Hargita, 1969. december (2. évfolyam, 285-309. szám)
1969-12-02 / 285. szám
Az ELŐTÉRBEN a gazdaságosság szempontjai Országszerte lendületes munka folyik, üzemeink, gyáraink munkaközösségei fokozott felelősségérzettel, helytállással törekednek az évi tervszámok és vállalások példamutató teljesítésére. Igen, mert a tervfeladatok teljesítésén túl vállalásokat tettünk azok túlszárnyalására. S az adott szó kötelez, éppúgy, mint a terv. A vállalások megvalósítása tehát nemcsak becsületbeli ügy. Annál több. Hiszen a gazdasági hatékonyság növelését, s tágabb értelemben egész nemzet, gazdaságunk potenciálja megerősítését segíti elő a vállalati többlettermék, az önköltség minden egyes lejjel való csökkentése, a jövedelem terven felüli gyarapítása. Vállalásaink teljesítésével jelentős mértékben járulunk hozzá a gyorsütemű gazdasági fejlődéshez, s végső fokon az életszínvonal emeléséhez. Hargita megye ipari egységeinek dolgozói kielégítő eredményekről számolhatnak be a gazdasági tervmutatók teljesítésében és túlszárnyalásában. Mint ismeretes tíz hónap alatt 50 millió lej értékű többletterméket valósítottak meg, s így sikerült túlszárnyalni az ez irányú évi vállalást. Teljesítettük az eladott és bevételezett árutermelési terv és az export szállítások túlteljesítésére tett évi vállalásunkat is. S mikor e pozitív előjelű megvalósításokról számolunk be, nem kerülhetünk meg néhány olyan tényezőt, amelyek bizony beárnyékolják sikereinket. Szólnunk kell itt arról, hogy a többletterméknek csupán 26,7 százaléka írható a termelékenység javára, holott az össztermelési terv túlszárnyalását elsősorban a munkatermelékenység fokozása révén kell elérni. Megyei szinten a kiszabott átlagmunkáslétszámot 2,1 százalékkal léptük túl, míg a termelékenység tervmutatóját alig 0,6 százalkkal sikerült csak növelni. S mindez olyan körülmények között, amikor egyes vállalatok össztermelési tervfeladataikat sem teljesítették, amikor a munkaidő kihasználása nem haladja meg a 94,8 százalékot. Az említett együtthatók közötti aránytalanságot mintegy magukba sűrítik a pénzügyi mutatószámok. Más szóval kedvezőtlenül alakultak az önköltségi ár csökkentésére tett vállalások. Ipari egységeink munkaközösségei vállalták, hogy a termelési költségek alászorítása révén az év végéig 4 millió lej értékű megtakarítást érnek el. Igen ám, de a tízhónapi pénzügyi mérleg 2,6 millió lejes költségtúllépésről tanúskodik. Alig kilenc ipari egység munkaközösségének - köztük a székelyudvarhelyi élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalat, a gyergyószentmiklósi Partizán és a Csíkszeredai készruhagyár — sikerült terven felüli megtakarítást elérnie. Megyei szinten azonban a szóban forgó vállalatok megtakarításán is „beolvadtak“ a számottevő költség-túllépésbe. Néhány meggondolkoztató jelenséggel is találkozunk a pénzügyi tervszámok teljesítésében, így például a Csíkszeredai Élelmiszeripari Kombinát 5 egysége közül egyiknek sem sikerült megtakarítást elérnie. A megye öt vállalatában pedig túllépték az ezer lej értékű árutermelésre kiszabott termelési költségek szintjét. A balánbányai Bányaipari Kombinátban 11,69 lejjel voltak nagyobbak e költségek a tervszerűsítettnél. Többek között azért, mert nem tartották tiszteletben egyes anyagok fogyasztási normáit, túllépték a fajlagos villamosenergia fogyasztást. Sokat „nyomnak“ a pénzügyi mutatók kedvezőtlen alakulásában a nem gazdaságos kiadások. Számtalanszor beszéltünk ezekről, hangsúlyoztuk ezek kiküszöbölésének szükségességét. Ismét és ismételten fel kell hívjuk a vállalataink munkaközösségeinek figyelmét, a nem gazdaságos kiadások továbbra is növekvő tendenciát mutatnak. Tíz hónap alatt értékük megyei szinten meghaladta a 6,8 millió lejt. Tehát alászorításuk révén bőven lett volna lehetőség a vállalt 4 millió lejes megtakarítás elérésére. Csupán a selejt értéke 1,6 millió lej. A vlahicai vasüzem és a Csíkszeredai, fém- vegyipari és kitermelő vállalat valóságos „selejt“termelővé vált, hónapról-hónapra növekedik a veszteségek volumene. Meglepő, hogy a kilenc hónapi pénzügyi mérleg, még több mint két millió, lej értékű megtakarítást „tartalmazott“, most pedig többletkiadást. A magas arányú eltérésnek két oka van: nem követik kellő következetességgel és figyelemmel nyomon a pénzügyi mutatók alakulását. Nem vált elég rendszeressé a költségek alászorítására való törekvés, illetve a gazdasági tervmutatók teljesítése során esetenként „megfeledkeznek“ a pénzügyi, pontosabban a gazdaságossági szempontokról. Egy másik kedvezőtlen jelenség a tervek módosítása. Ez éreztette (részben) kedvezőtlen hatását a vlahicai Vasüzemben és a Csíkszeredai Faipari Kombináthoz tartozó egységekben. Íme miért hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk a tervek reális alapokra helyezésének és azok időbeni módosításának szükségességét, minden olyan esetben amikor a gazdasági tevékenység döntő jelentőségű tényezői is megváltoznak. HECSER ZOLTÁN Ki felelne a balesetért? Tulajdonképpen dicsérnem kellene. Derekas, megsüvegelni való munkát végeztek a paradicsok, asztalosok a Székely- Selters-i vendéglőmenedékház építésénél, s most, hogy közeleg a tél, minden erejükkel azon vannak, hogy tető alá kerüljön a fogyasztási szövetkezet asztalos műhelye is. Ezért a nagy sürgés-forgás, malterkészítés, deszkavágás, ácsolás. Körfűrész sivít az emelkedő falak mellett, vadonatúj Dieselmotor hajtja, csak amúgy omlanak a deszkák a hosszú gerendákból. És mégis megálljt kell mondani! A fűrészgép körül semmiféle biztonsági, munkavédelmi felszerelés nincs, (de a munkásokon sem), s a vidáman szaladó gépszíj mégis vésztjóslóan kering a fényes acélkerekek körül. Mi történne, ha elszakad az áttételi szíj? Nem is jó erre gondolni. .. Óriási szerencse kellene ahhoz, hogy fel ne törjön a sikoly újabb halálos baleset miatt. Ott van a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének megbízottja, s azonnal leállítja a további munkálatokat. Az elnök azonnal utasításokat, ad (csak most vette volna észre?) a védőburkolat elkészítésére. Beismeri, hogy a felelősség őt, elsősorban őt terhelné. .. — Lehet-e így dolgozni elnök elvtárs, hogy a munkások mögött ott leselkedjen a vész? Tovább megyünk, sorra látogatjuk a szövetkezeti egységeket, aztán mielőtt visszaindulnánk valaki elsiet a körfűrészhez, hadd lám, kész vannak-e a védőberendezések. Sajnos, mintha mi sem történt volna. A cirkula az ellenőrző szervek eltávozása után is újra kering, a fekete körszíj a közepénél össze-összecsattanva száguldja körbe a tükörfényes hajtókereket. A két munkás csak a fűrész rohanását figyeli a gerendában. .. TORDAI ISTVÁN December a Hargitán (NAGY P. ZOLTÁN felvétele). [Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI HEPTANÁCS NAPILAPJA II. évfolyam 285. (553) szám, 1969. december 2. keddi Ara 30 báni ÍREKE T Ezelőtt néhány évvel az egyik hazai napilapban megjelent egy roppant szellemes cikk, mely őslényekkel és vulkanikus kitörésekkel próbálta érvelni mondanivalóját. Az események felnagyítása megtette a magáét; többen készpénznek vették, hogy a Hargitán páncélos gyíkokat, sárkányokat és vulkánokat fedeztek fel és borzadállyal gondoltak a várost fenyegető veszélyre, bár a jószándékú cikkíró egészen mást akart azzal elérni, nevezetesen, szállodát kívánt Székelyudvarhelynek. Annyira tetszett a frappán ötlet, hogy most felhasználva, folytatni szeretném. Szóval, fogadjuk el, hogy a Hargitáról nem ,,pusztultak ki" a sárkányok, néhány tűzhányó úgyszintén működésben találtatik, miért ne hasznosítsuk turisztikai lehetőségeinket? Tehát megindulnak a turisták zöld kalapban és rengeteg aprópénzzel a zsebükben, persze nem gyalog. S hogyha már ennyire csábító az úticél, hogy teljes legyen a podgyász, nyomjunk a kezébe egy kevésbé fantasztikus, de tényleg létező, több ezer példányban kinyomtatott térképet, melyet Medvénk földrajza című, III. osztály számára írt tankönyvből szakítottunk ki. Tudniillik, ha ezzel a térképpel (és nem mással) szereljük fel a kíváncsi természetű turistánkat, akkor — mérget lehet venni rá — néhány napos használat után úgy fog dohogni, akár a történelmi időszak bármelyik tűzhányója, s feltehetőleg rengeteg sárkányt, bőregeret, óriásteknőst, repülő-hüllőt fogunk láttatni vele — ha méltatlankodása áttöri a normalitás határait. Mert ugye, ha a fent nevezett térképen aszfaltozottnak feltűntetett számos útszakaszon istentelenül megrázatja magát, akkor rögtön arra gondol, hogy vizuális halucinációi vannak és kételkedni fog egyénisége józanságában. (Bármennyire szeretnénk, egyelőre Ditró és Tölgyes, Parajd és Gyergyószentmiklós, Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely között, sajnos nem rendelkezünk aszfaltozott műutakkal. Úgyszintén Vlahica és Oklánd között sem. Még akkor is — ez a helyzet —, ha ezeket a térkép aszfaltozottnak tünteti fel, így viszont nem helyes — hacsak sárkány meggondolásból nem —, mert ezek Dánfalvával is. Madaras a község. Kozmás is az (hacsak nem pityóka, ti. a községet és a pityókát jelző kis fekete pacákat némely helyen nehezen lehet megkülönböztetni). A térképről megtudjuk azt is, hogy a Hargita utcából, és Homoródfürdőből külön igazgatási terület lett, valószínű egy olyan területi átszervezésről lévén szó, amelyről egyelőre csak a térképkészítőnek van tudomása. Egészen másképpen bántak el Bőgőzzel, Felsőboldogfalvával és Szentábrahámmal. Egy SEIHENYE Sen az útszakaszokon lakó harmadikosok tavasszal nem merik majd kihajtani a pipákét és esetleg illetlen szavakkal illetik a térképkészítő bácsit. De menjünk tovább. Nem kis meglepetésünkre Salamás község, mint olyan, nem létezik. Helyette viszont, hogy hiányérzetünket pótolja, Hodost léptették elő községnek. Ugyanígy játszott ki a térképkészítő teküntetett számos ( HASZNÁLJON TÉRKÉPET, ha jártányt akar látni . Itt K szerűen lefújták a térképről, nincs rajta. Melléfogásból, azt hiszem, elég ennyi — minek hozzátenni a külalakot, az itt-ott elszórt nem-tudom-micsodákat, és azt, hogy végsősoron nem sárkányt láttatni akaró térképről van szó, hanem iskolai szemléltető eszközről, mely pontosságának fontosságáról köteteket írtak a pedagógusok. Minek hangsúlyozni a téves információk károsságát, főleg a kiselemisták esetében, minek elmondani, hogy a tankönyvben szereplő térképeket ellenőrizték és ezt jelzik is. (Készítette és ellenőrizte ...) Mert kérdem én, mit gondol magában az a bögözi, vagy felsőboldogfalvi kisdiák, aki keresi szülőfaluját, vagy a bélbori mit gondol vajon, ha látja, hogy falujukban nincs állattenyésztés, s az apja pont a teheneket látja el? Egyáltalán mit gondolhat, ha a számára szentséget jelentő fehér papíron valótlanságot lát nyomtatva. Javaslatom mellett kitartok. Vegyük el a harmadikosoktól és adjuk a turistáknak ezt a térképet. Háromnapos használat után garantáltan sárkányokat láttathatunk velük, s mintegy biztosítjuk megyénk idegenforgalmát. gaál Péter EK Vihar után (KÉMENES VINCE felvétele) Bizony nem ritka eset, hogy a falusi ember csomagot készít, belepakol abba kopott sarkú cipőt, bakancsot, csizmát, ruhaszövetet, aztán még egyszer a tükörbe pillant, onnan is látja, hogy nyilatkozni kell, s irány a város, jobbik esetben a községközpont. Útközben mi minden eszébe jut még: fénykép is kellene a gyereknek, dehát azt most nem hozhatta magával, pedig szólt már a tanító, hogy nem ártana a hajnyíró gép, meg aztán téglát, cserepet is kellene szerezni, mert tatarozna, építene, van pénz, rég nem kap hozzávalót. Végül mégiscsak a városban köt ki, viszi a gyerek lábának méreteit, csak úgy lerajzolva, s visszatér még néhányszor, míg az új, a javított portékákat végül hazaviheti. Elmaradhatna az út, a felesleges járkálás, ha egyszer valaki bejönne a faluba, végigjárná a házakat, szerszámokat venne elő, meg papírt, ceruzát, s megcsinálná, amit lehet, feljegyezné, amiért majd később jön. Nem mesébe illő kívánságok ezek, de legreálisabb igények, az „ajándékosztó" nem lenne más, mint a fogyasztási szövetkezet valamelyik alkalmazottja. Nézzük hát, mit kap a falu, mire van még szüksége a szövetkezetektől? A „bűvös“ hármas szám Úgy szólnak az intézkedések, hogy mindenik községben legalábbis szövetkezeti központban, jelen kell lennie a kötelező három alapegységnek: a szabóságnak, cipészetnek és fodrászatnak. Nos, ezek ott is vannak mindenütt. A fejlődő falusi szolgáltatás vitathatatlan tény. Míg 1968 januárjában 312 szolgáltatási egység működött Hargita megye területén, 1969 végén közel 700-ra tehető ezek száma, s 1200-nál többre az alkalmazottaké. Az is szép eredmény, hogy jelenleg ötvennél többféle szakmunkát végeznek az említett egységek alkalmazottai. A látszat tehát kielégítő, ám lássuk kik a tulajdonképpeni „haszonélvezők?" Hát először is a községközpontok lakói. A látszat itt azonnal csalni kezd. Persze nem mindenütt. A parajdi fodrászok rendszeresen, minden héten felkeresik Alsó- és Felsősófalvát, s ott helyben végzik a higiéniai műveleteket. A kobátfalvi szövetkezetnél panaszkodnak, hogy fel kell HÍREK 1969 december 2-án nyi 3lil meg a Képzőművészek Országos Szövetsége Harszt tárlata harminc képzőművész részvételével. A megnyitó délután 6 órakor lesz a Csíkszeredai Művelődési Ház kistermében. Nagy a kereslet a Csíkszeredai Olt kisipari szövetkezet termékei, így a cipőféleségek iránt is. Hogy ki tudják elégíteni a közönség ezirányú igényeit, az eddig egy váltással dolgozó részleg rendelő osztálya november 20-ától, a széria részleg pedig december 10- ig átállt, illetve át fog állani két váltásra. 2 Bulgária NK, a Csehszlovák SZK, a Német DK, a Lengyel NK, Románia Szocialista Köztársaság, a Magyar NK és a Szovjetunió pártos államvezetőinek közelgő találkozójáról A létrejött megállapodás értelmében ez év december elején Moszkvában sor kerül Bulgária Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, Románia Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége párt- és államvezetőinek találkozójára, hogy véleménycserét folytassanak időszerű nemzetközi kérdésekről. SZERVEZETTEBB, IGÉNYESEBB SZOLGÁLTATÁST FALUN! -------- számolni az egységet, mert nem jövedelmező, elmennek a fodrászok. Objektív nehézség lenne ez? Percig sem, önámítás, siránkozás ez a javából. Ne lenne jövedelmező a hajvágás, borotválás annál a szövetkezetnél, amelyhez tucatnyi falu tartozik? Kérdezzük meg inkább, hányszor keresték fel ezeket, hogy több száz felnőttet és gyermeket „kiszépítsenek". Hogy ez nem szokás, mert ott van a siménfalvi fodrászműhely? Ott van ám valóban, de ne tévessze össze magát egyik várossal sem, ahol egymásnak adják a székeket a vendégek. Legyünk igazságosak: nemcsak az említett fogyasztási szövetkezetre érvényes az elmarasztalás. Nagyon sokra még. Vagy: meghívta-e valamelyik iskola a község fodrászát havonta egyszer■kétszer? Ugye, hogynemmel kell ■ válaszolni. A tanulság kézenfekvő. ̋ Miértkevés a munka , sok szabóságban? A gyenge minőség miatt talán? Erre nem válaszolhatunk egyértelmű igennel. Elszabják ezt sokszor a legtapasztaltabb szabók is. A falusi megrendelők általában elégedettek a minőséggel. Különösen Parajdon, ahol Udvar József irányításával hulladékanyagból is olyan rakottszoknyák készülnek, hogy azon nincs kifogásolni való. Jól dolgoznak a farkaslaki szabók is, ám az utóbbi időben kevesebbet, mert felszámolódott a műhely, kihasználatlanul hever a drága varrógép. A szabók ugyanis „hazaköltöztek". Sokan pedig nem szívesen öltöznek-vetkőznek a házi műhelyekben. Az emberek ugyanis napról-napra igényesebbek. Tudhatná ezt a farkaslaki szövetkezet vezetősége is. S ha már gépet is JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon) A gyergyóalfalusi cipészek termékei ESEMÉNYEK Javul a kávé minősége Gyergyószentmiklóson. Néhány nappal ezelőtt vadonatúj, négykarú preszszó-gépet szereltek fel a Fenyő cukrászdában. Azóta nemcsak olcsóbb, de ízletesebb is a párolgó fekete. Néhány nap múlva a másik központi cukrászdában egy háromkarú kávéfőző gépet szerelnek fel, amit — a tervek szerint — a jövő évben egy hasonló kapacitású követ. Szakmai vetélkedő. Befejeződött a cipész- és szabó tanulók szakmai versenyének első szakasza, amelyet megyénk hat kisipari szövetkezetében rendeztek meg a másod és harmadévesek, részvételével. Minden szövetkezetből a legfelkészültebbnek bizonyult három tanuló vesz részt a januárban megrendezendő megyei szakaszon. Ennek első helyzettjei képviselik majd Hargita megyét az országos döntőn. Befejezéshez közeledik a kobátfalvi mtsz borjún©_____ verdéjének építése. Az új épületben 60 borjú talál otthonra, amelyeket hat hónapos korukig gondoznak itt. Az épületet vízvezetékkel és levezető csatornával látják el. A borjakon kívül ugyanitt kap helyet egy nyolc tehenet befogadó ellető. A HEKTÁROKRÓL SE FELEDKEZZÜNK MEG! Olvasom, az aradi kertészeti kombinátban milliót jövedelmez egy-egy hektár, a négyzetméterek termékenységben veszik fel a versenyt a hektárokkal. Fehérre festett vascsövekről is szó esik, amelyek 10 négyzetméter földterületet helyettesítenek, ahol biostimulátor oldatok csordogálnak, tápláláják a dúsan termő növényeket. Szép, nagyon ügyes. Ámul-bámul az ember. Ez igen, ez tudományos gazdálkodás, minden grammnyi föld értékes, a különböző hatóanyagok minden cseppje aranyat ér. S ha mindehhez társítjuk azokat a nagyszabású intézkedéseket — gátépítés, lecsapolás, erózió leküzdése — amelyek célja nagyobb termőterületek bekapcsolása a gazdaság vérkeringésébe, akkor bizakodva nézhetjük a mezőgazdaság fejlődésének előrehaladását. Igen ám, de ha csak a megye „határát“ járjuk, akkor nem egyszer a bizakodó tekintet elborul, elhomályosodik. Nem egy esetben találkoztunk parlagon hagyott földekkel, ahol nem is olyan rég kapáltak, arattak vagy éppenséggel kaszáltak. Most tövisbokrok, bozót. Értékét vesztett föld. Hanyagság. Csak a megyénkben több, mint 2 000 hektár maradt terméketlen a bokrok, kórók miatt. Vagy nem beszélve a dűlő-, mezei utakról amelyek nagy részét céltalanul nyí■ tolták, ritkán használják. Csak Hargita megyében több mint 3 000 hektár. Újabb termőföld-pocsékolás, akárcsak az erózió okozta veszteség. Az utóbbi években mintha elfeledkeztünk volna az eróziógátoló munkákról. A védő erdősávok létesítéséről, a talajvédő növények ültetéséről. Pedig az erodált lejtős területek ily módon újra termővé válnának. Persze mondhatja bárki, a százezer termő hektárok mellett mindez elenyésző. De hát a régi közmondás: sok kicsi, sokra megy, itt is érvényesül. Mert ha a tövisbokros, erodált területekhez hozzászámítjuk a leromlott legelők, kaszálók termő, illetve nem termőterületét, a gyakran indokolatlanul nagy helyen szétterpeszkedő, tarlókat, szérüket, az agrozootechnikai épületek szétszórtsága miatt kieső földterületeket, akkor — csak megyénkben — több száz, több ezer hektárról beszélhetünk, amelyek ésszerű szervezéssel, felelősségteljes hozzáálásal, talajjavítási munkálatokkal, újra termőre fordulnának. Mert jelentős, a négyzetméterek minél nagyobb termelékenységéért folytatott „küzdelem“, mutatósak a pár hektáron kikísérletezett négyzetméterek tízszeres, húszszoros hozamai. Szép megvalósítás, szükséges is. De talán mindezek mellett egy percre sem szabadna megfeledkeznünk a parlagon heverő ezer hektárokról, amelyek megjavításáért az állami beruházások mellett mi is nagyon sokat tehetünk, un. házi eszközökkel, felszereléssel. S akkor a hektárokra is olyan büszkék lehetünk, mint a milliót érő négyzetméterekre. BÁLINT ANDRÁS