Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-19 / 274. szám

2 A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka A minisztériumoknak és az államigazgatás többi központi szervének a kollektív vezetés elve alapján történő vezetéséről szóló törvénytervezet ismertetése — Előterjesztője Ilie Ver­dej elvtárs, a Minisztertanács első alelnöke — Tisztelt képviselő elvtá­rsak és elvtársnők! A Minisztertanács megbízásából megvizsgálásra a Nagy Nemzetgyű­lés elé terjesztem a minisztériu­moknak és az állami közigazgatás­ többi központi szervének vezetésé­ről a kollektív vezetés elve alapján című törvénytervezetet. Egész tevékenységünket, minden szinten, a kollektív munka és veze­tés elvére kell helyeznünk; egyike ez azoknak az alapelveknek, ame­lyekre a nemzetgazdaság megszer­vezésének, vezetésének és tervezé­sének javítását, az egész társadalmi élet tökéletesítését célzó intézkedé­seket építjük a Román Kommunis­ta Párt 1967. decemberi Országos Konferenciáján kidolgozott , prog­ramnak és a X. kongresszus hatá­rozatainak megfelelően. A kollektív munka és vezetés szükségessége a szocialista társada­lom alapvető tulajdonságaiból, gaz­daságunk és társadalmunk haladá­sának jelenlegi követelményeiből fakad. A szocialista demokrácia ál­talános fejlődési tendenciájához hozzátartozó elv következetes alkal­mazása hivatott hozzájárulni azok számának növeléséhez, akik tény­legesen részt vesznek az ország leg­fontosabb problémáinak megoldásá­ban, biztosítani az országunkban rendelkezésre álló értékes káderek energiájának és alkotó kezdemé­nyezésének minél szélesebb körű kibontakozását. Ugyanakkor ennek az elvnek az érvényre juttatása el­választhatatlanul összefügg a kor­szerű termelés követelményeivel. Nyilvánvalóbb, mint bármikor ed­dig, hogy az előttünk­ álló feladato­kat többé nem lehet jó feltételek között teljesíteni olyan határozatok alapján, amelyeket egyik vagy má­sik szektorban, ilyen vagy olyan szinten, egyetlen személy hozott, bármilyen felkészültséggel rendel­kezzék is az illető. A korszerű berendezésekkel, és­ felszerelősékkel ellátott hagy ’’is komplex vállalatok, amelyek egyre inkább jellemzők gazdaságunkra, az ország termelőapparátusát alkotó számos egység egyre szorosabb kapcsolatai, egyszóval a jelenlegi termelőerők alaposan átgondolt döntéseket, olyan vezetési formákat feltételeznek, amelyek a legna­gyobb pontosságot és hatékonysá­got biztosítják. Ezekből a követel­ményekből kindulva és az egysze­mélyi vezetésre utalva, Nicolae Ceauşescu elvtárs a párt X. kon­gresszusán előterjesztett jelentésé­ben hangsúlyozta, hogy az már nem felel meg szocialista rendsze­rünk jelenlegi szakaszának, s hogy „a termelőeszközök közös tulajdoná­nak körülményei között objektív szükségesség a kollektív vezetés létrehozása, a dolgozók közvetlen részvétele a gazdasági tevékenység vezetésében“. A­­ párt Országos Konferenciája óta eltelt rövid idő alatt jelentős lépéseket tettünk a kollektív veze­tés elvének gyakorlati alkalmazá­sában. A vállalatokban igazgató bizottságok, a központoknál igazga­tó tanácsok, a kutatóintézetekben pedig tudományos tanácsok alakul­tak. A­ tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek a vezetési formák életképesek, valóban megteremtik a feltételeket a munka tartalmának lényeges ja­vítására. Az igazgató bizottságok­nak sikerült tevékenységüket az il­lető egységek kulcskérdéseire össz­pontosítaniuk, minden tagjuk fele­lősségérzetet tanúsított a határoza­tok elfogadásában és jó eredménye­ket értek el; bízvást állíthatjuk te­hát, hogy a legtöbb igazgató bizott­ság messzemenően eleget tesz hiva­tásának. A jelen törvénytervezet előírásai összhangban állnak pártunknak az­zal a törekvésével, hogy tökélete­sítse a minisztériumok, a többi köz­ponti szerv, a Minisztertanács tevé­kenységét az államapparátus egy­szerűsítéséért, operativitásának és hatékonyságának növeléséért az alárendelt egységek problémáinak '•‘tess!..'... ... . megoldásában, a munkastílus és -módszerek javításáért. A most előterjesztett törvényter­vezet elfogadása kiteljesíti — a nemzetgazdaság egész rendszeré­ben, az egész társadalmi-gazdasági tevékenységben — a kollektív munka és vezetés elvének alkalma­zását. A továbbiakban, miután ismer­tette a kollégiumok feladatkörére és összetételére vonatkozó előírá­sokat, a szónok ezeket mondotta: Az Önök elé terjesztett törvény­­tervezet tükrözi pártunknak azt a felfogását, hogy az új vezető szer­vek működésének biztosítania kell a kollektív munka és felelősség összefonódását e szervek tagjainak egyéni felelősségével. A minisztériumok vezetésének átalakítása a kollektív vezetés el­vére semmivel sem csökkenti a mi­niszterek és helyetteseik, a többi minisztériumi felelős káder fele­lősségét a feladatok maradéktalan és határidőre való teljesítésében a termelés növelése, a termékek mi­nőségének javítása, a beruházások, az export fejlesztése, a magas jöve­delmezőség biztosítása terén. Nem­csak a határozatok kidolgozásában, hanem a teljesítésükhöz szükséges feltételek biztosításában is részt kell venniük. A vita alatt álló törvénytervezet mélyebb értelme biztosítani a fele­lősségérzet növekedését a feladatok teljesítésében, a magas igényesség és önigényesség szellemének meg­honosítását minden egyes ágazat, tevékenységi terület minden foká­nak és minden egységének tevé­kenységében. Engedjék meg, elvtársak, kifejez­nem azt a meggyőződésemet, hogy a Nagy Nemzetgyűlés jóváhagyja az elé terjesztett szöveget. Ez lehető­vé teszi olyan szervezeti keret biz­tosítását, amely a jelenlegi szakasz­ban, a sokoldalúan fejlett szocialis­ta társadalom megteremtésének szakaszában megfelel nemzetgazda­sági­ ágaink ’korszerű és­ hatékony vezetése követelményeinek. A Nagy Nemzetgyűlés jogügyi bizottsága és néptanácsügyi és álla­mi közigazgatási bizottsága 1969. május 7-i és november 13-i ülésén megvizsgálta és megvitatta a mi­nisztériumoknak és a többi köz­ponti állami közigazgatási szervnek a kollektív vezetés elve alapján va­ló vezetéséről szóló törvényterveze­tet. A bizottságok megállapították, hogy a törvénytervezet célja meg­valósítani az állami közigazgatás központi szerveinek vezetése terén az Országos Konferencia által kije­lölt, és a X. pártkongresszuson erő­teljesen kihangsúlyozott feladato­kat államunk tevékenységének szüntelen tökéletesítésére vonatko­zóan. Az állami szervek tevékenysége színvonalának emelésében a legha­tékonyabb módszerek egyike ter­mészetesen a kollektív vezetés el­vének következetes alkalmazása. Amint azt Nicolae Ceauşescu elv­társ hangsúlyozta, „a realitás azt mutatja, hogy bármilyen tehetséges lenne is a társadalmi tevékenység akármelyik területén működő veze­tő, csak olyan mértékben ismerheti és oldhatja meg helyesen a tevé­kenységi körébe tartozó kérdéseket, amilyen mértékben munkaközössé­gének tapasztalatára támaszkodik“. A kollektív vezetés elvének mélyreható tudományos elemzése alapján a párt Országos Konferen­ciája és X. kongresszusa kijelölte, hogy milyen fő irányvonalat kell szem előtt tartani a kollektív veze­tés elvének alkalmazásában. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a mi­nisztériumok vezető szerveinek a minisztériumi kollégiumoknak­­ döntési joguk legyen, nem pedig­ csupán tanácskozó jellegűek legye­nek, amint az a múltban volt. Másodsorban a minisztériumi kollégiumok által gyakorolt kollek­tív vezetés magával hozza a kol­lektíva minden egyes tagjának fe­lelősségét, mind a saját, mind pe­dig az egész kollektíva tevékeny­ségéért. Harmadsorban e szervek terve keretében megvalósított vezetési te­vékenységnek egybe kell fonódnia más kollektív munkaformákkal is, mint amilyen főként egyes fontos társadalmi szervezetek képviselői­nek, tudósoknak és más szakembe­reknek a bevonása a döntésekbe. A törvénytervezet nagy érdeme, hogy egységesíti a minisztériumok és a többi központi állami közigaz­gatási szervek megszervezési rend­szerét, az egész állami közigazgatás számára érvényes általános elv rangjára emelve a kollektív veze­tést. Tekintettel arra, hogy a törvény­­tervezet az államunk jelenlegi fej­lődési szakaszának szükségleteit szolgálja, a bizottságok felkérik önöket, hogy a javasolt formában fogadják el annak szövegét. ^'«v-t fi ,-kxvio . ■ ii •• •• r* . . A jogügyi bizottság és a néptanácsügyi és állami közigazgatási bizottság jelentése Előterjesztette Traian Ionaşcu képviselő I­ KŐOLAJ ÉS­­ VIRÁGOK VÁROSA „Réges régen, sok évszá­zaddal ezelőtt volt egy Cim­­pineanu nevezetű ember, aki megtelepedett itt, a Pra­hova kiszélesedő völgyében, mert jó volt a víz és a föld bő termést adott. És amikor egyszer kutat ásott, víz he­lyett valami sötét levet me­rített védre. Aztán évek múl­va leszármazottai megtalál­ták ezt a kutat és a hely­séget kegyeletből Cimpiná­nak nevezték el", így szól a monda. Áttetsző köd ülte meg a várost, olyan, amilyen álta­lában nyári reggeleken — nem volt hideg és nem volt nyirkos, — csak a bronz avar, a kopasz akácok, gesz­tenyék cáfolták a nyarat, s jelezték, hogy ősz van. Az állomástól a város irá­nyából, hosszú híd tartja a hátát a több ágra szakadt Prahova fölé. Egy kicsit ro­zoga, reszket, ha átmegy rajta egy-egy jármű; mellet­te a másik, a most készülő új híd hatalmas pillérei me­redeznek a bontakozó vilá­gosságban. Fél hét. Az ember akkor is tudná, hogy ipari városban van, ha nem látná az itt-ott felbuk­kanó gyárkéményeket, az acélosan csillogó traverze­it — akkora az emberára­dat. Sietnek, feltorlódnak az autóbusz megállókban, rit­kán szólnak. — Jobb ha buszra ül — szól valaki utánam — mesz­­sze a város. Valószínű ész­revette, hogy idegen va­gyok. A központban is ugyanaz a helyzet. Az élelmiszerüz­letek, kenyérboltok pultjai­nál, az újságbódék előtt fe­gyelmezett sorok. Gyorsan megy a kiszolgálás, minden­ki siet. A város főutcáján pár száz méternyi hosszúság­ban egymást érik az üzletek, pedánsan rendezett kiraka­tok, tisztaság m­idenütt. Aztán hirtelen, nem veszi észre az ember a pillanatot, elcsendesül minden.- Csak itt-ott lézeng még valaki. ★ — Határozottan ipari pro­filú város ez - mondja a városi pártbizottság titkára, Chiru Gheorghe. Mi sem ér­zékelteti ezt jobban, mint az, hogy a huszonötezer la­kosú város huszonkétezer munkást, technikust, szak­embert és tisztviselőt foglal­koztat. Furcsának tűnhet a két szám közötti viszony. Ar­ról van szó, hogy a város gyárai, üzemei alkalmazot­tait a környező falvakból is biztosítja — mondhatni, az iparosítás következtében ter­jeszkedő város behálózta a perem­területeket is, üzeme­ink általában kétezernél több munkást foglalkoztat­nak. A kőolajipari gé­pi berendezéseket javító üzem (I.R.U.I.E.), valamint a „Neptun", amely reduktorai­­ról és liftjeiről híres az egész országban. Meg kell említe­nem az autójavító vállalatun­kat is, amely szintén kétezer­nél több szakembert foglal­koztat és főleg Diesel-moto­rokra specializált. Városunk jellegét azonban a közel száz éves múltra visszatekintő Kőolajfinomító Kombinát szabja meg, hi­szen Cimpina ilyen nagyfokú iparosodása főleg a kőolaj­nak köszönhető. A jövőben számottevő ipa­­ii ber­uházásaink lesznek, mintegy folytatásaként a 25 év ritmikusan emelkedő be­ruházásainak. Az iparosodással fokoza­tosan emelkedő lakásszük­­ségletet is igyekeztünk meg­oldani. Az elmúlt öt év alatt ezer lakást adtunk át a dol­gozóknak, nem beszélve a 350 állami kölcsönnel épített magánlakásról. Az elkövet­kezendő 5 évre újabb 1000 lakás építését irányoztuk elő városunk négy mikrorajonjá­­ban. ★ Iorga Eugen építésszel járjuk c. várost. Bőven akad látnivaló. Az, ami megkapja az embert, az épületek kü­lönböző stílusának harmoni­kus egybeolvadása. A bizán­ci, román vagy a brincoveán stílusú épületek nem csap­nak át hirtelen tízemeletes kő és üveg, szögletes for­mákba. A várostervezés meg­hagyott egy rést az „átmene­ti" stílusú épületeknek, ami kellemessé teszi a látványt, s mint egy kőből épített tör­ténelmet láttat. Legjobban az egyre szaporodó­­magánvillá­­kon látszik ez meg, ahol a modern formát és az „össz­komfortot" csavaros, vagy hurkás oszlopok támasztják, szellős négyszögletű veren­­dákat képezve. Az utcákat fák és virág­ágyások szegélyezik, lépten­­nyomon vegetációtól dús li­getekre bukkan az ember. Egy kis fantáziával át lehet élni a tavaszi Cimpinán. A város széle felé már be­törnek a kőolajkutak. Egy kissé meghökkentő, hogy a hatalmas tömbházak tövé­ben, a kertes magánvillák mellett kőolaj patak folyik, de ez csak egy pillanatig tart, aztán elfogadja ezt a formát is az ember, az éles háromszöget a kockák kö­zött. Cimpinát úgy is szokták emlegetni, mint a nagy Gri­­gorescu és a gondolkodó Haşdeu városát. Külön él­­mény­e két nagy ember mú­zeumában lenni. Átélni Gri­­gorescu színeit, újból felfe­dezni Haşdeu sokrétű tevé­kenységét, humanitását. Ők járjuk az utcákat. Valahol kint a psremszélek felé gyeppel benőtt bombatöl­csér. Egy egész városrész pusztult el 1944-ben. ★ — És milyenek az embe­rek? — Nem hiszem, hogy má­­sabbak. Szeretik a városukat, ha szépítéséről van szó, nem kell kétszer felszólíta­nunk őket. Az id­én például közel egymillió lej értékű hazafias munkát végeztünk. — Szóval ilyenek vagyunk — mondja beszélgetésünk végén Negrea Ion, a városi éptanács alelnöke. ★ Ebédszünet. Tisztviselők sütkéreznek a napon. Újra megelevenedik a város. GAÁL PÉTER ★ Országjáró munkatársunk szerdai riportja Kovács Árpád, a gyergyó­­szentmiklósi Partizán helyi­ipari vállalat technikusa, el­szállítás előtt ellenőrzi az e­­lektromos vezérlőtáblák au­tomata kapcsolóinak beállí­tását Nagyarányú (Folytatás az 1. oldalról) pontok ismeretén kívül számos ösz­­szefoglaló tanulmány készítésére van szükség, amelyek eleve bizto­sítják a kitermelés egységes fej­lesztését. A feltárt tartalékok nagy­szerű lehetőségeket rejtenek nagy­­kapacitású kőbányák üzembe­ he­­lyezésére. E mellett Hargita me­gyében a díszítő kőzetek meglepő változatosságát találjuk meg. Egy­előre csak a borszéki travertint hasznosítják, noha bel- és külföl­di piacokon egyaránt nagy a ke­reslet e kőzetek iránt. Fejlődőké­pesek a homok- és agyaglelőhe­lyek is. Ha nem is rejtnek az előb­biekhez hasonló arányú lehetősé­geket, fejlesztésüket szükségessé teszi a megye építkezési ipará­nak fellendülése, közvetve, a gaz­daságosság elve.­­ Az építőipari kőzeteket köztársasági érdekeltségű­ és helyiipari vállalatok termelték lehetőségek ki. Felvetődik a kérdés: a jö­vőben milyen lehetőségek nyíl­nak e párhuzamosan működő vállalatok — egyaránt — har­monikus fejlesztésére? — A helyi ipar eddig mérsékelt beruházási alapokkal rendelkezett. Ez nem engedte meg a korszerű követelményeknek megfelelő mér­tékű és szintű fejlődést. A mi e­­setünkben a geológiai kutatómun­ka fokozása, a tartalékok pontos ismerete lehetőséget nyit megfele­lő beruházások eszközlésére, köz­vetve, a helyiipar arányos fejlesz­tésére. — Megyénk gazdag ásványi kincsekben. E mellett a turisz­tika Eldorádója lehetne... — Tudom, mire gondol... A me­gye — számtalanszor használtuk a „lehetőség" szót — valóban ó­­riási lehetőségekkel rendelkezik a turisztika, főként a nemzetközi tu­risztika fejlesztésére. Nem egyszer azonban a kitermelés feldúlja a tájat, csökkenti, vagy megsemmisíti a táj szépségének értékét. A ta­nulmányok, tervek általában úgy tárgyalják a kitermelő tevékenység fejlesztését, hogy az ne csonkítsa a turisztika nagyarányú fellendíté­sének lehetőségeit. Van néhány zónánk azonban, ahol rendkívüli éllel tevődik fel a kérdés, amely ismétlem, nagyon komoly. Borszé­ken például, véleményem szerint, az egyébként kitűnő minőségű tra­vertin további kitermelése sokat el­venne a táj szépségéből. E zóna további fejlesztését alapos, rész­letes tanulmányozásnak kell meg­előznie, amelynek a legnagyobb alapossággal fel kell mérnie a két változat összehasonlított jövedel­mezőségét. A jövőben az összes kínálkozó lehetőségeket, megoldásokat ele­meznünk kell a kitermelési, vala­mint a balneo-turisztikai iparág harmonikus fejlesztésének kidolgo­zásakor, hogy maximális hatékony­sággal és jövedelmezőséggel hasz­nosíthassuk mindazt, amit a bő­kezű természet felhalmozott e pá­ratlanul szép és gazdag vidéken. (Folytatás az 1. oldalról) ben házasodott Egerszékre, Gyi­­mesközéplokról. Az „aljat", ahol épületei állnak, egy gogánváralji birtokostól vette. Aztán legénykorára emlékezik. Elmondja, hogy este, miután ellát­ta az állatokat Középlokon, a sö­tétben négy óra alatt átjött a he­gyen Egerszékre vizitálta, de haj­nalra vissza is tért oda. Int, hogy azért mi ne próbáljuk meg.... majd készségesen közli, hogy a telepet, a ma is élő Tankó Péter Gábor édesapja alapította, ő volt az első itt. Farkasok szere, függőleges hegyoldalaktól határolt tag­yogó tisztáson összebújó­ házcsoport. Külön völgy, zárt egység a ma­gas csúcsok között. Északról a ha­talmas Ágas-havas védi a szelek­től, de télidőben, így is, hónapok­ra el vannak rekesztve a külvilág­tól. Tövéből ered az Egerszék­ vize, itt még alig­ patak. Az első tágas, nagy faháznál kötünk ki. Mellette különös, sokszínű építmény. Köze­lebbről nézve oszlik tarkasága. Hatalmas, belülről kivájt és kívül színesre festett fenyőfacsutakok egymásra rakva: méhkaptárak, ötven csutak, ötven család méh, magas, zümmögő és színes fal. Gazdájuk, a 48 éves Farkas Já­nos, alig néz többnek ki harminc­nál, felesége — Tera — pedig éppenséggel menyecskének. Ők is Gyimesből, pontosabban Felső­lókról, a Rajkók vagy Farkasok patakáról származtak ide a negy­venes években, öt gyermeket ne­veltek fel, s a két nagyobbik lány­­már férjhez is ment, a többiek iskolában, munkán, erre-arra. Itt­hon, most csak az első kisunoka van, a négy éves, aranyszőke, Annácska. Azt hiszem, életünk legfiatalabb nagyszüleit látjuk, mert ha az unokát nem látnánk, nem is hinnénk nekik. És bár ,,r" betű van a hónap nevében, a fű- CSÍNOD re telepszünk, s megkóstoljuk a ház termékét, a mézbort, amiért cserébe csak a hátizsákból elő­kerülő néhány szem almát fogad­ják el Annácskának, mondván, hogy ebből lát itt legkevesebbet a kislány. Le is fényképezzük, bár hunyorgat, mosolyog, majd keser­ves sírásra fakad: fél tőlünk...? A beszélgetés sokfelé terelődik, majd kiköt az eltűnőfélben levő viseletnél. Megdöbbentő dolgot mondanak: — Ha néha, nagy ün­nepen bemegyünk Csíkszent­­györgyre vagy Bánkfalvába, bizony még csúfolkodnak is velünk. Ezért, ott hadd álljon a ládában ... A fiataloknak már nincs is... mi­nek? Elmesélik, hogy egyik, szakem­bernek tanult csinádi hazatérve, falapátokkal meghajtott áramfej­lesztőt szerelt a kertje alatt folyó patakra, mert villanyt akart otthon. Letiltották, majd engedélyezték, de csak 12 voltig, cseresznyeégő­­re. Mikor mondom, hogy annál ol­vasni sem lehet, gyorsan megtold­ják:— Nincs is amit, ide semmi­lyen újság sem jár, ha levél van, azt egy öreg hozza ki egyszer egy héten Szentgyörgyről. Pedig úgy elolvasnánk egész télen, hogy még tudjuk mi van odabé ... de nincs amit... A fenyők hegye készül már fel­nyársalni a napot, mikor kászálód­ni kezdünk. Lefelé jövet, egyre méregetem a jobbkéz felé kifutó völgyeket: va­jon melyiken is ereszkedhetett be Úz Bence barátunk sóért vagy éppen vadbőrt eladni, mikor már nagyon nehéz volt a Qaska-havasi kalibában, vagy kitelt a levele, az oda is felszaglászó fináncoknál? Aztán egyszerre tisztul a két él­mény egyetlen időszerű és ha­laszthatatlan kérdéssé. Mit tehet­nénk és mit kellene tegyünk, e két, rohamosan növekvő települé­sünk közművelődésének fellendí­téséért? — vagy még világosab­ban: Hogyan lehetne áthidalni azt a néhány évet, amíg a már épülő úzvölgyi vízierőművel (30 km.-el lejjebb) megépülő műi­, majd közel hozza és bekapcsolja ezt a két telepet a közművelődés elevenebb áramkörébe. A kanyarban, egy pillanatig még látszik az Ága­she­­s fekete csú­csa. «•••eeo* Személyes felelősség... (Folytatás az 1. oldalról) Senki tudhatta, hogy azt újraön­tés céljából vissza kell juttatni a raktárba. Állításának ellentmond, hogy a pártalapszervezet júliusi közgyűlé­sén alaposan megbírálták a KISZ szervezetet, mert „nagy lemara­dás észlelhető az ócskavas gyűj­tés terén". Az ólomhulladékokról pedig, Kovásznai Zoltán kivételé­vel, a megkérdezettek egybehang­zóan azt állítják, hogy a „Barta­­lis-eset" megtörténte előtt, senki sem törődött az összegyűjtésével. És végül még egy tényező. A pártszankció nevelő célzatú kell hogy legyen. Bartalis az utóbbi időben sokat hiányzott, munkáját sem végezte a tőle megszokott módon. A vége az lett, hogy le­váltották csoportvezetői beosztásá­ból. Mindez nem egyértelműen a túl szigorú büntetés következmé­nye — más körülmények is közre­játszottak —, de kétségtelen, ked­vezőtlen hatással volt rá. Az alapszervezet végeredmény­ben a kényelmesebb megoldást választotta. Eltekintett attól, hogy Bartalis hibája nemcsak személyén múlott, a vérszegény nevelőmun­ka, a bírálat szinte teljes hiánya a munkatelepen mutatkozó rend­ellenességek is közrejátszottak, megteremtették a kedvező talajt, az előfeltételeket meggondolatlan lépése elkövetésére. A megyei pártbizottság barája mindezt figyelembe véve, felülvizs­gálta az alapszervezet döntését. Bartalis Ferenc erélyes pártszank­ciót kapott: megrovás figyelmezte­téssel. De továbbra is párttag marad. Ezzel ismételt lehetőséget biztosítottak számára, hogy az új munkahelyén (időközben munka­helyet változtatott) bebizonyíthas­sa: félrelépése egyedi eset volt, s alapjában a becsületes, öntudatos munkások közé tartozik. Lelki egyensúlyának visszanyerése azon­ban csak akkor lehetséges, ha a pártalapszervezet tagjai, mun­katársai mellé állanak, ha kom­munista felelősséggel támogatják mindennapi tevékenységében. A „Bartalis-eset" tanulságai túl­mutatnak az alapszervezet dön­tésén. Ismételten figyelmeztetnek a Szervezeti Szabályzatban rögzí­tett alapvető követelményre: min­den egyes kommunista felelősség­gel tartozik a pártnak, de ugyan­ekkor a párt is felelős minden e­­gyes tagjáért. Csak a személyi és közösségi felelősség összefüggésé­ben, a kettő kölcsönhatásának szem előtt tartásával lehet meg­előzni, vagy ha mégis sor kerül rá, elfogulatlanul, pártos szellem­ben megoldani az ilyen és hason­ló eseteket. HARGITA November 19 szerda Napkelte: 7,17; nyugta: 16,45 Holdkelte: 14,23; nyugta: 2,06 Az évből eltelt 322 nap, hátra van még 43. ÉVFORDULÓK: — 50 évvel ezelőtt hunyt el Alexandru Vlahuță író (szül. 1858-ban). — 1711-ben született M. V.­­ Lomonoszov orosz tudós, (megh. 1765-ben). — 1900-ban született Anna Seghers német írónő. HETIVÁSÁR: Csíkszereda, I Borszék. NÉVNAP: Erzsébet. w ■.... 1 1969 Televízió NOVEMBER 19. SZERDA 18.00 Gyermekdalok és táncok 18,30, Dokumentumfilm 18,45 Képzőmű­­vészet 19,00 Híradó 19,30 Népzene 20,00 Filmmúzeum, Vörös szakáll — Japán film 21,30 Reflektor 21,40 Utazás a Föld körül, Párizs ,22,05 Irodalmi adás 22,45 Híradó, NOVEMBER 20. CSÜTÖRTÖK 14.00 Labdarúgás: Steaua—FC Argeş — közvetítés a Köztársasági sta­­dionból 18,00 A barlang titka (be­fejező rész) 18,30 Beszéljünk helye­sen románul 19,00 Híradó 19,20 Balettműsor 19,30 A tudomány és a termelés 20,00 Szimfonikus hang­verseny. Vezényel: Aaron Copland (USA) Szünetben műsorismertetés 22.00 Reflektor 22,10 Sport 22,55 Híradó. NOVEMBER 20. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 5,30—6,15 Ze­nés reggeli beszélgetés: 13,00—13,30 Lapszemle. Szalagtárunk könnyű­zene-újdonságaiból. Mikroenciklopé­­dia: Az Apollo-12 űrhajó felszállása. Szilárd és folyékony anyagok. Nagy feltalálók portréja: Puskás Tivadar. 16,15—17,00 Hírek, tudósítások. Zene. Fiatalok híradója. Miért vá­­lasztottam a falut? Beszélgetés egy fiatal orvossal. A balánbányai fia­talok körében. Útijegyzet. Válaszo­lunk fiatal * báilgdtok­ k­i­tevéseire.­­Zene. NOVEMBER 19. SZERDA CSÍKSZEREDA! „Hargita«: A XII. doszár. Csehszlovák film. SZÉKELY­UDVARHELY „Homoród“: Robbant­­sátok fel a bankot. Francia film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mio­riţa“: A komiszár és a három „zöld kutya banda“. Színes német film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Fa­munkás«: Nem lesznek válások. Lengyel film. MAROSHÉVIZI „Caliman“: Partok között. Széles­vásznú lengyel film. SZÉKELYKE­­RESZTÚRI „Haladás«: Keserű fü­­vek. Német—jugoszláv film. BA­LÁNBÁNYAI „Bányász“: Janosik. (I.—II. rész). Színes, szélesvásznú csehszlovák film. BORSZÉKI „Bor­szék«: A fekete herceg. Színes, szé­lesvásznú német—francia—olasz— jugoszláv film. BORSZÉKI „For­­rás«: Sherlock Holmes. Német film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt«: Mabuse doktor testamentuma. Német film. GALÓCÁSI „Fenyő“: Elsietett há­zasság? Magyar film. DITRÓI „Ma­ros“: A „Belgrád“ akció. Jugoszláv film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: A nagy kígyó. Színes, szélesvásznú német film. PARAJD­­ filmszínház: A pillanat embere. An­gol film.

Next