Megyei Tükör, 1986. március (19. évfolyam, 4381-4406. szám)
1986-03-01 / 4381. szám
Világszínvonal ... és ami mögötte van . A sepsiszentgyörgyi Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat udvaráról kigördül egy nagy TIR tehergépkocsi. A rakterében 800 darab „frissen“ gyártott villanymotorral indul útnak Franciaország felé, a Rhino cégnek, a vállalat egy újabb külföldi partnerének, szállítja a motorokat. De mi van ebben olyan különleges, ami újságba kívánkozik? Hiszen ehhez hasonló események itt hetente megismétlődnek. A vállalat eddig 20 ország 27 cégének szállította termékeit, villanymotorokat és autóvillamossági berendezéseket, és ebben az évben is össztermelésének több mint 40 százalékát, a gyártott villanymotorok több mint kétharmadát exportálja. És mégis rendkívüli ez a szállítmány, mivel a rakomány 800 villanymotró között van a Sepsiszentgyörgyön gyártott egymilliomodik villanymotor is. AMEDDIG ELKÉSZÜLT AZ EGYMILLIOMODIK... A villanymotorgyár 1979-ben kezdte meg a termelést. — Hogy mi a különbség az akkor és a ma gyártott villanymotorok között? — fordítja vissza a kérdést Sántha Benjámin mérnök, a motorgyár igazgatója. — Hát minden bizonnyal a kész villanymotorok között is nagy a különbség, de még nagyobb aközött, ahogy gyártottuk akkor és ahogy ma, amit gyártottunk akkor és amit ma, egyszóval az akkori és a mai gyártási folyamat között, mely az évek folyamán, ha alapjában véve nem is változott meg, de több típus gyártására szélesedett ki és közben állandóan tökéletesedett. Ma a motorgyártási folyamatban használt specifikus szerszámok java része a vállalat szerszámműhelyében készülnek, ott állítják elő a használt legkomplexebb szerszámot, a vasmaglemez-kivágó stancnit, és saját maguk — mikroprodukcióval — állítják elő a villanymotorokra felkerülő típusjelző táblácskákat, de házigépgyártással készült modern festődéjük, több emeletes raktáruk is. 120 MOTORTÍPUS TÖBB MINT 1000 VÁLTOZATBAN Perdik Levente mérnök, a motorgyár 25 tagú mérnökökből, technikusokból, rajzolókból álló tervezőirodájának vezetője sorrendbe állítja, rendszerezi a a beindulástól gyártásba vett 120 motortípust. És közben elmondja, melyik típus volt önálló asszimilálás, melyik volt csak átvétel és melyik átvételénél változtatták meg az eredeti gyártási folyamatot, hogy Siklódi Ferenc, Fekete László, Koós János, Miszter István, Ördög Gyárfás Lajos mérnökök, almérnökök, technológusok, a tervezőiroda egész személyzete mit tett azért, hogy magas legyen a tipizálási szint a villanymotor-családok egyedei, összetevői, alszerelvényei között, hogy a lehető legmodernebb gyártási folyamatok bevezetésével biztosítsák a minőség növelését, a munkatermelékenység fokozását, a nyers- és segédanyagok hasznosítási szintjének az emelését. Jó szerszámmal könnyű a munka — tartja a közmondás, de a jó szerszámot senki sem adja ingyen, azt bizony keményen meg kell fizetni. A motorgyár is éveiken át milliós tételekben vásárolta a szerszámokat. A legtöbbet az egyik alapszerszámért, a vasmaglemezeiket kivágó tollas stancniért fizetett — mondja Imre Lajos almérnök. — A franciáktól — a gyár beindulásakor 1—2 millió lejért vettük a tollas stancnikat, a pitești-iektől 400—500 ezer lejért, a keletnémeteknek 1984-ben 800 ezer rubelt fizettünk a vásárolt 17 tollas stancniért. Hogy miért említem pontosan az 1984-es évet? Azért, mert akkor vettük utoljára ezt a szerszámot a külföldről. De ez már a múltté. Ma szerszámműhely állítja elő tollas stancniinkat is, világszínvonalon. Milyen egyszerű így leírni, hogy világszínvonalon készül a tollas stancni, de milyen nehéz volt ezt megvalósítani, hány álmatlan éjjelt, nem csupán 8 órát tartó munkanapot követelt megvalósítása. Ezt leginkább a halk szavú Hodor Attila mérnök, a sepsiszentgyörgyi tollas stancni atyja tudná megmondani. Ennek az egyszerűnek tűnő, de nagyon nagy megmunkálási precizitást követelő szerszámnak a kivitelezése maga egy fejezet a sepsiszentgyörgyi villanymotor-gyártás alig 6 éves, de megvalósításokban, sikerekben máris igen gazdag történetéből, fejezet, melyben az elsők között kell szerepeljen Sántha Imre mester, Kiss József, Piroska András, Cimpeanu loan szerszámlakatosok, Kiss Ernő csiszoló neve is. Konok, kitartó, magas szakképesítésű munkájuk eredményeképpen ma már a drága tollas stancn külföldről való beszerzése feleslegessé vált, előállítása pedig visszaszorult a hétköznapok termelési feladatai közé. AHOL MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT Keul János és Kilyén Sándor, két fiatal mérnök vezeti a villanymotorok fémösszetevőit megmunkáló, illetve a tekercselő és szerelde részlegeket, azokat a munkapontokat, ahol végső soron minden száll összefut, ahol alakot öltenek a tervezők elképzelései, ahol vizsgáznak a szerszámok, a készülékek, a gyártási technológiák és ahol végső soron vizsgázik az egész gyár munkaközössége, a beszerzőitől az eladásig. A vizsgatárgy pedig nem az egyszeregy. Hanem az, hogy hogyan kell világszínvonalon gyártani vilanymotorokat. Ez pedig feltételezi az összetevők felépítésének, kivitelezési technológiájának állandó tökéletesítését és emellett a kívánt minőséget biztosító gyártási technológiák szigorú betartását, olyan hozzáértő, lelkes, odaadó munkát, mint amilyet Bokor Mihály, Furcos Dumitru, Szász László, Balogh László, Máthé Csaba, Czeczán Rozália, Balázs Csaba, Finta Aneta, Rusen Crăciun, Andreaiu Constantin, Ordeanu Vasile és még sokan mások, munkások, mérnökök végeznek nap mint nap. Az ő munkájuk eredménye is, hogy a Sepsiszentgyörgyön gyártott villanymotorok minősége, megbízhatósága magasabb a szabvány által megszabott szintnél. A TERMELÉS HÁROMNEGYEDE EXPORT Ebben az évben a motorgyár exportja a termelés több mint 75 százalékára kell emelkedjen. — Villanymotor-exportunk felfuttatásával párhuzamosan — ami még pontosabb, fegyelmezettebb, körültekintőbb munkát, gondosabb nyers- és segédanyagellátást igényel — tovább kell javítsunk a termelés minőségi színvonalán — mondja Lőrincz József, a vállalat igazgatója. A termelés modernizálásának, mechanizálásának, robotizálásának országos programjába bekapcsolódva, folyamatban van a vállalatnál a motorgyártás megszervezésének, gyártási technológiájának tökéletesítése, eredményeképpen a termelés melynek anyagi költségeinek jelentős csökkentése mellett meg kell kétszereződjön a munkatermelékenység. Megyénk villanymotor-gyártói előtt álló út nem könnyű, mint ahogy nem volt könnyű az egymilliomodik villanymotorig megtett út sem, de minden bizonnyal kihasználva eddigi tapasztalataikat, kiküszöbölve a még létező hiányosságaikat, lelkes, odaadó munkával teljesíteni fogják elkövetkező feladataikat is. TÖMÖRI Géza JÓ SZERSZÁMMAL KÖNNYŰ A MUNKA (KOVÁCS László felvételei) MEGYEI TÜKÖR Nicolae Ceaușescu elvtárs hazatért Moszkvából (folytatás az első oldalról) saját múzeumát mutatták be, amely fényképekkel, makettekkel, grafikonokkal érzékletesen szemlélteti, milyen utat tett meg ez az egység a múlt század végi szerény, kis műhelytől a mai, automata gépsorokat és programvezérlésű esztergákat gyártó ipari komplexumig, s lett a csúcstechnika élenjárója. A múzeumlátogatás után felkeresték az automata gépsorok szerelőrészlegét, majd a számjegy vezérlésű esztergák kísérleti osztályát. Nicolae Ceaușescu elvtárs több esztergánál és automata gépsornál megállva, érdeklődött azok műszaki jellemzői ,és teljesítménye iránt. Az üzem tanácskozótermében találkozóra került sor a vezetőkáderekkel, a szakemberekkel és az élenjáró munkásokkal. A találkozón a szakminisztérium és az ipari fővállalat képviselői, a kutató- és termelőmunka jobb egyeztetésével kapcsolatos törekvéseiket vázolták. Ilyen összefüggésben érdeklődtek hazánknak a tudomány, oktatás és termelés integrációja terén szerzett tapasztalatairól, a munkásdemokrácia szerveinek rendszeréről, amely biztosítani hivatott a dolgozók közvetlen részvételét az egész gazdasági és társadalmi tevékenység vezetésében. Nicolae Ceaușescu elvtárshoz intézve szavait, N. N. Panyicsev elvtárs a következőket mondotta: Szívből köszönöm a pártunk kongresszusán tartott beszédét. Nagy érdeklődéssel hallgattuk meg, s mély benyomást tett ránk, amit a Román Kommunista Párt tapasztalataiból elmondott. A találkozó végén Nicolae Ceaușescu elvtárs beírta jókívánságait a vállalat díszkönyvébe. Ezután pártunk főtitkárát, s az RKP küldöttségének többi tagját a vállalat művelődési házába invitálták, ahol román—szovjet barátsági nagygyűlésre került sor. A mítingen részt vevő sok munkás meleg fogadtatásban Nicolae Ceaușescu elvtársat, részesítette hosszan éltette a pártjaink, népeink és országaink közötti barátságot. A nagygyűlést megnyitva, az üzem pártbizottságának titkára kijelentette: Vállalatunk munkaközössége, az egész dolgozó Moszkva nevében melegen üdvözöljük Önt, tisztelt Nicolae Ceaușescu elvtárs, és a Román Kommunista Párt küldöttségének tagjait. Az ön személyében mi a baráti Románia népét üdvözöljük, amely kommunista pártjának vezetésével építi a szocialista társadalmat. Tiszta szívből újabb sikereket kívánunk a román kommunistáknak, az összes romániai dolgozóknak a szocialista építés művében, az RKP XIII. kongresszusán kijelölt célok megvalósításában. Ezt követően felszólalt Vlagyimir Mariskin, az üzem mechanikai osztályának brigádvezetője, s miután hangsúlyozta a román—szovjet gazdasági együttműködés gyümölcsöző voltát, azt kívánta, hogy szüntelenül fejlődjön országaink és népeink barátsága, együttműködése. Lelkes taps közepette emelkedett szólásra NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke. Beszédét megkülönböztetett figyelemmel hallgatták meg a jelenlevők, és több ízben erős tapssal húztak alá. A barátsági nagygyűlés végén az üzem vezérigazgatója, V. Scserbakov melegen megköszönte Nicolae Ceaușescu elvtársnak a nagy megtiszteltetést, hogy felkereste A Szovjetunió 50. évfordulója üzem munkaközösségét, a méltató szavakat, amelyeket e nagy munkáserődítmény tevékenységéről mondott, majd kérte, tolmácsolják a romániai munkásoknak, az egész román népnek, hogy az üzem munkásai testvéri üdvözletüket küldik és további sok sikert kívánnak a szocialista építésben, a békéért és a társadalmi előrehaladásért vívott harcban. Ezután a tisztelet jeléül az üzem vezérigazgatója egy eszterga kicsinyített mását adta emlékül Nicolae Ceaușescu elvtársnak, amely a moszkvai ipar e csúcsegységében készülő szerszámgépek legújabb generációját képviseli. A miting az Internacionáléval ért véget. A moszkvai automata gépsorokat gyártó üzemben tett látogatás és a nagygyűlés erőteljes megnyilvánulása volt a román—szovjet barátságnak, a kölcsönös óhajnak, hogy mindkét nép javára, a szocializmus és a béke ügye érdekében szüntelenül fejlődjön országaink együttműködése. ★ A moszkvai Vnukovo repülőtéren Nicolae Ceaușescu elvtársat D. A. Kunajev elvtárs, az SZKP KB Politbürójának tagja és más szovjet hivatalos személyek búcsúztatták. Párt- és államvezetőnket a repülőtérre kikísérte Constantin Dăscălescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere, valamint a Román Kommunista Párt küldöttségének többi tagjai, akik folytatólagosan részt vesznek az SZKP XXVII. kongresszusának munkálatain. Jelen volt E. Tyazselnyikov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete. MÉVELŐDÉS MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA Hagyományokra alapozva Megsokasodtak tél derekára, végére a műkedvelő előadások. Útrakelnek kisebb-nagyobb csoportok, közelebbi és távolabbi helységekbe merészkednek, s e bátorság nyilván sok munkára alapozódik. Legutóbb például a Matematika-Fizika Líceum folklóregyüttesét fogadták az aldobolyiak. Örvendetes az is, hogy kimozdultak a holtpontról olyan csoportok is, amelyek az előző években nemigen kényeztettek el műsoraikkal. Itt van többek között a sepsiszentgyörgyi Dózsa György munkásklub helyzete. Éveken át azért kellett elmarasztalnunk, mert feladta hagyományait, nem tudott lépést tartani más kulturális intézményekkel, a nagy országos kulturális seregszemle utolsó rendezvénysorozatain szinte semmit nem tudtak felmutatni. Úgy néz ki, új szelek kezdtek itt is fújdogálni. A jó nevű és sok éves tevékenységre visszatekintő esztrádzenekar mellé újabb formációk kezdenek felsorakozni, s lám, már kiszállásokra is vállalkoznak. Annak idején jeleztük, román és magyar színjátszó csoportot alakítottak, a román nyelvű Gh. Vlad népszerű darabját, a Kéttaréjú kakast, a magyar együttes pedig Gagyi László egyik színművét tanulta be. Az árkosi, legutóbb pedig a zágoni közönség tapsolt szívesen a textilgyári színjátszóknak. És fellépett ugyanakkor a könnyűzenekar is, szólisták, Csurulya Edit, Tímár Mária és Janka Árpád osztatlan sikert arattak. Ezek mellett modern táncot, irodalmi összeállítást készítenek elő a klub vezetői. BARÓTI Péter ia ' Sfi'« 1 ' - Jakabos István: Együtt mindhalálig üfép[03] SZABÓ GYULA JENŐ • KONSTRUKCIÓK I.—II. Aki jó arány- és grafikai érzékkel megáldott ember, az könnyen fedezi föl a szépet az emberi alkotások világában is. S ha ezen felül jó fényképész is, úgy képes másoknak is „odakölcsönözni“ az élményt. Ezt teszi két szép felvételével Szabó Gyula Jenő is, aki a korszerű építészetben meglátja és megláttatja a szépséget, a harmóniát, a lendületet, az emberi-alkotói bátorságot és képzelőerőt, a tudás biztonságát. Figyeljük csak az egyik képet! A bányaépítők gigászi állványzata gótikus katedrálisra emlékeztet, s egyszersmind sejtetni engedi azt az erőt, melynek munkába állítására egyedül az ember képes. Persze, hogy ez ily nyilvánvalóan szembetűnjön, hogy „képileg“ maradéktalanul meggyőző lehessen, ahhoz meg kellett találni a megfelelő szöget, a legoptimálisabb távolságot, melyek együtt és egyszerre teszik e felvételt kompozícióvá. Nos, ehhez kell a már említett arányérzék és a sugallni tudás képessége. A másik felvételen is elsősorban a szög, a kép megszerkesztettsége szavatolja, hogy a szerző, egyszerű fénykép készítésén túl, mondanivalót is plántáljon munkájába. S ez a mondandó a harmónia és magasba törés dicsérete. A kép részleteinek szépsége ugyan magából a tárgyból is adódik, de a vonalak, a síkok aránya és távlatossága, a központi csigavonal magasba tartó perspektívája arról árulkodik, hogy aki e felvételt készítette, érti „mesterségét“, szenvedélyes igényességgel törekszik arra, hogy tárgyáról a legtöbbet és lehetőleg a legeredetibbet mondja el. Meggyőződésünk szerint, sikerrel. (magyari) Februári tallózó Februárban, a hosszú téli estéken több időnk jut olvasni, talán ezért is jelent meg az elmúlt hetekben a Kriterion különböző sorozataiban újra annyi ismert és terjedelmes regény . A Horizont sorozatban példának okáért Balzac Betti néni, Pons bácsi című nagyregénye, két kötetben. (Fordította: Réz Ádám és Kilényi Mária, az utószót Horváth Andor írta.) Az emberi színjáték című monumentális regényciklus hatodik darabjaként ismert történet, a szegény rokonok története s a „Jelenetek a párizsi életből“ felcím alá rendeződik s először egy politikai napilap, a Constitutionnel hasábjain jelent meg folytatásokban. Mint ismeretes, a folytatásos regényközlés a XIX. század „találmánya“, Dickens is politikai napilapok tárcarovatában, folytatásokban közölte legtöbb regényét... Ugyancsak a Kriterionnál jelent meg egy másik múlt századi francia író, Victor Hugo ismert és népszerű regénye, A nevető ember. (Fordította: Németh Andor, a fordítást kiegészítette Kassai György. A jegyzeteket írta Lontay László. (A Horizont sorozatban adták ki egy harmadik és népszerűségben lekörözhetetlen múlt századi francia regényíró, Jules Verne Sztrogoff Mihály című skalandregényét. (Fordította Supka Géza, átdolgozta Árkos Antal.) A kiadó Magyar Klasszikusok című sorozatában jelent meg Babits Mihály monumentális regénye, a Halálfiai, ez a széles sodrású szekszárdi történet, amelyet sok irodalomtörténész az egyik legjobb két világháború közötti magyar regénynek tart. És méltán. És most röviden néhány verseskönyvről. A Daciánál jelent meg a Csíkszered íban élő Kozma Szilárd második verseskönyve: A csodák völgye, a Kriterion Forrás sorozatában adták ki Vitus K. György első versesfüzetét, az Átszállóállomást. Ha Kozma Szilárd verseinek befogadását nehezítik a gyakori képzavarok, Vitus K. György verseinek túlzott prózaiságra való törekvése meggondolkoztató. Az Albatrosz Könyvkiadónál jelent meg Cseke Péter Hazatérő szavak című publicisztikai kötete, publicisztikai írások, riportok (1970—1985) alcímmel. „Hinni szeretném (...) — írja Cseke egy vallomásában —, hogy az egyes írások mégsem esetlegesen kerültek kötetbe; tanúsíthatják: egy szerkesztőségi ember, ki a földművesek hetilapjánál dolgozik, miként követte nyomon a paraszti életformaváltás folyamatát, és miként tudósított róla a változó időben . (hadházi) A NEMZET JÖVŐJÉÉRT Mit kezdjünk a gyermekkel? Ne számítson recenzióra az olvasó, magam is olvastam — a lapunkban is — az évkönyvnépszerűsítő írásokat, talán éppen ezért vásároltam meg A Hét 1986-os évjáratú kiadványát, a Szemünk fényét, gondolván, hogy szerte-sorra szemelgessen belőle a család, bizonyára ki-ki talál benne a maga számára valami érdekeset, bár januárban—februárban (furcsa, hogy nem decemberben!) elég nagy a piaci felhozatal az efféle kiadványokból, nos, otthon hanyag gesztussal leteszem az előszoba kis asztalkájára, szemfüles kamasz fiam percek alatt kisajátítja és egy, az anyja rosszalló megjegyzéseit bármikor kiváltó pózban rátelepedik a konyhaasztal melletti kis székre, mutáló hangon, groteszk röhencseléssel kísérve hangosan kezd olvasni, kommentálni a dolgokat, majd felugrik a hokedliról és langaléta lépteivel beméri a konyha távolságait faltól-falig. Nyilván a Diákhumor címet viselő fejezetnél ütötte föl az évkönyvet,, és ez a kamasz, akit, ha túl belemelegedik valami nem közvetlen tantárgyhoz kapcsolódó feladat elvégzésébe, élcelődve kell figyelmeztetnem, hogy ne a doktori disszertációra készülj, édes fiam, először felvételizzél valahogyan a tizenegyedikbe, majd érettségizzél valahogyan, szóval ez a gyakran komolykodó, gyerek most önfeledten kacag kis- és nagydiákok muris elírásain, a szóbeli bakikon, teljesen belefeledkezik, nem gondol a másnapi matekre, a fizikára sem, a szó szoros értelmében megjeleníti a kedves, vicces badarságokat, majd felfedezi, hogy ezek zömét éppen magyar szakos tanára gyűjtötte össze, sőt azt is észreveszi, hogy tanárnő anyja is átadhatott jópárat. Nagyapa, a nyolcvan küszöbén, a konyha felé csoszog erre a ramazurira, neki is tetszenek ezek a diákdolgok, summa summarum: késő estig nem számíthatok arra, hogy belelapozzak, mert a fiam a hazaérkező anyjának is olvasni kezdi a diákadomákat, azután nagyapa veszi a kezébe a kiadványt és a szövegbe belebelekóstolva végiglapozza az egészet. Mikor nagy későn eljut hozzám a könyv, nekem már nem kell újraolvasnom ezeket a csintalankodó, oktalankodó, félrevagy összevissza érthető szövegeket, de ezek tájékán ütöm fel én is a kiadványt és hátulról előre lapozgatva olvasom el, egy szuszra, majdnem az egészet, és kellemes meglepetéssel fedezem föl, hogy nem a publicisztika felszínes érveivel noszogat a demográfiai mutatók „megjavítására“, nem, ennél mélyebbre ás, mintha arra keresne választ: mit kezdjünk a gyerekkel és mit kezdjünk magunkkal, és a válaszok sokféleségéből szűrhetjük ki az emberpalánták szocializációjában, a családi és iskolai nevelésben hasznosan eligazító gondolatokat és teendőket. Kezdjük mindjárt — a végén. A játék. Koppándi Ágnes kollázsszerű összeállítása — a konkrét játékleírásokat az ezek kapcsán kikívánkozó, gazdag forrásanyagot gondolataiba építő megállapításai váltogatják, és gyorsan meggyőz bennünket, hogy nemhiába gyűjtögeti jó két évtizede a játékismertető könyveket és egyéb kiadványokat. — Benjamin S. Bloomot idézve a játék gyermekkori szerepét illetően sem hagy bennünk kétséget, hisz az említett szerző több mint ezer kutatómunka elemzése alapján megállapítja, hogy „Az értelmi fejlődés 50 %-a a fogamzás és négyéves kor közé, 30 %-a négy- és nyolcéves kor közé, és 20—25 %-a a nyolc- és tizenkét éves kor közé esik.“ A korai mulasztások tehát később aligha pótolhatók, és ebből következik, hogy ha ebben a korban a játék a gyermek fő foglalatossága, akkor az a nevelés, a ráhatás fő eszközévé válhat. Az egész kiadvány mintha ezt a szempontot érvényesítené, Nagy Emma játéktörténeti értekezése a természet játékboltjából kikerülő — idézzük az évkönyvből most Kosztolányit: „A játék. Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű“ — a játékgyártás és kereskedelem stációit követi évezredeken át; egy Csíkszeredai műépítész-kollektíva szellemes és ötletes játékrajzait azon nyomban a játszótéri és szobajátékok tervezőinek, a gyerekszoba berendezésének gondjaival bakalódó szülőknek ajánlanám; az évkönyv is, jómagam is a színjátszásnál, bábjátszásnál állapodik meg most egy-egy impresszió erejéig, hogy Brîndușa Zaița- Silvestru, a fővárosi Tăndărică színház művésznőjével együtt vallhassuk: „A gyerekek csak a bábszínházban játszhatnak együtt a színészekkel, a bábosokkal, a mesék hőseivel. Ez olyan közösségi élmény, amely mindennél vonzóbb és élvezetesebb a kicsinyek sajátos mikrokozmoszában, ebben a költői fantázia uralta szellemi birodalomban.“ Hadd kapcsoljuk ide hirtelen László Károly sepsiszentgyörgyi színművész lendületes, a téma körül indázó írását (Ez az. Játsszunk!), élményszerű, tapasztalati anyagra alapozott és a fejezetnyitó bevezető szöveg megállapításával egyezik, miszerint „A színjáték (kishúgával, a bábjátékkal együtt) talán az egyedüli művészet, amely megőrizte nevében a játék szót“; még mindig visszafelé lapozva H. Szabó Gyula, Szergej Obrazcov, Zágoni Olga, Olysói Kornélia megkapó írásainál kell időznünk és örvendezve sillabizálom — valószínű ezer és ezer pedagógussal, szülővel együtt ■— Csire Gabriellának hetven esztendő termését bemutató könyvjegyzékét a romániai magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadásról. A Rajzolt világ, Film, Zene nevét viselő fejezeteket Rostás Zoltán és Molnár Anna kilencvenen felüliek gyermekkorát elevenítő interjúi csemegéi ennek az évkönyvnek, a Lélek és nevelés, Családi kör, Fantázia és gyakorlat, Beszéd és „megnevezés“ fejezetcím alatt közölt tucatnyi írást nem csak illik, hanem el kell olvasnunk, és így elhisszük a népes szerzőgárdának eredeti célkitűzésüket, miszerint családi olvasmánynak szánták évkönyvüket, amelyet kisiskolás, nagydiák, szülő és nagyszülő egyaránt kézbe vehet, sikerült megvalósítaniuk, azt is, hogy a gyermeknevelésben naponta hasznos fogódzókat kínálnak szülőnek és pedagógusnak egyaránt; a gyermeki lélek és tudat megnyilatkozási formáinak számbavétele, a világgal való kapcsolatfelvétel, a harmonikus beilleszkedés útjának járhatóbbá tétele, bizonyára, sok gyermek és felnőtt élménye már — vagy az lesz ezután. SYLVESTER Lajos Elkészült és épülő tömbházak Sepsiszentgyörgy legfiatalabb lakónegyedében, a Lenin negyedben (KÓSA Ferenc felvétele) ■ 2-3.