Hargita, 1970. november (3. évfolyam, 256-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
SI. OLDAL HARGITA — Jegyzet — A gyergyóújfalusi községi néptanács titkárával, Molnár Ferenccel beszélgetve, többek között a községi szakszervezeti bizottság tevékenységéről is érdeklődtem. — Nincs semmi különösebb probléma. A bizottság ellátja feladatait, gyereksegélyek fizetését, a szabadságok tervezését, a terhes és kisgyermekes anyák jogainak biztosítását, stb. Hogy bővebben is tájékozódjam a szakszervezeti bizottság tevékenységéről, szerettem volna elbeszélgetni a bizottság elnökével. Kérdésemre, hogy ki is a bizottság elnöke, meglepő választ kaptam : Pillanatnyilag (jobban mondva, több mint egy hónapja) nincs elnöke Gyergyóújfalu község szakszervezeti bizottságának. A régi és tulajdonképpen hivata kit az elnök, hol az elnök... (csan a jelenlegi) elnök a községi fogyasztási szövetkezet főkönyvelője volt, s a szövetkezet átszervezésekor Vaslábra került, s így kiesett Újfalu hatásköréből. Nincs okunk kételkedni Molnár Ferenc szavaiban. Elhisszük, hogy a községi szakszervezeti bizottság eddig eleget tett kötelességeinek. (Különösebb panaszok nem is merültek fel ellene.) De mégis lenne egy-két megjegyezni valónk. Elsősorban az a tény, hogy létezik egy bizottság, amely elnök nélkül tevékenykedik, önmagában véve is (enyhén szólva) furcsa. Ezenkívül a szakszervezetek alapszabályzata szerint, ilyen esetben (mármint ha az elnöknek objektív okokból el kell hagynia a bizottság működési területét) a szakszervezeti bizottság állandó tagjai közül új elnököt kell választani, s az elnöki tisztségbe választott helyett új állandó tagot. Sejtjük, hogy mindez miért nem történt meg. Valószínű azért, mert a napokban lesznek a szakszervezeti választások, s az újfalviak úgy gondolták ezelőtt egy-két hónappal, hogy a hátralévő időt „kibírják" elnök nélkül is, miért kell komplikálni a dolgokat? Igen ám, de ez a magatartás is rávilágít valamire, mégpedig arra, hogy községeinkben néha nem tekintik fontosnak, lényegesnek a szakszervezeti bizottságok tevékenységét. Úgy vélik, megy a munka így is, az elnök kérdése csak formaság. De ha egy bizottság a saját „berkeiben" nem végez el bizonyos „formaságokat", hogyan intézi el (hogyan bízhatnak abban hogy elintézi?) a tagság számos kicsi és nagy kérései, problémái megoldásának „formaságait"? Adorján György Mozdulatok varázsa - Beszélgetés D. SZABÓ LAJOSSAL, a kolozsvári bábszínház művészével, a pantomim-együttes tagjával - Sokat hallottunk eddigi felípéseikről. Nemrég Székelyudvarhelyre is ellátogattak. Kérném, vázolja az együttes páréves történetét ... - Előrebocsátom, az együttes tényleges szereplő tagja csupán ez év májusától vagyok, addigelé amolyan műszaki kisegítő voltam. Az interjúalany szerepét is csak azért merem vállalni, mert jól ismerem az együttes működését, problémáit, meg aztán azért is, mert aki a legtöbbet tudna beszélni, az együttes szellemi irányítója, Kovács Ildikó, ezútal nincs jelen. .. A tapogatózás, a műfaji sajátosságok tanulmányozása mintegy tíz évvel ezelőtt kezdődött. Aztán jöttek a rendszeres próbák és az 1966-os nyáreleji bemutatkozás. Nem sokkal azután az együttes még két előadást tartott Kolozsváron. Következett egy őszi turné : a nagyváradi, marosvásárhelyi, brassói, temesvári, nagybányai fellépések. Nagy segítségünkre volt a prágai Fiatka-együttes vezetőjével való találkozás, aki elismeréssel nyilatkozott munkánkról, de ugyanakkor felhívta az együttes tagjainak figyelmét a mozgáskultúra gazdagításának szükségességére. Jórészt színpadhiány miatt egy belgrádi szereplésen kívül két és fél éven keresztül egyetlen előadásra sem került sor. A múlt év elején egymásután öt előadást tartottunk, ami jelentős sajtóvisszhangra talált. Az idén májusban a Petőfi Sándor Művelődési Ház meghívására Bukakarestbe látogattunk (ekkor léptem színre először), tíz számunkat filmezték, közülük néhányat már láthattak a tv-nézők. Ennyi a leltár, semmi több . . . - Mit tekint, egy pantomimelőadás lényegének? - Röviden fogalmazok : tömény visszaadását hangulatoknak, általában mindannak, ami tipikus. Ebből a szempontból igen fontos az ösztönös mozgások tudatosítása. A szereplő világot teremt maga köré, láthatatlan világot, mely éppen a pantomimes mozdulatai által válik láthatóvá, érzékelhetővé. Halálosan komolyan kell venni ezt a játékot a létező nemlétezővel, mert különben az egész semmivé lesz, oda a varázs. - Hogyan sikerült összeegyeztetni bábszínházi tevékenységüket a pantomim-együttes próbáival, előadásaival? - Felkészülés vonatkozásában csak szabadidőnkre támaszkodhatunk. S lám, különböző nehézségek miatt beálló fellépési szünetek idején sem mondtunk le a próbákról. Belső kényszerré vált számunkra a játék. A fellépéseket a bábelőadások kiegészítőjeként, pótlójaként tartottuk, szóval mindig háttérbe szorítva. Ezentúl a művelődési ház gondoskodik próbateremről s ami a legfontosabb : színpadról. Természetesen a továbbiakban is csak szabadidőnkre támaszkodhatunk. - A műsor? - Székelyudvarhelyen tizennyolc számot mutattunk be, voltak köztük groteszk, lírai és a mindennapi életből ellesett számok. Valamennyi az együttes tagjainak ötleteiből született. Aki látta előadásunkat, nem csalódott benne. Nekem viszont be kell vallanom, kicsit már túlnőttük jelen műsorszámainkat, rövidesen újakról kell gondoskodnunk. Lejegyezte : Balázs András Valahol el kell kezdeni... (Folytatás az 1. oldalról) még azt sem tesszük meg, ami jelent lehetőségeink keretében megtehető lenne. A természeti gazdálkodás körülményei között az extenzív gazdálkodási mód még nem jelentett korlátokat. Újabb és újabb területeket vontunk be az állattenyésztés kiszolgálására. A növekvő állatlétszám etetéséhez szükséges takarmánymennyiség biztosítását a gazdák a terület növelésében és nem minden esetben a termésátlag gyarapításában látták. Ez a módszer azonban zsákutcába vezet. Gátat szab neki a területek véges volta egyrészt, a munkaerő viszonylagos csökkenése másrészt. Legelős és kaszálós területeink mintegy 30 százaléka beerdősült, ellepték a bokrok, és ha lassan is, de a folyamat tovább tart, főleg hegyi-havasilegelőinken és kaszálóinkon. Normális lenne, hogy az ilyen természetű területveszteségnek azonnal útját álljuk. Történtek intézkedések ezen a téren, eredményeket is értünk el, de ez nem elégséges. Még ha vissza is hódítjuk az erdő által elfoglalt területeket, nem tudjuk megoldani a növekvő takarmányszükséglet kielégítését, ha nem térünk rá mielőbb az intenzív növénytermesztésre, beleértve ebbe a fűfélék termesztését is. Lehetőségeink nem korlátlanok, de nem is annyira szűkek, hogy nyugodt szívvel elmondhatnák: minden tőlünk telhetőt megtettünk, minden lehetőt elkövettünk, minden eszközt felhasználtunk. Utazzunk végig megyénk vasútjain, országútjain és vessünk egy pillantást az ezeket övező sík, vagy enyhe lejtésű legelőkre és főleg kaszálókra. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezeken a területeken a legelemibb gépesítést sem alkalmazhatjuk. Ha bokroktól mentes is a terület, százezer számra borítják az apró halmocskák, a vakondtúrások és hangyabolyok. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasággépesítés első számú közellenségeivé váltak. Az évek telnek, a honcsokok gyarapodnak, begyepesednek és maholnap nemhogy géppel, kézzel sem kaszálhatunk. Gyarapodnak a vakondtúrások és mi semmit sem teszünk ellenük. Tavasszal nem érünk rá, mert sürget a vetés, elázott a gyep, sarjad a fű és millió más kifogást találunk. Most, ősszel, több idő jut erre. Befejeztük a betakarítást, végeztünk a vetéssel, már csak tíz hektárokban számláljuk a felszántatlan földeket. Az ősz is rendkívüli módon kedvezett a mezőgazdaságnak. Nem most lenne-e ideje hadat üzenni a milliónyi földkupacnak ? Előkészíteni a területet, hogy jövőre kevesebb kaszáskézre legyen szükség, ott is gépesíthessünk, ahol nem tudtunk, kétszer-háromszor annyit termeltünk, mint eddig. Egyszóval, fokozzuk az intenzívitást. Ha két fronton indítunk tömegakcióvá bontakozó támadást, győzelmünk biztos. Egyik front a legelők rendbetétele, feljavítása, a terület kiterjedésbeli növelése havasainkon, másik a gépesíthető területek intenzív művelése. Vitatkozni lehet, és kell is. Talán nem is ez a mondhatni vakondokügy fogja megoldani a takarmánymérleg helyrebillentését. Sőt, bizonyos, hogy nem ez oldja meg. Dehát valahol már el kell kezdeni. Majd sorra vesszük a többit is. MEGGYESEN A VITROMETÁNBAN Országjáró munkatársunk szerdai riportja Történelmének Vili. évszázadába lépett ez a sajátos hangulatú város, amelyben a román, német és magyar nyelvek szavai ötvöződnek értelmes mondatokká a munkahelyen, a cukrászdában, az otthonok melegében. 700-ik születésnapján a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend I. fokozatát kapta ajándékul, de alighogy véget értek az évfordulós ünnepek, életének legnagyobb katasztrófája zúdult az öregen is üde fiatal városra. A völgyek, domb- és hegyoldalak ezreiről alázúduló gyilkos vizekkel örvénylett a Küküllő, s embert, jószágot, otthont nem kímélve dühöngött a pusztulást lihegő ár a patinás városban. De az élet törvénye, hogy a sebek behegedjenek, s majd egyszer újra sírna legyen helyükön a bőr. Per médiás inas (magyarul: az utak közepén, találkozási pontján át). A krónika szerint valamikor így jelölték meg a hétszáz évvel ezelőtt is lélegző települést, aztán rövidebb lett a körülírásos megnevezés, s innen jönne a Medias, Medgyes. Jelképesen mindennap találkozunk a várossal. Az utcán, a munkahelyen éppúgy mint odahaza. Berendezésünk elképzelhetetlen a medgyesi emberek kezemunkája nélkül — állapítom meg a vonaton hazafelé. A városba érve nehezen tudom eldönteni, hol is kezdjem a látogatást. Talán mégiscsak a Vitrometánban - gondolom —, hiszen ez a név a legismertebb mifelénk, különösen a futballszurkolók nem kisszámú körében. De most már állítom, hogy csak a név ismeretes, és nem az ember. Ugyanis — enyhén szólva — elég gyengén rúgják a labdát, amin most, a látogatás után, már csöppet sem csodálkozom. Mert — véleményem szerint — csak nagyon ritka ajándéka lehet a sorsnak, hogy annyi ügyességet, virtuozitást mérjen ki a lábnak is, mint a kéznek. A medgyesi üveggyáriak kezük munkája révén váltak híressé óceánon innen és túl, a földkerekség annyi sok országában. Megpróbálok rövid, villanásnyi képet nyújtani a csillogó üvegtárgyak üzeméről. Újabb névmagyarázat: vitro ,üveg, metán , földgáz. A régmúlt időkbe nyúlik vissza a medgyesi üveggyártás története. A műszaki fordulat 1922-ben következett be, amikor földgázt kezdtek használni az olvasztáshoz. Azelőtt is, de ekkor méginkább „befűtöttek" néhány külföldi cég hegemóniájának. A földgáz valóban ipari méretűvé tette az üveggyártást. Szinte hihetetlen: a medgyesi üzemben mintegy két és fél ezer üvegféleség készül a sok hazai és harmincnál több külföldi megrendelő - köztük az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Svédország, Anglia, Németország SZK - számára. 1450 Celsius fokon vakít a folyékony üveg az olvasztókemencékben — ahány csarnok, annyiszor két—három kemence, 1200-1100 fokra „hűl“ a feldolgozó kemencében. Az egyik részlegen — hatalmas, világos csarnok, mint valamennyi régi, de még mindig fürgén zakatoló gépen másfél-kétdecis gyógyszeres üvegek készülnek. A kemence apró nyílásaiba mártják hosszú pálcáikat a majára vetkőzött férfiak, mozdulataik annyira gyorsak, hogy talán maguk sem követik, csak érzik a beidegzett reflexpályákon. Éppen csak, hogy megvillan a sűrű üvegmassza az ujjak között forgó, különleges ötvözetből készült pálcák végén, máris a sziszegő gépbe cseppentik, ahol sűrített levegő adja meg a végső formát a sistergő, jókora üvegcseppnek. A csarnok másik végén aztán roppant bonyolult szerkezetű, ezerkarú, hatalmas automata, fönt, három méter magasan csöppen beléje a lángoló üveggolyó, mozgó alkatrészek tucatjai közt cikázik tova szempillantás alatt, s lent a futószalag percenként száz darab penicillines üveget szállít a fokozatos lehűlést biztosító alagútszerű kemencébe. Ezt a gépet órákig lehetne csodálni, akárcsak azt a másikat a szomszéd csarnokban, amelyből hasonló sietséggel karcsú lámpacsövek - pillanatokkal azelőtt még sűrű piros golyók voltak — iparkodnak a hűtőn át egy körbeforgó készülékhez, amelyen vékonyított csövekből zuhogó kékes fényű gázláng finomítja sima tapintásúvá az érdes körszéleket, akárcsak odébb a poharak karimáit. És mindenütt dübörgő zaj, csak a szemek beszélnek, a kezek dolgoznak szüntelen. Az egyik munkacsarnokban úgy tűnik, mintha négy köralakú kemencét körbeálló „fúvószenekarok" produkálnák ezt a hangorkánt, egymás zenéjét túlharsogva. Ám azonnal nyilvánvaló lesz a gondolat képtelensége, hiszen a hosszú fújókon átfújt levegő nem távozik, ott marad a halványuló üveggömbbe zárva. Aztán mintha óriásira nőtt szappanbuborékok szállnának le hosszú szalmaszálakról, hogy még forró-melegen karcsú váza, kancsó kerüljön ki a formákból. De hát el lehet-e mondani, hogy készül tíz meg tízféle kecsesnél kecsesebb üvegfigura csupán néhány óra alatt ebben a több mint háromezer lelkes üzemben? És a gyártási folyamat különben is csak a munka első szakasza. Ezután következnek a csöndesebb, vagy éppen zajtalan csarnokok, ahol festik, csiszolják a már kemény üveget. Külön téma lenne a csiszolás, amit szabadkézből, szemmértékre végeznek, így is olyan pontosan, mintha szabályos rajzok, vonalak, mértani idomok mentén vágná az üvegbe a leheletfinom formákat az éles köszörűkő. Van itt veterán is, aki harminchat éve alkalmazottja a gyárnak, de a többség, a nagy többség fiatal, az üvegfúvók és csiszolók között is. És büszkék, nagyon büszkék a gyárra, s mindarra, amit itt ők csinálnak. A kezük munkája a sok fehér villanybúra a lakásunkban, a világítótestek törékeny opálharangja parkokban, sétányokon, járdák és utak mentén, és még annyi, kétezernél sokkal több, csillogó használati és dísztárgy. Ha labdarúgásban nem, hírnévben, kézügyességben a táblázat legelsői közt a Vitrometán. Régi, biztos helye ez évtizedek óta. De a várossal nemcsak az üvegek és esti fények között találkozunk. Medgyesről gördülnek ki a tej-, hús-, kenyérszállító teherkocsik az Automecanica üzem 17 más, hasonló célokat szolgáló gyártmányával együtt; egy másik gyárban, az Emailul Roşu-ban zománcozott edényeink, gyermekkocsik, gyerekjátékok ezrei készülnek, a negyedikben..., az ötödikben ..., a huszadikban pedig ...De nincs itt mód a beszámolóra, még dióhéjban sem. Tizenhat köztársasági és hét helyi érdekeltségű ipari egysége van a közel 60 ezer lakosú városnak, s hogy a román, németés magyar ajkú dolgozók fiai, lányai felkészülten lépjenek apáik, anyáik helyébe, azért 450-nél több tanügyi káder fáradozik tízezer tanulóval Medgyes két ipari, hét általános iskolájában és három líceumában ... Jankó István Ha nemcsak a mesében - a valóságban is - létezne a tisztaság országa, jogosan kérdezhetnénk: miért van az egészségügyi felügyelőség ? De erre egyelőre a legkevésbé ad okot egy nemrég átadott maroshévízi tömbház környéke, ahol - mint lencsevégre kapott felvételünkön is látható - a tyúkállománynak aligha vannak „mindennapi kenyér" gondjai, egy idő óta nem kérdik aggódva: miből élünk? Viszont körülnézhetne házatáján legalább a lakóbizottság néhány tagja: hadd lássuk, hogyan élünk ?... kérdéssel is! A szándékot kövesse a tett! (Folytatás az 1. oldalról) meg a szándék, az elmúlt tanévben ritkán tűztek napirendre ilyenszerű kérdéseket. Az új pártoktatási évben minden valószínűség szerint bekövet-lkezik az annyira igényelt változás. Végre tanultak az eddigi hibákból, s most többnyire olyan leckéket jelöltek ki, amelyek érezhetőbben hozzájárulhatnak a munkafegyelem megerősítéséhez, a termékek minőségének javításához. Persze, csak akkor, ha végleg felhagynak a formális megoldásokkal, s valóban színvonalassá teszik a vitákat. A politikai nevelés mellett a jövőben több figyelmet kell fordítaniuk a szakmai továbbképzésre. A városi és üzemi pártbizottság elemzéseiben gyakran találkozunk azzal a megállapítással, hogy az öntöde munkásai nem vesznek részt a szakmai továbbképző tanfolyamokon. A mielőbbi változtatás e téren is elengedhetetlen, a sorozatos hibák valójában valahol itt gyökereznek. A gondosan előkészített elemzések ellenére tehát nagyrészben elmaradt munkájuk hatékonysága. A miértek sokaságából elsőnek az elfogadott határozatok papíron maradását említeném. A városi pártbizottság hiába tett figyelemre méltó próbálkozásokat a helyzet megváltoztatására, sajnos a közvetlenül érintett szervek egyetlen gyakorlati lépést sem tettek ennek érdekében. Főleg a vasüzem igazgatóbizottságát terheli felelősség a tarthatatlan helyzet elhúzódásáért. Elmaradt például a munkafegyelem megsértőinek ügyviteli úton történő felelősségrevonása, holott a pártbizottság több ízben is javasolta az igazgató-bizottságnak. Emellett azt is belefoglalták az üzemi pártbizottság intézkedési tervébe, hogy az igazgatóbizottsággal közösen sürgősen megvizsgálják az öntödében elszaporodott selejtes termékek igazi okait, de az azóta eltelt több hónap sem volt elegendő e fontos intézkedés megvalósítására. A határozatok meg nem valósulásáért természetesen a városi pártbizottság is felelős, mert nem elég kijelölni a tennivalókat, alkalmazásukat is nyomon kell követniük. Erről pedig legtöbbször megfeledkeztek, s a feladataikat elhanyagoló párttagok felelősségrevonása a mai napig sem történt meg. Az elégtelen tömegkulturális munka, a fogyatékos politikai-ideológiai nevelés okai ennél sokrétűbbek. A helybeliekre vár az összes okok feltárása, hogy ezután valóban azt tudják nyújtani, amire tulajdonképpen már eddig is törekedtek, de különféle gátló tényezők miatt nem tudták valóra váltani szándékaikat. Filmlevél Bonyodalmak szerelem-ügyben Régi mondás, jobban mondva, évszázadok tapasztalataiból leszűrt következtetés, hogy a szerelem nagyon bonyolult dolog, meg aztán, hogy a legidillibb szerelem is gyakran elveszíti varázsát a házasélet mosatlanjai, mindennapi gondjai közt■ Az álmok, vágyak nagy Ő-jéből házsártási apró-cseprő napi bajok hétköznapi embere lesz. A szerelem varázslat, a házasélet pedig hétköznapi, szürke valóság — körülbelül így fogalmazhatnák meg Vasili Gheorghiades HÁZASSÁG GÖRÖG MÓDRA című film vígjátékának vezérgondolatát. A film meséje a kétszerkettő pontosságával próbálja bizonyítani (és — fogadjuk el — bizonyítja is) eme tételt. Van egy fiatal lány, Mina, akit nagyravágyó, jópartitakaró édesanyja elvisz a szokásos évi karneválra, hogy közben egy jó, gazdag férjet szerezzen neki. Míg az édesanya a beszerzést ,,rendezi“, a lány megismerkedik egy római harcosnak öltözött fiatalemberrel, akibe azonnal szerelmes lesz, és viszont. A röpke ismeretség végén találkában egyeznek meg. El is mennek a találkára mind a ketten — de lévén, hogy karneváli maszkjukat mind a ketten levetették, nem ismernek egymásra ■— habár többször is, egy-egy kis incidens révén, szót váltanak. Mind a ketten várják a nagy Ő-t, akiről álmodoztak a karnevál óta, miközben furán nézegetik egymást, a kis vendéglőben, ahol találkát adtak karneváli önmaguknak. .Aztán egy közösen elkövetett karambol miatt törvényszékre kerülnek, a törvényszékről egy kis vendéglőbe, a vendéglőből pedig a házasságkötő hivatalba. A házasságkötő hivatalból az új lakásba, ahol megjelenik egy szép napon mind a két anyós, sőt, a lány testvére is, akinek az a mániája, hogy naponta hat órát gyakoroljon egy embernyi nagy rézkürtön. Egyszóval teljes a családi „boldogság“, amelynek első következménye, hogy a fiatal házasok megszöknek a közös lakásból, hogy új lakhelyükön folytassák a vitát, veszekedést. Rövidesen, egy évi „boldog“ házasélet után, elválnak. Éppen a válás napján van a szokásos karnevál, amelyre mindketten elmennek, hogy hátha találkoznának az „akkori“ nagy D-vel Találkoznak is, és éppen amikor a legjobban örülnek egymásnak, a maszk leverésekor felismerik egymást. . .Végül újra megkéri a fiatal ,,római“ katona a szende „apáca“ kezét. .. " Kitűnő helyzetkomikum, jól összeválogatott szereplőgárda, itt-ott jól sikerült jellem-komikum, elsőosztályú humor-érzék — körülbelül ennyi lenne dióhéjban a véleményünk a filmről, amely alatt egyetlen percig sem unatkoztunk, annak ellenére, hogy mindvégig mentes volt a közönséges „viccelődéstől“, a komikus helyzetek meghajszolásától, kierőszakolásátólízléses, természetes humor — ez a legnagyobb érdeme a rendezőnek, a szövegkönyv-írónak és a színészgárdának! Molnos Lajos Jelenet a filmből IDŐJÁRÁS Tegnap hideg idő volt megyénkben, tiszta égboltozattal, gyenge északkeleti széllel. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint mára általában szép idő várható, felhőzettel. Gyenge, majd erősödő északkeleti szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet -3 és 0, a legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 7 fok között váltakozik. A völgyekben ködképződés és erős dér. PRONOEXPRES PRONOEXPRES Az 1970 november 22-i rendkívüli húzások nyerőszámai: I. húzás: 19 30 31 21 4 43 41 34 II. húzás: 22 36 38 33 34 25 44 5 III. húzás: 2 30 13 22 40 41 31 10 IV. húzás: 40 42 14 31 13 34 19 17 V. húzás: 4 34 5 23 36 27 12 24 Nyereményalap: 1 600 000 lej. 1970. NOVEMBER 25. SZERDA 1970 november 25. szerda Napkelte : 7,24 ; nyugta : 16,40 Holdkelte : 3,39 ; nyugta : 14,29 Az évből eltelt 329 nap, hátra van még 36. ÉVFORDULÓK: 1863-ban született Ioan Cantacuzino, bakteriológus orvos, a róla elnevezett Intézet létesítője, a román mikrobiológiai és kísérleti orvostudományi iskola megalapozója (megh. 1934-ben). 1896-ban született George Vraca neves színművész (megh. 1964-ben). HETIVÁSÁR , Csíkszereda, Borszék. TELEVÍZIÓ NOVEMBER 25, SZERDA 18.00 — Gyermekműsor. 18,30 — Gazdasági műsor. 19,10 — A Pronoexpres húzása. 19,20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Filmarchivum — A sötétség határa. 22,00 — Tv-posta. 22,15 — Nemzetközi szemle. 22,50 — Híradó. NOVEMBER 26, CSÜTÖRTÖK 18.00 - MAGYAR NYELVŰ ADÁS 18,30 — Gépkocsivezetőknek. 18,50 Román nyelvészeti műsor. 19,15 — Hirdetések. 19,20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Huckleberry Finn újabb kalandjai. 20,25 — Tv ankét. 21,25 — Tudományos kilátó. 22,00 — Fr. Engels időszerűsége. 22,35 — Muzsika. 22,50 — Híradó. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora NOVEMBER 26. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven : 6,30—7,00 — Mezőgazdasági adás : Az öntözés távlata Hargita megyében. Kívánságmuzsika. 16,30—18,00 — Hírek, tudósítások. Tóth Erzsébet és Balogh Dénes népdalokat énekel. Fiatalok híradója : A nagykorúság. Az egyetemi hallgatók tudományos köreinek tevékenységéből. Szakmai vetélkedő. Egy sportoló albumából. Zene. MOZI NOVEMBER 25. SZERDA CSÍKSZEREDAI Hargita : Házasság görög módra. Görög film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : Csak hétfőt megérjük. Szovjet film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : A csendőr nősül. Színes, szélesvásznú francia-olasz film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famunkás: Adio, Texas. Színes, szélesvásznú olasz-spanyol film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás. : Karácsony, Erzsébettel. Csehszlovák fam. MAROSHÉ VIZI : ■ '-CallfihantE- °’ Graminia szerelme. Szélesvásznú német film. BORSZÉKI Borszék: A holtak nem vénülnek. Szélesvásznú német film. BORSZÉKI Forrás : Az idő ablakai. Színes magyar film. VLAHICAI filmszínház : Kettős játék a titkos szolgálatban. Színes, szélesvásznú olasz-spanyol film. MADÉFALVI Vasutas : Ugrás a sötétben. Csehszlovák film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés: Vadölő. Színes francia-angol-román film. GALÓCÁSI Fenyő : Big Beat. Színes, szélesvásznú lengyel film. LÖVÉTEI filmszínház : Hosszú láb hosszú ujj. Színes német film. PARAJDI filmszínház: Egy albérlő vallomása. Színes német film. DITRÓI filmszínház : Nagyvakáció. Színes francia film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház ■ Viridiana. Spanyol film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : A titokzatos kozmoszbeli X. Japán film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : A bosszúállók újabb kalandjai. Színes szovjet film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Egy marék dollárért. Szélesvásznú olasz film. CSÍKSZÉPVIZI filmszínház : Véres makedón esküvő. Jugoszláv film. HODOSI filmszínház : Patricia és a zene. Spanyol film. Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett fiunk, férjem, édesapánk, Gáli Márton rövid betegség után, 32 éves korában elhunyt. Utolsó útjára ma délben 1 órakor kísérjük Bétában. A gyászoló család