Hargita, 1972. február (5. évfolyam, 25-49. szám)

1972-02-01 / 25. szám

2. OLDAL — HARGITA Arányosság és ütemesség a tervfeladatok teljesítésének alapvető követelményei (Folytatás az 1. oldalról) ra hívja fel a figyelmet a havon­kénti mennyiségi megvalósítások közötti, sokszor jelentős eltérés, annak ellenére, hogy a termelési­­kapacitások azonosak voltak e­­gész év folyamán. Ilyen körülmények között nem véletlen a munkaerő ésszerűtlen kihasználása sem. Mint említet­tük, erre utal a túlórák volumene is, így a túlórák 24,8 százalékát az évnegyedek első hónapjában, 36,7 százalékát a másodikban, 38,5 százalékát pedig a harmadikban jegyezték be. Ez a növekvő arány azzal magyarázható, hogy a na­gyobb termelési feladatok harma­dik hónapra való beütemezése nagyobb erőfeszítéseket követel az elkövetkezendő időszakokban. A túlórák dekádonkénti nyomon­­követése is hasonló következte­tésekre juttat. A visszás helyzetért elsősorban az érintett egységek vezető szakem­berei felelősek, de mulasztás ter­heli felettes szerveiket is, ame­lyek jóváhagyják a tervek évne­gyedekre, illetve hónapokra való ilyen felosztását. A tervteljesítés üzemzavarai­nak elemzése azt mutatja, hogy számos ipari egységben a műsza­ki-anyagi ellátás nem volt kielé­gítő, nem sikerült gyakorlati ér­tékű megelőző intézkedéseket fo­ganatosítani, s mindez termelési kiesésekhez, veszteglésekhez ve­zetett. Szükségesnek tartjuk hangsú­lyozni, hogy nem a tervfeladatok számtani arányosságú felosztásá­ról van szó, arra kell törekedni viszont, hogy a feladatok ésszerű, átgondolt megállapítása eredmé­nyeként biztosítjuk a termelési kapacitások és a munkaerő haté­kony értékesítését. Az elmúlt évi eredmények e­­lemzése hozzásegíthet az ez évi tervfeladatok elosztásának meg­javításához, s ilyen vonatkozás­ban jó alkalmat jelentenek az alkalmazottak közgyűlései. Az ez évi tervfeladatok évnegyedekre, illetve hónapokra való felosztása javuló tendenciát mutat, azonban még mindig észlelhetők műszaki és gazdasági szempontból nem eléggé megalapozott arányok, így például a parajdi sóbányában, a húsipari vállalatban, a székely­udvarhelyi élelmiszeripari felsze­reléseket gyártó vállalatban, a cérnagyárban, a tejipari vállalat­ban, valamint a szőlő- és boripari vállalatban az első évnegyedre beütemezett össztermelés volu­mene indokolatlanul alacsony (nem haladja meg az évi tervnek 23 százalékát.) Hasonlóképpen az első évnegyedi terv hónaponkénti elosztása az első és második hó­nap viszonylatában aránytalan, nem biztosítja a termelő kapaci­tások és a munkaerő teljes ki­használását. Ebben a kontextus­ban meg kell említenünk a balán­­bányai bányaipari kombinátot, a­­hol az első évnegyedi összterme­­lési tervből januárra 29,8 száza­lékot, márciusra pedig 37,3 száza­lékot irányoztak elő. Nagy vona­lakban hasonló a helyzet a szé­kelyudvarhelyi készruhagyár­ban, ahol a januári terv 26,3, a márciusi pedig 37,5 százalékát te­­­szi ki az első évnegyedi tervnek, a Csíkszeredai kötöttárugyárban ez az arány 30, illetve 38,6 száza­lék, a csíkszentsimoni Amilemi­­nél pedig 25, illetve 40 százalék. Csupán a havonkénti munkana­pok száma közti eltérésre hivat­kozni téves és helytelen, mert en­nek befolyása egy százalék alatt van, márpedig az említett ese­tekben a százalékban számított eltérések 7,5—15 százalék között mozognak. Úgyszintén minden tudományos megalapozást nélkü­löz az a tény, hogy a bajáni bá­nyaipari kombinátban a múlt havi rézkoncentrátumtermelés 12,6 o/C- át az első dekádra ütemez­ték be, vagy az, hogy a tejipari egységekben a vajtermelésnek csak 22 százalékát valósítják meg az első dekádban. E helyett a dekádonkénti termelés tekinteté­ben arányosságra kellett volna törekedni, hogy az 33 százalék körül legyen. Az elemzések eredményeként, amelyek alkalmával a gazdasági egységek évnegyedi és havi ter­veinek arányosságát vizsgálták felül, azt a következtetést von­hatjuk le, hogy az eltérések nem a termelő kapacitások módosulá­sának tulajdoníthatóak, hanem az esetek túlnyomó többségében az ellátás és az értékesítési tevé­kenység visszásságainak, illetve azoknak a visszásságoknak, ame­lyek a terv teljesítéséhez kellő feltételek gyenge előkészítéséből származnak. Az a tény, hogy az ellátás mechanizmusa nem elég gördülékeny és hogy a gazdasági szerződés még mindig nem vált a termelési fegyelem hatékony eszközévé, kitűnik a konkrét helyzetekből is, így a mezőgazda­­sági vezérigazgatóságnak aláren­delt egységekben a nyersanya­gokra a szállítókkal még nem véglegesítették a szerződéseket, a gyergyószentmiklósi Partizán he­lyiipari vállalatban az évi el­látási tervnek 20 százalékára most van folyamatban a szerződés­kö­tés, a szükséges anyagoknak közel 50 százalékára pedig még ez sem történt meg. Fokozottabb figyelmet kell for­dítani azoknak a termékeknek a leszerződésére, amelyeket export­ra szántak, annál is inkább, mert egyes egységekben a szerződések volumene nincs összhangban az export­szállítási tervfeladatokkal. A megyei fa-, fém- és vegyipari vállalatokban a januári tervre nincs szerződés, a többi helyi ipari egységben pedig az év folyamán exportra szánt termékeket még nem szerződték le teljes egészük­ben. Hasonló a helyzet a vlahi­­cai vasüzemben, a székelyudvar­helyi készruha- és cérnagyárnál, valamint más ipari egységekben. A kialakult visszás helyzet kedve­zőtlenül befolyásolja a feladatok tervszerűsítését, de ugyanakkor káros kihatással van a tervtelje­sítés ütemességére is. Az említett okokból már január első két de­­kádjában is lemaradásokat je­gyeztek be a szürke nyersvas, bükkfűrészáru, a kötöttáru, a cér­na és más termékek előállításá­ban. Még egyszer hangsúlyozni sze­retnénk, hogy a tervfeladatok év­negyedenkénti, illetve havonkénti aránytalan elosztása káros követ­kezményekkel jár. Elsősorban nem teszi lehetővé a második vál­tás általánosítását és a harmadik Váltás kiterjesztését azokon a munkahelyeken, ahol erre egyéb­ként lehetőség volna. Az év bi­zonyos időszakaiban a termelő kapacitásokat csak részben tud­ják kihasználni, ez pedig az ön­költség indokolatlan felduzzasz­tásához vezet, általában kedve­zőtlen kihatással van a gazdasági hatékonyság növelésében. Szükségesnek tartjuk, hogy a közgyűléseken bírálati szellem­ben vizsgálják felül az említett fogyatékosságokat és ha­tározott intézkedéseket foganato­sítsanak kiküszöbölésükért. An­nál inkább szükséges ez, mert a tervfeladatok ütemes teljesítése a leghívebben tükrözi a gazda­sági tevékenységben meghonosí­tott egyensúlyt és biztonságot, végső fokon, az ésszerű belső szervezést, a gyártás reális prog­­ramálását és következésképpen, a zökkenőmentes gazdasági tevé­kenységet. Éppen ezért most, a­­mikor még csak rövid idő telt el az év megkezdésétől, sokkal igé­nyesebben és következetesebben kell törekedni az év negyedi, ha­vi, dekádonkénti feladatok éssze­rű és kiegyensúlyozott megosztá­sára. Ezt a követelményt tiszte­letben kell tartani minden egyes ipari egységben. A szakszervezetek és a KISZ- szervezetek a pártszer­vezetek irányításával határozot­tan kell hogy törekedjenek arra, hogy a dolgozók bizottságai, a vállalatok vezetőségei megfelelő feltételeket teremtsenek a terv­feladatok ütemes teljesítéséhez, minden vonatkozásban. A zárszámadó közgyűlések és tanulságaik (Folytatás az 1. oldalról) panasszal hozzáforduló mtsz-ta­­gok kéréseit? Ezen a téren saj­nos vajmi keveset tettek, ellen­kező esetben kevesebb panasz érkezne a termelőszövetkezetek szövetségéhez, más felettes szer­vekhez. A fennálló fogyatékosságokért a felelősség nemcsak az ellenőrző bizottságokat terheli. Hibás maga a megyei szövetség is, mert nem támogatta kellő mértékben eze­ket a fontos szerveket, nem irá­nyította kielégítő módon tevé­kenységüket, nem hívta fel fi­gyelmüket azokra a jelenségekre, amelyek gyakran előfordulnak. Végetértek az mtsz-közgyűlé­­sek, a tagság megválasztotta az új vezető szerveket, ezzel egy­­időben az ellenőrző bizottságokat is. Úgy véljük, rendkívül hasz­nos lenne, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szö­vetsége minél előbb — lehetőleg kisebb körzetekben, a szövetke­zetközi társulások keretében — összegyűjtené az újonnan meg­választott ellenőrző bizottságo­kat és alapos kiképzésben ré­szesítené őket. Ezek a kiképzések természetesen nem szabad egyet­len alkalomra korlátozódjanak. Az sem lenne érdektelen, ha a felkészítőket tartó szakemberek — a helyi sajátosságokra alapoz­va — ellenőrzési program össze­állításával segítenék a bizottsá­gokat, mintegy irányt szabva ne­kik, felhíva figyelmüket olyan területekre, amelyek eddig ilyen vagy olyan okokból kifolyólag kívül estek tevékenységi körü­kön. Az idei közgyűlések bizonysá­gai annak, hogy termelőszövet­kezetünk tagsága, a közügyek intézését illetően is, egyre éret­tebbé válik, következetesen él a szövetkezeti demokrácia biztosí­totta jogaival, figyelemmel hall­gatja és hozzáértéssel vitatja meg választott szerveinek jelentéseit, hoz döntéseket. Ebben az össze­függésben méltán várják el mind­ezt azoktól, akiket az ellenőrzés feladatával ruháztak fel, hogy a legnagyobb hozzáértéssel és fele­lősségtudattal végezzék a rájuk­bízott feladatokat. (Folytatás az 1. oldalról)­zönséghez, és a megyéhez, el­végre bennünket kellene repre­zentálnia, azonnal meg kell ta­lálni a lehetőséget — nem is a lehetőséget, azt a személyt, aki a Hargita együttest, de csak az együttest vezesse, irányítsa, és természetesen feleljen érte. A Népi Alkotások Háza egy éven át az együttes szakirányítóival tartotta a kapcsolatot, és adott nekik segítséget. Mint két intéz­mény között ilyesmi kapcsolat nem is létezhetett, tehát túl a­­zon, hogy a Hargita együttes é­­lére egy megfelelő képzett szak­ember kerül, aki a megye mű­velődési életében is döntőképes, a mi kapcsolataink is — főleg szakmai vonalon — intézményi szintre emelkednének. KOVÁCS DÉNES: Megalaku­lása idején ,az első két hétben, felkértek, hogy a megyének o­­lyannyira fontos együttest indít­sak útba. Csináltam egy plaká­tot, elkészítettem a székely ruha kosztümtervét, és ezzel be is volt fejezve részemről. Volt szó arról is, hogy díszletet-dekorá­­ciót készítünk, de arra már nem jutott pénz. Az én elképzelésem szerint a Hargita együttes kosz­tümjének autentikusnak kell lennie, tehát hogy egyrészt meg­feleljen annak a néprajzi terü­letnek, amelynek a táncát vagy táncait színpadra viszik, más­részt pedig a színpadon jól kell mutatnia, érvényesülnie. A fel­csíki táncot táncolták, annak kosztümjét készítettem el, a többinek a kivitelezése máshol történt, nem is a megyében, de kölcsön is kértek kosztümöket. Én szerintem az együttes létreho­zása időszerű volt már, de egy bemutató műsort nem lehet ki­­érleletlenül színpadra vinni. Gyakorlatilag mi történik most is ? Betanítják a táncot, de hi­ányzik a kosztüm, a világítás, a dekoráció, hiányoznak a szín­padkép ugyancsak fontos elemei. Nyilvánvaló, hogy sosem áll­nak ki kosztüm nélkül, de az a bemutatott tánchoz, illetve nép­rajzi zónához nem illik. Példá­ul a marosszéki forgatást ugyan­abban a kosztümben táncolták végig, mint amiben a csíki tán­cokat. Úgy tudom, hogy új be­mutatóra készülnek. Ezidáig az új kosztümökről nem hallottam. ANTAL MIKLÓS: Ott bábás­kodtam magam is az együttes születésénél. Kész anyaggal kel­lett kiruccannunk, új anyag fel­gyűjtésére azonban a rövid idő miatt nem volt lehetőségünk. E­­zért igyekeztünk a kész anyagot úgy tálalni a színpadon, hogy új­nak tűnjék, és megfeleljen a fél­hivatásos együttes kapacitásá­nak. Az akkor bemutatott műsor jóval később érett be, és érte el az általunk óhajtott hatást. Ami ugyanakkor azt igazolja, hogy egy bemutatónak a megmunkálá­sára hosszabb időre van szükség, és csak közös összefogással le­hetséges, de nyilvánvalóan szük­ség van egy olyan emberre, aki az egészet össze tudja fogni. A tánckar amatőr, nyolc órát le­dolgoznak az emberek, a legtöbb esetben a munkából egyenesen a próbákra mennek. Ilyen körül­mények között a lehető legtöbbet tudtunk elérni, ami a műsor szín­vonalát illeti. Megoldásra vár a tánckar helyzete. Járok velük ki­szállásra, táncolok is, más kér­dés az, hogy a segítséget milyen minőségemben adom, mint táncos az együttesben, vagy mint a Har­gita megyei Népi Alkotások Há­zának a táncszak irányítója. A bemutatóra egy marosszéki ro­mán táncot magam készítettem el egyedül, két kettőst pedig Toró Emillel. A most készülő műsor­hoz felkértek, hogy segítsem az együttes táncmesterét, Toró E­­milt, az új táncanyag felgyűjté­­sében. Nekünk, a Népi Alkotások Házának, kész anyagunk fel­gyűjj­tve — lefilmezve vagy könyv­ben kiadva — még nincs, jóvá­hagyás alatt van két tánckiadvá­nyunk, a Kosz Szilveszteré és az enyém (a felcsíki táncok témás feldolgozása, és egy táncgyűjte­mény), ezért a helyszínen gyűj­tünk, Sófalván, Korondon, illetve Peteken és Salamoson. GÁL ÁRPÁD: Novembertől hírlik, de már az együttes meg­alakulásakor szóba került, hogy magam venném át az együttes vezetését. Tény az, hogy a Hargi­ta együttesnek nem egységes az irányítása. Ebből adódik, hogy nézeteltérések vannak az együttes tagjai között, hiányzik az egyön­tetű, emberi-művészi fegyelem — különösen a zenészek körében, a felelősségtudat. Hajtják a kiszál­lást, a pénzügyi mutatók teljesí­téséért, ez pedig a művészi szín­vonal rovására megy. Kevés mó­dosítással ma is ugyanazt a mű­sort adják, amit a bemutatóra, 1970 december 10-én mi készítet­tünk. A másik nehézség, amivel szembe kell nézni: a zenekar nem teljes ma sem, 8-9 zenekari tag van a 11 helyett. Itt nyilvánva­lóan közrejátszik az a körülmény is, hogy nem tudnak megfelelő életfeltételeket biztosítani a szak­embereknek. Zeneileg foglalko­zom az együttessel, és állítom, hogy néhány kiváló, tehetséges muzsikus mellett, a meglévő ke­vés nem felel meg a követelmé­nyeknek. Talán még rosszabb a helyzetük — nem a műsor szín­vonalát értem ezalatt, hanem az emberanyagot —, mint a meg­alakuláskor volt. Új felvételi vizsgát kellene azonnal meghir­detni, meg kellene teremteni a feltételeket, és komoly szakembe­rektől megrendelni az új műsor­anyagot. Vagyis távlatot kellene adni az együttes munkájának a kibontakoztatására. Milyen le­gyen ez a műsoranyag? Már a kezdet kezdetén elsődleges cél volt, hogy ezek az úgynevezett kisegyüttesek az illető megye és folklórzóna legeredetibb és leg­szebb zene-tánc-viselet-szokás a­­nyagát, hagyományát kutassák­­gyűjtsék fel és vigyék művészi szinten színpadra. Gazdag folk­lórhagyománnyal rendelkezünk, ez nem vitás, ami jó alap arra, hogy az együttes életképessé vál­jon és betölthesse hivatását. E­­gyelőre minden műkedvelői szin­ten történik. Amit én­ hiányolok tehát: a keret, amelybe beépítőd­­ne és beilleszkedne az előadás. Hiányzik a sajátos jelleg, a jel­legzetesség. Mi lenne az a veze­ték, amelyre felfűzhetnénk egy­­egy teljes, új műsort, de úgy, hogy annak íze, sava-borsa le­gyen, mondanivalója. Megyénk sajátos folklórzónáiból kellene az egyes műsoranyagokat kiválasz­tani, és a helyi szokásoknak meg­felelően egy témakörhöz csopor­tosítani azokat. Mi kellene tehát? Helyiség (próbaterem, színpad), emberanyag, nagyobb anyagi a­­lap és okos gazdálkodás, és több lelkesedés, több hozzáállás és odaadás a hivatásos tagok részé­ről, amit talán a műkedvelőktől leshetnének ők el. Akik a Hargit együttes születésénél bábáskodtak A politikai nevelő­munka hatékony­ságának fokozá­sáért (Folytatás az 1. oldalról) problémáival kapcsolatban. Elő kell segíteniük az ideológiai-poli­tikai nevelőmunka tartalmi szín­vonalának emelését és hatékony­ságának fokozását. — Mit tettek annak érdeké­ben, hogy a kabinetek és a tájékoztató­ dokumentációs köz­pontok tevékenysége minden szempontból megfelelő legyen? — Azért, hogy az itt kibontako­zó tevékenység ne legyen alka­lomszerű és formális, hanem konkrétan segítse a politikai­ ne­velőmunkát, mindenhol havi programot készítenek, amelyben előirányozzák a kabinet kereté­ben tartandó elméleti vitákat, po­litikai előadásokat, megbeszélé­seket és minden más tevékenysé­get. Igen fontos feladat a meg­felelő dokumentációs alap bizto­sítása. Itt gondolok a párt- és állami dokumentumokra, Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédeire és műveire, az ország, a megye va­lamint az illető helység gazdasá­gi, társadalmi, kulturális életét tükröző tájékoztató anyagokra, grafikonokra és más szemléltető eszközökre. Természetesen az is szükséges, hogy a kabineteket lássuk el megfelelő audio­vizuá­lis szemléltető esz­űzökkel, készü­lékekkel. — Hogyan segítik a frissen megszervezett kabineteket ? — Azért, hogy az üzemekben, intézményekben, iskolákban lévő kabineteket segítsük, tapasztalat­­cseréket szervezünk, népszerű­sítjük többek között a gyergyó­­szentmiklósi városi pártbizottság irányításával működő kabinet, a székelyudvarhelyi készruhagyár, a maroshévízi, a Csíkszeredai lí­ceumok pártszervezetei által megszervezett kabinetek ered­ményeit. Az intézmények, válla­latok, községek pártbizottságai­nak nagyobb kezdeményezőkész­séget kell tanúsítaniuk, hogy min­denhol konkrétan és mielőbb rá­térjenek e kabinetek megszerve­zésére, hatékony működtetésére. ­i Szent Lukács viszontagságai" Nem a bibliabeli apostolról van szó, csupán a Franz Hals által festett képmásáról, amelyet a moszkvai múzeumból elloptak — és a film a „visszatéréséig“ le­játszódó eseményeket mondja el. Anatoli Bobrovszkij filmje kalandfilm, krimi. A műfaj min­den szükséges kellékével, tarto­zékával rendelkezik: bonyo­dalom — a lehető legnagyobb —, nyomozás, menekülés autón, gya­log, miközben a rendkívül hoz­záértő és mindenre kiterjedő nyo­mozás egyre szűkebbre vonja a kört, míg végülis a banda lebu­kik, a tolvaj kézrekerül és a kép újra visszajut a múzeum tulajdo­nába. A SZENT LUKÁCS VISSZA­TÉR, hogy úgy mondjam, se nem jobb, se nem rosszabb a hason­ló filmeknél. Itt-ott ugyan eset­lenebb, naivabb, dehát gyakorlat kérdése az egész. Egy dologban azonban feltétle­nül kiemelkedik a krimik népes táborából, ez pedig a főhős, a bűnöző Karabanov alakjá­nak a megrajzolása. Ka­rabanov figurája a tipikus bűnözőé, a Dosztojevszkij-hős­­höz áll a legközelebb. A társada­lom mélységeit, hogy ne mondjuk söpredékét, a gátlástalan gazem­bert jeleníti meg VLADIMÍR DVORZSECKIJ Karabanov alak­jában. Bűnöző, a dosztojevszkiji érte­lemben. Nem a társadalmi, gaz­dasági tényezők teszik azzá, ha­nem lelki sivársága, degeneráltsá­­ga. Hogy úgy mondjam, ebben „kevesebb“ a dosztojevszkiji­­bű­nöző típusnál, amelynek életébe a gazdasági, társadalmi, családi problémák is döntően belejátszód­nak. És mindig fennáll a katar­zis, megtisztulás lehetősége, még ha erre nem is kerül sor. Té­vedés ne essék, Karabanovot nem akarom a dosztojevszkiji hősök­höz mérni, de feltétlenül észre kell vennünk a típus rokonságát az előbbiekkel. Vladimír Dvorzseckij is érzi ezt a típus­rokonságot és él is a lehetőségekkel, ezért tud alakí­tása több lenni a mindennapi, megszokott krimi hősöknél, tu­­cat­ bűnözőknél. MOLNOS LAJOS Film­levél Falusi könyvhónap (Folytatás az 1. oldalról) fősorban a községi, falusi könyvtárak, könyvesboltok hivatottak, alkotó hozzájáru­lásukkal, megvalósítani, de elengedhetetlenül szükséges a művelődési otthon, a községi KISZ-bizottság, községi nőbi­zottság, a termelőszövetkezetek vezető tanácsának melléállása is. A Falusi könyvhónap ren­dezvényeit három fő témakör szerint csoportosítjuk: TÁRSA­DALMI-POLITIKAI KÖNY­VEK NAPJAI, JELEN­KORI IRODALOM NAP­­­­JAI ÉS MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVNAPOK, melyek vál­tozatos irodalmi estek, könyv­­ismertetők, szimpozionok, sza­­­­valóestek, tematikus könyv­­kiállítások, könyvstandok szervezésére adnak lehetősé­get. Még nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a hagyo­mányos író-olvasó találkozók­ra, hogy a vita következteté­sei mind az író, mind az ol­vasó számára áldásosak le­gyenek. Ebből a szempontból különös haszonnal járna a falusi viszonylatban alig al­kalmazott vita­estek szervezé­se­ a legjobb olvasók részvé­telével, melyek tárgykörét épp az 1971-es könyvkiadási ter­més képezné, elsősorban a­­zok a könyvek, melyek ko­runkról szólnak. Mert indo­kolatlanul nagy még, különö­sen falusi viszonylatban, a tartózkodás, az idegenkedés a kortárs irodalom iránt. Nem a klasszikusok népszerű­ségének rombolásáról van itt szó, csupán arról, hogy ko­runk szellemét, világát bevin­ni az emberek tudatába lehe­tetlen épp azoknak a művek­nek mellőzésével, melyek é­­letanyagukat épp napjainkból merítették. Jelen írás köszöntőnek in­dult, nem is akar ünneprontó lenni, de úgy véljük túl kell lépnünk bizonyos­­(sajnos e­­zekre is a tradicionális jelző talál) illúziókon, itt és most, az ünnep előtt, azért, hogy a­­mit a könyvért, az olvasó mozgalomért teszünk — vég­képp nagyobb intenzitással — valamelyest eredményes le­gyen. Tagadhatatlan, hisz aki nyitott szemmel jár, meggyő­ződhet, hogy a szocializmus éveiben a falu művelődési é­­lete óriásit lépett előre. És mégsem lehetünk elégedettek, ami a könyvnek a falu felé irányuló útját és a könyv­igénylését illeti. Elgondolkoz­tató, hogy 1971-ben megyénk falvaiban az egy főre eső könyvvásárlás 5,61 lej, hogy a megyei átlagon belül ez az összeg igen sok helyiségben nem éri el a 2 lejt. Elgondol­koztató, hogy a falusi könyv­tárak olvasótábora csökkenő tendenciát mutat. Nyilvánva­ló, hogy a könyvpropaganda gyengeségei mellett (ez az ál­lítás egyformán érvényes könyvtárosra, szövetkezeti könyvterjesztőre) az ügyben a könyvkiadás is ludas. Mert addig, míg a magyar nyelven is kiadó vállalatok kiadási ígéreteiket csak harmadrész­ben váltják be, addig a könyvválaszték igény szerinti biztosítása csak utópia. Per­sze az okfelsorolásban itt nem állapodhatunk meg. A könyv­elárusító is, a könyvtáros is többet kell tegyen. Többet kell tegyen elsősorban az if­júságért, de általában a fel­nőtt lakosság olvasási kedvé­nek felkeltéséért, irányításá­ért. A könyvek birodalmát senki sem hódítja meg egy­szerre. Türelmet, kitartást i­­génylő ostromra van szükség. Az elképzelések megfogalma­zására, véghezvitelére pedig ki más hivatott, mint a könyvtáros és a falu értelmi­sége. A Falusi könyvhónap csak jelképesen szorítkozzon feb­ruár hónapra. Szakítsunk a népnevelésünkre annyiszor visszavágó, csökönyösen visz­­szatérő kampányszerűséggel. Egyébként is 1972 a könyv nemzetközi éve. A KÖNY­VET MINDENKINEK jelszó hassa át tevékenységünket ; ez a humánus kezdeményezés késztesse az arra hivatottakat a könyvvel végzett munka rendszerességének megalapo­zására. Mert van mit tenni ! Erre hívta fel figyelmünket pártunk Központi Bizottsága, személyesen NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs­, ami­kor a politikai, ideológiai, kulturális nevelő tevékeny­ségünk eredményeit, hiányos­ságait számbavette. MEGJELENT A 1972. januári száma A TARTALOMBÓL Rácz Győző: Könyv és társadalom. • Jakó Zsigmond: Könyv és könyv­tár művelődéstörténetünkben • Dankanits Ádám: XVI. századi ol­vasmányok • Lászlóffy Csaba: ,.Vég­­emlékezet“ (vers) • Semlyén István: Bibliotéka és tudomány • Gáti Ernő: A romániaiság szociológiai alapveté­se. • Gáli János: Tanulságos ..la­pok a múltból“ • Páskándi Géza: Tornyot választok (dráma, 1911 fel­vonás) • Pomogáts Béla: Beszélge­tés Kós Károllyal • Mikó Imre: A pulton Innen és túl • Walter Roman: Tudomány és hatalom • Gábor Dé­nes: Fémfólia és az olvasás jövője • Robert Escarpit: Könyv és tö­megkommunikáció • Demény Dezső: Fordítógép, nyelvészet, kommuni­káció • Theodor W. Adorno: Írás­jelek • Hat történész Amerikáról • Koch Ferenc: A Hét természet­­tudományos írásai • Boné Gyula: Az újjáéledt Misztótfalusi Kis Mik­lós • Zsakó János: Tények és fel­­tételezések. Téka, Látóhatár, Levelek a szer­kesztőséghez. A nap rejtvénye 1920 február 1-én elhunyt ne­ves magyar festőművész nevét találjuk meg a függ. 15. sz. sor­ban. A vizsz. 30 város, ahol ta­nulmányait végezte, a vizsz. 1. főműve, a függ. 4 és 12. pedig másik két híres alkotása. VÍZSZINTES: 7. Alkotó. 8. Varsá­gi település. 9. Skálahang. 10. Ipari növény. 13. Posztóféle. 15. Fürdővá­ros Belgiumban. 17. Sportoló is te­szi. 16. Fekszem, heverek — románul. 19. Nem így ! 20. Középen vívsz ! 21. Tajték. 22. Pánsíp románul. 23. Es­sen! 25. Kevert tea. 27. Napoleon híres tábornagya. 28. Északi folyónk. 29. ááááá! FÜGGŐLEGES: 1. Márvány torzójá­ról híres görög sziget. 2. Tokiót is érintő japán folyó. 3. Minősítés. 5. Kiadói mértékegysége. 6. Nátrium­­klorid. 11. Híres művésztelep tény­kedett a hazai városban; ennek művészei ismerték fel valójában függ. 15. értékes teljesítményét. 14. Némelyik növény virágzata ilyen. 16. Díszmadár. 24. Titus Popovici e­­gyik regényének eredeti címe. 26. A jelenkori tudományos kutatások e­­gyik fő célpontja (névelővel) 31. NS 32. Román kérdőnévmás. 33. A ló­erő ismert angol rövidítése. MEGFEJTÉS: — január 30. Az idézet folytatása (vizsz. 1. függ. 13 és vizsz. 19-br.n).. . mo­numentumoknak kelln­t volna ne­veznie ezt a remek kötetet Vizsz. 14. Leonida 19. Venturiano. 42. Az elveszett levél. 5 A viha­ros éjszaka. Függ. 25. Megtorlás. 1972. FEBRUÁR 1. KEDD 1972 Február 1, kedd Napkelte: 7,36, -nyugta: 17,24 Holdkelte: 19,16, -nyugta: 8,21 Az évből eltelt 31 nap, hát­ra van még 335. ÉVFORDULÓK: — 1868-ban született Ștefan Luchian festőművész. — 1949-ben halt meg N. D. Cocea író és újságíró. HETIVÁSÁR: Székelyudvar­hely, Gyergyóditró. ÁLLATVASAR: Gyergyóditró (február 1—2). TELEVÍZIÓ FEBRUÁR 1. KEDD 9 00 — Telex. 9.05 — Tévé­iskola. 10.00 — Orosz nyelvlecke (I.) 10,30 — Otthonunk. 11,10 — David Copper­field — folytatásos film. Az első rész ismétlése. 12,00 — Hiradó. 17,30 — Előzetes. 17,35 — Beszéljünk he­lyesen románul. 17 50 —­ Népzene. 18.00 — Enciklopédia tanulóknak. 18,25 — Dokumentumfilm. 18,50 — Martha Kessler énekel. 19,15 — Hirde­tések. 19,20 — 1001 este (Mighty Mouse kalandjai). 19,30 — Híradó. 20,00 — Színházi est. 21,50 — Weber — Felhívás a keringőre. Az olasz te­levízió egyesített zenekarának előa­dásában. 22 10 — Utazás a Föld kö­rül — Sanghaj, 22.30 — 24 óra. RÁDIÓ A MAROS VÁSÁRHELYI STÚ­­DIÓ MŰSORA FEBRUÁR 1, KEDD Magyar nyelven : 6—6,30 — Kalen­dárium: A petróleumipari munká­sok 1933-as februári sztrájkja. „Sze­retném bejárni a földet“ — könnyű­zene összeállítás. Ipari krónika : Az idei szerződéskötések befejezéséről és a munkavédelem időszerű kérdé­seiről. 18—19.30 — Hírek, tudósítá­sok. Rádiószínház : Részleteket köz­vetítünk Horia Lovinescu : ,,A Béga nővérek“ című színművéből, a sep­siszentgyörgyi Állami Magyar Szín­ház művészeinek előadásában. MOZI FEBRUÁR 1. KEDD CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Szent Lukács visszatér. Színes, szélesvásznú szovjet film. Előadá­sok kezdete : 11, 14 16, 18, 20. CSÍKSZEREDAI Hargita : A sza­badság pillanatai Szélesvásznú bolgár film. Előadások kezdete : 10, 15, 17, 19. SZÍ­.KELYUD­VARHELYI Homoród : Simon Bolivar. Színes, szélesvász­nú spanyol-olasz film GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa: Farsang. Román film MAROSHOVIZI Caliman : Zoszja. Szélesvásznú szovjet film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás: A magas fal. Csehszlovák film. BORSZÉKI Borszék : Déltengeri or­szágok Színes német film. BORSZÉKI Forrás : Lányok köztár­sasága. Lengyel film TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Vitéz Mihály (I-II rész). Színes szélesvásznú román film . BALÁNBÁNYAI Bányász : Pooley közlegény esküje Német film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Csak egy telefon. Magyar film. LÖVI­TEI filmszínház : Tick... tick... tick... Színes amerikai film. PARAJDI filmszínház : Sl­­vly, az elefánt Angol film. GALÓCÁSI Fenyő : Nagyapó, Kili­­ján és én. Csehszlovák film. HODOSI filmszínház : Felderítésen történt. Szovjet film. DITRÓI filmszínház : Hogyan rob­bantottam ki a második világhá­borút? (I-II. rész). Lengyel-szovjet film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház: Holtszezon (I-2 rész) Szovjet film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház : összeesküvők bukása. (1—11. rész) Szovjet film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : Zöld láncocskák Szovjet film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : A neretvai csata. (I—II. rész). Színes jugoszláv film CSÍKSZENVSZI filszínház : szerel­mesek. Szovjet film. Tudomására hozzuk az ér­dekelteknek, hogy id. Rátz István nyugalmazott ref. lel­készt f. hó 2-án du. 16 órakor a református templomból (Petőfi utca 51) helyezzük örök nyu­galomra a Csíkszeredai új temetőben. A gyászoló család

Next