Hargita Népe, 1996. október (8. évfolyam, 193-215. szám)
1996-10-01 / 193. szám
MILLECENTENARIUM Magyar királyok Istvántól Mátyásig folynak a millecentenáriumi ünnepségek. A csíksomlyói idei búcsújárással kapcsolatban közölte a Hargita Népe, hogy Habsburg Ottó felesége - Regina -, Habsburg Mihály főherceggel részt vettek a búcsún és egy régebbi ismeretség révén a csíkszentmiklósi kereszttel, gyalog érkeztek Csíksomlyóra, megtéve a közel 10 km-es utat. Ilyen közeli barátság alapján, szinte testvérvárosnak lehetne felkérni Bécset. A Duna TV szerint Reginában az Árpádok vére is csörgedez. Gondoltam, utánanézek az Árpádcsalád nemzedékrendjének és röviden beszámolok a történelemkönyvekben találtakról. Verecke híres útján Ady Endrét parafrazálva, Verecke híres útján jöttünk mi. Történészeink szerint a fő sereg Árpád vezérletével a Vereckei-szoroson át indult a Kárpát-medencébe, ám egyúttal a Vereckétől délre eső szorosokon át is nyomult a kitűzött cél felé. 896-ot írtak akkor. Árpád fejedelemként uralkodott az új hazában, 907-ig, utána még 3 fejedelme volt az országnak: Zsolt, Taksony és Géza, aki 997-ben halt meg. Felesége, Sarolt az erdélyi Gyula leánya. A kereszténység már Géza idejében tért hódított a magyarok körében, de amint Géza kijelentette: elég gazdag vagyok ahhoz, hogy Istennek áldozzak. Fia, Vajk a keresztségben az István nevet kapta. Alatta alakult királysággá az ország és nagyvonalakban kereszténnyé vált. 41 évet uralkodott, 1038-ban halt meg. Utóda, Aba Sámuel 6 évet uralkodik, majd Péter 2 évet aki leányágon jutott a trónra. Következett I. Endre királysága 14 éven át, ■majd az I. Béláé 3 évig. Salamon királysága rövid életű és következik I. Géza 1077-ig, majd Szent László a király 18 éven át. Nevéhez fűződik többek között a kunok leverése. Magyarország területén 48 templomban festették meg a kunokkal vívott csatáját, közülük 15 Székelyföldön található. Utóda Kálmán 21 évig, majd II. István ,3 évig a király. Következik II. vagy Vak Béla uralkodása 10 éven át, majd II. Gézáé 20 éven át. Ő telepítette a szászokat Erdélybe. II. László 1 évet uralkodik, IV. István 2 évet, 111. István 9 évet, III. Béla 23 évet, Imre 8évek II. Endre 31 évet, IV. Béla 35 évet. Alatta történik a tatárjárás 1241-ben. Bélának 8 leánya és 2 fia volt. István nevű fiát a kun vezér lányával házasította, hogy szűnjön meg a kunokkal az ellentét. Sajnos, V. István néven csak 2 évig uralkodhatott. Fia IV. vagy Kun László 18 évet ült a trónon, majd utóda, II. Endre 11 évet. Vele kihalt az Árpádok fiúága 1301-ben. Az első visegrádi hármas szövetség A férfiág kihalása után a magyar királyok az Árpádok női ágon való származásából választódtak, így lett III. Vencel 3 évig magyar király és cseh király, kinek az anyja Habsburg Judit, II. Vencel cseh király felesége. II. Vencel IV. Béla dédunokája. Következik Ottó 3 évig, aki IV. Béla uokája. 1301-ben Károly Róbert , a magyar király 34 éven keresztül, aki IV. vagy Kun László unokája és az édesanyja Habsburg Klemencia. Ő teremtette meg Visegrádon a cseh-lengyel-magyar szövetséget. Talán a két Habsburg-lány utódai között kell keresni a csíksomlyói búcsún járt Reginát. Következik Nagy Lajos király, aki 40 éven át uralkodik oly eredményesen, hogy Magyarországot “3 tenger mossa”. Lánya Mária uralkodik 3 éven keresztül, akit feleségül vesz Luxemburgi Zsigmond és 1387-től 1437-ig magyar király és közben német-római császár is. Utána 2 évig Albert a magyar király, aki még német császár is. Következik I. Ulászló 1444-ig, aki a várnai csatában meghal és hadvezérét, Hunyadi Jánost válasszák kormányzónak, aki 8 éven keresztül vezeti az országot király nélkül és a nándorfehérvári (ma Belgrád) győzelem után 1456-ban hal meg. Nagy győzelme emlékére harangoznak ma is minden délben. Következik V. László uralma 1457-ig, aki Hunyadi János nagyobbik fiát Iászlót kivégezteti és 1458-ban választják Hunyadi Mátyást, a kisebbik fiút magyar királynak, aki 32 éven át uralkodik 1490-ig. Utolsó három évében "nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. Bécsben halt meg. Mátyás után 26 évig uralkodik 11. Ulászló, a könnyelmű, nemtörődöm Dobzse László, az urak intézik az államügyeket. Utána fia uralkodik 10 évig, 11. Lajos néven, akiről feljegyezték, hogy délben kelt fel, amikor a magyar had a török ellen indult és 1526-ban bekövetkezett a végzetes Mohács, ami után 150 évig török uralom volt Magyarországon, Erdély pedig önálló fejedelemség lett. Erdély fejedelme Szapolyai János lett 1540-ig, aki Árpád-nemzetségi, női ágon. A kérdés az, hogy a Hunyadiak alatt megszakadt-e az Árpád-nemzetség folytonossága? Árpád-vér a Hunyadiakban A történelemkönyvek Hunyadi Jánost, Serbán román kenéz Vojk nevű fia és Morzsinai Erzsébet házasságából származtatják. Heltai Gáspár erdélyi szász származású pap, üzletember, nyomdász és könyvkiadó. 1544-ben telepedik meg Kolozsváron és megírja művét Az Hunyadi Jánosnak eredetéről és nemzetiségéről. “Igaz história” szerint ír, melyet hallott azoktól, kiknek atyjuk szolgálta régen Hunyadi Jánost. Szerinte mikor Zsigmond király a török ellen indult. Déva mellett megpihent és ott “mulata egy ideig". Magához hozatta a környék szép leányát (ez volt Morzsinai Erzsébet). Monda Zsigmond király: "ha megterhesülsz tőlem, gondom lesz Rád és szép jószágot adok fenéked és magzatodnak, nemzetségedet is jobban megnemesítem és nagyobb méltóságra viszem. Visszajövet a harcból újra magához hozatta Morzsinai Erzsébetet, aki akkor már terhes volt. Zsigmond gyűrűt adott oda jegyül és "cédulát". Ezek után történt a férjhez menetele Vojk-hoz. A gyerek megszületett és Jánosnak keresztelték. Mikor Jánoska szép ifjúvá fejlődött, Zsigmond gondoskodott katonai neveltetéséről, többek között a milánói herceg udvarában taníttatta. Híres törökverő hadvezér lett és Magyarország kormányzója. Feleségül vette Szilágyi Erzsébetet és tőle született Hunyadi László és Mátyás. Morzsinai Erzsébet szült még egy fiút, de már Vojktól, akit szintén Jánosnak kereszteltek. E fiú neveltetéséről a már hadvezér Hunyadi János (féltestvér) gondoskodott, vitéz katona lett belőle, és egyik ütközetben lelte halálát. Temetéséről Hunyadi János gondoskodott. Ma is látható a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban a 3 Hunyadi-sír: a két Jánosé és a Budán lefejezett Lászlóé. ERŐSS ISTVÁN ELO MULT 1996. október 1 Vandalizmus Szenterzsébeten Eőssi András fogadott fiáé volt Szenterzsébet. A Péchi Simoné. Eőssi új religiót talált fel, a székely szombatosok ügye és története mégis a Péchi Simon nevéhez fűződik. 1565 és 1570 között élt, a kolozsvári unitárius iskolában tanult, aztán iskolamester lett Szenterzsébeten, Eőssi gyermekeinek nevelője, majd fogadott fia. Aztán külföldön tanulhat, nagy műveltségre tett szert, de 1699-től mára fejedelmi udvarban van. Kemény János szerint “okos, jó deák mind hadi, mind országos dolgokban, s kiváltképp a teológiában igen tudós”. Politikai pályája, diplomáciai tevékenysége rendkívüli. 1601-ben Báthori Zsigmond fejedelem titkára, elkíséri urát Lengyelországba. 1604-ben a felkelő vezér, majd fejedelem Bocskai István titkára és bizalmas tanácsadója, aki “meghitt, belsősecretariusomnak” nevezi. Szolgálatot teljesít ismét Rákóczi Zsigmond alatt, majd fejedelmi székbe juttatja - Bethlen Gábor közreműködésével - a fiatal Báthori Gábort. 1608-ban nősül, felesége a tizenöt éves Kornis Judit, e házasság révén kerül rokonságba Erdély több vezető családjával, köztük Bethlen Gáborral. 1601-ben Báthori nevében tárgyalást folytat II. Mátyás német-római császárral, ez az első diplomáciai kudarca. 1613-ban már Bethlen Gábor a fejedelem és Péchia tanácsosa és az ország kancellárja. Nyolc éven át Bethlen első politikusa, nehéz tárgyalásokon teljhatalmú megbízottja, majdnem bizalmasa. 1614-ben ismét II. Mátyás küldötteivel tárgyal, az 1615-ös nagyszombati egyezmény létrejöttében övé a siker: “Én uram Isten után, elfoglalt határainkat Huszttal, Kővárral egyetemben szegény hazámnak nagy sok munkámmal és fáradságommal visszahoztam...” (Jutalma 1617-ben kilenc falu. Később is kap hasonló jutalmakat, s hatalmas vagyonát két alkalommal is elveszti.) 1619- ben ismét a némettel alkudozik, de 1620-ban megharagszik rá a fejedelem, őt és Forgách palatínust okolják a kudarc miatt (“praktikáikat”). 1621-ben Bethlen Gábor kénytelen békét kötni Ferdinánddal, a nikolsburgi békét. Péchit elfogattatja, Kővár börtönébe záratja, s csak 1624-ben szabadul, lefoglalt birtokait jóakarói és rokonai lankadatlan közbenjárása és 100 ezer forintos jótállása fejében kapja vissza; kötelezik azonban rá, hogy szenterzsébeti jószágát soha el nem hagyja, közügyekkel nem foglalkozik, s ha fogadalmát megszegné, a fejedelem azonnal megveheti a jótállóktól a kezesként írt összegeket. Otthon öt vagy hat gyermekét találta, második házasságából származó Margit nevű leányának lakodalmi meghívóit Rákóczi Györgyné Lórántffy Zsuzsanna küldi szét, hiszen az ő udvarhölgye Péchi Margit, akit Gyulai Ferenc, a későbbi váradi kapitány vesz feleségül. Első felesége gyermekágyban halt meg 1621 januárjában, második felesége Barabási Katalin. Tőle született Margit, eltemetett egy fiúgyermeket, talpra állította megmaradt kis gazdaságát, férjhez adta nagyobb lányait, pert indított birtokai visszaszerzésére, és megnyerte szombatos hitének a környék falvainak lakosságát. Erről azonban bőven olvashatnak az érdeklődők a bözödújfalusi születésű Kovács András könyvében (Vallomás a székely szombatosok perében, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981), adataimat magam is onnan kölcsönzöm. Péchi Simon Psalteriuma: öt könyv, 150 zsoltár, fordításai forrásközeliek, kommentárral, jegyzettel, vallástani gyakorlati útmutatásokkal aládúcolva. Imádságoskönyve is megmaradt. De az új “vallás” nagyon is szúrja I. Rákóczi György szemét, fejedelmi biztosok hallgatják ki az embereket Szenterzsébeten, a két Sólymosban, másutt is, az emberek gyorsan állnak vissza, unitáriusnak, még többen reformátusnak vallják magukat, katolikusnak is. 1638. június 13. a határidő, hogy saját maga védekezhessék bírái előtt. Betegségére hivatkozik, nem jelenik meg, távollétében hozzák meg hűtlenség bűnében az akkor egyetlen kiróható ítéletet: fej- és jószágvesztés. Kővárba szállítják, ingóságait elkobozzák, birtokait a fejedelmi kincstár javára lefoglalják. 1639-ben Rákóczi fejedelem birtokokat, birtokrészeket adományoz hitvesének és rokonainak, az adománylevelekben olyan helységnevek olvashatók, amelyekben Péchinek birtokai voltak: Kóród, Kóródszentmárton, Sólymos, Fületelke, Szénaverős. A szombatos perek nyomán Péchivagy Kornis-birtokok kerülnek a kincstár kezére - írja Kovács András. Bözödújfalu, Bözöd, Kőrispatak, Csekefalva, Szentábrahám, Keresztúr, Újszékely, Szenterzsébet, a két Zsákod stb. határaiból. 1638. november 11 -én ismét kezesekre szorul, fogadalmat kell tennie, hogy istenhitében igazságos és nem képmutató lészen, nem praktikái sem titkon, sem nyilvánosan, sem szó, sem írás, üzenet, egyezség útján, soha olyasmit nem tesz, amivel gyanút ébreszthetne maga iránt, hű marad fejedelméhez, Erdélyt el nem hagyja; lefoglalt jószágairól a maga s utódai nevében örökre lemond. Ennek fejében visszakapta szenterzsébeti udvarházát és földjeit 53 jobbággyal, szentábrahámi részbirtokát 5 jobbággyal, a sárdit 1, a héjjasfalvit 6 jobbággyal. Kegyelmet nyert 1639. május 21-én, de már februárban, amikor a fejedelmi biztosok a templomépület s az egyház tulajdonjogát az új helyzetnek megfelelően rendezni megérkeztek, a Péchi Simon neves egész udvarháza az első a reformátusok listáján. Akiket “zsidózókként” feladtak, másnap reggelre lehetőleg maguk is átálltak, ezért aztán mint nagy többségnek, a reformátusoknak ítélték a templomot s a többi egyházi vagyont. Nagyjából ez történt a következő napokban a két Sólymoson, Nagysólymoson a reformátusoké, Kissolymoson az unitáriusoké lett a templom, de csak egy évig, mert akkor a csak színleg unitáriusok reformátusokká lesznek, hogy elkerüljék a zaklatást, és templom s parókia reformátussá válik. Kovács András megírja Bözöd és Újfalu sorsát is könyvének 183. oldalán. És a székely szombatosság történetéről ma már több megbízható forrásból is olvashatnak, akiket érdekel. Tragikus sorsukról is a zsidódeportálás idején, s Bözödújfalu elpusztításáról nemkülönben. *** Miért írtam ide mindezeket? Mert alig két éve lefényképeztettem a szenterzsébeti udvarházat, amelyben téeszirodák, raktárak voltak. Amíg az átkosban még féltek az emberek, módjával lopogattak, most azonban annyira felgyorsult a “privatizáció” ritmusa, hogy az egykor gyönyörű épületből mára már az sem maradt meg, ami a másik képen látható, hiszen ottjártunkkor - augusztus elején - javában s fényes nappal folyt a falak bontása, a téglák “elmentése”. Egész Románia szégyene ahogyan műemlékeivel bánik. Erdély szégyene, hogy köveit már csak itt-ott őrizheti meg az enyészettől. De a Székelyföld bűne és a megyei “illetékesek”, a helyhatóság (önkormányzat? áh!) megbocsáthatatlan vétke, hogy hagyta ebek harmincadjára jutni a pár éve még talán megmenthető állagú udvarházat, hogy felelőtlenül engedte széthordani annak az embernek az emlékére utaló épületet, akinek szobrot kellett volna állítani, már csak azért is, mert az ő idején nem úgy nézett ki az a vidék, az a táj, ahogyan manapság “fest”. Sok hasonló szégyenfolt van belső térképünkön. Nem törli le onnan őket immár soha semmi. BÖLÖNI DOMOKOS