Hargita Népe, 1994. március (6. évfolyam, 41-63. szám)

1994-03-15 / 51. szám

DOKUMENTUM Emberpróbáló ■ !A nemzeti öntudatra ébredés volt 1848, és nem csupán a magyarság számára. Március 15-én a magyar forradalmat ünnepeljük. A forradalom nem győzhetett, de népünk addig ismeretlen értékeket mutatott fel, egy nép mérettetett meg általa.1848 a sokszínű Erdélyben, nyilván másként is értékelhető, összeállításunk egy szemtanú kézirataiból állít emléket a forradalomnak. Gillyér a hajós bürkösi (Nagyküküllő megye) kisbirtokos család sarja, nyolcéves gyermekként élte át a véres eseményeket. Felnőtt fejjel leírt többszáz oldalas dokumentumértékű feljegyzése unokája féltett ereklyéi között található GyergyószentmiklósonA foradalmak történelemalakító szerepéről már sokat hallottunk. Ám van a forradalmaknak egy másik, ritkábban tanulmányozott szerepe is. Az emberpróbáló szerep. Gillyén Lajos emlékirataiból az emberpróbáló szerep sok-sok jegyét üzenetként mutatjuk be olvasóinknak. A forradalomról van itt szó, annak egy olyan vetületéről, ahol az embertársakba vetett hit győzedelmeskedik, akkor is, ha az utat holttestek nehezítik embertől emberig. Mert kevesebbek lennénk a Purcea Jacobok, a Kapdebók, a Müllerek, a Richard Pfarrerek nélkül, és jó megtudnunk azt is, hogy a muszka, a magyarra hozott muszka is ember volt. érző. És jó tudni, hogy volt ereje az árvának megbocsájtani a gyilkosnak is. A forradalom szelleme ma is él. Népet éltető láng. Népeket éltető tűz. Értékelése legtöbbször szubjektív. Gillyén Lajos kéziratában a tárgyilagosság a legnagyobb értéke szembe mer nézni a tényekkel. Tanuljunk tőle. Mert csak így, a dolgok valós értékelésével, megismerésével és bemutatásával érdemes emlékeznünk. Akkor is, ha a valóság nem mindig a legkedvezőbb képet festi majd egyikünkről vagy másikunkról. Mert végső soron minden hiábavaló, — még a forradalmak is —, ha abból nem az emberi lélek magasztos szépsége kerekedik fölül. BAJNA GYÖRGY 1 Egy reggelen 1848. október hó 20. ín — péntek napon — arra ébredtem fel, hogy valami nagyot-nagyot csaliam Felnyitván szemeimet, a szobát puska- és lándzsával felfegyverzett románokkal tele találtaim. A csattanás lövés volt és a sörétek a plafon fagerendájába hatoltak. . . ! ! Nem tudtam mit gondoljak, sírva keltem ki az ágyból, amelyben Jóska És István fivéreimmel aludtam. Kiabáltam atyám és Klári nővérem után. Ide egyiküket sem láthattam a nagy részeg embertömeg között. . . • Folyton faggattak s — hol van atyád ? hol vann a pénz ? . . . végül én magam egy fehér ládára mutattam, melynek fedelét az egyik lándzsával azonnal leverte és ekkor annak fedélrejtekéből egy zacskó ezüstpénz nuilott ki,amelyet az illető látható örömmel és pénzszomjjal rejtett kebelébe. A többfesek eközben minden törékeny darabot a szobákban szétzúztak s az értékes dolgokat széthordani kezdték. Rövid idő alatt csak az üres szobák s és ablak nélkül csak a ház falai 5ltak épen. Az úton lefelé indultam De alig értem az unitárius pap lakásáig, ott az árok szélén találtam a sürkösi összes magyarságot, férfit, asszonyt és gyermeket — ingben-gatyában — a férfiakat vértől elborítva. Itt találtam Klári nővéremet, ki akkor 18 éves volt és kit a 65 éves, nagy ■mértékben elhízott Motok Ferenc vármegyei főbíróhoz kötöttek volt egy erős istránggal. Ezen ádáz köteléktől (Klárit egy jóakaró jobbágyunk, Porosa Jákobné Maricza megszabadította. Az öreg főbíró azonban mezítláb tovább menni nem tudván, kérte a lázadókat,hogy rendeljenek elő fogatot. Erre a felelet az volt, eleget jártál előfogattal, ha nem tudsz gyalogolni mint mi, maradj Itt , és ezzel egyikük kezdésére, többen lándzsát szúrtak az ártatlan öregbe és saját kapujában felkonrcolták, s hulláját oda temették. Ezen a nap reggelén ölték meg saját udvarában Bogdán Károly szolgabírót, az én keresztapámat is. Eközben a foglyokat Ivánfalva felé indították.. • Különösen emlékszem még Marosvásárhelyi Szathmáry János bátyámra. Ő ugyanis szigorú szolgabíró volt és emiatt sok személyes ellensége volt a lázadók között. — Látod ? _ mondta egyikük •• ez a te kardod volt ; most az enyém, és ezzel úgy vágott a hátába, hogy arról a hús foszlányokban csüngött alá ; az egyik szemét kiszúrták és szemgolyója üregéből kifordulva függött alá ! A községbe megérkezvén a falu közepén egy kútgémhez láncolva 3—4 magyart láttam ; egy közülük (tán nánási ?] holtan guggolt, a többiek elkínozva, véresre verve ; ezek közül az 1 egyik Tompa László borkösi birtokos > vármegyei írnok volt. (Illyén József édesatyánk, ma létiai Nemes Felső-Fehér vármegyének székező bírája 1848 évben özvegy és 5 árvának atyja és egyedüli támasza. Egyben bürkösi nomes birtokos, 60—80 hold földbirtok és 7 jobbágynak ura. Szelíd természetű, komoly gondolkodású, előrelátó, emberbecsülő jó ember. Természetes, hogy mint ilyennek a román parasztok között is volt tisztelője és őszinte jóakarója. Egy ilyen — úgy emlékszem Porcsa Jákob — előre jelezte a felkelés, illetve a lázadás éjjelét és egyben azt, hogy a tribun, a lázadók vezérei minden birtokos udvarába 50 fegyverest rendelt ki. Ezért atyám nem gondolva ilyen nagy mérvű lázadás és rablásra — este, miután mi lefeküdtünk — a csűr fiába, a szalma közé idők foglyok átadását követelte. Ezen elhatározásra nagy befolyással volt azon körülmény, hogy Kapdebó Gergely erzsébetvárosi örmény kereskedő atyja— ki ez időben Jakabfalván kiskereskedő volt — a bárónak tudomására hozta, hogy Szoboszlay B. Lajos is a fogoly magyarok között van. És mi Után a báró Szoboszlayt ismerte, volt házánál is és vett tőle jó hátaslovakat, a lázadók által kiadott magyarokat 12 dragonyos által Nagyszebenbe kísértette. Így menekült atyáin a kötél általi haláltól többi társaival együtt. A foglyok a laktanyába lettek elszállásolva, egy pár hétig fogyatékosan élelmezve, de aztán vád és vádlók hiányában hazabocsájtva. Ujság hiányában híreink nem voltak és csak a románok egy-egy elejtett szavából hallottuk, hogy a magyarok is szervezkednek és sereget igyekeznek gyűjteni. Ezen hírek a forradalmárokat még inkább felbőszítették, naponta lakásunkra jöttek, fenyegetőztek és atyámat a táborba szólították, hogy tudniillik ő is velük menjen a székelység ellen. (. . .) Híre jött, hogy Vida Tamás ref. öreg papot, Botos Jánost, Micskét a többeket a lágerben vagyis a táborban felkoncolták és a többi életben lévővel is így fognak elbánni, összeültek az öregek a mi házunknál és elhatározták, hogy Fogarasba menekülnek. A családok magas árban szomszéd szász fuvarosokat fogadtak ; özv. Bogdánná Bartók Mária keresztanyám egy házas telek ellenében Farkas unitág pap által útlevelet eszközölt ki. Egy nap hajnalán meg is indultunk. . . sok akadékoskodás és zaklatás utáni Fogarasba értünk. Itt özv Bogdánnénak egy nagyobb bérházában, illetve annak egy kis, üresen álló szobájában, a tulajdonossal együtt összesen 16-an megrejtőzött és onnan hallgatta a történteket. A rablás utáni éjszaka rejtekhelyéről kijővén, megfordulta magát az udvaron és szobákban, de minket sehol, mindenütt csak rombolást és pusztulást talált. (. . .) Az éhség és szomorúság távozásra késztette és a harmadik nap estéjén Szentágotára ment. Itt a város végén az őrök elfogták és tömlöcbe vetették dacára annak, hogy Rehner nevű jó szász ismerőse kezességet vállalt mellette. Atyámra nézve a fogság új életet és reményt nyújtott, mert tudomására esett, hogy életben vagyunk. Itt talált ugyanis a Vecsérd felé hurcolt férfiak közül többeket és ezek között több vidéki birtokost, akik elbeszélték, hogy a lázadók a nőket és gyermekeket nem bántották. Báró Hayte osztrák császári tábornok ez idő szerint Jakabfalván állomásozott dragonyos ezredével, nyugalmasan nézve és lelkileg támogatva a magyarság kirablását Jakabfalván a lázadók feje a Tribun vezérkarával egyetértve a foglyokra kötél általi halált mondott ki és ezt megerősítés végett báró Hayte elébe terjesztette- A báró azonban a haláló ítéletet indokoltnak nem találván, telepedtünk. Fogarag nem volt annyira felzaklatva mint a vidék, az itteni román grenitzerek nem voltak a magyarság ellen annyira felizgatva, általában a rend és nyugalom tűrhető volt. Gondolom februárius hó egyik napjára esett s szóval nagyon sűrű eső hullott s az országúton térdig érő locapocs eredett. A nagy zajra és dobszóra mi, gyerekek a Bartók-ház elé az utcára szaladtunk. Sárosan, lucskosan és fáradtan vonult keresztül az osztrák sereg Párma ezrede. Másnap híre terjedt, hogy a várból a katonák és greniczerek futnak, mert jön a magyar tábor- Már akkor a fekete, sárga helyett nemzeti színű lobogók voltak a házakra kitűzve. A piacon a vár elé nyargaltunk és láttuk, hogy a greniczerek és várőrző katonák czárikájukat (hosszú szőrös köpönyeg) és fegyvereiket eldobálva Sárkány felé szaladnak. Az egész piac puska, patrontós és egyéb katonai szerelvényekkel volt tele. A Bartók-ház elé térve, 24 lovashuszár vágtatott el, élükön egy szemüveges szőke bajuszú tiszttel (amint később megtudtuk, Paczolaynak hívták), s nyomult Sárkány felé a menekülők után. Jöttek ezután a magyar huszárok, a tüzérség az ágyúkkal, Bem tábornok ■9 diadalmas serege, közöttük a kerek fekete kalapos bihari zászlóalj, többnyire román fiúkkal, kik közül hozzánk is elszállásoltak egy néhányat és akikkel román nyelven,de magyar érzéssel szívesen és sokat elbeszélgettünk. Megjött Fogarasba a magyar vi.lág- , víg farsangi napok folytak, a víg házi bálokat magam is többször néztem az ajtó nyílásán, és ünnepeltem a hős Paczolay huszárt, kapitányt. (. . .) A magyar fegyverek győzelme nagy lelkesedést öntött még a gyermekekbe is. A magyar és zsidó gyermekek katonásdit játszottunk és a szász és román gyermekekkel hadakoztunk. Az iskolák szüneteltek. Az öregek várták, hogy némi rend álljon elő az országban, mert Bem megtisztítván Erdélyt az ellenségtől, remény volt a tűzhelyekre visszatérésre. 1849. április havában galaci szekeressel örömmel tértünk haza Bürkösre, ahol már az úgynevezett vérbíróság működését a megtorlás céljából Csányi László elnökisége alatt az egész vármegyére kiterje* dőseg megkezdte volt. A bűnösebb lázadók jó előre eltűntek és csak 2—3- ra lett a halálos ítélet kimondva az elfogottak közül (. . .) Nem sokáig élvezhettük a magyar világot. Megjött a híre, hogy beütött a muszka. . . s mindenfelé futott a magyar. Nem mertünk tovább ma* radni a románság között, hanem szekérre ülve Székelyudvarhely felé vonultunk. (..)A muszkáktól való félelem a székelyeket is elfogta. Nem volt mit tenni, visszafordultunk hazafelé és egy néhány napra Szász Rudélyon atyámnak egy Müller nevű jó ismerősénél helyezkedtünk el. Itt ért minket Bemnek a segesvári csatája, ahol Petőfi is elesett és az öreg vezér 13 csaknem fogságba jutott Müller csűréjéből hallgattuk az ágyuk dörgését... Nem akarván házigazdánknak továbbra is terhére lenni. . . Bürkösre hazatértünk- A veszett csaták híre ide is eljutott és a románok ismét fenyegetőzni és nyugtalanítani kezdettek, ami őt is Szentágotán lakást bérelvén, oda költöztünk. A segesvári csata utáni napokban muszka sereg vonult Ágotán keresztül. Több sebesült honvédet hoztak magukkal, ezeket sorba állították a piacon. Fájó szívvel néztem a szomorú magyarokat és feltűnt nekem egy szép magas termetű, sasorrú, hosszú bajuszú honvéd, akinek arcán és homlokán két nagy seb volt. Hátravetett kezekkel sétált el előtte egy kárörömtől, kaján mosollyal, vigyorgó szász férfi és Kossuth-hund köszönéssel feléje köszönt. De nyomban láttam azt is, hogy az utána haladó muszka katona hangos szidalmazás mellett a kezében lévő többágú borostorral a szász ember hátát csúfosan kipofozta, ki szégyenében loholt tovább. Ezen eljárás megkedveltette velem a muszka katonákat, és szívesen beszélgettem közülük román nyelven azokkal, akik hozzánk 1« dț szállásolva lettek. (...) A bürkösi magyarok közül részint október 20-án, részint későbben a következőket gyilkolták meg : Bogdán Károly, id. Motok Ferenc, Szathmáry János, id. Vida Tamás, ifj Vida Tamás, Micskó Ferenc, Vida József, Keszegh Dániel, Vida Mihály ref. td. nltó. (...) A Beder L. Kossuth-huszár által agyonsújtott menekülő Csápa Juon bürkösi lázadón kívül — tudomásom ás értesülésem szerint — bürkösöks csak SCHIEB M. luth. szász pap lett még a vérbíróság által elítélve és golyó által kivégezve. A szász pap állítólag a református egyházi pénzek eltulajdonlása, illetve rablás miatt lett halálra ítélve. (Érdekes volt az, ahogy a bürfcesiert a Gondviselő igazságszolgáltatásában bíztak. És valóban megtudjuk az emlékiratból, hogy csaknem valamennyi gyilkos sokat szenvedett halála előtt- Vusten Stepan története is ilyent. (. . .) Stepan félőrült állapotban lézengett és több évig agyban sínylődött. Szathmáryról fantáziázott és ismételve küldött Franciska néni után, , hogy tőle bocsánatot könyörögjön, mert addig meghalni nem tud. Ezt Szathmáry János leánya meg is cselekedte, mert szenvedélyessége mellett jó lelkületű, igaz szívű volt s lelkéből megbocsájtott a gyilkosnak, ki erre nyugodtan halt meg. PETŐFI SÁNDOR A szabadsághoz Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged, Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S mégis, mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték, Megszűnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott. Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket, Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted mikora 3 miliom fáklya, Meggyűlt szíveink lobogó lángja. Óh tekints ránk, fönséges szabadság ! Véss reánk egy éltető pillantást , Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától, De, szabadság, miért halvány az orcád , Szenvedésid emléke szállj hozzád ! Vagy nem tettünk még eleget érted , Koronádat a jövőtül félted ! Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni 1 8 ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírból éjféltájban, 8 győztes ellenségednek megint kell küzdeni . .. kísértő lelkeinkkel 1 Pest, 1848. (március 27 előtt)