Megyei Tükör, 1970. december (3. évfolyam, 188-214. szám)
1970-12-01 / 188. szám
GAZDASÁGI ÉLET milyen vetőmagot használtunk 1970 őszén? A már rég megszervezett magvizsgáló laboratóriumok több megye mezőgazdasági egységeit szolgálták ki, és tavaszi vetés idején a őszi zsúfoltság és a nagy távolság miatt, sok esetben késve érkeztek meg az eredmények, fennakadások elkerülése céljából szükségessé vált nálunk is magvizsgáló laboratórium létesítése, hogy mezőgazdasági termelőegységeink ne forduljanak más megyékhez. A mezőgazdasági igazgatóság mellett működő új magvizsgáló laboratórium, helyiség és megfelelő felszerelés, hiányában a brassói laboratóriumban végezte az őszi vetéshez szükséges elemzéseket. Kovászna megye búza és rozs vetési terve 18 000 hektár volt. Bevetettek több 18 600 hektárt. A vetésre mint kizárólag piros buletinnel rendelkező magot használtak. szükséges vetőmag előteremtése nagy gondot okozott, mert az előirányzott szokásos fajta felfrissítésére hozott vetőmagon kívül, még nagy mennyiségű búzavetőmagra volt szükség, melyet a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztérium bocsátott rendelkezésünkre, így téeszeink több mint 850 tonna bezosztást, búzavetőmagot cseréltek ki az őszi vetés idején. Némely gazdaság szakemberei tévedtek a becslések alkalmával. Megfeledkeztek a kedvezőtlen, esős időjárás utóhatásairól. Megtévesztette őket a szárában szépnek mutatkozó gabonatermés. A búzaéréssel egyidőben fellépő luzáriózis és a szeptóriás megbetegedés következtében a termés gyorsan beérett és így sok léha, szorult szem maradt. Különösen kihangsúlyozottan jelentkezett ez a veszedelem Szárazajtán, Bölönben, Egerpatakon, Nagyborosnyón, Bardócon, Hidvégen és több más téeszben. Ezen kívül a rozsdafélék és a köüszög is nagy kárt okozott. A kedvezőtlen időjárás hatására elszaporodtak a gyomnövények : a konkoly, ászat, szulák, vadrepce, repcsényretek, vadzab stb. A borús, esős, szeles időjárás következtében gazdaságaink nem tudtak vegyszeres gyomirtást alkalmazni. A kézi gyomirtás a munkaerő hiánya miatt maradt el. A gyomnövények elszaporodása megnehezítette a vetőmagtisztítást is. A gazdaságok nagy részének kétszer-háromszor kellett szelektálnia a vetőmagot, hogy eleste alkalmas legyen, de a búza még így is igen sok gyommagot tartalmazott Így történt például Egerpatak, Nagyborosnyó, Észlelnek, Zabola, Ozsdola magtételeivel. Mivel a betegséggel fertőzött vetőmag csíraképessége kisebb, az ilyen tételeket igyekeztünk kicserélni. Ezen kívül a gazdaságok fokozott figyelmet fordítottak a csávázásra. Figyelembe véve az előzményeket, 1971-ben nagy gondot kell fordítani a vegyszeres gyomirtásra. A termőtalajok gyommag fertőzöttsége ugyanis nagy. A gombabetegségek ellen pedig csak úgy tudunk védekezni — a csávázáson kívül — hogyha ragaszkodunk az ésszerű vetésforgóhoz. A tavaszra szükséges vetőmag tisztítása és osztályozása alkalmával, ne csak a mechanikai szennyeződéseket (idegen anyagokat) távolítsuk el, hanem a zsugorodott, fejletlen szemeket is, mert rendszerint ezek a betegség hordozói. Készüljünk fel idejében a tavaszi vetéshez szükséges vetőmagvak beszerzésére, a készletben levő vetőmagot idejében tisztítsuk ki, hogy minél hamarább lehessen elküldeni a magvizsgáló laboratóriumba, analízis végett. Ha korán intézkedünk, még alkalmunk lesz cserére, mert a tavaszi vetőmagvak egy részének minősége előreláthatólag a kívánalmak alatt marad. Csüdör Árpád agrármérnök (folytatás az első oldalról) fokon felüli lejtő sok helyen határt szab a gépesítésnek, ezzel együtt az intenzív kapási kultúrák termesztésének, amelyek — s ez mindenki által ismert tény — nemcsak a tökéletes gépesítésre, hanem a jó szerkezetű, jó táperőben lévő talajra is igényesek. A szövetkezetesített mezőgazdasági terület több mint fele természetes kaszáló és legelő, aminek egy részét néhány évvel ezelőtt úgynevezett magasabb használati kategóriába", vagyis szántóföldnek akartuk előléptetni, de ebből nem származott a várt haszon. Sőt, akkor sem túloznánk, ha megállapítjuk, hogy néhány termelőegységnél egyenesen rosszat a tettünk vele. Akkor vált be, ha természetes gyepszőnyeg gyökeres feljavításaként fogtuk fel a szűzföld művelést, s néhány év után megkosarazva, alaposan megműtrágyázva, újrafüvesítettük nemes fűfélékkel. Ahol néhány évi lentermesztés után — meg kell adni, nagyszerű lentermések estek — mással is kísérleteztek (mondjuk burgonyával) nem dicsekedtek az eredményekkel, mert jött munkaerőhiány, jött a vaddisznó, s az előretolt szántóföldi hadállásokat feladták. A vaddisznó ellenben tovább jött a burgonya után, egészen be a falu közé, mint Vargyason, s más erdővidéki gazdaságok esetben. Ilyen segédlettel pedig intenzív burgonyatermesztésről csak némi nagyzolással beszélhetünk. A közös tulajdonban levő szántó közel 19 százalékán termelnek a gazdaságok évről évre burgonyát, nem említve az egyéb kapásnövényeket, ezenkívül 1 500 hektár van az ÁMV, 8 500 hektár a téesztagok személyi használatban lévő parcelláin és a magángazdák tulajdonában. A megyei átlag 1967-ben 13, 1968-ban 18,5, 1989-ben 10,7, 1970-ben pedig 7 tonna. Az utóbbit ne vegyük figyelembe, mert rendhagyó év volt, de számításba véve a burgonyával elfoglalt terület nagy százalékát, egy ilyen természeti csapás több évre kihat. A vízfelesleg ellen kötött, agyagos, lejtős talajainkon alig védekezhetünk — ahogy szokták mondani, a dolgok mai állása mellett — de a szárazság ellen a közeljövőben öntözéssel biztosan igen. A domboldalakon viszont belátható időn belül a szárazság minden csapásának ki vagyunk téve, s akkor ismét csak helyben topogunk. Az érzékeny gazdászfül rögtön hallja is kérdést: hát akkor hol akarjuk a megtermelni az ország számára nélkülözhetetlen burgonyát, ha sem a száraz domboldalon, sem a vizes domboldalon ? Hát elsősorban a Kézdivásárhely környéki, burgonyatermesztésre szakosított gazdaságokban (lehetőleg szövetkezeti alapon), ahol 1970. november 27-én átadták rendeltetésének a keményítő gyárat, amelyik nyersanyag tekintetében részben burgonyára alapoz. Ott, ahol, mint az idén is, annyi burgonyát termelt Kézdiszentlélek, vagy Csernáton 1 hektáron, mint Szárazalta 10, Barót, Bardóc és Vargyas 4—5, Lisznyó pedig 2—3 hektáron. A szakosítás kérdéseit tanulmányozva ilyenszerű gondolatok foglalkoztatják vidékünkön a szakembereket és termelőszövetkezeti tagokat egyaránt, s a gyakorlati kivitelezést illetően az erre hivatott vezetők ismerik is a helyes utat. A termelés tervszerűsítéséről szóló fejezetben az alábbi bekezdést olvashatjuk : „Ezzel egyidejűleg növelni kell a megyei szervek és a mezőgazdasági szervezetek szerepét a termelés tervezésében a konkrét feltételeknek, a rendelkezésre álló erőforrásoknak és lehetőségeknek megfelelően. A jövő évtől kezdve a szövetkezeti mezőgazdaságban kevés számú mutatót terjesítenek a központból. Ily módon a központból csupán a következőket tervesítik : — az állami alap szükségleteit az alaptermékekből; — a szántóterületeket; — a törzsállományt minden állatkategóriánál" Ezek után minden attól függ, hogy a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztériumban a tervesítést a törzsállománnyaltakarmányalappal, vagy a szántóterülettelkezdik-e, és kapáskultúrákkal az állami alap szükségleteit megyénk inkább az állattenyésztési vagy főleg ha növénytermesztési üzemágból köteles majd fedezni az elkövetkező években. INTÉZKEDÉS A MEZŐGAZDASÁGI SZERVEZÉS, TERVEZÉS ÉS VEZETÉS JAVÍTÁSÁRÓL a jövedelem a vásárlók vesztesége? Már hónapok óta ünnepeljük a szemetjei új önkiszolgálót. A város legszebb, legkorszerűbb, legjobban ellátott üzlete, a kiszolgálás udvarias stb. stb. Egy hibája van : bármit vásároljon az ember a cigarettán és gyufán kívül, hatalmas sort kell végig állnia Sor van a kenyérnél, a borvíznél, hosszú sort kell végigállni a tejtermékeknél, a hentes árunál, a húsnál, majd azután legkevesebb húsz embert kell kivárni, amíg fizet az egyetlen kasszánál. És közben bosszankodhatunk, hogy a szomszédos üzemképes pénztár üresen áll... Mit szólnak ehhez a kereskedelmi szervek ? A válasz pofonegyszerű és a felszínen kielégítő : új az üzlet, még nem lehet tudni pontosan, miből mennyit árul, majd a gyakorlat meg, hány kiszolgáló szükséges ahhoz, mutatja hogy folyamatossá legyen a vásárlás. 1. Kérdés a helyi kereskedelmi vállalat vezetőségéhez . Saját véleményük szerint mennyi ideig áll jogukban kísérletezni vásárlóik türelmével ? Számoljunk törvényes alapokon. Az üzlet önkiszolgáló felülete 320 négyzetméter, öt pult mögött árulnak a kiszolgálók, pillanatnyilag az alkalmazottak létszáma 11. A központi kereskedelmi szervek utasítása értelmében — és ez nyilván figyelembe veszi a jó feltételeit, az optimális kereskedelmi kiszolgálás hasznát — az eladás és a kereskedelmi felület függvényében kell meghatározni az alkalmazottak PÉNZ-TÁRCA létszámát. A múlt hónapban — ami nem volt csúcsidőszak — az üzlet 620 000 lej értékű árut forgalmazott. Ezt tekintve havi átlagnak, az évi eladás értéke 7 400 000 lej. Törvényesen 500 négyzetméternél kisebb önkiszolgáló felületre, amennyiben évi eladásuk 7 500 000 lej körül van, fiz kereskedőt lehet alkalmazni. Ehhez még hozzászámítva az öt külön álló pultot, az üzlet alkalmazottainak száma 15 kellene legyen. 2. Kérdés: Miért spórolja a szükséges alkalmazottak számát a helyi kereskedelmi vállalat a vásárlók bőrén ? Az üzlet forgalma feltehetően növekedne, amennyiben biztosítanák a gyors kiszolgálást. Ez azt jelenti, hogy 15 alkalmazottal is terven felüli jövedelmet valósítanának meg. Csak hát ehhez egy bizonyos fajta nagyvonalúság és kezdeményezés kellene a fenti gyakorlatot meghatározó békapersirektíva helyett Persze a kereskedők mint mindig, most is tudnak érvelni. Valószínű azzal, hogy ők nem számolhatják alkalmazottaiknak számát frusztán egy üzletben, mert nagy gondjaik vannak, ami az alkalmazottak összlétszámát illeti, és ott spórolnak,ahol erre lehetőség van. No, de csak lassan ezzel az érvvel. Kötelességük valamennyi üzletüket jövedelmezővé tenni, és ezzel egy időben, kötelességük a jó kiszolgálás feltételeit is biztosítani. Különben is gondolkozzanak minden üzlet esetében külön-külön, mert az üzletek a valóságban külön-külön léteznek. (gajzágó)