Hargita, 1987. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1987-10-01 / 232. szám
ELŐKÉSZÜLETEK A HIDEGEBB ÉVSZAKOKRA Az alábbi néhány sort nem csupán azért vetettem papírra, mert időszerűnek találom, hanem olyan elgondolásból is, hogy a jó példa másokra is ösztönzően hat. Arról van ugyanis szó, hogySzékelyudvarhelyen, a Forrás utca 1 szám alatti tömbhöz lakói lelkiismeretes hozzájárulással jó idejében kifestették a közös folyosókat és a lépcsőházakat, s még a hidegebb idő beállta előtt pótolták az itt-ott hiányzó ablakszemeket. Úgyszintén biztosították a lépcsőház és a folyósók kellő megvilágítását, szem előtt tartva a mindanynyiunkra kötelező villamosenergia-takarékosság alapvető elveit, szabályait. Közösségileg hasznos lenne, ha más tömbházak lakói is hasonlóképpen járnának el. Már most, amikor az idő erre még alkalmas. Gyamathy Anna Székelyudvarhely És következik sorra a többi szerep, Dankó Pista vagy a prózaszerepek, véletlenül-e vagy sem, mindig de mindig, tehetségéhez méltóan csakis főszerepek. Mindmegannyi szerep éjszakába nyúló fáradságos próbák árán, amelyek szabad idejét fölemésztették mert napközben példamutató lelkiismeretességgel ■ végezte hivatali teendőit a zsögödi bútorgyárban. Ilyen kulturális tevékenységgel a háta mögött, érthető, hogy végül a Municípiumi Művelődési Háznál folytatta adminisztratív tevékenységét, így jó pár éven át tapasztalt kulturális szervezőként segíthette ifjabb munkatársait, a művészi műkedvelő csoportokat, odaadással gondozta a művelődési hajlék vagyonát. Mindezekért sok-sok köszönettel és szeretettel búcsúzik Tőle minden munkatársa meg valamennyi műkedvelő, és kívánunk neki jó egészséget és hosszú, boldog nyugdíjas életet. Búcsúzunk tőle mint munkatárstól, de naponta visszavárjuk mint a dalárda örökös tagját, az újabb színdarabok énekes főszereplőjét, a folklóregyüttes énekesgazdáját, vagy amikor egyszerűen csak meleg emberségre van szükségünk ... A Csíkszeredai Municípiumi Művelődési Ház munkaközössége nevében — Eöstyén Dénes KÖSZÖNTŐ A nyolcvanadik életévét betöltő Csorna Istvánt köszöntjük mi, turisták. Több évtizeden át volt kiváló gondnoka a madaras menedékháznak. Mélységes humanizmusa és természetszeretete mellett közismertek díszmű faragásai és kovácsoltvas munkái. „Mint fenyő a Hargitán, dacol a zord idővel. Úgy láttam viszont hátunk mögött harmincöt esztendővel. Maradj még soká Csorna Pista bátyánk szép Hargitánknak hű lakója A vándor, ha Hozzád betoppant, Te voltál kedves szállásadója." Szabó Miklós Csíkszereda Pillanatkép a Székelyudvarhelyi Techno — Nagyváradi Építők B-osztályos férfi kézilabda mérkőzésről. A székelyudvarhelyi csapat jövő vasárnapi ellenfele idegenben a Szatmári Unió együttese lesz.(Bartha Cs. Melinda felvétele) A FÜGGÖNY LEGÖRDÜLT... Egy hosszas, tevékeny életpálya után Tóth Géza, munkatársunk, nyugdíjba vonult. Csíkszereda művelődési életének egyik legrégibb és legodaadóbb híve búcsút mondott a mindennapi aktív szervező munkának, amelyet példamutatóan végzett éveken keresztül. A tehetséges műkedvelőénekes színművész élete egygyé fonott a város kulturális életével. Már fiatalon felcsendült varázsos hangja Csíkszereda minden rangos művelődési seregszemléjén, az ő hangjára alapozták a karmesterek vagy a rendezők minden művészi vállalkozás sikerét. Ki ne emlékeznék a harminc évvel ezelőtti János Vitéz című előadásra ? Ebben az előadásban érett be Tóth Géza énekes és színpadi tehetsége ... SÓTLANUI Nem vagyok járatos só ügyekben, annál inkább járatos vagyok a sóért az üzletekben. S valahányszor azt válaszolják, hogy nincsen só, mindannyiszor érthetetlennek tartom. Hiszen tudtommal a megyénkben tevékenykedik — s mint ahogyan olvastam, tervfeladatait példásan teljesíti — a parajdi sóbánya. S ilyenkor, sószűkében, éppen, amikor a téli áttevések is időszerűek, sokan a káposztát szeretnék már elsózni és megsózni, nos akkor nagyon jó lenne a parajdi só is. Hamar amúgy is fehér holló a fehér asztali só. Nem hiszem, hogy az a sómennyiség, amennyi a megyei vásárlóknak kellene, az különösebb gondot jelentene a parajdi sóbányának, bizonyára termelésének csak töredéke. Az elszállítása lenne a gond ? Mondom, valahányszor üres marad a cekker a só miatt, mindég az alig 100 kilométerre lévő parajdi bánya jut eszembe. S úgy vélem, most a „sózási föidényben“ az illetékes kereskedelmi szervek is elgondolkodhatnának miként lehetne a sóellátás zavartalan. Kiss András Csíkszereda AMI ELVESZETT A RÉVEN, VISSZANYERNI A VÁMON Testvérlapunkban már említést tettünk arról, hogy Székelykeresztúron több esetben napközben indokolatlanul égnek a közvilágítás villanykörtéi, annak ellenére, hogy szigorú utasítás van, hogy minden egyes kW elektromos árammal gazdaságosan bánjunk. A közelmúltban is több helyen majdnem egész nap égtek a közvilágítás villanykörtéi, amit fel is rótt a lakosság tudva azt, hogy milyen nagy szükség van minden egyes kW elektromos áramra. Rossz nyelvek azt mondják, hogy amikor augusztus 28-án egész éjjel és 29-én majdnem egész délelőtt teljes áramszünet volt az illetékesek vissza próbálták nyerni azt, amit előzőleg elpazaroltak, vagyis , ami elveszett a réven, visszanyerni a vámon. Csak ilyen megoldással nem nagyon értenek egyet a fogyasztók. Török Traian Székely keresztje JOGI TANÁCSADÓ CSIUP PÉTERNEK — Balánbányára — a laphoz intézett kérdésére válaszolva a következőket közöljük : Amennyiben egy férj szülei gyermeküknek házassága előtt, vagy a házasság alatt bútort ajándékoznak azzal a kifejezett szándékkal, hogy az csak a férj kizárólagos tulajdona legyen, a házasság felbontásakor a feleség a bútorból (avagy annak értékéből) nem követelhet részt. Ha azonban a férj szülei a bútort a házastársaknak pl. nászajándékként adományozták, akkor az a házastársak közös tulajdonának tekintendő, és a házasság felbontásakor a feleség a közös vagyontárgyakból — így a szóban forgó bútorból is — a vagyonközösség megszüntetésekor (a közös javak elosztásakor) a számára megítélt részt kizárólagos tulajdonba kapja. Szabó Sándor állami főjegyző BALÁZS ESZTER — Székelyudvarhelyről — arra kér felvilágosítást, hogy mit vesznek alapul ama 2 órának a javadalmazása kiszámításánál, amikor a kiskorú gyermekkel rendelkező anyák3 órát kötelesek dolgozni, de a vállalat 8 órát kell, hogy fizessen. Amint levelében közli, az alatt, a 9 hónap alatt amikor nála is ilyen eset állt fenn, minden hónapban változott a javadalmazása. Nincs tisztában azzal, hogy a 2 órát miért tartják nyilván külön és hogy miért nem javadalmazzák az egész 8 órai programot egyben. A munka javadalmazása az 1983-as esztendőtől kezdve a globális akkord rendszer szerint történik. Ennek alapja az elvégzett mennyiségi és minőségi teljesítmény. Az említett évtől, azt a néhány munkakört kivéve, amit a törvény kifejezetten előír, mindenki a globális akkord rendszerébe tartozik. A jogszabály szerint azonban csak azt az időt számolják el a globális akkord előírásai alapján, amikor a dolgozó munkában van. Amennyiben nincs munkában, de a törvény által elismert okok miatt hiányzik, mint pl. betegszabadság, állampolgári más kötelezettségek végzése, továbbá az az óra is, amely akérdésben szerepel, a vállalat köteles ezeket az időket is javadalmazni. Ilyen esetekben a javadalmazás kiszámítása az alapbesorolás szerint történik. A havonkénti változás azért áll(hat) fenn, mert az elszámolásra kerülő órák száma nem ugyanaz minden hónapban. Az említett okok miatt a nyilvántartást is külön kell vezetni. Csörgő Antal jogász . 2 APROPO — „Hátha megoldódik ...“ címmel közölt olvasói levélre küldött válasszal kezdenék e heti rovatunkat. Már csak azért is, mert alapjában véve ez a gondolat, avagy óhaj készteti elsősorban írásra olvasóink zömét, amikor a köznapi életben észlelt visszáságokat szóvá teszik, jelzik (ha nem is minden alkalommal a legilletékesebbeknél kezdve a sort!). De bár jeles megjegyzésünket sem kell rossznéven vennie senkinek, .Jómagunk a bizalom megnyilvánulásának tekintjük olvasóink, levélíróink részéről, akik ugyancsak tudják, hogy a lap, az újság — sokoldalú rendeltetésénél fogva — egyheti a közvélemény tolmácsolója is. Általában — jelen oldalunkban, rovatunkban pedig különösképpen. Nos hát visszatérve az említett levélre, amelynek írója, a Csíkszeredai Darvas Mária (pontos lakcímet is megadva!) a megyeszékhely Malom-negyedi lakásainak nagyrészét kiszolgáló hőközpont működésében észlelt (és sajnos továbbra is észlelhető) fonákságokra hívta fel a figyelmet, az illetékeseknél is már előzőleg megtett lépések után ! Ezek szerint a közüzemiek által tett kijelentések ellenére rendszertelen még a hidegvíz-szolgáltatás is. A fűtésről, melegvízről nem is beszélve ... Mert a panaszos szerint minden program (diagrama vagy diafragma) ellenére a kettő még télen is ritkán esik egy időre. Márpedig az olyannyira szükséges fürdés, tisztás leadás sem valami nagy élvezet intette a lakásban... Na és erre jön a közüzemek érintett szakrészlegétől a válasz: a hőközpont, amelyik kiszolgálja a Malom-negyedi lakásokat, terv szerint volt kivitelezve, amelyen vállalatunk nem módosított , — annak ellenére, hogy a belső szerelés a tervezett paraméterekkel működik, nem tudjuk kielégíteni a lakók igényeit 100 százalékban, mivel a szolgáltatás időtartama jóval rövidebb, mint a tervezett, az egyidejű fogyasztásnak nincs megfelelő kapacitása . Végül pedig : a munkaközösségünk mindent megtesz annak érdekében, hogy a hiányt fedezze a hatásfok emelésével, valamint a szolgáltatási program betartásával...“ E legutóbbi bekezdés, ha nem is éppen derűlátó, mégis vállalás jellegű, próbáljuk hinni hátha tényleg megoldódik az ügy. Egy másik — Sánc, sánc, de szennyes sánc címmel közölt — ugyancsak olvasói levélre válaszolva a Székelykeresztúri városi néptanács az alábbiakat közli: „A néptanács Végrehajtó Bárója elemezve a jelzett visszásságokat azonnal intézkedett s a körzeti képviselőt, valamint a honpolgári bizottságokat mozgósítva a lakosság munka hozzájárulásával október elsejéig (tehát pont máig !) gondoskodnak az árkok-láncok kitakarításáról, rendbetételéről.“ Ez az ügy tehát megoldódóbnak tekinthető. Mert közös összefogással érvényesül a közvélemény óhaja. Valós, bár ugyancsak objektív okokból eredő panaszlevélre érkezett ezúttal is tárgyilagos válasz a Megyei Autószállítási Vállalattól. Bizonyos autóbusz-járatok „kiesését“ s az ebből fakadó kellemetlenségeket, bosszúságokat rótta fel levelében Fülöp Dénes székelyudvarhelyi olvasónk. Különösen hétfői napokon szokott előfordulni, hogy a régebbi járat hiányában számos ingázó munkás vagy alkalmi utas lemarad az elszigeteltebb Homoródkeményfalván ésAbásfalván, még az átmeneti megoldásként erre az útirányra átirányított, de rendszerint már a kiindulási helyén zsúfolásig megtelő Homoródkarácsonyfalva — Székelyudvarhely útvonalú autóbuszról. Aztán a sürgősség arányában próbál mindenki (kivált a munkahelyre ingázók), olykor hosszú kilométereket gyalogolva, alkalmi megoldásokat találni. S a többször előfordult eset nyomán mondhatta levélírónknak az egyik „tapasztalt“ ingázó. . Hiába írod meg az újságnak. Úgysem intézkednek semmit." Nos, ,jutpasztttsága“ ellenére tévedett. Mert íme, a szakvállalat, a helyzet reális elemzése-tanulmányozása nyomán — mégha átmenetinek tekinthetően is — keresett és talált megoldást. .A fennálló objektív nehézségek ellenére megállapodott, sőt, utasította a székelyudvarhelyi egység vezetőségét, hogy különös tekintettel a hétfői nagyobb forgalomra, akár csekély késéssel is, egy más útvonalról idejében érkező autóbuszt irányítson át a főbb útvonalaktól valóban elszigeteltebb Homoródkeményfalvára és Abásfalvára. Mi több: az eddig okozott kellemetlenségekért, bosszúságokért szíves elnézést kér az ingázóktól, alkalmi utasoktól. Akiknek a nevében s a magunk részéről is köszönetet mondunk a tárgyilagos megoldásért, akárcsak a válasz civilizált hangneméért. „Ismét sétáltatjuk az üvegeket“ — tette szóvá lapunk 5521. számában közölt jegyzetében Imets Mátyás Csíkszeredát olvasónk, elpatlaszolva, hogy egy hét folyamán háromszor is megsétáltatott 10 félliteres üveget a 4-es számú önkiszolgálóig, ahol azonban a pénztárosnő „nem volt hajlandó átvenni“... mivel nem volt megfelelő ládája, amibe azokat rakja. Az ügy kivizsgálása nyomán az élelmiszerkereskedelmi vállalat tájékoztat : a jelzett időszakban a szóban forgó egység valóban nem rendelkezett félliteres üvegek tárolásához szükséges ládákkal. Azonnal felvették a kapcsolatot az illetékes vállalttal sürgetve a szükséges ládák mielőbbi leszállítását, ami meg is történt, így most már itt is átvehetők a sétálóüvegek. Ámde a válasznak van még egy kitétele, úgymond figyelmeztetése, amivel nekünk is egyet kell értenünk, éspedig : a kereskedelmi vállalatnak üvegfelvásárló egységei is vannak. Ezek egyike nem is olyan távol a 4-es sz. önkiszolgálótól. Így hát rossz néven ne vegye levélírónk sem, ha megjegyezzük: lám, talán egyetlen, de jó irányban tett sétával is megoldódhatott volttá az üvegek leadása. Mert bármilyen ügy esetén magunknak is keresnünk kell a legkézenfekvőbb megoldást. Ezáltal is enyhül(het)nek az életben adódó gondjaink. RANDJÁK JÓZSEF 1987. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK