Hargita Népe, 2005. november (17. évfolyam, 256-281. szám)

2005-11-03 / 258. szám

A mi iskolánk Az iskolánk, minden Csíksze­redai polgár, minden csíki szé­kely Leányiskolája százhuszonöt éves. Százhuszonöt év. Több em­beröltő. Hosszú idő. Ha az iskolaalapítók, az egy­kori diákok, pedagógusok mind itt lennének, itt lehetnének, szá­mos kihívásról, megannyi meg­próbáltatásról mesélhetnének ne­künk. Ha az épület beszélni tud­n­a, elmondhatná, hogyan váltott, helyben maradva, három alka­lommal is országot, minek kö­szönhető az a csoda, hogy túlélt két világháborút, mialatt a köz­vetlen szomszédjában található Gazdasági Népfőiskola épülete a bombázások áldozatává vált, mi módon vészelte át az első román világot vagy éppen a kommuniz­mus éveit, szólna arról, hogy mi­lyen érzés is volt a székely kö­zösség tulajdonából átkerülni az államéba. Az iskola még létezik, az épü­let még áll. Bizonyára ez annak köszönhető, hogy mindkettő sze­rencsés csillagjegy alatt született. A történet még a XIX. század de­rekán, a Habsburg-birodalomhoz tartozó Erdélyben kezdődik, amikor a székely határőrség fel­oszlatásával a Szent Kereszt ró­mai katolikus templom közvetlen közelében található kaszárnya épülete megüresedett. Itt került sor 1880. november 3-án a négy­­osztályos leánynevelő intézet, hi­vatalos nevén Csíkmegyei Polgá­ri Leányiskola első tanévének meg­nyitására. Az iskola elindítása és az 1889 és 1892 között tető alá hozott új épület egyaránt a Csíki Magánjavaknak, a székely ön­­rendelkezésünk ezen alapintéz­ményének köszönhető. Ma több emberöltő távlatából szemléljük a kezdeteket. Visszate­kintünk a három évszázadot fel­ölelő évtizedekre. Látjuk mind­azokat, akik nélkül sem az iskola, sem az épület nem volna már. Fürkésszük az arcokat. Hamar fölfedezzük rajtuk a jól végzett munka elégtételét. Egyszeriben az ismeretlen arcok ismerőssé válnak, hiszen ez a mi közös vo­násunk. Ennek köszönhetően áll ma is az épület, létezik a mai na­pig az iskola. A mi iskolánk... RÁDULY RÓBERT KÁLMÁN Dol­lármester itt 2005. november 3. ÉVFORDULÓ 125 éves a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános iskola Folytatásra kötelező hagyományok Ünnepel a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általá­nos Iskola. 125 év tapasztalatával felvértezetten alapozzuk a jövő távlatait ígérő folytatást. Ha­gyományaink, jelenbeni lehetőségeink indokol­ják ezt a bizakodást. Nincs olyan statisztika, mely pontosan mutatná, hogy hány diák tanult itt a 125 év során. Nagy sereg állna össze belőlük bizonyosan. Nincsenek kevesen most sem, a­ je­lenlegi tanévben 540 gyerek jár a Petőfibe. Szü­lők, diákok, pedagógusok örömére valamennyi­en délelőtt. Kevés iskola dicsekedhet ilyen nagy múlttal, mint a mienk, igyekeztünk hát körültekintően megszervezni az évfordulós ünnepségeket. Számba vesszük az eredményeinket, megmutat­juk lehetőségeinket, köszöntjük pedagógusain­kat. Eredményesség tekintetében a város, a me­gye legjobb iskolái között tartanak számon ben­nünket. Növendékeink tanulmányi eredményei, különböző versenyeken elért sikerei jelentik a fedezetet erre a kijelentésre. A diákok igyekeze­te, szorgalma mellett a pedagógusi hivatástudat, a szülőkkel, a polgármesteri hivatallal kiépített jó kapcsolat a magyarázata eredményességünk­nek. A város egyik legjobb szemléltetőeszköz­bázisát mondhatja magáénak az iskola, igény szerint folyik a második idegen nyelv tanítása, korszerű számítógépekkel zajlik az informatikai oktatás, délutánonként biztosítjuk a napközis foglalkozást az I -IV. osztályosoknak. A jövőt il­letően ígéretes változások előtt áll iskolánk, idén 260 000 eurós világbanki támogatást hagytak jóvá az iskola épületének teljes felújítására. A tervek szerint jövő év tavaszán kezdődnek el a munkálatok. Van tehát mit ünnepelnünk, van miért biza­kodnunk. Emlékfalon örökítjük meg az iskola fennállásának 125 éve alatt itt tanító egykori és jelenlegi pedagógustársaink nevét, emlékköny­vet adunk ki, emléklapot nyújtunk át meghívott­jainknak, évfordulós emléktáblát helyezünk el az iskola főbejáratánál. Az emléktáblán olvas­ható Juvenalis-idézet - Maxima debetur puero reverenda — Legnagyobb tisztelet övezte a gyer­meket -vezérfonala volt és m­arad egész pedagó­gusi közösségünknek. Ünnepelünk. Fogadalomtevésként is értel­mezhető tisztelgő emlékezésünk. Mindannyian, akik itt dolgozunk, vállaljuk hagyományaink ápolását, hogy becsületes, jól felkészült, másokat becsülő, magyarságukhoz ragaszkodó növendé­kek kerüljenek ki iskolánk padjaiból. Adjon az Isten erőt, kitartást nemes céljaink megvalósítá­sához. KISS ERNŐ igazgató Az Iskola. 1891 óta tanulnak benne a gyermekek Harmincnégy év a százhuszonötből Nem rejtvény, kézzelfogható valóság a két fenti szám. A 125-ből bizony több mint ne­gyedszázadnyit együtt éltem meg 1970-2004 között életem iskolá­jával. Mert így kell mondanom, a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola életem iskolá­ja volt és marad. Nemcsak azért, mert 63 évemnek nagyobbik felét, 34 esztendőt itt éltem meg, ha­nem azért is, mert érkezésemkor őszinte szeretettel fogadtak, sok kollégámra felnézhettem, nyu­godt lélekkel írathattam ide mindhárom gyermekemet. Nekem, a szórványból érke­ző, olykor tréfásan bánsági fél­svábnak titulált magyar szakos tanárnak nem volt könnyű beil­leszkednem a Székelyföld egyik éliskolájának munkaközössé­gébe, de hadiárvaságra ítélt családom életerejének, a Te­mesvári Bartók Béla Középis­kola széles látókörű tanárai út­­ravalójának, az együttérző, se­gítő kollégáknak, a megértő szülőknek, a ragaszkodó gyer­mekseregnek köszönhetően vi­szonylag hamar feltaláltam magam, s úgy érzem, tudom, si­­ m_____________­ került teljes értékű munkát vé­geznem. Sok-sok elégtételben volt részem hosszas tanári, ok­tatói-nevelői munkám során, szerettek, megbecsültek diák­jaim, tanítványaim eredménye­sen szerepeltek a megyei és or­szágos megmérettetéseken. Színjátszó körös növendékeim a „mindentudó dicsőítése he­lyett a szülőföldről szavaltak, énekeltek a színpadon, Arany János balladáit jelenítették meg, Nemecsek Ernő grundhoz való ragaszkodásából merítették a példát a tisztességes viselkedés­hez, becsületes magatartáshoz. Az első Nemecsek Ernő, ma a kolozsvári színház megbecsült tagja, vele együtt immáron nyolcra bővült az iskola színját­szó körében inaskodó színészek száma. Ennek az iskolának a di­ákjai középiskolás korukban a sok-sok hidegnapos pityókasze­dés kínjait az Arany-műsor idé­zetével oldották: „Neved, ki diccsel ejtené... Átok fejedre minden dal..." Többnapos irodalmi-történel­mi kirándulások rendszeressége is jellentformáló erővé válha­tott, hisz Arany, Petőfi, Kölcsey, Jókai, Apáczai, Kriza, Gábor Áron, Bethlen Gábor, Körösi Csom­a, Áprily, Benedek Elek, Mikes Kelemen nyomdokain jár­hattak. Ez az iskola 125 éve ellenére örök megújulásban élt, meg­előzte a tanügyminisztérium reformrendelkezéseit, a próba­dolgozatok íratása innen in­dult negyedszázaddal ezelőtt, itt kezdődött a nyolcadikosok ballagási ünnepsége, itt hirdet­tük meg a prózamondó ver­senyt... A tantárgyversenyek sok-sok döntősének, díjazottjá­nak köszönhetően is innen ke­rült ki nem egy matematikus, biológus, orvos, itt tudatosult az anyanyelv szeretete több tu­catnyi, jelenleg is tanító ma­gyar szakos tanárban, a 25 szá­mot megért diáklapunk, a Fele­selő első főszerkesztője jelen­leg jó tollú újságíró. 34 esztendő történéseinek tö­redékét idéztem csak fel. Egy személyes jellegű történetet még ideírnék. Amikor évekkel ezelőtt a magyar tantárgyverseny me­gyei döntőjén kiderült, hogy a 10 országos döntősből öt a mi iskolánk diákja, egy vidéki kol­légám megjegyezte, könnyű nektek, válogatott osztályok­ban tanítotok. Akkor egy cserét ajánlottam, tanítsa kollégáival együtt a mi iskolánkban ma­gyar szakosok, matematika, bi­ológia, magyar szakos szak­­tanfelügyelők, reáltárgyakban, nyelvekben, művészeti tár­gyakban jártas sok-sok tisztán­­látó, gondolkodó szülő gyer­mekét. Bemehetne-e készület­­lenül az órára? Hálás vagyok sorsomnak, hogy ide vezérelt, kollégáim, hat igazgatóm biztató vagy kri­tizáló szavainak, együttérző családomnak, több ezer egyko­ri diákomnak. Immáron második éve, ha elsétálok az iskola előtt, kívül­ről gyönyörködöm az életerős magnóliában, a Petőfi-szo­­borban, a helyére került ma­gyar nyelvű táblában és meg­elégedéssel, örömmel nyugtá­zom, hogy az emberpróbáló idők ellenére élt, él és élni fog az iskolám. BORBÉLY KATALIN: 125 év krónikájából - 1880. május 28-án Csík vármegye törvényhozása négyosztályos leánynevelő iskola létrehozásáról határoz - 1880. november 3-án nyitotta meg kapuját az iskola, hivatalos ne­vén a Csíkmegyei Polgári Leányiskola -1891. augusztus 31-én adták át az iskola mai épületét Az építkezés költségeit a Csíki Magánjavak fedezte - 1920-ban középiskolai rangra emelik. A tantárgyak egy részét ro­mánul tanítják - 1927-ben a román állam önkényesen megszünteti a Leányiskolát, és Petru­ Rareș Algimnázium néven román tannyelvű fiú-leány vegyes iskolává alakítják . . . - A bécsi döntés után az 1940-1941-es tanévtől újból Polgár­ Le­ányiskola néven működik , ... - 1949-ben a tanügyi reform megszünteti a Leányiskolát, az épület­ben a Csíksomlyóról beköltöztetett Tanítóképző működik 1955-ig - 1955-ben megszüntetik a Tanítóképzőt, ettől kezdve a Csíkszere­dai 1-es Számú Általános Iskolának ad otthont az épület - 1966-tól az elemi, 1985-től az általános iskolai tagozaton beindít­ják a román osztályokat - 1985-1989 között fokozatosan elsorvasztják a magyar tagozatot, román tanárokat neveznek ki a magyar osztályokba, leszedetik a ma­gyar feliratokat, románul tartják a rendezvényeket­­ - az 1989-es fordulat következményeként a magyar tanulók, szülők és pedagógusok követelésére a román tagozat osztályai elköltöznek a Liviu Rebreanu­­Általános Iskolába - 1990. március 14-én az iskola felveszi Petőfi Sándor nevet - 1994 március 14-én, a névadás 5. évfordulóján leleplezik Nagy Ödön és Eresei Ferenc Petőfi-szobrát. A mellszobor bronz változatát az iskola fennállásának 120. évfordulóján avatják fel­­ 2000-ben, fennállásának 120. évfordulója alkalmából a helyi ön­kormányzat Pro Urbe-díjat adományoz a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolának a város szellemi arculatának formálásában elért eredményeiért Ünnepi program Ma 18 óra: ünnepi előadás, év­fordulós megemlékezés, emlék­lapok átadása a régi művelődési házban; péntek, 10 óra: iskolatörténeti kiállítás, az évfordulós em­lékkönyv bemutatása az ünneplő iskolában; szombat, 11 óra: az emléktábla és az emlékfal leleplezése, ko­szorúzás a Petőfi iskolánál. Emlékkönyv Az évforduló alkalmából meg­jelenő kiadvány tartalmából: szemelvények az iskola történe­téből; a 2005-ös év fontosabb eseményei; jelenlegi és volt pe­dagógusok, tanítványok, jeles személyiségek visszaemlékezé­sei, köszöntősorai. Szerkesztette: Péter Ibolya.

Next