Hargita Népe, 1995. december (7. évfolyam, 236-255. szám)

1995-12-22 / 250. szám

Hargita Népe KÖZÉLETI NAPILAP VII. évfolyam, 250. (1541.) szám 1995. DECEMBER 22., PÉNTEK 8 OLDAL­ÁRA 200 LEJ TV PC-s gonjolatt megoldja su 5 éves rrrri Jjj Tel/fay. (066) 163464 Júliustól ismét. Számítógépe ! A lehetőség megmaradt Hatodik éve annak, hogy a Buka­rest utcáira kivonuló tömeg mene­külésre késztette a Ceauşescu-há­­zaspárt. Lomhán felszállló helikop­terük nemcsak az egyszemélyi dik­tatúra húsz évére, de a pártállami évtizedekre is pontot tett. A repülő jószág egyúttal vitaindítónak is megfelelt, a forradalom-állam­­csíny-összeesküvés forgatagából végül egyszerű, szerény szóval ma­radtunk, mely szerint hat évvel eze­lőtt események tanúi voltunk. Áldott szerencse, hogy azok, akik hat éve szembeszálltak a sortüzekkel, még forradalmárnak tartották magukat. És azok, akik decemberben nem kényelmes karosszékjeiket, hanem életüket kockáztatták, azt is tud­ták, hogy miért vonultak az utcára, és nem utolsósorban azt is, hogy kik lőnek rájuk. Ők harcoltak - sajnos, ők képezik az események résztvevőinek kisebb részét. Mert végeredményben hat évvel ezelőtt a nagy többség a televízió mellől állt fel és sétált le álmos kisváro­sok tereire, ahol minden lövöldö­zés és egyéb kockázat nélkül tett hitet "valami" mellett. És talán itt bukott el a forradalom. El tudja azt valaki képzelni, hogy a temesvári forradalmárok a volt temesi párttit­kár éljenzésével fejezik be napju­kat? Nem , ők, akkor inkább szét­szedték volna az illetőt. De - ismétlem - a harcosok kisebbségben voltak. Mert rengeteg város főterén pont azo­kat emelte magasba a népakarat, akik vezető káderekként kiszolgálták a pártállamot és a diktátort is. ’89 áldozatait még jóformán el sem temették, amikor az, amiért éle­tüket áldozták, ha kimondatlanul is, de eseménnyé degradálódott. És ezért mi vagyunk a hibásak, nem pedig azok, akik kihasználták a lehetőséget - bolondok lettek volna, ha nem használják ki. És így - egyebek mellett - kialakult egy népszerű siránkozási forma is: ellopták a forradalmat, elszalasz­tották a lehetőséget stb. Azzal hogy ’89-ben bizonyos vagyontár­gyak mellett a forradalomnak is lába kelt, egyet lehet érteni. A le­hetőség azonban megmaradt. Minden népnek az az Istentől való joga, hogy forradalommal szaba­duljon meg egy diktátortól, egy társadalmi formától, vagy egysze­rűen egy kormánytól, megvan a mai napig, és meg is lesz mindörök­re. Ez ’89 decemberének egyik leg­fontosabb tanulsága. SZONDY ZOLTÁN TÖMEGPRIVATIZÁCIÓ Meghosszabbí­tották a részvény­­jegyzési határidőt Tegnap reggel még kétséges volt, hogy a két ház végül is dűlőre viszt­­e a névre szóló tulajdonszelvények részvényekre való átcserélésének meghosszabbítási határidejét. Tör­tént ugyanis, hogy a két ház között a törvénymódosítás egyik kitétele - nem a határidő kitolása tekintetében - vonatkozásában nem talált a szó. Vé­gül az utolsó percben a két ház közös ülésén eldőlt, hogy egyetértenek és megszavazták a határidőmódosítást. Nevezetesen: a részvényjegyzés 1996. március 31-ig lehetséges, azt követően pedig­­1996. április 30-ig­­valamelyik magánosított vagyon­­(Folytatás a 3. oldalon) HECSER ZOLTÁN FODOR SÁNDOR Levelek hazulról - haza il. Hat éve bukott meg a diktatúra - annak talán a legembertelenebb formája a környéken - Romániá­ban is. Hat éve annak, hogy remé­nyekkel telien, ragyogó arccal kö­szöntöttük egymást az utcán egy immáron tényleg jobbnak ígérkező jövőre számítva. Mert jobbat, jót reméltünk nemcsak magunknak, a romániai magyarságnak - de az egész ország népének. Hittük hogy ebben az országban megszűnik végre anyanyelvünk - anyanyelvi kultúránk üldözése, iskoláink sza­badon működhetnek óvodától egyetemig és végre igaz baráti vi­szony alakul ki a két állam, Romá­nia és Magyarország között - mindkét nemzet javára. Erre utalt Ion Iliescu elnök úr legelső televí­ziós beszéde is, melynek során igen szépen szólt a diktatúra alatt meg­rágalmazott szomszédországokról, a jogfosztottakká vált, igaztalan vádakkal illetett kisebbségekről, az ország nyomorba taszított földmű­­vességéről és - nem utolsó-­sorban az üldözött egyházakról. És­­ de­mokráciát ígért. Az ország vala­mennyi polgára, minden nemzeti­sége számára a román nemzetével egyenlő jogokat biztosító, európai mintájú demokráciát. Bizony, az első egy-két napon nem egyszer könnyeztem örömöm­ben a televízió képernyője előtt. Nem sokáig. Először a diktátor-házaspár jel­legzetesen kommunista típusú kon­cepciós per ítélete alapján történt lemészárlása döbbenteti meg. Hát így indulunk az európai típusú de­mokráciának? A diktatúra legalja­sabb eszközeivel? Nyomban utána - vagy talán köz­ben -felhívással fordult Iliescu elnök úr az ország lakosságához, kérve, őrizkedjék az önbírákodástól. Ki­váltképpen a nemzet­iségek­ lakta vi­dékeken. Miért "kiváltképpen?" Hi­szen amint utóbb (titokban) "kide­rült", nem is kisebbségi tájakon, ha­nem a színromán Kudzsiron történt a bestiálisnak mondható, legkegyetle­nebb "önbíráskodás". És nemcsak ott: az egész országban történtek sze­mélyes "leszámolások" az első na­pokban. Amit épületeinkből-intézménye­­inkből az első napokban-hetekben vissza tudtunk szerezni - az lett a miénk. Elorzott egyházi javaink visszaadására mind Iliescu elnök úr, mind Petre Roman akkori minisz­terelnök­­ csupán egy kis türelmet kért. Azóta is türelemmel sürgetjük a kormányt, de hovatovább egyre biz­tosabb, hogy amire egyszer az állam rátette a kezét - azt a kormány (de­mokrácia ide-oda) többé vissza nem adja az egyházaknak. Kiváltképpen mert az ortodox egyháztól nem vett el úgyszólván semmit. Országosan terjeszteni kezdték. A magyarok Erdélyt akarják. Miért? Hogy az ország népének a figyel­mét eltereljék a mintegy ezer (hogy pontosan mennyien voltak, azóta se lehet tudni) fiatal román életet kioltó gyilkosok, akiknek nagy részét hu­rokra se kerítették, de ma már vala­mennyien szabadon élvezik az "euró­pai típusú" demokrácia áldásait. Az­tán­­ jött március és következett Ma­rosvásárhely . Azon román értelmisé­­giek-fiatalok számára, akik mégis bíztak a román demokrácia jövőjé­ben -jött június 13-14-re Bukarest­ben. A vásárhelyi forgatókönyv alap­ján, hasonló furkósbotokkal, csak nem libánfalviak és hodákiak, hanem bányászok szereplésével. A többit már tudjuk. Mindezek ellenére azonban, re­ménységünk, hogy előbb-utóbb Ro­mániában is diadalmaskodnak a demokrácia erői - megmaradt. Csupáncsak bizalmunk ingott meg - sokakban. Ebben a reménységben kívánok békességes, boldog és reményteljes karácsonyi minden kedves Olva­sónknak, minden jó akaratú ember­nek ezen a bizalmunk megcsúfolá­sára emlékeztető évfordulón. ! Gazdag vakáció Ma az utolsó tanítási órák után kezdetét veszi a karácsonyi vakáció. A természet már tegnap megkezdte az előkészületeket: friss hóval kö­szönti az iskola kötöttségéből sza­badult diáksereget. Nehéz évharmadot zártunk, de már az elején tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Nem voltak illúzióink, fel­készültünk a küzdelemre. Aztán volt tiltakozás minden szinten, min­den formában. Tiltakoztunk mind­annyian az új tanügyi törvény ellen, de hiába. Egyelőre süket fülekre talál­tunk, erre jött aztán az ima- és böjthó­nap, amikor továbbra is anyanyelvün­kért, iskoláinkért könyörögtünk, de azért is, hogy megértsék a világi ha­talmak, nem kiváltságokat kérünk, csupán jogaink tiszteletben tartását. És mert küzdelmünkben nem jutot­tunk előbbre, hát folytatjuk. A vakáció természetesen a kikap­csolódás, a feltöltődés időszaka. Ez nem semmittevést jelent, hanem ak­tív szórakozást. Ennek jegyében rendezik meg Csíkszeredában janu­ár 4-5-én a Magyar Középiskolások Színjátszó Fesztiválját. A házigazda (Folytatás a 3. oldalon) TAKÁCS ÉVA Figyelmeztető számadatok Nem érdektelen az IRSOP közvé­lemény-kutatási intézet december első napjaiban készített felmérése az ország lakosságának politikai tá­jékoztatásáról. Eszerint az ország lakosságának 31 százalékát nem na­gyon, 30 százalékát eléggé érdekli a hazai politikai élet, a parlamenti viták, a politikai pártok, a politikusok nyilat­kozatai és tevékenysége, csupán 20 százalék tanúsít nagyobb érdeklő­dést. A megkérdezettek 32 százalé­ka vélekedik úgy, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges alsó határt 5 százalékra emeljék, 25 százalék­a 7 százalék mellett van. 43 százalék ellenzi, hogy a jövő ősz helyett tart­sanak előrehozott választásokat, 41 százalék mellette van. Hogy melyik pártra adná szavazatát, ha most len­nének a választások a válaszok így oszlanak meg: RTDP 30%, RDK 29%, DP 9%, RMDSZ 5%, NRP 5%, SZMP 5%, RNEP 4% stb. Az esetleges elnökjelöltek közül 38 százalék Iliescura, 23 százalék Constantinescura, 7 százalék Nas­­tasera, 6 százalék Petre Románra, 4 százalék Vadim Tudorra, 3 százalék Funarra stb. szavaz­na. Nos, megítélé­sem szerint a fel­mérés befolyásol­hatja az elkövetkező időszak politi­kai lépéseit. Mert például ha öt százalékra emelik a parlamenti bejutáshoz az alsó határt, a Románok Nemzeti Egységpártja nem jut be a törvény­­hozásba. Nos, ilyen körülmények között sem Funárék, sem a négyes koalíció nem bolond, hogy maga ellen szavazzon, illetve kizárja az egyik szövetségest. Következés­képpen megtörténhet, hogy nem emelik a bejutási küszöböt. Ablak az országra Szép karácsonyi ajándék 1996 Már kapható a könyvterjesztőknél és az újságárusoknál vy'; ■ a Hargita Kalendárium 1996 Jutányos áron H HST' * MP - 2900 lejért gawp». a tavalyinál ÉkTf­m nagyobb ,n ?Wfc iÉl KALENDÁRIUM évkönyve. gazdag tartalommal jelentkezett lapunk terjedelemben - 240 oldalon -és minőségi papíron HARGITA Reménységek bemutatkozása A téli vakáció előtt egy nappal gyermekrajz-kiállítás és koncert hely­színe volt a Csíkszeredai Szakszerve­zetek Művelődési Háza. A Nagy Ist­ván Zene- és Képzőművészeti Szak­­középiskola búcsúztatta ilyen formá­ban az első évharmadot és a ’95-ös esztendőt A csütörtöki eseménysoro­zat a II-IV. osztályos gyerekek rajzki­állításával kezdődött. A népes részvé­tel mellett tartott megnyitón jelen volt Beder Tibor megyei főtanfelügyelő, Erdei István Csíkszeredai alpolgár­mester, Kovács János, a Nagy István líceum igazgatójának megnyitó sza­vai után Márton Árpád festőművész beszélt elmondván, hogy ez a kiállí­tás a gyerekek karácsonyköszöntője, a kiállított rajzok eredeti gondolato­kat adnak vissza. A kiállítás után a diákok karácsonyi koncerttel ked­veskedtek a szülőknek. SZONDY ZOLTÁN Fotó: NAGY P. ZOLTÁN A VÁROS, amelyben élünk A kábeltelevízió igazgatójának a hozzájárulásával elkértem azt a szöve­get, amely a Csíkszeredai helyi stúdió­ból hangzott el a műsorommal kap­csolatban, s amelyet szerdai és csütör­töki találkozásaim alkalmával, hogy a közlemény szóhasználatát idézzem - nagyon sok, nevesíthető barátja, részt­vevője a műsoromnak számon kért. Íme a szöveg az eredeti formájában, ahogy a szerkesztő megfogalmazta: "Koszta Nagy István napokban véget ért, A város, amelyben élünk című beszélgetéssorozata kapcsán nagyon sok észrevétel érkezett a Csíki TV szerkesztőségének a címé­re, amelyeket nem tettünk közzé, hisz a múlt pénteki úgynevezett City Partin bárkinek alkalma lett volna közvetlenül is a műsorvezetőhöz fordulnia. Többen azt kifogásolták, a műsorvezetés módját és azt a véleményüket hangoztatták, hogy (Folytatás a 3. oldalon) KOSZTA NAGY ISTVÁN

Next