Megyei Tükör, 1979. június (12. évfolyam, 2290-2315. szám)

1979-06-09 / 2297. szám

Megéneklünk, Romamia Gyermekkorom el nem felejthető, felemelő-nyomasztó élményei közé tartozik néhány fénykép kultusza. A negyvenes évek divatja s kisvárosi technikája szerint készült fotók voltak ezek: oválisra formált képmező halvány barnás-sárgás tónusok, s a fehér fényképpapír-felületen hivalkodóan, cikornyás betűkkel állt a „cég jegye" s reklámja is egyúttal — Fotó Kováts, Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca. Családi fényképek voltak ezek, s családunkbéli kultuszukat-féltésüket több ok is magyarázta : a kispénzű ember gyéren vette rá magát a fotografáltatásra, de ha rávette már, akkor ereklyeként őrizte és tisztelte azokat. A fényképezés és a „fényképezkedés" akkoriban és ott szinte csodaszámba ment (a kisvárosban, ha jól emlékszem, három fotográfus élt), a megörökíttetés pedig ritka luxusnak számított... Erről ennyit. A Fotó Kovátsról és címéről : Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca — egyéb jut eszembe. Jelesen az, hogy mi mindent köszönhetünk mi a fotográfiának !? Petőfi Sándor egyetlen hiteles arcmását például, vagy Arany, Jókai, Kossuth, Mikszáth ábrázolatát (nem tudom meghatottság nélkül nézni a Vasárnapi Újság fénykép-riportjait a nagybecsű szerkesztő úr, Mikszáth családjának felvidéki víkendjeiről, melyek kísérő magyarázatát maga Kálmán tekintetes úr jegyzé). Sok egyéb is eszembe jut a fotográfiáról, például az, hogy első és igazán jeles úttörője mifelénk Orbán Balázs volt, s nem úri passzióból művelte, hanem hogy mireánk örökíthesse a száz évvel ezelőtti tájaink, falvaink, városaink és embereink arculatát, meg eszembe jut az is, hogy a világ talán legnagyobb fotóművésze itt, a szomszédján született, s a születésekor örökölt nevét nem a felejtés-tagadás szándékával változtatta Brassaira, ellenkezőleg : ünnepelt művészeként is vállalni Párizs és vallani próbálja a születés és eredet, vonzalom és ragaszkodás jussát. Szóval, sok minden eszébe jut az embernek a fotográfiáról, s hogyne jutna, ha éppen talán élete eddigi legnagyobb fotós-élményében van része, a sepsiszentgyörgyi fotó- és filmklub, a Gyökerek jóvoltából. Nagy élmény, hiszen országos kiállítás lenne ez: 69 szerző 209 munkája köröskörül a pannókon, s nem akármilyen szerzők, nem akármilyen munkák. Kovács László és társai ügyszeretete folytán, az utóbbi tíz esztendőben nemzetközi és országos versenyeken díjazott munkák adtak itt „találkát" egymásnak, s nem lehet csodálni, ha a bőség zavara kisért. Naív igyekezet lenne — nem értékelni, elemezni, bírálni! — akár csupán számba venni is ezt a kincset, oly lenyűgözően sokszínű, sokarcú. Riportkép, tájfotó, életkép, kompozíció, fotógrafika, portré követi itt egymást, s kedvem lenne itt hosszú lajstromba kezdeni : mi is az, ami különösképpen tetszett. Fölütöm jegyzetfüzetem, s lám, közel 150 cím szerepel benne. Rostálhatnám így, rostálhatnám amúgy, legalább száz mindig maradna, hát elfogult szubjektivitásomra bízom magam, s kiválasztom a 25, számomra legkedvesebbet, ízlésem védelmére „semmi jogot fönn nem tartva". És sorolnám : Almási László : Migráció, Bartha Árpád : Özönvíz, Boldis Victor: Iași gyöngye, Bortnyik György : Holnap szél lesz, Cioca Ioan: Különvélemény, Costea Dumitru : Szurkolók, Gelep Corneliu: A juhász, Gelep Nicu Dán : Énekóra, Gemanaru Petru : Vegetáció, Haragos Zoltán: Hóvihar, Kábán József : Az utolsó forduló, Néky Zoltán : Alkony, Kovács László : Téli táj, Lăzăroiu Gheorghe : Emlékező, Marx József: Aratás a hegyekben, Nézeteltérés, Akt, Munlinger Attila : Fiáker, Nagy P. Zoltán : Terefere, Rom leld Ákos , Udő Márton, Tellmann József : Zápor, Sarzsinszky Ferenc : A szél birodalma, Szakács V. Sándor: Ősz, Vilidár István : Szonáta. Tudom, e szubjektív számbavétel nem jó egyébre, minthogy vitára ingerelje a másként vélekedőket. Ám, haígy van, akkor is nyugodt krónikási lelkiismeretem, hiszen azt vallom, erről a kiállításról érdemes és kell vitatkozni. Folytatni pedig mindenképpen! MAGYARI LAJOS Díjazottak parádéja Gh. Lázárék : Vihar Nicu-Dan Gelep : Lovasok MEGIM TIKOK Iítliön a világban Nagy István önéletírásának négy kötete jelent meg (Sáncalja, 1968; Ki a sánc alól, 1969; Hogyan tovább?, 1971; Szemben az árral, 1974). Elkészült néhány fejezet a soron következő, a háború utáni változásokat megörökítő ötödik könyvből is (egy-egy részlet megjelent a Korunkban és a Művelődésben), de aztán a nagy művel versenyt futó halál kiütötte az író kezéből a tollat, és Nagy István vitathatatlanul legjelentősebb műve csonkán maradt. Pontosan azok az évek, évtizedek nem íródtak meg, amelyekben Nagy Istvánnak mint írónak, mint mozgalmi embernek alakító szerep jutott. A Kriterion most a kötet első darabját, Sáncalját új kiadásban jelentette meg. a Az önéletrajz leglíraibb (és tegyük mindjárt hozzá, legmegdöbbentőbb) része, éppen az első kötet, az író gyermekkorának felidézése. Nagy István is érezte ,mit kezd el önéletrajzi könyveinek sorozatos közreadásával. . .számadásnak is szántam mindenféle tekintetben. Megtettem-e minden tőlem telhetőt, amit e nagy megrázkódtatásokat hordozó században minden becsületes, igaz ügyért kiálló írótól elvárunk?" Hisszük, a felelet nem lehet kétséges. Kemény János Vízboszorkány című regénye először 1965-ben jelent meg, most a Romániai Magyar írók sorozatban (ahol különben a kiváló írónak és irodalomszervezőnek Apolló megtérése címen már megjelent összegyűjtött novelláinak könyve) Kemény János időszakos hallgatás után az ötvenes évek végétől folyamatosan jelen volt hazai irodalmunkban, elbeszélései, megjelentek, népszerűek voltak könyvei vadásztörténetei, szerelméről, a Havasról készült vallomásai. (Hogy miket tartogat még ez az életmű is, arra éppen az utóbbi időben az Igaz Szóban megjelenő Vadászdal öregeknek című verse a példa.) Vízi boszorkány című regénye a múlt században játszódik, színhelye a tutajosok világa, a folyó, és az író talán legkedvesebb helyszíne, a havas. Története lebilincselő és érdekfeszítő. Nem meséljük el itt most, csupán felhívnánk a figyelmet a regény középpontjában álló nőalakra, mint a romániai magyar irodalom egyik legremekbeszabottabb figurája. Kiss Jenő Emberközelből címen gyűjtötte össze tanulmányait, cikkeit, visszaemlékezéseit. Ezek, ki tudja, miért, mégsem a Romániai Magyar írók sorozatban jelentek meg, hanem sorozaton kívül adta ki őket a Dacia könyvkiadó. A cikluscímek : Mű és alkotók emberközelből, Könyvek és írók, művészet változatai, Válaszok kérdésekre, Változások. Ragadjunk ki Kiss Jenő a kötetbe példás módon felvett „sajtó- és rádióbeszélgetéseiből“ egy „jellemző“ passzust. „Szerinted mit jelent valahol otthon lenni a világban? — Szerintem az ember ott van otthon a világban, ahova a hivatása köti. Ahol hivatását teljesítheti. Ahol munkájának, eszményeinek élhet. Ahol legtöbbet tehet népéért s az emberért.“ (hadházi) Gonddal, szeretettel és alapos szakértelemmel állították össze szerkesztői A Hét régóta beígért, immár második évkönyvét. Ez volt első benyomásom már a munka kézbevételekor, s nem ért csalódás annak alaposabb áttanulmányozása után sem. Csak szakmabéli a megmondhatója, hogy a társadalomfejlesztés szédítő ütemével lépést tartani igyekvő iskola mennyi gonddal küzd azért, hogy eleget tehessen könnyűnek egyáltalán nem mondható, szerteágazó feladatainak. Ha sikerül egy kérdést elfogadhatóan tisztázni, tíz másik terem a helyébe és ezek megválaszolása sem tűr halasztást. Kétségtelen, hogy a pedagógia, az oktatásügy egyik legkényesebb kérdése az évkönyv címéül választott Mi lehet, mi lesz a gyermekem, vagyis a pályaválasztás. Létjogosultsága napjainkban még fokozottabb, hiszen az egykori reál-bumai líceumorc helyét átvették a szaklíceumok és kötelező lett a tízosztályos oktatás. Ezzel párhuzamosan — örömünkre — nőtt az anyanyelvű osztályok száma, megerősödött az anyanyelvű szakoktatás. Az évkönyv tanulmányai, interjúi, pályaválasztási tanácsadói A Hét írásainak színvonalához szokott s talán még egy szélesebb körű réteg számára szinte kisenciklopédia jelleggel bírnak. Lőrincz László államtitkár a nemzetiségi oktatás jogi kereteit körvonalazza. Balogh Edgár a népszolgálat és az „itt és most" kontextusában fogalmazza meg az új nemzedék „ezernyi tennivalóját". Gáli Ernő a pályaválasztás filozófiai vetületeit boncolgatja. A tájékozódni vágyó olvasó és szakember megismerkedhetik oktatásunk szerkezetével, az egyes szakmák rövid ismertetésével, valamint a pályaválasztás orvosi és pszichológiai hátterével is. Különösen színesnek és az évkönyv értékét növelő írásoknak tartom a Megtalált hivatás, Elődök példája, Nemzedékek nevelője, A jelen és a jövő iskolája című fejezetekben foglalt és a bevezető sorokat idézve „némiképp" szellemi körképünket felvillantó interjúkat, visszaemlékezéseket. Lapozgatás, olvasgatás közben olyan emberekkel, szakmákkal, életpályákkal ismerkedhetünk meg, akiket, amelyeket eddig kevésbé reklámoztak — és ez külön érdeme az évkönyvnek. Marad viszont a hiányérzetünk, azokra az elődökre vagy kortársakra gondolva, akik megérdemelték volna ugyan, de helyet nem kaptak e munka Tudom, tisztában vagyok azzal, lapjain, hogy lehetetlenség a teljességre törekedni még akkor is, ha egy évkönyvet háromszáz oldalnyira méreteznek. Mégis — talán a nevesebb pedagóguselődök repertóriuma számára akadt volna még egy kis hely. L. KOVÁCS ZOLTÁN Kapálás idején a polgári téeszben (folytatás az első oldalról) jellegű technológiára jobban fel kell készülni, mert az újravetés drága és nem is várható a beütemezett terméseredmény. A 70 hektár már nehezen indult (mint általában az aprómagvak az idén), de mostanáig egyelhető fázisba került. A 20 hektár elitet ugyancsak egyelik, s a 20 hektár dugványrépa első és második gépi, illetve első kézi kapálása is lezajlott, összekapcsolva a nitrogénműtrágyás fejtrágyázással. 40 hektár cikóriavetés jól kelt, folyamatban van a sorközi gépi kapálás és egyelés. A rosszul áttelelt őszi búza helyett 35 hektár kukoricát vetettek, most végzik az első gépi kapálást. A kapásnövények közül legtöbb reményre jogosít a 270 hektár burgonya. A Desirée, Eba, Ostara egyenletesen kelt, a növénysűrűség szabályszerű. A két előbbi fajta foglalja el a vetésterület zömét, a megelőző években is jó hozammal hálálták meg a munkaerőráfordítást, s ezek a fajták — eltérő tenyészidejük lévén — lehetővé teszik, hogy a betakarítás se zsúfolódjon rövid időszakra. A cukorrépánál, burgonyánál, kukoricánál általánosított vegyszeres gyomirtás lehetővé tette, hogy a nagy területet elfoglaló kapáskultúrákat idejében meg lehessen óvni az elgyomosodástól, s aránylag kevés kézi munkával el lehessen végezni a növényápolást. Vannak persze ellenálló gyomok (ászat, zsurló, fekete nadálytő), de ennek ellenére még a cukorrépa ritkítását is — az eddigi egyeléshez képest — 30 százaléknyi kézi munkával el lehetett végezni. Eléggé gyommentes a három parcellába tagosított burgonya és többi kultúra is. A Szentlélekre menő a Nádszeg, Hosszak, Korgács, Horgas, Kökényes, Húszforintos, Kantoma, Kapuföld, Fövényláb dűlőket szemügyre véve elégedetten állapíthatjuk meg, hogy eltűnt a néhány éve még fenyegető vadrepce- és repcsenyretek-tenger. Nyilván, a vegyszeres védekezés mellett ebben az eredményben döntő szerepe volt és van a 150 rendszeresen dolgozó szövetkezeti tagnak (főként az asszonyoknak), akik globális akkordban vállalták a kötelezettségeket. Többek között Páll Zsigmondné, Bandi Andrásné, Pászka Istvánná, Páll Sándorné, Györgykovács Istvánná, Fekete Ferencné, Tuzson Ferencné, Csíki Lajosné, Jakab Mihályné, Gáspár Antalné és Gábor Géza nevét jegyeztük le a nyilvántartó lapokból, azok közül, akik rendszeresen dolgoznak és szívügyüknek érzik a termésátlagok alakulását a gazdaságukban. u—wgBnawtfnnwa'MsH'WStfTvtii w—wíitews »■ [UNK] [UNK], Q^efiuik fölött a lÁQQömb •— És te tényleg írni akarsz rólam? — kérdezte széles mosollyal Csiky Csaba, a neves karmester, egy napos májusi reggelen. Ismertem ezt a meteoryt, akkor is „így" mosolygott, amikor „tévedésből" Szabó Csabát méltatták azért a zenéért, amit — egyáltalán nem tévedésből — 6 szerzett. Többen is, amiből kiderült, hogy a színházi kritikusok mindenekelőtt egymást olvassák. — Egy vasúti kocsiban születtem Deregnye és Kassa között, 1944 októberében. Innen is látszik, hogy szüleim alapvetően derűlátóan szemlélték a világot. Az első zongoratanárom ötéves koromban édesapám volt, zeneiskolába jártam és színész akartam lenni, nem vettek fel, mentem a zenére. Máramarosszigetre helyeztek ki, közben beindult Kolozsváron a hatéves, hamar felvételiztem, sikerült. Közben két évet magánúton tanultam orgonaszakon Benedek Kálmánnál, hetvenben volt orgonaversenyem a Farkas utcai templomban. Erre mindig emlékezni akarok. 1970 januárjában kerültem a „mi kis városunk" színházához, Czakó Ádám helyére, karmesternek. Színház iránti vonzalmaimról beszéltem, sőt mostani kollégáim közül Csergőffyvel és Győrivel együtt felvételiztem. Persze beszédhibás vagyok (nincs betem, azaz raccsolok, mint az arisztokraták az operettekben), azért mégis meglepett a kötetlen légkör, ami fogadott s az az igazi műhely-hangulat. (Csiky most nem mosolyog, de ki tudja?, kilenc éve van már színháznál, valami azért csak „ráragadhatott...") — Első munkája ? (Az interjú sikere érdekében ezennel áttérünk egy „komolyabb" hangvételre, melynek elengedhetetlen feltétele az a tisztelet, amelyet a kérdező megad az interjú alanyának...) — Azt hiszem (?) az Ifjúság édes madara volt. Bán Ernő rendezte. A plakáton mégsem szerepel a nevem. — Talán nem voltak elégedettek munkájával? — Prózaibb oka volt. Elfelejtették kiírni. A következő a Hamlet volt. Itt már ki is írták. És a Véres farsangnál is. — Milyen zene híve, amikor színházi produkcióhoz dolgozik be ? — Hát ez így egy kicsit bonyolult. Milyen típusú zene? Vagy funkciójú, mert az is többféle lehet. Na jó, én azt a zenét szeretem, ami nem ugrik ki, kedves barátom, ért engem, nem? A színpadi zene célja azért mégis az előadás segítése és nem önmaga árulása. Eladása. Érezni. Pont akkor, abban a pillanatban, mikor meg kell szólalnia a zenének — a zene meg is szólal. És így tovább. Nehéz erről egy másik jelrendszerben. — Miből indul ki például a Hamlet esetében? Vagy más esetekben ? — Nagyon furcsa kérdések. Attól függ, hogy a rendező mit akar elmondani, ha körülbelül „találkoznak" a gondolataink, jó, ha csak „ledarálja" a darabot, mert erre is van példa! — rossz lesz. Aki színházi zenét ír, ugye csoportos produkcióban vesz részt, munkája sikere függ a rendezőtől, a színészektől (nem utolsósorban) és a nézőktől is. — öntsünk tiszta vizet a pohárba. — Igen, hát van színpadi kísérőzene és van musical. Ez utóbbinál ohine rendező. Itt én vagyok a szerző. Vagy én is. Ha kész vagyok, akkor jöhet a színházi szakember, hogy egyeztessük, ha van mit. — Mikor jó együtt dolgozni egy rendezővel ? — Soha. De lényegesen jobb, ha tudja, mit akar, a kezdet kezdetétől. Ha előadás közben születnek az ötletei — nehéz. — Milyenek a színház lehetőségei ? — Jók. Vannak színészeink, zenészeink. Csak éppen négy éve egyetlen zenés vígjáték volt, A mandragóra. Az ok egyrészt : színházunk túlságos(an) drámai arcéi. — És ez jó ? — Van akinek igen. Van akinek kevés. Nekem megfelel. A közönség fel van háborodva és várja. Hiába háborgunk a kolozsváriakra, hogy A pölöskei nótáriust hozzák ide, mert idehozzák és eladják. Mi viszont nem adunk semmi ilyesmit. Pedig zenei részleg nélkül is meg tudtuk csinálni annak idején 140-szer a Susmust, s A helység kalapácsa is hatvan körül ment s az Édes méregnek is szép sikere volt. A színészek is szeretik, hiszen egész más stílus, rengeteg lehetőséget próbálhatnak ki, amit színpadon másképp nem mindig tudnak. Tehát eszköztárukat is gazdagítja. Nemcsak a közönségnek, a színésznek is — gondolom! — szüksége van a felfrissülésre. • — Dolgai (érthetőbben munkái) közül mire emlékszik — szívesen? — Völgyesivel és Codroseuval dolgoztam sokat együtt, de voltak már sikeres produkcióink Kiss Attilával is és László Károllyal, a mesejátékodban. Írtam hat zenés vígjátékot, ezekről maga is tudna csevegni, kedves barátom és szerzőtársam, de ezt most talán hagyjuk. Nemrég Jánosi József táncmester felkért, csináljak zenét egy témás librettójához. Először találkoztam munkám során a tánc népi tánccal. A címe A fenyő és az ember. Most készül a tévéfelvétele. Sanzonokat is szeretek írni. A kortárs költőknek is vannak olyan versei, amelyeket szeretnék elénekelni. A versmondás — fogalmazzunk így ? — a színész dolga. De a verset más formában is a közönség elé lehet (és kell is!) vinni. Szőcs Kálmán-, Kányádi-, Czegő-verseket zenésítettem meg. Kányádi versénél klasszikus dalformával próbálkoztam (ezt már előbb kipróbáltam színpadi zenében...). — Négy mesejáték zenéje után mit mond(ana) a műfajról ? — A felnőtteknek nem kell mindent „aláfesteni", csak bizonyos lényegi dolgokat, míg a mesénél óriási improvizációs lehetőség van. A mesejáték lehetőség.’ (is). Csak olyan emberrel lehet együtt dolgozni itt, akinek, mint László Károlynak is, szívügye a gyerekek színházi nevelése. — Tervei ? — Foglalkoztat a Dorottya zenés változatának gondolata. A feleségemmel is kellene már csinálnunk egy önálló estet. Weöres Sándor Pszichéjét szerettük volna megcsinálni, van Ars poetica címen egy kész műsorunk is. Az anyag kész van, hozzáértők szerint azonban a közönségnek túl nehéz. Hogy mindebből mi valósul meg , az talán a szerencsétől is függ, kedves barátom. Igen, szerencséből sosem lehet elég. És nem elég kívánni, mert akkor úgy járhat az ember, mint a léggömb felé kapdosó gyermek, aki csak nyúlkál utána és amikor elérné, esetleg arrébb lebenti egy hamis kis szélfuvallat. És ilyenkor annyira idegesek lehetünk, hogy egy óvatlan pillanatban fejünk fölött a léggömbbel hasra is eshetünk. Tehát a szerencsét akarni is kell. Hogy Csiky Csaba akarja-e? Ez az, ami ezután válik el. BOGDÁN LÁSZLÓ Profán himnusz egy kertről Retz egyik kis mellékutcájában egy nyugdíjas tanítóházaspár kertjét nézegetem. Szívem és szemem egyforma gyönyörűségére. Az udvar tömött, zöld gyeppel áldott, a rózsák szinte imádságos áhítattal tekintgetnek az ígérkező eső elé, a ribiszkebokrok a fotoszintézis himnuszát zizegik, gyümölcs magzatokkal viselősek az almafák, s ott hátrébb , a méhes mögött, katonás sorban állanak a krumplibokorok helcegsudarak a maghagymák, szinte harsog az élettől a salátaagyas, vörösen buggyan a földieper, városi piacon, szerzett tapasztalataimmal élcelődik a murkok, petrezselymek, retkek kövér zöldje, van minden e zsebkendőnyi kertben, mi, „szemszájnak", szó szerint, ingere, de legszebb az a __ szinte azt mondtam, katonás — de nem, inkább iskolás, vagy iskolai rend, ahogyan e szépnövésű, „jó előmenetelő" növénynebulók itt sorakoznak. Azt hiszem, ily rendbe állhattak a tanító-házaspár tanítványainak palatáblára, irkába rótt sorai is egykor, s tán — hinni szeretném — fejükben is ilyen rend van manapság, lelkükben is ily nyár eleji, hivalkodás nélküli, fegyelmezett bőség. Azt tartják okos emberek, hogy a föld lakója megnemesítheti munkájával a földet, a megnemesült föld viszont másokat nemesíthet áldásos munkára, pontos munkálkodásra. S így igaz : olyan a föld, mint a rajta és általa élő ember. Ilyesmikre gondoltam, míg a békességes délutánban méhek döngése, tyúkok kárálása, csirkék pityegése, nyulak füzszegtetése segített be e kis himnusz komponálásába, melynek, végére Baltazar kutya magára figyeltető ugatása „írta" a fortisszdmót. m. 1. A 4-es számú általános iskolában június 11—15. között tartják a látogatás nélküli tagozat V. osztályos tanulóinak a vizsgáját. Nem jelentkezhetnek azok, akik a januári és áprilisi vizsgaidőszakban vizsgáztak. Bővül a szolgáltatási hálózat megyénkben. A napokban azonban is órajavító műhelyt nyitottak. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház vasárnap délután 15 és 18 órakor Kézdivásárhelyen Tamási Áron Hullámzó vőlegény című színművét mutatja be. A Szakszervezetek Művelődési Háza Horizont irodalmi köre a Kapuállító című műsorával hétfőn délután 17 órakor Baróton, 19.30 órakor Nagybaconban vendégszerepel. A Kovászna megyei Múzeum — Sepsiszentgyörgy, Február 16. utca 10. szám — vezetősége a múzeum tárgyainak bővítése érdekében felhívja mindazok figyelmét, akik dokumentumokkal, fényképekkel, zászlókkal, jelvényekkel és más történelmi értékű tárgyakkal rendelkeznek, július 15- ig adományozzák az intézménynek. A tulajdonosok naponta 7 és 15 óra között jelentkezhetnek a múzeum székhelyén, vagy a 12442-es telefonszámon. A gyermekkiállítás anyagából GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama, özv. MIKLÓS JÓZSEFNÉ, szül. KISGYÖRGY életének 83. évében, MÁRIA, rövid szenvedés után, elhunyt. Temetése június 10-én, délután 4 órakor, a Körösi Csoma Sándor 7. szám alól lesz, a szemerjai református temetőbe. Gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS Június 9-én egy éve, hogy a szeretett férj és édesapa, VAY ISTVÁN szíve megszűnt dobogni. Ismerősei áldozzanak egy percet emlékének. Emlékét örökké őrzi bánatos özvegye és szeretett gyermekei. (890.) KÖSZÖNTŐ Szotyorba HORVÁTH MARGITKÁNAK és KADAR nagymamának MARGITNAK névnapjuk alkalmából sok egészséget, boldogságot és hosszú életet kíván leánya, veje, unokái, Rózsika és Jánoska (892.) Köpeci FEKETE MARGIT néninek névnapja alkalmából kívánunk jó egészséget és hosszú életet, keresztfia és családja (833.) SZÉKELY MÓZESNEK Sepsiszentgyörgyre 50. születésnapja alkalmából jó egészséget, hosszú életet kíván katonafia, Csaba (845.) 1979. június 9.: Meleg idő várható, a délutáni órákban villámlás kísérte záporokkal, zivatarokkal. Mérsékelt délnyugati szél: A nappali hőmérséklet 23 és 26, az éjszakai 9 és 12 Celsius-fok között váltakozik. JÚNIUS 9., SZOMBAT 12,00 Telex: 12,05 Spanyol nyelvtanfolyam: 12,25 Francia nyelvtanfolyam; 12,45 Riport; 13,05 Koncert; 14,05 Megyei tudósítóink jelentik; 14,25 Festői Románia; 14,45 Mai iskola; 15,05 Megéneklünk, Románia; 15,45 Riport; 16,05 Hirdetések; 16,15 Kulturális tájékoztató ; 16,45 Stadion; 17.50T Ifjúsági klub; 18,35 A hét bel- és külpolitikai eseményei; 18,50 Ezeregy este; 19,00 Híradó; 19,20 Enciklopédia; 19,55 Hirdetések; 20,00 Gyökerek (3. rész); 20,50 Szórakoztató műsor; 21,35 Híradó, sport. JÚNIUS 10., VASÁRNAP 8,30 Reggeli torna; 8,40 Pionírműsor; 9,25 A haza sólymai; 9,35 A fekete nyíl — 4. rész; 10,00 Faluműsor; 11,30 Háztartási tanácsadó; 11,45 A zene örömei; 12,30 A haza védelmében; 13,00 Telex; 13,05 Vasárnapi album; 15,30 Sport; 16,20 Portugál dokumentumfilm; 16,40 Dickens Londonban — utolsó rész; 17,35 Az ország nagy színpadán; 18,25 Gyermekeknek; 18,40 Riport a Milícia Napja alkalmából; 19,00 Híradó; 19,15 Riport; 19,25 Igaz történet — amerikai játékfilm; 20,55 Varietéműsor; (részletek 21,30 Híradó, sport az FC Argeș — Steaua mérkőzésről) Sepsiszentgyörgy — Művész : MOGYOROS CSOKOLÁDÉ — színes román film 10, 16, 18 és 20 órától Sepsiszentgyörgy — Lux : KOBRA — szélesvásznú, színes japán film — 15.30, 17,30 és 19.30 órától. — Rajzfilmek 11 órától. Kézdivásárhely — Május 8. : BAFTER EXPRESSZ — színes, román film, 10. 16, 18 és 20 órától Kovászna — Győzelem : KASZKADŐRÖK — színes, amerikai film 11, 17 és 19 órától. Barát: A 7. SZÁZAD HOLDFÉNYBEN — színes francia film, — VALAKI ODAÁTRÖL — szovjet-spanyol film — 20 órától. (Csak vasárnap). Napkelte : 5,31 Napnyugta : 20,58 Eltelt : 160 nap Hátravan : 205 nap © 2 — 3.