Megyei Tükör, 1970. június (3. évfolyam, 129-132. szám)

1970-06-13 / 130. szám

Nem akarok „bezzeg" lenni, de azért elmondom hogy valahányszor össze­ülünk mi véndiákok, akiknek valami közünk van az­ írott betűhöz, mind­e elringatjuk magunkat a nosztalgia lan­gyosságában hogy hát bizony nekünk nem sikerült annak idején lapot szer­keszteni az iskolában s az is megtör­­t at akkor, hogy igazgatói megrovásban részesült­ a lapcsináló diák, aki kéz­iratos „kiadványt“ osztogatott a társai közt De már csak azért sem mondom h­ogy „bezzeg a mi időnkben“, mert a diáklapok elszaporodása a természetes, normális, nem pedig a mi lap­pangá­sunk annak idején, ünnepelték is né­hány évvel ezelőtt a lelkes kezdemé­nyezéseket, s már az iskolai kiadvá­nyok címe is úgy belei­vódott az emlé­kezetekbe, mint a profi folyóiratoké. Most már — mondom magamnak, csi­­títva a lelkendezést —, azt is meg kel­lene néznünk, mit tettek és hogyan a diák­lapok, puszta létükön kívül, mi a jelentőségük egy kisközösség életé­ben. A sepsiszentgyörgyi iskolai lapokat olvasgatva, az első benyomás az, hogy ezek hasonlítanak egymáshoz Ez pedig — bekalkulálva,­­hogy most már több van belőlük — nem is olyan pozitív jelenség Persze, magyarázhatom, hogy a hasonló profilt a hasonló szerepkör alakítja ki, s hogy nagy vonalakban a diákélet mindenütt hasonló A kérdés most már csak az, hogy az iskolai folyóiratok valóban tükrözik-e az iskola életét. A­ válasz : hol igen, hol nem. Emlékszem, annak idején a sepsiszentgyörgyi 1-es számú líceum nagydiákjai szerették volna lapjukat egészében saját erőből szerkeszteni, tanári irányítással ugyan de önállóan. Azt hiszem, az iskolai lapcsinálásnak elengedhetetlen feltétele, ez. Mert ott, ahol a tanárok írják a lap anyagait, vagy ahol a diákok írásai kirótt házi feladatok, a lapok éppen a „sajátos profilt“ veszítik el. A sajátos profil éppen a „diákosság“, a maga szertelen­ségével, szép sutaságával. Nem mon­dom, van is a sepsiszentgyörgyi diák­lapokban elég diákos íz, zamat, de ez legtöbbször csak addig terjed, hogy az írások témája a vizsgadrukk vagy a feles­kotások előtti izgalom, a baráti se­gítség stb Sajnos, legtöbbször ezek megmaradnak szokványos és sablonos „nevelő jellegű" írásoknak. A 2-es számú líceum kézírásos lap­jában, a Pódiumban fedeztem fel leg­inkább a szakavatott tanári­­ irányí­tás szép példáit. Weintraub Gabriella tanárnő „feladványai“ meghagyják a diákoknak az írásbeli önrendelkezési jogot, az írás izgalmas szabadságát, fű­ződik, hogy egy átgondolt oktató-ne­velő munka során kialakult és kiadott témák ezek, melyeket a diákok ked­vük és képességeik szerint szabadon kezelnek. Fogalmazások — a szó való­di (nemes) értelmében. A Falu végén kurta kocsma vagy a Hídavatás kere­tébe képzelt résztörténetek megírása nem csak iskolás ujjgyakorlat, hanem sok valóban fantáziát, nyelvérzéket megmozgató, önálló kis mű, így van értelme a tanári irányításnak. Természetesen nem szeretnék sza­kállas tanácsokat adni az iskolai fo­lyóiratok szerkesztőségeinek. Csak azt szeretném, ha tisztáznák magukban az irányító tanárok és a diák­szerkesztők, hogy mi is egy iskolai­ lap profilja, s milyen szerepet szánnak neki az okta­tó-nevelő tevékenység egészében. Va­jon egyszerűen csak „szemléltető esz­köz" vagy memorizálást elősegítő anyag , vagy inkább önképzőköri feladato­kat vállaló orgánum egy ilyen kiad­vány ? Az iskolai folyóiratok egyformaságá­ra visszatérve, azt hiszem, ennek egyik oka az, hogy a­­ profil­lapokat is igye­keznek másolni a rovatolásban, szer­kesztésben. Nem elvetni való példa u­­gyan ez sem, de helyzeténél, igényénél fogva eleve más. A 2-es számú líceum most megjelent folyóirata viszont már nyilvánvalóan a Gyökerek ismeretében készült. És így tovább és így tovább. Megadott, eleve merev kereteket igye­­k­eznek feltölteni ötlettel, háztáji szín­nel, ízzel Ez viszont annyi, mint „gúzsba kötve táncolni“. A lapok pro­filjának ilyen gyors beszűkülése és le­­merevedése csak részben magyarázha­tó a tapasztalatlansággal. Részben ké­nyelmességet gyanítok a helyzet mögött, részben pedig a nevelők által kitűzött cél egyformaságát és korlátozottságát, őszintén megmondom, én még az em­lékszámok szerkesztésétől is óvnám a diák­lapokat. Ha másért nem, azért, mert a kézirat lefutási ideje — a meg­írástól a végre-valahára sikeresen meg­szervezett kinyomásig — hosszú, s a beszámolók, cikkek és beszédek csak egyfajta „utánalövés“ a lapban. Már­pedig — éppen olvasóiknak érdeklő­dési körét tiszteletben tartva, az isko­lai folyóiratoknak fokozottabb aktua­litást kellene biztosítani. A laptest általában két fajta írást tartalmaz mindenütt : irodalmi próbál­kozásokat és tudományos népszerűsítő cikkeket, ritkábban tárlatlátogatás, mű­elemzés is szerepel. Aztán a többit megoldja az „innen-onnan”-féle rova­tok sokasága. Szóljunk előbb arról.. . ami nincs. Nincs például recenzió. Pedig ez le­hetne az a „műfaj“, melynek művelése egyfelől az oktató-nevelő tevékenysé­get szolgálná, másrészt meghagyná a véleménymondás szabadságát is a diá­koknak. És egyben tájékoztatás is len­ne. Mert nyilvánvaló a diáklapok tá­jékoztatási szándéka. Sokszor nem is magyarázza más a tudományos-népsze­rűsítő cikkek megjelenését. Persze, be lehetne és kellene számítani azt, hogy a diákok „profi­ lapok“ szakíróinak cikkeit is olvassák, s ezért az utána­­fogal­mazások maximum stílusgyakor­latként jöhetnek számításba Izgalmasabb az írások stílusának, nyelvének vizsgálata, hiszen a diákla­­­­knak nem utolsósorban nyelvművelő szerepet is kell vállalniuk Első látásra furcsának tűnik, hogy a tudományos népszerűsítő cikkek, a „szakírások“ nyelve mennyivel gondo­­zottabb, pontosabb tömörebb A szép­­irodalmi próbálkozásoké jóval sutább, bizonytalanabb. És azt hiszem, ennek a „furcsaságnak“ az elemzésével ju­tunk a legközelebb a diáklapok sze­repének vizsgálatához. Röviden : a tudományos népszerű­sítő cikkek megírásához elégséges elsa­játítani az illető szakma adati alap­jait, nyelvhasználatai. (Ez végülis nem több, mint a diák iskolai felada­ta). Annál is inkább így van ez, mert az ilyen jellegű írások nagy része kompilláció, másodfogalmazás, kivonat. Az irodalmi próbálkozások esetében, minden nyelvi nehézségen túl, a leg­főbb akadály a személyes élményeit, egyéni gondolatait rögzítő diák-író ön-­­ vizsgálatának nehézsége, önfogalmazási görcsei. Viszont a nehézségek leküz­dése nyilvánvalóan közelebb visz ön­magunk megismeréséhez. Ami sokkal komolyabb vívmány, mint egy jól si­került átírás valamilyen tudományos cikk után Középút , a Pódium adott témára írott fogalmazványai. Biztos keretet biztosít, bizonyos nyelvi példát ad az eredeti mű szép magyar nyelve, e­­zen belül azonban szabadon megnyil­vánulhat a diák egyénisége, élmény­anyaga, nyelvi leleménye. Mindezzel természetesen nem szeret­ném azt állítani, hogy most már min­den diáknak nyomban irodalmi pró­bálkozásokat kell kiszabni. (Bár vala­ha nem hiába tanították régi osko­­­­­áinkban a poétikát, függetlenül attól,­­ hogy szolgabíró vagy gazdatiszt lett-e később a maturandusból ...) A tanulók önelemzésének serkentésére azonban az­ élménybeszámolókat hasznosabbnak tartom a kompillációnál. Téma renge­teg van, s nem kell mindeniknek iro­dalommá érnie. Iskolai kirándulások, tapasztalatcserék, megemlékezések stb. Igen, valóban sok ilyen témájú írást olvashatunk az iskolai folyóiratokban. A lényeg azonban az, hogy ezekben ne a tanár feltételezett véleményét, gondo­latait írja át a diák a maga nyelvére — hogy tessen —, hanem szigorúan a saját személyes élménye, véleménye legyen a döntő akár az írás elfogadá­sakor is. Az eredetiség igényét foko­zottabban kellene érvényesíteni.­­ Nem szeretném, ha az olvasó azzal a benyomással maradna hogy iskolái­­g folyóiratainkat félresikerült, meddő próbálkozásnak tartom, vagy éppenség­gel elégtelennek minősíteném. Viszont­ az egyszerűség kedvéért sarkítva, eltúloz­va mondottam el mindazt, amit reá­lis problémának tartok. Jó az, ha van­nak iskolai lapok, még jobb, ha újak is alakulnak. Még jobb lenne, ha diakógó lapok lennének s nem csak iskolai lyóiratok. Csiki László iskolai folyóiratokról — komolyan 8 * A végzős diákok számára a „nagy próbatételek" időszaka követ­kezik - abszolváló-, érettségi- és felvé­teli vizsgák. Mivel a tét, a befektetés nagy, ilyenkor drukkol a diák, s legyünk őszinték, a szülő is, hisz balsiker ese­tén sokszor komoly remények foszlanak szét, hónapokra vagy évekre szóló ter­vek, elképzelések omlanak össze. A vizsgát megelőző szorongás, izga­tottság természetes állapot. A vizsgá­zók eredményét nagymértékben befo­lyásolja, hogy milyen érzelmi állapot­ban állnak vizsgára. Gyakran hallunk arról, hogy a vizsgaizgalom befolyásol­ta a vizsgázók tudását. Számtalanszor előfordul, hogy a vizsgázó izgalmában mindent elfelejt, s ennek ellenkezője is, a döntő pillanatban erősen koncent­rálja az adott kérdésre, sokkal ered­ményesebben oldja meg a feladatot, mint ahogy azt előzőleg remélte. Azo­nos tudású, felkészültségű tanulók kö­zött akadnak olyanok, akik könnyedén teszik le a vizsgákat, míg ugyanakkor másokat beteggé tesz a vizsgák sora. Az ellentétes hatás okát valahol abban kell keresnünk, hogy különböző mérté­kű izgalom másképpen befolyásolja a teljesítményt, azonos helyzet nem jelent azonos mértékű izgalmat különböző személy számára. Előző tapasztalatai, sikerei, sikertelenségei stb. alapján mindenki kisebb vagy nagyobb szo­rongással várja a vizsgákat. A feszültség a tanulásnak egyik leg­főbb hajtóereje és a teljesítménynek ösztönzője. A vizsgát megelőző termé­szetszerű izgatottság éberebbé teszi a figyelmet,­ fokozza a képzettársítást, a gondolkodás gyorsul, és ilyenkor a fe­lelőnek az is az eszébe jut, amire elő­zőleg nem emlékezett. A jótékony iz­galom mintegy „megolajozza az agy kerekeit". Ez a mozgósító, aktivizáló hatás a vizsga előtt pár nappal szok­ta a legkedvezőbb eredményeket bizto­sítani. Hónapokkal, a vizsgák előtt a diák még könnyen elbágyad a könyv mellett, mivel a távoli vizsga még nem izgatja eléggé. (Pedig milyen jó vol­na !) Vizsgák előtt fellépő izgalmi ál­lapotnak éppen az a szerepe, hogy megfelelő mértékben mozgósítsa, akti­vizálja az erőfeszítéshez szükséges e­­nergiákat. Sajnos, nem ritka az olyan eset, a­­mikor a vizsgák közeledtével a szoron­gás a kelleténél sokkal erősebbé vá­lik, és tetőfokát éppen a vizsgán éri el. A szorongás annyira erős lehet, hogy a vizsgázó a vizsga előtti napok­ban nem tud pihenni, étvágytalan, szá­mos ideges megnyilvánulás (járkálás, remegés, matatás) észlelhető tevékeny­ségében, sőt nem kizárt a dadogás je­lentkezése sem. Mindez nagymérték­ben gátolja az értelmi tevékenységet, szellemi merevséget idéz elő. A valódi tudást tehát leplezheti vagy korlátoz­hatja az izgalom. Ezért ezt az állapo­tot a pszichológia „álbutaságnak" ne­vezi. A szorongás leggyakoribb okai : a) Az önbizalom hiánya. Számtalan diák kisebbségi érzéssel küszködik, nem bízik tudásában, bár pár héttel a vizs­ga előtt még legalább is jó közepes­nek ítélte, a vizsgák közeledtével úgy érzi, hogy nem tud semmit. b) A várakozás. Csoportos várakozás (főleg közvetlenül a vizsga előtt) ese­tén a szorongás úgy terjed, mint a „ragály". c) Régebbi vizsgák izgalmainak em­lékei. * d) A vizsga sikeres letételének fon­tossága. Hogyan lehet csökkenteni a vizsga­drukkot ? A legjobb orvosság természe­tesen az alapos felkészülés. Ettől füg­getlenül, mint már említettük, izgulnak a diákok. A kisebb fokú drukk leküz­désére szükségtelen különösebb erőt pazarolni, már csak azért is, mert ez jótékonyan serkenti a vizsgázót. Szo­rongó, izgulékony diák kitartó és mód­szeres önneveléssel nagymértékben csökkentheti a vizsgadrukkot, ebben a szülőknek minden segítséget meg kell adniuk. Vigyázzunk ! Nyugtátokat és serkentőket csak orvosi javaslatra hasz­náljunk. A feladagolt nyugtatószer ká­bulatot okoz, az izgatók túlságosan fel­lazítják a gondolkodásmódot, mely hatására az ember nem képes összpon­tosítani, feleléskor kapkod stb. Nagyon sokat tehetnek a szülők. Ők is izgulnak, ez természetes, hisz nem lehet közömbös számukra gyermekük sorsa, azonban gondoljanak arra, hogy türelemmel, megértéssel, szeretettel sok­kal többet segítenek, mint ideges pa­rancsolgatásokkal. Ne feledjük ! Az el­lentétes érzelem, a derű oldja fel leg­könnyebben a szorongást. Vörös Előd VIZSGÁK ELŐTT - VIZSGADRUKKRÓL megyei TÜKÖR ? ül. évfolyam 130. szám *

Next