Megyei Tükör, 1972. november (5. évfolyam, 784-809. szám)
1972-11-08 / 790. szám
si Vir.AGRRDI.FTĂRJAI EGYESOl.JF.TEK 1790.gyes. . TOKOR az KKi* Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács lapja ésszerű felhaszszás és a mimlanfigkink közös ügye Iapunk tegnapi számában közölük a részletes Inrt, hogy ipari vállalataink túlszárnyalták a tízhónapi tervkötelezettségeiket, teljesítették a Köztársaság 25. évfordulójának tiszteletére tett vállalásaikat. Mindez újabb lépést jelent előre annak a célkitűzésnek az eléréséért, hogy négy és fél év alatt teljesítsük az ötéves tervet. Ipari vállalataink terven felül 50 968 000 lej értékű árut termeltek. Ennek eléréséért nemi, vállalati munkaköztességeink, azok pártszervezetei, szakembereink keményen megbetoltak. Az eredmények azonban nem szabad elfeledtessék velünk, hogy sok még a tennivalónk aranyag, és időtakarékosság, a gazdaságosság fokozása terén. Még a nemzetgazdaság számára legtöbbet adó gazdasági egységeinkben sem mondhatják el hogy minden gép, az egész termelő felül a maximumig ki van használva. Nincs az a vállalat, ahol tökéletes lenne a munkaidő kihasználása, ahol ne lehetne javítani a nyersanyag-gazdálkodáson. Nem beszélve azokról az ipari egységekről, mint a Bazalt, a l’oliprod, a Localprod, hús- és tejfeldolgozó vállalat, amelyek valamilyen formában adósak maradtak ttz havi tervfeladataik teljesítésével. Éppen ezért minden gazdasági egységben elsőrendű feladat harcot indítani a maximáis gép és munkaidő, a termelőteületek kihasználásáért, a nyersanyag tökéletes hasznosításáért. A vállalatok vezetőségeinek, a pártszervezeteknek és minden egyes dolgozónak úgy is mint a termelőeszközök tulajdonosának síkra kell szállnia mindennemű anyag és időpazarlás ellen, a termelőtevékenység fokozottabb gazdaságosságáért. Csakis így dolgozhatunk eredményesen az Országos Pártkonferencia határozatainak a valóra váltásáért. A termelési és munkafegyelem fokozása elsőrendű követelmény Sokszor van úgy az ember, amikor valamit lát vagy hall, hogy azt sem tudja, örüljön, avagy bosszankodjon. Így vagyok most, pár nap után is a sepsiszentgyörgyi bútorgyár pártalapszervezetének beszámoló és választási közgyűlésével. Nem azért alakult ki bennem ez az álláspont, mintha nem felelt volna meg annak a célnak, amiért összehívták — legalábbis részben —, hanem azért, mert a résztvevőket nem hatotta át az a tanácskozási. (folytatása az 5. oldalon) A burgonya betakarítása lassan a befejezéshez közeledik. Minden figyelmet a a szállításra, a talaj- előkészítésre és a vetésre kell összpontosítani Az idő az elmúlt napokban is kedvezett a mezőgazdaságnak, így az őszi betakarítási és vetési munkálatok üteme gyorsult. A mezőgazdasági vezérigazgatóságon összesített adatok alapján a megye tér URBANOVICS ERNŐ (folytatása a 4. oldalon) A sepsiszentgyörgyi állami gazdaság földjein végzik az őszi mélyszántást (BARTHA ÁRPÁD felvétel) szám V. ÉVFOLYAM 1972. NOVEMBER 8., SZERDA. ÁRA 30 BANI Az önfeláldozó magatartás fogalma. A vasárnap délutáni tévéműsorban, a 360 fok című összeállításnak egy bonyolult ankét képezte egyik számát. Az önfeláldozásról szólt. Meghívtak a stúdióba, a „kerekasztal “ mellé, hozzáértőket, filozófust, írót ; előzőleg filmre rögzítették néhány — az utcán megkérdezett — ember véleményét e témáról, majd levetítették egy részét ezeknek a spontán véleményeknek (maradt belőlük a jövő vasárnapra is). Az utcai jelenetek levetítése közben és utána élénk eszmecsere alakult ki a stúdióba meghívott szakértők, valamint a műsorvezető között. Nos, a vita során nagyon sok oldalról közelítették meg a téma megfogalmazását. Előre megfontolt cselekedet-e, vagy a helyzet kialakulása hozza magával, előfordul-e a mindennapi életben vagy csak különleges alkalmakkor, határesetekben, életveszéllyel, a beavatkozó életének kockáztatásával jár-e az önfeláldozó cselekedet vagy nem — mindezek a kérdések feltevődtek sok egyéb mellett és persze, sokféle választ kaptak. Az utcán, valamint a Vaskapu vízi erőmérnél megkérdezettek egy-egy példával is aláfestették, miként értelmezik az önfeláldozás fogalmát. Bevezetőnek ennyit, mert a tárgyalás és befejezés egybefonódik és csupán annyiból áll, hogy a fenti műsorszámot a szerkesztőség vasárnapi őrjáratából való hazaérkezésem után fél órával láttam, összevethettem a televízió által közvetített akadémiai vitát a terepen szerzett friss élményekkel. Előre megfontolt cselekedet-e az önfeláldozás, vagy a helyzet alakulása hozza magával ! Feleljen erre a Gidófalván látott baráti bányászok csapata, akik 6 teherkocsival jöttek segíteni a burgonyaszállításban. Feleljen erre az az ötödik osztályos kisiskolás, aki másfél hónapja majdnem mindennap szedi a pityókát, hideg szélben, ködben, szemerkélő esőben (bizony, cselekvően felel, mert hiszen fogalmilag meg sem tudja határozni tettének önfeláldozó jellegét). Felelhetnének erre a kőbányászok, akik Mikóújfaluban szedték a krumplit. Felelhetnének a textilgyári munkások és sokan mások, akik részt vettek a betakarítási kampányban, a téesztagok, akik közül sokat láttam bokáig érő vízben szedni a cukorrépát. Velük együtt a traktoristák, akik hetek óta alig alszanak, akik tengelyig sárban átszó gépekkel szállították a terményt. Előfordul-e a mindennapi életben, vagy csak különleges alkalmakkor ? Éppen csak arra szeretném felhívni a tévé szerkesztőinek figyelmét, ne keressék a határeseteket, megyénkben is tízezrével találnak önfeláldozó cselekedeteket. NEMES ZOLTÁN