Megyei Tükör, 1972. november (5. évfolyam, 784-809. szám)

1972-11-08 / 790. szám

si Vir.AG­RRDI.FTĂRJAI EGYESOl.JF.TEK 1­790.g­yes. . TOKOR az KKi* Kovászna megyei bizottsága és a megyei néptanács lapja ésszerű felh­aszszás és a mimlan­figk­in­k közös ügye Iapunk tegnapi számában közölü­k a rész­letes Inrt, hogy ipari vállalataink túlszár­nyalták a tízh­ónapi tervkötelez­ettségeiket, teljesítették a Köztársaság 25. évfordulójának tiszteletére tett vállalásaikat. Mindez újabb lépést jelent előre annak a célkitűzésnek az eléréséé­rt, hogy négy és fél év alatt telje­sítsük az ötéves tervet. Ipari vállalataink ter­ven felül­ 50 968 000 lej értékű árut termeltek. E­nnek eléréséért n­­emi, vállalati m­unka­­köztességeink, azok pártszervezetei, szakembe­­reink keményen megbet­­oltak. Az eredmények azonban nem szabad elfeledtessék velünk, hogy sok még a tennivalónk ar­anyag,­ és idő­ta­karékosság, a gazdaságosság fokozása terén. Még a nemzetgazdaság számára legtöbbet a­dó gazdasági egységeinkben sem mondhatják el hogy minden gép, az egész termelő felül a maximumig ki van használva. Nincs az a vállalat, ahol tökéletes lenne a munkaidő ki­használása, ahol ne lehetne javítani a nyersanyag-gazdálkodáson. Nem beszélve a­­zokról az ipari egységekrő­l, mint a Bazalt, a l’oliprod, a Localprod, hús- és tejfeldolgozó vállalat, amelyek valamilyen formában adó­sak maradtak ttz havi tervfeladataik teljesíté­sével. Éppen ezért minden gazdasági egység­ben elsőrendű feladat harcot indítani a ma­ximá­i­s gép és munkaidő, a term­előte­ületek kihasználásáért, a nyersanyag tökéletes hasz­nosításáért. A vállalatok vezetőségeinek, a pártszervezeteknek és minden egyes dolgozó­nak úgy is mint a termelőeszközök tulajdo­nosának síkra kell szállnia mindennemű a­nyag és időpazarlás ellen, a termelőtevé­­kenység fokozottabb gazdaságosságáért. C­sak­­is így do­l­gozhatunk eredményesen az Orszá­­gos Pártkonferencia határozatainak a való­ra váltásáért. A termelési és munka­­fegyelem fokozása elsőrendű követelmény Sokszor van úgy az ember, amikor valamit lát vagy hall, hogy azt sem tudja, örüljön, avagy bosszankodjon. Így va­­gyok most, pár nap után is a sepsiszentgyörgyi bútorgyár pártalapszervezetének beszá­moló és választási közgyűlésé­­vel.­ Nem azért alakult ki bennem ez az álláspont, mintha nem felelt volna meg annak a célnak, a­miért összehívták — leg­­­alábbis részben —, hanem a­­­zért, mert a résztvevőket nem hatotta át az a tanácskozási. (folytatása az 5. oldalon) A burgonya betaka­rítása lassan a befe­­jezésh­ez közeledik. Minden f­i­gyelmet a a szállításra, a talaj- előkészítésre és a ve­tésre kell összponto­sítani Az idő az elmúlt na­pokban is kedvezett a me­zőgazdaságnak, így az őszi betakarítási és vetési mun­kálatok üteme gyorsult. A mezőgazdasági vezérigaz­gatóságon összesített ada­tok alapján a megye tér URBANOVICS ERNŐ (folytatása a 4. oldalon) A sepsiszentgyörgyi állami gazdaság földjein végzik az őszi mélyszántást (BARTHA ÁRPÁD felvétel) szám V. ÉVFOLYAM 1972. NOVEMBER 8., SZERDA. ÁRA 30 BANI Az önfeláldozó m­agatartás fogalma. A vasárnap délutáni tévéműsorban, a 360 fok cí­mű összeállításnak egy bonyolult ankét képezte egyik számát. Az önfeláldozásról szólt. Meghívtak a stúdió­ba, a „kerekasztal “ mellé, hozzáértőket, filozófust, írót ; előzőleg filmre rögzítették néhány — az utcán megkérdezett — ember véleményét e témáról, majd levetítették egy részét ezeknek a spontán vélemé­nyeknek (maradt belőlük a jövő vasárnapra is). Az utcai jelenetek levetítése közben és utána élénk esz­mecsere alakult ki a stúdióba meghívott szakértők, va­lamint a műsorvezető között. Nos, a vita során na­gyon sok oldalról közelítették meg a téma megfogal­mazását. Előre megfontolt cselekedet-e, vagy a helyzet kialakulása hozza magával, előfordul-e a mindennapi életben vagy csak különleges alkalmakkor, határese­tekben, életveszéllyel, a beavatkozó életének kockáz­tatásával jár-e az önfeláldozó cselekedet vagy nem — mindezek a kérdések feltevődtek sok egyéb mellett és persze, sokféle választ kaptak. Az utcán, valamint a Vaskapu­ vízi erőmérnél megkérdezettek egy-egy pél­dával is aláfestették, miként értelmezik az önfeláldo­zás fogalmát. Bevezetőnek ennyit, mert a tárgyalás és befejezés egybefonódik és csupán annyiból áll, hogy a fenti műsorszámot a szerkesztőség vasárnapi őrjáratából va­ló hazaérkezésem után fél órával láttam, összevethet­tem a televízió által közvetített akadémiai vitát a te­repen szerzett friss élményekkel. Előre megfontolt cse­­lekedet-e az önfeláldozás, vagy a helyzet alakulása hozza magával ! Feleljen erre a Gidófalván látott ba­ráti bányászok csapata, akik 6 teherkocsival jöttek segíteni a burgonyaszállításban. Feleljen erre az az ö­­tödik osztályos kisiskolás, aki másfél hónapja majd­nem mindennap szedi a pityókát, hideg szélben, köd­ben, szemerkélő esőben (bizony, cselekvően felel, mert hiszen fogalmilag meg sem tudja határozni tetté­nek önfeláldozó jellegét). Felelhetnének erre a kőbá­nyászok, akik Mikóújfaluban szedték a krumplit. Fe­lelhetnének a textilgyári munkások és sokan mások, akik részt vettek a betakarítási kampányban, a téesz­­tagok, akik közül sokat láttam bokáig érő vízben szedni a cukorrépát. Velük együtt a traktoristák, a­­kik hetek óta alig alszanak, akik tengelyig sárban át­szó gépekkel szállították a terményt. Előfordul-e a mindennapi életben, vagy csak kü­lönleges alkalmakkor ? Éppen csak arra szeretném fel­hívni a tévé szerkesztőinek figyelmét, ne keressék a határeseteket, megyénkben is tízezrével találnak önfel­áldozó cselekedeteket. NEMES ZOLTÁN

Next