Hargita, 1987. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1987-10-01 / 232. szám

ELŐKÉSZÜLETEK A HIDEGEBB ÉVSZAKOKRA Az alábbi néhány sort nem csupán azért vetettem papírra, mert időszerűnek találom, h­anem­ olyan elgondolásból is, hogy a jó példa másokra is ösztönzően hat. Arról van ugyanis szó, hogy­­Székelyudvarhelyen, a Forrás utca 1 szám alatti tömbhöz lakói lelkiismeretes hozzájá­rulással jó idejében kifestet­ték a közös folyosókat és a lépcsőházakat, s még a hi­degebb idő beállta előtt pótol­ták az itt-ott hiányzó ablak­szemeket. Úgyszintén bizto­sították a lépcsőház és a fo­lyósók kellő megvilágítását, szem előtt tartva a mindany­­nyiunkra kötelező villamos­en­ergia-takarékosság alapvető elveit, szabályait. Közösségileg hasznos lenne, ha más tömbházak lakói is hasonlóképpen járnának el. Már most, amikor az idő erre még alkalmas. Gyam­athy Anna Székely­udvarhely És következik sorra a töb­bi szerep, Dankó Pista vagy a prózaszerepek, véletlenül-e vagy sem, mindig de mindig, tehetségéhez méltóan csakis főszerepek. Mindmegannyi szerep éjszakába nyúló fárad­ságos próbák árán, amelyek szabad idejét fölemésztették mert napközben példamutató lelkiismeretességgel ■ végezte hivatali teendőit a zsögödi bútorgyárban. Ilyen kulturális tevékeny­séggel a háta mögött, érthető, hogy végül a Municípiumi Művelődési Háznál folytatta adminisztratív tevékenységét, így jó pár éven át tapasztalt kulturális szervezőként segít­hette ifjabb munkatársait, a művészi műkedvelő csoporto­kat, odaadással gondozta a művelődési hajlék vagyonát. Mindezekért sok-sok köszö­nettel és szeretettel búcsúzik Tőle minden munkatársa meg valamennyi műkedvelő, és kívánunk neki jó egészséget és hosszú, boldog nyugdíjas életet. Búcsúzunk tőle mint munkatárstól, de naponta visszavárjuk mint a dalárda örökös tagját, az újabb szín­darabok énekes főszereplőjét, a folklóregyütte­s énekesgaz­dáját, vagy amikor egyszerű­en csak meleg emberségre van szükségünk ... A Csíkszeredai Municípiumi Művelődési Ház munkaközös­sége nevében — Eöstyén Dénes KÖSZÖNTŐ A nyolcvanadik életévét be­töltő Csorna Istvánt köszönt­­jük mi, turisták. Több évtizeden át volt ki­váló gondnoka a madaras­ menedékháznak. Mélységes humanizmusa és természet­szeretete mellett közismertek díszmű faragásai és ková­csoltvas munkái. „Mint fenyő a Hargitán, dacol a zord idővel. Úgy láttam viszont hátunk mögött harmincöt esztendővel. Maradj még soká Csorna Pista bátyánk szép Hargitánknak hű lakója A vándor, ha Hozzád betoppant, Te voltál kedves szállásadója." Szabó Miklós Csíkszereda Pillanatkép a Székelyudvarhelyi Techno — Nagyváradi Építők B-osztályos férfi kézilabda mérkőzésről. A székely­udvarhelyi csapat jövő vasárnapi ellenfele idegenben a Szatmári Unió együttese lesz.(Bartha Cs. Melinda felvétele) A FÜGGÖNY LEGÖRDÜLT... Egy hosszas, tevékeny élet­­­pálya után Tóth Géza, mun­katársunk, nyugdíjba vonult. Csíkszereda művelődési éle­tének egyik legrégibb és leg­­odaadóbb híve búcsút mon­dott a mindennapi aktív szer­vező munkának, amelyet pél­damutatóan végzett éveken keresztül. A tehetséges műkedvelő­­énekes színművész élete egy­­gyé fonott a város kulturális életével. Már fiatalon felcsen­dült varázsos hangja Csíksze­reda minden rangos művelő­dési seregszemléjén, az ő hangjára alapozták a kar­mesterek vagy a rendezők minden művészi vállalkozás sikerét. Ki ne emlékeznék a har­minc évvel ezelőtti János Vi­téz című előadásra ? Ebben az előadásban érett be Tóth Géza énekes és színpadi te­hetsége ... SÓTLANUI Nem vagyok járatos só ü­­gyekben, annál inkább jára­tos vagyok a sóért az üzletek­ben. S valahányszor azt vá­laszolják, hogy nincsen só, mindannyiszor érthetetlennek tartom. Hiszen tudtommal a megyénkben tevékenykedik — s mint ahogyan olvastam, tervfeladatait példásan telje­síti — a parajdi sóbánya. S ilyenkor, sószűkében, éppen, amikor a téli áttevések is időszerűek, sokan a káposz­tát szeretnék már elsózni és megsózni, nos akkor nagyon jó lenne a parajdi só is. Ha­mar amúgy is fehér holló a fehér asztali só. Nem hiszem, hogy az a sómennyiség, a­­mennyi a megyei vásárlóknak kellene, az különösebb gon­dot jelentene a parajdi sóbá­nyának, bizonyára termelésé­nek csak töredéke. Az elszál­lítása lenne a gond ? Mon­dom, valahányszor üres ma­rad a cekker a só miatt, min­dég az alig 100 kilométerre lévő parajdi bánya jut eszem­be. S úgy vélem, most a „só­­zási föidényben“ az illetékes kereskedelmi szervek is el­gondolkodhatnának miként lehetne a sóellátás zavartalan. Kiss András Csíkszereda AMI ELVESZETT A RÉVEN, VISSZANYERNI A VÁMON Testvérl­apunkban már em­lítést tettünk arról, hogy Szé­­kelykeresztúron több esetben napközben indokolatlanul ég­nek a közvilágítás villany­körtéi, annak ellenére, hogy szigorú utasítás van, hogy minden egyes kW elektromos árammal gazdaságosan bán­junk. A közelmúltban is több helyen majdnem egész nap égtek a közvilágítás villany­körtéi, amit fel is rótt a la­kosság tudva azt, hogy mi­lyen nagy szükség van min­den egyes kW elektromos á­­ramra. Rossz nyelvek azt mondják, hogy a­mi­kor au­gusz­tus 28-án egész éjjel és 29-én majdnem egész­­ délelőtt tel­jes áramszünet volt az ille­tékesek vissza próbálták nyer­ni azt, amit előzőleg elpaza­roltak, vagyis , ami elveszett a réven, visszanyerni a vá­mon. Csak ilyen megoldással nem nagyon értenek egyet a fogyasztók. Török Traian Székely keresztje JOGI TANÁCSADÓ CSIUP PÉTERNEK — Ba­­lánbányára — a laphoz inté­zett kérdésére válaszolva a következőket közöljük : Amennyiben egy férj szü­lei gyermeküknek házassága előtt, vagy a házasság alatt bútort ajándékoznak azzal a kifejezett szándékkal, hogy az csak a férj kizárólagos tulaj­dona legyen, a házasság fel­bontásakor a feleség a bútor­ból (avagy annak értékéből) nem követelhet részt. Ha a­­zonban a férj szülei a bútort a házastársaknak pl. násza­jándékként adományozták, akkor az a házastársak közös tulajdonának tekintendő, és a házasság felbontásakor a feleség a közös vagyontár­gyakból — így a szóban for­gó bútorból is — a vagyon­közösség megszüntetésekor (a közös javak elosztásakor) a számára megítélt részt kizá­rólagos tulajdonba kapja. Szabó Sándor állami főjegyző BALÁZS ESZTER — Szé­­kelyudvarhelyről — arra kér felvilágosítást, hogy mit vesz­nek alapul ama 2 órának a javadalmazása kiszámításá­nál, amikor a kiskorú gyer­mekkel rendelkező anyák­­3 órát kötelesek dolgozni, de a vállalat 8 órát kell, hogy fi­zessen. Amint levelében köz­li, az alatt, a 9 hónap alatt a­­mikor nála is ilyen eset állt fenn, minden hónapban vál­tozott a javadalmazása. Nincs tisztában azzal, hogy a 2 órát miért tartják nyilván külön és hogy miért nem javadal­mazzák az egész 8 órai prog­ramot egyben. A munka javadalmazása az 1983-as esztendőtől kezdve a globális akkord rendszer sze­rint történik. Ennek alapja az elvégzett mennyiségi és minőségi teljesítmény. Az em­lített évtől, azt a néhány munkakört kivéve, amit a törvény kifejezetten előír, mindenki a globális akkord rendszerébe tartozik. A jog­szabály szerint azonban csak azt az időt számolják el a globális akkord előírásai a­­lapján, amikor a dolgozó munkában van. Amennyiben nincs munkában, de a tör­vény által elismert okok mi­att hiányzik, mint pl. beteg­­szabadság, állampolgári más kötelezettségek végzése, to­vábbá az a­z óra is, amely a­­kérdésben szerepel, a vállalat köteles ezeket az időket is javadalmazni. Ilyen esetekben a javadalmazás kiszámítása az alapbesorolás szerint tör­ténik. A havonkénti változás azért áll(hat) fenn, mert az elszámolásra kerülő órák szá­ma nem ugyanaz minden hó­napban. Az említett okok miatt a nyilvántartást is külön kell vezetni. Csörgő Antal jogász . 2 APROPO — „Hátha megoldó­dik ...“ címmel közölt olvasói levélre küldött válasszal kezdenék e heti rovatunkat. Már csak a­­zért is, mert alapjában véve ez a gondolat, avagy óhaj készteti elsősorban írásra ol­vasóink zömét, amikor a köz­napi életben észlelt visszásá­­gokat szóvá teszik, jelzik (ha nem is minden alkalommal a legilletékesebbeknél kezdve a sort!). De bár jeles megjegy­zésünket sem kell rossznéven vennie senkinek, .Jómagunk a bizalom megnyilvánulásának tekintjük olvasóink, levélíró­ink részéről, akik ugyancsak tudják, hogy a lap, az újság — sokoldalú rendeltetésénél fogva — egyheti a közvéle­­mény tolmácsolója is. Általá­ban — jelen oldalunkban, ro­vatunkban pedig különöskép­pen. Nos hát visszatérve az em­lített levélre, amelynek író­ja, a Csíkszeredai Darvas Mária (pontos lakcímet is megadva!) a megyeszékhely Malom-negyedi lakásainak nagyrészét kiszolgáló hőköz­pont működésében észlelt (és sajnos továbbra is észlelhető) fonákságokra hívta fel a fi­gyelmet, az illetékeseknél is már előzőleg megtett lépések után ! Ezek szerint a közüze­miek által tett kijelentések el­lenére rendszertelen még a hi­degvíz-szolgáltatás is. A fű­tésről, melegvízről nem is be­szélve ... Mert a panaszos szerint minden program (diag­rama vagy diafragma) elle­nére a kettő még télen is ritkán esik egy időre. Márpe­dig az olyannyira szükséges fürdés, tisztás leadás sem vala­mi nagy élvezet intette a la­kásban... Na és erre jön a köz­üzemek érintett szakrészlegétől a válasz: a hőközpont, ame­lyik kiszolgálja a Malom-ne­gyedi lakásokat, terv szerint volt kivitelezve, ame­lyen vállalatunk nem módosí­tott , — annak ellenére, hogy a belső szerelés a tervezett paraméterekkel működik, nem tudjuk kielégíteni a lakók i­­g­ényeit 100 százalékban, mi­vel a szolgáltatás időtartama jóval rövidebb, mint a terve­zett, az egyidejű fogyasztás­­nak nincs megfelelő kapacitá­sa . Végül pedig : a munka­­közösségünk mindent megtesz annak érdekében, hogy a hi­ányt fedezze a hatásfok eme­lésével, valamint a szolgálta­tási program betartásával...“ E legutóbbi bekezdés, ha nem is éppen derűlátó, mégis vál­lalás jellegű, próbáljuk hinni hátha tényleg megoldódik az ügy. Egy másik — Sánc, sánc, de szennyes sánc címmel kö­zölt — ugyancsak olvasói levélre válaszolva a Székely­keresztúri városi néptanács az alábbiakat közli: „A nép­tanács Végrehajtó Bárója e­­lemezve a jelzett visszássá­gokat azonnal intézkedett s a körzeti képviselőt, valamint a honpolgári bizottságokat mozgósítva a lakosság mun­ka hozzájárulásával október el­sejéig (tehát pont máig !) gon­doskodnak az árkok-láncok kitakarításáról, rendbetételé­ről.“ Ez az ügy tehát meg­oldódóbnak tekinthető. Mert közös összefogással érvényesül a közvélemény óhaja. Valós, bár ugyancsak objek­tív okokból eredő panaszle­vélre érkezett ezúttal is tár­gyilagos válasz a Megyei Au­­tószállítási Vállalattól. Bizo­nyos autóbusz-járatok „kiesé­sét“ s az ebből fakadó kelle­metlenségeket, bosszúságokat rótta fel levelében Fülöp Dé­nes székelyudvarhelyi olva­sónk. Különösen hétfői napo­kon szokott előfordulni, hogy a régebbi járat hiányában számos ingázó munkás vagy alkalmi utas lemarad az elszi­geteltebb Homoródkemény­fal­ván és­­Abásfalván, még az átmeneti megoldásként erre az útirányra átirányított, de rendszerint már a kiindulási helyén zsúfolásig megtelő Ho­­moródkarácsonyfalva — Szé­kelyudvarhely útvonalú au­tóbuszról. Aztán a sürgősség arányában próbál mindenki (kivált a munkahelyre ingá­zók), olykor hosszú kilométe­reket gyalogolva, alkalmi megoldásokat találni. S a többször előfordult eset nyo­mán mondhatta levélírónknak az egyik „tapasztalt“ ingázó. . Hiába írod meg az új­ságnak. Úgysem intézkednek semmit." Nos, ,jutpasz­tttsá­­ga“ ellenére tévedett. Mert íme, a szakvállalat, a helyzet reális elemzése-ta­nul­mán­yo­zása nyomán — mégha átme­netinek tekinthetően is — keresett és talált megoldást. .A fennálló objektív nehézsé­gek ellenére megállapodott, sőt, utasította a székelyudvar­helyi egység vezetőségét, hogy különös tekintettel a hétfői nagyobb forgalomra, akár csekély késéssel is, egy más útvonalról idejében érkező autóbuszt irányítson át a főbb útvonalaktól valóban elszige­teltebb Homoródkemény­falvá­ra és Abásfalvára. Mi több: az eddig okozott kellemetlen­ségekért, bosszúságokért szí­ves elnézést kér az ingázók­tól, alkalmi utasoktól. Akik­nek a nevében s a magunk részéről is köszönetet mon­dunk a tárgyilagos megoldá­sért, akárcsak a válasz civi­lizált hangneméért. „Ismét sétáltatjuk az üve­geket“ — tette szóvá lapunk 5521. számában közölt jegyze­tében Imets Mátyás Csíksze­redát olvasónk, elpatlaszolva, hogy egy hét folyamán há­romszor is megsétáltatott 10 félliteres üveget a 4-es számú önkiszolgálóig, ahol azonban a pénztárosnő „nem volt haj­landó átvenni“... mivel nem volt megfelelő ládája, amibe azokat rakja. Az ügy kivizs­gálása nyomán az élelmiszer­kereskedelmi vállalat tájé­koztat : a jelzett időszakban a szóban forgó egység való­ban nem rendelkezett féllite­res üvegek tárolásához szük­séges ládákkal. Azonnal fel­vették a kapcsolatot az ille­tékes vállal­­ttal sürgetve a szükséges ládák mielőbbi le­szállítását, ami meg is tör­tént, így most már itt is át­vehetők a sétáló­­üvegek. Ámde a válasznak van még egy kitétele, úgymond figyel­meztetése, amivel nekünk is e­­gyet kell értenünk, éspedig : a kereskedelmi vállalatnak ü­­vegfelvásárló egységei is van­nak. Ezek egyike nem is olyan távol a 4-es sz. önkiszolgáló­tól. Így hát rossz néven ne­ vegye levélírónk sem, ha megjegyezzük: lám, talán e­­gyetlen, de jó irányban tett sétával is megoldódhatott vol­ttá az üvegek leadása. Mert bármilyen ügy esetén ma­gunknak is keresnünk kell a legkézenfekvőbb megoldást. Ezáltal is enyhül(het)nek az életben adódó gondjaink. RANDJÁK JÓZSEF 1987. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK

Next