Hargita, 1970. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-30 / 124. szám
HARGITA 3. OLDAL Maros, Hargita és Kovászna megyében több mint 2000 ásványvízforrást tart számon a szakirodalom. Ezek a legérzékenyebb barométer pontosságával mutatják az időjárást. Ha a borvíz csípős, sok benne a felszálló szénsav, üdítő és pezsgő, kedves, szép, napfényes időt jelent másnap, ha a tó. Tudjuk, hogy minden milliméter eső egy liter vizet jelent egy négyzetméteren, tehát a napi 21 cm. csapadék 210 liter vizet jelent egy négyzetméteren. A föld gyomra hamar megtelt az első napokban vízzel, telített lett, nem bírt többet magába szívni, így nem tudta felvenni a négy, közel 5 ezer négyzetkilométer plllgviális területen némely helyen 40 kilométeres óránkénti sebességgel rohanó és romboló folyók kinetikai energiáját és özönvíz-tengernyi tömegét, megborzadunk s mélyen meghatódunk a végbement szomorú, kegyetlen szerencsétlenségen. Legtöbb helyen a folyók nincsenek szabályozva, így sok-sok kanyart képeznek. A Maroson 60 nagy kanyarulatot, a Szamoson 147-et, a Küküllőn 53-at ismerünk. A folyók természetrajzához tartozik, hogy a kanyarulat külső, homorú részén a folyó mindig rombol, így minden folyónál ott keletkezik egy-egy úgynevezett árvízkapu, így a három folyónál nagyon sok volt az árvízmeder száj, a pusztulás bejárata. Ha algebrai képletben vázoljuk fel a fölsők munkáját s megterhelését, akkor minden folyó a felső szakaszában a folyó munkaképessége, kinetikai energiája nagyobb, mint a hordaléka, megterhelése. Tehát magával tudja ragadni a hordalékát, aszerint, hogy az mekkora, s milyen sebességgel küzd JMI OKOZTA A KATASZTROFÁLIS ÁRVIZEKET ? borvíz lágy, s nincsen benne sok bugyborékoló gyöngyszem, akkor másnap eső lesz. A derült idő, változó, esős, tartós eső, zivatar közötti sok-sok változatosságot pontosan tudja a borvízkutak közelében élő ember, s aszerint osztja be a kaszálást s más munkáját is, mert jelzi neki a pontos barométer : a borvize. Ezt a bevált megfigyelést a tudomány is megerősíti. Mert ha nincsen a levegőnek megfelelő nagy nyomása, a borvízben levő szénsav elillan s a víz elveszti üdítő hatását. Amikor a levegőnek nincsen nyomása, állapotát depressziónak mondjuk s az időjárás térképein a nemzetközi D betűvel jelöljük (Április végén, de különösen május első tizenkét napján borvízkapuinkben a víz ereje feltűnő, szinte élvezhetetlenül gyenge volt) A Keleti Kárpátok vidékén tartós, mély depresszió következett be. Az alacsony légnyomásnál a szélrózsa minden irányából a depresszió felé özönlenek állandóan az esőt hozó fellegek. Bekövetkezik az állandó eső és felhőszakadás. Az eső állandó a Keleti Kárpátok övezetében, meg az Erdélyi medencében, meg a Moldvai fennsíkon, mégis ilyen borzalmas katasztrofális árvízre nem emlékezünk a XX. században! Mi okozhatta ezt az iszonyú, szóval le nem írható szerencsétlenséget ? A természet diszharmóniája! A forrás, a folyó csak az esőből, hóból eredhet. A természet normális háztartásában az eső egyharmada beszivárog a földbe, egyharmada elpárolog a föld felszínéről, az utolsó egyharmada pedig elfolyik a patakokban, a folyókban A természetnek ez a harmóniája bomlott meg a május 10-12 közötti állandó nagy esőzések között. Szokatlan bő eső, sok helyi felhőszakadás következett be. Volt olyan terület a Hargitán, meg a csíki, gyergyói hegyekben, hogy napi 21 centiméter csapadékot mért az esőméterméterenkénti reá eső hetven liter vizet, az állandóan borús, hideg időben nem volt párolgás, így a második 70 liter víz is, tehát mind a 210 liter víz a folyóba került. Most a terület négyszögkilométerjeit s az esős 12 napot megszorozzuk a négyzetiméterenkénti 210 liter vízzel, teljes a katasztrófa képe, így a pusztító árvíz egy okozat volt, az ok pedig a természet előbb említett zavara, diszharmóniája volt. Természetesen ez a hármas posztat sokat módosul a talaj minősége, a talajon levő erdők, meg a klíma különböző fokozata szerint, így a nagy felszívó erőt, s óriási kipárolgást jelentő erdők letárolása s hiánya, csak fokozza a veszedelmet. A folyók természetrajza Ez után a kis kitérő után, ha elgondoljuk, hogy 1 köbméter vízi súlya ezer kilogramm s kiszámítottuk a négyzetméterre 210 liter eső mennyiségét vele. A középszakaszban a megterhelés egyenlő a munkaképességgel, tehát hol lerakja, hol magával viszi törmelékeit vízállása szerint. Az alsó szakaszban már a megterhelés nagyobb, mint a kinetikai energia, így a folyó ebben a szakaszában mindig lerakja a hordalékát. (Ezeket kell mindig tekintetbe venni a feltérképezett folyók elközelgő szabályozásánál. Nehogy úgy járjunk, mint Paleocapa olasz hidrológusmérnök, aki a Pó folyót szabályozta — egyszerű védőgátakkal. S most Ferrara várost ki akarják telepíteni, mert a Pó feltöltötte a medrét, s így a víz szinte magasabban van mint a templom tornyának a keresztje. Vásárhelyi Pál nagyszerűen szabályozta a Tiszát , átvágta a kanyarokat, az úgynevezett sarkantyúkat, melyeket Szatmár környékén halványnak, máshol morotvának, vápának is hívnak, szóval egyenesbe hozta a Tisza folyását. Aztán szűk gátolással meggyorsította a folyó menetét, s csak aztán szegélyezte kettős gátrendszerrel. Dr. Lévai Lajos Székelyudvarhely az árvíz napjaiban SZOBRÁSZOK ÁLMA: a krémmárvány Ez a híres pentalikoni görög márvány meleg testszíne miatt a régi görög művészek keresett anyaga volt, s az ásatásokkal előkerült szoborművek a múzeumok mérhetetlen drága kincsei. Ezelőtt mintegy 40 évvel a Csíkszenttamás határában végzett geológiai kutatások nagy meglepetéssel állapították meg, hogy a Garados és Nagyhegy mészkőnek tartott anyaga nem az, hanem dolomit, vagyis a mészkőnek, a kalciumkarbonátnak a magnéziumkarbonáttal képzett vegyülete. A laboratorului vizsgálatok megerősítették a fizikai tulajdonságok alapján, a térszínen megállapított tényt. A mikroszkópi vizsgálatok szerint a szép krémszínű márvánnyá kristályosodott dolomitban a kristálykák közt elhelyezkedő limonitos festések adják a márvány értékes tulajdonságát. A vegyelemzés szerint pedig a 34,16 százalék kálciumoxid mellett 17,97 százalék magnéziumoxid található. Tehát dolomitról van szó, amelyet a kohóiparban is keresnek a kohók kibélelésére. A krémmárvány felfedezése idején az akkori napilapok sokat foglalkoztak az újdonsággal. Akadt vállalkozó is, aki megkezdte a kitermelést. Annak idején a márványunk eljutott még a külföldi szobrászok kezéhez is. Ezt a krémmárvány előfordulást értékesebbé teszi, hogy a közelében megvan a carrarai fehér és a ruszkicai szürke típus is. Sőt, van egy részlet a csíkszenttamási Csonkatorony közelében lévő főfeltárás nyugatra eső folytatásában, amelyben gyufaszál, sőt, kisujjnyi vastagságú idegen ásványi zárványok is vannak, amelyekkel együtt egy speciális célokra igen alkalmas típust képviselnek. Amint közelebbi ásványtani meghatározáskor kitűnt, ezek a zárványok egy igen ritka fajtát képviselnek, melyeket az ásványtanok pektolit néven említenek. Ezekből a darabokból még a kisebbek is értékesíthetők kis asztali dísztárgyakká csiszolva, mint annak idején az aragonit. Érdemes, hasznos és mindenképpen kifizetődő lenne ezek feltárásán és feldolgozásán elgondolkozni, e célból a megfelelő intézkedéseket megtenni. Dr. Bányai János EXPO HISTÓRIÁK Az utóbbi évtizedekben világszerte példátlan méretű és ütemű ipari fejlődés bontakozott ki. Az emberiség hatalmas természeti erőket hajtott uralma alá, a technika és tudomány elképzelhetetlennek vélt teljesítményeket vitt véghez. Szakemberek véleménye szerint a nagyarányú és széles fronton jelentkező fejlődés egy új ipari forradalom nyitánya. A technikának és tudománynak ez a rohamos előretörése természetes folytatása és következménye volt annak a műszaki, gazdasági fejlődésnek, amely az első ipari forradalom után bontakozott ki. A gépiparra való áttérés, a piacok bővülése, az állandóan fokozódó kereslet a termelőeszközök és létfenntartási cikkek iránt döntő hatást gyakorolt a társadalmi életre. A gép és az ember összefogásából olyan termelés született, amely túlnőtt egy gyáron, egy ipartelepen, vagy akár egy ország határain is. Ilyen körülmények között, a konkurencia érdekében, szükségessé vált a kölcsönös informálódás, a termelési tapasztalatok megismerése, esetleg kicserélése. Ezt a célt szolgálták a nemzetközi vásárok és világkiállítások, amelyek a termelés korszerűsödésének, a tudomány és a technika haladásának hatékony népszerűsítési eszközeivé váltak. Mint ismeretes, az első ipari forradalom a XVIII. század második felében kezdődött, s a különböző országok sajátos viszonyainak megfelelően, túlnyomórészt 1760 és 1850 között zajlott le. A mai értelemben vett ipari kiállítások kezdetei erre az időszakra esnek. Először csak iparágakként, azonos vagy rokon jellegű termékekből rendeztek országos kiállításokat. Idők múltán ezekből nőttek ki a nemzetközi- és világkiállítások, amelyek hű képet adtak egy-egy korszak műszaki és tudományos fejlettségéről. Az első ipari kiállítást 1791-ben Prágában rendezték meg. A manufaktúráknak és gépi műhelyeknek ez az országos seregszemléje szerény publicitási körülmények között zajlott le; leginkább a franciák érdeklődését váltotta ki, akik nyomban el is határozták, hogy ezután ,,ők is megrendezik a francia ipar évenkénti nyilvános kiállításait". Hét év múltán sor is kerül egy ilyen rendezvény megszervezésére, a Champ de Marson, de a 110 résztvevőnek 23 négyzetméternyi terület, azaz egy kisebbfajta szoba elég ahhoz, hogy elhelyezze a bemutatandó termékeit. Aztán, mind a résztvevő cégek, mind a kiállított termékek száma növekedett ugyan, az országos kiállítások szervezése mégis szórványos maradt, jórészt a gyakori háborúk miatt. Angliának jutott az a megtisztelő szerep, hogy az első Expo-t, a mai értelemben vett világkiállítást, megrendezze. A nagy eseménynek a híres, nevezetes Hyde Park volt a színhelye, 1851-ben. A kor embere megható ámulattal tekintette meg ,,a század csodáját”, a Kristály Palotát, amelyhez hasonlót ma útonútfélen, akármelyik gyáregységünkben láthatunk. A „csoda" ugyanis egy hatalmas vas és üveg építmény volt. Az embert csodálattal töltötték el az „átlátszó lapok", hiszen a táblaüvegek tömegméretű elterjedése azóta ismeretes. A londoni kiállítás megnyitásáról szóló híreket távírón továbbították a szigetországból Párizsba, s ez szintén csodaszámba ment. A kiállítás egyikstandján a látogató működés közben tekinthette meg a mágnestűs telegráfot, s ez akkoriban világszenzáció, a kor egyik csodájának premierje volt. A londoni világkiállítás 73 000 négyzetméternyi területre terjedt ki, 17 000 résztvevő állította ki ott a termékeit, s a csodás Kristály Palota kupolája alatt hatmillió szemlélő vonult végig. Megtörtént tehát az első lépés. A világkiállítások szervezése azóta rendszeressé vált. A dokumentáris értékű nemzetközi seregszemlék kezdetben kizárólag ipari jellegűek voltak, de népszerűsítették a tudomány és technika legújabb vívmányait, s így ezek fejlődésének meggyorsításához is hozzájárultak. A két világháború közötti időszakban a világkiállítások tárgykörükben és arányaikban is mind jobban kibővültek; a rendezők elhatározták, hogy a tudományos-műszaki haladással együtt az emberi kultúra kincseinek gyarapodását is bemutatják a nagyközönségnek. Ezzel lényegesen erősödött az Expók humánjellege előtérbe került a népek közötti béke és barátság eszméjének szükségessége. Ezenkívül minden Expónak volt valamiféle előrejelző, anticipáló jellege is; a kor vívmányai mellett mindig szerepelt a kiállításokon valami új, „csodaszámbamenő” találmány, amely a haladás jövőbeni irányát tudatosította a szemlélőben, s nem egyszer, valóban forradalmasította is a civilizáció további fejlődését. A londoni Expo sikere után Párizs szerezte meg a világkiállítás szervezési jogát. 1855-ben a francia állam 11,5 millió frankos beruházással a Champs-Elysée -n építi fel a kiállítás pavilonját, s arra törekszik, hogy minden vonatkozásban túlszárnyalja a négy év előtti angol rendezvényt. A kiállítás területe 168 000 négyzetméterre terjedt ki, a kiállítók száma elérte a 24 000-et, a látogatóké meghaladta az ötmilliót. Erről a kiállításról indult el világhódító útjára a vasbeton és a jövő féme, amit akkor még „agyagból nyert ezüstnek” nevezték. A látogatók csodájára jártak a fehéren csillogó alumíniumnak, melynek ára abban az időben az aranyéval vetekedett. Ettől az időtől kezdve valóságos versengés alakult ki London és Párizs között, hogy melyikük szerezze meg a tekintélyes nemzetközi rendezvény szervezési jogát. 1862-ben a művészeteknek, manufaktúráknak és kereskedelemnek ugyanaz a Királyi Társaság rendezi meg Londonban a második Expo-t, amelyik az elsőt is rendezte. A kiállításon 27 000 cég és vállalkozó vett részt. W. Hoffmann, a híres vegyész itt mutatta be először a rejtelmes anilint, jelezve ezáltal, hogy elérkezett a szerves festékek és színezékek kora. A szerves vegyipar, amelynek termékei ma milliókra rúgnak, tulajdonképpen ezekkel a szintézisekkel vette kezdetét, öt év múlva újból Párizsé lett az elsőbbség. A franciák ezúttal is arra törekedtek, hogy kiállításuk arányaiban és monumentalitásában felülmúlja az angolokét. A kiállítás területét 687 000 négyzetméterre növelték, 42 000-nél több cég képviselteti magát rajta, az ó és az új világból, a látogatók száma túlnőtt a 11 millión. Ha a londoni kiállításon H. Bessemer bemutatta az acélgyártásra vonatkozó, úttörő találmányát, a párizsi kiállításon megjelentek a ma is jól ismert Siemens-Martin kemencék. Ugyancsak itt mutatták be az első villamos generátort, de a közönséget, mintha ennél is jobban érdekelte volna az a csodálatos felvonókészülék, amely két perc alatt tíz személyt emelt 25 méter magasra. Jóllehet román termékeket már a londoni első világkiállításon is bemutattak, amiket valószínűleg Mihail Kogalniceanu juttatott el oda, a párizsi Expo. 1867. volt az első, amelyen hazánk hivatalosan részt vett. Al. Odobescu emlékiratai szerint: „Románia egyenlő félként szerepelt a kiállító országok között.” A román nyomdaipari termékek, mezőgazdasági gépek, bútorok és élelmi cikkek nagy elismerésnek örvendtek. A bíráló bizottság 3 arany, 9 ezüst, 35 bronzéremmel és 38 „dicsérő oklevéllel" tünette ki a román ipar és mezőgazdaság termékeit. A kiállítás nyagydíját ekkor ítélték oda, korszakalkotó felfedezéseiért. Louis Pasteurnek, a világhírű tudósnak. Ábrahám Pál Edison egyszer úgy nyilatkozott valahol, hogy minden feltalálónak egy százalék tehetséggel és 99 százalék „transzpirációval”, tehát lényegében szorgalommal kell rendelkeznie. Edison a maga egy százalékos „tehetségével”, amint a technika történetéből ismeretes — több mint négy éven keresztül átlagban minden tizenegyedik napon új találmányt nyújtott be a szabadalmi hivatalba. Edward Acheson, a nagy tanítvány, Edison asszisztense, mestere példáját követte, amikor önállósította magát és a saját szakállára kezdett kísérletezni. Az egyik legismertebb „véletlen” ta-IX lr¥ţfţr.. X I, .'.•/» ri A+ai IkJ 1111 vj I I y via. v/ nidbiiui,wi közben született meg. Valósággal rabul ejtette a gondolat, hogy szépből gyémántot fog előállítani. Egy szép napon, amikor villanyárammal hevítette retortáit, a sóvárogva várt gyémánt helyett néhány fekete kövecskét talált a lombikban, amelyek azonban különös tulajdonsággal rendelkeztek. Amikor a kövecskéket az ujján viselt gyémánttal igyekezett megkarcolni, a fekete kövecske karcolta meg a legkeményebbnek hitt gyémántot. Acheson az új anyagot „karborundum”-nak nevezte el. Ma az általa alapított gyár látja el karborundummal az egész világot. Acheson esete - aki egészen mást talált fel, mint amit keresett — nem egyedülálló. Klasszikus példával szolgál erre a dinamit feltalálásának története. 1864-ben a svéd Nobel mérnök - akinek alapítványa világszerte közismert — a sziklák robbantására cseppfolyós robbanóanyagot, nitroglicerint kezdett alkalmazni. Ekkor lépett közbe a véletlen. 1867-ben feldőlt a gyárban egy glicerinnel telt üveg. Ez az üveg fűrészpor helyett kvarcos kaolinba volt csomagolva. Ez a kaolin Németország bizonyos vidékein nagy mennyiségben található és könnyű fajsúlya miatt, másra nem is tudták használni, csak a robbanóanyagok csomagolására. Ennek a kaolinnak az a különös sajátossága, hogy magába szívja a különféle folyadékokat. Amikor a nitroglicerinnel telt üveg feldőlt, a glicerin felszívódott a kaolinba és egy szilárd anyag jött létre, amely a nitroglicerinnél valamivel kisebb robbanóképességű ugyan, de annál megbízhatóbb, mert sohasem robban önmagától, úgy hogy ezt nyugodt lélekkel adhatták a technikai képzettséggel nem rendelkező munkás kezébe is. Nobel mérnök az anyagot azonnal kipróbálta és a robbanószert dinamit-por név alatt kezdte gyártani. Az ipar a törhetetlen üveget is ilyesféle véletlennek köszönheti. Eduard Benedictus francia kutató egy ízben laboratóriumában leverte polcról egy üvegecskét, s ámulva vette észre, hogy az nem tört el. Eszébe jutott, hogy valaha az üvegben alkohol, trinitrocellulóze és acetát keveréket tartott. Ez a vegyülék az idők folyamán elpárolgott és csak az üveg belső felén maradt valami celluloidhoz, zománchoz hasonló réteg. A tudós napirendre tért az eset felett, nem is sejtve, hogy egy nagy felfedezést tett. Néhány hét múlva azt olvasta az újságban, hogy egy autószerencsétlenség következtében a gépkocsit vezető hölgy súlyos sérüléseket szenvedett a széttört ablaktól. Nyomban eszébe jutott a laboratóriumban leesett üveg és agyában megszületett az a gondolat, hogy törhetetlen üveget fog gyártani. Igyekezetét siker koronázta, és létrejött a találmány, amely biztonsági szempontból nem csak a gépkocsigyártás tökéletesítéséhez járult hozzá, és számos más esetben is alkalmazzák a törhetetlen üvögöt. Folytassuk a felsorolást? Emlékezzünk Archimedes híres „Heuréka” felkiáltására, ami akkor hangzott el, amikor fürdőkádjából kilépve felfedezte híres törvényét. Állítólag ugyanígy a szerencsés véletlennek köszönhetik korszakalkotó felfedezéseiket Torricelli, a barométer Oersted dán fizikus, az elektromagnetizmus és Morse, a távíró feltalálói, akik azonban nem dicsekedtek el a jóakaratú véletlennel, amely őket a sikerhez és dicsőséghez hozzásegítette... A VÉLETLEN FELFEDEZÉSEK KRÓNIKÁJA Bertrand Russel levéltára Négy évet dolgozott Kenneth Blackwel főiskolás Bertrand Russel, az ismert matematikus és filozófus leveleinek, jegyzeteinek és kéziratainak rendezésén és osztályozásán. Az idős békeharcos az elmúlt évben, anyagi nehézségei miatt elhatározta, hogy eladja értékes levéltárát és ezzel a londoni „Literatur-Agentur Continuum Ltd.“ céget bízta meg. Rendkívül érdekes dokumentumokról lévén szó, magától értetődő, hogy számos vásárló jelentkezett. A legkedvezőbb ajánlat a Texasi Egyetem részéről jött. De mielőtt az eladásra sor került volna, ismeretessé vált, hogy Bertrand Russel az összeg nagy részét „Az amerikaiak Vietnamban elkövetett bűncselekményeit kivizsgáló törvényszék“ finanszírozására szeretne fordítani. Ezért a Texasi Egyetem visszavonta ajánlatát. A levéltárat nem sokkal a közismert Nobel díjas filozófus, író, politikus halála előtt a kanadai Mc Master egyetem vásárolta meg, így hát a több mint 180.000 dokumentum mégis átkeltaz óceánon. De a vásárlás epizódja közvetve érzékelteti ..Bertrand Russel fáradhatatlan tevékenységét a béke szolgálatában. Tokióban épül Távol-Kelet legmagasabb épülete, a 47 emeletes Keio Plaza szálló. Mibe került az emberiségnek a háború ? Jean Jacques Babel svájci tudós egy számítógép segítségével összegezte, mennyibe kerültek az emberiségnek az évszázadok során kirobbant háborúk. Íme a rövid adatok: 5 559 év alatt 14 513 háború zajlott le, s ezekben 3 milliárd 640 millió ember pusztult el, vagyis több a Föld jelenlegi összlakosságánál. Az anyagi veszteségek értéke 500 000 000 milliárd mai francia franknak felel meg. Hogy ez a csillagászati szám közérthetőbb legyen, a svájci tudós azt javasolja, képzeljünk el egy 10 kilo,méter átmérőjű, 8 méter vastag aranygyűrűt. Hétvégi keresztrejtvény 1265 májusában született a világirodalom egyik, legnagyobb alakja, közismert olasz költő, akinek a nevét a vizsz. 20 sz. sorban rejtettük el. A függ. 6 sz. sorban alapművének címét idézzük, a vizsz. 1 és a függ. 1 és 18 sz. sorokban a mű három részének címét kapjuk. VÍZSZINTES. 10) Hivatkozás. 11) Szellemi eledelünkről gondoskodik. 12) Palástol, titkol. 13) Gyöngysúly. 15) Akadály a vizek útjában (ék. h.). 16) Állati termék. 17) Hangtalan nép! 19) Fordított skálahang. 22) Vívóeszközt. 24) Elektromos töltésű atomok. 26) Kezdet nélküli mozi ! 27) Kiejtett mássalhangzó. 28) ... Dumitrescu, ismert román költő. 29) Monománia. 31) Férfi becenév. 32) Holnapelőtt. 34) Pálya. 36) Duplázott tagadószó. 38) Görög betű. 40) Dinom-dánom. FÜGGŐLEGES . 2) Szamovár, névelővel. 3) Indulás. 4) Női hangnem. 5) Dárda hegy ! 7) Könnyet hullat. 8) Algér város. 9) Mozogni kezd ! 14) Bejárat. 16) Távíróhang. 20) Hangtalan adat ! 21) Sem téged, sem őt. 23) Város a Szovjetunióban. 25) Latin kettős magánhangzó. 27) Délután. 30 Fogyasztani. 33) Fordított korszak. 35) Szovjet repülőgépmárka. 37) Etán egynemű hangzói. 39) Indíték. Kígyószakértők Délafrikának nagy és állandó veszedelme a kígyó. Rengeteg kígyófajta él itt, különösen az északi határvidéken. A kormánynak Pretoria város mellett van egy intézete, ahol arra képeznek ki személyeket, hogy a kígyókat felismerjék. A kobrák, mambók, a fakígyók mind halálos harapásnak, és nagyon fontos, hogy azonnal felismerjék, melyik seb melyik kígyótól származott. Ezért a személyzetnek a seb analízisét és az alkalmazandó ellenméreg kiválasztását is meg kell tanulnia. Négy különféle ellenméreg van és nem mindegy, hogy melyiket adják az egyes kígyó harapásokra. 1970. MÁJUS 30. SZOMBAT HUMOR — Te gyerek! Mét rágod azt a veres szilvát? — Hát mét ne rágnám? — Azér, met még tőd. * — János bá, hát mét áll abban a jéghideg patakban? Tán elment a szép esze? — Hát nem megmondta a doktor úr, hogy ezt az aszpirint hideg vízbe vegyem be? ★ Orvos: — Bácsikám, vetkőzzön ! Jóska bá leveti a kabátját, közben értetlenül néz körül. Orvos: - Na, gyorsabban, az inget is! Jóska bácsi fejet csóvál. Kiveti nyakából az inget. Orvos: — Na, mondja, mi a panasza? Jóska bácsi: - Doktor úr, vona egy darab vajam, ha megvenné. HUMOR Búcsú napja. Déltájban Udvarhely felől szekér döcög át a Tolvajoson. Szembe jön egy polgár. — Aggyonisten! — Algya meg! — Há hova, hova? — Somlyóra, búcsúra! — Ha elkésik! — A nem baj, Habúról elkésem is, de a csúra ott leszek. -K Az ausztráliai bennszülöttek Epoker című folyóirata a következő kis történetet közölte olvasóinak. Walgott városkában bemegy egy bennszülött a vendéglőbe, ahol a pincérnő a következőkkel fogadja: Sajnos, színes embereket nem szolgálunk ki... — Nem baj — válaszolja a bennszülött, én már nem eszem embert." ★ MITENDEDTŐL MEXIKÓIG A Szovjetunió-Magyarország találkozó előtt a technikásabb magyar csapatot tartották nagyobb esélyesnek. Valóban, a brazil válogatott elleni teljesítménye után mindenki felső fokon emlegette a bordómezesek játékát és nem volt kizárt, hogy ők jussanak tovább. De ezen a mérkőzésen is, akár csak Portugália ellen, hiába játszott szemre tetszetősen, a mezőnyben elfogadhatóan a magyar csapat, nem volt olyan kapusuk, aki megfeleljen a világtalálkozó színvonalának. A portugálok ellen Szentmihályi, a szovjetek elleni mérkőzésen Gelei egy-egy hibája végzetesnek bizonyult. A szovjet válogatott, amely ezúttal különösen védekezésben tűnt ki, világhírű kapusával, Lev Jasinnal az élen, végül is 1:0-ás félidő után 2:1-re megnyerte a találkozót. Liverpoolban mintegy 40 000 néző volt kiváncsi az ázsiai csodacsapatra. — Hadd lássuk, mit tudnak?! Biztos véletlenül jutottak idáig! Semmi esélyük sem lehet Eusebio csapatával szemben! El sem jutnak José Pereira kapujáig! - vélekedtek a szakértők. De, amikor Pak Szjung Szin, Li Dong Vun és Jang Szong Kuk, formás és villámgyors koreai támadások végén sorban háromszor juttatták a labdát a portugálok kapujába, egyszeriben megváltoztak a vélemények, mindenki a világbajnokságnak nagy szenzációjáról, a meglepetések meglepetéséről beszélt. Óriási erőfeszítésébe került a portugál csapatnak, hogy megfordítsa a mérkőzés állását. S még azt is hozzá kell tennünk, nagy szerencséje is volt! Ha Eusebio nem mutatja azt a kiváló formát, mellyel valósággal ámulatba ejtett nézőt és szakembert egyaránt, könnyen meg is születhetett volna a nagy meglepetés. De Eusebio ezen a mérkőzésen egymaga 4 gólt rúgott Li Csan Mjong hálójába. Igaz, hogy kettőt 11-esből, de ne feledjük, hogy mindkét büntetőt jogosan ítélte meg Ashkenazi, izraeli játékvezető. Végeredményben a portugálok 5-3 (2-3) arányban győztek és a szó szoros értelmében vért izzadva jutottak az elődöntőbe, hiszen egy kis szerencsével akár a koreaiak is tovább juthattak volna. Az elődöntőbe érkezett csapatok a következő párosításban játszottak a döntőbe jutásért: NSZK - Szovjetunió (Liverpoolban) és Anglia-Portugália (mint az angolok valamennyi más mérkőzésén, ezúttal is a londoni Wembley-i stadionban). Angliát ekkorra már teljesen hatalmába kerítette a VB-láz. A hidegvérükről híres angolok új megvilágításba kerültek, sokszor még a forróvérű délieken is túltettek hangoskodásukkal. Az Anglia-Portugália összecsapás látványos futball-bemutatónak is beillett. Végre a szigetországi tizenegy azt nyújtotta, amit vártak tőle. Még a durvaságáról és erőszakosságáról is közismert Stiles is megkomolyodott és lehiggadt erre a mérkőzésre. Ő kapta feladatul a legveszélyesebb portugál csatár, Eusebio őrzését, játékból való kikapcsolását. Feladatát nagyszerűen teljesítette és még csak nem is játszott durván. Bobby Moore, Bobby Charlton és társaik nagyszerű teljesítménnyel - végre az is elmondható: teljesen megérdemelten - legyőzték a portugálokat. Végeredmény: 2—1 (1—0) volt, Anglia javára. A győztesek mindkét gólja Bobby Charltonnak, a Manchester United emlékezetes 1958-as légi katasztrófáját élve megúszó, kiváló játékosának a nevéhez fűződött. A portugálok gólját — ki más rúghatta volna? — Eusebio szerezte, 11-esből. ----------------------------------62--------------------------------------