Hargita, 1971. november (4. évfolyam, 261-285. szám)

1971-11-02 / 261. szám

­ Az ügyintézés mélységes dem­okra­tizm­usának szellemében (Folytatás az­­ oldalról) „nepotizmussal“ szemben és bizto­sítja, hogy a kádereket felkészült­ségük, tapasztalatuk, illetékessé­gük, szervezőkészségük, korrekt honpolgári magatartásuk mérté­kében léptessék elő. A törvény igen nagy hangsúlyt helyez az igazgatói, vezérigazga­tói és más hasonló tisztségek be­töltésével kapcsolatos eljárásokra lévén, hogy ezeknek a káderek­nek különleges képességekkel kell rendelkezniük .A törvény értel­mében az ilyen tisztségekbe csak­ azok a szakemberek léptethetők elő, akik megfelelnek a tanulmán­­nyi és szolgálati idővel kapcsola­tos követelményeknek, sorozato­san különböző vezető tisztséget töltöttek be, gazdag tapasztalatra tettek szert ezen a téren, szakmai felkészültségük kiváló, társadalmi magatartásuk feddhetetlen, és el­végezték a gazdasági és állam­­igazgatási vezető káderképző inté­zetet, illetve más továbbképző kurzust. Az igazgatói, vagy vezér­­igazgatói tisztség betöltéséhez nem kell vizsgát, vagy verseny­­vizsgát tenni, ezeket a tisztsége­ket a felsőbb szervek javaslatai alapján — különbizottság aján­lásai alapján — töltik be. Íme néhány fő ismérve az új törvénynek, amelynek az alkal­mazása, meggyőződésünk, hogy igen nagy jelentőségű feladat, de lehetőség is egyben arra, hogy maradéktalanul érvényesüljenek pártunknak és kormányunknak vezetési alapelvei, a legteljesebb társadalmi demokrácia kiteljesíté­sére való törekvés, hogy vezetési elveinek mindenben megfelelje­nek a tudomány és a technika százada magas követelményeinek, hazánk, román magyar és más nemzetiségű dolgozói érdekeinek. 2. OLDAL HARGITA VÁDOL A MEGFAGYOTT BURGONYASzélesedő neveléstudományunk Burgonya, Hargita megyei bur­gonya. Híre van, hírneve. Sokat termelünk belőle. Több mint tízezer hektáron sok-sok millió kilót, tonnák tízezreit. Hektárho­zamaink egyre nagyobbak, a húszezer kilót ostromoltuk, meg­haladtuk az idén egyes gazdasá­gokban. Burgonya, rengeteg bur­gonya. Élelmet, ipari nyersanya­got, pénzt, jólétet jelent. És ebből a burgonyából még néhány száz hektár a földben van. Szom­batra virradólag 13 fokos fagy köszöntött a Kárpátközi meden­cékre. A vékony földréteg nem tudta megvédeni a gumókat. So­kat megcsípett a hideg, hogy mennyit, még nem tudni. Alcsík burgonyaföldjeit, gaz­daságait járjuk. Kevésszámú ter­melőszövetkezeti tagot látni a mezőn, lassan fogy a burgonyá­val beültetett terület. Csíkszentsi­­monban a keményítő- és szesz­gyár kapuja előtt hosszú sorban állnak a szekerek, autók, után­­futós traktorok. Özönlik a bur­gonya a gyár tárolóhelyei felé, hogy keményítővé, alkohollá ala­kuljon át. Özönlik a burgonya és igen sok gumó nedvesen csillan az október végi napfényben. Fa­gyott. A mezőn ugyancsak fa­gyott gumókat látunk az épek kö­zött. Hogyan juthattunk idáig, hogy a kedvező ősz ellenére földben fagyjon meg a burgonya a Csíki medencében ? Miért nem követ­kezett be ilyesmi Gyergyóban? A gyergyói gazdaságokban ? Elemezzük,­ keressük az okokat ? Eső után amolyan köpönyeg len­ne most vitatkozni azon, hogy miért is történt, ami megtör­tént? Talán nem felesleges. Mindszenten száz hektár bur­gonyája volt a termelőszövetke­zetnek. Szombaton még 20 hek­tárnyi a földben várta a fagyha­lált, vasárnap estig nem sokat változott a helyzet. „A gazdaság tagjai még tíz hektárnyit sem ástak ki összesen“ — mondja a főkönyvelő. „Mind idegenekkel, fizetett munkásokkal, az iskolá­sokkal dolgoztattunk“. A háztáji gazdaságokban egyetlen burgo­nyagumó sem fagyott meg. Régen kiástak valamennyit. Csíkszent­­léleken hasonló a helyzet. A top­­licai szakmai iskola több mint 160 diákja birkózik az utolsó hektárokkal. A tagok cukorrépát ásnak. Mintha a burgonya nem is lenne az övék. A gazdaság mérnökét keressük. Az irodában azt mondják a mezőn van, be­járjuk a mezőt, visszamegyünk az irodába, ismét a mezőre. Dél óta senki nem látta a főmérnö­köt. Az emberek közben ássák a f­ukorrépát, a burgonya még nedvet ereszt a rátűző napfény­ben. Csíkszentimre, Csíkszentkirály. Még jócskán van burgonya a földben. Nem lehet pontosan meg­állapítani, mennyi. Mint egy vesz­tett csata után, nem tudni meny­nyi az áldozat. Hány hektár bur­gonyát károsított a fagy. Száza­lékok röpködnek a levegőben. Tonnák. Találgatnak. Öt száza­lék ? Tíz ? Kevesebb ? Száz ton­na, az egész medencében több mint ezer tonna ? Nem tudni. A csíkszentkirályi gazdaság főmér­nökét délelőtt tizenegy órakor a szövetkezeti boltból látjuk ki­jönni. A vezetőség azt jelenti, hogy az emberek szedik a bur­gonyát, a 47 hektár cukorrépából csak 12-őt ástak ki, a szentimrei­­ek a 90-ből 45-öt­ bevallanak. A valóság egészen más. Mindkét gazdaságban gyakorlatilag befe­jezték a répa ásását. Nem lenne fontos a cukorré­pa ? Hogyne. Fontos, nagyon fon­tos, de a répának nem árt a fagy, nem történt volna semmi baja, ha még egy-két napig a földben ül. Levelei még olyan üdezöldek, mintha nem is kö­vetkezne a vegetáció vége. Szó­val ássák a cukorrépát, a bur­gonya meg maradhat a földben. A vezetőségek azt mondják, te­hetetlenek. Nem tudnak rendet teremteni. De nem is parancsolni kellene, irányítani, szervezni. Mi­nőségi különbség van a szavak értelme között. Csíkszentmárton­­ban nem parancsoltak, de kiszed­ték a burgonyát. Valaki azt mondta szerencse, hogy itt van a Keményítő- és szeszgyár. Értékesíthetjük a dér­csípte burgonyát. Nem fog kár­­ba veszni. Szerencse ? Vajon ha­sonlóan vélekednek azok, akik tőlünk várták a jövő évi vetőma­got ? Akik számítottak arra, hogy asztalukra hargitai burgonya ke­rül ? Vasárnap ismét megjelentek a munkások, az alkalmazottak, az iskolások, hogy még egy utolsó erőfeszítést tegyenek, segítsék a tagságot a burgonya kiszedésé­ben, megmentésében. Mindszent határában idősebb férfi jön velünk szembe .Kezé­ben egy burgonyagumó. Élénkbe tartja szinte vádolóan: „megfa­gyott“. Látjuk, hogy megfagyott, de ki a hibás érte ? „Magának volt háztáji parcellája ? Igen ? Mikor ásták ki a burgonyát ? Még szeptemberben ? Kivel ásták ? Ott volt a fiam, a menyem, a leányom, az öregasszony és én. A családból hányan szedték a pityókát a gazdaság földjein ? Egy se. Tudja, elvtárs, mi öre­gek vagyunk már, a fiatalok pe­dig munkába járnak a városba. Őle nem termelőszövetkezeti ta­gok. Nekik nem kell pityóka. Vesznek a piacon és az aprozár­­ban.“ Eddig idézzük a beszélgetést. Ők, mármint a fiatalok, másho­vá járnak dolgozni, burgonyát vesznek az „aprozárban“. Ki ter­meli ezt a burgonyát? Mit is ér­dekli őket. Még egy beszélgetés a gazda­ság főkönyvelőjével. „Azt mond­ja a főkönyvelő elvtárs, hogy a tagság nem vette ki részét a burgonyaásásból? Nincs is tag tulajdonképpen. Mindenki vala­hol a városban dolgozik. — Igen, nézzék a nyilvántartót! — És... arról nincs nyilvántartó, hogy hányan kaptak háztáji parcel­lát? — De igen. A háztáji par­cellákat kiosztottuk, mert min­denki megígérte, hogy becsület­tel teljesíti a ráháruló feladato­kat“. A háztáji parcellákat kiosztot­ták — nemcsak Mindszenten, máshol is —, a háztáji parcellák­ból kiszedték a burgonyát. Las­san, villával, hetekig. Nem ma­radt a földben egyetlen gumó sem. A többi megfagyhat? Az nem a tagoké? Kit vádolt az a mindszenti ember, mikor a meg­fagyott burgonyagumót elénk tar­totta? Vigye el falutársaihoz, a­­zokhoz, akik nyugodt lélekkel odahaza ülnek, mikor veszélyben a megtermett érték, vigye ki a cukorrépaföldeken dolgozó asz­­szonyoknak, férfiaknak és mu­tassa meg a fagytól könnyező burgonyát. És ne csak Mind­­szenten. Mindenhol, ahol még gumók vannak a földben. Vasárnap estére fehér hava­zással búcsúzott október. Betar­karta a fázó burgonyát. BOGOS SÁNDOR A VONATRA VÁRVA Szeretem az állomási tal­ponállókat. A napi munka u­­tán szinte nyugtató a hosszú, Cigarettafüstöt eregető sem­mittevés. Ide tér be az ingá­zó férfi, a piaci kofa, a tör­vényt járó öreg, a vásáros szerdai napon, amely mindig dédelget valamilyen csekélyke vásárfiát... Az öreg, akin látszik, hogy csak a szerdai nap kedvéért, a piacért jött a városba, ott topog most az egyik asztal mö­gött. Kibontja az összekötött kendőt, ne vigye haza a felcso­­­­magolt házait. Megharagudna az asszony ... Aztán valaki szól neki, hogy csak „itt vásá­rolt árut lehet fogyasztani“. Nincs semmi, akkor azt eszem — mondja. Kér valami­ falni­­valót. Mit? Nem tudja mit. Valamit adjanak. Kap egy cé­dulát. Térül, fordul, aztán is­mét visszamegy a kasszához, hogy adjanak egy „negyedes tükört“ vinné haza az asz­­szonynak ... Aztán kiszemeli az egyik asztalt s vár. Vár amíg meg­érkezik az étel. A negyedes üveg ott az asztalon, az öreg dédelgeti mintha attól félne, hogy leesik. Meg is próbálja, zsebre tenni, de szűk a haris­nya. Aztán csak megjön az en­nivaló is. Lassan, ráérősen, mint akinek még sok van a vonatig majszol. Nyugodt, mint aki mindent elintézett s most már csak haza kell men­ni... Egy idő múlva valaki sö­rösüveggel megrakottan, a­­mint a másik asztal felé töret, meglöki az öreget. Meglódul az üveg s szétmegy a ce­menten ... Az öreg nézi s aztán tovább eszik. Rá sem hederít a röhö­gésre. — Jobb lett volna, ha meg­igya tata — szól valaki. — Nem iszom én fiam. De nem akartam üres kézzel ha­zamenni ... — szól vissza, s abbahagyja az evést. Ott marad a teli tányér s az öreg a tömegen keresztül elindul a vonathoz, amely egy óra múlva indul... A vásár­fiát pedig zsörtölődések köze­pette összesöpri a takarítónő... FERENCZ L. ISTVÁN ------ MOYZCT -----­ Újabb kiadvánnyal gazdagodott a Politikai kiadó Filozófiai és szociológiai könyvtár-sorozata. Stanciu Stoian könyve Educaţie şi societate címmel jelent meg elmúlt napokban, s amint a kri­tika jelezte, nagy sikernek ör­vend, különösen szakkörökben. A kötet, amennyiben egy mon­datban próbálnánk megfogalmaz­ni mondanivalóját — tisztázni kívánja a szociológia helyét a ne­veléstudományban és a pedagó­giai gyakorlatban. A szerző egy újszerű neveléstudományról be­szél, amely — mint mondja — jóllehet klasszikus alapokon nyugszik, a felgyorsult társadal­mi fejlődésben átértékelődött ; egyre több szakember kapcsoló­dik be az elméleti kérdések tisz­tázásába, megoldásába, de az ok­tató-nevelői gyakorlatba is. Ez a viszonylagos kiszélesedés bizonyos értelemben megkérdője­lezi a pedagógiát, mint önálló tudományágat. S ha eddig — ki­váltképpen a rokonszakok kép­viselői — nem éppen egyhangú­an ismernék el ezt a tényt, most talán inkább támadhat kétely a pedagógiával szemben. A szerző szinte minden fejezetben módot talál arra, hogy meggyőződését bizonyítsa, s valóban bizonyított­nak érezzük, amikor az útról be­szél, amelyet a pedagógiának kell megtennie ahhoz, hogy min­den kételyt kizáróan kivívja ma­gának az „önálló“ minősítést. Az elméleti részek mellett elég hely jut a történeti áttekintésnek, a pedagógia fejlődésének, egyes állomásai felidézésének, a mo­dern irányzatok bemutatásá­nak, (kísérleti pedagógia, prog­ramozott oktatás, szociál­pedagó­­­­gia, kibernetikai pedagógia stb.). Ez a felsorolás irányzatos: a szerző arra a következetesre jut, hogy nincs kellőképpen kihasz­nálva az ember önnevelői képes­sége. A szociológia szerepét a neve­léstudományban különböző feje­zetekben (nevelés és kultúra, er­kölcs és nevelés, nevelésesztétika, testkultúra) tárgyalja. Itt a leg­figyelemreméltóbbnak a nevelés meghatározását, valamint a neve­lés és kultúra viszonyának tisztá­zását találtuk, amely szerint a nevelés egy sajátos és állandó megnyilvánulása az általános kultúrjelenségnek. Ebben az érte- K­ÖNYV­J­ELZŐ­ lemben a kultúrának integráló szerepe van, oly módon, hogy ez az integrálódás előremutató, ha­ladó jellegű. Az igazi kultúrának tehát nem konzerváló, hanem progresszív jellege van. Ez a szellem hatja át az új tí­pusú ember meghatározását is, melynek alakításában éppoly sze­repe van a makro-, mint a mik­rokozmosznak, a bővített értelem­ben vett társadalmi ráhatásnak. A szerző szerint a nevelés nem kampányszerű és nemcsak az is­kolára korlátozott — ellenkező­leg —, különleges jelentősége van a szülő, a felnőtt nevelésének is.­­• A megemlített, számunkra ér­dekesnek tűnő kiemelt részeken kívül az olvasó sok mindent ta­lál még e könyvben ... akit fog­lalkoztat ez a téma feltétlenül el kell olvasnia ... GAÁL PÉTER Az a bizonyos stafétabot... (Folytatás az­­ oldalról) vendég Karácsonyi Erzsébet va­lamivel fiatalabb társnőjénél, mindössze tizennyolc esztendős. Hanem a hasonló tapasztala­tok viselkedésben-gondolkodás­­ban egyformává tették őket. Karácsony Erzsébet egy mun­káscsalád egyetlen gyereke. Tíz osztályt végzett, sehova nem kí­sérelt meg felvételizni. Nem ta­gadja, ő minél hamarabb szeret­ne elhelyezkedni, őneki igazán nem tetszik a téblábolás, csakhát ugye jól meg kell előbb nézni, hol köti le magát az ember- Sum­ma summárom, csak irodamun­kára menne, leginkább a postára. Mert ugye az „úri“ mesterség ? — nem, munka lenne. A szülők is nagyon jó néven vennék, ha így sikeredne a dolog. Hiába, e­­gyetlen lány, Karácsonyi Erzsébet egyetlen dolgot felejtett el: nevezetesen, hogy mindenütt a szakemberek után érdeklődnek. Ha valahol (sok helyütt) munkásfelvétel van, vagy egyszerűen alkalmazni a­­karnak valakit, megkérdik, mi­lyen szakma van a kezében, mi­lyen szakvégzettséget tud felmu­tatni. A hallottak után nyilván­való, ez a lány semmit sem mu­tathat fel a tíz osztályos végzett­ségen kívül. Ami magában véve nem is végzettség, mert termé­szetszerű, hogy egy iskola akkor ad papírt a tanítvány kezébe, a­­mikor az sikerrel tett eleget a leg­utolsó feltételnek is. Ez esetben az érettséginek. * Nincs kizárva, az olvasó kis elé­gedetlenséggel teszi le az újságot. De hisz vannak még, miért pont ezt a két esetet emlegette az alá­író ? Tessék csak beülni bárme­lyik cukrászdába, tessék csak ér­deklődni a vendéglátóipariaknál, ők tudják, számontartják a törzs­vendégeket, s informáltságukra jellemző, részletekbe menően tud­ják ki-ki hol dolgozik, vagy ép­penséggel ki van önszántából munka nélkül. Nem állt szándékomban a lajst­romkészítés. Természetes, hogy akár egyetlen példa, egyetlen sors is elég egy jelenség, egy ál­lapot érzékeltetésére. A fenti esetek a társadalom perifériáját sejtetik. Épp ezért­­kirívóak. Manapság, amikor­ min­denki a jón munkálkodik, azon van, hogy hasznos, becsületes munkával segítse a személy és a közösség javát, nem hagyhat­juk szó nélkül ezt az erkölcsisé­­gében egészen ferde, ezt az e­­gészségtelen, nem a mi társadal­munkra valló felfogást-magatar­­tást. Hetenként legalább egyszer látni hasonló eseteket a televízió képernyőjén. A két lány olyan, mint a tévéből ismerős fővárosi vagy akár brassói vagányok: már beszéltem közönyükről. Oktalan magabiztosságuk is rokonítja e réteg képviselőit. Kiben, miben bíznak ezek a fiatalok? A kér­dés számtalanszor elhangzott, ezt kérdezi, a szomszéd lakó, ezt kér­di a riporter, azok, akik érzik vagy értik a társadalmi hasznos­ság elvét, s akik épp ezért nem hagyják szó nélkül ezeket a gro­teszk-szomorú eseteket. A válasz­ban is mindinkáb kikristályoso­­dóban a végleges: mamukában, papukában. Ne feledjük, ezeknek a hízelgően édesnek mondott a­­nyáknak, apáknak a többsége jó­val küzdelmesebb életet élt an­nak idején, mint selyemgyere­kük. Nos, ettől akarják sokan úgymond megkímélni a csemetét. „Éljen jobban, mint mi“ — elég divatos mostanában a jelszó. De tényleg í­g­y élhet jobban az a gyerek?­ Vagy másként kérdezve, örömet hoz a házhoz, ha a fiatal csavargással tölti idejét, bárban tölti a napot ? Nehezen hinném, hogy csak ez hozna tiszta szülői kielégülést. Nemcsak maguk, de a társadalom ellen vétkeznek e­­zek a felnőttek. Én azt hiszem, a szülő egyetlen esetben tesz hasznosat: ha az is­kolával összhangban, szak, ha úgy tetszik pálya felé irányítja gyerekét. Ez az emberi élet ér­telme: átadni a becsületes, em­berért való munkát a követke­zőknek. Csakhát a jelek szerint nem mindenki képes átadni tisztes­séggel ezt a stafétabotot. t . Amit tudnunk kell a téli közlekedésről Közeleg a tél, síkossá, csúszóssá válnak az utak, fokozódik a bal­eset­veszély. A mostohább útvi­szonyok egyre inkább próbára teszik mind a jármű képességeit, mind a vezetője jártasságát. Eb­ben az időszakban a közúti for­galom mindhárom meghatározó tényezője — az úttest, a gépjár­mű, a vezető — megkülönbözte­tett figyelmet igényel. Lássunk néhány következtetést, néhány tanácsot, amelyekkel 1971 január forgalma szolgált, és ame­lyeket jó megszívlelni az elkö­vetkező hónapokban. Már sokat hangoztattuk, de ta­lán nem árt, ha még egyszer meg­ismételjük: fokozottabban felül kell vizsgálni a gépjárművek műszaki állapotát,­ egyetlen jár­mű sem hagyhatja el helyét be­rendezéseinek kifogástalan mű­ködése nélkül. Nagyon sok autóvezető meg van győződve — nagyon helyesen —, hogy a csúszós utakon csökken­tett sebességgel és fokozott figye­lemmel kell hajtania. De ez­ még kevés. A Hargita megye területén észlelt 14 januári baleset elemzése azt mutatja, hogy ezek jórészt megelőzhetők lettek volna, ha ve­zetőik ismerik járműveik viselke­dését a síkos utakon. Ezért kü­lön felhívjuk azoknak a gépjár­művezetőknek a figyelmét, akik hajtási igazolványukat a tavasz, vagy a nyár folyamán kapták meg. A tél őket állítja a legkemé­nyebb feladatok elé, hisz ők a legtapasztalatlanabbak. Tehát, vigyáz az elsőéves autóvezetők! Ne feledjék: a csúszós utakon a féktávolság kétszeresére nő, a kanyarok, az előzés sok kellemet­len meglepetéssel szolgálhat a gyorshaj­tónak. Térjünk vissza a gépjárművek műszaki állapotára. A kopott ab­roncsok növelik a csúszás veszé­lyét, ezért ne induljunk útnak csak jó tapadófelületű gumikkal. A gépjárműveket el kell látni homokzsákokkal, lapátokkal kü­lönböző ékekkel, láncokkal. A műhelyfőnökök, a gépjárműveze­tő egyetlen járművet sem indít­hatnak, míg ki nem próbálták hi­bátlan működését : tökéletes fény és hangjelzés, erős fényszórók, minden kereket egyformán lassító fék. A terhet egyenletesen kell elosztani a rakfelületen. A hideg idő beálltáig meg kell gyorsítani minden egységben a gépjárműve­zetők téli közlekedéssel kapcsola­tos felkészítőjét. Az utak állapota, amint azt már említettük, döntően befolyá­solja a közlekedést. Ezért az or­szágutak állapotáért felelős szer­veknek, a megyei útügyi igazga­tóságnak, a városi és községi nép­tanácsoknak idejében kell gon­doskodniuk csúszásgátló anyagok­ról, hóvédő kerítések felállításá­ról, megfelelően képzett személy­zetről. A téli forgalom zavartalan le­bonyolítása mindannyiunk közös érdeke, tanácsaink betartása pe­dig nagymértékben elősegíti ezt. COLBAN NISTOR főhadnagy A lejárt személy­azonossági igazolvány kicse­rélése kötelező A személyazonossági iga­zolványok miután meghalad­ták a törvényes határidőt, és érvényüket vesztik, kicserélé­sük állampolgári és törvényes kötelessége mindenkinek. Saj­nos, gyakran találkozni olya­nokkal, akik merő hanyagság­ból elmulasztják új azonossági igazolványért jelentkezni a milícia szerveinél. Márpedig az 1971-ben hozott 5-ös törvény 10.es paragrafusa alapján 100 —400 lejig terjedő pénzbünte­tés illeti mindazokat, akik kés­lekednek a kicserélés elvégzé­sével. Már ez­ idáig több sze­mélyt kénytelenek voltunk megbüntetni ezért, mint Bándi Gyula­­ bánkfalvi lakost, Sza­bó Jánost Dánfalváról, Orbán Etelka Csíkszeredai lakost, Czent Pált Tusnád-fürdőről stb. Mindezek az állampolgárok mellett még jónéhány név sze­repel a nyilvántartásunkban, a­­kik jelen pillanatig nem váltot­tak új személyazonosságit, ha­bár a régi hónapokkal ezelőtt lejárt. Például Molnos József madarasi lakosnak már 1970 április 11.-e után jelentkeznie kellett volna, Salamon Gizella Csíkszeredai lakosnak már öt hónapja. Csíkszeredából még meg kell említenünk néhány személyt, akik szintén nem tet­tek eleget e kötelességük­nek és még eddig nem jelent­keztek a milícia „buletin“ osz­tályán, mint: Antal Jakab, Bá­lint József, Balla Ferenc, Di­­hel Mihály, Gál Margit. Mindezek az állampolgárok a késedelmükért " megfelelő büntetésben részesülnek. Ép­pen ezért szeretnék felhívni a figyelmét mindazoknak, akik­nek ebben az­ évben jár le a személyazonossági igazolvá­nyuk, már most jelentkezze­nek, hogy idejében becserél­hessék „buletinjüket“ és elke­rüljék a büntetést. A kicseré­léshez a következő okmányok szükségeltetnek: két darab fénykép, születési, házassági bizonyítvány, régi személya­zonossági igazolvány, 3 fejes okmány bélyeg és négy fej. ÁCS SÁNDOR törzsfőhadnagy 1971 november 2. kedd Napkelte: 6,53, -nyugta: 17,04; Holdkelte: 16,25, -nyugta: 6,15. Az évből eltelt 306 nap, hát­ra van még 59. ÉVFORDULÓK: — 160 éve halt meg Gh. Şin­­cai, jeles román filológus és történész; — 1950-ben halt meg George Bernard Shaw (sz. 1856 júl. 26-án). HETIVÁSÁR: Székelyud­varhely, Gyergyóditrő. ÁLLATVASAR: Csíkszépvíz. KIRAKÓVASAR: Gyímes­középlok. TELEVÍZIÓ NOVEMBER 2. KEDD 18,00 — Irodalmi adás. 38,10 — Liviu Rebreanu Ion című regénye hősének falujában — dokumentumfilm. 18,30 — Pioníroknak. 19,00 — A közvélemény figyelmébe. A személyzet munkahelyi besorolásának és előléptetésének ú­­jabb szabályozása. 19,15 — Hirdeté­sek. 19,20 — 1001 este. 19,30 — Híra­dó — Kovászna megye az ötéves tervben. 20,00 — Riport a fogarasi autósztráda építéséről. 20,20 — Gheor­­ghe Zamfir pánsípművész. 20,35 — Színházi est : Aurel Mihale — A ha­talom. 22,00 — Varieté műsor. 22,30 — Valceai fiatalok. 20,50 — Híradó nácskozásának margójára. Hangver­senykrónika. Irodalmi élet. Pablo Neruda, az 1971-es évi­ irodalmi Nobel­­díj kitüntetettje. Hírnevünk külföl­dön. Népi táncmuzsika. MOZI NOVEMBER 2. KEDD CSÍKSZEREDAI Transzilvánia: Száz dollárt a seriffnek. Színes amerikai film. CSÍKSZEREDAI Hargita : A vörös sátor (I-II. rész). Színes, szélesvász­nú olasz-szovjet film SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : Helló, Dolly ! (I-II. rész). Színes, szélesvásznú amerikai film. GYERGYÓSZENTM­IKLÓSI Mioriţa : A döntő óra, Szélesvásznú német film. TOPLICAI Căliman : Fekete áradat. Színes román film. BALÁNBÁNYAI Bányász: Két élet. (I—II. rész). Szovjet film. SZÉKELYKERESZTÜR Haladás : Iconostas. Szélesvásznú bolgár film. VLAHICAI filmszínház : Emberi vi­szonyok. Görög film. GALÓCÁSI Fenyő: Illúziók. Cseh­szlovák film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés: Az oroszlán ugrani készül. Színes magyar film. BORSZÉKI Borszék : Balu hercegnő hozománya. Színes román film. BORSZÉKI Forrás: A sorompón túl. Román film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Prelúdium. Szovjet film. LÖVÉTEI filmszínház : Rendkívüli küldött. Szovjet film. PARAJDI filmszínház : Én Francisco Skorina. Színes szovjet film. HODOSI filmszínház : Segítsétek a seriffet ! Színes amerikai film. DITRÓI filmszínház : A Skorpió ó­­rája. Német film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház: A C. L. esete. Csehszlovák film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház: Anicsika. Szovjet film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : A sivatag fényes napja. Színes szovjet film. CSIKSZÉPVIZI filmszínház : A bé­lyeggyűjtő halála. Szovjet film. RÁDIÓ NOVEMBER 3. SZERDA Magyar nyelven: 6—6,30 — Riport­­műsor falusi hallgatóinknak . A jövő évi kenyérgabona megalapozásának befejezése nem tűr halasztást. Kíván­ságmuzsika: 18—19,30 — Hírek, tudó­sítások. Zenés lottó. Gazdasági fi­gyelő: A maros megyei újítók­ra­LAKÁSCSERE Elcserélném Csíkszereda Jég­pálya-negyedbeli elsőosztályú 3 szobás földszintes blokklakásomat hasonlóval a Tudor negyedben. Érdeklődni a szerkesztőségben. Telefon: 15—65. 1971. NOVEMBER 2. KEDD IDŐJÁRÁS Az idő továbbra is csapadékos marad. Változó égbolt, északi, é­­szaknyugati szél, helyenként ha­vazás, havaseső. Az éjszaka folya­mán talajmenti fagy. A székelyudvarhelyi Cipészek Kisipari Szövetkezete fiú tanulókat vesz fel az 1971-1972-es tanévre a következő szakmákra: '■— cipész aljazó — bőrdíszműves — felsőrészkészítő — tímár •— szűcs Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodájánál, Cloşca utca 2 szám alatt minden nap 7—15 óráig. A CSIKSZENTSIMONI KEMÉNYÍTŐ- ÉS SZESZGYÁR bármilyen mennyiségben ELAD háziállatok hizlalására alkalmas burgonyamalátát (a keményítő-és szeszgyár mellékterméke) K­­ A Csíkszeredai IJEMC vállalat (Hargita utca 62 szám, telefon: 1690, 1691, 1692) alkalmas - eladási osztályfőnököt főiskolai végzettséggel - két könyvelőt Az alkalmazás az érvényben lévő törvények alapján történik. Bővebb felvilágosítást a vállalat személyzeti osztá­lya ad.

Next