Harc, 1944 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1944-01-01 / 1. szám

„ Nagy idők hamis tanúja “A Budapesten állomásozó antant­misszió vezetője, vox francia ezre­des, 1919 március 20-án nyújtotta át a Károlyi-kormánynak a régi nagy Magyarország halálos ítéletét jelentő jegyzéket, amely az ország kétharma­dának átadását követelte s amelynek nyomán támadt súlyos válságban egy kótvagos elméleti bölcsekből, a­­gyakorlati politikában járatlan, naiv idealistákból és lelkiismeretlen politi­kai szerencsejátékosokból álló társa­ság a 133 .napos kommün szerencsét­lenségébe és román megszállás szé­gyenébe sodorta bele az országot, a munkásságot pedig tragikus kataszt­rófába zúdította. Ezzel kezdődik az a történelmi ér­tekezés, mely az A. M. Népszava nap­tárában 38 oldalon át a magyar kommün-uralom idejét ismerteti. És ki az a “történész”, aki most már nem csak a Népszava cikkírója, ha­nem­ a Népszava vezetőinek jóvoltá­ból­ maradandó könyv formájában is lerögzíti “kótyagos elméleti bölcsek és lelkiismeretlen politikai szeren­csejátékosok” eme korszakáról való tudomását? Essenek le a székről azok a magyarok, akik e negyedszázad előtti időket maguk is ismerik, mert átélték annak küzdelmes zűrzavarát. — az, aki a kommünt “leleplezi”: Róbert Oszkár. Az a Róbert Oszkár, aki a “Vörös Újság” hasábjain fújt kénkövet nem csak a polgárság, hanem még a szo­ciáldemokrácia ellen is, akit a kom­­mün sajnos csakugyan “kótyagos” forradalm­ársága sem elégített ki tel­jesen, de aki már a kommün hata­lomraj­utása előtt sürgette a “kötelet és golyót” a régi világ számára, aki Vázsolnyitól gróf Apponyi Albertig mindenkinek fejét követelte és aki így szerzett érdemei folytán került be a kommunista “Vörös Újság” szerkesztőségi asztalához, vezető hely­re. Az embernek megáll az esze, mi minden lehetséges ebben a Magyar- Amerikában. Ugyanaz a, Róbert Osz­kár, a„ kommün alatt handabandázó “lumpenburzsoáziának ez a tipikus képviselője, akik ellen mi, józanul maradt munkásság képviselői igye­keztünk megvédeni a magyar forra­dalom tisztes arcát , mindig ügyelve természetesen arra, hogy az ellenfor­radalomhoz ne sodródjunk­, ugyan­az a Róbert Oszkár ítélkezik most “idők tanúja” gyanánt, hazugságot ostobaságra halmozva, azok felett az emberek felett, akik akkor hiába próbálták befogatni vele azt a tajték­zó, akasztófát követelő száját. Jó volna persze, ha a múlt világ­háborúra következő magyar forra­dalmak adatait összeszednék, mielőtt az elmúlás homokkal borítja ezeknek az időknek emlékeit és nagyrészt a szorgos ellenforradalmi történetírás hamis tanúzásai maradnak meg for­rásul. Egy amerikai magyar lap szá­mára ez szép feladat volna, de per­sze, nem a Népszava számára. A Népszava csak arra jó, hogy odaadja magát egy ilyen Róbert Oszkárnak, aki két kézzel kap az alkalmon el­kenni, vakmerő hazugságokkal elta­gadni, hogy mindama túlkapások­nak, amiket most oly magától értető­­dően megbélyegez, ő maga is egyik fő okozója és szerzője volt. Mert ez ennek a “történelmi” visszaemléke­zésnek egyetlen célja és értelme. Az egész csak azért íródott meg, hogy Róbert Oszkárról letagadtassék még az árnyéka is annak, hogy milyen véresszáj­ú demagóg volt Róbert Osz­kár már a kommün előtt is és a kom­mün alatt. Ilyenek aztán természetesen az “adatok” is, amiket Róbert Oszkár összehazudik, elhallgat s összeferdít, kiegészítvén őket valami Fornyó Sá­ritól szerzett ismeretlen hálószoba­­titkokkal. Példának hozhatom fel azt, amit e sorok írójáról vet oda. Ő, a véresszáj­ú, akasztófárastélő mondja, hogy én a kommunista Vö­rösőrségnek — a kommün rendőr­ségének — voltam főkapitányhelyet­­te­se és passz. De hogy jutottam én oda? A Ká­rolyi-kormány alatt alakult Népőr­ségnek, amely a rendőrség mellett óvta a budapesti munkásságot és pol­gárságot a vesztett háború, feloszlott hadsereg folytán rászakadt fenyegető résztől, a negyvenezer főnyi testü­letnek három parancsnoka volt, fő­kapitányhelyettesi rangban. E három parancsnok között én voltam az egyik, még­pedig a szociáldemokrata párt kiküldött megbízottja gyanánt, Szikra Gyulával és Vida Henrikkel együtt. Sándor László, a régi főka­pitány kooperált velünk. A kommün kitörésének éjszakáján letartóztattak bennünket —­ ugyanazok, akik a “húszezer “burzsuj fejet” követelték —­ egy éjszakát a pesti rendőrség cellájában töltöttünk. Közben azon­ban a szociáldemokrata párt, mely —­ sajnos nem elégséges hatalommal — koalícióban a kommunista párt­tal vette át a kormányzást, megálla­podott a kommunistákkal, hogy én leszek a szociáldemokraták megbí­zottja a főkapitányságon a kommu­nista Jancsik Ferenc mellett. Ott is maradtam, főkapitányhelyettesnek a kommün egész idején végig, amikor pedig a Peidl-kormány jött, az is megtartott engem ottan, miniszterta­nácsi határozattal, Diez Károly főka­­piány mellett, főkapitányhely­ettes­ként. Mindezt Róbert Oszkár is tud­ja, de elhallgatja. Az én munkám, a mi munkánk, nem utolsó sorban éppen az volt, hogy az olyan megkergült és kap­­zsian törtető lumpoknak, mint Ró­bert Oszkár, a hatását ellensúlyoz­zuk. És most ő ir rólunk “történel­met!” Róbert Oszkár, aki ellen ne­künk kellett megvédelmezni azokat, akik fejére ő­s golyót és kötelet kiál­tott, aki a moszkvai magyar sejtben még bibliai átkokat szórt az “áruló” szociáldemokratákra, hogy aztán Bécsbe érve menten leleplezze Szov­­jetoroszországot, majd aztán teliüz­letén szerzett pénzen, röpirathadjá­­ratot kezdjen a “rabló” Csehszlová­kia és “becsehelt magyarjai” ellen, ezzel amnesztiát érdemelvén ki ma­gának Horthytól, eléldegélt lágy jóide­­párnáján, amíg Hitler elől menekül­nie nem kellett, amikor is London­ban a csehszlovákoknak kínálkozott fel csehszlovák propagandára, Ameri­kában, ámde kidobatván, az angolo­kat sikerült megkörnyékeznie s az ő számukra szerkesztette itt az “Igaz­mondót”, de mindenünnen kikopván, miután “Az Ember”-t “Balra át!”-ra próbálta sürgetni, végül az “Egyet­­értés”-nél, “Otthon”-nál, sőt: az A. M. Népszavánál végezte. Schulz­ Ignác: Az új nemzeti egység: Kállay és Imrédy A Magyar Távirati Iroda jelenti december 18-án: “A két Ház utolsó üléseinek karácsony előtt nagy szenzációja volt. Kállay miniszterelnök s Im­rédy Béla a plénum előtt hosszas kézfogással búcsúzta­t el egymástól. A “Ma­gyarország” vezércikke szerint a magyar tradíció és lovagiasság jegyében történt, hogy a parlamenti többség vezére kezet fogott az ellenzék vezetőjé­vel. Ezenfelül háborúban vagyunk, hangsúlyozza a “Magyarország” és szük­ség van nemzeti egységre A lap kifejezte azt­, az óhaját, hogy ez a Treuga Dei jóval a karácsonyi szüneten túl tartani fog ” A németek csökkentik az olaj- és benzinszállítmányokat A Pester Lloyd jelenti december hó 12-én: “Az olaj- és benzinimport megint csökkent. A fővárosban és az országban óriási benzin- és olajhiány mutatkozik, amely minimumra csökkenti a forgalmat és a gyáripar munká­ját is fenyegeti.” Kállay már nem szépíti a helyzetet A Pester Lloyd jelenti december 5-én: “Kállay miniszterelnök kijelen­tette, hogy az árak emelkedése, a pénztől való menekülés, a fékevesztett vá­sárlás elsősorban azokra a hírekre vezethetők vissza, melyeket az orosz fron­ton küzdő katonák küldtek haza az itthoniaknak.” Miért visel háborút Magyarország? December 20-á­­ jelenti a budapesti rádió: “Csatay honvédelmi minisz­ter kijelentette mai beszédében, hogy a jelenlegi háborúban Magyarország azért vesz részt, mert a magyar faj fiait százezer­számra kény­szerítették ide­gen uralom alá. A magyar népet szörnyű megpróbáltatások viselték meg az elmúlt évek alatt.” A DMASz és az “Új Demokratikus Magyarországért” mozgalom elnöksége, a “Harc” és a “Magyar Fórum” szerkesztősége GYŐZELMES ÚJ ESZTENDŐT kivárt az amerikai magyarságnak HARC, 1944 január 1 Horthy-Koltayék terrorja Peyer Károly és Kéthly Anna ellen December 18-án jelenti a Dagens Nyheter: “Peyer Károlyt és Kéthly Annát, a magyar szociáldemokrata párt vezérét, illetőleg vezető tagját ma a parlament megfosztotta immunitásuktól. Az ügyészség azzal vádolja a két képviselőt, hogy tudomással bírtak arról a levélről, melyet Törökországon át intéztek külföldi elemek a Népszava főszerkesztőjéhez. Erről egyik képviselő sem értesítette a katonai hatóságokat. A levél Magyarország külpolitikai helyzetével foglalkozott és megállapította, hogy Magyarország számíthat a szövetségesek jóindulatára, amennyiben szabotázsok sorozatával bizonyítja, hogy ott akarja hagyni a németeket. E pillanatban nem tudni, várjon Peyert és Kéthlyt letartóztatták-e?”

Next