Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)
1969-11-19 / 274. szám
2 A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka A minisztériumoknak és az államigazgatás többi központi szervének a kollektív vezetés elve alapján történő vezetéséről szóló törvénytervezet ismertetése — Előterjesztője Ilie Verdej elvtárs, a Minisztertanács első alelnöke — Tisztelt képviselő elvtársak és elvtársnők! A Minisztertanács megbízásából megvizsgálásra a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztem a minisztériumoknak és az állami közigazgatás többi központi szervének vezetéséről a kollektív vezetés elve alapján című törvénytervezetet. Egész tevékenységünket, minden szinten, a kollektív munka és vezetés elvére kell helyeznünk; egyike ez azoknak az alapelveknek, amelyekre a nemzetgazdaság megszervezésének, vezetésének és tervezésének javítását, az egész társadalmi élet tökéletesítését célzó intézkedéseket építjük a Román Kommunista Párt 1967. decemberi Országos Konferenciáján kidolgozott , programnak és a X. kongresszus határozatainak megfelelően. A kollektív munka és vezetés szükségessége a szocialista társadalom alapvető tulajdonságaiból, gazdaságunk és társadalmunk haladásának jelenlegi követelményeiből fakad. A szocialista demokrácia általános fejlődési tendenciájához hozzátartozó elv következetes alkalmazása hivatott hozzájárulni azok számának növeléséhez, akik ténylegesen részt vesznek az ország legfontosabb problémáinak megoldásában, biztosítani az országunkban rendelkezésre álló értékes káderek energiájának és alkotó kezdeményezésének minél szélesebb körű kibontakozását. Ugyanakkor ennek az elvnek az érvényre juttatása elválaszthatatlanul összefügg a korszerű termelés követelményeivel. Nyilvánvalóbb, mint bármikor eddig, hogy az előttünk álló feladatokat többé nem lehet jó feltételek között teljesíteni olyan határozatok alapján, amelyeket egyik vagy másik szektorban, ilyen vagy olyan szinten, egyetlen személy hozott, bármilyen felkészültséggel rendelkezzék is az illető. A korszerű berendezésekkel, és felszerelősékkel ellátott hagy ’’is komplex vállalatok, amelyek egyre inkább jellemzők gazdaságunkra, az ország termelőapparátusát alkotó számos egység egyre szorosabb kapcsolatai, egyszóval a jelenlegi termelőerők alaposan átgondolt döntéseket, olyan vezetési formákat feltételeznek, amelyek a legnagyobb pontosságot és hatékonyságot biztosítják. Ezekből a követelményekből kindulva és az egyszemélyi vezetésre utalva, Nicolae Ceauşescu elvtárs a párt X. kongresszusán előterjesztett jelentésében hangsúlyozta, hogy az már nem felel meg szocialista rendszerünk jelenlegi szakaszának, s hogy „a termelőeszközök közös tulajdonának körülményei között objektív szükségesség a kollektív vezetés létrehozása, a dolgozók közvetlen részvétele a gazdasági tevékenység vezetésében“. A párt Országos Konferenciája óta eltelt rövid idő alatt jelentős lépéseket tettünk a kollektív vezetés elvének gyakorlati alkalmazásában. A vállalatokban igazgató bizottságok, a központoknál igazgató tanácsok, a kutatóintézetekben pedig tudományos tanácsok alakultak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek a vezetési formák életképesek, valóban megteremtik a feltételeket a munka tartalmának lényeges javítására. Az igazgató bizottságoknak sikerült tevékenységüket az illető egységek kulcskérdéseire összpontosítaniuk, minden tagjuk felelősségérzetet tanúsított a határozatok elfogadásában és jó eredményeket értek el; bízvást állíthatjuk tehát, hogy a legtöbb igazgató bizottság messzemenően eleget tesz hivatásának. A jelen törvénytervezet előírásai összhangban állnak pártunknak azzal a törekvésével, hogy tökéletesítse a minisztériumok, a többi központi szerv, a Minisztertanács tevékenységét az államapparátus egyszerűsítéséért, operativitásának és hatékonyságának növeléséért az alárendelt egységek problémáinak '•‘tess!..'... ... . megoldásában, a munkastílus és -módszerek javításáért. A most előterjesztett törvénytervezet elfogadása kiteljesíti — a nemzetgazdaság egész rendszerében, az egész társadalmi-gazdasági tevékenységben — a kollektív munka és vezetés elvének alkalmazását. A továbbiakban, miután ismertette a kollégiumok feladatkörére és összetételére vonatkozó előírásokat, a szónok ezeket mondotta: Az Önök elé terjesztett törvénytervezet tükrözi pártunknak azt a felfogását, hogy az új vezető szervek működésének biztosítania kell a kollektív munka és felelősség összefonódását e szervek tagjainak egyéni felelősségével. A minisztériumok vezetésének átalakítása a kollektív vezetés elvére semmivel sem csökkenti a miniszterek és helyetteseik, a többi minisztériumi felelős káder felelősségét a feladatok maradéktalan és határidőre való teljesítésében a termelés növelése, a termékek minőségének javítása, a beruházások, az export fejlesztése, a magas jövedelmezőség biztosítása terén. Nemcsak a határozatok kidolgozásában, hanem a teljesítésükhöz szükséges feltételek biztosításában is részt kell venniük. A vita alatt álló törvénytervezet mélyebb értelme biztosítani a felelősségérzet növekedését a feladatok teljesítésében, a magas igényesség és önigényesség szellemének meghonosítását minden egyes ágazat, tevékenységi terület minden fokának és minden egységének tevékenységében. Engedjék meg, elvtársak, kifejeznem azt a meggyőződésemet, hogy a Nagy Nemzetgyűlés jóváhagyja az elé terjesztett szöveget. Ez lehetővé teszi olyan szervezeti keret biztosítását, amely a jelenlegi szakaszban, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének szakaszában megfelel nemzetgazdasági ágaink ’korszerű és hatékony vezetése követelményeinek. A Nagy Nemzetgyűlés jogügyi bizottsága és néptanácsügyi és állami közigazgatási bizottsága 1969. május 7-i és november 13-i ülésén megvizsgálta és megvitatta a minisztériumoknak és a többi központi állami közigazgatási szervnek a kollektív vezetés elve alapján való vezetéséről szóló törvénytervezetet. A bizottságok megállapították, hogy a törvénytervezet célja megvalósítani az állami közigazgatás központi szerveinek vezetése terén az Országos Konferencia által kijelölt, és a X. pártkongresszuson erőteljesen kihangsúlyozott feladatokat államunk tevékenységének szüntelen tökéletesítésére vonatkozóan. Az állami szervek tevékenysége színvonalának emelésében a leghatékonyabb módszerek egyike természetesen a kollektív vezetés elvének következetes alkalmazása. Amint azt Nicolae Ceauşescu elvtárs hangsúlyozta, „a realitás azt mutatja, hogy bármilyen tehetséges lenne is a társadalmi tevékenység akármelyik területén működő vezető, csak olyan mértékben ismerheti és oldhatja meg helyesen a tevékenységi körébe tartozó kérdéseket, amilyen mértékben munkaközösségének tapasztalatára támaszkodik“. A kollektív vezetés elvének mélyreható tudományos elemzése alapján a párt Országos Konferenciája és X. kongresszusa kijelölte, hogy milyen fő irányvonalat kell szem előtt tartani a kollektív vezetés elvének alkalmazásában. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a minisztériumok vezető szerveinek a minisztériumi kollégiumoknak döntési joguk legyen, nem pedig csupán tanácskozó jellegűek legyenek, amint az a múltban volt. Másodsorban a minisztériumi kollégiumok által gyakorolt kollektív vezetés magával hozza a kollektíva minden egyes tagjának felelősségét, mind a saját, mind pedig az egész kollektíva tevékenységéért. Harmadsorban e szervek terve keretében megvalósított vezetési tevékenységnek egybe kell fonódnia más kollektív munkaformákkal is, mint amilyen főként egyes fontos társadalmi szervezetek képviselőinek, tudósoknak és más szakembereknek a bevonása a döntésekbe. A törvénytervezet nagy érdeme, hogy egységesíti a minisztériumok és a többi központi állami közigazgatási szervek megszervezési rendszerét, az egész állami közigazgatás számára érvényes általános elv rangjára emelve a kollektív vezetést. Tekintettel arra, hogy a törvénytervezet az államunk jelenlegi fejlődési szakaszának szükségleteit szolgálja, a bizottságok felkérik önöket, hogy a javasolt formában fogadják el annak szövegét. ^'«v-t fi ,-kxvio . ■ ii •• •• r* . . A jogügyi bizottság és a néptanácsügyi és állami közigazgatási bizottság jelentése Előterjesztette Traian Ionaşcu képviselő I KŐOLAJ ÉS VIRÁGOK VÁROSA „Réges régen, sok évszázaddal ezelőtt volt egy Cimpineanu nevezetű ember, aki megtelepedett itt, a Prahova kiszélesedő völgyében, mert jó volt a víz és a föld bő termést adott. És amikor egyszer kutat ásott, víz helyett valami sötét levet merített védre. Aztán évek múlva leszármazottai megtalálták ezt a kutat és a helységet kegyeletből Cimpinának nevezték el", így szól a monda. Áttetsző köd ülte meg a várost, olyan, amilyen általában nyári reggeleken — nem volt hideg és nem volt nyirkos, — csak a bronz avar, a kopasz akácok, gesztenyék cáfolták a nyarat, s jelezték, hogy ősz van. Az állomástól a város irányából, hosszú híd tartja a hátát a több ágra szakadt Prahova fölé. Egy kicsit rozoga, reszket, ha átmegy rajta egy-egy jármű; mellette a másik, a most készülő új híd hatalmas pillérei meredeznek a bontakozó világosságban. Fél hét. Az ember akkor is tudná, hogy ipari városban van, ha nem látná az itt-ott felbukkanó gyárkéményeket, az acélosan csillogó traverzeit — akkora az emberáradat. Sietnek, feltorlódnak az autóbusz megállókban, ritkán szólnak. — Jobb ha buszra ül — szól valaki utánam — meszsze a város. Valószínű észrevette, hogy idegen vagyok. A központban is ugyanaz a helyzet. Az élelmiszerüzletek, kenyérboltok pultjainál, az újságbódék előtt fegyelmezett sorok. Gyorsan megy a kiszolgálás, mindenki siet. A város főutcáján pár száz méternyi hosszúságban egymást érik az üzletek, pedánsan rendezett kirakatok, tisztaság midenütt. Aztán hirtelen, nem veszi észre az ember a pillanatot, elcsendesül minden.- Csak itt-ott lézeng még valaki. ★ — Határozottan ipari profilú város ez - mondja a városi pártbizottság titkára, Chiru Gheorghe. Mi sem érzékelteti ezt jobban, mint az, hogy a huszonötezer lakosú város huszonkétezer munkást, technikust, szakembert és tisztviselőt foglalkoztat. Furcsának tűnhet a két szám közötti viszony. Arról van szó, hogy a város gyárai, üzemei alkalmazottait a környező falvakból is biztosítja — mondhatni, az iparosítás következtében terjeszkedő város behálózta a peremterületeket is, üzemeink általában kétezernél több munkást foglalkoztatnak. A kőolajipari gépi berendezéseket javító üzem (I.R.U.I.E.), valamint a „Neptun", amely reduktorairól és liftjeiről híres az egész országban. Meg kell említenem az autójavító vállalatunkat is, amely szintén kétezernél több szakembert foglalkoztat és főleg Diesel-motorokra specializált. Városunk jellegét azonban a közel száz éves múltra visszatekintő Kőolajfinomító Kombinát szabja meg, hiszen Cimpina ilyen nagyfokú iparosodása főleg a kőolajnak köszönhető. A jövőben számottevő ipaii beruházásaink lesznek, mintegy folytatásaként a 25 év ritmikusan emelkedő beruházásainak. Az iparosodással fokozatosan emelkedő lakásszükségletet is igyekeztünk megoldani. Az elmúlt öt év alatt ezer lakást adtunk át a dolgozóknak, nem beszélve a 350 állami kölcsönnel épített magánlakásról. Az elkövetkezendő 5 évre újabb 1000 lakás építését irányoztuk elő városunk négy mikrorajonjában. ★ Iorga Eugen építésszel járjuk c. várost. Bőven akad látnivaló. Az, ami megkapja az embert, az épületek különböző stílusának harmonikus egybeolvadása. A bizánci, román vagy a brincoveán stílusú épületek nem csapnak át hirtelen tízemeletes kő és üveg, szögletes formákba. A várostervezés meghagyott egy rést az „átmeneti" stílusú épületeknek, ami kellemessé teszi a látványt, s mint egy kőből épített történelmet láttat. Legjobban az egyre szaporodómagánvillákon látszik ez meg, ahol a modern formát és az „összkomfortot" csavaros, vagy hurkás oszlopok támasztják, szellős négyszögletű verendákat képezve. Az utcákat fák és virágágyások szegélyezik, léptennyomon vegetációtól dús ligetekre bukkan az ember. Egy kis fantáziával át lehet élni a tavaszi Cimpinán. A város széle felé már betörnek a kőolajkutak. Egy kissé meghökkentő, hogy a hatalmas tömbházak tövében, a kertes magánvillák mellett kőolaj patak folyik, de ez csak egy pillanatig tart, aztán elfogadja ezt a formát is az ember, az éles háromszöget a kockák között. Cimpinát úgy is szokták emlegetni, mint a nagy Grigorescu és a gondolkodó Haşdeu városát. Külön élménye két nagy ember múzeumában lenni. Átélni Grigorescu színeit, újból felfedezni Haşdeu sokrétű tevékenységét, humanitását. Ők járjuk az utcákat. Valahol kint a psremszélek felé gyeppel benőtt bombatölcsér. Egy egész városrész pusztult el 1944-ben. ★ — És milyenek az emberek? — Nem hiszem, hogy másabbak. Szeretik a városukat, ha szépítéséről van szó, nem kell kétszer felszólítanunk őket. Az idén például közel egymillió lej értékű hazafias munkát végeztünk. — Szóval ilyenek vagyunk — mondja beszélgetésünk végén Negrea Ion, a városi éptanács alelnöke. ★ Ebédszünet. Tisztviselők sütkéreznek a napon. Újra megelevenedik a város. GAÁL PÉTER ★ Országjáró munkatársunk szerdai riportja Kovács Árpád, a gyergyószentmiklósi Partizán helyiipari vállalat technikusa, elszállítás előtt ellenőrzi az elektromos vezérlőtáblák automata kapcsolóinak beállítását Nagyarányú (Folytatás az 1. oldalról) pontok ismeretén kívül számos öszszefoglaló tanulmány készítésére van szükség, amelyek eleve biztosítják a kitermelés egységes fejlesztését. A feltárt tartalékok nagyszerű lehetőségeket rejtenek nagykapacitású kőbányák üzembe helyezésére. E mellett Hargita megyében a díszítő kőzetek meglepő változatosságát találjuk meg. Egyelőre csak a borszéki travertint hasznosítják, noha bel- és külföldi piacokon egyaránt nagy a kereslet e kőzetek iránt. Fejlődőképesek a homok- és agyaglelőhelyek is. Ha nem is rejtnek az előbbiekhez hasonló arányú lehetőségeket, fejlesztésüket szükségessé teszi a megye építkezési iparának fellendülése, közvetve, a gazdaságosság elve. Az építőipari kőzeteket köztársasági érdekeltségű és helyiipari vállalatok termelték lehetőségek ki. Felvetődik a kérdés: a jövőben milyen lehetőségek nyílnak e párhuzamosan működő vállalatok — egyaránt — harmonikus fejlesztésére? — A helyi ipar eddig mérsékelt beruházási alapokkal rendelkezett. Ez nem engedte meg a korszerű követelményeknek megfelelő mértékű és szintű fejlődést. A mi esetünkben a geológiai kutatómunka fokozása, a tartalékok pontos ismerete lehetőséget nyit megfelelő beruházások eszközlésére, közvetve, a helyiipar arányos fejlesztésére. — Megyénk gazdag ásványi kincsekben. E mellett a turisztika Eldorádója lehetne... — Tudom, mire gondol... A megye — számtalanszor használtuk a „lehetőség" szót — valóban óriási lehetőségekkel rendelkezik a turisztika, főként a nemzetközi turisztika fejlesztésére. Nem egyszer azonban a kitermelés feldúlja a tájat, csökkenti, vagy megsemmisíti a táj szépségének értékét. A tanulmányok, tervek általában úgy tárgyalják a kitermelő tevékenység fejlesztését, hogy az ne csonkítsa a turisztika nagyarányú fellendítésének lehetőségeit. Van néhány zónánk azonban, ahol rendkívüli éllel tevődik fel a kérdés, amely ismétlem, nagyon komoly. Borszéken például, véleményem szerint, az egyébként kitűnő minőségű travertin további kitermelése sokat elvenne a táj szépségéből. E zóna további fejlesztését alapos, részletes tanulmányozásnak kell megelőznie, amelynek a legnagyobb alapossággal fel kell mérnie a két változat összehasonlított jövedelmezőségét. A jövőben az összes kínálkozó lehetőségeket, megoldásokat elemeznünk kell a kitermelési, valamint a balneo-turisztikai iparág harmonikus fejlesztésének kidolgozásakor, hogy maximális hatékonysággal és jövedelmezőséggel hasznosíthassuk mindazt, amit a bőkezű természet felhalmozott e páratlanul szép és gazdag vidéken. (Folytatás az 1. oldalról) ben házasodott Egerszékre, Gyimesközéplokról. Az „aljat", ahol épületei állnak, egy gogánváralji birtokostól vette. Aztán legénykorára emlékezik. Elmondja, hogy este, miután ellátta az állatokat Középlokon, a sötétben négy óra alatt átjött a hegyen Egerszékre vizitálta, de hajnalra vissza is tért oda. Int, hogy azért mi ne próbáljuk meg.... majd készségesen közli, hogy a telepet, a ma is élő Tankó Péter Gábor édesapja alapította, ő volt az első itt. Farkasok szere, függőleges hegyoldalaktól határolt tagyogó tisztáson összebújó házcsoport. Külön völgy, zárt egység a magas csúcsok között. Északról a hatalmas Ágas-havas védi a szelektől, de télidőben, így is, hónapokra el vannak rekesztve a külvilágtól. Tövéből ered az Egerszék vize, itt még alig patak. Az első tágas, nagy faháznál kötünk ki. Mellette különös, sokszínű építmény. Közelebbről nézve oszlik tarkasága. Hatalmas, belülről kivájt és kívül színesre festett fenyőfacsutakok egymásra rakva: méhkaptárak, ötven csutak, ötven család méh, magas, zümmögő és színes fal. Gazdájuk, a 48 éves Farkas János, alig néz többnek ki harmincnál, felesége — Tera — pedig éppenséggel menyecskének. Ők is Gyimesből, pontosabban Felsőlókról, a Rajkók vagy Farkasok patakáról származtak ide a negyvenes években, öt gyermeket neveltek fel, s a két nagyobbik lánymár férjhez is ment, a többiek iskolában, munkán, erre-arra. Itthon, most csak az első kisunoka van, a négy éves, aranyszőke, Annácska. Azt hiszem, életünk legfiatalabb nagyszüleit látjuk, mert ha az unokát nem látnánk, nem is hinnénk nekik. És bár ,,r" betű van a hónap nevében, a fű- CSÍNOD re telepszünk, s megkóstoljuk a ház termékét, a mézbort, amiért cserébe csak a hátizsákból előkerülő néhány szem almát fogadják el Annácskának, mondván, hogy ebből lát itt legkevesebbet a kislány. Le is fényképezzük, bár hunyorgat, mosolyog, majd keserves sírásra fakad: fél tőlünk...? A beszélgetés sokfelé terelődik, majd kiköt az eltűnőfélben levő viseletnél. Megdöbbentő dolgot mondanak: — Ha néha, nagy ünnepen bemegyünk Csíkszentgyörgyre vagy Bánkfalvába, bizony még csúfolkodnak is velünk. Ezért, ott hadd álljon a ládában ... A fiataloknak már nincs is... minek? Elmesélik, hogy egyik, szakembernek tanult csinádi hazatérve, falapátokkal meghajtott áramfejlesztőt szerelt a kertje alatt folyó patakra, mert villanyt akart otthon. Letiltották, majd engedélyezték, de csak 12 voltig, cseresznyeégőre. Mikor mondom, hogy annál olvasni sem lehet, gyorsan megtoldják:— Nincs is amit, ide semmilyen újság sem jár, ha levél van, azt egy öreg hozza ki egyszer egy héten Szentgyörgyről. Pedig úgy elolvasnánk egész télen, hogy még tudjuk mi van odabé ... de nincs amit... A fenyők hegye készül már felnyársalni a napot, mikor kászálódni kezdünk. Lefelé jövet, egyre méregetem a jobbkéz felé kifutó völgyeket: vajon melyiken is ereszkedhetett be Úz Bence barátunk sóért vagy éppen vadbőrt eladni, mikor már nagyon nehéz volt a Qaska-havasi kalibában, vagy kitelt a levele, az oda is felszaglászó fináncoknál? Aztán egyszerre tisztul a két élmény egyetlen időszerű és halaszthatatlan kérdéssé. Mit tehetnénk és mit kellene tegyünk, e két, rohamosan növekvő településünk közművelődésének fellendítéséért? — vagy még világosabban: Hogyan lehetne áthidalni azt a néhány évet, amíg a már épülő úzvölgyi vízierőművel (30 km.-el lejjebb) megépülő műi, majd közel hozza és bekapcsolja ezt a két telepet a közművelődés elevenebb áramkörébe. A kanyarban, egy pillanatig még látszik az Ágashes fekete csúcsa. «•••eeo* Személyes felelősség... (Folytatás az 1. oldalról) Senki tudhatta, hogy azt újraöntés céljából vissza kell juttatni a raktárba. Állításának ellentmond, hogy a pártalapszervezet júliusi közgyűlésén alaposan megbírálták a KISZ szervezetet, mert „nagy lemaradás észlelhető az ócskavas gyűjtés terén". Az ólomhulladékokról pedig, Kovásznai Zoltán kivételével, a megkérdezettek egybehangzóan azt állítják, hogy a „Bartalis-eset" megtörténte előtt, senki sem törődött az összegyűjtésével. És végül még egy tényező. A pártszankció nevelő célzatú kell hogy legyen. Bartalis az utóbbi időben sokat hiányzott, munkáját sem végezte a tőle megszokott módon. A vége az lett, hogy leváltották csoportvezetői beosztásából. Mindez nem egyértelműen a túl szigorú büntetés következménye — más körülmények is közrejátszottak —, de kétségtelen, kedvezőtlen hatással volt rá. Az alapszervezet végeredményben a kényelmesebb megoldást választotta. Eltekintett attól, hogy Bartalis hibája nemcsak személyén múlott, a vérszegény nevelőmunka, a bírálat szinte teljes hiánya a munkatelepen mutatkozó rendellenességek is közrejátszottak, megteremtették a kedvező talajt, az előfeltételeket meggondolatlan lépése elkövetésére. A megyei pártbizottság barája mindezt figyelembe véve, felülvizsgálta az alapszervezet döntését. Bartalis Ferenc erélyes pártszankciót kapott: megrovás figyelmeztetéssel. De továbbra is párttag marad. Ezzel ismételt lehetőséget biztosítottak számára, hogy az új munkahelyén (időközben munkahelyet változtatott) bebizonyíthassa: félrelépése egyedi eset volt, s alapjában a becsületes, öntudatos munkások közé tartozik. Lelki egyensúlyának visszanyerése azonban csak akkor lehetséges, ha a pártalapszervezet tagjai, munkatársai mellé állanak, ha kommunista felelősséggel támogatják mindennapi tevékenységében. A „Bartalis-eset" tanulságai túlmutatnak az alapszervezet döntésén. Ismételten figyelmeztetnek a Szervezeti Szabályzatban rögzített alapvető követelményre: minden egyes kommunista felelősséggel tartozik a pártnak, de ugyanekkor a párt is felelős minden egyes tagjáért. Csak a személyi és közösségi felelősség összefüggésében, a kettő kölcsönhatásának szem előtt tartásával lehet megelőzni, vagy ha mégis sor kerül rá, elfogulatlanul, pártos szellemben megoldani az ilyen és hasonló eseteket. HARGITA November 19 szerda Napkelte: 7,17; nyugta: 16,45 Holdkelte: 14,23; nyugta: 2,06 Az évből eltelt 322 nap, hátra van még 43. ÉVFORDULÓK: — 50 évvel ezelőtt hunyt el Alexandru Vlahuță író (szül. 1858-ban). — 1711-ben született M. V. Lomonoszov orosz tudós, (megh. 1765-ben). — 1900-ban született Anna Seghers német írónő. HETIVÁSÁR: Csíkszereda, I Borszék. NÉVNAP: Erzsébet. w ■.... 1 1969 Televízió NOVEMBER 19. SZERDA 18.00 Gyermekdalok és táncok 18,30, Dokumentumfilm 18,45 Képzőművészet 19,00 Híradó 19,30 Népzene 20,00 Filmmúzeum, Vörös szakáll — Japán film 21,30 Reflektor 21,40 Utazás a Föld körül, Párizs ,22,05 Irodalmi adás 22,45 Híradó, NOVEMBER 20. CSÜTÖRTÖK 14.00 Labdarúgás: Steaua—FC Argeş — közvetítés a Köztársasági stadionból 18,00 A barlang titka (befejező rész) 18,30 Beszéljünk helyesen románul 19,00 Híradó 19,20 Balettműsor 19,30 A tudomány és a termelés 20,00 Szimfonikus hangverseny. Vezényel: Aaron Copland (USA) Szünetben műsorismertetés 22.00 Reflektor 22,10 Sport 22,55 Híradó. NOVEMBER 20. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 5,30—6,15 Zenés reggeli beszélgetés: 13,00—13,30 Lapszemle. Szalagtárunk könnyűzene-újdonságaiból. Mikroenciklopédia: Az Apollo-12 űrhajó felszállása. Szilárd és folyékony anyagok. Nagy feltalálók portréja: Puskás Tivadar. 16,15—17,00 Hírek, tudósítások. Zene. Fiatalok híradója. Miért választottam a falut? Beszélgetés egy fiatal orvossal. A balánbányai fiatalok körében. Útijegyzet. Válaszolunk fiatal * báilgdtok kitevéseire.Zene. NOVEMBER 19. SZERDA CSÍKSZEREDA! „Hargita«: A XII. doszár. Csehszlovák film. SZÉKELYUDVARHELY „Homoród“: Robbantsátok fel a bankot. Francia film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: A komiszár és a három „zöld kutya banda“. Színes német film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Famunkás«: Nem lesznek válások. Lengyel film. MAROSHÉVIZI „Caliman“: Partok között. Szélesvásznú lengyel film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás«: Keserű füvek. Német—jugoszláv film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: Janosik. (I.—II. rész). Színes, szélesvásznú csehszlovák film. BORSZÉKI „Borszék«: A fekete herceg. Színes, szélesvásznú német—francia—olasz— jugoszláv film. BORSZÉKI „Forrás«: Sherlock Holmes. Német film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt«: Mabuse doktor testamentuma. Német film. GALÓCÁSI „Fenyő“: Elsietett házasság? Magyar film. DITRÓI „Maros“: A „Belgrád“ akció. Jugoszláv film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: A nagy kígyó. Színes, szélesvásznú német film. PARAJD filmszínház: A pillanat embere. Angol film.