Hargita Népe, 2005. november (17. évfolyam, 256-281. szám)
2005-11-03 / 258. szám
A mi iskolánk Az iskolánk, minden Csíkszeredai polgár, minden csíki székely Leányiskolája százhuszonöt éves. Százhuszonöt év. Több emberöltő. Hosszú idő. Ha az iskolaalapítók, az egykori diákok, pedagógusok mind itt lennének, itt lehetnének, számos kihívásról, megannyi megpróbáltatásról mesélhetnének nekünk. Ha az épület beszélni tudna, elmondhatná, hogyan váltott, helyben maradva, három alkalommal is országot, minek köszönhető az a csoda, hogy túlélt két világháborút, mialatt a közvetlen szomszédjában található Gazdasági Népfőiskola épülete a bombázások áldozatává vált, mi módon vészelte át az első román világot vagy éppen a kommunizmus éveit, szólna arról, hogy milyen érzés is volt a székely közösség tulajdonából átkerülni az államéba. Az iskola még létezik, az épület még áll. Bizonyára ez annak köszönhető, hogy mindkettő szerencsés csillagjegy alatt született. A történet még a XIX. század derekán, a Habsburg-birodalomhoz tartozó Erdélyben kezdődik, amikor a székely határőrség feloszlatásával a Szent Kereszt római katolikus templom közvetlen közelében található kaszárnya épülete megüresedett. Itt került sor 1880. november 3-án a négyosztályos leánynevelő intézet, hivatalos nevén Csíkmegyei Polgári Leányiskola első tanévének megnyitására. Az iskola elindítása és az 1889 és 1892 között tető alá hozott új épület egyaránt a Csíki Magánjavaknak, a székely önrendelkezésünk ezen alapintézményének köszönhető. Ma több emberöltő távlatából szemléljük a kezdeteket. Visszatekintünk a három évszázadot felölelő évtizedekre. Látjuk mindazokat, akik nélkül sem az iskola, sem az épület nem volna már. Fürkésszük az arcokat. Hamar fölfedezzük rajtuk a jól végzett munka elégtételét. Egyszeriben az ismeretlen arcok ismerőssé válnak, hiszen ez a mi közös vonásunk. Ennek köszönhetően áll ma is az épület, létezik a mai napig az iskola. A mi iskolánk... RÁDULY RÓBERT KÁLMÁN Dollármester itt 2005. november 3. ÉVFORDULÓ 125 éves a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános iskola Folytatásra kötelező hagyományok Ünnepel a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola. 125 év tapasztalatával felvértezetten alapozzuk a jövő távlatait ígérő folytatást. Hagyományaink, jelenbeni lehetőségeink indokolják ezt a bizakodást. Nincs olyan statisztika, mely pontosan mutatná, hogy hány diák tanult itt a 125 év során. Nagy sereg állna össze belőlük bizonyosan. Nincsenek kevesen most sem, a jelenlegi tanévben 540 gyerek jár a Petőfibe. Szülők, diákok, pedagógusok örömére valamennyien délelőtt. Kevés iskola dicsekedhet ilyen nagy múlttal, mint a mienk, igyekeztünk hát körültekintően megszervezni az évfordulós ünnepségeket. Számba vesszük az eredményeinket, megmutatjuk lehetőségeinket, köszöntjük pedagógusainkat. Eredményesség tekintetében a város, a megye legjobb iskolái között tartanak számon bennünket. Növendékeink tanulmányi eredményei, különböző versenyeken elért sikerei jelentik a fedezetet erre a kijelentésre. A diákok igyekezete, szorgalma mellett a pedagógusi hivatástudat, a szülőkkel, a polgármesteri hivatallal kiépített jó kapcsolat a magyarázata eredményességünknek. A város egyik legjobb szemléltetőeszközbázisát mondhatja magáénak az iskola, igény szerint folyik a második idegen nyelv tanítása, korszerű számítógépekkel zajlik az informatikai oktatás, délutánonként biztosítjuk a napközis foglalkozást az I -IV. osztályosoknak. A jövőt illetően ígéretes változások előtt áll iskolánk, idén 260 000 eurós világbanki támogatást hagytak jóvá az iskola épületének teljes felújítására. A tervek szerint jövő év tavaszán kezdődnek el a munkálatok. Van tehát mit ünnepelnünk, van miért bizakodnunk. Emlékfalon örökítjük meg az iskola fennállásának 125 éve alatt itt tanító egykori és jelenlegi pedagógustársaink nevét, emlékkönyvet adunk ki, emléklapot nyújtunk át meghívottjainknak, évfordulós emléktáblát helyezünk el az iskola főbejáratánál. Az emléktáblán olvasható Juvenalis-idézet - Maxima debetur puero reverenda — Legnagyobb tisztelet övezte a gyermeket -vezérfonala volt és marad egész pedagógusi közösségünknek. Ünnepelünk. Fogadalomtevésként is értelmezhető tisztelgő emlékezésünk. Mindannyian, akik itt dolgozunk, vállaljuk hagyományaink ápolását, hogy becsületes, jól felkészült, másokat becsülő, magyarságukhoz ragaszkodó növendékek kerüljenek ki iskolánk padjaiból. Adjon az Isten erőt, kitartást nemes céljaink megvalósításához. KISS ERNŐ igazgató Az Iskola. 1891 óta tanulnak benne a gyermekek Harmincnégy év a százhuszonötből Nem rejtvény, kézzelfogható valóság a két fenti szám. A 125-ből bizony több mint negyedszázadnyit együtt éltem meg 1970-2004 között életem iskolájával. Mert így kell mondanom, a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola életem iskolája volt és marad. Nemcsak azért, mert 63 évemnek nagyobbik felét, 34 esztendőt itt éltem meg, hanem azért is, mert érkezésemkor őszinte szeretettel fogadtak, sok kollégámra felnézhettem, nyugodt lélekkel írathattam ide mindhárom gyermekemet. Nekem, a szórványból érkező, olykor tréfásan bánsági félsvábnak titulált magyar szakos tanárnak nem volt könnyű beilleszkednem a Székelyföld egyik éliskolájának munkaközösségébe, de hadiárvaságra ítélt családom életerejének, a Temesvári Bartók Béla Középiskola széles látókörű tanárai útravalójának, az együttérző, segítő kollégáknak, a megértő szülőknek, a ragaszkodó gyermekseregnek köszönhetően viszonylag hamar feltaláltam magam, s úgy érzem, tudom, si m_____________ került teljes értékű munkát végeznem. Sok-sok elégtételben volt részem hosszas tanári, oktatói-nevelői munkám során, szerettek, megbecsültek diákjaim, tanítványaim eredményesen szerepeltek a megyei és országos megmérettetéseken. Színjátszó körös növendékeim a „mindentudó dicsőítése helyett a szülőföldről szavaltak, énekeltek a színpadon, Arany János balladáit jelenítették meg, Nemecsek Ernő grundhoz való ragaszkodásából merítették a példát a tisztességes viselkedéshez, becsületes magatartáshoz. Az első Nemecsek Ernő, ma a kolozsvári színház megbecsült tagja, vele együtt immáron nyolcra bővült az iskola színjátszó körében inaskodó színészek száma. Ennek az iskolának a diákjai középiskolás korukban a sok-sok hidegnapos pityókaszedés kínjait az Arany-műsor idézetével oldották: „Neved, ki diccsel ejtené... Átok fejedre minden dal..." Többnapos irodalmi-történelmi kirándulások rendszeressége is jellentformáló erővé válhatott, hisz Arany, Petőfi, Kölcsey, Jókai, Apáczai, Kriza, Gábor Áron, Bethlen Gábor, Körösi Csoma, Áprily, Benedek Elek, Mikes Kelemen nyomdokain járhattak. Ez az iskola 125 éve ellenére örök megújulásban élt, megelőzte a tanügyminisztérium reformrendelkezéseit, a próbadolgozatok íratása innen indult negyedszázaddal ezelőtt, itt kezdődött a nyolcadikosok ballagási ünnepsége, itt hirdettük meg a prózamondó versenyt... A tantárgyversenyek sok-sok döntősének, díjazottjának köszönhetően is innen került ki nem egy matematikus, biológus, orvos, itt tudatosult az anyanyelv szeretete több tucatnyi, jelenleg is tanító magyar szakos tanárban, a 25 számot megért diáklapunk, a Feleselő első főszerkesztője jelenleg jó tollú újságíró. 34 esztendő történéseinek töredékét idéztem csak fel. Egy személyes jellegű történetet még ideírnék. Amikor évekkel ezelőtt a magyar tantárgyverseny megyei döntőjén kiderült, hogy a 10 országos döntősből öt a mi iskolánk diákja, egy vidéki kollégám megjegyezte, könnyű nektek, válogatott osztályokban tanítotok. Akkor egy cserét ajánlottam, tanítsa kollégáival együtt a mi iskolánkban magyar szakosok, matematika, biológia, magyar szakos szaktanfelügyelők, reáltárgyakban, nyelvekben, művészeti tárgyakban jártas sok-sok tisztánlátó, gondolkodó szülő gyermekét. Bemehetne-e készületlenül az órára? Hálás vagyok sorsomnak, hogy ide vezérelt, kollégáim, hat igazgatóm biztató vagy kritizáló szavainak, együttérző családomnak, több ezer egykori diákomnak. Immáron második éve, ha elsétálok az iskola előtt, kívülről gyönyörködöm az életerős magnóliában, a Petőfi-szoborban, a helyére került magyar nyelvű táblában és megelégedéssel, örömmel nyugtázom, hogy az emberpróbáló idők ellenére élt, él és élni fog az iskolám. BORBÉLY KATALIN: 125 év krónikájából - 1880. május 28-án Csík vármegye törvényhozása négyosztályos leánynevelő iskola létrehozásáról határoz - 1880. november 3-án nyitotta meg kapuját az iskola, hivatalos nevén a Csíkmegyei Polgári Leányiskola -1891. augusztus 31-én adták át az iskola mai épületét Az építkezés költségeit a Csíki Magánjavak fedezte - 1920-ban középiskolai rangra emelik. A tantárgyak egy részét románul tanítják - 1927-ben a román állam önkényesen megszünteti a Leányiskolát, és Petru Rareș Algimnázium néven román tannyelvű fiú-leány vegyes iskolává alakítják . . . - A bécsi döntés után az 1940-1941-es tanévtől újból Polgár Leányiskola néven működik , ... - 1949-ben a tanügyi reform megszünteti a Leányiskolát, az épületben a Csíksomlyóról beköltöztetett Tanítóképző működik 1955-ig - 1955-ben megszüntetik a Tanítóképzőt, ettől kezdve a Csíkszeredai 1-es Számú Általános Iskolának ad otthont az épület - 1966-tól az elemi, 1985-től az általános iskolai tagozaton beindítják a román osztályokat - 1985-1989 között fokozatosan elsorvasztják a magyar tagozatot, román tanárokat neveznek ki a magyar osztályokba, leszedetik a magyar feliratokat, románul tartják a rendezvényeket - az 1989-es fordulat következményeként a magyar tanulók, szülők és pedagógusok követelésére a román tagozat osztályai elköltöznek a Liviu RebreanuÁltalános Iskolába - 1990. március 14-én az iskola felveszi Petőfi Sándor nevet - 1994 március 14-én, a névadás 5. évfordulóján leleplezik Nagy Ödön és Eresei Ferenc Petőfi-szobrát. A mellszobor bronz változatát az iskola fennállásának 120. évfordulóján avatják fel 2000-ben, fennállásának 120. évfordulója alkalmából a helyi önkormányzat Pro Urbe-díjat adományoz a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolának a város szellemi arculatának formálásában elért eredményeiért Ünnepi program Ma 18 óra: ünnepi előadás, évfordulós megemlékezés, emléklapok átadása a régi művelődési házban; péntek, 10 óra: iskolatörténeti kiállítás, az évfordulós emlékkönyv bemutatása az ünneplő iskolában; szombat, 11 óra: az emléktábla és az emlékfal leleplezése, koszorúzás a Petőfi iskolánál. Emlékkönyv Az évforduló alkalmából megjelenő kiadvány tartalmából: szemelvények az iskola történetéből; a 2005-ös év fontosabb eseményei; jelenlegi és volt pedagógusok, tanítványok, jeles személyiségek visszaemlékezései, köszöntősorai. Szerkesztette: Péter Ibolya.