Hargita, 1986. december (19. évfolyam, 285-310. szám)
1986-12-02 / 285. szám
HATÁROZTAK, TELJESÍTETTÉK-E ? Esztendő során misz.einkben számos határozatot hoznak és mint annak rendje, módja, azokat a határozatokat írásban is rögzítik. A határozatok mindig szükségből születnek olyan értelemben, hogy mielőtt megfogalmazásukra kerül a sor, mielőtt a demokratikus fórum jóváhagyja, már jelentkezik az objektív követelmény. A fejlődés, az élet teremti meg a döntéshozatal szükségességét s erre a döntéshozatalra felkészülnek. Számbaveszik azt is, hogy milyen erők, előfeltételek állnak rendelkezésükre, így pontosítják nem csupán a határozat tárgyát, hanem azt is, hogy mikorra váltják valóra és ki az a személy, esetleg személyek, aki (k) felel(nek) a végrehajtásért. Szóval a határozatok mindig jól átgondoltak, valós alapokra támaszkodnak. A végrehajtás azonban emberi viszonyulások függvénye olyan szempontból is, hogy nem csupán a határozat szövegében rögzített személyek hozzáállásától, hanem az egész közösségtől függ, de elsősorban azoknak kell a mozgatórugónak lenniük, akiket a közösség kiemelt módon megbízott. Persze, ha a határozat írott szövege bekerül egy irattartóba s aztán kezdve a vezetőségtől és végezve a megbízott személyekkel, megfeledkeznek róla, akkor nyilvánvaló, hogy a végrehajtás elmarad vagy késedelmet szenved. Ezért is szükséges, hogy misz-eink vezetői is rend- szeresen megvizsgálják a határozatok valóraváltásának mikéntjét. Időnként elemezzék és ha úgy látják, hogy szükséges, figyelmeztessék a felelős személyeket, de ezen túlmenően határozottan intézkedjenek. Közeleg az év vége, amikor ismételten számba kell venni mi az, amit megvalósítottak, sikereiket hogyan érték el, hogyan lehet - éppen a sikerekre alapozva - újabb célokat kitűzni, de azt is számba kell venni, hogy hol történt feledékenység, hanyagság, mert a határozatokat végre kell hajtani, azokat az élet parancsoló szükségszerűsége hozta létre, s ha nem válnak valósággá, hiányát érzi az egész munkaközösség. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XIX. évfolyam 285. (5286.) szám 1986. DECEMBER 2., KEDD Aro 50 báni Új aknát avattak Balánbányán ünnepeltek a bányászok az elmúlt hét végén Balánbányán. Hosszú-hosszú évek munkájának gyümölcse ért be: elérték a várbükki bányamező 5-ös aknájának építői a tervezett alsó szintet. Készen áll a helyiek tudomása szerint az ország legmélyebb aknája, amelynek alsó szintje már a tengerszinthez van közel. Mi a jelentősége a közel tíz éves kemény munkával épült aknának ? Nehéz azt most meghatározni. Az azonnali haszna, hogy lehetőséget jelent az 540-es szint alatti részek megkutatására, tehát új bányamező kerül közel a kutatóknak. Szükség esetén egy második szállítási pontja lehet a Várbükknek. Részben tehát a perspektívát, részben meg a termelés azonnali hasznát is jelenti. Az ünnep persze ennél teljesebb, hiszen a hetvenes évek közepe óta sok-sok bányaipari szakember munkája, küzdelme és öröme van benne. Az akna fúrásának megkezdéséhez majdnem félmillió köbméter földet kellett elhordani a hegyről, de előbb a rátelepedett erdőt kellett kitermelni. Aztán jött az ásás nehéz munkája rendkívüli körülmények között egy idő után. Mindezt Mihály István brigádos (akit mindenki ismer Balánbányán a helyiek szerint), korábban Májer Jakab (nyugalomba vonulásáig), majd Borovszki György vezetésével végezték el a munkálatra beosztott lőmesterek, kotrók, s mindenféle szakmája a bányászatnak. Jelentett az építés néhány országos jelentőségű újdonságot is. Az akna mélyítése során többféle módszert alkalmaztak a belső fal kiképzésére, ami új viszont, hogy a felvonó edények és kasok horgonyokkal kifeszített vezérlécek között futhatnak. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az , akna fúrásával egyidőben beépült minden hasznos szerkezet is, s helyére került, végleges helyére a felvonógép. Dióhéjban ennyit a bányászok házi ünnepéről, ami lám, országos jelentőségű megvalósítás alkalma volt. Ésszerű beosztással, takarékos adagolással kitelesztethető az állatállomány Állattenyésztési farmjainknak egy része nehéz télnek néz elébe. Az okokat ismerjük, ezt most fölösleges boncolgatni. Ehelyett keresni kell az útjátmódját hogyan lehet könnyíteni a helyzeten, hogyan lehet leküzdeni a nehézségeket. A válasz leegyszerűsítve az is lehetne: ésszerű beosztással, maximális takarékossággal. Gyakorlatilag ez az egyetlen járható út, mert a takarmánypótlásra aligha lehet számítani, ami van azzal kell gazdálkodni, esetleg elenyésző mértékben beszerezhető szeszgyári melléktermék vagy kukoricapaszta és kocsány. A csíkmenasági mtsz állattenyésztési farmja egyike azoknak, amely a csíki és gyergyói testvérfarmokkal nagyjából azonos helyzetben van. A szükséges 3000 tonna széna helyett csupán 2000 tonnával rendelkeznek, a tervezett silómennyiségnek pedig 80 százaléka van (Folytatás a 3. oldalon) REBENDICS JÓZSEF Rendezvények az Egyesülés 68. évfordulója alkalmából Tegnap este a Csíkszeredai Szakszervezeti Művelődési Házban szimpóziumot tartottak Erdély Romániával való egyesülésének 68. évfordulója alkalmából. A rendezvényen dr. Vasile Arimia bukaresti, és Liviu Boar, Amaliu Cheţa, illetve Constantin Costea Csíkszeredai előadók méltatták a nagy egyesülés jelentőségét, szóltak a román nép történelmének jeles eseményeiről. Ezt követően a Concertino kamarazenekar, a Villanella női kórus és a megyei könyvtár versmondói ünnepi műsorral léptek közönség elé. • Vasárnap és hétfőn a megye művelődési házaiban ésotthonaiban, iskoláiban, intézményeiben és számos gazdasági egységében tartottak rendezvényeket, ünnepi műsorokat, nyitottak meg könyvkiállításokat Erdély Romániával való egyesülése 68. évfordulója alkalmából. • A Csíkszeredai régi kórházban vasárnap megnyílt Tamás András marosvásárhelyi fotóművész ingázókról készített riport-fotó kiállítása. A tárlat képeit vasárnap kivételével minden nap 14—16 óra között a nagyközönség is megtekintheti. • Vasárnap délelőtt a Csíkszeredai Transzilvánia filmszínházban érdekes és hasznos felkészítőn vettek részt a municípium körzetének gépkocsivezetői, motorkerékpárosai, akik a téli időszakra vonatkozó tudnivalókat elevenítették fel az ott elhangzott előadások és vetített filmek segítségével. (Nagy P. Zoltán felvétele) Célirányos, hatékony intézkedéseket foganatosítottak a Vlahicai Vasipari Vállalatnál is..." A termelésszervezési és korszerűsítési programokról Igényes törődéssel Az RKP KB-nál november 13- án tartott munkatanácskozáson pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs újólag nyomatékolta, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a termelésszervezési és -korszerűsítési programok maradéktalan végrehajtására. Most az első szakaszban szereplő intézkedések finalizálásával párhuzamosan egyre inkább előtérbe kell kerülnie a második szakasz megvalósításának, olyképpen, hogy 1988-tól kezdve azt maradéktalanul gyümölcsöztethessük. Ez megkövetelte a programok felülvizsgálását, amire nem egy megyénkbeli vállalatban is sor került a nemrégiben lezajlott tervmegvitató közgyűlések alkalmával. Tény, hogy általában kellő törődés és igyekezet mutatkozott az év elejétől eltelt időszakban, s ennek eredményeként jónéhány intézkedés végrehajtására a kitűzött határidő előtt kerülhetett sor. Így például a székelyudvarhelyi Vegyipari Pótalkatrész- és Matricagyárban a termelés-szervezési és -korszerűsítési intézkedéseknek jelentős szerepük volt a tervmutatók túlszárnyalásában. Vagyis: bebizonyosodott, hogy a szóbanforgó intézkedések hozzájárulnak a gazdasági tevékenység eredményesebbé tételéhez. Célirányos, hatékony intézkedéseket ültettek életbe a Csíkszeredai Fafeldolgozó Vállalatnál, a Fakitermelő és Szállító Vállalatnál, a Csíkszeredai Kötöttárugyárnál, a vlahicai Vasipari Vállalatnál, a Csíkszeredai Sör-, Szesz-, Keményítő- és Borvíz Vállalatnál is, amelyek révén növekedett a munkatermelékenység, csökkentek egyes fajlagos energia- és nyersanyagfogyasztások stb. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a Fakitermelő és Szállító Vállalatnál a fakéreg komposztálási és őrlési technológiájának a tökéletesítése révén évi viszonylatban mintegy 400 ezer lejes termelési többletet valósíthatnak meg egyidejűleg a termelési (Folytatás a 3. oldalon) HECSER ZOLTÁN nal, amikor a restség szemfi jelenséggel is párosul... )6 hónappal ezelőtt egyik tanárnő csizmát vitt a csíkszeredai piac melletti cipőjavító műhelybe, festetni. Az egység az Ipari Termelő- és Szolgáltatási Vállalathoz tartozik. Meg is ígérték a munka elvégzését időre, meg is mutatták a festéket, sőt, szokás szerint a csizmafestés árát is felvasalták. S ezután megkezdődött a csúfos kanossza járatás. Amikor először ment az ügyfél a csizmáért, azt mondták: három nap múlva. Mikor másodszor kopogtatott be, így válaszoltak: azon a napon és a megelőzőn „csak ügyvéd- és orvosnőknek" dolgoztak. Egy hét múlva arra esküdtek, hogy még csak két nap türelem, mert „nem volt megfelelő festékük" (?!) Summa summárum, mikor az ügyfél hatodszor kopogtatott be és visszakérte a csizmát valamint a festetés árát, sajnálkoztak, hogy ez igen körülményes, mert kérvényt kell beadni s majd a központban intézkednek a negyven lejről. A vevő újabb érveire a megbízott, foghegyről oda is pöccintette: legfönnebb kifizeti a zsebéből a festés árát. Amikor az iszonyúan beporosodott csizmát pultra tették, valaki kiszólt a színfalak mögül a megbízottnak, így: „add viszsza neki a negyven lejjel együtt a csubukot is, amit adott, hogy megfessük a csizmát." A vevő nyilván nem adott „csubukot" s joggal tételezte fel, hogy ezért nem festődött meg a csizma. De tekintsünk el ettől, és kérdezzük meg: Hogyan, milyen meggondolások alapján merészelhet egy kiszolgáló egység beosztottja ilyen hangon beszélni az ügyféllel? Sajnálatos módon nem egyedi esetről van szó, amikor a vásárlót, az ügyfelet úgymond palinak tekintik, s a hálapénz nagyságától teszik függővé annak kiszolgálását, megbecsülését. Nem is szólva a megfizetett munka silány, vagy késedelmes voltáról. Amit tapasztalván, indokkal tesszük fel ismételten a kérdést: valóban, hogyan is kerül a csizma az asztalra ? ZÖLD LAJOS .