Hargita, 1988. szeptember (21. évfolyam, 207-232. szám)

1988-09-01 / 207. szám

ÜGYES MESTEREK Minap a megyeszékhelyen betértem a Fenyő szálloda és étterem sörkertjébe. Még ed­dig nem voltam itt, s megle­pett, hogy milyen ötletesen, ízlésesen építették meg. Meg voltam győződve, hogy egy jó tervező elgondolása és kivite­lezése a szép terasz. Hogy az­tán megtudjam, hogy a Ká­­szon­völgyi ácsok készítették. Bevallom, hogy még a sör is jobban esett a községünkben ügyeskezű mesterek munká­ját szemlélve. Megtudtam köz­ben azt is, hogy a jó nevű, messze földön ismert ácsok je­lenleg a Központi Áruház te­tőzeténél dolgoznak. Tudom, hogy a falunkbeli mesterem­berek mindenütt, ahol dol­goztak, megállták a helyüket. S így is van ez rendjén, bár­hová megyünk a jó munkánk­kal mutatkozzunk be. Szőke József, Plăieşii de Jos FELEJTHETETLEN KIRÁNDULÁS Augusztus 27 korús reggelén a nyugdíjasok egy derűs cso­portja kirándulni indult. I­­rány Sovata ! Utunk első állomása Odor­­faeiu Secuiesc volt. Itt kelle­mes meglepetés ért. Az ottani önsegélyző pénztár vezetősége várt és meleg fogadtatásban részesített. Székházukban el­beszélgettünk, megcsodáltuk a nyugdíjasok faragásait, fest­ményeit, majd elkísértek a nyugdíjasok tömbházába. Ez nagy meglepetés volt mind­annyiunk számára, hiszen az itt lakó nyugdíjasoknak nem­csak szórakozási lehetőségeik vannak — mint rádió, televí­zió, video, könyvtár stb. —, hanem állandó orvosi rende­lő és étkezde. Praidon ismét nyugdíjas ba­rátaink vártak és az ő szak­szerű vezetésükkel nézhettük meg a sóbányát. Talán mondani sem kell, hogy ez al­kalommal mennyi érdekes dol­got ismertünk meg. Észre sem vettük, hogy meg­érkeztünk Lovatara! ízletes ebéd, azután körbejártuk a Medve tavat és környé­két. Gyönyörködtünk hazánk­nak ebben a híres üdülő- és gyógyfürdőjében. Az idő gyorsan repült és Itt van már szeptember. S ha volt is okunk panaszkodni a nagy melegre eddig, most már hűvösek a hajnalok. Ám a meteorológiai előrejelzések szép őszről beszélnek, lesz bő­ven napsütés, így hát a hor­gászok bátran élhetnek szen­vedélyüknek. Ezzel kapcsolat­ban ismét felszínre került a Suta tó körüli vita a megyei horgász és vadásztársulat, va­lamint a kisipari szövetkeze­tek szövetsége között. A­­tár­sulat határozott válaszában arról ír, hogy ők 20 évre bérbe vették a tavat, s október else­jétől, valamint a jövő évtől horgászengedéllyel lehet ha­lászni ott, minden külön tarifa lefizetése nélkül. A kisiparosok szövetsége nem tud arról, hogy a társulatnak szerződése len­ne, arról viszont igen, hogy nekik 15 évre szóló szerződé­sük van, (évi 14 ezer lej bért is fizetnek), beruháztak (kis tavak létesítése, telepítés stb.) másfél millió lejt, hogy egy megfelelő „szabadidő helyet" szervezzenek, közben a hor­gász társulat akadékoskodik. Egyébként a szakminisztérium halászatért felelős k­özpontjá­­tól megkapták a választ, a­­melyből kitűnik, hogy­ a tó nem szerepel a nyilvántartá­sukban, így a kisipar ameny­­nyiben horgászatot akar léte­síteni forduljon a horgásztár­sulathoz, vagy a tó tulajdono­sához. Minden bizonnyal a kisipariak szövetsége a tulaj­donoshoz fordul, azzal van szerződése, s továbbra is be­látása szerint szervezi meg a Suta tavon a szórakoztatást, így a horgászást is. Terveik­ben szerepel egyébk­ént újabb halállomány telepítése... Min­den bizonnyal ezzel a vita még nem fog lezárulni a két intézmény között. Megjegyez­ni kívánjuk az eset kapcsán, hogy évekig a Suta kihaszná­latlanul állt, néptanácsi ha­tározattal került a kisipariak bérletébe, s kezdődött meg a fejlesztése. S a Suta, mint kedvenc kirándulóhely kap­csán lenne még egy megjegy­zésünk, szükséges lenne, ha megfelelő vendégfogadó egy­ség, valamint egészségügyi berendezések épülnének itt,­­ mint ahogyan nem egyszer szerepelt a tervekben, hisz a nyári-őszi hétvégeken ezrek keresik fel. Persze, ez már nem a kisipariak dolga... S hamar vitás témáknál tar­tunk, hadd írjuk ide az uta­sok és autóbusz vezetők i­­dőnként felparázsló vitáját. Még júliusban történt, hogy az Odorheiu Secuiesc-i Isko­lás Sportklub kis birkózói versenyen voltak Vlăh­iţăn. S mikor jöttek volna ha­za a Lueta — Odorheiu Secuiesc közötti déli já­rat, bár nem volt tele, nem vette fel őket, sőt a gép­kocsivezető az egyik gyermek­nek azt mondta: „Kotródj in­nen, komám, mert orrba rúg­lak", s azzal továbbhajtott. Nem így a Bedő László ve­zette autóbusz. Az a vlahitai megállóban, felvette a zsú­folt buszra a gyermekeket. A gépkocsizó vállalat válaszá­ban arról is értesít, hogy Gá­­bos László azért nem vette fel a birkózókat, mert akkor nem tudta volna felvenni a továb­bi állomásokon várakozó in­gázókat. Amiért viszont nem megfelelő módon viselkedett, fegyelmi megrovásban része­sült. Hasonlóképp fegyelmi úi­ton szankcionálták Tófalvi Albert gépkocsivezetőt, aki jú­nius 28-án nem állt meg Avra­­mesti­en. Igaz, hogy meghibá­sodott a légpárnája, de azért megállhatott volna, hogy tá­jékoztassa az utasokat, hogy nem tudja elszállítani őket. A két eset közös vonása a gépkocsivezetők nem megfe­lelő magatartása. Mindenkép­pen visszás. Közismert, hogy az autóbuszvezetők fáradsá­gos, nehéz fizikai és szellemi munk­át végeznek. De az min­denképpen tűrhetetlen, hogy egyesek továbbra is civilizá­latlanul viselkednek, rontják a vállalat hitelét, tekintélyét. Akinek nincs türelme az u­­tashoz az ne üljön a volán mellé, azaz leeressen magának más járművet, még akkor is, ha olykor az utasok a kezde­ményezői a fölösleges viták­nak. S vonatkozik ez általában másféle szolgáltatásokra is. Egyik vlahitai olvasónk írja, hogy a megyeszékhely egyik fodrászüzletében akart „fod­­rászkodni", manikűröztetni, szinte bántóan viselkedtek, válaszoltak neki. Később az egyik üzletben hallotta, amint egy vásárlóval udvariatlanul beszélnek. Miért ? — marad a jogos kérdés. Miért, hogy e­­gyesek, akik a szerteágazó szolgáltató iparban dolgoznak, legyen az gépkocsiszállítás, kereskedelem, közüzemi, kis­ipari szolgáltatás, akik hiva­tásnak választották ezt a mes­terséget, s mégis fásultak, kul­túrálatlanul, udvariatlanul vi­selkednek. Nem az illemsza­bályokat nem tartják be, ha­nem a szolgálati feladataikhoz társuló kötelezettségeiket. Mert bizonyos szakmáknál szolgálati kötelesség az ud­variasság, előzékenység, se­gítőkészség, az ügyfelekkel, kliensekkel való civilizált viselkedés. S ezzel nemcsak a­­szolgáltatást igénylőt tisztel­jük meg, hanem a munkahe­lyet, az illető egység munka­­közösségét, az intézményt, vállalatot, ahol dolgozunk. Ezt mindenkinek tudnia kell, ha nem, okítani rá, s ha akkor sem, nos, akkor ne üljön a volán mellé, ne álljon a pult mögé, stb., vagy éppenséggel az íróasztalhoz... 1988. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK BÁLINT ANDRÁS2 indulni kellett haza. Valóban vidáman, szórakoztatva egy­mást, jöttünk keresztül a Bu­­csin-tetőn. Sok-sok szép élménnyel gazdagodva érkeztünk haza. Gábor János Miercurea-Ciuc­ ra fel kell ásni az Utcát. Hol itt a szervezés, energia- és időspórlás, az ésszerűség ? Mi türelmesek voltunk, fizetjük a víz és a szeméthordás díját, viszont hónapok óta szemetet sem hordtak el például az ut­cánkból. Persze, a legnagyobb dolog a vízhiány. S ennek a megoldásában kérjük a köz­benjárásukat. Az utca lakói nevében Simó Vencel, Odorheiu Secuiesc ÜNNEPÉLYES MEGEMLÉKEZÉS Az Odorheiu Secuiesc-i nyugdíjasok ünnepélyes kere­tek között emlékeztek meg augusztus 23-áról. A nyugdí­jasok székházának nagytermé­ben meg voltak híva a nyug­díjas képzőművészek, nők, férfiak,s azok, akik ezelőtt 44 évvel mint fiatalok aktívan bekapcsolódtak az új társa­dalom építőmunkájába. Az ünnepélyt László Béla nyug­díjas tanár nyitotta meg, majd Finta Béla a nyugdíjasok ta­nácsánál­ elnöke az augusztu­si történelmi eseményeket méltatta, szemelvényeket ol­vasott fel. Szavalt Balázs Ka­rolina és Szallai Ilona. Végül az egybegyűlt nyugdíjasok el­beszélgettek egymás közt az augusztusi forradalom utáni évtizedek országos építőmun­­kájáról a város fejlődéséről, természetesen a családról, u­­nokákról, fiatalokról, s nyil­ván szó esett a nyugdíjak e­­meléséről is. Orbán Balázs Odorheiu Secuiesc PANASZ Mi, a Törvényszék utca lakói, 14 család, összesen 64 személy panaszunkat fejezzük ki a Hargita szerkesztőségnek. Ut­cánkban szennyvíz csatornát vezetnek és a munkálatok fo­lyamán az ivóvíz vezetéket ki­szedték. Már egy hónapja nincs ivóvíz a lakásokban, az utcán nincs egy közkút sem, ahonnan vizet lehetne hozni. A szennyvízcsatornát lerak­ták, az utcát, a kiásott részt betakarták. Az illetékes mun­kások arra hivatkoznak, hogy az ivóvíz­vezeték lerakása a közüzemre tartozik. Kérdé­sünk, hogy az építkezési vál­lalat és a közüzem miért nem tudta összehangolni a munká­latokat, és egyidőben rendbe-­ tenni az ivóvíz vezetéket is. Hogy ismét vizünk legyen, új­ SOK VIRÁGOT ! Elevenen emlékezetünkben él még a megyeszékhelyi Ra­pid július 3 és 10-i két mér­kőzése a Suceavával, amely következtében a Rapidnak be­jutott a rég óhajtott C-osztály­­ba. Rövidre szabott volt a já­tékosok pihenője, kemény ed­zések, edzőmérkőzések soro­zata következett az augusztu­si kánikulában, és íme, a C- osztály bajnoki mérkőzései­nek a küszöbén vagyunk. Ke­mény erőpróba vár a fiúkra, de a néhány ezer focirajon­gónk az említett két­ mérkő­zésen és másokon is bebizo­nyította, hogy lehet alapozni rájuk és bízni bennük. Vannak és miért ne lenné­nek „igazi szurkolói" csapa­tunknak, akik gondolnak ar­ra, hogy a Rapid elérkezik a „B-állomásba“ is. Akaratlanul is egy érdekes híradás jut eszembe, amit a Magazin Istoric egy régebbi számában olvastam. Egy Xi­­ang-guangban (Hong-Kong) ta­lált kéziratból kiderül, hogy a futballt kb. i. e. 200-ban ta­lálták fel a kínaiak. A labdát egy szőrmével telt bőr képez­te. A kapuk magassága 7 és 10 méter között bambusznád­ból készült, s közötte kifeszí­­tett selyemháló. Gólnál a lab­dának a kifeszített háló fö­lött kellett áthaladnia. A győzteseknek virág és gyü­mölcs volt a jutalmuk, és a vesztes csapat kapitányát egy „komoly" verésben részesítet­ték ... Kívánok a Rapid játékosok­nak sok virágot és gyümöl­csöt és a csapatkapitánynak .... szintén. Szilágyi László Miercurea-Ciuc­ osszú volt az út. Egész éjszakai vezetés után pihenni kell, hisz a ha­zavezetés is ugyanolyan ne­héz feladat. Bár sokunk számára annak tűnik, nem irigylésre méltó az autóvezetők dolga. Meg­rakják az autót valahol, kö­vetkezik a hosszú­ távú harc az idővel, az úttal, a forgal­mi ak­adályokkal, a fáradtság­gal, míg meg nem érkeznek valahová. Itt kirakodás-bera­kodás, s megint elölről. Az út­közbeni pihenési lehetőséget jól ki kell használni. Pihen a képen látható autó vezetője is. El lehetne morfondírozni a­­zon, mit jelenthet a vezető­fülke ablakába kirakott két meztelen láb, így jobb a vér­keringés ? •Vagy : nagyra nőt­tem, másképp nem férek ? Le­het, hogy csak ennyit: „Al­szom, ne zavarj Nyárádi József­ fal vagy komlóval ugyanezt a hatást érhetjük el A hangyáknak a konyhasó is méreg. A szobából még úgy is ki­űzhetjük a hangyákat, hogy­ha hangyacsapdát állítunk. Erre jó egy félliteres fazék, amelynek belső zománca sér­tetlen. Ezt félig megtöltjük fo­lyékony sziruppal (mézzel vagy cukros vízzel), és erős sötét papírral jól lekötjük. Ezután a papír közepébe borsó nagyságú lyukat vágunk. A hangyák megérzik az édesség szagát, és belehullnak a csap­dába. A falakat azután forró vízbe tesszük. Ha a hangyafészekbe egy darab romlott halat teszünk, a hangyák csakhamar eltűnnek, valamint akkor is, ha a lyu­kakat halzsírral betömjük. Fiatal tyúkok a has alatt, me­lyet egy hangyafészek fölé borítottunk, akkor, amikor a hangyák tojásokat raknak, felfalják a hangyákat tojá­saikkal együtt. Azért, hogy a hangyákat a méhkasok közeléből elűzzük, kössünk az ásványok alá hal­pikkelyekkel és hali­éllel be­kent rongyokat. Ezek távol tartják a hangyákat. Lupány István Miercurea-Ciuc HANGYÁK ELLEN... Egyéni, kertes házaidban, a veteményeskert ágyásai kö­zött, de sok esetben a tömb­házakban is sok kellemetlen­séget és bosszúságot okoz(hat)­­nak a hangyák. Ha a lakásban meg akarunk tőlük szabadulni, akkor jára­taikba öntsünk petróleumot. Utána meg kell keresni a he­lyet (lyukat, rést, nyílást), a­­melyen át bejutnál­ a lakásba. A hasadékokat cementtel vagy iszapolt krétából, lenolajból és petróleumból álló keverék­kel kell bekenni. Kő- vagy be­tonpadlónál a cementet, fa­padlónál a másik masszát al­kalmazzuk. Továbbá jó tudni, hogy a hangyák minden erős szagtól menekülnek, így például szét­szórhatunk friss paradicsom­levelet, kámforral, naftalin­ JOGI TANÁCSADÓ Balogh Éva Odorheiu Secu­­iesc-től tanácsot kér a gyer­mektelen házastársak adófi­zetési kötelezettségével kap­csolatban. Amint levelében közli, előzetes házasságából, amely válóper által szűnt meg, egy gyermeke származik. Utólag férjhez ment egy gyer­mektelen férfihez, aki házas­ságuk megkötéséig gyermekte­­lenségi adót fizetett. Kérdése, hogy férje továbbra is kell-e fizesse ezt az adót. A kérdést szabályozó ren­delkezés szerint, amennyiben egy gyermek nélküli személy házasságot köt egy gyermekes szülővel, a kérdéses adófizetés kötelezettsége alól mentesül. Amennyiben tehát a levélben közöltek megfelelnek a való­ságnak, olvasónk férje nem kell a gyermektelenségi adót to­vábbra is fizesse. Ennek fel­tétele azonban az, hogy a gyer­mek a család eltartásában le­gyen, vagy olvasónk — ha nem volt gyermeke a bírói szervek által hozzáhelyezve — kötelezve van a tartásdíj fize­tésre. Tájékoztatásképpen kö­zöljük, hogy a fentieket az 1977-es évben megjelent 1-es számú törvény szabályozza. CSERGŐ ANTAL jogász

Next