé vonatkoznak, mint más, közönséges emberekre. De nyilván egyéb meggondolások sem zavarják őket. Mert a füzetben olvasható ez a mondat: “Az osztrákok nem harcolnak a Szövetségesekért, hanem csakis Angolország győzelméért.” Mikor ezt leírták, kétségtelenül arra gondoltak, hogy a Szövetséges népek sorában ott található a csehszlovák, lengyel, jugoszláv nép is, akiket ők be akarnak kebelezni Ottó birodalmába, hát hogy is harcolnának ezek szabadságáért. Azonkívül, a Szövetségesek sorában ott van Oroszország, azért persze nem bolondok harcolni — ők, az Ottó-osztrákok — és ott van az Egyesült Államok, Lincoln és a New Deal köztársasága, aki egyszer már segített kiverni Miksát, Ferenc József fivérét Amerika földjéről. Ilyen Szövetségesekért, persze hogy nem hajlandó harcolni Ottó gárdáin. Most azonban, ime, Ottó élére áll gárdájának, hogy a Szövetséges Egyesült Államok, meg a többi Szövetséges ügyéért kihúzza a véres kardot. Kérem, szíveskedjenek sürgősen megírni nekem, mi változott azóta, mióta a “Viribus Unitis” megjelent. (T.)