Hargita, 1971. szeptember (4. évfolyam, 208-233. szám)

1971-09-19 / 224. szám

KZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA IV. ÉVFOLYAM 224. (1109.) SZÁM | 1971 SZEPTEMBER 19. VASÁRNAP | ARA 30 BANI Sürgős tennivaló Hatékony intézkedések FOGANATOSÍTÁSA A napokban tanácskozást tar­tott Paraj­don a megyei pártbi­zottság Gazdasági Komissziója, a Megyei Munkaügyi­ és Társadal­mi Biztosítási Igazgatóság, a bu­karesti Sóközpont és természete­sen­­ a paraj­di sóbánya néhány szakembere. Keveset mondunk azzal, hogy a tanácskozás idősze­rű volt. Mert akkor hívták össze, amikor mindenki előtt nyilván­való lett, hogy a Sóközpont és a sóbánya vezetőségének körmére égett a gyertya, a képletes szó­­használatot indokolja az is, hogy az érdekelt felek közül ezt eled­dig senki sem vette észre, érezte meg. Nyilvánvaló lett, hogy a tolerancia gyakorlása az új sóbá­nya beruházási munkálatainak megszervezésében, irányításában és kivitelezésében nemcsak ké­nyelmes-lassú ügyintézést je­lent, de felelősséggel, s ilykép­­pen, veszélyekkel jár. Annak elle­nére, hogy a helyi pártbizottság, az alkalmazottak közgyűlései, a megyei pártbizottság, a megyei sajtó és a sóbánya vezetősége nem egy esetben hívta fel az egység felettes szervének figyel­mét a beruházási munkálatok tarthatatlan állapotára, arra, hogy nemcsak szavakra, de tény­leges segítségre, operatív és ha­tékony műszaki-szervezési in­tézkedésekre van szükség a be­ruházási munkálatok ütemének meggyorsításáért illetőleg azért, hogy végre megteremthessék a tervezett ütem elérésének felté­teleit,­­ a parajdi sóbányánál, a Sóközpontnak a parajdi munká­­ltálatokhoz való viszonyulásában változás nem történt. Nem cso­da, ha ennek a tanácskozásnak célját-értelmét néhány szóban nehéz meghatározni. Mert már nem lehetett célja az, hogy tulaj­donképpen mit is kell tenni, és hogyan, hanem mit lehet még tenni valamelyes egyensúlyi helyzet kidolgozásáért, s ha a do­log így áll, számot kell vetnünk önkényes beavatkozások szükség­szerűségével is. Nem célunk az, hogy találga­tásokba bocsátkozzunk afelől, hogy mit kellett, mit lehetett vol­na tenni. Az idő visszavonhatat­lanul elszállt. Maradt szeptem­ber néhány napja, maradt az u­­tolsó évnegyed, és adott egy je­lentős lemaradás, adott a lehe­tőségekhez, a kapacitáshoz viszo­nyítva nagy negyedik évnegyed­ terv. Ez pedig, vitán felül, moz­gósító. Nyolc hónapra számítva, 995 ezer lejjel maradtak le a re­zsiben végzett munkálatoknál. Az aknaásás átlagos üteme 5,8 folyóméter volt havonta (med­dőanyagban) az előirányzott 15 folyóméter helyett, és (só) kőzet­ben — 12 folyóméter volt a tér­, vezeti 38 folyóméter helyett. Az alagút előnyítási munkálatainak tervezett ütemét sem valósították meg, amennyiben havonta 5 fo­lyómétert haladtak 18 folyóméter helyett. A gépi berendezéseknél 300 ezer lej értékű a lemaradás. Az okok, a lemaradás tényezői­nek ismertetése céltalan, mert testvérlapunk és szerkesztősé­günk is több ízben rámutatott azokra. Egy példát azonban so­katmondónak tartok: a megyei pártbizottság kiküldöttje az emlí­tett tanácskozáson hangsúlyoz­ta, hogy sajnálatos módon, je­lentős kieséseket éppen banális tényezők okoztak. Egy adott pil­lanatban például­­mindenki azt tárgyalta, hogy az aknaásás­nál nincs betonkeverőgép, s lapáttal, kapával keverik a betont. Megjegyezte, hogy ko­ratavasztól eddig bizonyára megoldódott a probléma, úgy, hogy tárgytalan a tanács­kozáson ilyen szeris részlet­­kérdésekkel foglalkozni. Nem volt tárgytalan, mert még a mai nap is betonkeverőgép nélkül dol­goznak! Ne is beszéljünk a meg­határozó jelentőségű műszaki kérdésekről. Ebben az összefüg­gésben el kell mondanunk azt is, hogy aggasztó méreteket öl­tött az a gyakorlat, hogy min­den felmerülő, vagy előrelátott probléma elintézéséhez a me­gyei pártbizottsághoz fordulnak segítségért. Mintha nem lenné­nek jól meghatározott feladat- és hatáskörök, s ezek­­ arányában, fizetések. Rendkívül komolyan kérték meg például a megyei pártbizottság kiküldöttjét, hogy a pártbizottság intézze el egy traktor beíratását a milícia me­gyei forgalmi felügyelőségénél. A beruházási munkálatok lé­nyegét illetően, a tanácskozás központi kérdése volt az, hogy a Sóközpontnak, a bánya veze­tőségének megalapozott és ope­ratív intézkedéseket kell kidol­goznia annak érdekében, hogy — egyrészt, megteremtsék a reá­lis feltételeket az idei beruházá­si terv teljesítéséhez, másrészt: megteremtsék a feltételeket az üzembehelyezés határidejének (1972 december 31) tiszteletben tartásához. A Sóközpont szakem­berei végre a helyszínen vannak, tanulmányozzák a beruházási munkálatok pillanatnyi és táv­lati helyzetét, é­s már ez is egyik sikere a tanácskozásnak. Eredményessége nyilván azon áll vagy bukik, hogy milyen in­tézkedéseket foganatosítanak, és azokat hogyan valósítják meg. A lemaradásoknak, s a negyedik év­negyedre előirányzott munká­latok nagy volumenének tulaj­doníthatóan minden perc jelen­tős késéssé duzzad, s bizonyára, az illetékesek késedelmes ügy­intézésének utolsó aktusa volt az, hogy a négy bukaresti szak­ember közül hárman kétféle meg­késett időpontban érkeztek meg a tanácskozásra... VASI JÓZSEF A Hargita megyei pionír­tanács konferenciája pionír­­tagozatának munkálatai Tegnap délelőtt Csíkszeredában megkezdődtek a Hargita megyei pionírtanács konferenciájának munkálatai. Az első napon a konferencia pionírtagozatának munkálataira került sor. A tanácskozáson részt vett Szekeres Sándor elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára, Farkas János elvtárs, az országos pionírtanács alelnöke, Illyés László elvtárs, Hargita megye tanfelügyelőségének, ve­­zértanfelügyelője, Nagy Péter elvtárs a Hargita megyei pionír­tanács elnöke, Bartha Zoltán elv­társ, az országos pionírtanács szakirányítója, Suciu Antonie elv­társ, a Hargita megyei tanulók tanácsának elnöke, Tompea Ioan elvtárs a Hargita megyei pionírta­nács alelnöke valamint száz pio­nír — a Hargita megyei városok pionírtanácsai konferenciáinak és a községek pionírtanácsainak kül­döttei. Nagy Péter elvtárs, a Hargita megyei pionírtanács elnöke tájé­koztatót tartott a megye pionír­szervezeteinek az elmúlt öt évben kifejtett tevékenységéről. Ezt kö­vetően a jelenlevő pionírok hoz­zászóltak a szervezeti élet, a po­litikai-ideológiai, tudományos, műszaki, kulturális-művészi, sport és turisztikai tevékeny­ségről elhangzott tájékozta­tóhoz ; megvitatták Románia Szocialista Köztársaság pionír­egységeinek és osztagainak szer­vezeti szabályzat-tervezetét. Fülöp Ildikó, a Hargita megyei tanulók tanácsának alelnöke a megyénk KISZ szervezeteinek üd­vözletét tolmácsolta. A továbbiakban a résztvevők megválasztották az országos pio­nírtanács konferenciája pionírta­gozatának Hargita megyei küldöt­teit. ünnepélyes pillanat — elhang­zik a Hargita megyei pionírtanács konferenciája pionírtagozatának pártunk főtitkárához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett tá­virata. Az ülés munkálatait a Csíksze­redai városi pionírház és a konfe­rencia pionír-résztvevőinek művé­szi műsora zárta. Legújabb sport Meggondolkoztató vereség CSÍKSZEREDAI LENDÜLET — TURUN TO VERIT 1—11 (0-3, 1—2, 0—6) Amint az eredményből is kitű­nik, a Csíkszeredai jégkorongozók jóval képességükön alul szerepel­tek a tegnap esti találkozón. Pe­dig elmondhatjuk, hogy a tartalé­kosan kiálló Tu-To nem nyújtotta tudása javát. A Lendület játéko­sai meglehetősen lagymatagon, fantázia nélkül, egyenesen kiáb­rándítóan játszottak. A finn együttes ma délelőtt hazánk válogatottjával találkozik. HÁROMSZÁZEZER... ...De hát az a rendjénvaló, ha nagyom örü­lünk a hírnek: egy emberrel többen vagyunk, mellet feszítő boldogság, még ha nem a szomszédban, még ha nem ismerős család­ban is született ez az emberke. Mondom, valami naiv öröm keríti hatal­mába az embert. Minek szól ez? A kiapad­hatatlan életnek, amely mint egy csodálato­san szép örökség száll apáról fiúra az időt­len időkben?... S még valami teszi, hogy fölüssük fejünk a hír hallatán: megszületett a háromszázezre­dik. Igen, Hargita megyét háromszázezren lakják egy idő óta. Örülök tehát a szám ke­rekségének is. Épp annyi, hogy könnyen ki­mondhassam. Háromszázezer. Fekete Veronika harmincötesztendős asz­­szony. Egy darabig otthon, Csíkszentmikló­­son dolgozott az mtsz-ben. Férje ipar után Pivánkozott. Mint annyian a környékről, Bal­alánbányára ment úgy tíz esztendeje. A csa­ládban eddig is szerették, akarták a gyere­ket, a legnagyobb, Gizi most tizenegyeszten­dős, Palika nyolcat töltött, s a legfiatalabb, Magdi, ötéves. Azazhogy engedjék meg a he­lyesbítést, a család legzsengébbje a kis László. — Úgy fél kettő felé született a lelkem — mondja Fekete Veronika. — S mikor tudta meg az örömhírt, azt, hogy kisfia a háromszázezredik lakója me­gyénknek? — Nem sokkal a szülés után valaki fel­keresett, érdeklődött, a nővérrel is beszélget­tek. Aztán felírták a nevem, először nem is hittem, miért épp az én gyerekem lenne a háromszázezredik, de addig erősködtek, hogy láttam, tényleg így van. Nagyon boldog va­gyok. És tovább beszélgettünk a délelőtt csend­jében Fekete Veronikával. Tudom, jó csa­ládanya.. S onnét, hogy inkább készakarva az otthonra, az otthoniakra fordul a szó. A Jövőben, ha minden jól megy, építünk. A ház, ahol lakunk, elég régi. Ott nőtt fel az áram. Aztán a mama is nálunk lakik, a négy gyereknek pedig tér kell. Mondtam már, hogy egy ideig otthon dolgoztam a gaz­daságban. Nemrég aztán a kötöttárugyárba kerültem, szakképesítés nélkül. Jól fogott a havi fix, már meg is vettük részletre a szo­babútort, legyen az új házba. A férjemről?... Rendes ember. Bajánról minden hónapban ezernyolcszázat hoz haza a gyereksegéllyel együtt. Nem emlékszem, hogy a tíz esztendő alatt bár egyetlen egyszer hiányzott volna a munkából. Hogyne örült­­ volna a hírnek, az ő kívánságára neveztük Lászlónak. Ugyan én is akartam nagyon, meg a család is meg volt indulva, nekik László kell. De én arra gondoltam, ha lányom len­ne, Máriának neveznénk, és senki se hara­gudna rám az otthoniakból. Gizi se­nki ti­tokban már azt forgatja a fejében, hogy fodrásznő lesz. Palika, az én kis reggeltől estig futó-faragó Palikám, meg éppenséggel nem. Igaz, így szép, ahány fiú a családban, annyi lány is. Vigyázzanak csak azon kívül, hogy tudnak is egymásról. .. .Kopogtatnak, küldöttség. Nem zavarnak, hogyne, mondaná Fekete Veronika, ha ottho­nában lennénk a tisztaszobában, így azonban még kénytelen elnézni, mások tessékeljék, szívélyesen befelé az érkezőket. Simon András, a megyei néptanács végre­hajtó bizottságának alelnöke néhány közvet­len szóval üdvözli az anyát, a Kis Lászlót, a párperces megható köszöntőnél jelen van Bertalan Sándor, a Végrehajtó Bizottság tit­kára, Dr. Ambrus Zoltán, a megyei Egészség­­ügyi Igazgatóság igazgatója, Bajkó Barabás nőgyógyász osztályvezető főorvos. Virág, egy ajándékpólya az újszülöttnek — méltányolom a gesztus melegét. Aztán vil­lan az örökvaku s íme, anya mosolyog sze­retettel fiacskájára, ahogy ezentúl is fogja tenni, mindaddig, nem, azon túl is, hogy László erős, egészséges férfiemberré érik, s olyankor törvény családot alapítani. De ne kalandozzak messzire; egyelőre új családtagot üdvözöl nagy örömmel egy be­csületes, iparkodó, kenyerét kétkezi, sokszor izzadtságos munkával kereső munkáscsalád. Megszépítő ez az öröm. Tudja, aki érzi. OLÁH ISTVÁN I NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde a resicai népgyűlésen Kedves elvtársak! Mindenekelőtt tolmácsolni sze­retném önöknek, Resica municí­­pium és Krassó-Szörény megye összes lakosainak a párt Köz­ponti Bizottsága, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtaná­csa és kormánya meleg üdvöz­letét. (Hosszan tartó, erős taps.) Mai látogatásunkat és ezt a népgyűlést városuk élete törté­nelmi jelentőségű eseményének, nevezetesen a kohászati tevé­kenység kezdete 200. évforduló­jának szenteljük. Éppen ezért melegen gratulálok önöknek hely­ségük életének e nagy eseménye­­ alkalmából. (Erős taps, éljenzés). Resica 175 éven át mindössze évi mintegy 200 ezer tonna acélt állított elő; ma csaknem 800 ezer tonnát termel, 1975-ben pe­dig 1,1 millió tonnát kell előál­lítania. Éppen ezért az önök régi történetét ki szeretném egé­szíteni az új történetével, a szo­cialista építés korszakával, a­­mikor Resica nagyot fejlődött és felvirágzott, s melegen gra­tulálni önöknek a szocialista é­­pítésben elért kimagasló ered­ményekhez. (Hosszas taps). S minthogy Resicán bizonyos idő óta külön egységként dolgozik a gépgyár is, ez a gratuláció egy­aránt szól a gépgyártóknak is, akik a kohászokhoz hasonlóan kimagasló eredményeket értek el a szocializmus éveiben; a resi­cai gépgyár voltaképpen a leg­nagyobb romániai üzemek közé tartozik. (Hosszantartó, erős taps.) A mai látogatáson nagy meg­elégedéssel állapíthattam meg azokat a változásokat, amelyek e két fontos üzem tevékenységében bekövetkeztek, amióta legutóbb itt jártam. Szeretnék rámutatni a jó eredményekre, amelyeket el­értek mind az 1970 végén befe­jezett ötéves terv megvalósítása, mind az új ötéves terv első 8 hónapja feladatainak teljesítése és túlszárnyalása tekintetében, és a legmelegebben gratulálok az összes dolgozóknak — mun­­kásoknak, mérnököknek és tech­nikusoknak — e két nagy üzem vezetőségeinek. (Hatalmas taps). önök ismerik azt a progra­mot, amelyet a X. kongresszus a romániai szocialista ipar fej­lesztésére vonatkozólag kidol­gozott. Annak az óriási munká­nak keretében, amelyet munkás­­osztályunknak, egész népünk­nek kell kifejtenie a következő öt évben, a két resicai üzemre rendkívül nagy feladatok hárul­nak. Figyelembe véve a munká­sok és szakemberek e két mun­kaközösségének hosszas tapasz­talatát, úgy véltük, hogy bizo­nyos javításokat kell­­eszközöl­nünk az eredeti tervvel szem­ben, a termelés növelése érdeké­ben, mind a kohászati kombi­nátnál, mind a gépgyárnál. Azt óhajtjuk, hogy az itteni acélol­vasztárok, kohómunkások minél többet termeljenek, minél jobb minőségű acélokat adjanak; azt akarjuk, hogy Resica egyike le­gyen a magas technikai színvo­nalú fő acélgyártó központoknak. (Hosszan tartó taps). Ugyanakkor figyelembe véve a resicai gép­gyár tapasztalatát, arra a követ­­keztetésre jutottunk, hogy jelen­tősen fogjuk növelni feladatait a jelenlegi ötéves tervben. Egyéb­ként a programban elő volt irá­­nyozva, hogy megkezdik a hajó­motorok gyártását, de ehhez még hozzátettünk egy új kohászati felszerelési osztályt is. Remél­jük, hogy a gépgyártóknak sike­­rül jó feltételek között megva­lósítani az előttük álló nagy fel­­adatokat. Ez —, hogy úgy mondjam —, a párt Központi Bizottságának és a kormánynak az ajándéka a resicai munkásoknak és mérnö­köknek. Ez arról tanúskodik, hogy a párt bízik a munkásosz­tályban, hazánk e régi munkás­központjának dolgozóiban! (E­­rős taps). Szilárd meggyőződésünk, hogy a resicai dolgozók munkaközös­ségei — akik eddig is becsület­tel teljesítették feladataikat, — minden intézkedést megtesznek, és a pártszervezetek vezeté­sével, jó körülmények között tel­jesítik az új ötéves terv előirány­zatait, s ezzel országos viszony. (Folytatás a 2. oldalon) NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs látogatása Krassó-Szörény megyében Az ünneplő Resica Pénteken, szeptember 17-én Resicénak, az ipari alkotó munka, a dicső munkáshagyományok két évszázadát ünnep­lő városnak abban a megtiszteltetésben volt része, hogy vendégül láthatta Nicolae Ceauşescu elvtársat, a párt fő­titkárát, az Államtanács elnökét-Nicolae Ceauşescu elvtársat látogatásán elkísérték Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu elvtársak. A resicaiak ünnepségén jelen voltak még Mihai Dalea, Mihai Telescu, Ioachim Moga, Traian Dudaş elvtársak. A párt- és államvezetők, a pártfőtitkár jelenlétét min­denütt nagy munkáslelkesedéssel üdvözölték. Ez ismételten kifejezésre juttatja, hogy a párt milyen nagyra értékeli a munkásosztályt, s állandó gondot fordít a X. kongresszuson kijelölt célkitűzések valóra váltására, szocialista iparunk e­­rőteljes fellendítésére. Turnu Severin lakosai, akiknek abban az örömben volt részük, hogy Nicolae Ceauşescu elvtárs és a többi párt- és államvezető ellátogatott hozzájuk, annak a munkalátogatásnak a keretében, amelyet pártunk és államunk ve­zetője tett Mehedinţi megyében és Turnu Severin municípiumban, rendkívül meleg légkörben vettek búcsút a szeretett vendégektől. Mint az érkezéskor, amikor a me­gyeszékhely egész lakossága lel­kesedéssel, a szeretet és a tiszte­let megindító kifejezésre juttatá­sával fogadta a főtitkárt, ez al­kalommal is az utcákon összese­­reglett emberek tízezrei éltették a pártot, a párt vezetőségét. Va­lamennyi jelen lévő mélyen em­lékezetébe véste Nicolae Ceauşescul elvtársnak a párt- és állami ak­tívával lefolyt találkozón elhang­zott szavait, büszke azokra az el­ismerő szavakra, amelyeket a párt főtitkára mondott munkájuk­­ról, az ötéves terv feladatai tel­­jesítésében elért sikereikről. Mindegyikük szilárdan elhatároz­ta, hogy valóra váltja a főtitkár ez alkalomból is adott útmutatá­sait. A Duna mentén húzódó ország­út egész hosszában, a szocializmus éveihez méltó monumentális mű . A Vaskapui Hidroenergetikai és Hajózási Rendszer építői éljen­zéssel és hurrázással köszöntik Nicolae Ceauşescu elvtársat. Megkapó találkozás zajlik le az új Orsova város mellett. Itt egy katonai díszőrség, valamint a hazafias gárdák és az ifjúság hon­védelmi felkészítési alakulatainak számos tagja tiszteleg fegyveres erőink főparancsnoka előtt. El­hangzik az állami himnusz. A je­len lévő nagyszámú lakos éljenez, ütemesen kiáltozza „Ceauşescu — RKP“ (Folytatás a 2. oldalon) Törvényerejű rendeletTörvényerejű rendelet a 23 August érdemrend I. fokozatának adományozásáról a Vörösacél üzemnek Nagyra értékelve az ország iparosításához való különleges hozzájárulást és a Vörösacél üzem munkaközösségének tevékeny részvételét a szo­cializmus építésében, az üzem 175 évi megszakítás nélküli működésének évfordulója alkalmából. Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa ELRENDELI: A 23 August érdemrend I. fokozatát adományoz­za a Vörösacél üzemnek. NICOLAE CEAUŞESCU, az Államtanács elnöke a Szocialista Munka Hőse cím adományozásáról A Krassó-Szörény megyei Vörösacél üzem 175 évi megszakítás nélküli működésének évfordulója alkalmából, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa ELRENDELI: Az ország szocialista építésének éveiben kifejtett egész tevékenységében szerzett különleges érdemei­ért és a Vörösacél üzem fejlesztéséhez való szemé­lyes hozzájárulásáért a Szocialista Munka Hőse cí­met és a Sarló és Kalapács aranyérmet adomá­nyozza Ilie A. Linţu elvtársnak, a Vörösacél üzem acélöntödéje főmesterének. NICOLAE CEAUŞESCU,­ az Államtanács elnöke Ez történt a nagyvilágban Richard Nixon elnök fogadta Románia was­hingtoni nagykövetét WASHINGTON (Agerpres). Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke szeptember 17-én fogadta Cor­­neliu Bogdant, Románia Szo­cialista Köztársaság Washing­toni nagykövetét, ennek kéré­sére. A szívélyes légkörű megbe­szélésen részt vett Henri Kis­singer, az elnök­­nemzetbizton­ságügyi tanácsosa. A Biztonsági Tanács folytatta a jeruzsálemi panasz megvizsgálását NEW YORK (Agerpres). A Biztonsági Tanács pénte­ken folytatta az Izrael jeru­zsálemi akcióival kapcsolatos jordániai panasz megvizsgálá­sát. A felszólaló marokkói, tu­néziai, szíriai és szaúd-arábiai küldött szorgalmazta, Izrael tartsa be a Jeruzsálem státu­sára vonatkozó ENSZ-határo­­zatokat, tartózkodjon, minden olyan lépéstől, amely ezt mó­dosíthatná és a közel-keleti helyzetet súlyosbíthatná. A dél-vietnami haza­fiak nagyszabású hadműveletei A Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front egységei pénteken több nagyobb sza­bású támadó hadműveletet hajtottak végre a saigoni had­állások ellen a Mekong deltá­jában — jelentette be a saigo­­ríi katonai parancsnokság. Hi­vatalos szóvivő szerint a Thieu-csapatok 47 katonája életét vesztette, 97 megsebe­sült.

Next