Hargita, 1972. február (5. évfolyam, 25-49. szám)
1972-02-01 / 25. szám
2. OLDAL — HARGITA Arányosság és ütemesség a tervfeladatok teljesítésének alapvető követelményei (Folytatás az 1. oldalról) ra hívja fel a figyelmet a havonkénti mennyiségi megvalósítások közötti, sokszor jelentős eltérés, annak ellenére, hogy a termelésikapacitások azonosak voltak egész év folyamán. Ilyen körülmények között nem véletlen a munkaerő ésszerűtlen kihasználása sem. Mint említettük, erre utal a túlórák volumene is, így a túlórák 24,8 százalékát az évnegyedek első hónapjában, 36,7 százalékát a másodikban, 38,5 százalékát pedig a harmadikban jegyezték be. Ez a növekvő arány azzal magyarázható, hogy a nagyobb termelési feladatok harmadik hónapra való beütemezése nagyobb erőfeszítéseket követel az elkövetkezendő időszakokban. A túlórák dekádonkénti nyomonkövetése is hasonló következtetésekre juttat. A visszás helyzetért elsősorban az érintett egységek vezető szakemberei felelősek, de mulasztás terheli felettes szerveiket is, amelyek jóváhagyják a tervek évnegyedekre, illetve hónapokra való ilyen felosztását. A tervteljesítés üzemzavarainak elemzése azt mutatja, hogy számos ipari egységben a műszaki-anyagi ellátás nem volt kielégítő, nem sikerült gyakorlati értékű megelőző intézkedéseket foganatosítani, s mindez termelési kiesésekhez, veszteglésekhez vezetett. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy nem a tervfeladatok számtani arányosságú felosztásáról van szó, arra kell törekedni viszont, hogy a feladatok ésszerű, átgondolt megállapítása eredményeként biztosítjuk a termelési kapacitások és a munkaerő hatékony értékesítését. Az elmúlt évi eredmények elemzése hozzásegíthet az ez évi tervfeladatok elosztásának megjavításához, s ilyen vonatkozásban jó alkalmat jelentenek az alkalmazottak közgyűlései. Az ez évi tervfeladatok évnegyedekre, illetve hónapokra való felosztása javuló tendenciát mutat, azonban még mindig észlelhetők műszaki és gazdasági szempontból nem eléggé megalapozott arányok, így például a parajdi sóbányában, a húsipari vállalatban, a székelyudvarhelyi élelmiszeripari felszereléseket gyártó vállalatban, a cérnagyárban, a tejipari vállalatban, valamint a szőlő- és boripari vállalatban az első évnegyedre beütemezett össztermelés volumene indokolatlanul alacsony (nem haladja meg az évi tervnek 23 százalékát.) Hasonlóképpen az első évnegyedi terv hónaponkénti elosztása az első és második hónap viszonylatában aránytalan, nem biztosítja a termelő kapacitások és a munkaerő teljes kihasználását. Ebben a kontextusban meg kell említenünk a balánbányai bányaipari kombinátot, ahol az első évnegyedi össztermelési tervből januárra 29,8 százalékot, márciusra pedig 37,3 százalékot irányoztak elő. Nagy vonalakban hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi készruhagyárban, ahol a januári terv 26,3, a márciusi pedig 37,5 százalékát teszi ki az első évnegyedi tervnek, a Csíkszeredai kötöttárugyárban ez az arány 30, illetve 38,6 százalék, a csíkszentsimoni Amileminél pedig 25, illetve 40 százalék. Csupán a havonkénti munkanapok száma közti eltérésre hivatkozni téves és helytelen, mert ennek befolyása egy százalék alatt van, márpedig az említett esetekben a százalékban számított eltérések 7,5—15 százalék között mozognak. Úgyszintén minden tudományos megalapozást nélkülöz az a tény, hogy a bajáni bányaipari kombinátban a múlt havi rézkoncentrátumtermelés 12,6 o/C- át az első dekádra ütemezték be, vagy az, hogy a tejipari egységekben a vajtermelésnek csak 22 százalékát valósítják meg az első dekádban. E helyett a dekádonkénti termelés tekintetében arányosságra kellett volna törekedni, hogy az 33 százalék körül legyen. Az elemzések eredményeként, amelyek alkalmával a gazdasági egységek évnegyedi és havi terveinek arányosságát vizsgálták felül, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az eltérések nem a termelő kapacitások módosulásának tulajdoníthatóak, hanem az esetek túlnyomó többségében az ellátás és az értékesítési tevékenység visszásságainak, illetve azoknak a visszásságoknak, amelyek a terv teljesítéséhez kellő feltételek gyenge előkészítéséből származnak. Az a tény, hogy az ellátás mechanizmusa nem elég gördülékeny és hogy a gazdasági szerződés még mindig nem vált a termelési fegyelem hatékony eszközévé, kitűnik a konkrét helyzetekből is, így a mezőgazdasági vezérigazgatóságnak alárendelt egységekben a nyersanyagokra a szállítókkal még nem véglegesítették a szerződéseket, a gyergyószentmiklósi Partizán helyiipari vállalatban az évi ellátási tervnek 20 százalékára most van folyamatban a szerződéskötés, a szükséges anyagoknak közel 50 százalékára pedig még ez sem történt meg. Fokozottabb figyelmet kell fordítani azoknak a termékeknek a leszerződésére, amelyeket exportra szántak, annál is inkább, mert egyes egységekben a szerződések volumene nincs összhangban az exportszállítási tervfeladatokkal. A megyei fa-, fém- és vegyipari vállalatokban a januári tervre nincs szerződés, a többi helyi ipari egységben pedig az év folyamán exportra szánt termékeket még nem szerződték le teljes egészükben. Hasonló a helyzet a vlahicai vasüzemben, a székelyudvarhelyi készruha- és cérnagyárnál, valamint más ipari egységekben. A kialakult visszás helyzet kedvezőtlenül befolyásolja a feladatok tervszerűsítését, de ugyanakkor káros kihatással van a tervteljesítés ütemességére is. Az említett okokból már január első két dekádjában is lemaradásokat jegyeztek be a szürke nyersvas, bükkfűrészáru, a kötöttáru, a cérna és más termékek előállításában. Még egyszer hangsúlyozni szeretnénk, hogy a tervfeladatok évnegyedenkénti, illetve havonkénti aránytalan elosztása káros következményekkel jár. Elsősorban nem teszi lehetővé a második váltás általánosítását és a harmadik Váltás kiterjesztését azokon a munkahelyeken, ahol erre egyébként lehetőség volna. Az év bizonyos időszakaiban a termelő kapacitásokat csak részben tudják kihasználni, ez pedig az önköltség indokolatlan felduzzasztásához vezet, általában kedvezőtlen kihatással van a gazdasági hatékonyság növelésében. Szükségesnek tartjuk, hogy a közgyűléseken bírálati szellemben vizsgálják felül az említett fogyatékosságokat és határozott intézkedéseket foganatosítsanak kiküszöbölésükért. Annál inkább szükséges ez, mert a tervfeladatok ütemes teljesítése a leghívebben tükrözi a gazdasági tevékenységben meghonosított egyensúlyt és biztonságot, végső fokon, az ésszerű belső szervezést, a gyártás reális programálását és következésképpen, a zökkenőmentes gazdasági tevékenységet. Éppen ezért most, amikor még csak rövid idő telt el az év megkezdésétől, sokkal igényesebben és következetesebben kell törekedni az év negyedi, havi, dekádonkénti feladatok ésszerű és kiegyensúlyozott megosztására. Ezt a követelményt tiszteletben kell tartani minden egyes ipari egységben. A szakszervezetek és a KISZ- szervezetek a pártszervezetek irányításával határozottan kell hogy törekedjenek arra, hogy a dolgozók bizottságai, a vállalatok vezetőségei megfelelő feltételeket teremtsenek a tervfeladatok ütemes teljesítéséhez, minden vonatkozásban. A zárszámadó közgyűlések és tanulságaik (Folytatás az 1. oldalról) panasszal hozzáforduló mtsz-tagok kéréseit? Ezen a téren sajnos vajmi keveset tettek, ellenkező esetben kevesebb panasz érkezne a termelőszövetkezetek szövetségéhez, más felettes szervekhez. A fennálló fogyatékosságokért a felelősség nemcsak az ellenőrző bizottságokat terheli. Hibás maga a megyei szövetség is, mert nem támogatta kellő mértékben ezeket a fontos szerveket, nem irányította kielégítő módon tevékenységüket, nem hívta fel figyelmüket azokra a jelenségekre, amelyek gyakran előfordulnak. Végetértek az mtsz-közgyűlések, a tagság megválasztotta az új vezető szerveket, ezzel egyidőben az ellenőrző bizottságokat is. Úgy véljük, rendkívül hasznos lenne, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetsége minél előbb — lehetőleg kisebb körzetekben, a szövetkezetközi társulások keretében — összegyűjtené az újonnan megválasztott ellenőrző bizottságokat és alapos kiképzésben részesítené őket. Ezek a kiképzések természetesen nem szabad egyetlen alkalomra korlátozódjanak. Az sem lenne érdektelen, ha a felkészítőket tartó szakemberek — a helyi sajátosságokra alapozva — ellenőrzési program összeállításával segítenék a bizottságokat, mintegy irányt szabva nekik, felhíva figyelmüket olyan területekre, amelyek eddig ilyen vagy olyan okokból kifolyólag kívül estek tevékenységi körükön. Az idei közgyűlések bizonyságai annak, hogy termelőszövetkezetünk tagsága, a közügyek intézését illetően is, egyre érettebbé válik, következetesen él a szövetkezeti demokrácia biztosította jogaival, figyelemmel hallgatja és hozzáértéssel vitatja meg választott szerveinek jelentéseit, hoz döntéseket. Ebben az összefüggésben méltán várják el mindezt azoktól, akiket az ellenőrzés feladatával ruháztak fel, hogy a legnagyobb hozzáértéssel és felelősségtudattal végezzék a rájukbízott feladatokat. (Folytatás az 1. oldalról)zönséghez, és a megyéhez, elvégre bennünket kellene reprezentálnia, azonnal meg kell találni a lehetőséget — nem is a lehetőséget, azt a személyt, aki a Hargita együttest, de csak az együttest vezesse, irányítsa, és természetesen feleljen érte. A Népi Alkotások Háza egy éven át az együttes szakirányítóival tartotta a kapcsolatot, és adott nekik segítséget. Mint két intézmény között ilyesmi kapcsolat nem is létezhetett, tehát túl azon, hogy a Hargita együttes élére egy megfelelő képzett szakember kerül, aki a megye művelődési életében is döntőképes, a mi kapcsolataink is — főleg szakmai vonalon — intézményi szintre emelkednének. KOVÁCS DÉNES: Megalakulása idején ,az első két hétben, felkértek, hogy a megyének olyannyira fontos együttest indítsak útba. Csináltam egy plakátot, elkészítettem a székely ruha kosztümtervét, és ezzel be is volt fejezve részemről. Volt szó arról is, hogy díszletet-dekorációt készítünk, de arra már nem jutott pénz. Az én elképzelésem szerint a Hargita együttes kosztümjének autentikusnak kell lennie, tehát hogy egyrészt megfeleljen annak a néprajzi területnek, amelynek a táncát vagy táncait színpadra viszik, másrészt pedig a színpadon jól kell mutatnia, érvényesülnie. A felcsíki táncot táncolták, annak kosztümjét készítettem el, a többinek a kivitelezése máshol történt, nem is a megyében, de kölcsön is kértek kosztümöket. Én szerintem az együttes létrehozása időszerű volt már, de egy bemutató műsort nem lehet kiérleletlenül színpadra vinni. Gyakorlatilag mi történik most is ? Betanítják a táncot, de hiányzik a kosztüm, a világítás, a dekoráció, hiányoznak a színpadkép ugyancsak fontos elemei. Nyilvánvaló, hogy sosem állnak ki kosztüm nélkül, de az a bemutatott tánchoz, illetve néprajzi zónához nem illik. Például a marosszéki forgatást ugyanabban a kosztümben táncolták végig, mint amiben a csíki táncokat. Úgy tudom, hogy új bemutatóra készülnek. Ezidáig az új kosztümökről nem hallottam. ANTAL MIKLÓS: Ott bábáskodtam magam is az együttes születésénél. Kész anyaggal kellett kiruccannunk, új anyag felgyűjtésére azonban a rövid idő miatt nem volt lehetőségünk. Ezért igyekeztünk a kész anyagot úgy tálalni a színpadon, hogy újnak tűnjék, és megfeleljen a félhivatásos együttes kapacitásának. Az akkor bemutatott műsor jóval később érett be, és érte el az általunk óhajtott hatást. Ami ugyanakkor azt igazolja, hogy egy bemutatónak a megmunkálására hosszabb időre van szükség, és csak közös összefogással lehetséges, de nyilvánvalóan szükség van egy olyan emberre, aki az egészet össze tudja fogni. A tánckar amatőr, nyolc órát ledolgoznak az emberek, a legtöbb esetben a munkából egyenesen a próbákra mennek. Ilyen körülmények között a lehető legtöbbet tudtunk elérni, ami a műsor színvonalát illeti. Megoldásra vár a tánckar helyzete. Járok velük kiszállásra, táncolok is, más kérdés az, hogy a segítséget milyen minőségemben adom, mint táncos az együttesben, vagy mint a Hargita megyei Népi Alkotások Házának a táncszak irányítója. A bemutatóra egy marosszéki román táncot magam készítettem el egyedül, két kettőst pedig Toró Emillel. A most készülő műsorhoz felkértek, hogy segítsem az együttes táncmesterét, Toró Emilt, az új táncanyag felgyűjtésében. Nekünk, a Népi Alkotások Házának, kész anyagunk felgyűjjtve — lefilmezve vagy könyvben kiadva — még nincs, jóváhagyás alatt van két tánckiadványunk, a Kosz Szilveszteré és az enyém (a felcsíki táncok témás feldolgozása, és egy táncgyűjtemény), ezért a helyszínen gyűjtünk, Sófalván, Korondon, illetve Peteken és Salamoson. GÁL ÁRPÁD: Novembertől hírlik, de már az együttes megalakulásakor szóba került, hogy magam venném át az együttes vezetését. Tény az, hogy a Hargita együttesnek nem egységes az irányítása. Ebből adódik, hogy nézeteltérések vannak az együttes tagjai között, hiányzik az egyöntetű, emberi-művészi fegyelem — különösen a zenészek körében, a felelősségtudat. Hajtják a kiszállást, a pénzügyi mutatók teljesítéséért, ez pedig a művészi színvonal rovására megy. Kevés módosítással ma is ugyanazt a műsort adják, amit a bemutatóra, 1970 december 10-én mi készítettünk. A másik nehézség, amivel szembe kell nézni: a zenekar nem teljes ma sem, 8-9 zenekari tag van a 11 helyett. Itt nyilvánvalóan közrejátszik az a körülmény is, hogy nem tudnak megfelelő életfeltételeket biztosítani a szakembereknek. Zeneileg foglalkozom az együttessel, és állítom, hogy néhány kiváló, tehetséges muzsikus mellett, a meglévő kevés nem felel meg a követelményeknek. Talán még rosszabb a helyzetük — nem a műsor színvonalát értem ezalatt, hanem az emberanyagot —, mint a megalakuláskor volt. Új felvételi vizsgát kellene azonnal meghirdetni, meg kellene teremteni a feltételeket, és komoly szakemberektől megrendelni az új műsoranyagot. Vagyis távlatot kellene adni az együttes munkájának a kibontakoztatására. Milyen legyen ez a műsoranyag? Már a kezdet kezdetén elsődleges cél volt, hogy ezek az úgynevezett kisegyüttesek az illető megye és folklórzóna legeredetibb és legszebb zene-tánc-viselet-szokás anyagát, hagyományát kutassákgyűjtsék fel és vigyék művészi szinten színpadra. Gazdag folklórhagyománnyal rendelkezünk, ez nem vitás, ami jó alap arra, hogy az együttes életképessé váljon és betölthesse hivatását. Egyelőre minden műkedvelői szinten történik. Amit én hiányolok tehát: a keret, amelybe beépítődne és beilleszkedne az előadás. Hiányzik a sajátos jelleg, a jellegzetesség. Mi lenne az a vezeték, amelyre felfűzhetnénk egyegy teljes, új műsort, de úgy, hogy annak íze, sava-borsa legyen, mondanivalója. Megyénk sajátos folklórzónáiból kellene az egyes műsoranyagokat kiválasztani, és a helyi szokásoknak megfelelően egy témakörhöz csoportosítani azokat. Mi kellene tehát? Helyiség (próbaterem, színpad), emberanyag, nagyobb anyagi alap és okos gazdálkodás, és több lelkesedés, több hozzáállás és odaadás a hivatásos tagok részéről, amit talán a műkedvelőktől leshetnének ők el. Akik a Hargit együttes születésénél bábáskodtak A politikai nevelőmunka hatékonyságának fokozásáért (Folytatás az 1. oldalról) problémáival kapcsolatban. Elő kell segíteniük az ideológiai-politikai nevelőmunka tartalmi színvonalának emelését és hatékonyságának fokozását. — Mit tettek annak érdekében, hogy a kabinetek és a tájékoztató dokumentációs központok tevékenysége minden szempontból megfelelő legyen? — Azért, hogy az itt kibontakozó tevékenység ne legyen alkalomszerű és formális, hanem konkrétan segítse a politikai nevelőmunkát, mindenhol havi programot készítenek, amelyben előirányozzák a kabinet keretében tartandó elméleti vitákat, politikai előadásokat, megbeszéléseket és minden más tevékenységet. Igen fontos feladat a megfelelő dokumentációs alap biztosítása. Itt gondolok a párt- és állami dokumentumokra, Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédeire és műveire, az ország, a megye valamint az illető helység gazdasági, társadalmi, kulturális életét tükröző tájékoztató anyagokra, grafikonokra és más szemléltető eszközökre. Természetesen az is szükséges, hogy a kabineteket lássuk el megfelelő audiovizuális szemléltető eszűzökkel, készülékekkel. — Hogyan segítik a frissen megszervezett kabineteket ? — Azért, hogy az üzemekben, intézményekben, iskolákban lévő kabineteket segítsük, tapasztalatcseréket szervezünk, népszerűsítjük többek között a gyergyószentmiklósi városi pártbizottság irányításával működő kabinet, a székelyudvarhelyi készruhagyár, a maroshévízi, a Csíkszeredai líceumok pártszervezetei által megszervezett kabinetek eredményeit. Az intézmények, vállalatok, községek pártbizottságainak nagyobb kezdeményezőkészséget kell tanúsítaniuk, hogy mindenhol konkrétan és mielőbb rátérjenek e kabinetek megszervezésére, hatékony működtetésére. i Szent Lukács viszontagságai" Nem a bibliabeli apostolról van szó, csupán a Franz Hals által festett képmásáról, amelyet a moszkvai múzeumból elloptak — és a film a „visszatéréséig“ lejátszódó eseményeket mondja el. Anatoli Bobrovszkij filmje kalandfilm, krimi. A műfaj minden szükséges kellékével, tartozékával rendelkezik: bonyodalom — a lehető legnagyobb —, nyomozás, menekülés autón, gyalog, miközben a rendkívül hozzáértő és mindenre kiterjedő nyomozás egyre szűkebbre vonja a kört, míg végülis a banda lebukik, a tolvaj kézrekerül és a kép újra visszajut a múzeum tulajdonába. A SZENT LUKÁCS VISSZATÉR, hogy úgy mondjam, se nem jobb, se nem rosszabb a hasonló filmeknél. Itt-ott ugyan esetlenebb, naivabb, dehát gyakorlat kérdése az egész. Egy dologban azonban feltétlenül kiemelkedik a krimik népes táborából, ez pedig a főhős, a bűnöző Karabanov alakjának a megrajzolása. Karabanov figurája a tipikus bűnözőé, a Dosztojevszkij-hőshöz áll a legközelebb. A társadalom mélységeit, hogy ne mondjuk söpredékét, a gátlástalan gazembert jeleníti meg VLADIMÍR DVORZSECKIJ Karabanov alakjában. Bűnöző, a dosztojevszkiji értelemben. Nem a társadalmi, gazdasági tényezők teszik azzá, hanem lelki sivársága, degeneráltsága. Hogy úgy mondjam, ebben „kevesebb“ a dosztojevszkijibűnöző típusnál, amelynek életébe a gazdasági, társadalmi, családi problémák is döntően belejátszódnak. És mindig fennáll a katarzis, megtisztulás lehetősége, még ha erre nem is kerül sor. Tévedés ne essék, Karabanovot nem akarom a dosztojevszkiji hősökhöz mérni, de feltétlenül észre kell vennünk a típus rokonságát az előbbiekkel. Vladimír Dvorzseckij is érzi ezt a típusrokonságot és él is a lehetőségekkel, ezért tud alakítása több lenni a mindennapi, megszokott krimi hősöknél, tucat bűnözőknél. MOLNOS LAJOS Filmlevél Falusi könyvhónap (Folytatás az 1. oldalról) fősorban a községi, falusi könyvtárak, könyvesboltok hivatottak, alkotó hozzájárulásukkal, megvalósítani, de elengedhetetlenül szükséges a művelődési otthon, a községi KISZ-bizottság, községi nőbizottság, a termelőszövetkezetek vezető tanácsának melléállása is. A Falusi könyvhónap rendezvényeit három fő témakör szerint csoportosítjuk: TÁRSADALMI-POLITIKAI KÖNYVEK NAPJAI, JELENKORI IRODALOM NAPJAI ÉS MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVNAPOK, melyek változatos irodalmi estek, könyvismertetők, szimpozionok, szavalóestek, tematikus könyvkiállítások, könyvstandok szervezésére adnak lehetőséget. Még nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a hagyományos író-olvasó találkozókra, hogy a vita következtetései mind az író, mind az olvasó számára áldásosak legyenek. Ebből a szempontból különös haszonnal járna a falusi viszonylatban alig alkalmazott vitaestek szervezése a legjobb olvasók részvételével, melyek tárgykörét épp az 1971-es könyvkiadási termés képezné, elsősorban azok a könyvek, melyek korunkról szólnak. Mert indokolatlanul nagy még, különösen falusi viszonylatban, a tartózkodás, az idegenkedés a kortárs irodalom iránt. Nem a klasszikusok népszerűségének rombolásáról van itt szó, csupán arról, hogy korunk szellemét, világát bevinni az emberek tudatába lehetetlen épp azoknak a műveknek mellőzésével, melyek életanyagukat épp napjainkból merítették. Jelen írás köszöntőnek indult, nem is akar ünneprontó lenni, de úgy véljük túl kell lépnünk bizonyos(sajnos ezekre is a tradicionális jelző talál) illúziókon, itt és most, az ünnep előtt, azért, hogy amit a könyvért, az olvasó mozgalomért teszünk — végképp nagyobb intenzitással — valamelyest eredményes legyen. Tagadhatatlan, hisz aki nyitott szemmel jár, meggyőződhet, hogy a szocializmus éveiben a falu művelődési élete óriásit lépett előre. És mégsem lehetünk elégedettek, ami a könyvnek a falu felé irányuló útját és a könyvigénylését illeti. Elgondolkoztató, hogy 1971-ben megyénk falvaiban az egy főre eső könyvvásárlás 5,61 lej, hogy a megyei átlagon belül ez az összeg igen sok helyiségben nem éri el a 2 lejt. Elgondolkoztató, hogy a falusi könyvtárak olvasótábora csökkenő tendenciát mutat. Nyilvánvaló, hogy a könyvpropaganda gyengeségei mellett (ez az állítás egyformán érvényes könyvtárosra, szövetkezeti könyvterjesztőre) az ügyben a könyvkiadás is ludas. Mert addig, míg a magyar nyelven is kiadó vállalatok kiadási ígéreteiket csak harmadrészben váltják be, addig a könyvválaszték igény szerinti biztosítása csak utópia. Persze az okfelsorolásban itt nem állapodhatunk meg. A könyvelárusító is, a könyvtáros is többet kell tegyen. Többet kell tegyen elsősorban az ifjúságért, de általában a felnőtt lakosság olvasási kedvének felkeltéséért, irányításáért. A könyvek birodalmát senki sem hódítja meg egyszerre. Türelmet, kitartást igénylő ostromra van szükség. Az elképzelések megfogalmazására, véghezvitelére pedig ki más hivatott, mint a könyvtáros és a falu értelmisége. A Falusi könyvhónap csak jelképesen szorítkozzon február hónapra. Szakítsunk a népnevelésünkre annyiszor visszavágó, csökönyösen viszszatérő kampányszerűséggel. Egyébként is 1972 a könyv nemzetközi éve. A KÖNYVET MINDENKINEK jelszó hassa át tevékenységünket ; ez a humánus kezdeményezés késztesse az arra hivatottakat a könyvvel végzett munka rendszerességének megalapozására. Mert van mit tenni ! Erre hívta fel figyelmünket pártunk Központi Bizottsága, személyesen NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, amikor a politikai, ideológiai, kulturális nevelő tevékenységünk eredményeit, hiányosságait számbavette. MEGJELENT A 1972. januári száma A TARTALOMBÓL Rácz Győző: Könyv és társadalom. • Jakó Zsigmond: Könyv és könyvtár művelődéstörténetünkben • Dankanits Ádám: XVI. századi olvasmányok • Lászlóffy Csaba: ,.Végemlékezet“ (vers) • Semlyén István: Bibliotéka és tudomány • Gáti Ernő: A romániaiság szociológiai alapvetése. • Gáli János: Tanulságos ..lapok a múltból“ • Páskándi Géza: Tornyot választok (dráma, 1911 felvonás) • Pomogáts Béla: Beszélgetés Kós Károllyal • Mikó Imre: A pulton Innen és túl • Walter Roman: Tudomány és hatalom • Gábor Dénes: Fémfólia és az olvasás jövője • Robert Escarpit: Könyv és tömegkommunikáció • Demény Dezső: Fordítógép, nyelvészet, kommunikáció • Theodor W. Adorno: Írásjelek • Hat történész Amerikáról • Koch Ferenc: A Hét természettudományos írásai • Boné Gyula: Az újjáéledt Misztótfalusi Kis Miklós • Zsakó János: Tények és feltételezések. Téka, Látóhatár, Levelek a szerkesztőséghez. A nap rejtvénye 1920 február 1-én elhunyt neves magyar festőművész nevét találjuk meg a függ. 15. sz. sorban. A vizsz. 30 város, ahol tanulmányait végezte, a vizsz. 1. főműve, a függ. 4 és 12. pedig másik két híres alkotása. VÍZSZINTES: 7. Alkotó. 8. Varsági település. 9. Skálahang. 10. Ipari növény. 13. Posztóféle. 15. Fürdőváros Belgiumban. 17. Sportoló is teszi. 16. Fekszem, heverek — románul. 19. Nem így ! 20. Középen vívsz ! 21. Tajték. 22. Pánsíp románul. 23. Essen! 25. Kevert tea. 27. Napoleon híres tábornagya. 28. Északi folyónk. 29. ááááá! FÜGGŐLEGES: 1. Márvány torzójáról híres görög sziget. 2. Tokiót is érintő japán folyó. 3. Minősítés. 5. Kiadói mértékegysége. 6. Nátriumklorid. 11. Híres művésztelep ténykedett a hazai városban; ennek művészei ismerték fel valójában függ. 15. értékes teljesítményét. 14. Némelyik növény virágzata ilyen. 16. Díszmadár. 24. Titus Popovici egyik regényének eredeti címe. 26. A jelenkori tudományos kutatások egyik fő célpontja (névelővel) 31. NS 32. Román kérdőnévmás. 33. A lóerő ismert angol rövidítése. MEGFEJTÉS: — január 30. Az idézet folytatása (vizsz. 1. függ. 13 és vizsz. 19-br.n).. . monumentumoknak kellnt volna neveznie ezt a remek kötetet Vizsz. 14. Leonida 19. Venturiano. 42. Az elveszett levél. 5 A viharos éjszaka. Függ. 25. Megtorlás. 1972. FEBRUÁR 1. KEDD 1972 Február 1, kedd Napkelte: 7,36, -nyugta: 17,24 Holdkelte: 19,16, -nyugta: 8,21 Az évből eltelt 31 nap, hátra van még 335. ÉVFORDULÓK: — 1868-ban született Ștefan Luchian festőművész. — 1949-ben halt meg N. D. Cocea író és újságíró. HETIVÁSÁR: Székelyudvarhely, Gyergyóditró. ÁLLATVASAR: Gyergyóditró (február 1—2). TELEVÍZIÓ FEBRUÁR 1. KEDD 9 00 — Telex. 9.05 — Tévéiskola. 10.00 — Orosz nyelvlecke (I.) 10,30 — Otthonunk. 11,10 — David Copperfield — folytatásos film. Az első rész ismétlése. 12,00 — Hiradó. 17,30 — Előzetes. 17,35 — Beszéljünk helyesen románul. 17 50 — Népzene. 18.00 — Enciklopédia tanulóknak. 18,25 — Dokumentumfilm. 18,50 — Martha Kessler énekel. 19,15 — Hirdetések. 19,20 — 1001 este (Mighty Mouse kalandjai). 19,30 — Híradó. 20,00 — Színházi est. 21,50 — Weber — Felhívás a keringőre. Az olasz televízió egyesített zenekarának előadásában. 22 10 — Utazás a Föld körül — Sanghaj, 22.30 — 24 óra. RÁDIÓ A MAROS VÁSÁRHELYI STÚDIÓ MŰSORA FEBRUÁR 1, KEDD Magyar nyelven : 6—6,30 — Kalendárium: A petróleumipari munkások 1933-as februári sztrájkja. „Szeretném bejárni a földet“ — könnyűzene összeállítás. Ipari krónika : Az idei szerződéskötések befejezéséről és a munkavédelem időszerű kérdéseiről. 18—19.30 — Hírek, tudósítások. Rádiószínház : Részleteket közvetítünk Horia Lovinescu : ,,A Béga nővérek“ című színművéből, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház művészeinek előadásában. MOZI FEBRUÁR 1. KEDD CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Szent Lukács visszatér. Színes, szélesvásznú szovjet film. Előadások kezdete : 11, 14 16, 18, 20. CSÍKSZEREDAI Hargita : A szabadság pillanatai Szélesvásznú bolgár film. Előadások kezdete : 10, 15, 17, 19. SZÍ.KELYUDVARHELYI Homoród : Simon Bolivar. Színes, szélesvásznú spanyol-olasz film GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa: Farsang. Román film MAROSHOVIZI Caliman : Zoszja. Szélesvásznú szovjet film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás: A magas fal. Csehszlovák film. BORSZÉKI Borszék : Déltengeri országok Színes német film. BORSZÉKI Forrás : Lányok köztársasága. Lengyel film TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Vitéz Mihály (I-II rész). Színes szélesvásznú román film . BALÁNBÁNYAI Bányász : Pooley közlegény esküje Német film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Csak egy telefon. Magyar film. LÖVITEI filmszínház : Tick... tick... tick... Színes amerikai film. PARAJDI filmszínház : Slvly, az elefánt Angol film. GALÓCÁSI Fenyő : Nagyapó, Kiliján és én. Csehszlovák film. HODOSI filmszínház : Felderítésen történt. Szovjet film. DITRÓI filmszínház : Hogyan robbantottam ki a második világháborút? (I-II. rész). Lengyel-szovjet film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház: Holtszezon (I-2 rész) Szovjet film. CSIKSZENTDOMOKOSI filmszínház : összeesküvők bukása. (1—11. rész) Szovjet film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : Zöld láncocskák Szovjet film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : A neretvai csata. (I—II. rész). Színes jugoszláv film CSÍKSZENVSZI filszínház : szerelmesek. Szovjet film. Tudomására hozzuk az érdekelteknek, hogy id. Rátz István nyugalmazott ref. lelkészt f. hó 2-án du. 16 órakor a református templomból (Petőfi utca 51) helyezzük örök nyugalomra a Csíkszeredai új temetőben. A gyászoló család