Megyei Tükör, 1969. május (2. évfolyam, 69-73. szám)

1969-05-03 / 69. szám

4 ISTÁLLÓKBAN hanyagság vagy törvényszegés - egyremegy ♦ 1624 boránnyal több van az istál­lóban, mint a nyilvántartásban ♦ Több a bor, mint a bárány ♦ Kevés a gyapjit, vaég kevesebb a felelősség Ha egy vállalatnál vagy intézmény­nél vásárolnak, mondjuk egy fáslá­­dát vagy asztali lámpát, úgy ott egy órán belül minden bizonnyal megje­lenik a gondnok, és ráilleszt egy kis fémlapocskát, rajta egy számmal Lel­tári szám. Ezek az apró számok min­den szocialista egységnél minden tárgyon ott ékeskednek vagy éktelen­kednek, attól függően, hogy gondos vagy fuseráló kéz illesztette-e rá, így vagy úgy, de a leltári számok a helyükön vannak. Az állatok is leltári számot kapnak. A pásztorok is nem is olyan ré­gin , megjegyezték ,illataikat át­lyukasztották vagy különböző alak­ban bevágták az állatok fülét, színes madzagot kötöttek sörényükbe, far­kukba. Aztán jött a modern techni­ka. Fémlemezket csatoltak a/ -illatok fülére, bevésett számmal, majd kis szerszámmal a leltári számot az ál­lat bőre alá tetoválták, a fülkagyló belső, szertelen felén. A legújabb módszerek szerint a leltári számot mű­anyag lemezkével „gombolják fel" a/ •illatok fülére, vagy mélyhűtött (—170 C°) számokkal fagyasztják rá, a helyén pedig színtelen szőr nő majd. Tehát­­számtalan módszer van rá. Ez a számadás, bár egyszerű műve­let, egész sor más teendővel kapcso­lódik össze. Beírják, nyilvántartásba veszik. Akkor jönnek a könyvelők, és bevezetik a nagy könyvbe. Hogy pedig a sor teljes legyen (egész se­reg hivatalnok van még), az ellen­őrök, akik időnként ellenőrzik, hogy­­ok a bejegyzések, nyilvántartásba vételek megtörténtek-e, és ha meg, hogyan ? stb. Akinek pedig nem jut a valódi ellenőrből, annak ott a há­­zi megoldás: a téeszek ellenőrző bi­zottságai, akiknek hivatali kötelessé­ge időnként ellenőrizni az állatok lelt­k­bavételét. Kell ez, mert ha „rend a lelke mindennek", akkor „a rend anyja az ellenőrzés". Mert, ha ez nem történik meg, akkor „alkalom szüli a tolvajt" ? talán. Arról pedig, ami ebben az írásban következik, még csak annyit, hogy a­­kinek nem inge, ne vegye magára, a­­ki pedig úgy érzi, hogy inge, az ve­gye fontolóra. Vegye úgy, mint fi­gyelmeztetést, jobb belátásra bírást, riasztást, mert nem kisebb dologról mint a közvagyon — aminek pedig hírei vagyunk vagy legalábbis len­nünk kellene mindannyiunknak megvédéséről v­an szó. Pár nappal ezelőtt illetékes szer­vek megyénk 33 téeszében villámel­lenőrzést végeztek. C­el : ellenőrizni a juhászatokban, hogyan történik az újszülött bárányok nyilvántartásba vétele. Eredmény: találtatott 11-24, a nyilvántartásokba még fel nem vett bárány. Nem tudom, milyen mérték­ben van jogunk ezt így megfogalmaz­ni, hogy: még fel nem vett bárány, mert ez egyúttal azt is jelenti, hogy még nem volt felvéve, de felvették volna, később Mert ezt ugye, lehet­ne úgy is mondani hogy 1624 bá­rányt azért nem vettek nyilvántartásba, mert esetleg ráterelődött az eltulaj­donítás gö­rbe útjára. Simán. Nem mondom, ez egy kicsit durván hang­zik, de ellenérvek nincsenek. De nézzük csak, kikről is van szó. A nagybaconi téeszben 231 újszülött bárány bejegyezetlen, Málnáson 200, Csernátonban 167, Torján 152, Bardó­­con 127, Nagyajtán pedig 109. Ezek a legdurvább tételek Ezen­kívül : Baróton 54, Kézdiv­ásárhe­­lyen 56, Z­ágonban 43, Szárazajtán 30, Zabolán 30 Lem­hényben 49, Nagy­­borosnyón 35, Kőváron 55, Kojbász­­nán pedig 74 újszülött bárányt fe­lejtettek el bejegyezni Kisebb (30- nál kevesebb) tételekben találtak be­­jegyeződen bárányt Köpecen, Bodo­­kon, Vargyason,­­Hídvégen, Maksán,­­­Velencén és Kézdiszentléleken Fordított eset: hiány: Sepsiszent­­györgyön 2, Rákoso­n (barót­ téesz) pedig 12 bárány nem került elő a számolásnál. Hasonló módon nem ke­rtütt elő 24 ju­h (Bardócon 16­, Baró­­ton 8). Érdemes elgondolkozni a fenti szá­mokon. Itt nem arról van szó, hogy az aznap született bárányokat nem vették nyilvántartásba, hanem Bar­­dóc, Csernáton, Málnás vagy Nagy­­bacon esetében arról van szó, hogy több napon át nem történt meg az újszülöttek leltárba vétele. A brigá­­dos nem végezte el, a juhásznak nem érdeke, a könyvelőség tűrte, a mér­nök és elnök pedig észre sem vette(!), hogy a bejegyzés nem történik meg. Érdekes, nem? Az ellenőrzés során még más ér­dekes és elgondolkoztató tények is napvilágra kerültek, így többek kö­zött feljegyezték az ikerellések szá­m­át. Kiderült, hogy Csernátonban III juh ellett ikerbár­ányt (normális szám Csernáton esetében), viszont Köpe­cen csak 2 (!), Bodokon 2, Szárazajtán, Nagybaconban 2­2, még Bardócon is csak 24 juh ellett ikret, legalábbis a bejegyzések szerint. Vagy a leg­több téeszben egyetlen ikerellés sincs bejegyezve Vagy talán az ő esetük­ben elfogadható egy olyan t­ém­a, hogy náluk a nagy természetnek kü­lön törvényei volnának? Mi a célja az ikerellések elhallga­tásának? Vagyis: célja van? Minden bizonnyal i­de nézzük c­sak köze­lebbről. Az ikreket is lehet hasz­nálni az elhullások pótlására? L­ehet. De ez nemcsak ennyiből áll. Az el­hullott, helyettesített bányngnak ma­rad egy bőre, amivel e­­­bben az esetben­­ nem kell elszámolni. Az ilyen apró bárányok bőréből pedig, tudv­alevőleg a legjobb sapkabéléseket* készítik a szűcsök, tehát értéke is van. Ez pedig — nézzük c­sak nem súrolja egy kicsit a lopás határának fogalmát? Mintha. Hogy csak eg­yet­len példát hozzunk fel: hol a magya­rázat arra, hogy a bardóci ellenőrzés­nél a juhászoknál 82 bőröcskét ta­láltak, ami kimaradt­?) a nyilvántar­tásból? Úgy, mégis, mi a véleménye az elnöknek és egyáltalán az égé­sz vezetőtanác­snak a közjav­ak gazdál­kodásáról? Vagy mi a v­éleménye a vezet­őt­a­­nácsoknak arról, hogy miután több mint fél éve sírnak, hogy nincs mit enni adni a juhoknak, Bardócon 141 juhát takarmányoztak a juhászoknak. Köpecen 125, Sepsiszentgyörgyön 188 vagy Csernátonban 219 juh (vala­mennyi a juhászok tulajdona) é­tte és eszi a téeszek drága takarmányát. Milyen jogon, kinek az engedélyé­vel és kinek a felelősségére? Nehéz erre feleletet keresni És er­ről tudni kell azt is, hogy ezek a vendégjuhok ily módon az állammal szembeni szerződéses kötelezettségek alól is simán kibújnak. A kötelezett­ségek alóli kibúvást pedig akár a té­eszektől is tanulhatták — hogy csak egy példát idézzünk —, csak 13 téesz­­nél 1053 bárány volt értékesítve sza­badpiacon akkor, amikor a szerződé­ses kötelezettségek még távolról sin­csenek teljesítve. Nehéz felelősségről és közvagyon megőrzéséről beszélni Bardócon, a­­hol az ellenőrzés 200 kg gyapjút ta­lált a juhászoknál, amit a téesz ju­hai­ról nyírtak le. Záratlan és anélkül, hogy valahol nyilván lett volna tart­va. Kommentár : nem szükséges. Szükséges viszont az, hogy a bar­dóci téesz vezetőtanácsa — és egyál­talán minden vezetőtanács — már egyszer ráébredjen arra, hogy ami­kor a téesz tagsága rájuk bízta a vezetést, többek között az­ is rájuk bízta, hogy a közvagyonnal a legna­gyobb felelősségérzettel bánjanak. Ez erkölcsi kötelességük, amíg a man­dátum tart. Még azon túl is. Mindenki kötelessége. Mert minden elsikkadt bárány vagy csak a bőre is, a tagság keresetéből elsikkadt ér­ték, és azok, akik azért vannak a közösség bizalmából — odaállítva, hogy a közvagyonra vigyázzanak, vé­gezzék feladatukat a legnagyobb fe­lelősségérzettel. Aki pedig jószántá­ból nem ébred rá, azt rá kell éb­reszteni ! Több felelősségérzetet, minden áron. Pakuts Sándor megyei TÜKÖR - LEGELŐKÖN (effinállom­ányunk szakszerű utánpótlásáért .A létszám neve­lése és az állomány felfrissítése megköveteli, hogy éven­te 20—22 százalék fiatal tenyészaszó kerüljön a tehenek közé Ezektől függ a tehénállomány további érté­ke, s ezért minőségileg kifogástala­nok kell hogy legyenek. A tenyészüstöket a legjobb takar­mányozásban, ápolásban, gondozás­ban kell részesíteni A megfelelő ivari fejlettség elérése mindkét nemnél, az ivarsejtek élet­­képessége, a megtermékenyítés lefo­lyása — az örökletességen kívül — legnagyobb mértékben a környezet­től függ. Az állati szervezet, a takar­mányozás, gondozás, levegőmozgás, hőmérséklet, légnyomás stb. közt szoros összefüggés van. Bármilyen káros környezetváltozás végzetes le­het a fiatal szervezetre. Az egészséges és jól fejlett utód érdekében a szükséges intézkedése­ket a méhen belüli állattot idején meg kell kezdeni. Már ekkor kiala­kulnak az utódban azok a képes­ségek, amelyek meghatározzák az új­szülött környezethez való alkalmaz­kodását, a takarmányértékesítő ké­pességét. Ha éheztetjük az anyaálla­tot, a magzat olyan testrészei és szervei szenvednek hiányt, melyek­nek az adott időpontban természet­szerűen legjobban kellene kifejlőd­niük. Ez a helyzet előfordul mindegyik termelőszövetkezetben és a legtöbb esetben az a téves felfogás az oka, hogy a borjú elválasztásától számí­tott IX—20 hónapos kor tulajdon­képpen nem termeit időszak, s ez­alatt takarmányt lehet spórolni a bőrükön. A legsajnosabb, hogy gyak­ran éppen az állattenyésztő brigádo­­sok és elnökök vallják magukénak ezt az álláspontot Más­­gazdaságok­­ban az árutejmennyiség növelése ér­dekében kevesebb tejet adnak a szo­pós borjaknak, amit nem pótolnak egyéb értékes takarmánnyal A ter­mészetes etetés hátrányos voltát is tapasztalhattuk, mert a legtöbbször csak papíron kapja meg a borjú a tejmennyiséget, de a valóságban é­­hezik. .. rosszul értelmezett takaré­kosság fejletlen, betegségekre érzé­keny növendékállományt és nyur­ga tenyészrészeket eredményez,­­ame­lyek 3—4 éves korukat is elhagyják ivarzás nélkül. A fehérjehiányt különösen febru­árban és márciusban tapasztaljuk, amikor az állatok sok nedvdús és silótakarmányt s kevés szálast és abrakot kapnak. Amellett, hogy­ a takarmányozási érték alacsony, hoz­zájárul a vitamin- és ásványisó hi­ány is a nehézségekhez. Ezért idejében közbe kell lépni az ütód érdekében, s első­sorban a vem­hes tehenek takarmányozására á­­polására, gondozására kell helyez­nünk nagy súlyt. Legyen a takarmány minél teljesebb értékű. 1. újszülött borjú helyes gondozása elejét veszi a betegségeknek. A föcstejben talál­ható védőanyagok rendkívül hatáso­sak a fertőző baktériumokkal szem­ben. Ezért indokolt, hogy az ellés utáni 12 órában kizárólag föcstejjel tápláljuk a borjút. Tehát ellés után megfejjük a tehenet. Első alkalom­mal 750 ml-rét adunk az újszülöttnek, s a többi tejet 6—X fokos hőmérsék­leten tároljuk. A következő etetés előtt felmelegítjük (kötelező­) 38 fokra. Tizenkét óra alatt négy rész­letben 750—750 ml föcstejet itatunk a borjúval. Minden etetés előtt fel kell rázni a tejet, mert zsírossága miatt emésztési zavarokat okozhat. A tenyésznövendéket úgy kell ta­­karmányozni, hogy hathónapos korig napi súlygyarapodása érje el a xon— 900 grammot, hat hónaptól egy rés korig pedig 700—800 grammot na­­­gyon fontos az üszőborjak ellenőr­zése egyéves kortól, amire az állat­orvosnak és állattenyésztő mérnök­nek kell figyelmet fordítania. A fejletlen pete­fészkű állatok ke­zelése — különösen ha egyoldalú — eredményre vezethet, azonban az üsző tenyésztésbe kerülve mind­végig gyenge tenyész- és termelőértéket képvisel, s a legtöb­b esetbez­ nagy szünetek vannak a borjazások közt. Ez nem gazdaságos, nem kifizetőidét, mert kevés az élle­ttelje­símény, ke­vés az utód és a tej. Dr. Buna Sándor tavasz végi takarmán­yozási gondok A tavasz végi takarmányozás sok gondot okoz az állattenyésztésben, hiszen a szűkös-­ készlet még jobban megfogyatkozik és a legtöbbször már csak a gyengébb minőségű ta­karmányok maradnak. Az állati szervezet vitaminkészletei kimerül­nek. A tél fokozottan veszi igénybe a vemhes és szoptató állatok szer­vezetét. Tudott dolog, hogy február­tól májusig van az ellesek zöme a juhászatban és a tehenészetben. Ezért az előrelátó gazda erre az idő­szakra már előre tárolja a jó minő­ségű takarmányt. A legtöbb bajt az okozza, hogy a tél elején — nem törődve a­ jövővel — a legtöbb TSZ- ben nem takarmányoznak­ takaréko­san. A legjobb takarmányokat ete­tik fel­­ — legtöbbször az igásál­­latokkal — és csak tavasszal döbben­nek rá az elkövetett hibákra. Ezek a hibák majdnem minden évben is­métlődnek Úgy látszik. ..a saját ká­rán“ sem okul minden állattenyész­tő. Mi is tehát a teendő? A meglevő takarmányokkal minél gazdaságosab­ban bánjunk. Ez csak úgy lehetsé­ges, ha ismerjük takarmánykészle­teinket Nézzük meg, melyik takar­mányból még mennyi van, készít­sél a k t­a­ka­rmá­n­ymé­rleget. Fordítóink különös figyelmet a vemhes állatok takarmányozására, hiszen a hiányos takarmányozást a legjobban érzékelik. A legtöbb bajt az egyoldalú, vitaminokban, ásvá­nyi sókban szegény takarmányozás okozza. A nyári zöldetetés után az fokozatosan csökken. A szerve­zet a májban raktározott A- vitaminból igyekszik pótolni a hiányt. A téli és a tavaszi hó­napokban az egyes szervekben zavarok lépnek fel. Az ivarzások in­tenzitása csökken, rendszertelen. A fogamzás alacsonyabb, több az el­vetélés. Az újszülöttek gyengébb vi­talitásúak. Az elhullott fiatal állatok száma megnövekszik. Mindez a májban elraktározódott ,1 -vitamin­készlet kimerülésének tulajdonítha­tó. A kimerült készletet jó minőségű lucernaszénával, jól tárolt silóval pótolhatjuk. A legbiztosabb A-vita­­minforrásunk a murák. A szerikázás és az erjedési folya­matok által a szalmafélék sejtfalai meglazulnak, a rajtuk áthaladó ned­vesség a sejteket megtölti és meg­pu­hít­ja. A kellő puhulás­ az ízletessé­get, a jobb etethetőséget szolgálja. Az ízletességet a só­ melász adago­lása is növeli. Az ízesítés akkor tö­kéletes, ha a különböző takarmányo­kat nem rétegesen hanem egymás­sal egyenletesen elkeverten készítjük elő. Így az állatok adagjai egyenle­tesebbek, és minden állat egyformán kap. A takarmányok előkészítését, piácolását egy napra végezzük. Vigyázzunk a takarmányok szállí­tására A veszteség lehetőleg mini­mális legyen. Arra törekedjünk, hogy a kazaltól az állatokig a szállítási veszteséget megszüntessük. Ez legin­kább a pillangós szénákra vonatko­zik. A lehullott levélzetet­ gondosan gyűjtsük össze — állataink egy­magában nem szívesen fogyasztják — és a takarmáyadaggal keverve e­­tessük fel. Meg kell követelni a takarmányok naponta való mérlegelését. Minden szál takarmány mérlegen menjen keresztül! Csakis így lehet gazda­ságosan takarmány­ozni, s ellenőriz­ni az elért termelési eredmények ga­zdaságosságát. Szükséges az etetés állandó ellen­őrzése. Ez a fontos feladat az állat­tenyésztő brigádodra hárul. Mindent köv­essünk el, hogy állatainkat te­­nyész- és termelő kondícióban te­leltessük át. Szász István II. évfolyam C19. szám

Next