Hargita, 1976. július (9. évfolyam, 49-74. szám)
1976-07-01 / 49. szám
Papíron a gépek mellett A termelés, a munkatermelékenység s általában a gazdasági hatékonyság növelése nagyban függ a vállalatokban kidolgozott műszakiszervezési intézkedések eredményességétől. Ezeknek az intézkedéseknek nem utolsósortban oda kell hatniuk, hogy az erők ésszerűen legyenek hasznosítva, illetve azok túlnyomó többségét a közvetlenül termelő részlegeken foglalkoztassák. NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságánál ez év május 12—13-án megtartott munkatanácskozáson elhangzott beszédében értékelve azt a tényt, hogy a többlettermelésnek csaknem 90 százalékát a munkatermelékenység révén értük el, a következőket hangsúlyozta : „Itt is vannak még tartalékaink, amelyek főleg a jó munkaszervezéstől, a szakképzettségtől, a nem produktív személyzet csökkentésétől függnek... Egész sor intézkedést határoztunk el annak érdekében, hogy egy részét a nem produktív személyzetnek — amely egyes vállalatokban eléri a 25 százalékot is — áthelyezzük a közvetlen termelésbe. Úgyszintén szükséges, hogy gondoskodjunk a teendők megfelelő normázásáról valamennyi szektorban, beleértve a szolgáltatások szektorát is. Ezúton lényegesen csökkenthetjük a nem produktív személyzetet, kiképezve az embereket és biztosítva a szükséges munkaerőt a termelőkapacitások intenzív kihasználásához. Ezúton jelentős többlettermelést érhetünk el". Pontos, konkrét útmutatások, amelyeknek a valóraváltásáért eddig is tettünk, de a jövőben még következetesebben, még határozottabban kell cselekednünk. Az 1973. márciusában érvénybe lépett 162-es Törvényerejű Rendelet alkalmazásának eredményeként megyénkben az ügyviteli szolgáltatási, tehát a nem produktív személyzet 28,8 százalékkal csökkent. E törvénykezési eszköz alkalmazása nyomán nemcsak hogy csökkent a tisztviselői, kisegítő és szolgáltatási személyzet száma, hanem ugyanakkor tág lehetőség nyílt a felszabadult személyek közvetlen termelő munkára való áthelyezésére is, így a műszaki-gazdaságiügyviteli és szolgáltatási személyzet és a munkások közötti arány 12,47 százalékról 9,03 százalékra csökkent. Utólag az új létesítmények üzembe helyezése, valamint a meglévők fejlesztésének eredményeként ezt az arányt 9,29 százalékban határozták meg, de ezzel szemben a tényleges arány 9,11 százalék, amit pozitív tényként kell elkönyvelnünk. Nevezetesen arról van szó, hogy a pártszervek és -szervezetek, a kollektív vezetőszervek következetesen törekedtek a különböző személyzeti kategóriák közti helyes arány biztosítására. Ezt tükrözi az is, hogy a munkások összlétszámának közel 80 százaléka közvetlenül a termelő részlegeken dolgozik. De az is igaz, hogy ez az arány egyes vállalatokban még nem minősíthető kedvezőnek, így például a Tejipari Vállalatnál a szóbanforgó arány 56,1, a helyiiparnál 66, a Csíkszeredai Traktoralkatrész Gyárnál 69,6 százalék. Ezeknél az egységeknél hasznos lenne tanulmányozni a jelenlegi helyzetet és annak függvényében olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek hozzájárulnának a személyzet összetételének a megjavításához. Nemrégiben, a Gazdasági- Társadalmi Tevékenység Megyei Munkásellenőrzési Tanácsának szakemberei a megye 57 egységében ellenőrizték a személyzet szerkezetét. A felmérések során fény derült jónéhány fogyatékosságra, visszásságra, így például 14 egységnél kitűnt, hogy olyan személyek is vannak, akiket a munkások javadalmazási pénzéből fizetnek és akik ügyviteli munkát végeznek. A balánbányai Bányaipari Vállalatnál, a Hargita bányavállalatnál, a csíkszentsimoni Sör-, Szesz- és Keményítőgyárnál, a Megyei Helyiipari Vállalatnál, a Megyei Építkezési-Szerelési Vállalatnál stb., 172 személyt munkásként javadalmaznak, de ezek ténylegesen éjjeliőri (70 százalék), könyvelői, gépírói, könyvtárosi és egyéb ügyekkel foglalkoznak. Azokban az egységekben, ahol szerződéskötési és felvásárlási tevékenységet is folytatnak (mint például a Húsipari-, vagy a Tejipari Vállalatnál és másutt) viszonylag jelentős azoknak a személyeknek a száma, akiket az úgynevezett „kereskedelmi dolgozók" kategóriába soroltak be, de akik valójában számítói, áruátvételi, áruszakértői, számlázói munkakörben dolgoznak. E személyzeti kategóriának a létezését törvényes előírások szabályozzák, de az illetékes fővállalatok nem állapították meg az idesorolhatók számát. Néhány vetületére utalunk a személyzet elosztásának, illetve hasznosításának. A vázolt fogyatékosságokból kitűnik, hogy sokkal határozottabban kell fellépni annak érdekében, hogy minden dolgozó a beosztásával szorosan összefüggő tevékenységet fejtsen ki, és azért legyen javadalmazva, amiért alkalmazták. Mert a termelés sorsa nem az irodában, hanem a gépek mellett dől el. Hancu Eugen Kitüntetett pedagógusok Tegnap a Tanítók Napja alkalmából rendezett ünnepségeken kitüntették megyénk több pedagógusát, akik hoszszas oktató-nevelői tevékenységük során értékes módon hozzájárultak az ifjú nemzedék pártos, hazafias szellemű neveléséhez, megyénk magyar és román fiataljai testvériségének ápolásához és elmélyítéséhez, pártunk oktatásfejlesztési politikájának valóra váltásához. Kitűnő nevelő címet adományoztak a következő elvtársaknak: Albert Rozália, a fiatfalvi óvoda igazgatója, Viţă Aurelia, a vaslábi általános iskola tanítónője, Simon Erzsébet, a lövétei általános iskola tanítónője, Kovács János tanár, a Megyei Pionírtanács szakirányítója, Hajdú Ingeborg, a Csíkszeredai 1. számú reál-humán líceum tanára, Grecu Elena, a Csíkszeredai 2. számú reál-humán líceum tanára, Nagy Lajos, a székelyudvarhelyi gépészeti Iskolaközpont oktatómestere, Suciu Petre, a toplicai gépészeti Iskolaközpont oktatómestere, Koppándi Jenő, a Csíkszeredai Gyermekotthon tanára, Măcelar Ludovic tanár, a székelykeresztúri reálhumán líceum aligazgatója, Balázs László, a köröndi általános iskola tanára, Csata Ambrus, a gyergyószentmiklósi gazdaság-könyvelési és kereskedelmi líceum tanára, Marcu Maria, a toplicai reálhumán líceum tanára. Érdemfokozatot adományoztak a következő elvtársaknak : Bálla Aranka, a Csíkszeredai 5-ös számú óvoda óvónője, Lakatos Éva, a székelyudvarhelyi 1-es számú óvoda óvónője, Todor Etelka óvónő, a balánbányai 2-es számú óvoda igazgatója, Balázs Viola, a kászonjakabfalvi óvoda óvónője, Bertalan Zsuzsanna, a Csíkszeredai reál-humán líceum tanítónője, Péter Margit, a székelyudvarhelyi pedagógiai líceum tanítónője, Labanc Irén, a hollósarki 2-es számú általános iskola tanítónője, Szávai Márton tanító, az énlaki általános iskola igazgatója, Roman Aurel tanító, a péntekpataki (Tölgyes) 8-as számú általános iskola igazgatója, László János tanító, az újfalusi (Oklánd) általános iskola igazgatója, Pop Ana, a tulsóvizi (Tölgyes) 6-os számú általános iskola tanítója, Kánya Gyula, a Csíkszeredai 1- es számú reál-humán líceum tanára, Boros Éva, a székelykeresztúri 1-es számú általános iskola tanára, Borbély István, a székelykeresztúri gyermekotthon tanára, Antal Pál, a gyimesközéploki általános iskola tanára, Száva Antal tanár, a megyei tanfelügyelőség tanfelügyelője, Zsigmond András, a székelyudvarhelyi dr. Petru Groza reál-humán líceum tanára, Nagy Zoltán tanár, a gyergyószentmiklósi sportiskola igazgatója, Gencsy Izabella, a toplicai 8-as számú általános iskola tanára. KIHA Hogy is állunk azokkal __ a székely leányruhákkal? Úgy — mondja Szőke Eszter, a székelyudvarhelyi Cérnagyár szakszervezeti bizottságának elnöke - hogy mire elkészültek (szépek, tessék megnézni, rendben van mindahány), a kórus felbomlott. Ki hordaná akkor ? ... Némelyek azt bizonygatják, hogy az emlegetett leánykórus, ha valaha is létezett, olyan halk volt, hogy képtelenség emlékezni rá. Szóval, mint a staffírung, amit mindig jóelőre elkészítenek, de mondom, mindig a jövendőkre, olyan ez a ruhakészlet is. Hagyjuk most a számvetést. Azazhogy mi van a cérnagyárban, a műkedvelésnek milyen lehetőségeit pártolják fel ? Egy ilyesfajta felmérés a VÁS! azért is csalóka lenne, mert sok helyütt városon a klub vagy a művelődési ház, falun pedig a „kultúr" életének fő érve a felsorolás. Akkor már inkább azt próbáljuk meg közösen kifürkészni, mi szükség lenne a székelyudvarhelyi Cérnagyárban a műkedvelő mozgalom feltámasztására. Kérdeztünk már az alkalomból végletesen fogalmazva is : egyáltalán szükséges-e a kórus, a tánccsoport stb felélesztése ? Szőke Eszternek föltétlen igaza van, amikor azt állítja, hogy a lányok szívesen lépnek színpadra. Ez a szokás természetszerűen a gyárnál is régebbi. Lám, Zetelakán tánccsoport alakult, cérnagyári lányokból. Fenyében a színjátszást pártolták fel, szintén a lányok. A műkedvelés, az önművelés tehát létezik, és a kettő esetünkben majdnemhogy ugyanazt jelöli, szándékait és eredményeit nézve. Csak éppen a színhely tolódik el, a kibontakozás kerete más. De csupán a gyár szempontjaiból. Mert bizony a lányok továbbra is a megszokott, a falunyi közönség előtt lépnek fel, az ismert művelődési otthonban. S ha úgy vesszük, hogy ez a tevékenység is emberért való, úgy semmit nem kell sajnálnunk. Azért nem zártuk teljesen a kört. Ha a gyári munkaközösség nagyobb része ingázik, estéit tehát otthon és a falu művelődési otthonában éli, mi más mód mégis a hozzászólásra a kérdésben? Valahogyan így : háromszáz férőhelyes leányotthont adtak át rendeltetésének néhány évvel ezelőtt. A viszonylag új otthon a készruhagyári lányok számára is szállás. - A mi lányainkat nem próbáltuk bevonni a műkedvelésbe - mondják a cérnagyárban. S bár a múlt évben három alkalommal is szerepeltünk az otthonban (szólótánc, ének, vers, ismeretterjesztő-nevelő előadás) a lakók voltak a közönség. Ennyi. íme hát a lehetőség ! A városba szakadt, és az otthonban lakó lányok a maguk művelődésére, szórakozására megszervezhetnék a csoportokat, hisz az ingázók a fáradtságot is feledve általában eljárnak a faluban a megszokott terembe. És beszélünk a szabad idő hasznos eltöltésének módjáról, a nevelés és az önnevelés fontosságáról, a művelődés és az önművelés érvényéről. Akkor meg miért ez a kihagyás ? . ... Oláh István Fogyasszuk, de.. Nem vagyunk a napraforgó, a tökmag, a pattogatott kukorica fogyasztásának minden áron való ellenzői. Fogyasszuk jóízűen, de keressük meg hozzá az illő helyet és az illő alkalmat. Illetlenség napraforgó vagy tökmag héjával teleszemetelni az utcákat, a parkok sétányait. Időnként azt sem árt megnézni, mit veszünk a fogaink közé. Ehhez azt is tudni kell, hogy jelenleg városi néptanácsaink megvonták a működési engedélyt az utcai árusoktól, mivel a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartották tiszteletben. (Más kérdés, hogy ennek az intézkedésnek kevés helyen tudtak érvényt szerezni. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy alkalmi árusok helyett a helyiipar vagy a kereskedelem karolná fel a közkedvelt magok árusítását. Más városokban elektromos kakassütők is vannak... Borbély László VILLANÁSOK — NE CSAK A PORTA ELŐTT Azt tartják a jó gazdáról, hogy nemcsak a közszemlének kitett portája elejét tartja rendben, hanem egész háza táját. Sajnos, erről nem egy esetben megfeledkeznek a helységeink köztisztaságáért felelős személyek. Íme, két példa a megyeszékhely- ről : a megyei néptanáccsal átellenben lévő parkírozó mellett, a járdaszegélynél, esős időben valóságos iszapot képez a felgyülemlett sár és avar ; a Transzilvánia filmszínház kijárati lépcsőjén túl (a tömbházak felőli részen) az alig néhány méteres szakasz is visszatetszően tele van szórva papírral, üvegcserepekkel és egyéb hulladékkal. Nem hinnék, hogy valakinek nem kellene gondoskodni az ilyen és ehhez hasonló árnyfoltok eltüntetéséről. (Hecser Zoltán) KORSZERŰ ÚT ? ! Aszfaltozzák a Csíkszeredai November 7 utca ipari negyedben húzódó szakaszát. Persze, ilyenkor úgy szokás mondani, hogy az útépítők igyekeznek mindent a legjobban és a legcélszerűbben elvégezni. Szinte... A kanálisszádak ugyanis vagy magasabbak, vagy alacsonyabbak az út szintjénél, némelyik fedele nem talál. Ez állandó balesetveszélyt jelent a közlekedésben. Általában az aszfaltozás üteme is lassú, és félő, hogy mire a felső finom rétegre kerülne a sor, a már leöntött kavicsos szurok szétmállik. (Rebendics József) SORGOND Mégpedig Parajdon, ahol éppen nemrég örvendeztek azon, hogy az egyre növekvő turistaforgalmat új és ízlésesen berendezett kertvendéglővel fogadják. De nemcsak ott keresett sört vasárnap a szomjazó turista. A szálloda vendéglőjében is tanácstalanul széttárták karjukat : nincs ! Nosza, akkor valami más hűsítőitalt fogyasztunk, hagyta abba a turista. De hasztalan, azzal sem tudták kiszolgálni. S ezek után csak azon csodálkozott az arrajáró, hogy Parajd vendégforgalmát szántszándékkal akarja csökkenteni valaki, vagy csak véletlen műve mindez. No, de ilyen véletlent, csúcsidényben ! (Bereczki Károly). — 1976. JÚLIUS 1. „MEGSZÉPÍTETT" SZEGFŰSZÁL Érzelemfakasztó, szép gesztusa életünknek , virággal kedveskedni szeretteinknek. Az autóbuszokra, vonatra szálló utasok többségének kezében kivált hétvégén, de más napokon is ott látható a selyempapírba hajtogatott virág. Csakhogy az örömbe olykor üröm vegyül. Kufárjai is akadnak érzelmeinknek. A szeredai piac melletti üzletben sorban tolong a sok vevő, ám kevés a vágott virág. Átellenben is sokan kérnek hát szegfűt a zömök, kalapos maszekestől, öt lej szála, de ki sajnálja azt a néhány bánit. Csakhogy a buszon (vagy épp mikor átnyújtja a kedvesnek a legény) kiderül a turpisság : zöld cérnával átszúrva, kötözve tartják a festő szirmokat a csészelevelek. Szegfűnél pirosabbá válik az arc, árnyék vetül az örömre. Csak a sápszedő nevet, a markába... Meddig ? (Rand ák József).2 TÖRTÖK