Hargita, 1981. december (14. évfolyam, 284-310. szám)
1981-12-01 / 284. szám
K özeledik az esztendő vége, s ilyenkor - mint ahogy máskor is lenni szokott - fokozódik a munkaütem, a munkaközösségek, országosan és megyei viszonylatban egyaránt, újult erővel dolgoznak évi előirányzataik egyre jobb körülmények közötti teljesítéséért. Most a XII. pártkongresszus határozatainak, a jelenlegi ötéves terv első esztendei célkitűzéseinek teljesítése köti le az erőket, ami teljességgel indokolt is, hisz ettől függ a továbbiakban országépítésünk menete, életminőségünk alakulása. Gazdasági-társadalmi fejlődésünk eredményeit, további tennivalóit vette számba az RKP Központi Bizottsága november 25-26-i plenáris ülésén. A plénum határozata, Nicolae Ceauşescu elvtárs ez alkalommal tartott nagyszabású expozéja kijelöli a főbb cselekvésirányokat a kommunisták, az összes dolgozók részére, hozzásegíti a pártszerveket és -szervezeteket ahhoz, hogy még erőteljesebben érvényesítsék vezető szerepüket az élet minden területén. Mindenhol és mindenkinek az expozé szellemében kell cselekednie, a bírálat és önbírálat jegyében kell elemeznie tevékenységét, s akkor képes lesz arra, hogy idejében észrevegye és mellőzze saját hiányosságait. Erre köteleznek egyébként mindannyiunkat az 1982-es év nagy feladatai, amelyeket a szocialista ipar fejlesztése, az új agrárforradalom véghezvitele, a területi önellátás és öngazdálkodás általánosítása, a politikai-ideológiai nevelőtevékenység hatékonyabbá tétele érdekében tűztünk magunk elé. Mindezeket a kérdéscsoportokat, amelyek meghatározzák országunk gazdasági-társadalmi továbbfejlődését, következésképp a nép anyagi és szellemi életnívójának alakulását, alkotmányos előírásainkhoz, kiteljesedő szocialista demokráciánk gyakorlatához híven, behatóan elemezték az összes illetékes fórumokon, Így például, mielőtt a Nagy Nemzetgyűlés elfogadta Románia 1982. évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervét, valamint az 1982 évi állami költségvetést, előzőleg megvitatta a párt Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanáccsal tartott együttes plenáris ülésén, a Dolgozók Országos Tanácsa, a 52DEF Országos Tanácsa, a SZESZ Központi Bizottsága, valamint a néptanácsok törvényhozási kamarája. Ugyanez a helyzet a mezőgazdaság és az élelmiszeripar 1982. évi fejlesztési tervével, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés általi törvényerőre emelése előtt tüzetesen megvizsgált a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács plenáris ülése. Jövő évi tervelőirányzataink példás teljesítésére ösztönöznek a különböző országos fórumokon elfogadott felhívások. A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács Felhívása például, a terv teljesítése mellett a különféle tartalékok hasznosítására szólítja fel az állami és szövetkezeti egységek földműveseit, a mezőgépészeket, e munkaterületek összes dolgozóit. Nagy visszhangot váltottak ki a Nicolae Ceauşescu elvtárs kezdeményezte békeakciók, mindenekelőtt a SZDEF leszerelési és békefelhívása, a Dolgozók Országos Tanácsának békefelhívása, a Nagy Nemzetgyűlés felhívása és a béke megőrzésével kapcsolatos határozatai, amelyek híven kifejezik országunk egész népének következetes béketörekvéseit. Novemberben két ízben ülésezett az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága (18-án és 21- én), mindkét alkalommal a párt és állami tevékenység időszerű kérdései szerepeltek napirenden. A Politikai Végrehajtó Bizottság november 18-i ülésén Nicolae Ceauşescu elvtárs tájékoztatót terjesztett elő Karl Carstensnek, Németország Szövetségi Köztársasága elnökének, Szergej Kraigher elvtársnak, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége elnökének országunkban tett hivatalos látogatásáról, valamint arról a hivatalos baráti látogatásról, amelyet Robert Mugabe elvtárs, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió — Hazafias Front elnöke, Zimbabwe Köztársaság elnöke tett hazánkban. Dinamikus munkastílusához híven, Nicolae Ceauşescu elvtárs novemberben is több ízben találkozott az anyagi és szellemi javak termelőivel, így a hónap elején mezőgazdasági és gépipari szakemberekkel tanácskozott, majd több napos munkalátogatást tett az ország északnyugati megyéiben, amikor is Szatmár, Máramaros, Szilágy és Beszterce-Naszód megyei ipari és mezőgazdasági egységeket keresett fel, munkatalálkozót tartott az illető megyei pártbizottság bárójának, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának tagjaival. Hargita megyében is élénk visszhangra talált Nicolae Ceauşescu elvtárs békefelhívása. Megyénk magyar és román dolgozói békegyűléseken juttatták kifejezésre teljes egyetértésüket pártfőtitkárunk kezdeményezésével. A falvakban, községekben, gazdasági egységekben, intézményekben, városokon megtartott békegyűlések betetőzéseként november 20.-án nagyszabású békemenetre és gyűlésre került sor Csíkszeredában, ahol a megyénkbeliek töretlen békeakaratát kifejező táviratot fogadtak el. Az esztendő végének közeledtével megyénk gazdasági egységeiben is megélénkült a szocialista munkaverseny, több gazdasági egységünk munkaközössége határidő előtt teljesítette tizenegy havi tervét, a balánbányai Bányavállalat pedig jelenleg az első helyen áll az iparág keretében szervezett országos szocialista versenyben. A mezőgazdaságban, a terménybetakarítás után, nagy erőkkel folytatták az őszi mélyszántást, átfogó akció kezdődött a tejtermelés fokozására. Megyeszerte, mind városokon, mind pedig a községekben bíztató kezdeményezések történtek az öngazdálkodás helyi lehetőségeinek kiaknázására. Kiosztották a Megéneklünk, Románia fesztivál díjait, a megyénkbeli műkedvelők ezúttal 32 első, 33 második, 23 harmadik, 14 negyedik helyet és 9 kitüntető diplomát szereztek a munka és alkotás nagyarányú seregszemléjén. Szántó Miklós Novemberi számvetés 63 éves az egységes román nemzeti állam Az egységes román nemzeti állam a néptömegeknek a fejlődésért, a haladásért, a nemzeti függetlenségért, a szabadságért vívott harca eredményeként jött létre. Hazánk történelmének oly fontos mozzanatai éppen az egységes román állam megteremtéséhez fűződnek . 1859-ben a fejedelemségek egyesülése, majd Romániának az 1877-es függetlenségi háborúja jelentette azokat az előzményeket, amelyek létrehozták annak a lehetőségét, hogy 1918. december elsején, amikor Erdély egyesült Romániával, megalakuljon az egységes román nemzeti állam. Ez olyan keretét jelentette a fejlődésnek, a társadalmi viszonyok változásainak, amely már magában hordta a jövő csíráit. Hisz a gyorsabb kapitalista fejlődés eredményeként létszámban is egyre gyarapodott a munkásosztály, a múlt század végén kezdődő szocialista mozgalmak, a munkásmozgalmi törekvések pedig új minőségi szintre emelkedtek 1921 májusában, amikor megalakult a Román Kommunista Párt. Az RKP már megalakulásának évétől kezdve zászlajára tűzte az egész nép legelőremutatóbb haladás- és függetlenségtörekvéseit, következetesen munkálkodott azért, hogy átfogó küzdelem bontakozzon ki a fasizmus ellen, és a társadalom haladó rétegeit összefogó demokratikus frontot irányítva, győzelemre vezette az 1944. augusztus 23-i társadalmi és nemzeti antifasiszta és antiimperialista forradalmat, amely új korszakot, a szocialista építés korszakát nyitotta meg hazánk történelmében. Hazánk dolgozóinak ragyogó sikerei a szocializmus építésének az útján mindenben igazolták az RKP politikáját, és különösen 1965-től, amióta Nicolae Ceauşescu elvtárs áll pártunk élén, országépítő tevékenységünk még sokoldalúbban bontakozott ki. A pártfőtitkári tudományos tisztánlátás, a mélyreható újító szellem, amely az egész országot átfogta, a következetes intézkedések a szocialista társadalom tudatos építéséért, a széles dolgozó tömegek bevonásáért az államvezetésbe, a közügyek irányításába mindmind újabb, gyümölcsöző sikereinket szavatolták. Az ország dolgozói sikeresen zárták az elmúlt ötéves tervet, és most minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatainak, Nicolae Ceauşescu elvtárs nagy elméleti és gyakorlati jelentőségű beszédeinek a szellemében mindent megtegyenek az újabb tervidőszak első esztendeje feladatainak maradéktalan teljesítéséért, a nemzetközi életnek olyan körülményei között, amikor egyre inkább szükséges hallatni a szervát a békéért, a további fejlődést, előrehaladást szavatoló nemzetközi feltételekért. Az ország egész lakosságával együtt ilyen szellemben tevékenykednek megyénk magyar és román lakosai is, odaadással, áldozatkészséggel munkálkodva a megye sokoldalú fejlesztéséért, a szocalista Románia felvirágoztatásáért, történelme újabb jelentős szakasza célkitűzéseinek megvalósításáért. A kő két napja - vagy három napja — ott hever a kő az út közepén. Valami rég elbontott járda szegélyköve, olyasfajta, amilyet hordó káposztára helyeznek nyomtatónak. Szóval, ott a kő az út közepén, a forgalom elég nagy. Látom, az egyik kocsi meg-közöli (így mondják, s ez azt jelenti, hogy olajteknőjét kockáztatja ugyan, de elsuhan fölötte), más megkerüli. A kő két nappal - három nappal - ezelőtt került az útra. Még szerencse, hogy közönyünk nem nagyobb, s hogy csak egy gránitkocka heverhet napokig útközépen. Oláh István Immár „helyibb" ételféleségeket is kínál a vendéglátóipar Évek óta szinte rákfenéje a vendéglátóiparnak, hogy csaknem uniformizálódott. Vagyis ugyanazt a csorbát, húslevest, rostonsültet, mititért, sültet kínálták a fővárosban, a tengerparton, Piteştien, mint mifelénk, Csíkszeredában, szakembereink vajmi keveset törődtek a helyi étetkülönlegességek vendéglőirangra emelésével, a sajátos főztek, ízek gyakoribb kínálatával. Gyakran tapasztaltuk, hogy az ,,itthoni" ételreceptek igen nehezen kerültek be a vendéglátóipar nagy szakácskönyvébe, mert az — úgymond - sok-sok utánajárást igényelt volna ... Az önellátás gyakorlati kivitelezésére, a lakosság harmonikus, ésszerű ellátására foganatosított legutóbbi intézkedések azonban serkentőleg hatottak ilyen vonatkozásban is. Hamarosan kiderült, hogy a helyi receptek összeállítása, kidolgozása nem is olyan ördöngös dolog, és az „új" receptek nem is vesznek el egész könynyen a bürokrácia nagy útvesztőjében. A Csíkszeredai, székelyudvarhelyi és gyergyószentmiklósi vendéglátóipari egységekben végzett ellenőrzésünk során legalábbis erről győződtünk meg. November 24-én este a Csíkszeredai Fenyő vendéglőben a vendég az étlapon már azt '■ olvashatta : krumplileves, csontleves laskával, rakott burgonya, túróspuliszka, párolt zöldség vajjal, burgonya vajjal, tejfölesen, tejföles zöldpaszuly, zöldborsó vajason, krumplifőzelék, murokfőzelék és így tovább. Ugyanezen a napon a gyergyószentmiklósi Tulipán borozóban bővebb választékban kínálták a véres májast, kolbászt előételnek, de külön is a disznófősajtot, a négyes kilométeri szövetkezetegységben pedig a kaszáslevest, a Csíkszeredai Hargita vendéglőben a tepertyűs pogácsát, a Bulevard étteremben a tejföles puliszkát, a tokányféléket, a vagdalt húst jó bő zöldségkörítéssel. Székelyudvarhelyen ahelyi élelmiszerkereskedelmi vállalat két vendéglője, a Homoród és a Hargita, a megszokott étrenden kívül különböző gombonféleségekkel is szolgált, ezenkívül számos, káposzta-alapú ételt vezettek be, mint amilyen a káposztás laska. Mostanában még gyakrabban készül kolozsvári káposzta, lucskos és töltelékes káposzta. Érezhető törekvés a bőséges zöldségkörítés bevezetése, hisz az élelmiszerkereskedelmi vállalat házatáján 1 kilogramm hús felhasználásával újabban 4 kilogramm zöldség kerül a vendéglátóipari egységekben az asztalra. Sajnos, ez a törekvés nem egyértelmű, és minden egyes egységre nem jellemző. Csíkszeredában a Testvériség sugárút — Tudor Vladimirescu utca kereszteződésében fekvő vendéglátóipari egység vendégterét alakították át az utóbbi időben, konyháját azonban annál kevésbé. Az elmúlt napok egyikén levesfélékkel egyáltalán nem szolgáltak, és a „régi típusú" második fogásokból is nyitástól zárásig mindössze húsz adagot mértek, porcióztak. Annál nagyobb volt a kelendősége a „hagyományos" italoknak, amit aztán télikabátban, kucsmásan, kalaposan ez asztalok mellett és körül szaporán kortyolgattak a valósággal tolongó fogyasztók. A meleg ételek, a régiek és az újak konyhán felejtése egyébként ismételt figyelmeztetés vendéglátóiparunk irányítóinak : nem szabad csak szeszes italt mérni, mert a legkedvezőbb elhelyezésű egység is faluszéli kocsmává züllik, mint amilyenné lett a Csíkszeredai városszív. Egyébként ez a veszély fenyegeti az ugyancsak Csíkszeredai Hargitát is, az egykori rangos „városit”, amelyben ma a kucsmás vendég olyan megszokottá kezdett válni, mint egykor a csak nyakkendős . . . Hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi Budvar falatozóban, amely a többszöri kísérlet ellenére sem vált olyan vendéglátóipari egységgé, amelyre fekvése, egyéb adottsága predesztinálná ... Ezek a sajnálatos példák is egyértelműen azt bizonyítják, sok még a teendő a civilizált körülményű vendéglátós térhódításában, s ez is függvénye az újabb és újabb helyi ételkülönlegességek nagyobb arányú bevezetésének, térhódításának és a csak italozás megfékezésének! Demeter Zoltán Kolozsi Márton VILLANÁSOK -----„2-0 A VÉDŐK JAVÁRA" Kedves kis epizódja volt a múlt vasárnap lezajlott székelydájai pionírtalálkozónak. A rendezők programba iktattak egy kis élő történelmet, székely-tatár ütközetet elevenítettek fel. Nos, a játékcsata szabályai szerint Csákfalvára törnek a „kutyafejűek", de a székelyek visszaverik őket. Az első színlelt csata nem sikerült, sípszóra a cserjésbe vonulnak vissza a tatárok, majd újabb rendezői sípszó és újabb támadás - ez már jobb valamivel —, mondani sem kell, ez is a csákfalviak győzelmével ért véget, mire az egyik néző nem kis szellemességgel jegyzi meg, hogy : Kettő — null a székelyek javára. Volt derültség, lehetett is, mert ilyen könnyű győzelmet aligha arattak valaha a székelyek a tatárok fölött. (Rebendics József) NE HÓNAPOK MÚLTÁN November utolsó napjaiban egynémely Csíkszeredai tömbházlakás lépcsőháza még mindig felkészületlenül várta a telet, hiszen ha itt-ott hozzá is fogtak az ajtók-ablakok megjavításához, a hiányzó üvegtáblák, kilincsek pótlásához, még mindig távol állunk attól, hogy ezt befejezettnek tekinthessük. A tél viszont nem késlekedik - ha el is olvadt a november 7-én leesett hó —, a száraz hideg éppúgy megtelepszik huzatos lépcsőházainkban, mintha odakinn méteres lenne a hó. Ideje lenne hát végre minden lépcsőházat rendbetenni, de közben arra sem ártana gondolni, hogy mit tehetnének a lakók is, egyrészt a rongálódások megelőzésére, másrészt meg azért, hogy a nyári szélvihar vagy gyermekcsíny nyomait ne hónapok múltán, hanem idejében tüntessük el. (Demeter Zoltán) Nem divat az étlap. Valamikor a jobbnevű vendéglők arra is adtak, hogy étel-ital előtt megfelelő kiállítású étlap is kerüljön a vendég asztalára. A hideg és meleg ételek kötelező és létező választéka mellett ezen a lapon szerepeltek az összes vendéglői készítmények és az italok is. Több célt is szolgált az étlap. A választék ismerete mellett, a vendég előzetes fejszámolást végezhetett anyagi lehetőségeiről, és ennek függvényében rendelhetett. Nem beszélve arról, hogy az így létező diszkrét ellenőrzési lehetőség mellett a pincérek ceruzája is kevésbé merészen száguldott a papíron. Mert az is érdekes, hogy elsősorban a drágább vendéglőkből tűntek el az étlapok. Persze, vannak még helyek, ahol hűségesek a hagyományhoz. Csak ne egy féloldalnyi, hártyapapírra gépelt, nem tudomhányadik példányt tennék az ember elé ! (Birtok József) HOGY IS VAN EZ? Ha jól emlékszem, még a tavasszal mondták Fitódon: egy kis összefogás kell, és szabályozzuk az iskola mellett csörgedező patakot. Mert a hatalmas betongyűrű már kéznél, a patak partján van. S hogy szükséges, mi több, sürgős a munka, mert ha megduzzad a patak, bizony ki is önt, s el is önti az utca házainak pincéit, s főképp: bajos, veszélyes a járás ott az iskolába igyekvő gyermekeknek. S alkalom adtán a felnőtteknek is, mert az iskola félreeső épülete egyben gyűlésterem, művelődési otthon is. Csak egy kis összefogás kell - - mondták hóolvadáskor -, s megfegyelmezik a patakot. Most, friss hó hullásakor, láttam : a betongyűrű még mindig ott, a patak partján... (Váli József) ÉTLAPOK .