Harcos nő, 1947 (27-36. szám)
1947-02-01 / 27. szám
A nők és a hároméves terv ei mindig, minden eseményt, legyen az politikai vagy gazdasági, abból a szempontból is nézünk, váljon előnyös vagy hátrányos a nők életére. A nők helyzete sokat változott a háború befejezése óta mindenütt a világon, de különösen a demokratikus országokban. Ha figyelemmel kísértük az elmúlt két év politikai fázisait, világosan áll előttünk, hogy a nők kiharcoltak eredményeket — a nők részére! Eredményeket különösen szociális téren, amely egyik legégetőbb problémája az egész világ elnyomott aszszonyainak. Példák sorait tudjuk közölni. Kezdjük Amerikán, ahol Mme Roosevelt harcolt a nők helyzetének megjavításáért s különösen az otthon dolgozó nők és a háztartási alkalmazottak szociális biztosításáért — fajra való tekintet nélkül. Franciaországban is sok új törvény védi a nők jogait és nem utolsó sorban a leányanyák és a sokgyermekes családanyák helyzetén változtatott. Különösen a múlt év folyamán hozott Oroszai-féle szociális biztosítási törvény életbeléptetése fogja a család s így a mi életünket is megváltoztatni, jobbá tenni. Az egész Balkánon, ahol a demokrácia hatalmas lépésekkel ment előre, a nők a közéletben nagy és fontos szerepet töltenek be, hiszen bebizonyították áldozatkészségükkel, bátorságukkal — még fegyverrel a kézben is, — hogy méltó társai a férfiaknak, tehát ugyanolyan jogaik lehetnek. Nem is beszélve Oroszországról, ahol a szovjetek első intézkedései közé tartozott a csecsemő- és anyavédelmi intézmények létesítése és ma általánosan elismert tény, hogy ezen a téren a Szovjetunió áll a legelső helyen. Ehhez az eredményhez hosszú idők küzdelemteljes munkája révén jutott. A kezdeti nehézségek legyőzése után, az ötéves tervek kidolgozása és életbeléptetése adta meg a lehetőséget, hogy minden, a munka, pihenés, tanulás, egészség szempontjából, intézményesen védje az ország dolgozóit és így a nőket is, öregségi biztosítással levette a sok és nehéz gondot a dolgozók vállairól. Védte az ifjúságot és cserébe csak annyit kért, hogy támogassák munkájukkal, erejükkel az épülő és sokat ígérő demokráciát. A legkülönbözőbb országokban az orosz tervgazdaság és nagyszerű eredményei követőkre talált. És ma, 1947-ben, Magyarország is elérkezett oda, hogy felállíthatta hároméves tervét, amelynek jelentőségét megérti mindenki, aki ismeri a régi Magyarország népének politikai és gazdasági íren elnyomott helyzetét. Annak a dolgozónek a helyzetét, amely 25 éven sötét letargiába sülyedt, amelyet semmi törvény sem védett s amely előtt a csendőrség uralkodott és véi a Szálasi-legények kiszolgáltató a németek pusztító háborús nézetének, mint ágyutölteléket, hogy áltságos, uralkodó rétegüket meghntsék. Ma, két évvel a háború befejezése után a demokratikus Magyarország eljutott oda, hogy a Kommunista Párt előterjesztése alapján a Szoc. Dem. és Kisgazda Párt helyeslésével, felállította a 3 éves tervet, amely az egész nép, az egész nemzet ügyét hatalmasan fogja előrevinni. A terv célja: az egész nép, munkások, parasztok, értelmiség és a dolgozó kisemberek millióinak életszínvonalát az 1938-as nívóra, sőt a fölé emelni. Néhány főbb pontja: A munkanélküliség teljes megszüntetése. Szociális és kuturális vonalon: lakásépítés az egész országban, óvodák, napközi otthonok és csecsemőotthonok felállítása, tanonciskolák, szülőházak, kórházak és szanatóriumok újjáépítése. Sok más között, tervbe van véve a Margitszigetnek népüdülővé való átalakítása is. Mindezek közvetlenül érintik a nőket, hogy ne legyen probléma a gyerekek szülése, hogy ne legyen gondjuk, hová helyezzék csecsemőiket, amíg dolgoznak, hogy ne legyen a dolgozónak dolgotha a betegség és félelem az öregség. A jövő képe csillog előttünk, amit a demokratikus Magyarország úgy akar felépíteni, hogy az anyák gond nélkül hozhassanak a világra sok egészséges gyereket, akiknek apró lábacskái már az erősödő és boldog Magyarország földjén kezdhetik meg első lépéseiket! A hároméves terv, amely az egész ország dolgozóinak jólétét akarja biztosítani, a népi demokrácia erős talajára épített olyan keretben jön létre, amely sikerét nem teszi kétségessé. És ez a keret az új és már megszilárdult magyar köztársasági Köztársaság, melynek éves évfordulóját az otthoni és az egész világon szétszórtan élő magyarsága most ünnepelte meg. Hálával és bizalommal az igazi demokratikus szellemű vezetők irányítása alatt egységesen dolgozó magyar néppel szemben. Azzal a sokat szenvedett néppel szemben, amely 100 éves köztársasági álmának megvalósulásával a külső és belső reakció cselszövéseit éberséggel leleplezve, munkája révén végre öntudatosan remélheti, amit Rákosi Mátyás és Rajk László belügyminiszter a tervgazdasággal kapcsolatban olyan örömmel hirdetett a dolgozók felé, hogy : «Magyarország három éven belül a dolgozók gazdag és boldog országa lesz!» G. I. — A demokrácia azt jelenti, hogy a tudást állítjuk szembe a tudatlansággal. A tudomány igen hatásos eszköz a fasizmus és a reakció elleni küzdelemben, mivel tartalmat ad a léleknek és a szellemnek s igy kihúzza a talajt a fasizmus lába alól, melynek a lelki üresség a melegágya. — Ha a kormányzat megfelelő támogatásban részesít bennünket, rövidesen olyan élénk tudományos élet fog itt megindulni, amilyennel Magyarország a legnagyobb bőség idején sem dicsekedhetett. Demokráciánk egyik legnagyobb sikere lesz, hogy a kultúra a szegénység idején túlszárnyalja a bőség idejét. Tudományunk körül pedig kifejlődik majd az ipar, a termelés, egyszóval : a jólét. SZENTGYÖRGYI Professzor A bolgárok egyik legkedveltebb és legismertebb költője — Petőfi. Nem múlhat el egyetlen kulturest vagy falusi műkedvelő előadás sem Petőfiversek nélkül. A bolgároknak különben is régi ismerőseik vagyunk. Nem is tudjuk általában, hogy milyen régiek. Sok-sok száz évvel a honfoglalás előtt egymás szomszédságában éltek magyarok és bolgárok, valahol a mai Perzsia tájain. Később nyugatabbra vándoroltak. A bolgárok kezdték, majd körülbelül háromszáz évre rá a magyarok is felkerekedtek.De a kapcsolatok nem szakadtak meg. Történelemkutatók megállapították, hogy a magyarok a bolgároktól tanulták az állattenyésztést, a föld megművelését, a háziipart, az írás tudományát — ékirást — és az állammá szerveződést. Mindez még mindig a honfoglalás előtt történt. Vagyis tanítómestereink a bolgárok voltak. A bolgár birodalom a magyarok bejövetele idején Erdélyt is magába foglalta 3