Hargita, 1988. szeptember (21. évfolyam, 207-232. szám)
1988-09-01 / 207. szám
ÜGYES MESTEREK Minap a megyeszékhelyen betértem a Fenyő szálloda és étterem sörkertjébe. Még eddig nem voltam itt, s meglepett, hogy milyen ötletesen, ízlésesen építették meg. Meg voltam győződve, hogy egy jó tervező elgondolása és kivitelezése a szép terasz. Hogy aztán megtudjam, hogy a Kászonvölgyi ácsok készítették. Bevallom, hogy még a sör is jobban esett a községünkben ügyeskezű mesterek munkáját szemlélve. Megtudtam közben azt is, hogy a jó nevű, messze földön ismert ácsok jelenleg a Központi Áruház tetőzeténél dolgoznak. Tudom, hogy a falunkbeli mesteremberek mindenütt, ahol dolgoztak, megállták a helyüket. S így is van ez rendjén, bárhová megyünk a jó munkánkkal mutatkozzunk be. Szőke József, Plăieşii de Jos FELEJTHETETLEN KIRÁNDULÁS Augusztus 27 korús reggelén a nyugdíjasok egy derűs csoportja kirándulni indult. Irány Sovata ! Utunk első állomása Odorfaeiu Secuiesc volt. Itt kellemes meglepetés ért. Az ottani önsegélyző pénztár vezetősége várt és meleg fogadtatásban részesített. Székházukban elbeszélgettünk, megcsodáltuk a nyugdíjasok faragásait, festményeit, majd elkísértek a nyugdíjasok tömbházába. Ez nagy meglepetés volt mindannyiunk számára, hiszen az itt lakó nyugdíjasoknak nemcsak szórakozási lehetőségeik vannak — mint rádió, televízió, video, könyvtár stb. —, hanem állandó orvosi rendelő és étkezde. Praidon ismét nyugdíjas barátaink vártak és az ő szakszerű vezetésükkel nézhettük meg a sóbányát. Talán mondani sem kell, hogy ez alkalommal mennyi érdekes dolgot ismertünk meg. Észre sem vettük, hogy megérkeztünk Lovatara! ízletes ebéd, azután körbejártuk a Medve tavat és környékét. Gyönyörködtünk hazánknak ebben a híres üdülő- és gyógyfürdőjében. Az idő gyorsan repült és Itt van már szeptember. S ha volt is okunk panaszkodni a nagy melegre eddig, most már hűvösek a hajnalok. Ám a meteorológiai előrejelzések szép őszről beszélnek, lesz bőven napsütés, így hát a horgászok bátran élhetnek szenvedélyüknek. Ezzel kapcsolatban ismét felszínre került a Suta tó körüli vita a megyei horgász és vadásztársulat, valamint a kisipari szövetkezetek szövetsége között. Atársulat határozott válaszában arról ír, hogy ők 20 évre bérbe vették a tavat, s október elsejétől, valamint a jövő évtől horgászengedéllyel lehet halászni ott, minden külön tarifa lefizetése nélkül. A kisiparosok szövetsége nem tud arról, hogy a társulatnak szerződése lenne, arról viszont igen, hogy nekik 15 évre szóló szerződésük van, (évi 14 ezer lej bért is fizetnek), beruháztak (kis tavak létesítése, telepítés stb.) másfél millió lejt, hogy egy megfelelő „szabadidő helyet" szervezzenek, közben a horgász társulat akadékoskodik. Egyébként a szakminisztérium halászatért felelős központjától megkapták a választ, amelyből kitűnik, hogy a tó nem szerepel a nyilvántartásukban, így a kisipar amenynyiben horgászatot akar létesíteni forduljon a horgásztársulathoz, vagy a tó tulajdonosához. Minden bizonnyal a kisipariak szövetsége a tulajdonoshoz fordul, azzal van szerződése, s továbbra is belátása szerint szervezi meg a Suta tavon a szórakoztatást, így a horgászást is. Terveikben szerepel egyébként újabb halállomány telepítése... Minden bizonnyal ezzel a vita még nem fog lezárulni a két intézmény között. Megjegyezni kívánjuk az eset kapcsán, hogy évekig a Suta kihasználatlanul állt, néptanácsi határozattal került a kisipariak bérletébe, s kezdődött meg a fejlesztése. S a Suta, mint kedvenc kirándulóhely kapcsán lenne még egy megjegyzésünk, szükséges lenne, ha megfelelő vendégfogadó egység, valamint egészségügyi berendezések épülnének itt, mint ahogyan nem egyszer szerepelt a tervekben, hisz a nyári-őszi hétvégeken ezrek keresik fel. Persze, ez már nem a kisipariak dolga... S hamar vitás témáknál tartunk, hadd írjuk ide az utasok és autóbusz vezetők időnként felparázsló vitáját. Még júliusban történt, hogy az Odorheiu Secuiesc-i Iskolás Sportklub kis birkózói versenyen voltak Vlăhiţăn. S mikor jöttek volna haza a Lueta — Odorheiu Secuiesc közötti déli járat, bár nem volt tele, nem vette fel őket, sőt a gépkocsivezető az egyik gyermeknek azt mondta: „Kotródj innen, komám, mert orrba rúglak", s azzal továbbhajtott. Nem így a Bedő László vezette autóbusz. Az a vlahitai megállóban, felvette a zsúfolt buszra a gyermekeket. A gépkocsizó vállalat válaszában arról is értesít, hogy Gábos László azért nem vette fel a birkózókat, mert akkor nem tudta volna felvenni a további állomásokon várakozó ingázókat. Amiért viszont nem megfelelő módon viselkedett, fegyelmi megrovásban részesült. Hasonlóképp fegyelmi úiton szankcionálták Tófalvi Albert gépkocsivezetőt, aki június 28-án nem állt meg Avramestien. Igaz, hogy meghibásodott a légpárnája, de azért megállhatott volna, hogy tájékoztassa az utasokat, hogy nem tudja elszállítani őket. A két eset közös vonása a gépkocsivezetők nem megfelelő magatartása. Mindenképpen visszás. Közismert, hogy az autóbuszvezetők fáradságos, nehéz fizikai és szellemi munkát végeznek. De az mindenképpen tűrhetetlen, hogy egyesek továbbra is civilizálatlanul viselkednek, rontják a vállalat hitelét, tekintélyét. Akinek nincs türelme az utashoz az ne üljön a volán mellé, azaz leeressen magának más járművet, még akkor is, ha olykor az utasok a kezdeményezői a fölösleges vitáknak. S vonatkozik ez általában másféle szolgáltatásokra is. Egyik vlahitai olvasónk írja, hogy a megyeszékhely egyik fodrászüzletében akart „fodrászkodni", manikűröztetni, szinte bántóan viselkedtek, válaszoltak neki. Később az egyik üzletben hallotta, amint egy vásárlóval udvariatlanul beszélnek. Miért ? — marad a jogos kérdés. Miért, hogy egyesek, akik a szerteágazó szolgáltató iparban dolgoznak, legyen az gépkocsiszállítás, kereskedelem, közüzemi, kisipari szolgáltatás, akik hivatásnak választották ezt a mesterséget, s mégis fásultak, kultúrálatlanul, udvariatlanul viselkednek. Nem az illemszabályokat nem tartják be, hanem a szolgálati feladataikhoz társuló kötelezettségeiket. Mert bizonyos szakmáknál szolgálati kötelesség az udvariasság, előzékenység, segítőkészség, az ügyfelekkel, kliensekkel való civilizált viselkedés. S ezzel nemcsak aszolgáltatást igénylőt tiszteljük meg, hanem a munkahelyet, az illető egység munkaközösségét, az intézményt, vállalatot, ahol dolgozunk. Ezt mindenkinek tudnia kell, ha nem, okítani rá, s ha akkor sem, nos, akkor ne üljön a volán mellé, ne álljon a pult mögé, stb., vagy éppenséggel az íróasztalhoz... 1988. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK BÁLINT ANDRÁS2 indulni kellett haza. Valóban vidáman, szórakoztatva egymást, jöttünk keresztül a Bucsin-tetőn. Sok-sok szép élménnyel gazdagodva érkeztünk haza. Gábor János Miercurea-Ciuc ra fel kell ásni az Utcát. Hol itt a szervezés, energia- és időspórlás, az ésszerűség ? Mi türelmesek voltunk, fizetjük a víz és a szeméthordás díját, viszont hónapok óta szemetet sem hordtak el például az utcánkból. Persze, a legnagyobb dolog a vízhiány. S ennek a megoldásában kérjük a közbenjárásukat. Az utca lakói nevében Simó Vencel, Odorheiu Secuiesc ÜNNEPÉLYES MEGEMLÉKEZÉS Az Odorheiu Secuiesc-i nyugdíjasok ünnepélyes keretek között emlékeztek meg augusztus 23-áról. A nyugdíjasok székházának nagytermében meg voltak híva a nyugdíjas képzőművészek, nők, férfiak,s azok, akik ezelőtt 44 évvel mint fiatalok aktívan bekapcsolódtak az új társadalom építőmunkájába. Az ünnepélyt László Béla nyugdíjas tanár nyitotta meg, majd Finta Béla a nyugdíjasok tanácsánál elnöke az augusztusi történelmi eseményeket méltatta, szemelvényeket olvasott fel. Szavalt Balázs Karolina és Szallai Ilona. Végül az egybegyűlt nyugdíjasok elbeszélgettek egymás közt az augusztusi forradalom utáni évtizedek országos építőmunkájáról a város fejlődéséről, természetesen a családról, unokákról, fiatalokról, s nyilván szó esett a nyugdíjak emeléséről is. Orbán Balázs Odorheiu Secuiesc PANASZ Mi, a Törvényszék utca lakói, 14 család, összesen 64 személy panaszunkat fejezzük ki a Hargita szerkesztőségnek. Utcánkban szennyvíz csatornát vezetnek és a munkálatok folyamán az ivóvíz vezetéket kiszedték. Már egy hónapja nincs ivóvíz a lakásokban, az utcán nincs egy közkút sem, ahonnan vizet lehetne hozni. A szennyvízcsatornát lerakták, az utcát, a kiásott részt betakarták. Az illetékes munkások arra hivatkoznak, hogy az ivóvízvezeték lerakása a közüzemre tartozik. Kérdésünk, hogy az építkezési vállalat és a közüzem miért nem tudta összehangolni a munkálatokat, és egyidőben rendbe- tenni az ivóvíz vezetéket is. Hogy ismét vizünk legyen, új SOK VIRÁGOT ! Elevenen emlékezetünkben él még a megyeszékhelyi Rapid július 3 és 10-i két mérkőzése a Suceavával, amely következtében a Rapidnak bejutott a rég óhajtott C-osztályba. Rövidre szabott volt a játékosok pihenője, kemény edzések, edzőmérkőzések sorozata következett az augusztusi kánikulában, és íme, a C- osztály bajnoki mérkőzéseinek a küszöbén vagyunk. Kemény erőpróba vár a fiúkra, de a néhány ezer focirajongónk az említett két mérkőzésen és másokon is bebizonyította, hogy lehet alapozni rájuk és bízni bennük. Vannak és miért ne lennének „igazi szurkolói" csapatunknak, akik gondolnak arra, hogy a Rapid elérkezik a „B-állomásba“ is. Akaratlanul is egy érdekes híradás jut eszembe, amit a Magazin Istoric egy régebbi számában olvastam. Egy Xiang-guangban (Hong-Kong) talált kéziratból kiderül, hogy a futballt kb. i. e. 200-ban találták fel a kínaiak. A labdát egy szőrmével telt bőr képezte. A kapuk magassága 7 és 10 méter között bambusznádból készült, s közötte kifeszített selyemháló. Gólnál a labdának a kifeszített háló fölött kellett áthaladnia. A győzteseknek virág és gyümölcs volt a jutalmuk, és a vesztes csapat kapitányát egy „komoly" verésben részesítették ... Kívánok a Rapid játékosoknak sok virágot és gyümölcsöt és a csapatkapitánynak .... szintén. Szilágyi László Miercurea-Ciuc osszú volt az út. Egész éjszakai vezetés után pihenni kell, hisz a hazavezetés is ugyanolyan nehéz feladat. Bár sokunk számára annak tűnik, nem irigylésre méltó az autóvezetők dolga. Megrakják az autót valahol, következik a hosszú távú harc az idővel, az úttal, a forgalmi akadályokkal, a fáradtsággal, míg meg nem érkeznek valahová. Itt kirakodás-berakodás, s megint elölről. Az útközbeni pihenési lehetőséget jól ki kell használni. Pihen a képen látható autó vezetője is. El lehetne morfondírozni azon, mit jelenthet a vezetőfülke ablakába kirakott két meztelen láb, így jobb a vérkeringés ? •Vagy : nagyra nőttem, másképp nem férek ? Lehet, hogy csak ennyit: „Alszom, ne zavarj Nyárádi József fal vagy komlóval ugyanezt a hatást érhetjük el A hangyáknak a konyhasó is méreg. A szobából még úgy is kiűzhetjük a hangyákat, hogyha hangyacsapdát állítunk. Erre jó egy félliteres fazék, amelynek belső zománca sértetlen. Ezt félig megtöltjük folyékony sziruppal (mézzel vagy cukros vízzel), és erős sötét papírral jól lekötjük. Ezután a papír közepébe borsó nagyságú lyukat vágunk. A hangyák megérzik az édesség szagát, és belehullnak a csapdába. A falakat azután forró vízbe tesszük. Ha a hangyafészekbe egy darab romlott halat teszünk, a hangyák csakhamar eltűnnek, valamint akkor is, ha a lyukakat halzsírral betömjük. Fiatal tyúkok a has alatt, melyet egy hangyafészek fölé borítottunk, akkor, amikor a hangyák tojásokat raknak, felfalják a hangyákat tojásaikkal együtt. Azért, hogy a hangyákat a méhkasok közeléből elűzzük, kössünk az ásványok alá halpikkelyekkel és haliéllel bekent rongyokat. Ezek távol tartják a hangyákat. Lupány István Miercurea-Ciuc HANGYÁK ELLEN... Egyéni, kertes házaidban, a veteményeskert ágyásai között, de sok esetben a tömbházakban is sok kellemetlenséget és bosszúságot okoz(hat)nak a hangyák. Ha a lakásban meg akarunk tőlük szabadulni, akkor járataikba öntsünk petróleumot. Utána meg kell keresni a helyet (lyukat, rést, nyílást), amelyen át bejutnál a lakásba. A hasadékokat cementtel vagy iszapolt krétából, lenolajból és petróleumból álló keverékkel kell bekenni. Kő- vagy betonpadlónál a cementet, fapadlónál a másik masszát alkalmazzuk. Továbbá jó tudni, hogy a hangyák minden erős szagtól menekülnek, így például szétszórhatunk friss paradicsomlevelet, kámforral, naftalin JOGI TANÁCSADÓ Balogh Éva Odorheiu Secuiesc-től tanácsot kér a gyermektelen házastársak adófizetési kötelezettségével kapcsolatban. Amint levelében közli, előzetes házasságából, amely válóper által szűnt meg, egy gyermeke származik. Utólag férjhez ment egy gyermektelen férfihez, aki házasságuk megkötéséig gyermektelenségi adót fizetett. Kérdése, hogy férje továbbra is kell-e fizesse ezt az adót. A kérdést szabályozó rendelkezés szerint, amennyiben egy gyermek nélküli személy házasságot köt egy gyermekes szülővel, a kérdéses adófizetés kötelezettsége alól mentesül. Amennyiben tehát a levélben közöltek megfelelnek a valóságnak, olvasónk férje nem kell a gyermektelenségi adót továbbra is fizesse. Ennek feltétele azonban az, hogy a gyermek a család eltartásában legyen, vagy olvasónk — ha nem volt gyermeke a bírói szervek által hozzáhelyezve — kötelezve van a tartásdíj fizetésre. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy a fentieket az 1977-es évben megjelent 1-es számú törvény szabályozza. CSERGŐ ANTAL jogász