Megyei Tükör, 1986. március (19. évfolyam, 4381-4406. szám)

1986-03-01 / 4381. szám

Világszínvonal ... és ami mögötte van . A sepsiszentgyörgyi Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat udvaráról kigördül egy nagy TIR tehergépkocsi. A rakterében 800 darab „frissen“ gyártott villanymotorral indul útnak Franciaország felé, a Rhino cégnek, a vállalat egy újabb külföldi partnerének, szállítja a moto­rokat. De mi van ebben olyan különleges, ami újságba kívánkozik? Hiszen eh­hez hasonló események itt hetente megismétlődnek. A vállalat eddig 20 or­szág 27 cégének szállította termékeit, villanymotorokat és autóvillamossági berendezéseket, és ebben az évben is össztermelésének több mint 40 száza­lékát, a gyártott villanymotorok több mint kétharmadát exportálja. És mégis rendkívüli ez a szállítmány, mivel a rakomány 800 villany­­motró között van a Sepsiszentgyörgyön gyártott egymilliomodik villanymo­tor is. AMEDDIG ELKÉSZÜLT AZ EGYMILLIOMODIK... A villanymotorgyár 1979-ben kezdte meg a termelést. — Hogy mi a különbség az akkor és a ma gyártott villanymotorok kö­zött? — fordítja vissza a kér­dést Sán­­tha Benjámin mérnök, a motorgyár igazgatója. — Hát minden bizonnyal a kész villanymotorok között is nagy a különbség, de még nagyobb aközött, ahogy gyártottuk akkor és ahogy ma, amit gyártottunk akkor és amit ma, egyszóval az akkori és a mai gyártási folyamat között, mely az évek folya­mán, ha alapjában véve nem is vál­tozott meg, de több típus gyártására szélesedett ki és közben állandóan tö­kéletesedett. Ma a motorgyártási folyamatban használt specifikus szerszámok java ré­sze a vállalat szerszámműhelyében ké­szülnek, ott állítják elő a használt leg­komplexebb szerszámot, a vasmagle­mez-kivágó stancnit, és saját maguk — mikroprodukcióval — állítják elő a villanymotorokra felkerülő típusjelző táblácskákat, de házigépgyártással ké­szült modern festődéjük, több emeletes raktáruk is. 120 MOTORTÍPUS TÖBB MINT 1000 VÁLTOZATBAN Perdi­k Levente mérnök, a motorgyár 25 tagú mérnökökből, technikusokból, rajzolókból álló tervezőirodájának vezetője sorrendbe állítja, rendszerezi a a beindulástól gyártásba vett 120 mo­tortípust. És közben elmondja, melyik típus volt önálló asszimilálás, melyik volt csak átvétel és melyik átvételénél változtatták meg az eredeti gyártási folyamatot, hogy Siklódi Ferenc, Fe­kete László, Koós János, Miszter Ist­ván, Ördög Gyárfás Lajos mérnökök, almérnökök, technológusok, a tervező­­iroda egész személyzete mit tett azért, hogy magas legyen a tipizálási szint a villanymotor-családok egyedei, össze­tevői, alszerelvényei között, hogy a le­hető legmodernebb gyártási folyamatok bevezetésével biztosítsák a minőség növelését, a munkatermelékenység fo­kozását, a nyers- és segédanyagok hasznosítási szintjének az emelését. Jó szerszámmal könnyű a munka — tartja a közmondás, de a jó szerszámot senki sem adja ingyen, azt bizony ke­ményen meg kell fizetni. A motorgyár is éveiken át milliós tételekben vásá­rolta a szerszámokat. A legtöbbet az egyik alapszerszámért, a vasmagleme­zeiket kivágó tollas stancniért fizetett — mondja Imre Lajos almérnök. — A franciáktól — a gyár beindulásakor 1—2 millió lejért vettük a tollas stanc­­nikat, a pitești-iektől 400—500 ezer le­jért, a keletnémeteknek 1984-ben 800 ezer rubelt fizettünk a vásárolt 17 tol­las stancniért. Hogy miért említem pontosan az 1984-es évet? Azért, mert akkor vettük utoljára ezt a szerszámot a külföldről. De ez már a múltté. Ma szerszámműhely állítja elő tol­las stancniinkat is, világszínvonalon. Milyen egyszerű így leírni, hogy vi­lágszínvonalon készül a tollas stancni, de milyen nehéz volt ezt megvalósí­tani, hány álmatlan éjjelt, nem csupán 8 órát tartó munkanapot követelt meg­valósítása. Ezt leginkább a halk szavú Hodor Attila mérnök, a sepsiszentgyör­gyi tollas stancni atyja tudná megmon­dani. Ennek az egyszerűnek tűnő, de nagyon nagy megmunkálási precizitást követelő szerszámnak a kivitelezése maga egy fejezet a sepsiszentgyörgyi villanymotor-gyártás alig 6 éves, de megvalósításokban, sikerekben máris igen gazdag történetéből, fejezet, mely­ben az elsők között kell szerepeljen Sántha Imre mester, Kiss József, Pi­roska András, Cimpeanu loan szer­számlakatosok, Kiss Ernő csiszoló neve is. Konok, kitartó, magas szakképesí­tésű munkájuk eredményeképpen ma már a drága tollas stancn­ külföldről való beszerzése feleslegessé vált, elő­állítása pedig visszaszorult a hétköz­napok termelési feladatai közé. AHOL MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT Keul János és Kilyén Sándor, két fiatal mérnök vezeti a villanymotorok fémösszetevőit megmunkáló, illetve a tekercselő és szerelde részlegeket, azo­kat a munkapontokat, ahol végső so­ron minden száll összefut, ahol alakot öltenek a tervezők elképzelései, ahol vizsgáznak a szerszámok, a készülékek, a gyártási technológiák és ahol végső soron vizsgázik az egész gyár munka­­közössége, a beszerzőitől az eladásig. A vizsgatárgy pedig nem az egyszer­egy. Hanem az, hogy hogyan kell vi­lágszínvonalon gyártani vilanymotoro­­kat. Ez pedig feltételezi az összetevők felépítésének, kivitelezési technológiá­jának állandó tökéletesítését és emel­lett a kívánt minőséget biztosító gyár­tási technológiák szigorú betartását, olyan hozzáértő, lelkes, odaadó mun­kát, mint amilyet Bokor Mihály, Fur­cos Dumitru, Szász László, Balogh László, Máthé Csaba, Czeczán Rozá­lia, Balázs Csaba, Finta Aneta, Rusen Crăciun, Andreaiu Constantin, Ordeanu Vasile és még sokan mások, munká­sok, mérnökök végeznek nap mint nap. Az ő munkájuk eredménye is, hogy a Sepsiszentgyörgyön gyártott villanymo­torok minősége, megbízhatósága maga­sabb a szabvány által megszabott szint­nél. A TERMELÉS HÁROMNEGYEDE EXPORT Ebben az évben a motorgyár export­ja a termelés több mint 75­ százaléká­ra kell emelkedjen. — Villanymotor-exportunk felfutta­tásával párhuzamosan — ami még pon­tosabb, fegyelmezettebb, körültekin­tőbb munkát, gondosabb nyers- és se­­gédanyagellátást igényel — tovább kell javítsunk a termelés minőségi színvo­nalán — mondja Lőrincz József, a vál­lalat igazgatója. A termelés modernizálásának, me­­chanizálásának, robotizálásának orszá­gos programjába bekapcsolódva, folya­matban van a vállalatnál a motorgyár­tás megszervezésének, gyártási techno­lógiájának tökéletesítése, eredményeképpen a termelés melynek anyagi költségeinek jelentős csökkentése mel­lett meg kell kétszereződjön a mun­katermelékenység. Megyénk villanymotor­-gyártói előtt álló út nem könnyű, mint ahogy nem volt könnyű az egymilliomodik villany­­motorig megtett út sem, de minden bizonnyal kihasználva eddigi tapaszta­lataikat, kiküszöbölve a még létező hiányosságaikat, lelkes, odaadó mun­kával teljesíteni fogják elkövetkező feladataikat is. TÖMÖRI Géza JÓ SZERSZÁMMAL KÖNNYŰ A MUNKA (KOVÁCS László felvételei) MEGYEI TÜKÖR Nicolae Ceaușescu elvtárs hazatért Moszkvából (folytatás az első oldalról) saját múzeumát mutatták be, amely fényképekkel, makettekkel, grafiko­­­nokkal érzékletesen szemlélteti, mi­lyen utat tett meg ez az egység a múlt század végi szerény, kis műhely­től a mai, automata gépsorokat és programvezérlésű esztergákat gyártó ipari komplexumig, s lett a csúcstech­nika élenjárója. A múzeumlátogatás után felkeresték az automata gépsorok szerelőrészlegét, majd a szám­jegy vezérlésű esztergák kísérleti osztályát. Nicolae Ceaușescu elvtárs több esz­tergánál és automata gépsornál meg­állva, érdeklődött azok műszaki jel­lemzői ,és teljesítménye iránt. Az üzem tanácskozótermében talál­kozóra került sor a vezetőkáderekkel, a szakemberekkel és az élenjáró mun­kásokkal. A találkozón a szakminisz­térium és az ipari fővállalat képvise­lői, a kutató- és termelőmunka jobb egyeztetésével kapcsolatos törekvései­ket vázolták. Ilyen összefüggésben ér­deklődtek hazánknak a tudomány, ok­tatás és termelés integrációja terén szerzett tapasztalatairól, a munkásde­mokrácia szerveinek rendszeréről, a­­mely biztosítani hivatott a dolgozók közvetlen részvételét az egész gazda­sági és társadalmi tevékenység veze­tésében. Nicolae Ceaușescu elvtárshoz intéz­ve szavait, N. N. Panyicsev elvtárs a következőket mondotta: Szívből kö­szönöm a pártunk kongresszusán tar­tott beszédét. Nagy érdeklődéssel hall­gattuk meg, s mély benyomást tett ránk, amit a Román Kommunista Párt tapasztalataiból elmondott. A találkozó végén Nicolae Ceaușescu elvtárs beírta jókívánságait a vállalat díszkönyvébe. Ezután pártunk főtitkárát, s az RKP küldöttségének többi tagját a vállalat művelődési házába invitálták, ahol ro­mán—szovjet barátsági nagygyűlésre került sor. A mítingen részt vevő sok mun­kás meleg fogadtatásban Nicolae Ceaușescu elvtársat, részesítette hosszan éltette a pártjaink, népeink és orszá­gaink közötti barátságot. A nagygyűlést megnyitva, az üzem pártbizottságának titkára kijelentette: Vállalatunk munkaközössége, az egész dolgozó Moszkva nevében melegen üdvözöljük Önt, tisztelt Nicolae Ceaușescu elvtárs, és a Román Kom­munista Párt küldöttségének tagjait. Az ön személyében mi a baráti Ro­mánia népét üdvözöljük, amely kom­munista pártjának vezetésével építi a szocialista társadalmat. Tiszta szívből újabb sikereket kívánunk a román kommunistáknak, az összes romániai dolgozóknak a szocialista építés mű­vében, az RKP XIII. kongresszusán kijelölt célok megvalósításában. Ezt követően felszólalt Vlagyimir Mariskin, az üzem mechanikai osztá­lyának brigádvezetője, s miután hang­súlyozta a román—szovjet gazdasági együttműködés gyümölcsöző voltát, azt kívánta, hogy szüntelenül fejlődjön országaink és népeink barátsága, e­­gyüttműködése. Lelkes taps közepette emelkedett szólásra NICOLAE CEAUSESCU elv­társ, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke. Beszédét megkülönböztetett figye­lemmel hallgatták meg a jelenlevők, és több ízben erős tapssal húztak alá. A barátsági nagygyűlés végén az üzem vezérigazgatója, V. Scserbakov me­legen megköszönte Nicolae Ceaușescu elvtársnak a nagy megtiszteltetést, hogy felkereste A Szovjetunió 50. év­fordulója üzem munkaközösségét, a méltató szavakat, amelyeket e nagy munkáserődítmény tevékenységéről mondott, majd kérte, tolmácsolják a romániai munkásoknak, az egész ro­mán népnek, hogy az üzem munkásai testvéri üdvözletüket küldik és továb­bi sok sikert kívánnak a szocialista építésben, a békéért és a társadalmi előrehaladásért vívott harcban. Ezután a tisztelet jeléül az üzem vezérigazgatója egy eszterga kicsinyí­tett mását adta emlékül Nicolae Ceaușescu elvtársnak, amely a moszk­vai ipar e csúcsegységében készülő szerszámgépek legújabb generációját képviseli. A miting az Internacionáléval ért véget. A moszkvai automata gépsorokat gyártó üzemben tett látogatás és a nagygyűlés erőteljes megnyilvánulása volt a román—szovjet barátságnak, a kölcsönös óhajnak, hogy mindkét nép javára, a szocializmus és a béke ügye érdekében szüntelenül fejlődjön orszá­gaink együttműködése. ★ A moszkvai Vnukovo repülőtéren Nicolae Ceaușescu elvtársat D. A. Ku­­najev elvtárs, az SZKP KB Politbü­­rójának tagja és más szovjet hivata­los személyek búcsúztatták. Párt- és államvezetőnket a repülő­térre kikísérte Constantin Dăscălescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere, valamint a Román Kommunista Párt küldöttségének töb­bi tagjai, akik folytatólagosan részt vesznek az SZKP XXVII. kongresszu­sának munkálatain. Jelen volt E. Tyazselnyikov, a Szov­jetunió bukaresti nagykövete. MÉVELŐDÉS MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA Hagyományokra alapozva Megsokasodtak tél derekára, végére a műkedvelő előadások. Útrakelnek ki­­sebb-nagyobb csoportok, közelebbi és távolabbi helységekbe merészkednek, s e bátorság nyilván sok munkára ala­pozódik. Legutóbb például a Matema­tika-Fizika Líceum folklóregyüttesét fogadták az aldobolyiak. Örvendetes az is, hogy kimozdultak a holtpontról olyan csoportok is, amelyek az előző években nemigen kényeztettek el mű­soraikkal. Itt van többek között a sepsiszent­györgyi Dózsa György munkásklub helyzete. Éveken át azért kellett elma­rasztalnunk, mert feladta hagyománya­it, nem tudott lépést tartani más kul­turális intézményekkel, a nagy orszá­gos kulturális seregszemle utolsó ren­dezvénysorozatain szinte semmit nem tudtak felmutatni. Úgy néz ki, új szelek kezdtek itt is fújdogálni. A jó nevű és sok éves te­vékenységre visszatekintő esztrádzene­­kar mellé újabb formációk kezdenek felsorakozni, s lám, már kiszállásokra is vállalkoznak. Annak idején jeleztük, román és magyar színjátszó csoportot alakítottak, a román nyelvű Gh. Vlad népszerű darabját, a Két­taréjú ka­kast, a magyar együttes pedig Gagyi László egyik színművét tanulta be. Az árkosi, legutóbb pedig a zágoni közön­ség tapsolt szívesen a textilgyári szín­játszóknak. És fellépett ugyanakkor a könnyűzenekar is, szólisták, Csurulya Edit, Tímár Mária és Janka Árpád osztatlan sikert arattak. Ezek mellett modern táncot, irodalmi összeállítást készítenek elő a klub ve­zetői. BARÓTI Péter ia ' Sfi'« 1 ' - Jakabos István: Együtt mindhalálig üfé­p[03] SZABÓ GYULA JENŐ • KONSTRUKCIÓK I.—II. Aki jó arány- és grafikai érzékkel megáldott ember, az könnyen fedezi föl a szépet az emberi alkotások világában is. S ha ezen felül jó fényképész is, úgy képes másoknak is „odakölcsönözni“ az élményt. Ezt teszi két szép felvételével Szabó Gyula Jenő is, aki a korszerű építészetben meglátja és megláttatja a szépséget, a harmóniát, a lendületet, az emberi-alkotói bátorságot és képzelőerőt, a tudás biztonságát.­­ Figyeljük csak az egyik képet! A bányaépítők gigászi állványzata gótikus katedrálisra emlékeztet, s egyszersmind sejtetni engedi azt az erőt, melynek munkába állítására egyedül az ember képes. Persze, hogy ez ily nyilvánvalóan szembetűnjön, hogy „képileg“ maradéktalanul meggyőző lehessen, ahhoz meg kellett találni a megfelelő szöget, a legoptimálisabb távolságot, melyek együtt és egyszerre te­szik e felvételt kompozícióvá. Nos, ehhez kell a már emlí­tett arányérzék és a sugallni tudás képessége. A másik felvételen is elsősorban a szög, a kép meg­szerkesztettsége szavatolja, hogy a szerző, egyszerű fénykép készítésén túl, mondanivalót is plántáljon munkájába. S ez a mondandó a harmónia és magasba törés dicsérete. A kép részleteinek szépsége ugyan magából a tárgyból is adódik, de a vonalak, a síkok aránya és távlatossága, a központi csigavonal magasba tartó perspektívája arról árulkodik, hogy aki e felvételt készítette, érti „mesterségét“, szenve­délyes igényességgel törekszik arra, hogy tárgyáról a leg­többet és lehetőleg a legeredetibbet mondja el. Meggyőző­désünk szerint, sikerrel. (magyari) Februári tallózó Februárban, a hosszú téli estéken több időnk jut olvasni, talán ezért is jelent meg az elmúlt hetekben a Kri­­terion különböző sorozataiban újra annyi ismert és terjedelmes regény­ . A Horizont sorozatban példának oká­ért Balzac Betti néni, Pons bácsi című nagyregénye, két kötetben. (Fordította: Réz Ádám és Kilényi Mária, az utószót Horváth Andor írta.) Az emberi szín­játék című monumentális regényciklus hatodik darabjaként ismert történet, a szegény rokonok története s a „Jele­netek a párizsi életből“ felcím alá ren­deződik s először egy politikai napi­lap, a Constitutionnel hasábjain jelent meg folytatásokban. Mint ismeretes, a folytatásos regényközlés a XIX. század „találmánya“, Dickens is politikai na­pilapok tárcarovatában, folytatásokban közölte legtöbb regényét... Ugyancsak a Kriterionnál jelent meg egy másik múlt századi francia író, Victor Hugo ismert és népszerű regé­nye, A nevető ember. (Fordította: Né­meth Andor, a fordítást kiegészítette Kassai György. A jegyzeteket írta Lon­­tay László. (A Horizont sorozatban ad­ták ki egy harmadik és népszerűség­ben lekörözhetetlen múlt századi fran­cia regényíró, Jules Verne Sztrogoff Mihály című skalandregényét. (Fordítot­ta Supka Géza, átdolgozta Árkos An­tal.) A kiadó Magyar Klasszikusok című sorozatában jelent meg Babits Mihály monumentális regénye, a Halálfiai, ez a széles sodrású szekszárdi történet, amelyet sok irodalomtörténész az egyik legjobb két világháború közötti magyar regénynek tart. És méltán. És most röviden néhány verseskönyv­ről. A Daciánál jelent meg a Csíksze­red­ íban élő Kozma Szilárd második verseskönyve: A csodák völgye, a Kri­­terion Forrás sorozatában adták ki Vi­tus K. György első versesfüzetét, az Átszállóállomást. Ha Kozma Szilárd verseinek befogadását nehezítik a gya­kori képzavarok, Vitus K. György ver­seinek túlzott prózaiságra való törek­vése meggondolkoztató. Az Albatrosz Könyvkiadónál jelent meg Cseke Péter Hazatérő szavak cí­mű publicisztikai kötete, publicisztikai írások, riportok (1970—1985) alcímmel. „Hinni szeretném (...) — írja Cseke egy vallomásában —, hogy az egyes írások mégsem esetlegesen kerültek kötetbe; tanúsíthatják: egy szerkesztő­ségi ember, ki a földművesek hetilap­jánál dolgozik, miként követte nyomon a paraszti életformaváltás folyamatát, és miként tudósított róla a változó időben . (hadházi) A NEMZET JÖVŐJÉÉRT Mit kezdjü­nk a gyermekkel? Ne számítson recenzióra az olvasó, magam is olvastam — a lapunkban is — az évkönyvnépszerűsítő írásokat, talán ép­pen ezért vásároltam meg A Hét 1986-os évjáratú kiadványát, a Szemünk fényét, gondolván, hogy szerte-sorra szemelgessen belőle a család, bizonyára ki-ki talál benne a maga számára va­lami érdekeset, bár januárban—februárban (furcsa, hogy nem decemberben!) elég nagy a piaci felhozatal az efféle kiadványok­ból, nos, otthon hanyag gesztussal leteszem az előszoba kis asz­talkájára, szemfüles kamasz­ fiam percek alatt kisajátítja és egy, az anyja rosszalló megjegyzéseit bármikor kiváltó pózban ráte­lepedik a konyhaasztal melletti kis székre, mutáló hangon, gro­teszk röhencseléssel kísérve hangosan kezd olvasni, kommen­tálni a dolgokat, majd felugrik a hokedliról és langaléta lép­teivel beméri a konyha távolságait faltól-falig. Nyilván a Diák­humor címet viselő fejezetnél ütötte föl az évkönyvet,, és ez a kamasz, akit, ha túl belemelegedik valami nem közvetlen tan­tárgyhoz kapcsolódó feladat elvégzésébe, élcelődve kell figyel­meztetnem, hogy ne a doktori disszertációra készülj, édes fiam, először felvételizzél valahogyan a tizenegyedikbe, majd érettsé­gizzél valahogyan, szóval ez a gyakran komolykodó, gyerek most önfeledten kacag kis- és nagydiákok muris elírásain, a szóbeli bakikon, teljesen belefeledkezik, nem gondol a másnapi matek­­re, a fizikára sem, a szó szoros értelmében megjeleníti a kedves, vicces badarságokat, majd felfedezi, hogy ezek zömét éppen ma­gyar szakos tanára gyűjtötte össze, sőt azt is észreveszi, hogy tanárnő anyja is átadhatott jópárat. Nagyapa, a nyolcvan küszöbén, a konyha felé csoszog erre a ramazurira, neki is tetszenek ezek a diákdolgok, summa sum­marum: késő estig nem számíthatok arra, hogy belelapozzak, mert a fiam a hazaérkező anyjának is olvasni kezdi a diákadomákat, azután nagyapa veszi a kezébe a kiadványt és a szövegbe bele­­bele­kóstolva végiglapozza az egészet. Mikor nagy későn eljut hozzám a könyv, nekem már nem kell újraolvasnom ezeket a csintalankodó, oktalankodó, félre­­vagy összevissza érthető szövegeket, de ezek tájékán ütöm fel én is a kiadványt és hátulról előre lapozgatva olvasom el, egy szuszra, majdnem az egészet, és kellemes meglepetéssel fede­zem föl, hogy nem a publicisztika felszínes érveivel noszogat a demográfiai mutatók „megjavítására“, nem, ennél mélyebbre ás, mintha arra keresne választ: mit kezdjünk a gyerekkel és mit kezdjünk magunkkal, és a válaszok sokféleségéből szűr­hetjük ki az emberpalánták szocializációjában, a családi és is­kolai nevelésben hasznosan eligazító gondolatokat és teendőket. Kezdjük mindjárt — a végén. A játék. Koppándi Ágnes kollázsszerű összeállítása — a konk­rét játékleírásokat az ezek kapcsán kikívánkozó, gazdag forrás­anyagot gondolataiba építő megállapításai váltogatják, és gyor­san meggyőz bennünket, hogy nemhiába gyűjtögeti jó két évti­zede a játékismertető könyveket és egyéb kiadványokat. — Ben­jamin S. Bloomot idézve a játék gyermekk­ori szerepét illetően sem hagy bennünk kétséget, hisz az említett szerző több mint ezer kutatómunka elemzése alapján megállapítja, hogy „Az ér­telmi fejlődés 50 %-a a fogamzás és négyéves kor közé, 30 %-a négy- és nyolcéves kor közé, és 20—25 %-a a nyolc- és tizenkét éves kor közé esik.“ A korai mulasztások tehát később aligha pótolhatók, és ebből következik, hogy ha ebben a korban a játék a gyermek fő foglalatossága, akkor az a nevelés, a ráhatás fő eszközévé válhat. Az egész kiadvány mintha ezt a szempontot érvényesítené, Nagy Emma játéktörténeti értekezése a természet játékboltjából kikerülő — idézzük az évkönyvből most Kosztolányit: „A játék. Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyit­ható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű“ — a játék­­gyártás és kereskedelem stációit követi évezredeken át; egy Csík­szeredai műépítész-kollektíva szellemes és ötletes játékrajzait azon nyomban a játszótéri és szobajátékok tervezőinek, a gyerek­szoba berendezésének gondjaival bakalódó szülőknek ajánlanám; az évkönyv is, jómagam is a színjátszásnál, bábjátszásnál állapo­dik meg most egy-egy impresszió erejéig, hogy Brîndușa Zaița- Silvestru, a fővárosi Tăndărică színház művésznőjével együtt vallhassuk: „A gyerekek csak a bábszínházban játszhatnak együtt a színészekkel, a bábosokkal, a mesék hőseivel. Ez olyan közös­ségi élmény­, amely mindennél vonzóbb és élvezetesebb a ki­­csiny­ek sajátos mikrokozmoszában, ebben a költői fantázia ural­ta szellemi birodalomban.“ Hadd kapcsoljuk ide hirtelen László Károly sepsiszentgyörgyi színművész lendületes, a téma körül indázó írását (Ez az. Játsszunk!), élményszerű, tapasztalati anyag­ra alapozott és a fejezetnyitó bevezető szöveg megállapításával egyezik, miszerint „A színjáték (kishúgával, a bábjátékkal együtt) talán az egyedüli művészet, amely megőrizte nevében a játék szót“; még mindig visszafelé lapozva H. Szabó Gyula, Szergej Obrazcov, Zágoni Olga, Olysói Kornélia megkapó írásainál kell időznünk és örvendezve sillabizálom — valószínű ezer és ezer pedagógussal, szülővel együtt ■— Csire Gabriellának hetven esz­tendő termését bemutató könyvjegyzékét a romániai magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadásról. A Rajzolt világ, Film­, Zene nevét viselő fejezeteket Rostás Zoltán és Molnár Anna kilencvenen felüliek gyermekkorát ele­venítő interjúi csemegéi ennek az évkönyvnek, a Lélek és neve­lés, Családi kör, Fantázia és gyakorlat, Beszéd és „megnevezés“ fejezetcím alatt közölt tucatnyi írást nem csak illik, hanem el kell olvasnunk, és így elhisszük a népes szerzőgárdának­ ere­deti célkitűzésüket, miszerint családi olvasmánynak szánták év­könyvüket, amelyet kisiskolás, nagydiák, szülő és nagyszülő egy­aránt kézbe vehet, sikerült megvalósítaniuk, azt is, hogy a gyer­meknevelésben naponta hasznos fogódzókat kínálnak szülőnek és pedagógusnak egyaránt; a gyermeki lélek és tudat megnyilatko­zási formáinak számbavétele, a világgal való kapcsolatfelvétel, a harmonikus beilleszkedés útjának járhatóbbá tétele, bizonyára, sok gyermek és felnőtt élménye már — vagy az lesz ezután. SYLVESTER Lajos Elkészült és épülő tömbházak Sepsi­­szentgyörgy legfiatalabb lakónegyedé­ben, a Lenin negyedben (KÓSA Ferenc felvétele) ■ 2-3.

Next