Hargita, 1978. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1978-04-01 / 77. szám
NÉPMŰVÉSZET- NÉPKÖLTÉSZET- NÉPMŰVÉSZET- NÉPKÖLTÉSZET - NÉPMŰVÉSZET - NÉPKÖLTÉSZET SZENTÁBRAHÁM Hargita megye délnyugati részén, a Gagy-pataka völgyében elterülő községközpont — Szentábrahám. A falu ősidők óta lakott, amit az is bizonyít, hogy határában a legenda szerint — a régi település helyén, In-völgyében — egy eke nyomán bronzkori babára találtak . . . A régi in-völgyében ma is jó hírnevéhez méltóan él és dolgozik a falu szorgos népe, melyet hajnalban, a Zsidóhegy felől felderengő napsugár a határban tolói és sokszor a kelő hold sugarai kísérnek haza. A férfiak, asszonyok életébe már az iparosodás nyomán is behatol az új élet, túlnyomó részük azonban most is a közös gazdaságiján munkálkodva keresi egyre gyarapodó kenyerét. Soraikból ma is kerülnek ki olyan emberek, akik méltóak elődeikhez és eszességükkel, leleményességükkel, ügyességükkel az élet bármely tekéjén megállják a helyüket. Ám a rohamosan fejlődő, iparosodó názeli város vonzáskörében is hűséggel ápolják-őrzik nemes hagyományaikat, régi szokásaikat, dalaikat, mondáikat. . . Kegyelettel emlékeznek olyan elődeikre, mint például Firtosmartonosi Vass Miklós, szentábrahámi kisnemes, aki — bár a székely vértanúknál kevésbé ismert — cselekvő részvevője volt a Makkféle összeesküvésnek. Egész életét a szülőföld iránti mélységes szeretet hatotta át. Sírja a falu határában, a róla elnevezett Vasréten van... Jeles emberként tartja számon az emlékezet Tóth Vilmost, aki 42 évig volt a község általános iskolájának igazgató-tanítója és a férfa „ének-vezére". Életét az ifjú nemzedék s az egész falu nevelésének szentelte. Sírkövére életszemléletének alapelvét vésette, amelyre szinte félévszázadon át a falu népét is nevelte. „Születése: adósság felvétel, élete kamatfizetés. Ha Ióta: a terhes tőke utolsó betéte, síri rata a nyugta, hogy e világon nem tartozik senkinek" M. M. Szentábrahám Réges-régen, ezelőtt sok száz észtén _____ döves, a falu nem a mai helyén állóit, Wjejjit hanem jóval fennebb, a mostani úgy nevezett Ing-völgyében A tatárjárás idején a falu népe elmenekült az erdőbe. A tatárok a falut felgyújtották. Annak a falunak a neve Infalva volt, talán In árkáról nevezték így. A tatárok pusztító elvonulása után Innarva népe előjött az erdőből s kétségbe esve nézte a falu romjait Újra akarták építeni a falut, de az öregek azt tanácsolták, hogy ne építsék a régi helyére, mert Inárka nem tud a népnek elég vizet nyújtani, hanem jöjjenek fennebb a völgybe, ahol egy nagyobb patak folyik, így is történt. A falut a mai Gagy-pataka két partján építették fel. Mikor a falu felépült, azon tanácskoztak, hogy milyen nevet adjanak neki. Volt a falutól nem messzire egy nagyobb hegy - Zsidóhegy. Itt élt egy barlangban egy remete — Ábrahám. Ezt a remetét HELYNEVEK: Határrészek: Kossza, Nádos, Kontsor, Cserealja, Köblös, Gyertyános, Zsidány, Mór, Diósalja, Ing-völgy (a helyiek szerint In-völgy), Fehérítő, Tövis, Horgos, Kétágúbérc, Vasrét, Miskaloka, Bogámszer, Gyilatondroka, Lencsés, Kenderes, Templomföld, Felhágó, Elöjáró, Tanárok, Veröfény, Királyrét, Tóhely, Szászfüves, Sótormányalja, Rakottyás, Bérckapu, Németkalap. Erdőrészek: Vörös erdeje, Eszek, Omlós, Harcsád, Gyertyános, Bágyirészeféje, Csókás, Pázsitvágottya, Diós. Legelők: Vágott, Harcsád oldale, Eszekalja. Csermelyek: In-völgy-árka, Zsidóny-árka, Kontsár-árka, Nádas-árka. Kúrák : In-kútja, Bugyoros-kútja, Dióskútja. Gyakori családnevek : Matéffi, László, Fekete, Papp, Lőrinczi (ez utóbbiakért az ábécé betűivel különböztetik meg — Lörinczi M., — Lőrincit S. stb.) . HELYNEVEKHEZ FŰZŐDŐ ELBESZÉLÉSEK, MONDÁK NÉPDALOK Juliskám kapuja sárgára van festve, Elmennék lehozzád babám minden este. Nem mehetek hozzád csalfa szívű kislány. Mert a szived másé. Tudom, hogy nem szeretsz, Légy hát az anyádé. Énekelte: Kerestély Géza, 88 éves Szemábrám hegytetőn, Integet a szeretőm. Mindhiába integet Mert én oda nem megyek, Sze atője soha-soha nem leszek. Énekelte: Lőrinczi M. István, 78 éves Végigmentem Kenderesen Megszóltak az irigyeim, baja. Ha megszóltak, azt sem bánom Jó! megy sorom e világon, ibaja. Megáldott a teremtőm. Van tündérszép szeretőm, iihaja-csuhaja Csak azért is ihoj-csuhoja. Fekete gyémánt a szeme, De kacsinta teremtette, ihoja. Rubertpiros az ojaka, De csókol az eszem adta, ihaja. Gömbölyű a termete. Nekem van ő teremtve, ihoja-csuhaja Csak azért is ihaj-csuhaja. Énekelte: Lőrinczi M. Zsuzsanna, 71 éves KÖZMONDÁSOK, SZÓLÁSOK Összevetett vállal erős a sokaság. Tanácsban ész, harcban erő kell. Nem használ a tanács, ha nincs követője. Jobb egy jó szomszéd, sok rossz atyafinál. Félénk katonának hátul van a sebe. A példa vonz. A tavasz ravasz. Sok se tarthat örökké. Ahol üres, ott ne keress. Nincs nehezebb az üres kalásznál. Kegyelemtengerhez nem kell sok fog. Jó kemence mellett könnyű a telelés. Tiszta sor: meddi juhra nem jár sajt. Sok van annak, aki többet nem kíván. Leggazdagabb, aki semmit sem kíván. Kefésd bármennyit a ruhát nem lesz új már belőle. Öröm nyomán jár a szomorúság. Huncut ital a pálinka! Az esztendők nyomni kezdtek. - Ahol a gúzsolybál gyakran tüzet tesznek, Orsóárulónak keveset fizetnek. Ámde ott tavasszal vásznat sem fehérdnek. - Ahol a nagylány borzas fővel szitál Lisztlangja a fején, mint halomba úgy ál. Ahogy napestig jár, éccaka is úgy hal. Igen derék bogárt, ott senki nem talál. Elmondta: Lőrinczi M. Dénes, 74 éves „.. .Cserefalván átvonulva, Szeretábrahámot, Gagy völgyének legnevezetesebb faluját éri az utas, ...melyet 1333-ban már mint önálló egyházmegyét találunk bejegyezve a pápai dézsmák regestrumában. .. .Sz.-Ábrahámnál nyugatról jövő két patak szakad a Gagy vizébe. Egyik (a délrebb lévő) Zsidón pataka, melyet csakis eredeti nevéért említünk meg. Másik... Ingpatak. Ennek mai eredeti nevénél egyéb nevezetessége is van, mert az a hagyomány él róla, hogy ott régen Dácusok laktak__Sz.Ábrahámtól keletre a Zsidóhegy magasul fel, egy kopár bérc, melynek szakadásos oldalai igen sajátságos Testes képet mutatnak.” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I. kötet, XXI., 120-121. oldal) a nép nagyon tisztelte és szerette, s így róla nevezte el a falut Szentábrahámnak. Aranycsákány In-árkában kapálás idején történt. In-völgyében, a Fejéritőben kapáltak. Hirtelen nagy eső kerekedett, s mivel egy csűr volt a közelben, ide igyekeztek az eső elől az emberek In-árkán kellett keresztül menjenek. A felnőttek keresztül ugráltak a már zavaros, megnőtt vizen, hátul maradt egy leányka. Mikor az árok szélére ért, a vízben valami éles, kemény tárgyra lépett. Nézi, hogy miféle kő lehet a lába alatt, hát valami fényes tárgy az. Nagyot kiáltott: Édesapám, némit kaptam! Az apja éppen a kezét nyújtotta, hogy átsegítse a vizen, s megpillantotta az aranycsákányt, amit a víz a patak medréből mosott ki. Az aranycsákányt sokáig őrizték, de aztán nyoma veszett. Elmondta: Lőrinczi Teréz, 70 éves RÉGI NÉPSZOKÁS A hajnalozás Az esztendő utolsó napján minden évben éjfélig tartó tememullatságot rendeztek. Hajnali 3—4 óra körül aztán elindultak a legények zenészekkel a lányos házakhoz, búcsúztatni az óévet, s köszönteni az újat. A lányos házaknál is volt töme, de igyekezni kellett, hogy több helyre jussanak el. A hajnalozás másnap délig is eltartott. A hajnalozók aztán így búcsúztak vendégfogadóiktól (Újév köszöntése): Megköszöni ifjúságunk, hogy körükbe fogadtak. Vendégszerető házuknál jó szivet is mutattak. Hozza el ezért az új év nektek bő áldását. Hozza el a hív munkának békességes korszakát. Vígan pengjen sarló s koszo. Virágozzék család s haza. Elmondta: Kerestély Géza, 88 éves Az anyagot gyűjtötték: Márton Magda és Orbán Ferenc; Fényképezte : Nagy P. Zoltán ; Szerkeszti: Randják József TRÉFÁS SÍRFELIRATOK itt nyugszik Puki János huszonkilenc éves, rászakadt a méhes. Itt nyugszik Nagy Bernát, De nem békességgel, Mert egy sírba tették a feleségével. Én meghaltam, elástak Vége lett az ivásnak. HIEDELEM Fehér asszonyok a jégveremnél Ha a legényeknek este későn hazamenet a Csík uccai jégveremnél kellett elmenni, így figyelmeztették őket: Aztán vigyázz a jégveremnél, a „fehér asszonyok" nehogy megfogjanak és magukkal vigyenek. De a dolog magyarázata kifakult már az emlékezetből . . . Elmondta : Lőrinczi Teréz, 70 éves i-note-